Népújság, 1955. július (53-61. szám)

1955-07-03 / 53. szám

1955. július 3. vasárnap. 3 \i egereséi bányászok az éves terv sikeréért küzdenek Az egeresein bányában hó­napok óta igen jó a termelés. Június havi tervüket 103,3 szá­zalékra teljesítették, a máso­dik negyedévben pedig 102 százalékos eredményt értek el. A jó eredmények elérését szál­lító vágatok, a csille ellátás megjavítása, a jobb munkafel­tételek és a dolgozók munka- versenye, munkakedve tette lehetővé. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva az igazolatlan hiányzást 1,3 szá­zalékról 0,6 százalékra csök­kentették. Az üzem dolgozói­nak 73 százaléka' bekapcsoló­dott a versenybe, újból éietre- hivták a különféle mozgalma­kat, elsősorban a nevel: új bá­nyászt mozgalmat. Garamszegi József brigádja például kilenc új bányásszal foglalkozik. Su- rányi Árpád és Krajecz János brigádja is példát mutatnak a fiatalok nevelésében. Emellett a termelésben is élenjárnak. Garamszegi József csoportja hosszabb eleje 130 százalék fe­lett teljesít. Kiváló munkát végez még többek között Biró n. István II. froncsapata, a csapat 127 százalékra teljesíti tervét. A terv teljesítése mellett az anyagtakarékosságra is nagy gondot fordítanak. A második negyedévben a bányarablás és a TH gyűrűk felhasználásával 50 köbméterrel kevesebb ex- port-bányafát kellett beépíteni. Ugyanebben az időben robban­tóanyagból 110 kilót takarítot­tak meg. A bányában beleze­tett korszerű módosítások, újí­tások eredményeként az egy főre eső termelési érték január óta 30 százalékot növekedett. A bánya dolgozói most további jó munkával az éves terv sike­réért dolgoznak. Eredményes látogatás. Ludason és Szűcsiben nincs még termelőszövetkezet. Az el­múlt hónapban Ludasról Szabó István. Szűcsiből Tóth Pál egyénileg dolgozó parasztok a Heves megyei parasztküldött, ség tagjaiként ellátogattak a füzesgyarmati Vörös Csillag TSZ-be. Ott a közös gazdaság megtekintése után ígéretet tet­tek arra, hogy hazatérve, szö­vetkezetét alakítanak. Azóta valóra is váltották szavukat, Ludason hat. Szűcsiben öt tag­gal előkészítő bizottságot ala­kítottak, s igyekeznek egyre több dolgozó paraszttársukat meggyőzni arról, hogy többre haladnak, ha a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépnek. Levél érkezett a Mátravidéki Erőműből ahonnan Kozsda István termelési felelős számolt be részletesen, hogyan sikerült jóval a határidő előtt teljesítenie a Mátravidéki Erőműnek féléves tervelőirányzatát. Különösen ki­hangsúlyozta a turbinaüzem, a kazánüzemvitel, szállító üzem. a villamos és TMK osztály mellett az önköltségcsökkentő brigádok szerepét, amelyek a szállító- üzemnél több mint négy vagon szenet gyűjtöttek össze. Sándor János, a Heves megyei Építőipari Vállalattól arról szá­mol be, hogy á legtöbb építke­zéseknél a dolgozók lelkes mun­kája nyomán előbbre hozták a határidőket. Az egri gépállomás és a Molnár kömüvesbrigád jó munkája nyomán két hét az elő­rehaladás a tervhez viszonyítva. Kiss György karâçsondi leve­lező a helybeli Dózsa termelő- szövetkezet munkájáról számol be. Megírta, hogy háromszor kapálták, s ugyanannyiszor per­metezték már a szőlőt, befejez­ték az elsők kötözését is. Ifj. Barna Sándor, az átányi Petőfi TSZ tagja arról írt, hogy kuko­ricájukat géppel és kézzel már ötször kapálták, a háromszor kapált napraforgón pótbeporzást akarnak végezni hogy 25 száza­lékkal túlteljesítsék