Népújság, 1955. július (53-61. szám)
1955-07-28 / 60. szám
1955. július 28. csütörtök. NÉPÚJSÁG 5 Párosversenyre lépett a recski és a gyöngyösoroszi ércbánya A természeti kincsekben gazdag Mátra hegysékben két ércbánya van: a recski és a gyöngyösoroszi. A két ércbánya már néhány éve nagy ve- télytársa egymásnak. Az eddigi nagyszerű versenyekben hol az egyik, hol a másik került az élre. Most az ötödik magyar bányásznap tiszteletére, a recskiek elhatározták, ők is csatlakoznak a komlói szénbányászok felhívásához, és újból párosversenyre hívták a gyöngyösoroszi ércbányászokat Vállalták, hogy a bányásznap tiszteletére III. negyedében tervükön felül 155 tonna nyersércet küldenek a felszínre Megígérték azt is, hogy az érc- előkészítőiműből kijövő színpor minőségét tovább javítják, melyből terven felül szintén jelentős mennyiséget szállítanak kohóink részére. A második félévben som csökken a munka lendülete a Mátravidéki Erőműben A Mátravidéki Erőmű dolgozói versenyben állnak az ország valamennyi erőműjével. Nagy harcot folytatnak azért, hogy az áramszolgáltatás folyamatos, zökkenőmentes legyen. Az I. félévben hanyag, gépkezelés, vagy személyzeti hiba miatt, egy percre sem szakadt meg az Erőmű folyamatos áramszolgáltatása. A jó kollektív munka eredményeként június végéig több mint hatmillió forint értékű energiát termeltek féléves előirányzatukon felül. Jól megy a munka a II. félévben is. Esedékes havi tervüket július 25-én reggelre, három és fél százalékkal szárnyalták túl. Az Erőmű dolgozói ígéretet tettek arra, hogy az áramszolgáltatás a jövőben js folyamatos lesz. Ezt elsősorban a lelkesen versenyző karbantartók segítik elő, akik nem csak egymásközt, hanem a percekkel, órákkal és napokkal is versenyeznek. Már hétfőn reggelig jelentős előnyre tettek szert a tervezett kar bantartásban. melynek eredményeként többszáz munkaórát takarítottak meg. A műszaki vezetők azzal segítik a karbantartók munkáját, hogy minden szerszámról, anyagról és alkatrészről időben gondoskodnak. A Mátravidéki Erőmű karbantartóinak, valamint az ösz- szes dolgozóinak lelkiismeretes munkája biztosíték arra, hogy az erőmű a II. félévben is megszakítás nélkül küldi az áramot az ipari üzemekbe és háztartásokba. Újítások bevezetésével, nagyobb munkafegyelemmel a második féléves terv teljesítéséért A Központi Vezetőség legutóbbi határozata óta a Heves megyei Tatarozó Vállalatnál is komoly javulás mutatkozik. A műszaki vezetők jobb munka- szervezésével és a munkafegyelem megszilárdításával elértük, hogy vállalatunk a múlt évről áthúzódó munkákat befejezte. Büszkén mondhatjuk, hogy idolgozóink nagyrésze példa- mutatásával, újításaival, sokszor nehéz munkájával becsületesen helytállt. Dicséretet érdemel Zombori Miklós, Varga György kőművesbrigádja, Pók Miklós és Ködmön József segédmunkásbrigádja és Kiss Antal füzesabonyi asztaloscsoportja. Ezek a dolgozók megígérték, hogy tervüket 120 *—130 százalékra teljesítik, a munkaidőt teljesen kihasználják és a műszaki előírások betartásával takarékoskodnak az anyaggal. A Központi Vezetőség legutóbbi határozata után műszaki vezetőink is jobban kivették részüket a versenymozgalomból. Különféle helyes műszaki intézkedésekkel igyekeznek elősegíteni a brigádok versenyvállalásainak teljesítését. Józsa Gyula, a megyei I-es számú kórház tatarozásánál, gondos műszaki intézkedésekkel óvja a dolgozók egészségét, a folyamatos munka előkészítésével hiánytalanul biztosít munkahelyet az ott dolgozóknak. Nagyszerű újításával rövid idő alatt 4300 forintot takarított meg. Stéger István munkavezető, a hevesi óvoda építkezésénél vezetett be ésszerűsítést, amely 7000 forint értékű megtakarítást jelent. Ezek az elvtársak újításaikért külön-külön több mint 400 forintot kaptak. A második félévet még nagyobb eredményekkel szeretnénk zárni. Ehhez szükséges, hogy a vállalat kommunistái példamutatással álljanak a pártonkívüliek előtt, szavaikkal meggyőzzék a dolgozókat mennyire fontos a gépek kihasználása, a különféle szovjet módszerek alkalmazása, ügy kell dolgozniok. mint László Lajos, vagy Szedő Sándor kőművesek. A vállalat dolgozóinak bérezésében is javulás mutatkozik. Ma már nem fordul elő, hogy a munka szervezetlensége miatt a dolgozóknak bérkiegészítésként utólag fizetni kell. Bebizonyosodott, hogy aki becsületesen és szorgalmasan dolgozik, jól kereshet. Miikó Gyula több mint 1200. Zachár József segédmunkás 1000, Karácsondi János kőműves 1300, Kiss Albert asztalosbrigádjával több mint 1500, vagy Csörgő Ilona segédmunkás lány legtöbbször 900 forinton felül keres havonta. Persze azok, akik nem igyekeznek munkatársaiktól tanulni, nem használják az élenjáró módszereket, igazolatlanul sokat hiányoznak és még munkában sem használják ki a munkaidőt. nem juthatnak magasabb bérhez. Erdélyi Bertalan ÜB-elnök Újtíposú kitérőt készített a 65 éves Lánczi Rezső A Gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi vállalat műhe lyében elkészült egy régóta megoldásra váró kitérőtípus, az úgynevezett rugalmas csúcs sínű kettős keresztezésű kitérő Ez a rendszerű kitérő, a modern, nagy pályaudvarok építésénél egyre gyakrabban nyer alkalmazást, ugyanis lerövidíti a pályaudvarok hosszúságát Tulajdonképpen négy kitérő van összeépítve, alig valamivel hosszabban, mint egy egyszerű kitérő, tehát nagy költségmeg takarítást jelent az építésben és kezelésben egyaránt. Ez a típus a régebbi, úgynevezett íorgólemezes csúcssínűvel szemben azért előnyösebb, mert biztonságosabb, a vonat terhelést úgy veszi. át, mint a folyópálya, nincsenek benne forgók, mozgó alkatrészek, amelyek gyorsan kopnak, lazulnak, így az üzembiztonságot veszélyeztetik. Ezenkívül olcsóbbak, a sok nehézsínű öntvény és azok megmunkáló, sa elmarad, kevesebb nagyméretű, és drága talpfát igényel Olcsóbb a fenntartása, a javítása is. Az újtípusú kitérő a fiatal gyöngyösi gyárban született meg. A sín 65 éves szerkesz tője Lánczi Rezső üzerhi dől gozó, az örökké vidám és nép szerű Rudi bácsi, aki korát meghazudtoló frisseséggel dolgozik, naponta friss lendülettel, fáradhatatlanul. Nemcsak szorgalmával, hanem a tanú lásban, önképzésben is példát mutat a fiataloknak. Rudi bácsinak magasabb iskolai képzettsége nincs. Fiatalon, mint rajzoló került a Diósgyőri Vasgyár kitérő-műhelyébe és abban az időben, amikor még a hozzá hasonló fiatal rajzolót ember számba sem nézték, ön. szorgalomból fejlesztette elméleti és gyakorlati tudását. így ért el olyan eredményt, így vállalkozhatott olyan feladat megoldására, ami egy jól képzett, gyakorlott mérnöknek is becsületére válna. A gyár dolgozói büszkék erre az alkotásra, örömmel segítik Rudi bácsit, hogy terve sikere minél nagyobb legyen munkájába hiba ne csússzon be. A segítőket: Baka József, Kiss János, Komjáthi István szerelőket, Juhász József hegesztő diszpécsert és Miló Miklós művezetőt dicséret illeti. Bőven jut cukor, paradicsom, konzerv, borsó minden dolgozó asztalára 6 A Hatvani Cukor- és Konzervgyár országunk egyik legnagyobb élelmiszer üzeme. Ez évben nagy feladatok megoldása hárult az üzemre. A Központi Vezetőség határozata, mezőgazdaság átszervezése, valamint a lakosság maximális ellátása szabja meg munkánkat. Alapanyagunkat, a borsót, a paradicsomot és a cukorrépát a mezőgazdaságtól kapjuk, közvetlen termelési kapcsolatban vagyunk tehát a mező- gazdaság szocialista szektorával és az egyéniekkel. A KV határozatának megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséhez a következőképpen járulunk hozzá: júliusban három helyen: Hatvanban, Füzesabonyban és Debrecenben a termelési területünkön helyszíni szakoktatást rendeztünk a termelési felelősök részére. Megmagyaráztuk a szovjet agrotechnika alkalmazásának fontosságát és jelentőségét, kint a földeken megvizsgáltuk a répát, elmagyaráztuk a kártevők elleni védekezés módjait, valamint a talajművelés szükségességét. Ezzel elértük azt, hogy termelési felelőseink, akik minden községben együttélnek a termelőkkel, megfelelő szaktanácsot adhatnak a termelés minden problémájában. Ugyanezt teszik körzeti ellenőreink, s termelési felügyelő agronómusaink, akik a termelőknek szakirányítást adnak. Az a célunk ezzel, hogy a haladó agrotechnikát megismertessük mindenkivel, és megmutassuk a szocialista gazdálkodás, a szocialista agrotechnika nagyszerűségét, elősegítsük a 200 mázsás mozgalmat. Egész répaterületünknek mintegy 70 százaléka már részt vesz ebben a mozgalomban, ami azt jelenti, hogy ez évben mi jóval magasabb terméseredményeket érhetünk el, mint a múltban. Bőven lesz cukor. A h a tá rezem! éken megállapítottuk, hogy a répa fejlődése me- g> énkben a kedvezőbbre fordult időjárás, de a jobb talaj- és növényápolás miatt is szép eredményekkel biztat. Gyárunkban gépeink jó kar bantartásával, a technológiai fegyelem betartásával igyekszünk biztosítani a jó üzem előfeltételt. A Konzervgyárban befejeztük a borsó konzerválását. Tervünket 109,6 százalékra teljesítettük. Dolgozóink asztalára nagymennyiségű, kitűnő borsót biztosítottunk a télre. Gyártmányaink 90 százaléka első osztályú, ezt úgy énük el, hogy dolgozó parasztságunkkal együtt munkálkodva biztosítottuk megyénkben a kiváló minőségű nyersanyagot és az ütemes begyűjtést. Most a paradicsom feldolgozásra készülünk. Üzemünkben komoly műszaki átszervezést és átalakítást végzünk, s igyekszünk az automatizálást még magasabb fokra vinni az önköltségcsökkentés érdekében. A határszemlék alapján megállapítottuk, hogy megyénkben kiváló paradicsomtermésre számíthatunk, amit dolgozóink jó munkájának, s helyes talajművelésének köszönhetünk. Vállalatunk termeltetési hálózata állandóan szervezi, s szakszerűen irányítja a termelést, s ezzel a legkiválóbb minőségű nyersanyagot tudjuk megtermeltetni. Mintegy 7000 kh. paradicsom termelésnek feldolgozását végezzük el ebben az évben, a legkiválóbb minőségű, világhírű „Arany Fácán“ paradi- csom-pürét gyártjuk. Polonyi Szűcs András vállalati igazgató INDULÁS ELŐTT A VIT-KÜLDÖTTEKKEL HA Az EMBER valahová utazik, az indulás előtt különös izgalom fogja el. Így van ez egy hétvégi kirándulásnál, egy balatoni utazásnál. Érthető tehát annak az öt boldog Heves megyei fiatalnak az izgalma, akik hétfőn délután indultak el Egerből, hogy a világ ifjúságának varsói találkozóján képviseljék szűkebb hazájuknak, Heves megyének ifjúságát. öten vannak, 3 lány és két fiatalember, ök viszik el mehogy fiuk tiszt, lányuk VIT- küldött, nem hajtott végre semmi csodálatosat, épp úgy, mint Rigó Imre petőfibányai vájár, s mégis ha odakint angol, amerikai, francia, indiai és japán fiataloknak életükről mesél, azok csodának, számukra elérhetetlennek tartják mindezt. Pedig nem elérhetetlen, bizonyítják ezt a komszo- mollsták, a magyar, cseh, lengyel, bolgár és a többi népi demokráciák küldöttei. És ha Lacza Jolán egri- főiskolástól valaki megkérdi, hogy mit MÉG EGY pár nap, s a vám sói stadionban megkezdődik a nagy találkozó. A hatalmas színpadokon szovjet, néger, ki. nai. magyar, cseh fiatalok rop. ják a táncot, éneklik dalaikat, a sportpályákon repül a ge» rely, a diszkosz, visszhangzik az uszoda soknyelvű biztatástól. A világ minden nyelvén hangzik a szó, az akarat: béke. És amikor a záróünnepé- lyen sokezer fiatal ajkáról, a saját anyanyelvén száll a DÍVSZ induló, a világ ifjúsámm .mm Az öt küldött: Csuhaj Izolda, Molnár Erzsébet, Lacza Jolán, Rigó Imre és Rajna József gának hangjába belevegyül a Heves megyei lányok csilingelő szopránja és a fiúk kemény baritonja. Hát akkor menjetek, búcsúzni nem kell, hisz gondolatban mi is állandóan ott leszünk, hallgatjuk a rádió közvetítéseit, s veletek énekeljük, hogy: „Egy a jelszónk, a béke“: Herbst Ferenc gyénk ifjúságának ajándékait, ők tolmácsolják a mi békeakaratunkat is a világ minden részéből összesereglett fiatalnak. Az utolsó délelőtt Egerben. A megyei DISZ-bizottság egyik szobájában beszélgetünk. de látszik rajtuk, hogy már indulni szeretnének. Szűk már a szoba, fűti őket a nagy élmény láza. Az asztalon ott álnak az ajándékok, a parádsasvári üveggyár csillogó ólomkristály vázája, az egri úttörőház faragott díszdoboza, a petőfibányai fiatalok kis bányászlámpája, a gyöngyösi Váltógyár váltómodellje, a Dohánygyár, a Mát- ravidéki Erőmű és a többi üzemek ajándékai. A megyei DISZ-bizottság gyönyörű selyemzászlójára kötik a színes szalagokat, fiataljaink békeüzenetét. A Heves megyei fia' talok ezt a zászlót minden VIT-re magukkal viszik. A zászló alatt pedig ott áll majd öt küldöttünk: Csuhaj Izolda, a DISZ M. B. munkatársa, Molnár Erzsébet, a kiskörei: Dózsa TSZ tagja, Lacza Jolán, az egri Pedagógiai Főiskola hallgatója, Rigó Imre petőfi- bényai fiatal vájár és Rajna József TSZ-tag, az újlőrinc- falvai DISZ-szervezet titkára. MINDNYÁJAN tele vannak tervekkel. Rajna József beszámol életéről, az ú jlő— rincfalvai Május 1 TSZ eredményeiről, melynek egyik alapító tagja, melynek létrehozásában közreműködött és melyről most már saját tapasztalatai alapján elmondhatja, hogy ez az út a felemelkedés egyetlen lehetősége. Két éve DISZ-titkár a faluban. Kezdetben egy olyan DlSZ-szerveze- tet vett át, melynek csak a kusza poros nyilvántartásokban! voltak tagjai. Kétéves munká-j ja után ez a szervezet erős,! résztvesz a falu minden megmozduláséban, tiszta helyisé-í gük, rádiójuk, lemezjátszójuk van. Kultúrműsorokat rendez-; tek, utakat, hidakat építettek, versenyeket szerveztek, és ma ez a DISZ-szervezet elküldi titkárát Varsóba, hogy mindezt mondja el a többi fiataloknak is. Molnár Erzsébet mindent meg akar jegyezni, mert máris több helyre meghívták előadást tartani. Legutóbb a verpeléti honvédség parancsnoka kérte fel, hogy számoljon be VIT-en szerzett élményeiről. Molnár Erzsébet természetesen ezt is elvállalta, annál is inkább, mert bátyja, aki a néphadsereg hadnagya, itt DISZ- titkár. Neki valami szép ajén-í dékot akar hozni Varsóból.! Hogy mit? Ha tudnám, sem mondhatnám meg, hisz nagy meglepetés készül, amit még nekem sem árult el. A tsz DISZ-szervezetének egy albumot hoz, melynek minden lapjára külföldi fiatalokkal írat egy pár sort. No és természetesen megszámlálhatatlan levelet és képeslapot küld. Ezt mindenki megígértette vele. Persze neki is sok mesélniva- lója lesz odakint. Elmesélheti életét, amely számunkra egyáltalán nem különös, mi már megszoktuk, hogy a régi zsellér fia katonatiszt, lánya pedig átlag havi 2000 forintot keres, s most -kimegv Varsóba, A Molnár-család azzal, Telefon, vagy nyilvános gyóntatószék ? Hozzátartozóim Aradon élnek, havonta beszélek velük telefonon. Közel egy éve, mióta Egerben dolgozom, ez csak jámbor szándék, mert itt — azt hiszem, Magyarországon egyedül — rossz a telefonfülke. „Pillanatnyilag“ ugyan, ahogy a postán mondják, de ez a pillanat közel egy esztendeje tart. A bajom úgy segítenek, hogy az üvegablakon át kidugnak egy telefonkészüléket: tessék beszélni; Az a csekélység, hogy bent szól a rádió, a nyitott ablakon beárad az utca zaja, autó- és motorberregés, trak- torpuffogás, nemigen zavarja a rjostát, még az sem, hogy a telefonáló körül 15— 20—50 ember zsibong, az egyik bélyeget kér, a másik levélpapírt és borítékot (természetesen lehetőleg mind egyszerre). „Tessék beszélni“ biztatja nyájasan az áldozatot a postatisztviselő, de aki ebben a bábeli hangzavarban egyetlen hangfoszlányt is el tud kapni, művész. Vasárnap, 24-én ezúttal harmadszor 4 és fél percen át próbáltam túlüvölteni az Ibuszvonat kirándulóinak bélyeg- és levelezőlapvásérlói hangzavarát, de nem sikerült. Csak egy sikerült, de az annál jobban: 70 forint és 60 fillért fizetnem azért, mert Egerben a telefonálók kötelesek nyilvános haligatókö- zönség előtt pokoli lármában elmondani a mondanivalóikat — amelyek pedig egyáltalán nem tartoznának másra, de ezt is csak szeretnék, mert ez is lehetetlen. Miután harmadszor ér az a kellemes meglepetés, hogy meg nem történt telefonbeszélgetésekért fizetek jelentős összegeket .a sajtó nyilvánossága útján kérdezem meg a postát: nem lenne-e egyszerűbb megjavítani a telefonfülkét, hogy az, aki telefonálni akar, avval beszélhessen, akivel szeretne és tudjon is beszélgetni. Váry Viktor megyei tanács Legfőbb érték a bögre...? Sok embernek van Egerben lakásproblémája. Akinek nincs lakása, ez okoz problémát, aki pedig már lakáshoz jutott, annak emiatt fő a feje. Akikről most szó lesz, az utóbbiakhoz tartoznak. A Marx Károly utca 8. szám alatt (aki nem tudná, annak eláruljuk, az az a ház, amely előtt mázsaszámra áll a szalma, szemét, üveghulladék) az ÜVÉRT-tel „vadházasságban” lakik 16 család. Ez a kifejezés nagyon ráillik az itteni állapotokra, mert az ÜVÉRT ugyancsak mostohán bánik a lakókkal. Bár nincs kiutalva nekik, mégis elvonták a lakóktól az épület udvarát. Literes üvegek, bögrék hevernek itt va- gonszámra a szabad ég alatt az udvaron. A házban lakó 18 kisgyerek pedig felszorult a folyosóra. De a felnőtteknek sem álom itt élni, ha például tüzelő érkezik a 16 család közül valamelyiknek, azt az emeleten keresztül kell a pincébe szállítani, mert az udvar felőli kaput „emberbaráti” szeretétből lezárta az ÜVÉRT; A lakók már számtalan kérvényt, panaszt, beadványt írtak az illetékesekhez. A tanács sok döntést hozott és az egyeztető bizottság Is meghozta már a maga határozatát, még sincs semmi változás, minden maradt a régiben, hacsak nem számítjuk eredménynek azt, hogy az ÜVÉRT-nél dolgozók azóta még durvábban viselkednek a lakókkal szemben. A vállalat vezetősége „magasabb érdekre” hivatkozva nem szállítja el az árut, annak ellenére, hogy a tanács sokkal jobb raktárhelyiségről gondoskodott, mint a Marx utca 8. szám alatti udvar; Nem jutottak még jobb belátásra, hacsak az itt lakó gyerekek nem bírják rá őket, ugyanis mivel udvaruk nincs, ahol játszhatnának, a gyerekek más játék után néztek. Nem eredménytele* nül. Kieszelték, hogy nagyszerű szórakozás az emeleti folyosóról célba dobálni az üvegeket. A győztes az, aki több üveget eltalál. Nesze-nekcd magasabb vállalati érdek — önköltsége csökkentés! A magasabb vállalati érdeket képviselő vezetőség, ha már az embernél többre nézi a bögrét, üveget, legalább ennek érdekében „a legfőbb érték, a bögré”-nek érdekében szállítsák rendes raktárba árujukat, óvják meg a nép vagyonát és adják át az udvart az itt lakó dolgozóknak» tett, hogy küldöttnek jelölték a VIT-re, számunkra a legkézenfekvőbb dolgot feleli: tanultam. Mindenből ötösre vizsgáztam, így igyekeztem meghálálni azt, hogy államunk teljesen ingyen taníttat. De vajon ilyen könnyen érti e majd ezt meg a messzi Ausztráliából jött fiatal, akinek minden vágya az, hogy tanulhasson, de nem teheti.
