Népújság, 1955. május (35-43. szám)
1955-05-29 / 43. szám
2 NEPUJSÏG 1055. május 29, vasárnap A* önköltségciökkentés néhány problémája (y1^ ágában más-más természetűek. Ezért minden termelési ágban, ezen belül minden üzemben, sőt üzemrészben alaposan meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a körülmények, amelyek kedvezőtlenüi, vagy kedvezően befolyásolják az önköltséget. Az önköltségi tényezők két költségcsoportra oszlanak : a közvetlen költségek — tehát az anyag- és bér, ami gyártmányonként, darabonként kimutatható. Helyes anyagnormák és bérnormák megállapításával erre a két tényezőre aránylag könnyen meghatározható az a legkisebb költség, amit a gyártmányra fordíthatunk, s ezt bizonyos összeg alá nem tanácsos szorítani, mert ez esetleg a gyártmány minőségének rovására megy. A tényezők másik csoportja a közvetett, vagy járulékos költségek. Ilyen a fenntartás, szerszám, igazgatás, fűtés, selejt, üzemanyag, utazási költség stb. Ha a lazaságokat figyeljük, megállapíthatjuk, hogy itt van a legnagyobb lehetőség a pazarlásra, itt adnak ki a legtöbb pénzt fölöslegesen. Ezeknek a költségeknek tervezése és ellenőrzése sokkal nehezebb, mint az anyag és a közvetlen béré. Azonkívül a költségek között vannak olyanok, amelyek ellentétesen befolyásolják egy- | mást: ha az egyik nő, a másik csökken. A gazdasági vezetőknek itt kell résen lenni, s az üzemet úgy szervezni, hogy az a helyes mértéket megtalálja. Az e'ső és legfontosabb az ellenőrzés- módjának helyes megszervezése, amellyel az önköltséget részleteiben is tudják mérni. Ennek eszköze a szigorú bizonylati fegyelmen alapuló utókalkuláció, amely ki tudja mutatni, hogy egyes tényezők hogyan alakulnak az üzemben. Az utókalkuláció adatai alapján könnyebb megvizsgálni azokat a helyeket, ahol a pénz fölöslegesen folyik el és a szükséges intézkedésekkel elejét lehet veilni a nagyobb hibáknak. így sikerült üzemünkben többek között megállapítani, hogy az állásidő hónapokig aránytalan volt és a dolgozók azért is kaptak fizetést, amiért valójában nem dolgoztak meg. Holott megfelelő szervezéssel gyorsan le lehetett szorítani olyan mértékre, hogy ez a költség ma már jelentéktelen, s tényleg csak akkor következik be, amikor indokolt. Másik nagy lazaság, ami a legtöbb üzemben előfordul: a nagymértékű szerszámpazarlás. Rossz szerszámnak nem szabad a dolgozók kezébe ke-, rülni, és a szerszámot teljesen! ki kell használni. Ez már műszaki szervezés kérdése és itt is a legfontosabb: bizonylati fegyelmet kell megkövetelni. Az önköltséget nem utolsósorban az is növeli, ha az adminisztratív létszám túlmagas, ha az üzemnél fölösleges adminisztráció van. Ez szinte minden üzemnek, minden hivatalnak betegsége. Itt a legnehezebb az önköltség csökkentése. Rengeteg a papírmunka, sok a kimutatás, amelyeket rendszerint különféle időkben több helyre kell küldeni. A látszat természetesen az, hogy az adminisztráció nem győzi a munkát. Munkaidőn túl is dolgoznak. A létszámcsökkentéssel párhuzamosan a fölösleges papírmunkát kell megszüntetni, majd a meddőmunkával foglalkozó dolgozókat a termelésbe állítani. Ha így hajtjuk végre a racionalizálást, akkor helyes munkát végeztünk, és ésszerűen jártunk el. Ellenkező esetben rövidesen visszabíllen a mérleg, s elburjánzik a fekete