a tervezett hét mázsas átlagtermest. —- A KISIPARI termelő- szövetkezetek július 9-én, az egri járási kultúrházban tart­ják küldöttgyűlésüket. A VIII. küldött közgyűlés érté­keli majd megyénk kisipari termelőszövetkezeteinek ed­dig végzett munkáját, meg­határozza a következő íel- Ssal. A kisipari terme­lőszövetkezetek komoly ered­ményeket értek él az elmúlt félévben. Termelési tervüket június 25-re befejezték. A félév alatt csökkent a veszte­séges szövetkezetek száma. Növekedett az álló- és forgó­alapjuk. Szaporodott a mű­helyhálózat és mindinkább biztosítják a lakosság ellátá­sát. kombájnszin épiikezéséu pél-, «uni a Harangozó segédirítírtkás­riség iránt. Nagy költőink min­dig lelkesedtek az embe­riség javáért. Petőfi a világ- szabadság zászlaja alatt kívánt meghalni. Van kire és mire hivatkoznunk. Nemzeti sor­sunk akkor futott fényes pá­lyákon, mikor az emberi ha­ladás egyetemes ügyével kap­csoltuk azt össze, és azért buk­tunk el a felfelé ívelő pályákon sokszor, mert nem tudtunk elég következetesen az egyete­mes emberi haladás ügyéhez kapcsolódni, mert a röghöz húzott le nem a rög szeretete, hanem a szűkkeblű nemzeti elzárkózás, a nacionalizmus. Ápoljuk következetesebben és lelkesebben forradalmi hagyo­mányainkat, és rostáljuk kö­vetkezetesebben hagyomá­nyainkat — a jövőnk érdeké­ben! Nehogy olyasmit vigyünk magunkkal a nemzeti múltból, ami visszahúz, akadályoz. A múltból legyen csak az a miénk, ami előrelendít, hiszen nem a múltunk a fontos, ha­nem a jelenünk, és főként a jövőnk! Történelmi és kulturális örökségünk marxista értékelé­sét még nem végeztük el. A párt alapvető útmutatása alapján a tudomány munkásai­ra vár az a megtisztelő, de egyben sürgető feladat, hogy részleteiben Is tisztázzák, mit vigyen népünk magával a jö­vőbe a múltjából. Tudományos alaposság kell. a vulgarizálás nem használ, hanem csak árt. Tudományos alapossággal kell megmutatnunk a Horthy-kor- szak sötét, népellenes uralmát. Az igazság és a tények elöl sohase meneküljünk az egy­szerű vulgarlzálásba: a tények mellettünk szólnak, és ellen­ségeinket leplezik le. AZ IGAZI hazafiság szerves alkotórésze — mint a fentiek­ből is kitűnt — a proletár nemzetköziség. Kulturális örök­ségünktől nem idegen ennek a felemelő, óriási távlatokat nyitó érzésnek és tudatnak legalábbis a demokratikus előzménye. De ezt az érzést és tudatot növelni kell, ki kell fejleszteni dolgozóink szívében. Az első és legfontosabb dolog a Szovjetunió megismertetése és megszerettetése. Ezt akkor érjük el igazán, ha valóban szeretetet és lelkesedést tu­dunk ébreszteni az emberi ha­ladás élén járó szovjet haza és emberei iránt. Mutassuk be nemcsak eredményeiket, ha­nem azt a küzdelmes utat is, amelyen elérték azokat. So­kan hajlandók úgy elképzelni a Szovjetuniót, hogy abban a bőség természetes dolog, a fák maguktól teremnek, a patakok aranyat görgetnek... Mutas­suk meg, hogy a szovjet haza bősége, gazdagsága nem termé­szetes, hanem társadalmi úton állt elő, százmilliók gigászi erőfeszítése hozta és hozza lét­re olyan erő vezetése mellett, mint a marxi lenini zászló alatt harcoló kommunista párt. A Szovjetunió sok része éppen nem tejjel-mézzel folyó Ká­naán, hanem sivatag, aszályos vidék, melyen az ember eddig még soha nem képzelt közös nagy erővel próbálja a termé­szetet megváltoztatni, a sivatag helyén oázist varázsolni. A Magyar—Szovjet Társaság gyö­nyörű