Népújság, 1955. június (44-52. szám)

1955-06-02 / 44. szám

M55. június 2. csütörtök. népújság 3 Az utóbbi éveket figyelem­mel kisérve megállapíthatjuk, ■hogy dolgozóink becsületes és küzdelmes munkájának sok szép eredménye született. So­kat fejlődött iparunk és sokat javult dolgozó népünk ipari cikkel való ellátása. Azon­ban hibás lenne azt gondolni, hogy a jövőben ezen a téren nincsenek az eddiginél még nagyobb feladataink. Pártunk Központi Vezetősége a már­ciusi határozatok megvalósítá­sára hívja fel a figyelmünket. Ahhoz, hogy az életszínvonal magasab legyen, hogy újabb árleszállításokat hajthassunk végre, nekünk is, üzemi mun­kásoknak is jobb munkát kell végeznünk. Melyek is azok a területek iparunkban, ahol még sok a hiba és hogyan lehetne ezeken változtatni? Még napjainkban is tapasz­talhatjuk, hogy az adminiszt­ráció még mindig túlzsúfolt. Magam is emlékszem, hogy az 1946-47 évben a normalap ki­állításától a különböző ügyek elintézéséig sokkal egyszerűb­ben és gyorsabban elvégezték az adminisztratív munkát. Ma azt tapasztalhatjuk, hogy a dolgozók jogos, vagy éppen nem jogos kérésének megvála­szolása, utánajárása és elinté­zése nagyon lassan halad. Pe­dig az adminisztratív létszám sok helyen aránytalanul ma­gas a produktív munkát végző dolgozók létszámához hasonlítva. Az a feladatunk a jövőben ezen a téren, hogy az adminisztratív munkák ésszerű csökkentésével dolgozóinak lét­számát is csökkentsük. A másik és igen fontos dolog az. hogy sok üzemünkben nem megfelelő a munkafegyelem. Tapasztalhattuk, hogy megla­zultak a normák és míg az egyik munkaterületen dolgozók nagyrésze 800 forintot keres, a másik részlegnél azt ’ lehet mondani, hogy ugyanazzal a munkával fele idő alatt is jó­val magasabb százalékot érnek eh nagyobb munkabérre tesz­nek szert. Pedig a kevesebbet kereső, de teljes munkaidejét kihasználó dolgozók esetleg a termelékenység emelésén, jó munkáján keresztül nagyobb figyelmet fordít az önköltség csökkentésére mint az, aki a munkaidejét kevésbé használja ki és munkájának minősége is kifogásolható. Dolgozóink egy- része nagy figyelmet fordít íi jobb munkára, a többterme­lésre. Megengedhetetlen tehát, hogy ugyanannyi, vagy még kevesebb bért kapjanak, mint azok a munkatársai, akik fele- lőtlenebbül, hanyagabbul dol­goznak. Nem hagyhatjuk a normák lazulását figyelmen kívül. Szükséges tehát az el­avult, laza normák felülvizs­gálata, hogy ott ahol ezzel kapcsolatban hibák vannak, amelyek gátolják a több és jobb termelést, orvoslást talál­janak Csak ez lehet az alapja ipa­runk termelékenysége növelé­sének, az önköltség csökkenté­sének, dolgozóink egymás irán­ti megbecsülésének és nem utolsó sorban életszínvonalunk emelésének. Szívós Pál Gyöngyösi MÁV Kitérő Gyártó U. V. hántoló lakatosa 3ít*sótf4iatlastíffi ianttcsatió Készítsünk jó minőségű szénát Állattenyésztésünk fejleszté­sének egyik alapvető feltétele, a megfelelő minőségű takar mánybázis biztosítása. A gon dós állattenyésztő gazdák a zöld futószalag beállításával már kora tavasztól biztosítják a jószágállomány részére a zöld takarmányt. A nagymeny- nyiségű takarmánynak azon­ban csak egy része kerül zöl­den feletetésre. Nagyobb ré­szét silózzuk, /vagy szénává szárítjuk. Ez a munka fokozott gondosságot, hozzáértést igé­nyel, csak így biztosíthatunk megfelelő, jó minőségű szálas- takarmányt. legértékesebb szálastakar­mányunk a lucerna, épp ezért fokozott gondot kell ennek be­takarítására fordítani. A leg­jobb