adminisztráció, ami a jelenlegi állapotnál is súlyosabb, mivel az önköltség mérését teljesen meghamisítja. Lapis Péter Gyöngyösi MÁV Váltó és Kitérőgyár Vállalat főmérnöke Miklósi Lajos gyönqyössolyvno- si főerdész 35, Hajnal Irén gyöngyösi Xil-es akna dolgozója 45 előfizetőt gyűjtött a Népújságra. A bîcîiiletes emberek kívánsága volt a varsái szerződés ratifikálása Ebédszünet volt a pusztaszikszói állami gazdaság gépműhelyében. Kovács István, a békebizottság titkára vitte a szót. Arról beszélgettek, hogy a Varsóban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés ratifikálása az ország minden becsületes emberének kívánsága volt. Nyugaton katonai szerződést kötnek a háború megkezdéséhez. — mi szövetségeseket keresünk békénk megőrzéséhez, mert nem engedhetjük, hogy semmivé váljon 10 esztendei munkánk; — magyarázta Kovács bácsi.; Milyen hatalmas a változási csak itt a gazdaságnál. Mióta] nem esperesi birtok a puszta-, szikszói határ, új tágas munkásszállások épültek, egészséges, nagy ablakok kerül-* tek a munkáslakásokra S Uj gépműhelyt is kap-, tak. Napközi létesült a ki-s csiknek, kultúrház lesz a fel-] nőiteknek. Megváltozott a] puszta képé, megváltoztak az] emberek. Hart Ferenc újítá-S sokon töri a fejét, hogy köny-] nyebben, gyorsabban menjen] a munka. A Lanz-Buldoghoz] szerkesztett házilag egy hid-] raulikus kultivátort. Egy ötle-1 tes vonószerkezettel meg két? rendsodrót kapcsoltak egy] traktor után. Tanulnak az] emberek. A napokban tizen-] hatan tették le a traktorveze-] tőképző tanfolyam anyagából ] a másodfokú vizsgát. ? Ezt mind-mind megvédjük ] magunknak, a baráti államok] segítségével — így mondja] Bernât József traktoros. Beszélnek a békéről, de nem « állnak meg a szónál. A tettek] emberei ők. Kovács János rr.ec ] váltótársa, Oravec József zeto-í rosok függesztett kultivátor- s ral 20—24 holdat kapálnak] meg naponta. Bernât József és] Sebestyén Béla 24 hold lucer- ] nát kaszálnak le egy nap alatt.] Mind ketten egész évi tervü- ] két teljesítik a traktoros na- ] pig. A gépműhely szerelői már] kijavították az aratáshoz a gé-j pékét. \ Minden tettük, munkájuk,] szavak nélkül is bizonyítja, jó] katonái a békének, lehet rá-5 juk számítani. Petőfibánva fiataljainak, u dolgozóinak újabb példamutatasa A szilvásváradi Bácsó-völgy- ben építendő ifjúsági és úttörőtáborhoz a petőfibányai fiatalok nagyban hozzájárulnak. Alig pár napja jutott el a hír Petőfibányára, hogy ezt a tábort a dolgozók társadalmi hozzájárulásából építik fel, máris szép eredmények születtek. Pár szót arról, hogyan születtek és milyenek ezek az eredmények. A DlSZ-szerve- zetek a téglajegyek átvételével hozzákezdtek azok eladásához. Ennek érdekében összeült a párt-, a DISZ-, az üzemvezetőség és a tömegszervezetek vezetősége. A DlSZ-bizottság rendkívüli ülésen foglalkozott a jegyek eladásának módszerben! részével. A területet felosztották a legjobb DISZ-fiatalok és a vezetőség tagjai között, majd röpgyülésekcn ismertették a tábor építését. A röpgyűlések után alig pár órával már igen szép eredmények születtek. Rdcz Gábor és Kurizs Ilona gyüjtőpárok 1576 forintot gyűjtöttek a külüzemben. A bel- üzemben Tőzsér Gyula ifjú vájár 1400, Garamvölgyi Tibor vezetőségi tag 1250, Hubert Lajos 1500. Miklós Júlia 950 forint értékű