feladata a népeink kö­zötti barátság érzésének az ápolása. De nagyon fontos dolog — és egyben elhanyagolt terület — a szomszédos népi demok­ráciák megismertetése és meg­szerettetése. Sajnos, nem is­merjük eléggé éppen azokat a népeket, melyek pedig testvé­reink a legigazibb testvériség­ben, az emberi haladásért ví­vott harc testvériségében. A múlt káros örökségét nem si­NEPUJSAG Munkamozgalmak segítették az élüzem-szint túlhaladásáhan a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű dolgozóit 102 SZÁZALÉKOS tervtel­jesítés, 103 százalékos egy főre eső termelési érték-teljesítés, egyszázalékos önköltségcsök­kentés. a béralap betartása, üzemhibából adódó baleset nél­küli üzemeltetés — ez az él­üzem-szint feltétele, normája cementgyárainkban. A Bél­apátfalvi Cementgyár dolgo­zói úgy dolgoznak, hogy ezt a szintet elérik, illetve túl­szárnyalják, hogy az élüzem- jelvény újra a gyár kapujára kerüljön. Ebben az évben már feltűzték ezt a csillogó jel­vényt a múlt év negyedik ne­gyedévben végzett jó munka jutalmául. Hárem hónapig büszkélkedhettek vele, de egy kisebb baleset folytán az első negyedév után elkerült tőlük az élüzem-csillag. Vissza akarják hozni. Érzik, nem gyengék ehhez, hiszen, a tervteljesítés eddig is jó volt, csak az a baleset... Most azt biztosítják, hogy ne forduljon elő hasonló eset. Már a ne­gyedév kezdetén úgy rugasz­kodtak neki a palatermelők, cementőrlők, lakatosok, vil­lanyszerelők, laboránsok és műszakiak, hogy a siker meg­legyen. Egyedüli céljuk, az egész negyedévben az volt, hogy visszahódítsak a tőlük el­pártolt. számukra büszkeséget jelentő jelvényt. EBBEN A HARCUKBAN jó segítőre találtak a verseny- mozgalmakban. Most, a ne­gyedév végén egyszerűen leír­juk— hiszen ezek mái- té­nyek, hogy a Bélapátfalvi Ce­ment- és Mészművek globáli­san június 22-én teljesítették negyedévi tervüket, s azóta ter­ven felül 1250 tonna messet, 4100 tonna, Minikért és 5300 tonna cementet gyártottak ter­ven felül. Egyszerű ezt leírni, mert már a grafikonok mutat­ják, kimutatásokban szerepel­nek, s a cement zsákokban út­ban van Kazincbarcika, Tisza- lök és az ország más területe felé. De nem volt ilyen egy­szerű a munka. Sok száz em­ber fáradságos munkáját je­lentik ezek a számok, sók aka­rat egyesült, míg valóság lett a tervekből. Különböző mozgal­mak, Sztahanov-, önköltség­csökkentési-, újító,, apyagtaka- rékossági-, tisztasági-mozgal­mak segítettek a cementgyá­riaknak. A mozgalmak fő irá­nyítója a pártbizottság és a szakszervezet, de sok segítsé­get nyújtottak a műszakiak is Bocsa István főmérnök vezeté­sével. A legfőbb jelszó az volt a negyedév kezdetén; minél több új sztahanovistát a gyárnak. S a küzdelem megindult. Egy­más után születtek, a szebbnél szebb, jobbnál jobb eredmé­nyek. Sorra nőttek ki az új, magas százalékok s még azok is, akik nem érték el a sztaha­novista szintet, komoly telje­sítményt nyújtottak. A moz­galomnak sikere, hogy Bél­apátfalván nincs száz százalék alatt teljesítő. A Sztáhanov- mozgalommal új erőre kapott általában a versenymozgalom. Mindig volt munkaverseny a cementgyárban, de ennyien még ritkán vettek részt. Az él­üzem cím visszaszerzéséért in­dított nagy csatában több mint 650-en tettek versenyvállalást. A napi versenyértékelés, a rendszeres csasztuska-műsor és a köszöntő zenekar műsorai csak fokozták a lendületet. Sorra kerültek egymás alá a versenytáblán a kiválóak ne­vei, Berecz Sándor, Bartha K. Miklós égetők, Bársony Sán­dor, Zolidkor Sándor cement­molnárok, Berecz ö. Béla, Bá­rányt Sándor kemencejavítók és még sokan. Több százan vannak, akik ez alatt a három hónap alatt kiváló munkát nyújtottak. Többen már hosszú hónapok óta kiemelkedőek, s megkapták a sztahanovista cí­met. A második negyedévben harmincán kaptak jelvényt, vagy oklevelet, ezzel, a Bél­apátfalvi Cementgyár sztaha­novistáinak száma 150-re emel­kedett. Vannak olyanok is, akik a mozgalom keretében ezen a szinten is túljutottak. Sas Kálmán, Barta Dávid, Gyertyás József, Mtkó Gábor, Szabó József „A szakma ki­váló dolgozója“ címet kapták jutalmul. E NAGY MUNKÁBAN a kommunisták nem tétlenked­nek. Ezt igazólja, hogy a szta­hanovisták 80 százaléka párt­tag, de bizonyítja az is, hagy a Sztahanov-mozgálom él az üzemben. Sok kisebb-nagyobb horderejű újítás valósult már meg a gyárban, de csak a leg­utóbbit említsük, mellyel Fe­renc Gábor és Csohány Béla lehetővé tették, hogy az iszap­tartály eddigi három-négy na­pos tisztítását néhány órára lecsökkentsék. került még felszámolnunk, sok előítélet lappang dolgozóink soraiba irántuk. Mondjuk meg csak őszintén, mit használna a „szemérmes“ takargatés! Majd ha megismerjük törté­nelmüket. múltunk közös har­cait a Habsburg-abszolútizmus és a török ellen, ha megismer­jük irodalmukat, művészetü­ket. sok velünk közös vonást mutató kulturális örökségüket, de különösen jelenüket, ered­ményeiket: akkor nem mond­juk azt, 'hogy mutassanak egy Petőfit! Jól emlékszem, milyen nagy hatást tett rám egy bu­karesti egyetemi tanár előadá­sa tavaly a román nép harcai­ról a török elnyomó hatalom ellen. Sok előítélet omlott ösz- sze bennem, és közelebb kerül­tem azokhoz, kiket gyűlölnöm kellett, mert erre tanítottak a Horthy-korszak iskoláiban. DE MA MÁR a béke és az alkotás dala a föld távoli tá­jain is harsog. Kínában, Ko­reában, Vietnámban ugyan­azok az eszmék mozgatják a százmilliókat, mint bennünket. Ki kell szélesíteni kulturális horizontunkat és bele kell fog­lalnunk a kínai kultúrát is. Nem teszünk eleget ezen a té­ren sem. Pedig micsoda nagy­szerű érzés a szűk perspektí­vák. a csak nemzeti keretek közül a haladó emberiség tág horizontjáig emelkedni, kitágí­tani agyunkat és szívünket, hi­szen szabadabb s nagyobb az ember, és büszkébben járha­tunk a hazai szent rögökön, mert már a kínai paraszt is magának szánt, és Sanghájban is a szocializmust építik. Ez az új, nagy felszabadult emberi érzés a proletár intemraciona­lizmus talaján éled. és nincs köze a gvökértelen világpolgár­sághoz. Mindenesetre megtanít bennünket megbecsülni a ma­gunkét és a másét, mint az emberiség közös kincseit — a kölcsönösség alapján. Lerom­bolja a nemzeti korlátokat, amennyiben azok akadályoz­zák az emberi fejlődést, kiirtja a burzsoá nacionalizmust, mint az ellenséges ideológiát — de megérzi ás soha nem lá­tott magasra emeli a nemzeti értékeket azzal, hogy minden néppel megismerteti és meg­szeretteti azokat. De hogy ez így legyen, magunknak is sok­kal többet kell tennünk a jö­vőben a baráti országok meg­ismertetése érdekében. Ezt is vegye fel célkitűzései közé a TTIT. NE GONDOLJUK, hogy a nacionalizmus elleni küzde­lemben gyors sikerekre számít­hatunk. A fejekből nehezebb kiűzni a régit, mint a gyárak­ból a burzsoákat. Szívós, kitar­tó propagandamunka kell ide. — Legyen a propagandánk polemikus, vitatkozó jellegű. Kerüljük a tételszerű kinyilat­koztatásokat. Alapos, tudomá­nyos vitákban zúzzuk szét az ellenséges nézeteket. Ne az el­lenség leggyengébb pontját ki­keresve próbáljuk legyőzni: a könnyű győzelem olcsó és ér­téktelen. Az ellenséges nézetek „belső logikáját“ oldjuk szét csomópontjaiban bástyáiban. Ez nehezebb, de eredménye­sebb. — Jegyezzük meg, hogy az ellenséges ideológia nem el­lenség ajkán is felhangzik, jó­hiszemű, félrevezetett emberek visszhangozhatják azt. Ezeket sohasem szabad az ellenséggel összetéveszteni, őket nem le­győzni, hanem meggyőzni kell. — Az ideológiai front fontos szakasza az új világért folyta­tott harcnak. Az ellenséges né­zeteknek, például a nacionaliz­musnak a leküzdése összefügg az osztály harc kérdésével, te­hát a szocializmus építésének a kérdésével. Semmi erőt, semmi fáradságot ne sajnáljunk te­hát ettől a harctól! TUDJAK azt a dolgozók, hogy a termelés emelkedése egyedül nem elegendő ahhoz, hogy üzemük újra élenjáró le­gyen. Több kell ehhez. így az­tán a Szíahanov-mozgalcmmal egységesen valósítják meg az anyagtakarékossági, önkölt- ségcsökkentési mozgalom cél­kitűzéseit is. A műszakiak, Bartha sz. Kálmán és Deli Sándor mérnökök jó irányító munkájuk mellett találnak időt arra is, hogy tanítsák a cementmalmok dolgozóit, a klinker kemencék égetőit. Nem mindegy, hogy mennyi szenet használnak el egy-egy tonna klinker előállításához. Állandóan figyelni, ellenőriz­ni kell az égést — tanítgatták ellenőrzéseik alkalmával. S nem hiába. Az itt dolgozók­nak vérükké vált a kapott jó tanács. S az eredmény? Az eredmény az, hogy a második negyedben már közel 40 kilo­grammal kevesebb szenet fo­gyasztanak egy tonna klinker égetésére, mint amennyit a terv megenged. A megtakarí­tás pedig csak a negyedév el­ső két hónapjában 570 ezer fo­rint. De nemcsak szénnel, ha­nem kenőanyaggal és zsákhoz szükséges papírral is takaré­koskodnak. a selejt minimum­ra csökkentésével, s így jóval túlteljesítik az élüzem szint p1nirs|ÇR|t" NEM VITAS, hogy csak ott lehet jól dolgozni, ahol rend és tisztaság van. A rendetlen­ség a balesetek szülője. Most gondot fordítottak arra, hogy rend és tisztaság legyen az üzemben, munkahelyeken. Rendszeresen takarítanak, s havonkint versenyszerű tiszta­sági hetet rendeznek, mely al­kalommal a legszebb, legtisz­tább. legrendezettebb üzem­részt jutalmazzák. így vált otthonukká a mun­kásoknak a gvár. így termel­tek jóval többet a tervnél, így csökkent az önköltség, s így emelkedett az egy főre eső ter­melési érték. Tervezett bér­alap mellett baleset nélkül a munfcamozgalmak hozzásegí­tették a Bélapátfalvai Cement és Mészmű dolgozóit, hogy óil- teljesítsék az élüzem szint fel­tételeit. Reméljük, a közeljö­vőben a gyárkapun díszeleg a második negyedév jól megér­demelt jutalmának jelképe, az ezüstösen csillogó élüzem jel­vény. Bódi János Nemzetközi szövetkezeti nap A szövetkezeti mozgalom tagjai ez évben, július 3-án ünnepük a már hagyományos­sá vált nemzetközi szövetkeze­ti napot. A világ haladó szö­vetkezeti mozgalmainak e har­cos ünnepét földművesszövet­kezeteink tagsága és dolgozói is megünneplik. Ez a nap je­lentős esemény a földműves- szövetkezetek életében, ame­lyet újabb és újabb munkasi­kerekkel ünnepelnek. Számos szövetkezeti dolgozó és föld­művesszövetkezet, mint példá­ul a káli, versenykihívást és munkafelajánlást tett a szövet­kezeti nap méltó megünneplé­sére. Szövetkezetéinél’ vállal­ták, hogy megjavítják a szö­vetkezetek áruforgalmi és fel- vásárlási munkáját, növelik az áruforgalmat, takarékosab­ban gazdálkodnak. Nem utolsó sorban hozzáláttak a politikai tömegszervezeti muníka meg­javításához, a termelőszövet- kezetek fejlesztéséhez, a nagy­üzemi mezőgazdaság mielőbbi megteremtése érdekében. E feladatok sikeres megvalósí­tása érdekében indítottak ver- senymozgaknat földművesszö­vetkezeteink, csatlakozva az ipari üzemek versenyvállalá­saihoz. hogy ezzel is alátá­masszák a földművesszövetke­zeti élüzem címért, illetve a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának elnyeréséért folyó földművesszövetkezeti munkaversenyt. Az elmúlt néhány év alatt hatalmas fejlődést értünk el földművesszüvetkezeteinknél, megyénk területén is. Falun a dolgozó parasztság legszélesebb, legnagyobb tagságot felöleld tömegszervezetévé, szövetke­zeti felvásárlási és értékesítési társulásokká váltak. Számta­lan szövetkezeti tag győződött meg a szövetkezés előnyeiről, ma már közel 10 ezer föidmű- vesszövetkezeti tag lépett ter­melőcsoportba. A földműves­szövetkezeti tagság 13 száza­léka építi a nagyüzemi mező- gazdaság megteremtésének út­ját. Emellett a földművesszö­vetkezeteken belül közel 5000 holdon 4300 taggal dolgoznak különböző szőlő-, gyümölcs-i rizs stb. termelői szakcsopor­tok. Ezek közül legjobban mű­ködnek a verpeléti szőlő-, sa- rudi rizs-, poroszlói gyümölcs- termelői szakcsoportok. A földművesszövetkezetek az anyagi érdekeltség területén is igen komoly eredményeket ér­tek el, ezzel is vonzzák ma­gukhoz a még kívülálló dolgo­zó parasztokat. A jó áruellá­tás és felvásárlás biztosítása mellett bevezették az évi rész- jesv utáni részesedések, vala­mint a vásárlási és értékesítési visszatérítések rendszeres kifi­zetését. Év végén a tiszta nye­reségből 20 százalékot fordíta­nak részesedés, és visszatérítés címén a tagoknak. 1954-ben már közel 300 ezer forintot fizettek vissza. Igen sok he­lyen, mint Kiskörén, Porosz­lón, Hevesen stb. 100—300 fo­rintot kaptak visszatérítéskép­pen a tagok. Szép és hatalmas eredmények ezek. Ezért büsz­kén várják és ünnepük meg július 3-át, a tizedik szabad nemzetközi szövetkezeti napot; Mindenütt számot adnak az el­ért eredményekről és meg­szabják az elkövetkezendő fel­adatokat Az eredmények biz­tosítását. továhbfokozását elő­segíti az, hogy dolgozó paraszt­ságunk bebizonyította: helyesli a szövetkezeti tömörülést, ma már közel 70 ezer földműves­szövetkezeti tag támogatja ez- irányú munkánkat. Július 3-án a legnagyobb ün­nepséget Egerben tartják meg a szövetkezeti székház Rákosi- termében, ahol a MÉSZÖV, FJK, Földmű vessző vetkezet, KISZÖV dolgozói közösen tart­ják meg ünnepi ülésüket. Az ünnepségen részvevő dolgozók szórakoztatásáról a füzesabo­nyi, hatvani és az ecsédi föld­művesszövetkezetek kuitúrcso- portjai, tánccsoportjai és ze­nékara gondoskodnál;. Süveges Benedek Eger, MÉSZÖV Erdősi János a füzesabonyi FMSZ „kiváló földművesszö- vetkezeti dolgozó“ jelvénnyel kitüntetett áruház vezetője. Jó munkát végzett a szövetkezeti nap tiszteletére, a termelőszö­vetkezeti mozgalomért. Kusta Gyuláné a tiszanánai földművesszövetkezet vezető­könyvelője. Példamutató mun­kát végez, jó munkájáért be­választották a MÉSZÖV vá­lasztmányába is, munkatársai szeretik és becsülik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom