Népújság, 1955. szeptember (70-78. szám)

1955-09-27 / 78. szám

1955. szeptember 27, kedd

NÉPÚJSÁG

3

Átadták a vándorzászlót a gabonahegyűjtésben második helyezést elért Megyei Begyűjtési Hivatalnak

Szeptember 24-én délelőtt 10 Őrai kezdettel rendkívüli tanácsülést tartott a megyei tanács. abból az alkalomból, hogy a megyék az alkotmány tiszteletére indított igabonabegyűjté- 6i versenyben országosan a második helyezést értük el. Ezért a jó munkáért a Begyűjtési Minisztérium vándorzászlaját Petőházi Sándor, begyűjtési miniszterhelyettes adta át Lendvai Vilmosnak, a megyei tanács elnökének, s Varga Ferencnek, a Megyei Begyűjtési Hivatal vezetőjének.

Petőházi elvtárs rövid ünnepi beszédében megemlékezett erről a versenyről. Köszönetét fejezte ki a megye termelőszövetkezeteinek, egyénileg dolgozó parasztjainak, akik példásan teljesítették a gabona- begyűjtést, ezzel hitet tettek pártunk parasztpolitikájának helyessége mellett,

— A múlt évben az állami fegyelem xneglazulása miatt a gabonabegyűjtésben is lemaradás mutatkozott — mondotta Petőházi elvtárs. Több mint

40 vagon gabonát kellett külföldről behoznunk, hogy a kenyérszükségletet biztosíthassuk. Ennek megismétlődése rendkívül súlyos hatással lenne országunk előrehaladásában. Megemlítette, hogy ez évben is sokan, főként a kulá- kok, jobbmódú középparasztok, a rossz időre, s a nehézségekre hivatkozva szabotálták a gyors begyűjtést. Mégis sikerült a párt mozgósító erejével a megyei begyűjtési hivatal, a tanács apparátus dolgozóinak és a megye népének lelkes munkája eredményeként a jó helyezést megszerezni.

Mint a megye dolgozóinak külön érdemét emelte ki. hogy a gabonabegyűjtés mellett az állati termékek begyűjtésében is megszerezték az országos negyedik helyet. Ezért nyerték el a vándorzászlót, oklevelet, s a vele járó pénzjutalmat.

A verseny bizonyítéka a dolgozó parasztság megnövekedett munkakedvének. Mert

nemcsak az ez évi járandóságot adták be, hanem nagyrészük teljesítette tavalyi tarto- zSsát is..

A továbbiakban az őszi begyűjtési munkák megszervezésére hívta fel a tanácstagok és a begyűjtési apparátus dolgozóinak figyelmét. Megyénk fontos szerepet játszik az ország élelmezésében, A gabonabegyűjtési verseny akkor lesz igazán értékes, ha folytatódik az őszi kapások begyűjtésével. Ebben a munkában is legalább ilyen, vagy még jobb eredmény elérésére serkentette dolgozó parasztságunkat. Az ünnepi beszéd után Petőházi elvtárs átnyújtotta a tanács és a begyűjtés vezetőinek a zászlókat és további jó munkára kérte őket. Majd kilenc dolgozónak a „Begyűjtés kiváló dolgozója" kitüntetést. két dolgozónak a , Kiváló dolgozó” jelvényt adta át.

Bensőséges ünnepség keretében adták át a vándorzászlót és a jutalmakat az országos első Gyöngyössolymos és Kará- csond községeknek is.

Tanulmányi kirándulás

Budapesten

Az egri Dobó gimnáziumban a tanév kezdetével a negyedik osztályba léptünk. Készülünk az érettségire. Már az év elejét tanulmányi kirándulással kezdtük. Célunk Budapest megtekintése volt. A Fáy András gimnáziumban volt a szálláshelyünk, megtekintettük a Mezőgazdasági Kiállítást, amely mindnyájunknak nagyon tetszett. A mezőgazdaságban használatos gépek és a magyar állattenyésztés büszkeségei egyaránt érdeklődést váltottak ki belőlünk. Vasárnap Székely Bertalan festőművész kiállításában gyönyörködtünk. Ocsvár»Géza, az iskolánk rajz- és ábrázoló geometria szakos tanára a képek tanulmányozásának magyarázásával segített bennünket. Este a József Attila Színházban Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című háromfelvonásos színművet néztük meg. Ellátogattunk a Margitszigetre is. Sok “kedves emlékkel, gazdag élménnyel tértünk vissza iskolánkba.

Szilánk Olivér

IV. o. tanuló.

Mit láttam a Dormándi Állami Gazdaságban

órák óta esett az eső. Esett? *— ez enyhe kifejezés, egyenesen szakadt, vagy ömlött a magasból, mintha dézsából öntötték volna. Fejes elvtárs azért zavartalanul magyarázott a répaföld szélén, szavait nagy kézmozdulatokkal kísérve.

— Inerrn, ahol állunk, egész odáig, takarmányt vetünk jövőre, még a kukoricáson túl 1», — karja után nézve, egész a fél ég közepéig. Legalább pótolja azt a tápanyagot, amit a tehénrépa kiszívott a földből. S a kocsissal egymásnak fordulva nekirugaszkodtak egy répa „fülének”, húzták, amíg ki nem jött a földből. Karomba emelte a répát: vigye haza megmutatni, milyen veteményt termelnek a Dormándi Állami Gazdaságban,

Tovább mentünk. A gazdaság minden táblájára kiváncsi voltam, olyan-e, ahogy az hírlik, Nem okozott különösebb nehézséget körülnézni, mert a földterület az egy néhány szobát magába foglaló iroda, s a most épült lakóházak környékén terül el. Legalább 8 kilométerre van a falutól. Úgy eldugták a község szeme elől, mintha valami miatt szégyelni kellene. Pedig ahol 8 kilós egy marharépa, 5 kilóra is megnőtt a cukorrépa, ahol 40 holdon 27. öt holdon pedig 29 mázsával fizetett a búza holdamként, ott a legkevesebb az ok a szégyenkezésre.

Egész körúton a jövő terveiről beszélt a gazdaság vezetője. De itt, a'hol a kukoricaszár a majd kétméteres igazgatónak is magasság mérceként szolgálhatna; ahol derékig nyúlt, lombosodott a répalevél, ott még a föld is ter- ««••••••••• *»••••••••••••••••••••••••••

vezésre ösztönöz. Mindaz, ami elősegíti a gazdaságosabb termelést — szóba került. A vetésforgó, — a búza is csak azért fizetett ilyen jól, mert borsóföldbe került — a nemesített vetőmag, a jó talajelőkészítés, a trágyázás. Valamennyinél a saját gazdaságukban elért eredményeket említette példaként: a kukoricát még nem törtük le. de a négyzetes vetés, a szálankint egy kukorica hagyása, most szép termést ígér. meglesz a 30 mázsa hoildianként. Minden száron, jobbról-balról találunk egy csövet. A dohány, a borsó, a 90 holdas csalamádé, általában minden terményféle- ségünk nagyobb átlaggal bíztat, mint amire számítottunk.

Hepehupás, göröngyös út vezetett az istállóhoz, — néhol majd félig süppedt a kocsink kereke. Nagy zökkenéssel félrebillentünk, s az út gödreiből a kerék messzire csapta a vizet. A szántó szélén, vagy ötven méterig zöldelő őszi keverék „kísért” bennünket.

— Kell ez az állatoknak, mert annyi van, hogy alig győzzük etetni, és már sorolni is kezdi mi mindent tettek el télire, jó gazda módjára a „kamrába”. Szénát, takarmányborsót, zabosbükkönyt készítettek, ezer köbméter si- »>t és még legalább négyezer köbmétert készítenek. Majd egy hónappal később érik be a kukorica, s a zöld. nedvdús szár kiválóan alkalmas silónak. A növények 60k eső okozta nagy nedvességtartalma miatt, külön gonddal ügyelnek a silókészítésre.

Az istállóhoz értünk, egyikhez a szétszórt tanyák közül. Dél felé járt az idő. A szarvasmarha-istállóban éppen a fejéshez készültek. Az állatgondozók egyike a vödröket mosta, másik friss szalmát hintett a jószágok alá. A tehenészet szakemberei : Kasza András és István pedig a jószágok körmeit tisztogatták.

— Nemcsak az etetéstől, hanem az állatok tisztántartásától, a tőgymasszástól is függ a tejhozam. Amióta ezeket figyelembe vettük, azóta majd két literrel növekedik évente az istállóátlag — mondja Kasza András. — Tisztaság látszott az istállóban, de még nagyobb, szinte meglepj rend volt a borjuk otthonában. A küszöbről akaratlanul is visz- szaléptem, cipőmről lekapartam a sarat. Az istálló téglával kirakott alja tisztára mosva, Holló Józsi bácsi kiváló állattenyésztő nagy figyelmet fordít erre.

Mindjárt az ajtó mellett két kis ikerborjú feküdt. Külön egyéni kaccökban, mert itt minden kisborjú egyedül „bérli szobáját”. Fejük felett kis tábla függött, rajta feltüntetve mikor van a reggeli, az ebéd, mi mindent kapnak és milyen szám alatt szerezhetnek az érdeklődök bővebb felvilágosítást származásukról. Itt is az ebédhez készülődtek: a forralt tejet lehűtik 38—39 fokra, és kis edényekben, koruknak megfelelően két és fél, három liter tejet ihatnak fölös- és fölözöttet keverve. Ettől súly- gyarapodásuk naponta 96 deka, tehát sokkal előnyösebb így etetni, mintha tehén alá engednék a borjúkat, bizonytalan tejmennyiségre. Ezekből a növendékállatokból erősítik tovább a saját és a többi gazdaság, termelőszövetkezet szarvasmarhaállományát;

Olyan elevenen szoptak a

cumisedényből. majd lerágták a cumit. Mind a 200 jó húsban volt, s ahogy gondozóik mondták, a legjobb egészségnek örvendhetnek. Az orvos gyakran megfordul az állami gazdaságban, de ha nem jön, az öreg Holló bácsi, akkor is megmondja, mi fáj az állatnak.

Ha a gazdaságba betéved valaki, alig ha jöhet el onnan, amíg a sertés-tanyákat meg nem nézi. A Radó Gábor gondozása alatt lévő malacok há- romrekeszű ólakban vannak, jó meleg időben pedig a szabadban, karámokban „nyaralnak“. Az új telepen, ahol Zsigó Mihály a brigádvezető, főképpen a nagyokat tartják. A hatalmas ólakból százával, röfögve szaladnak ki az emberi hívásra. Egyévesre összesen 20—25 hektó edénnyel kevernek, szemes- és darált eleséget, s nem sokára ez is kevés lesz. A félig kihizlalt állatokat azután az államnak adják, néhányat pedig meghagynak a gazdaság konyhájára, ahol kifogástalan a koszt.

Estefelé lett, mire a gazdaság közelebbi tanyáit végigjártuk. Az eső hazaverte a gazdaság dolgozóit is. Körülülték az ebédlő környékét, beszélgettek Molnár elvtárssal, a párttitkárral. Úgy érdekelte őket, hogy mit készítenek az „asztalosműhelyükben”, vagy mikor fejezik be a traktor javítását, mintha egy termelőszövetkezet tagjai lennének. Az igazgató egyszerű magyarázattal szolgált: évek óta itt dolgoznak, s ami körülöttük van, azt a sajátjuknak tekintik.

Amikor eljöttem tőlük, éppen a traktorjavítást sürgették, hogy a 100 hold őszit ide-- jében elvethessék.

Dobai Margit

HÍREK

— A SARVDI ÁLLAMI gazdaság DISZ-szervezete az elmúlt hét alatt 18 új DISZ- taggal szaporodott. A DISZ- szervezet kultúrtermet kapott, amit a fiatalok lelkes társadalmi munkával barátságossá tettek.

Fiatal, szőke fiúról szólok mostan, még egy éve sincs, hogy magára öltötte a néphadsereg egyenruháját, mégis olyan tettek dicsérik, hogy egy másodéves katonának is becsületére válna.

Bevonulás előtt villanyszerelő, távirász és ezermester volt, fúrt, faragott, tekercselt, bíbelődött az ezer felé ágazó vezetékekkel. Mikor vitt bennünket a vonat a búcsú nehéz percei után, ő még álékor is a transzformátorok helyes felépítésén vitatkozott.

Szakmája szenvedélyes sze- retete dicsőséget hozott nekik a honvédségnél is. Nemrég Padányi Béláról mint igyekvő honvédről hallottak az egriek,

„DRÁGA ÉDESANYÁM!.. «

A csapatklub még néptelen volt kora délután. A zongora csukott fedelén kották hevertek. A könyvállványon több száz kötet könyv várta, hogy szétkapkodiák a kultúrára vágyódó harcosok.

Két korai vendég ült csak a csipketerítős asztalnál. Az egyik rövidrenyírt hajú harcos. bőre barna, fekete szeme mohón tapad a sűrűn vonalzott papírra. Neve: -Lakatos Kálmán honvéd. S aki mellette róia a sorokat. fiatal, vékony tiszt. Ölti Ede egészségügyi hadnagy. Most tanító és DISZ- munkás egyben. Nemrég ugyanis azt vállalta, hogy megtanítja írni olvasni Lakatos honvédet.

Azóta ez a fiatal szemüveges tiszt itt tölti szabad délutánjait a klubban, hogy minél előbb hazaérhessen az a levél, mely százszoros örömet visz Lakatosék faluszéli házába.

Elsőosztályos könyv fölé hajolnak. Most a katona veszi kezébe a tollat. Próbálgatja, fog-e, majd nagy készülődés után a füzetre hajol. A toll akadozva, ellenkezve ugrál a papiron. Tojásformájú O-betűk. szögletesre sikerült kis a-betők sorakoznak keze nyomán. Már végigértek âz abc-n, s most értelmes szavakká akarják összeróni az. egyenetlen betűket.

— No kezdje... — biztatja a hadnagy az izgalomtól remegő kezű honvédet.

— A,;s nevemet?

— Lehet azt is. írja: s:.L;:;ka.;:

— ... tos ... hogy is van a nagy K betű?

££gyenes vonal... jó .. ; most húzd fel ... még alsó szárát is. ; így jó.

— K . :. ál. ; mán .. : — motyogja a honvéd s messzire eltartva magától az írást, úgy gyönyörködik benne Az első aláírás. Büszke rá Lakatos, mint a szobrász első sikeres művére.

De Ölti hadnagy is meghatottan szemléli az első művét. Mégsem volt hiábavaló a fáradozás. Eszébe jutnak a betegei. Felugrik.

— Hadnagy elvtárs elmegy?

— Rögtön jövök. Tudja mit, írjon addig édesanyjának levelet.

— Levelet?

— Miért csodálkozik? Igen, levelet. Megbirkózik maga azzal. Csak á. k betűre vigyázzon — s azzal magára hagyja az aláírását nézegető Lakatost.

Nagy lámpa'ázzal, izzadva küzdött az írással. Lassan szaporodtak a sorok. „Drága Édesanyám! Nagy meglepetést tartogattam már hetek óta. Megtanultam írni és ezt a levelet már én írtam. Ölti hadnagy elvtárs tanított meg rá. Nagyon sokat köszönhetek neki. Még egy örömhírt írok: rövidesen hazamegyek a hegedűmért, mert itt a zenekarban játszom, de azért a tanulást se hagyom abba.

Sokszor csókolja katona fia:

Kálmán.“ KOVÁCS ENDRE

Pihenő a gyakorlat közben. Van idő elszívni a cigaretiát, s meghallgatni: mi hír a nagyvilágban.

ERŐI EGÉSZSÉGEI ELVTÁRSAK!

Fél évtizede, hogy a Minisztertanács szeptember 29-ét a Néphadsereg Napjává nyilvánította. Ezzel is kifejezésre akarja juttatni népünk szeretetét, megbecsülését hadserege iránt.

Szeptember 29-e az 1848-as dicső harcok legnagyobbikának, a ragyogó győzelemmel megvívott pákozdi csatának az évfordulója. Közel száztíz év távlatából hirdeti az igaz ügyért harcba induló hadsereg győzhetetlen erejét.

Hiába volt a bécsi furfang, hiába küldte a császári zsoldos Jellachich hordáját, hogy vérbe tiporja a magyar szabadság erőteljesen fejlődő hajtását, a fiatal honvédsereg — melyet a szabadságért küzdő nép támogatott — kemény feleletet adott az elnyomóknak. A falvak és városok lakói minden igyekezetükkel segítették a honvédsereg harcát. Élelmet, kocsit. lovat szállítottak a hadseregnek, de ha a haza úgy kívánta, örömmel álltak a szabadságharc zászlói alá. hogy vérükkel és életükkel szolgálják a szabadság nagy ügyét.

A nép nagyszerű és eredményes partizánharcot kezdett a betolakodó hordákkal szemben. Az ellenséget így már Pákozd előtt is súlyos veszteségek érték.

A szabadságért harcoló katonák pedig — Kossuth honvédéi — kemény küzdelemben legyőzték a túlerőben levő ellenséget. A történetírás méltán emlékezik meg a pákozdi hős katonák tettei mellett a partizánharcot vivő környékbeli lakosságról is.

Ez az első győzelem erőt és bizodalmát öntött a csüg- gedőkbe, szinte szárnyat adott a vörössipkás honvédeknek, hogy félelmet nem ismerve verjék az ellenséget, s a sok győztes csata után kiérdemeljék az egész világ csodálatát.

Nem népünkön múlott, hogy a hadisikerek ntán a sokszoros túlerővel szemben mégis elbukott a szabadság- harc ügye.

A Néphadsereg Napja az első győzelmes csata napja, de emlékeztet bennünket szabadságharcos hagyományainkra. hogy győzelmeikből erőt merítve, kudarcaikon okulva vívhassuk meg csatánkat az emberiség szebb jövőjéért.

Az évszázados küzdelem, a külső túlerő és a belső árulók ellen csak most érlelte meg gyümölcsét. A végtelennek tűnő rabság után egy évtizede ránkmosolygott a szabadság hajnala. Megvalósult az. melyért annyi hazafi áldozta életét, melyről éhesen álmodott a beesett arcú cseléd, a tőkés hajszájában megrokkant munkás.

Ezt a vérrel szerzett szabadságot nem hagyjuk többé elrabolni. Ezért teremtette meg népünk függetlenségének, békéjének, szabadságának őrét — a néphadsereget. Ez a hadsereg méltán vallhatja magát a forradalmi hagyományok örökösének és méltó folytatójának.

A felszabadult munkások és parasztok hadserege — ez az újtípusú hadsereg —, melynek feladata a munkás- osztály hatalmának, a népnek a szolgálata, a dolgozó nép bátor és fáradhatatlan fiaiból áll. Harcosai, tiszthelyettesei. tisztjei és tábornokai büszkén vallják magukat a nép fiainak. Egy cél vezérli őket. mikor fáradságot nem ismerve dolgoznak a katonai ismeretek elsajátításán, akkor is, amikor a haza hívő szavára készségesen segítik dolgozó népünk építő munkáját. Ki ne emlékezne még az árvízzel folytatott kemény küzdelemre, azokra a katonákra, akik pihenés nélkül napokig küzdöttek az árral, mentették a nép vagyonát. Mikor pedig visszavonult a piszkosszürke áradat, hajlékot építettek az otthonukat sirató szigetközi embereknek.

Népünk ezért határtalan szeretettel és mélységes bizalommal övezi hadseregét. Áldozatkészségéről is tanú- bizonyságot tesz. mikor minden szükséges felszereléssel, kiváló fegyverekkel látja el katonáit.

Az ötödik Néphadsereg Napja tovább erősíti dolgozó népünk és a hadseregünk egységét és barátságát. A nagy napon bányászaink, az üzemek dolgozói, a termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztok, értelmiségünk küldöttei találkoznak majd a nép katonáival. A barátság és az egység ünnepe lesz szeptember 29-e. ahol dolgozó népünk további lelkes munkára buzdítja katonáit.

Népünk kész a továbbiakban is mindent megadni hadseregünknek. hogy éberen őrködhessen a békés építőmunka felett, hogy míg a nép fáradhatatlanul dolgozik, a szovjet hadsereggel és a baráti népi demokratikus országok fegyveres erőivel felkészülten tudja biztosítani határaink sérthetetlenségét.

Megyénk dolgozó népe is sok sikert, erőt, egészséget kíván katonáinak e harc megvívásához.

KÉT BARÁT

de ma már felesége így címezi levelét: P. B. őrvezetőnek.

Igen Padányi honvédből átvezető lett, hogy megszolgálta az előléptetést, arról kezeskedik a rajunk. Velünk vágta, csákányozta a tiszavi- déki kemény sziket több éjszakán át. Képes volt két-három ember helyett ellátni a szolgálatot. s ba elromlott valamelyik készülék, addig nem tágított, míg újra üzemképessé nem tette.

Mint egyik legjobb távirászt, az elöljáró magasabb egység versenyén részvevő rajba is beosztották. A versenyről csillogó „Kiváló" jelvénnyel jött vissza. A versenyre való felkészülésnél felhasította a nád a lábát, már azt hittük, nem

tud indulni a versenyen, mely komoly fizikai erőfeszítést is követelt. Csak bicegve tudott járni — csizma nélkül. A versenyre mégis elment, ha sziszegett is kicsit, azért fáradhatatlanul építette az antennát, s nem hozott szégyent rajára.

Barátja, Kovács Pista —• akiből azóta Kovács István őr- vezető lett —, szintén nem hozott szégyent az egriekre, a Sas úton lakó szüleire. Égy napon léptették elő őket és a következő nap frissen felvarrott aranycsíkkal díszített váL lappal szálltak vonatra, hogy itthon is. tudják, hogy a két barát nem akar egymástól elmaradni még az előléptetésben sem.