minőségű szénát akkor adja, ha bimbózás idején ka­száljuk. A korai kaszálás után a sarjú fejlődése is gyorsabb. A lucerna betakarításánál különösen a szárításnál és a begyűjtésnél van a legtöbb veszteség. A helytelen szárítás és behordás miatt a lucerna értékének 50 százalékát is el­Munkánkkal köszöntjük 1 a varsói értekezlet határozatait Mi, Petőfi altáróüzem har­mincas frontjának háromhar­mad dolgozói a Szovjétúnió következetes békepolitikajánok kezdeményezésére összeült varsói, történelmi jelentőségű konferencia eseményeit, meg­beszéltük és örömmel csatla­koztunk az ott hozott határo­zatod végrehajtásához. Megígértük azt, hogy jú­nius 1-től tervünket minden nap 107 százalékra teljesítjük. Éves tervünket november 30-ig befejezzük és terven felül a hátralévő időben december .31- ig 2500 tonna szenet adunk népgazdaságunknak. ígéretet teszünk arra is, hogy frontunk, minden 24 órá­ban 2,30 fin haladás után sze­relni fog. A fajlagos lőszer- fogyasztásban 4 százalékot megtakarítunk, megszüntetjük az igazolatlan hiányzást, és a „Nevelj új bányász”-mozga- lom keretében három új dol­gozót segítünk feladatai meg­oldásában. Önköltségünket ez idő alatt 3,5 százalékkal csök­kentjük és az omlasztások után a lehetőséghez mérten ki­raboljuk a bányafát és azt — amennyiben lehetséges — újból felhasználjuk. Termelé­kenységünket 32.5 százalékkal növeljük, a gépek állási idejét pedig 15 százalékkal csök­kentjük. 1955 január elsejétől mint DISZ-front dolgozunk. A to- vábbiaíkban pedig felvesszük a „Kossuth Lajosi-brigád nevet I A fent emlílett versenypontok j szeript párosversenyre hívjuk Egercsehi szénbánya ' HISZ fróntbrigádját. A brigád nevében Ba-nus József frontaknász vesztheti. Ha sokáig ázik ren­den a lucernaszéna, kilugozó- diik, ami azt jelenti, hogy a fe­hérje anyag 40—50, az egyéb tápanyag 25—30 százaléka el­pusztul. Ezt a nagymennyisé­gű tápanyag veszteséget az okozza, hogy a helytelen szá­rítás következtében lepereg­nek a levelek és így a legna­gyobb fehérje tartalmú része ■tfész el a szénának. A lucernaszárítás legjobb módszere a Kund-féle szárí­tós. A renden lévő lucernát ló- gereblyével, vagy az e célra készített rendsodróval henge­rekbe sodorjuk. A hengerek­ben nem éri szabadon a tűző nap a lucerna leveleit, így azok száradása lassúbbá vá­lik, később hal el a levélko- csány, így a szárból a levélen keresztül párolog el a nedves­ség. A hengereken szárított lu­cerna levele és szára körül­belül 35 százalékos nedvesség tartalom után együtt szárad, így a levél nem perzselődik, nem pereg le, s megőrizzük a lucerna legértékesebb, legtöbb fehérjét tartalmazó részét. A hengereken történő szárítás előnye az is, hogy gyorsabban ^szárad a széna, megőrzi zöldes színét és mivel a tarló azonnal felszabadul, gyorsabban nő a sarjú. Ha a hengerbe sodort szé­na megázik. nem szabad széj­jel teregetni, a henger egyszeri megfordítása elegendő a szá­radáshoz. Igen nagy mennyiségű szá­last« karmánvt nyerhetünk a rétek, legelők kaszálásával is. Ahhoz azonban, hogy jó minő­ségű rétiszénát kapjunk,- fon­tos. hogy a virágzás kezdetén kaszáljunk. Igaz ugyan, hogy virágzás után nagyobb tömegű takarmányt kapunk, azonban az elvénül t fű kevésbé értékes takarmány, rost tartalma meg­növekszik és nehezebben emészthetővé válik. Igyekezni kell a réüszóna begyűjtésével is, mert ha sok eső éri a nagy- értékű vitaminok, sók kihigo- zódnák, belőle. Egy-két napi szárítás után már petrencébe gyűjthetjük és boglyába rak­hatjuk. A boglyákat mielőbb le kell hordani, hogy a sarjú kellően fejlődjön. u7 MÜEMLEKVEDELEM A SZOVJETUNIÓBAN \ XIX. század elején Fran- ciaországban megindult műemlékvédelmi munkálatok Európa országaiban gyors visszhangra találtak és min­denfelé egymásután ismerték fel a műemlékekben rejlő pó­tolhatatlan kultúrértékek meg­óvásának jelentőségét. A magyar szakkörökön túl­menően általában eléggé is­mertek voltak nálunk az olasz­országi régi római és rene­szánsz, a francia- és németor­szági gótikus, az ausztriai és cseh barokk emlékek és azok helyreállítási munkái, de a külföldnek, és így sajnálatosan nekünk is — csak halvány fogalmunk volt a Szovjetunió­ban folytatott építészettörté­neti- kutatásról, a hagyomá­nyok feltárásáról és értékelé­séről — általában a műemlék fenntartás ottani helyzetéről. Pedig „a Szovjetunióban a történelmi múlt felkutatása, a műemlékek helyreállítása, megóvása, bemutatása és elő­térbe állítása hihetetlen lendü­lettel folyik1’ — állapította meg egyik, a Szovjetunióban járt egyetemi tanárunk. Eze­ket a problémákat ott nagy távlatokból ítélik meg és ben­nük a hazaszeretet ápolásának, a nemzeti büszkeség felkelté­sének leghatásosabb tényezőit látják. A régi orosz építészet emlé­kei a IX., X. századig nyúlnak vissza. Ezekből az időkből ott is csupán terhplomok és erő­dítmények maradtak fenn, ho­lott nyilván építettek palotá­kat, egyéb középületeket és lakóházakat is. Az utóbbiak azonban a legtöbb esetben az ottani építőanyag-helyzetnek megfelelően fából készültek és ezek bizony ezer év alatt az enyészetnek estek áldozatul. — Az orosz építészet kezdeti korának kiemelkedő emlékei Kievben a Szófia templom (1017—1037), az „Arany kapu’’ (1037), Novgorodban több templom (1005—1052) és erődí­tés, valamint Pszkovban. Vla­gyimirban számos kiváló épí­tészeti alkotás. Ebben az épí­tészetben bizánci, kis-ázsiai, kaukázus vidéki, nyugat-euró­pai és iszlám hatás is kevere­dik a sajátos népi vonások­kal. A fejlődést sajnos a mon­gol betörés (1238) szinte teljesen megakasztja, és a to­vábbi virágzás csak sokkal ké­sőbb, a XV. században folyta­tódik, most már azonban az erősödő Moszkvában, amely az orosz politikai hatalom mellett a művészet új középpontjává válik. A reneszánsz Oroszországba a XVI. században érkezik el. Ennek a kornak kiváló alkotá­sa a moszkvai Kreml (XV— XVII. sz.). amelynek falai, bástyái és tornyai fokozatosan az orosz építészet legjelentő­sebb templom és palota alko­tásait fogják körül. — For­málásának kivételes erejével a moszkvai állam politikai erei jét és hatalmát hirdeti és mindinkább Moszkvának, az oroszság központjának szim­bólumává lesz. Az első reneszánsz részlet- képzésű alkotás a moszkvai Kremlben a Granovitaja palo­ta (1487—1508), amely a sajá­tos orosz térformálás kiváló példája. A Kreml mellett épül meg a gyönyörű Vaszilij-Bla- zsenyij székesegyház (1555— 1560), a mai Vörös tér bejára­tánál, valamint a Kreml verti­kális hangsúlyát jelentő híres Ivan-Veliki j torony (1505— 1600), amely eléri a 82 méter magasságot. Nagy Péter uralkodásának idején — amikor a Nyugattal való kapcsolatok rendszeressé válnak — nyílik meg az út az oroszországi barokk kifejlődé­séhez. Ezekben az időkben Pé- tervárra (a mai Leningrádba) helyeződik a művészeti súly­pont, és a már 1716-ban lefek­tetett első városrendezési terv szerint épül ki a nagyszabású Néva parii főváros. Ebből az időből valók az Európa egyik legszebb terét határoló Téli palota (1755—1762) és az egy­kori nagyvezérkar épülete, távolabb a Képzőművészeti Akadémia, a peterhofi (ma Petrodvorec) pompás építészeti ' együttes, stb. JPJ ovid ismertetésünkben lehetetlen még futólago­sán is felsorolni a Szovjetunió építészeti emlékeit, de már az eddig elmondottak is mutat­ják, hogy ez a hatalmas biro­dalom milyen sok és kiváló művészeti emlékkel rendelke­zik. A szovjethatalom felis­merve műemlék-védelmének fontosságát, már 1918-ban ha­tározatot hozott a művészeti emlékek megvédéséről, majd 1948-ban részletesen szabályoz­ta a műemlékvédelem eljárási módjait, szervezetét. Elkészült az össz-szövelségi műemlék alaplajstrom, amely minden szükséges adatot a leg­részletesebben tartalmaz. A helyreállításokhoz a tudomá­nyos vizsgáló bizottságok szak- véleménye alapján pontos terv-dokumentációkat készí­tettek és a szükséges pénz­beli fedezetet biztosították (például Leningrad műemléki munkáira 1953-ban 120 millió rubelt költöttek). A nagyobb munkákhoz különleges tudo­mányos restauráló műhelyeket szerveztek, amelyek a többi építkezésekre fennálló egysé­gesítő rendelkezések és nor­mák kötöttségeitől mentesítve dolgoznak. Ezeknél a munkáknál a leg­nagyobb mérvű hitelességre és az emlékek eredeti képének helyreállítására törekszenek, ahol nem történik meg egyes részek — például eredeti szob­rok stb. — indokolatlan eltá­volítása vagy eltakarása. Illetékesek a műemlékek megbecsülése érdekében jelen­tős és tudatos propagandát fej­tenek ki. Plakátokat hoznak forgalomba, amelyeken a mű­emlékek szeretetét, megbecsü­lését hirdetik. Az érdeklődés felkeltésére a jelentősebb épü­letekről — például a moszkvai Vaszilij-Blazsennij és a kolo- menszkojei templomokról, a leningrádi főadmiralitás épü­letéről stb. kultúrfilmek ké­szültek. Ennek és hasonló in­tézkedéseknek köszönhető az a megbecsülés, amellyel a Szov­jetunióban széles rétegek a műemlékek felé fordulnak és azokat történelmük és kultú­rájuk anyagi bizonyítékaiként legmagasabb értékeik közé so­rolják. jP entiekben kívántuk is­mertetni a Szovjetunió követésre méltó példáját a műemlékvédelem terén és sze­retnénk, ha mindezeket egye­sek nálunk is megszívlelnék. Még mindig akadnak nálunk, vezetők is, akik a művészeti emlékekkel való törődést idő­szerűtlennek, az ezekre fordí­tott kiadásokat feleslegesek­nek tartják. Reméljük az el­mondottak ezeket a keveseket is meggyőzték arról, hogy a műemlékek ügyének ápolása a szocialista kultúrával nemcsak összeegyeztethető, de annak elengedhetetlen kelléke is, amely alapot ad a helyes ha­zafiasság ápolására és mint haladó hagyomány, forrása művészetünk további fejlesz­tésének. Hevesy .Sándor építészmérnök ÖTÉVES TERVÜNK ALKOTÁSAIBÓL Az épülő Kazincbarcika egyik legszebb, s legnagyobb alkotása a Borsodi Hőerőmű A Mályi Téglagyár hazánk egyik legnagyobb építőanyagipari üzeme Az ötéves terv keretében épült fel « Bélapátfalvi Cementgyár dolgozóinak új kuitúrháza A Bolgár Népköztársaság művészei a hatvani pedagógusnapon Június 5-én délelőtt 19 óra­kor kezdődően, bolgár művé­szek vendégszereplésével a hatvani Vegyipari Techni­kumiban Pedagógus Napot tartanak. A Pedagógus Na­pon a hatvani kultűrcsoport mellett bolgár zongora- és énekművészek lépnek fel. Ezen a napon Bulgária 10 éves fejlődéséről fényképkial- lítást is rendeznek. A laza norma a fegyelmezetlenség melegágya A magasba szökő új Diósgyőri Nagykohó szocialista iparosí­tásunk egyik (ontos bázisa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom