Népújság, 1955. szeptember (70-78. szám)

1955-09-01 / 70. szám

1955. szeptember 1, csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Új belépőkkel erősödik a nagykökényesi Táncsics TSZ A nagykökényest Táncsics TSZ nem tartozik a megye leg­jobb termelőszövetkezetei kö­zé. A kezdeti nehézségek itt tovább tartottak, mint sok más termelőszövetkezetben, de a ta­valyi és az idei eredmények azt mutatják, hogy már kilábalt a „gyermekbetegségből1’ és jó úton halad. 1954-ben a holdankénti búza­termés alig érte el az átlagos hét mázsát. Az idén pedig a szorgalmas és gondos munka eredményeként a 12 mázsát is meghaladja. De nemcsak a bú­za, hanem a tavaszi árpa is olyan szép volt, hogy az egyé­niek arra jártak szekéren, nem testeitek leszállni, megtapogat­ni a telt kalászokat. A csoport tagjai jó munkát végeztek az idén, és a föld nem volt hálát­lan. Teljesítették már gabonabe­adásukat is 100 százalékig, és a búzaelőleg mellett pénzt is tudtak osztani. A csoport erősödését mutatja az is, hogy míg az elmúlt évek­ben nem csináltak silótakar­mányt, az idén már silóznak is. Az őszi vetéseknél is be van már tervezve, hogy 20 kataszt- rális (hold őszi árpát és 30 ka- tasztrális hold búzát kereszt- sorosán vetnek. Feltétlen meg kell említeni — amire a Tán­csics tagjai talán a legbüszkéb­bek — a befejezés előtt álló 70 férőhelyes tehénistálló építé­sét. Gyarapodás, fejlődés ez az, ami most már egyre jobban jellemző a szövetkezetre, a szövetkezet tagságára. Ez ter­mészetesen a tagok jó munká­ját bizonyítja. A csopont tagjai tudják: amilyen szorgalmasan dolgoznak, úgy telik a kamra. Es ha valaki nem akar dolgoz­ni, annak nemcsak a zsákja marad üres, de az egész cso­port munkáját akadályozza, kevesebb jut a többi tagoknak is. Ezért nem is tűrik meg ma­guk között a lógósokat, a kö­zös vagyon prédáiéit. Példa erre a legutóbbi közgyűlés. Öt év óta még nem zártak ki egyetlen tagot sem a csoport­ból, türelmesen foglalkoztak, nevelték egymást, legtöbb esetben eredményesen. Azon­ban Robotka Imre, Karczagi Péter és Dora István csak nem akartak az okos szóra hallgat­ni. Dézsmálták a közös va­gyont, munka helyett vadászni jártak, de a munkaegységet beírták. A mezőre 8—9 óra felé ballagtak ki — egyenesen a kocsmából. Egészséges, jól ter­mő gyümölcsfákat vágtak ki tüzelőnek. Egyszóval nem használtak a csoportnak, nem gyarapították a közös vagyont, hanem ahol érték, pusztították. Ezért döntött úgy a csoport tagsága — helyesen, hogy eze­ket kizárja a csoportból. S a tagság leváltotta Papp Albert elnököt is, aki nem tudott a közös vagyonra vigyázni, gyen­ge vezetőnek bizonyult. A kizárással nem gyengült a csoport, sőt mégcsak számbeli­leg sem lettek kevesebben, mert ott a közgyűlésen mind­járt hárman kérték felvételü­ket, Pólyák Károly, Pólyák István és Kiss István középpa­raszt. Ezzel azonban még nem zárult le az új belépők sora, sőt ezekkel kezdődött csak meg, mert még rajtuk kívül sokan vannak a faluban, akik már megbarátkoztak a szövet­kezet gondolatával, vagy most barátkoznak és csak azt vár­ták, hogy a vezetőségben hely­reálljon a rend. Megvan a feltétel arra, hogy a nagykökényesi Táncsics Ter­melőszövetkezet tagjai, tovább szilárdítsák szövetkezetüket, tovább gyarapodjanak jómód­ban és számbelileg egyaránt. Sárközi Miklós Kéthónapi szünet után rö­videsen ismét forognak a sze­rencsekerekek. megkezdődnek a húzások. Az államkölcsön- sorsolásokról az Országos Ta­karékpénztárban a következő felvilágosítást adták: Szeptember 18-án Egerben tartják a Negyedik Békeköl­csön harmadik sorsolását. Ez — az ötéves Tervkölcsön első húzása óta — már a 31. sor­solás lesz. Az eltelt hat esz­tendő alatt csaknem 6 800 000 egész kötvény számát sorsol­ták ki. A feles, a negyedes és nyolcados címletű kötvények Újabb hat község nyerte el a szabadpiaci értékesítés jogát Az alkotmányi terménybe- gyűjtési versenyben a legutób­bi értékelés szerint megyénk a 10. helyre küzdötte fel ma­gát. Gyöngyös város 93,2 szá­zalékos terv teljesítéssel a III. kategóriájú városok versenyé­ben az országos elsők közé jutott. Községeink közül Kará­csé nd a Il-es, Gyöngyössoiy- mos a IlI-as kategóriájú köz­ségek közötti versenyben ke­rült az elsők közé. Szabadfelvásárlási tervün­ket 100 százalékra teljesítettük. A községek közül 30-ig Eger- szalók, Mezőszemere, Nagyút, Hevesvezekény, Kisköre és Visonta is megkapták a sza­badpiaci értékesítés jogát, ke­nyér- és takarmánygabonára. Atkár takarmánygabonára. A közeljövőben Dormánd és Tarnaszentmiklós is megkap­ják gabona szabadpiacot. figyelembe vételével azonban a nyertesek száma jelentősen meghaladja a kisorsolt kötvé­nyek számát. Az eddig meg­tartott 30 sorsoláson államunk több mint egymüliárd 870 000 forintot fizetett vissza nyere­mény és törlesztés formájá­ban a kölcsön jegyzőknek. Csak az idei öt sorsoláson több mint 1 810 000 kötvénytu­lajdonos. csaknem 330 millió forintot nyert. Köztudomású az is, hogy o készpénzjegyzéseknek közsé­gekben 50, városokban és ke­rületekben pedig 25 százalé­kát a községi, illetve városfej­lesztési alapra használják fel a tanácsok. Ebből az összegből olyan terveket valósíthatnak meg. amelyekre a költségveté­si keret egyébként nem nyúj­tott volría fedezetet. A buda­pesti kerületekben többi kö­zött szociális jellegű beruhá­zásokra csak az idén jóval több mint 800 000 forintot, kulturális beruházásokra csak­nem 140 000 forintot, egész­ségügyi beruházásokra és fel­újításokra pedig majdnem 120 000 forintot költöttek a tanácsok a 25 százalékból. Me­gyénkben ugyancsak jelentős összegek jutottak város- ület- ve községfejlesztési célokra. Jól jövedelmez az állattenyésztés a hatvani Dózsában A közeljövőben ünnepeli megalakulásának 6. évforduló­ját a hatvani Dózsa TSZ. A szövetkezet 1953 decemberéig döntően a földműveléssel fog­lalkozott, háttérbe szorították az állattenyésztést. A vezető­ség és a tagság is különféle ki­fogásokat keresett, objektív ne­hézségekre hivatkozott, állat­tartásuk elmaradására. „Nincs istálló, nem jó a legelő, kevés a takarmány is” — mondták. Valójában pedig azt gondol­ták. hogy az állattenyésztés nem fizetődik ki. A múlt év elején a szövet­kezet vezetősége fokozottabban kezdett foglalkozni az állatál­lomány fejlesztésével. Azóta a tagság már meggyőződött a nagyüzemi állattenyésztés hasznáról, jövedelmezőségéről. Jól tudják már, hogy valójá­ban csak így jövedelmező, mert a nyolc-tíz állat is ugyan­annyi embert foglal le, mintha több jószág volna. A csoport szarvasmarhaállo- mánva 1950-ben hat tehénből, s hat növendékállatból állt. Ma már közel 40 tehénnel, s 30 növendékállattal dicsekedhet­nek. Van négy hízómarhájuk, és három apaállatuk is. Ha a szarvasmarhatenyésztésből adódó eddig befolyt jövedelmet összegezzük, azt az eredményt kapjuk, hogy a csarnoknak adott szabadtejért 43 500 Ft-ot kaptak, a beadás után közel 5000 forintot és szabadpiacon is értékesítettek 16 ezer forint értékűt. Az év hátralévő részé­ben mintegy 100—120 ezer fo­rintra számítanak. Ebből munkaegységenként közel hat, forintot oszthatnak. A csoporttagok véleménye megváltozott. Ma már látják, hogy nem ráfizetés, ahogy egyesek mondogatták, hanem igen jól jövedelmező, komoly hasznot hozó az állattenyész­tés. Különösen az egyedi ta­karmányozás bevezetéséből adódóan a tejhozam növekedé­se mutatott erre rá. A sertéstenyésztés terén is szép eredményekkel dicseked­het a Dózsa TSZ. Jelenleg 50 anyakocája és 90 süldője van a csoportnak. Hízottsertés- beadásukat még június elején teljesítették. A kiváló sertés­gondozók, Radies Sándomé, Herczeg János és Pleskó Jó­zsef. Nagy gonddal ápolják az állatokat. Munkájukat dicséri, hogy a beadott hízók átlagsú­lya két mázsán felül volt, s közülük két állat együttesen meghaladta a hét és fél má­zsát. A beadást teljesítették, a hízók most már a szabadpiac­ra kerülnek. Ha az ezekért kapott pénzt számoljuk, ez is­mét öt forinttal növeli a mun­kaegységre kifizetett pénzt, tehát a tejből és a szabad­piacon értékesített hízókból munkaegységenként több mint tíz forintot oszthatnak. Helyes és jövedelmező te­hát termelőszövetkezeteinknek az állattenyésztéssel foglalkoz­ni. Államunk egyre fokozódó támogatásával, a saját szorgal­mukkal megvalósíthatják szö­vetkezeteinkben a virágzó mezőgazdaságban jól jövedel­mező állattenyésztést. Végezzük el a cukorrépa gazoló kapálását A száraz májust és jú­niust csapadékos július és augusztus követte, így az ed­dig gyommentes cukorrépák­ban erősen fenyeget az elgazo- lódás veszélye. A gyomnövé­nyek káros tápanyagelvonó hatásán kívül a gazzal benőtt répatáblákon a sok csapadék után gombás megbetegedés (cerkospóra) léphet fel. A fer­tőzés következtében a levélzet 60—80 százaléka elpusztul és ez igen komoly terméskiesést okozhat. De ezen túlmenően a következő esztendőben is csök­kenti a termést az, ha az idei gyomok magot érlelnek. Sok évi kísérlet azt bizo­nyítja, hogy a gazolókapálás elvégzése 25—30 százalékos terméstöbbletet eredményez. A viszneki Béke TSZ tagjai el­végezték a gazolókapálást, így 220—230 mázsás .átlagtermést várnak, körülbelül 25 mázsá­val . többet holdankínt. Hát hold cukorrépájuk körülbelül 1900 forinttal jövedelmez így többet. Kollányi Miklós r3őazath4s RÁKÓCZIRÓL MESÉLT az öreg tanító, À gyerekek csendesen figyeltek, még Barta Jóska a legélénkebb is lerakta bicskáját, amellyel eddig csodálatos madarakat faragott a padra. Kárpáti Margit II. osztályos a tanító- bácsi száját figyelte. Két kis kezét olyan szo­rosra kulcsolta, hogy ujjai belefehéredtek. — Tanítónéni leszek — határozta el magát és mindig mesélni fogok, hazafelé a hosszú úton (fent laktak a szőlőben), folyton ezt dudorász- ta: tanítónéni leszek, taa-níí-tóó-néé-nii lee- szeek. Ezzel ugrott édesanyja nyakába is. Majd feldöntötte a moslékkal teli fazekat, kapott is érte egy gyöngéd legyintést. — Két bátyád sem tanult, éppen te kis va­karcs létedre leszel az, aki tanul? Anyja alig várta, hogy megnőjön és otthon segítsen. Sok munkája volt. Mosni-főzni, jó­szágokat etetni, szőlőben kapálg'atni, nehezen bírta. Margit még nyáron is, amikor a Ids tehén­nel a mezőre küldték is, vitt magával olvas­nivalót, igaz, hogy a felét sem értette, mert otthon a fiókból kotorászta elő, ki tudja hon­nan került az oda. Kitűnően végezte az is­kolát Az öreg tanító, aki már majd 30 éve tanított a faluban, meglátogatta Kárpátiékat. — írassák be ezt a kislányt a tanítóképző­be, megérdemli, megéri, olyan esze van, mint 10 fiúnak. Kárpáti a háborúban megrokkant. Nem tu­dott járni. Otthon üldögélt a tűzhely mellett és fűzfavesszőből kosarakat font, hogy ne le­gyen teher mégse a családon. A tanító neki beszélt. Kárpáti bólogat. — Eredj lányom — mondta —, tanulj, legalább te tanulj, ha úgy igaz, ahogy a tanító úr mondja. Kárpátiné nem egyezett ilyen könnyen. — Rámszakad- jon minden teher, főzzek, mossak, etessek, öregségemre tán én járjak ki a jószággal, meg még kisasszonyt is neveljek a lányomból? — zúgolódott. A tanító rátette kezét Margit fe­jére, azután magafelé fordította a pirosra gyúlt arcocskáját. No, Margit? A kislánynak könny buggyant a szeme sarkán. — Édesanyám engedjen, kulcsolta össze kezét rimánkodva. Meglássa, ha végzek, hazajövök és maguknak már dolgozni sem kell. öregségükre az alma­fa alatt ülhetnek egész nap. — No hiszen — Kárpátiné - tűzhely felé fordult, s úgy tett, mint akinek sürgős dolga akadt, a lobogó lángok között kotorászott, fával. Majd a sír­ban lányom, majd ott pihenünk, hisz apád is... nyelte vissza a szót, mert valamit még mondani akart. MARGIT MÉGIS iskolába került, erős akaratú, eszes kislány volt. És a főiskolán a DlSZ-ben is dolgozott. Segített a többieknek a tanulásban, nem is volt rá panasz. Otthon még az első nyarakon sokat segített! kijárt a tehénnel, kapálgatott a szőlőben, hordta a vi­zet, fejt, moslékot készített, de azután egyre többet maradozott el hazulról. Inkább a vá­rosban maradt egy barátnőjénél. Alacsony, zsírosbőrű, fekete lány volt, nem is a leg­jobb tanuló, nem is a legjobb barátnő. Margit mégis hallgatott rá. Az pedig folytan duru­zsolt a fülébe. — Ugyan minek mennél haza, hát nem jobb a városban. Talán tehénbőgés és malacsivítás mellett akarsz hozzáfogni a tanulmányodhoz. És Margit maradt. A tanul­mányból ugyan nem lett semmi, de bőre szép napégetett színt kapott a strandon és sokat táncolt esténként az öreg gesztenyefa alatt. A DISZ hívta munkára. Úttörők mellé, nyári táborozásra, de ő figyelembe sem vette. Az utolsó vizsgák közeledtek. Margit nagyon sokat tanult, hiszen az utóbbi időben eléggé elhanyagolta a tanulást. Nem evett, rosszul aludt, elfogta a vizsga izgalma. A DISZ-titkár többször ^megállította. — Margit, hogy megy a tanulás, nincs szükség segítségre? — kérdezte. Tanára aggódva figyelte. — Margit, csak semmi izgalom, nyugodtan, hiszen maga mindig leverte a nehézségeket. Margit nem volt nyugodt. Ezernyi kérdés ker- getőzött agyában, és a levél. A levél, amit apja már egy hete írt. Sokszor elolvasta, vá­laszolni is kellett volna rá, de nem tudta, ho­gyan is fogjon hozzá. Hogy írja meg, hogy őt bizony ne várják haza, eszeágában sincs falun eltemetkezni. Míg a jövevény szavakkal küz- ködött, közben mindig látta apja sorait: „Ne­hezen bírom már magam, kislányom, ha ha- zajösz a faluba tanítani, csak jobb lesz ne­künk is, várnak is mind. Bordás tanító úr sokszor itt járt nálunk érdeklődni. A tanács­elnök is vár az iskolába.” Nem megyek úgy­sem — rántott a vállán —, de ha nem he­lyeznek a városba, mi lesz? A vizsgái aránylag jól sikerültek. Kezet fo­gott vele a DISZ-titkár is, a tanár is. Dél­után azután behivatták a tanszékre. No, Mar­git — mosolygott a tanár — teljesült az álma. Hazakérték a faluba, és mi, tekintettel a jó előmenetelére, haza is helyezzük, csak bizony nem szabad úgy letörni, mmt az utóbbi idő­ben. örül ugye? Margit nem tudott szólni, fehér zsebkendőjét sodorgatta, csavarta ujjai között. Ajka remegett, azután szó nélkül há- tatfordított a tanárnak és kirohant. Az ablak­mélyedésben ott várta barátnője. Ráborult zokogva. Haza akarnak küldeni, de nem me­gyek. Nem megyek! Nem akarok eltemetkez­ni, fiatal vagyok, szórakozni akarok. A fekete lány csak bólogatott. Úgy van, ne is menj, nem muszáj tanítanod, elmehetsz hivatalba is dolgozni, legalább a városban maradsz. Egy­re növekedett körülötte a csoport. Hallgatók jöttek, kezükben papírral. Ki Szabolcsba, Hajdúba, Borsodba, Hevesbe került tanítani, örömmel újságolták egymásnak. Képzeld, Tibi, a szomszéd községben tanít, összeháza­sodhatunk. — Jaj, édesanyámék mellé kerü­lök a szomszéd faluba. — Én meg egy szat­mári kis faluban milyen remek énekkart szer­vezek majd. — És zengett a szavuk az öröm­től. A DISZ ELŐTT Margit két évfolyamtár­sa tanakodott. Szólni szerettek volna a titkár­nak, beszéljen Margittal, de nehezen nyitot­tak be. Az egyik a vállát vonogatta. — Úgy­sem segít semmi Margiton, ha valamit a fejé­be vesz, hát... Azután mégis bementek. A DISZ-titkár sietős léptekkel ment végig a folyosón. Minden ablakmélyedésbe bené­zett, mikor megtalálta Margitot, félrehívta. Talán ötödjére sétáltak már körben a folyo­són. Többször meg-megálltak, a titkár ma­gyarázott. Margit zsebkendője pedig kis gom­bóccá gyúródott. Másnap hazautazott. Anyja megöregedett, foghíjas száján gyak­ran tört elő a köhögés. Apja ki tudja hány ezredik fűzfakosarat fonta. Margit elfintorí­totta az orrát, a dohos és nehéz levegőtől. Éj­jel majd megfulladt a szokatlan dunnák alatt. Hajnalban szívdobogva ült fel az ágyon, megijedt a kanász erős tülkétől. Az udvaron utálattal kerülgette a sáros tócsákat. — Nem, nem bírta a falut. Egész nyáron durcásan ül­dögélt az öreg almafa alatt. Unatkozva lapoz­gatta a könyveit, nem érdekelte a munka, a faluja sorsa. Pedig jöttek sorba, volt játszó­társai, Verőn lelkendezve mesélte, hogy a tsz napközijének ő lett a vezetője, kérte, hogy segítsen neki, hiszen ő tanítónő, jobban ért hozzá. — Tanár, javította ki Margit fölénye­sen és hidegen. De nem ment Veronnal. Teri arról beszélt, hogy nemsokára esküsznek és szeme megtelt fénnyel, míg a fiúról beszélt. Most még ugyan katona, de ha leszerel, a traktorállomáson dolgoznak együtt. Margitot ez sem érdekelte. Az öreg tanító is eljött. Ter­it veiről érdeklődött, de ő azt felelte, nincs semmi terve, legszívesebben elfutna innen, nem bírja a falut. A tanító nem akarta hinni. Legnagyobb reménysége, ez a tisztaszivu, jo- eszű kislány, ilyen keményen, szívtelenül be­szél faujáról? Emlékeztetni akarta régi sza­vaira. de megkeseredett a szájaíze. öregesen felállt, szórakozottan letépett egy útjába eső virágot, még vissza is fordult, mintha mon­dani akarna valamit. Azután csak legyintett; Ősszel az igazgatónál jelentkezett. Az rög­tön kéréssel kezdte. A II. osztályos tanítónő szülési szabadságon van, helyettesítené-e ad­dig Margit délutánonként, hisz mindössze egy-két hétről van szó. AZ ELSŐ TANÍTÁSI délutánon kicsit el­szorult a torka, megnehezedtek a lábai, ahogy belépett a régi kis osztályba. Körülnézett, minden olyan ismerős volt; Ott ült valamikor a szélén, a harmadik padban. Ahogy szeme kö­vette a padsorokat és megállt a szélsőnél, bogárszemű kislány nézett vele szembe. Ha­ját két varkócsba hordta, úgy kunkorodott felfelé, mint a malacfarka. Éppen olyan volt, mint ő gyerekkorában és a többiek is. Sze­mük mind felé fordult. Gyerekek — kezdte." Kárpáti Margit vagyok, helyettesítem a taní­tónénit, remélem két hét alatt jóbarátok le­szünk, így van? Gyerekek szótlanul néztek vele farkasszemet. Margit úgy érezte, hogy valami elválasztja őket a gyerekektől. Vala­mit el kell távolítani, valamit fel kell oldani. Meséljek nektek — kérdezte, lejött a kated­ráról és megállt az első padnál. — Ii-geen, — hallatszott a kis kórus elnyújtott szava. Me­sélek a falunkról, jó? Réges-régen, még 1848- ban, mikor... a gyerekszemek csillogtak, a harmadik pad szélén Énekes Klára úgy ösz- szekulcsolta két kis kezét, hogy megfehéred- tek ujjai. A mese végén gyorsan felnyújtotta két ujját. Tanítónéni, tanítónéni — mondani akarok valamit. Margit ránézett. Hogy hív­nak? — kérdezte. Énekes Klára és apukámék a Vörös Hajnalban dolgoznak és van négy testvérem és én tanítónéni leszek, ha meg­növök és mesélni fogok a kicsiknek, darálta ggy szuszra. TANÍTÓ'néni LESZEK, ha megnövök — visszhangzottak a szavak Margit fejében; Ügy tetszett, ugyanezeket a szavakat hallotta már — mikor is? kitől is? Igen, ezelőtt 13 év­vel Kárpáti Margit mondta ugyanezt, ilyen örömmel, ilyen lelkesedéssel. Szívét átjárta a meleg. Hát itt vagyok és mesélhetek a kicsik­nek és hallgatnak a szavamra. Tanítónéni va­gyok a falumban. Hazafelé úgy szeretett vol­na ugrálni, mint akkor régen, de tudta, hogy a falu szeme figyeli. Az öreg tanító háza előtt megállt. Az a rózsákkal babrált, s úgy tett, mintha nem is látná. De Margit rászólt. —• Olyan jó itthon lenni, itthon a falumban. Csak ennyit mondott és aztán futásnak eredt. Tőrös Károlyné Vidám vásár. A kis iskolások a tankönyvek, irkák és színes ceruzák gazdag kirakata előtt. Harminc sorsoláson egymüliárd 870000 forintot fizetett vissza eddig államunk Szeptember 18-án Egerben tartják a Negyedik Békekölcsön harmadik sorsolását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom