Népújság, 1955. szeptember (70-78. szám)

1955-09-04 / 71. szám

1955. szeptember 4, vasímap

NÉPÚJSÁG

5

A SÖTÉT, távoli villámlástól meg-megrebbemő éjszakában, úgy kúszik előre a vonat kígyózó teste, mint valami óriási vakondok. A kocsikban horkolva, szuszogva össaerázkódtak már az utasok, fel-felriadtak egy-egy névtelen állomásnál, morogtak valamit, a-rfán folytatták félbeszakított álmukat. Kesernyés, füsttel és izzadsággal kevert szag ülte meg a fülkét, amihez nagyon is illett a sápadt, zöld fényt árasztó gáztómpa, amely maga is úgy égeti, mintha szen- deregne, de azért félálmában is tudja, mi a kötelessége.

Az egyiK sarokban nyűtt hátizsákra és valamiféle katonaládához hasonló bőröndre támaszkodva huszonkét- huszonhárom éves fiatalember hunyorgott ki az ablakon, hátha lát valamit az éjszakában. de csak saját, elmosódó tükörképe bámult vissza az üvegből.

Nagyot sóhajtott, bakancsos lábát vigyázva kinyújtotta, hogy meg ne rúgja a vele szemben, tátott szájjal horkoló kövér kofaasszonyt, aki álmaiban is féltő gonddal ölelte kiürült kosarát, s aztán ráborult megint a csomagra. Aludni próbált. Amióta a vonatra ült, ki tudja hányadszor. Gondolatai, töprengései nem hagyták aludni, vagy a holnap izgalma, kiváncsisága-e? — maga sem tudta, de nem ment az alvás. Otthon, ha letette fejét, már meg is szűnt számára minden, s egy pillanatnak, csodálatosan pihentető, gyors pillanatnak érezte az egész éjszakát.

Otthon... de az otthon volt. Most meg előtte az ismeretlen holnap, az ismeretlen munkával, emberekkel, levegővel. az egész csak hallomásból ismert, s talán éppen ezért kicsit a bizalmatlanul várt holnappal.

OTTHON: a négy hold föld. az öreg szüle, akire gyerekkora óta csak úgy emlékezik, hogy öreg szüle, az örökké pipázó apja, s a gorbedt kezű anyja. A cimborák, a kis Berényi Julis... A falu, ahol felhőit, ahöl először vett és verték még, ahol először csókolt, ahol a betűvetést tanulta, s amelynek határát az öreg folyóval, úgy ismerte, mint a tenyerét.

S a holnap? Bánya, bányatelepülés. legényszállás, jó fizetés, — de ismeretlen világ. <3. aki mindig a föld színén járt, most alatta lesz. ö, akire mindig a nap sütött, vagy eső permetezett, most majd négykézláb kúszhat, valamiféle alagutakban. Volt a katonásáénál a szakaszában egy bányász. Vígkedélyű, sovány. csupa in-gyerek. nem 6ok erőt nézett ki belőle, de már sztahanovista.

— Ész kell oda komám, meg gép, nemcsak erő... Az egyik pedig megvan nekem, a másik, az üzemnek, így aztán jól kijövünk, — mondogatta gyakran. Az beszélt sokat a fizettségről. a víg életről. a munkáról. s mindig olyan büszkén, kicsit beképzelten is, hogy megirigyelte.

— Hol van az előírva, hogv te is felülről piszkáld az öreg földet. Gyere alulra, hátha meglátod a vén diófátok gyökereit.. ; öreged majd belép a szövetkezetbe, te meg el leszel a bányában. Mesterséged lesz. bányásznak hívnak majd. Érted, kiskorpám. bányásznak. — magyarázta nagy hévvel a fiatal sztahanovista.

ÚJ ÉLET

Aztán hazakerült és ott plakátokon olvasta, toborzók is jöttek a községbe, hogy menjenek a bányába a falu fiataljai. S ô eljött. Nem, nem könnyen. Az anyja sírt. mert féltette, az apja káromkodott, mert a földjét féltette, az öreg szüle meg csak imádkozott. A szomszédok is fújták az otthoni tüzet, hogy majd kiveszik a zsírját a gyereknek, ki hallott már olyant, hogy az otthoni biztost, otthagyni a távoli bizonytalanért. Csak Berényi Julis szeme csillant fel. neki tetszett egyedül, hogy bányász lesz a Pistából. Dehiát az ember egyszer fiatal, miért öregedne me® ott. ahol a szüle, az anyja is. az apja is megöregedett. miért ne vihetne többre, másra, mint ők? Most sem tudja, hogy megbánta-e vagy sem, hogy eljött hazulról, de ha egyszer belevágott, akkor lesz. ami lesz..

Elaludt. ; ;

A vonat fékezett, felriadt és kinézett az ablakon. A hajnal kékes-szürke köntösbe öltöztette a tájat, a már hasba fordult búzák, lágyan hajladoztak a friss szélben. Felugrott. Az ő állomása, élete új állomása következett.

A MUNKAÜGYES egykedvű arccal nézegette papírjait,

— Kristóf István.. ; 23

éves ; :, született.. s — mormogta maga elé az adatokat, No jó, rendben van — nézett fel az éjszakai utazástól gyűrött arcú Kristófra — ahogy látom, erő az van, reméljük, kedv is, menni fog a dolog — mosolyodott el végül is barátságosan, hogy a fiatal bányászjelöltben jól- esően útjára indult egy kis melegség.

•— Én is azt hiszem.

— Volt már bányában valaha?

— Falusi vagyok, csak hallottam róla katonééknáL------ Na. itt nemcsak hallani

f

og róla. de dolgozni is benne... Szép mesterség... én mondom, A kettes legény- szállóban lakik majd, kérésié meg ott Biró elvtá^sat,. az majd eligazítja ... aztán jöjjön vissza.

Kristóf fogta a eók-móleját és elindult új otthona felé. A legényszálló meglepte, de kissé meg is riasztotta. Tiszta volt itt minden, fehérek a falak. katonás rendben az ágvak. pokrócok, még rádió is volt. e®v falraszegezett állványra állítva, de tisztaságával, rendiével együtt üres volt és sivár, olyan üres, mint a kaszárnya kivonulás utón. Már pedig ő nem katonának jött ide. hanem bányásznak. Neki már igazi otthon is kellene a munka után ; : :

— Itt lesz a helye — mutatott Biró a sarokban egy vaságyra, amelyen dagadó szalmazsák várta a lepedőt és a gazdát. Pakolion le. itt jó helye van a holminak, mindennek. Akik itt laknak, most vannak sichtán.

— Hol? — meredt ki Kristóf szeme.

— Sichtán ; : : ja ; : : SZÓVal most dolgoznak, most vannak műszakon, érti?

— Hogyne, most már értem — bólintott, miközben lassan lepakolt.

— Hová valő? Tiszamenti. nem? — kérdezte Biró.

— Oda, honnan tudta?

— Ismerem én már az embereket — s magyarázni kezdte, miről is lehet megismerni

a felvidékit, a dunántúlit, miről a pesti embereket, ügyesen utánozta is kiejtésüket, jellemző szavaikat, úgy, hogy Kristóf egész nekividámodva indult vissza a munkaügyibe.

Azzal fogadták, hogy ma nézzen csak körül a telepen, holnap aztán, meg még egy jó néhányszor utána, lemegy a bányába. Persze, csak ismerkedni. járni tanulni, mert azt is tanulni kell itt — magyarázta a munkaügyes.

Tehát, másnap.

AZ ISMERKEDÉS könnyen ment a szobatársakkal, majd mind hasonló fiatal, ki közelebbről. ki távolabbról került ide. több-kevesebb jóindulattal, meg effajta megjegyzésekkel: no. te falusi, jól kösd fel aztán az otthoni gatyát. mert lehet, hogy nehéz lesz. De. hogy nem sértődött meg, hát inkább tanácsokat kezdtek adni, nagy bőkezűséggel.

— Kezdetben sohase menj alacsony ember után, mert ha az felegyenesedik, te még úgy bevágod a fejed, hogy arról koldulsz — ezt egy horihórgas fiú. valami Szepesi nevezetű mondta, akinek keserves tapasztalatai lehettek a maga közel 190 centis magasságával.

— A gumiszalag nem pihenőhely, még ha áll is, — így á másik.

— Biztosítás nélkül egy centit sem — magyarázta a harmadik.

— Eredjetek a fenébe .. biztosítás!... Életében nem volt bányába és ti itt biztosítósról beszéltek. Idefigyelj, csak egyet mondok — hajolt közelébb egy olyan 30 év körüli zömök férfi, mint később megtudta, ő volt a csapatvezető. Egy a fontos, hallgass a tapasztaltabbra és értsd meg, hogy a kisasszonyok varrónőnek mennek, a férfiak bányászoknak. Férfinek érzed magad?

Kristóf sértődötten bólintott.

— No, akkor még yizhoi-dó is lehet belőled*—- vágott egy mulatságos fintort, a többiek hangos nevetésétől kisérve.

— JÖ SZERENCSÉT! Te

vagy az a Kristóf? No, gyere te bányászfióka, Bencsik vagyok — nézett végig Kristófon egy borostásállú. hunyorgó szemű, sovány, öreg bányász. Félsz bejönni? . — folytatta feleletet sem várva, miközben az akna sötét szája felé

intett. Én is féltem annakidején, igaz. hogy akkor még 15 éves sem voltam, s a kutya sem törődött velem, hogy félek-e, vagy sem . ; Pedig

féltem.

— Én nem félek — vágta el a gyanúsítást Kristóf, az tán őszintén hozzátette — magával nem, de egyedül azért félnék.

Az öreg bányász elmosolyodott.

— Velem ne is félj. Harminc éve dolgozom itt, úgy ismerem alulról a földet, mint apád a sajátját felülről... Van földje, mi? ... Na, induljunk

Elindultak, végig az egyre sötétedő aknán, a villanyvasút einei mellett, s alakjuk lassan elmosódott a sötétben, maid eltűnt a bányalámpa hegyes fénye is.

Az öreg rásandított Kristófra, — csak félsz te. kis- komám — gondolta magában, s hogy megnyugtassa, hangosan magyarázni kezdett. Elmondta, hogyan jut a szén a vájártól, a kaparón, a gumiszalagon keresztül az osztiá- lyozóba, md is az az előváj ás, mire jó a bányászsapka, miért kell a biztosítás, hogyan kell járni, kelni a bányában. Színes és élvezetes előadás volt ez mindvégig. Az egyik vágatban Kristóf akaratlanul is felnézett a feje fölé, nem látja-e a vén diófa gyökereit. Bencsik észrevette,

— Van vagy száz méter föld felettünk... de ne félj, olyan itt a biztosítás, hogy kétszer annyit elbírna. Nem így volt ez mindig, de nem ám. Egyik jó cimborámat úgy szétlapította a föld, mint a palacsintát — s mutatta is tenyere lapján, hogy milyen laposra. Régen csak a szén volt a fontos, minél több szén. Az emberélet? Olcsóbb volt, mint a szén ... Nem kellett a föld alá menni érte. mindenütt volt fölösen, s olyan olcsón, mint ez a meddő — rúgott odább egy darab sáros rögöt.

AZ EGYIK ácsolat váratlanul nagyot reccsent. Kristóf ijedten behúzta a nyakát. Ben esik intett.

— Majd megszokod. Nem veszélyes, nézd a többiek oda sem figyelnek. Tudják, hogy mi a veszély, s mert nem becsülik le. éppen azért ismerik is.

Bencsik nyugalma, biztonsága lassan rá is átragadt, magabiztosabban lépegetett tovább, kezében vidáman him- bálódzott a karbidlámpa. Kristóf nem szűnt meg csodálkozni. A bányáról alkotott elképzelései összekeveredtek a látott valósággal: a villamos fúrókkal a sötétben nesztelenül feltűnő, jószerencsét mormogó és tovatűnő bányászokkal, a surrogó gumiszalaggal, a szörnyhöz hasonlító fejtőgéppel, s úgy érezte, hogy itt van a tűz születésénél, az élet bölcsőjénél.

Egy vágatba kanyarodtak be. az öreg megállt.

Itt ültünk 1941-ben egy nap és egy éjszaka — bökött maga elé. Régi vágat, de mindig új, mert emlékeztető.

— Miért? csodálkozott el .Kristóf.

— Sztrájkoltunk, egy karajjal több kenyérért.

— Sikerült?

— Akkor nem — jegyezte meg a beteljesülés tudatában Bencsik.

S járták tovább a bányát. Az öreg bányász, aki harminc éve tapodia a vágatokat, s a még nem bányász, aki most lépdel először a búzamezők alatt. Lépegetnek egymás mögött. imbolyog lámpájuk, s Kristóf szívében valami kimondhatatlan. furcsa, jó érzés kezd kibontakozni.

— Bencsik elvtárs, olyan ez. mintha ... mintha itt készülne az élet.

— Itt bizony, itt vájjuk ki az életet az országnak ... sok verítékkel, káromkodással, örömmel. Ez a mi búzaföldünk. hazánk, mindenünk, a bánya.

Lehajolt egy darab szénért ami lehullt a szalagról, kezébe vette, forgatta, s aztán odanyomta Kristóf kezébe.

— A mi munkánk van benne. látod? A tied is benne lesz. ; :

— Benne — bólintott Kristóf, s a kis széndarabot óvatosan és gondosan, mint otthon az elhullt kalászt, a tovakúszé gumiszalagra tette.

Aztán tovább indult a két ember, az egyik, aki harminc éve bányász, s a másik, aki most lett azzá.

GYURKÖ GÉZA

Kettős ünnep volt a Gyöngyösoroszi Ércbányában

A Gyöngyösoroszi Ércbánya szorgalmas DISZ-fiataljai segítettek a bányásznapi ünnepség megrendezésében. Társadalmi munkával gondos és szakértő kezekkel gyeptéglákból szép parkot építettek az ünnepség színhelyén.

Az Ércbánya és az Ércelőkészítő mű dolgozói harmadikén, szombaton tartották meg bányásznapi ünnepségüket. Kettős ünnep volt a tegnapi nap az itt dolgozók számára.

Ünnepelték az ötödik bányásznapot, s ekkor adták át most már végleg és teljesen az Érceiőkészitőt a vállalatnak.

Január 1-e óta dolgozik az Érce!őkészítő, de idáig csak a próbaüzemeltetése volt, e közben még folytak az építkezési munkák is. Az építés zömében már végétért, a gépek és berendezések kiállták a próbát az üzem jól működik. Indulása óta fokozatosan növekedett termelése, s a bányásznap előtti hetekben már megkétszerezte előző teljesítményét.

Az ünnepély délelőtt 11 órakor vette kezdetét. Sebestyén elvtárs, az energia és vegyipari miniszter első helyettese ünnepi beszédében méltatta az ércbányászok népgazdasá- gilag jelentős munkáját, s majd útmutatásokat adva fokozott jobb munkára, több termelésre serkentette az özem dolgozóit. Utána az építő vállalat ünnepélyesen átadta, majd Flórián elvtárs, az üzem igazgatója ünnepélyesen átvette az új üzemet. Az ünnepélyes alkalomból 62 dolgozó részesült különböző kitüntetésekben, s összesen 20 ezer forint jutalomban.

Hűségjutalomképpen 250 ezer forintot osztottak ki a dolgozók között, majd gyárlátogatás, közös ebéd, vidám szórakozás töltötte ki a gyöngyösoroszi bányászok ünnepi műsorát,

Képek bányászaink gazdagodó életéből

Több millió forintos beruházással épült a petőfibányaiak modern kultúrotthona. Az új kultúrotthon a bányásztelepülés kulturális központjává vált.

Petőfibánya távlati képe. Néhány esztendővel ezelőtt még csak omladozó viskókat lehetett itt látni, ma valóságos kis város tárul a néző szeme elé.

A fahl határát jelző tábla már lassan a község közepén van. Egész utcasor épült fel Rózsaszentmártonban az elmúlt néhány

év alatt.

Új létesítmények a Tcka-patak völgyében

Államunk, munkásosztályunk erejét, szocialista építésünk nagyszerűségét hirdeti a Gyöngyösoroszi község felett húzódó völgy számtalan új létesítménye. Büszkén emelkedik a hegyoldalon a közel 80 millió forintos költséggel megépített ércelőkészi- tő épülete, ahonnan messzire hangzik az ércőrlő golyósmalmok hangja.

A hatalmas völgyzárógát, az üzem s a bánya körül lévő új építmények sokasága több milliós értéket képvisel. A bányánál új munkásfürdőt építenek a jövő évben, hat

millió forintos beruházással. Az ércelőkészitőnél hat, a bányánál pedig 8 szolgálati kislakás és egy 50 személyes legényszálló nyújt kényelmes otthont az üzem dolgozóinak. Gyöngyösön még ez évben 12 összkomfortos lakást, jövőre pedig a bánya területén még 30 lakást építenek fel.

Államunk gondoskodása, segítő keze új bányásztelepülést hoz létre, új életet teremt az egykor lakatlan területen, új élet felé vezeti, s megbecsüli legértékesebb kincsét, a dolgozó embert.

A recski ércbányászok tervteijesíiéssei ünnepük a bányásznapot

Az élüzem címet nyert Rqpski Ércbánya dolgozói az elmúlt hónapban is példásan teljesítették termelési kötelességüket. Nyersére termelésük, 100 és szénpor-termelésük 103 százalékos teljesítésével ünneplik meg az idei bányásznapot. Jó munkájukkal győztesként kerültek ki a Gyöngyösoroszi Ércbányával folytatott párosversenyből. A verseny jó szervezéséhez tevékenyen hozzájárult Csortos József aknász párttitkár és Török András ÜB-elnök segítő munkája.

A fejtési vájárok közül Zom Imre és Salamon János 143 százalékos teljesítménye érdemel dicséretet. A szállító csillések legjobbjai Tarjáni Mihály és Nagy József, 224

százalékos teljesítménnyel. A

csillék ésszerű rakodásával, jó kihasználásával 800 csillében 1000 tonna nyersércet szállítottak le. Ez ritka szép teljesítmény az ércbányában. Megérdemelten kaptak hát fejenkint 250 forint jutalmat. Imicz István csapata pedig az ércelőmű.iél lévő iszappal teli tartály kitakarítását végezte el önfeláldozó munkával. Jutalmuk 300 forint volt.

Sikeresen tudják majd alkalmazni a bánvában a mill- szekundumos robbantást. Az első kísérlet megtörtént, g biztató eredményekkel zárult. Négy lyukat töltöttek be robbanóanyaggal, s ez két méter vastag kőzetet robbantott le. A szállítás megkönnyítésén re pedig nemrég fejezték be egv 40 méteres új sikló építését«