téglajegyet adott el. Eddig a tervezett 5000 forint helyett Petőfibánya diszistái 9000 forintot gyűjtöttek a tábor felépítéséhez. A gyűjtés még nem fejeződött be. A fiatalok mellett az üzem idősebb dolgozói is megértették, hogy a szilvásváradi üdülőben az ő gyermekeik szórakozása lesz biztosítva, A külüzemben Boái József 100 forintot, a belüzemben a 30-as front dolgozói 50 forinttal járultak hozzá a tábor felépítéséhez. A petőfibányaiak nemcsak anyagilag, hanem társadalmi munkával is hozzájárultak a tábor felépítéséhez. Számos fiatal ajánlotta már fel segítségét. Heves megye dolgozói, fiataljai! Kövessétek a széncsatában edzett petőfi- bányaiak újabb nagyszerű példáját! Tábori József DISZ MB munkatárs m T Az MSZT tízéves évfordulójára A füzesabonyi járásban az MSZT fennállásának 10. évfordulójára fellendült a tag- szervezési munka. Eddig a posta, a földművesszövetkezet és a MÁV pályafenntartás, fűtőház és forgalmi dolgozói tettek felajánlást, hogy a 10. évfordulóra valamennyien tagjai lesznek az MSZT-nek. A szervezésben kiváló munkát végeztek Koródi József, Kalló Imre, Szajlai Péter, Fázol Károly és Dobozi László. xox>oooooooocxxx»ocioocxao«.»3ooooooooooooociúoocxx5ooocooooax)ooooooooooocxx»oooooc A BÉKÉÉRT, A GYERMEKEKÉRT U Mint szívet melegítő verőfényes májusi nap ragyog ránk a sok-sok gyermekmosoly. — Talán ezelőtt hat évvel, Moszkvában az asszonyok nemzetközi nagygyűlésén ezért avatták az asszonyok május utolsó vasárnapját gyermeknappá. A zsenge, üdezöld hajtások, az almavirágok ham- vassága gyermekeinkre — gyerekeikre emlékeztette őket. Azóta minden évben megemlékezünk róluk és minden évben szebb, teljesebb az emlékezés, minden év új örömöt hoz gyermekeinkre. Az ország féltő szeme óvja őket, s milliónyi dolgos kéz épít nekik új bölcsődéket, iskolákat, sző ruhának valót, készít ezernyi kedves, bohókás. örömet okozó játékot. Országunkban élő gyerekek bizonyítják — ezek a kezek jói dolgoztak. Orcáik üdék, majd kicsattannak, egészségtől duzzadnak, árad belőlük a jókedv, az öröm. A nap aranybamára süti őket, szeplőket csal ki'fitos orrocskájukra, fakószínre szívja hajukat, míg az úttörőtáborokban szórakoznak. Nincs olyan áldozat, amelyet kormányunk meg ne hozna gyermekeinkért. Lehetne tovább is szavakkal bizonyítani, de a számok talán többet mondanak. Azon a Magyarországon, ahol a felszabadulás előtt a gyerekek . százezrei koldultak, ahol a „szapora csecsemő- halál” szedte áldozatait — 1954-ben 90 millió forint értékű ingyen babakelengyét osztottak szét a leendő édesanyáknak. Milyen hihetetlenül nagy számnak tűnik ez. Megyénkben, ahol felszabadulás előtt a tbc. sorvasztotta a gyerekeket. ahol az arató anya a forró mezőre magával vitte újszülöttét, ahol nem járhattak iskolába, mert télen nem volt cipőjük és nyáron már zsenge gyermekkorukban sum- másnak kényszerítette őket a nyomor — 1954-ben a tanács 4500 napközit tartott fenn 14 és félmilliós költséggel, 41 ezer általános iskolára 25 millió forintot költöttek, száz gyerekekként üdültetésre 62 ezer forintot juttattak. Sorolhatnánk még bővebben. írhatnánk az új bölcsődékről, a most épülő eeiypi nyolc tantermes iskoláról, a parád- sasvári hatalmas üdülőtáborról, az egri úttörőházról, a készülő kórházi koraszülött osztályról. a játszóterekről, de még akkor se írtunk le mindent, Hányszor hall az ember ilyen és ehhez hasonló, legtöbbször a tüdő mélyéről jövő sóhajtással kísért tömör véleménynyilvánítást ifjúságunkról. S hányféle tónus, mellyel e pár szót kiengedik ajkaik közül az eltűnt évek romjain kesergő lelkek. Hol egy kézlegyintéssel húzzák alá a lekicsinylés hangsúlyával kiejtett mondatot, hol nosztalgikus óhajként benne cseng szavak nélkül is a „Bezzeg mikor mi“ kézdetű refrén. Hagyjuk az érzelgést a vaskalapot magukra öltő, életük delét túlhaladt emberek közül is csak azokra, akiknél vagy az emlékezés rózsaszín szemüvege mögül hazug képek tűnnek elő. vagy az elfecsérelt évek feletti kesergéssel küzdve irigyelnek mindenkit, s mindent. (Ilyen ember pedig kevés van, s egyre kevesebb lesz, hiszen társadalmunk alapvető optimizmusa mindig inkább erőteljesebben hat.) Lépjünk a tettek mezejére, nézzük meg, hogyan él, dolgozik, szórakozik ifjúságunk. Kislányom óvodába jár. Nem mondhatom, hogy túl sok lelkesedéssel kezdte el életének ezt a szakaszát. Bizony az első napokban elég sok rábeszélés kellett, míg hajlandó volt a reggeli felkelésre. Egyik nap azonban feltűnően errielkedett hangulatban jött haza. Elárulta. sőt eldicsekedte ennek okát is: — Ma én voltam a napos. — Na és mit kellett csinálnod? — kezdtük fagfeatni. — Vigyázni a többiekre, hogy rendesen viselkedjenek. Az ebédnél segíteni az óvónéninek. Üljetek csak ti is rendesen, „Ezek a mai fiatalok karbatett kézzel az asztalnál! Apu addig nem szabad megkezdeni az evést, amíg én meg nem engedem! Sündörgött jobbra, fordult balra, egy-kettőre hátrakötötte fejét kendővel és kihúzva magát elénk állt: — Jó étvágyat, kispajtások! Most már szabad enni! Ettől a naptól kezdve szomorú, ha betegség vagy egyéb oknál fogva nem mehet óvodába. Hogy sosem tesz rosszat? Ezt én nem mondtam. Tíz jártiborabb fiú sem annyit talán, mint 5. A napokban a- egyik szomszéd kislibáját „szerette“ meg, annyira, hogy szegény állat csak órák múlva tért magához. Ës ki nem dicsekedhet el ehhez hasonló élménnyel gyermekkorából? Hát igen, az aprók kedvesek akkor is, ha csínyt követnek el. Mi a helyzet az „idősebbekkel“. az iskolásokkal? Egyik délután az alsó tagozatosok kézimunka szakkörébe látogattam el. A harmadikos kislányok szorgalmas keze nyomán színes tálcakendők, szalvéták készültek. Mások horgoltak, vagy gyöngyöt fűztek. Lázasan készültek a kiállításra. Egyszer csak furcsa tünemény ütötte meg szememet. Közelebb mentem, jól látok-e? A kislányok mellett egy fiú ült, kezében rózsaszínű anyag, s a szakértő fölényes nyugalmával öl- tögetett. „Igen, a szakkör egyik legügyesebb, legszorgalmasabb tagja ez a pajtás“ — mondta a tanító néni csodálkozó tekintetemet látva, S a legmeghatóbb talán az az áhitatos buzgalom volt. amellyel munkáját végezte, s a többiek komoly figyelme, segítőkészsége, amikor a mégis csak rátemiettebb lányka ujjakra szükség volt. „Nem tudnak és nem is szeretnek dolgozni.“ Nem egyszer ezzel intézik el az ifjúságról alkotott véleményt. A múlt nyáron a vakáció idején a Sztálin úton kerékpároztam. Az egyik állványokkal körülbástyázott ház irányából harsány „Előre tanár elvtárs“ szállt felém. Odatekintek, hát látom, hogy egyik kis kedves tanítványom dolgozik ott szorgalmasan, fülig malterosan. Odamentem, beszélgetni kezdtem vele. Kiderült, hogy már a harmadik ház renoválásánál segíti a felnőtteket tégla- és malterhordással. Mestere — semmi érdeke nem fűződött ah_ hoz, hogy valótlant mondjon — a legnagyobb megelégedés hangján szólt róla. S hogy jó munkát végezhetett, bizonyítja az is, hogy nem egész egy hónap alatt csaknem ezer forintot keresett. Na igen, természetes, pénzre volt szüksége, tehát jól dolgozott. De csak ez mozgatja fiataljaink munkakedvét? Szomorú lenne! Vajon az a sok ezer facsemete, amit csak városunkban elültettek az úttörők, milyen „keresetet“ biztosított részükre? Korántsem akarom az elmondottakkal azt bizonyítani, hogy ifjúságunk, gyermekeink hiba nélkül valók. Magatartásuk fogyatékosságával nap, mint nap találkozunk. De énpen ez a baj. hogy csak találkozunk. Hányszor lát olyan jelenetet az utcán az ember, hogy gyermekek a saját maguk által ültetett fát tördelik. Vagy a felnőttektől várják azt. hogy kitérjenek előlük. S a szemtanúk a legtöbb esetben szótlanul elmennek az ilyen jelenségek mellett, legfeljebb sűrű fej- csóválás mellett levonják a következtetést: „Ezek a mai fiatalok.“ Mi itt a teendő? Először is a jelenségek okait, forrásait kell feltárni. S ha ezt minden szépítés nélkül kikutatjuk, rájövünk. hogy mi, felnőttek vagyunk azok. akik nem teszünk meg mindent gyermekeink érdekében. Vajon, ha a gyermek azt látná, hogy minden ember öntudatosan megtartja élete minden percében a fegyelem szabályait, nem követné-e a jó példát? Ha ezt kiegészítené az egész társadalom minden tagjának szeretetteljes, felelősség- érzettől áthatott figyelmeztetése, helytelen cselekedeteik láttán, nem érezné-e szégyennek magatartása gyengéit? A nevelés nagy és szép feladata a szülőknek, pedagógusoknak, de ugyanolyan lelkesítő feladata az egész társadalmunknak, amely éppen a gyermekek szebb, boldogabb jövőjét — a szocializmust — építi, hogy ők már egy magasabbrendű életet építhessenek: a kommunizmust. Ha minden ember érezni fogja ezt a felelősséget és ennek tudatában cselekedni is fog, kézlegyintés helyett a büszke öröm hangján mondhatjuk: Ezek a mai fiatalok!!! Halassy László tanár akkor se tudjuk felmérni azl a sok segítséget, amit gyerekeink eddig kaptak. De nézzünk messzebbre. A Szovjetunióban milyen félti gonddal óvják a gyermeket, t jövő reménységét. Az országban több mint 34 ezer gyerekorvos van. Csak az Oros : Szocialista Köztársaságban 18 ezef napközi otthon működik. Az idén nyáron 2 millió 750 ezer gyermeket ütíültetnek a Krim- félsziget pálmával övezett tengerpartján, és a Szovjetunió legszebb, legcsodálatosabb vidékein. Romániában öt emeletes pionirpalotát kaptak a gyerekek. A háborúban földig rombolt Varsóban, ahol talán legtöbbet szenvedtek a gyerekek, ma már korszerű, tágas, napfényes iskolák, gyermekszanatóriumok létesültek. Csehszlovákiában, Prágában napos időben, borsózöld villamosok tűnnek fel az utcán, éneklő gyerekeket visznek kirándulni. A demokratikus Németországban tavaly nyáron 2 millió gyermek üdült Rügen-szigetén a Keleti-tenger partján. Az idén az üdülő gyermekek étkeztetésére 21 és fél tonna húst, 14 és fél tonna vajat, 34 tonna gyümölcsöt juttatnak ... De lépjünk át nyugatnémet területre. Az egyik ládagyárban olyan 12 éves gyerekekre bukkanunk, akik 16 órát dolgoznak egyfolytában. Vendéglőkben 13 éves lányok szolgálnak ki, áldozatul dobva a prostitúciónak. A nyugatnémet gyerekek jórészének nincs lehetősége a játszásra. Osnaörückben egy hatéves kislány kezében robbant az amerikai repülőgépekről hadgyakorlat alkalmából ledobott gyújtóbomba. Karl Müller rosstali nyolcéves kisfiút egy amerikai katona tréfából szemen lőtte. No és menjünk az amerikai katona hazájába. Ari- zona államban Phőnix-lakóte- lep szélén egy komor kaszárnyában több száz gyermek éL Arcuk koravén, lábuk görbe az angolkórtól, a kelő nap sugaraival együtt indulnak munkába az arizonai földekre. És ha Angliában valamilyen csoda folytán meghallhatnák az angol gyarmatok hangját, az összes többi hangnál erősebben szólna a beteg éhes gyermekek hangja. A nigériai gyerekek közül minden százból ötvenegy meghal, mielőtt megérné az öt esztendőt. Japánban 3 ezer gyereket adnak el évente. A törökországi bányákban 10—12 éves gyerekek dolgoznak a felnőttekkel egyforma mennyiségű munkát végezve, de természetesen fele bérért. Mégis, ezekben az országokban is megünneplik az anyák, a gyermekek napját. Még féltőbb szeretettel veszik körül őket, féltőbb gonddal vigyáz-» nak álmaikra, még erősebb lélekkel harcolnak a békéérti És bárhogy tiltakozik ellene a kormányuk, az anyai szeretet nem ismer lehetetlent. Az anyák hatalmas tábora ünnepli a gyermeknapot világszerte, hatalmas tábor oltalmazza a békét, hiszen a békéért harcolni egyet jelent a gyermekek védelmével. Van-e szebb, áldozatosabb feladat, mint óvni a gyermekeket, akiknek életet adtunk. Van-e szebb feladat, mint emberré nevelni őket, dolgos, művelt emberré. Van-e szebb feladat, mint szívükbe oltani a haza, az emberek iránti forró szereteted mint szorgalomra, tanulásra, munkára serkenteni őket? Ezen a szép májusi vasárnapon, mikor a gyerekek zsivajától, kacagásától hangosak játszóterek, kertek, minden embernek, minden anyának eszébe kell jussanak azok a szavak, amelyekkel Gorkij szólt a világ édesanyáihoz: ,Kebleteken tápláljátok gyermeketeket, kézenfogva vezes- sétek az életben, hogy dolgozókká váljanak, akiknek műve \majd gazdagítja az emberisé- "get.” Tőrös Károly-né A Népújság szerkesztősége Lapis eivtárs cikkével vitát Indít az önköltség csökkentésének problémáiról, s módszereiről. Szóljanak minél többen hozzá a vitához a megye párt, állami és gazdasági funkcionáriusai. A III. Pártkongresszus határozottan rámutatott azokra a hibákra, amelyek akadályozzák üzemeink termelését. Különös súlyt helyezett az önköltség alakulására, az önköltségcsökkentésben elért eredményekre és feladatokra. Az említett adatok és példák hallatára minden gazdasági vezető rádöbbenhetett arra, hogy azokat a lazaságokat, amelyekről a kongresszuson, s a KV márciusi határozatában beszéltek, nagyrészt megtalálhatja a saját munkaterületén is. A lazaságok elterjedése fokozatosan drágítja a nyersanyagot, így a fogyasztási cikkek előállítási költségeit is. Ez pedig az életszínvonal csökkentéséhez vezet. A kongresszus és a párt Központi Vezetősége éppen azért tartja fontosnak az állandó önköltségcsökkentést. Megállapította és határozatba fektette az önköltség- csökkentés általános mértékét országos szinten. Az önköltségi tényezők nem mindenütt egyformán rosszak, vagy jók, a termelés minden
