Népújság, 1955. május (35-43. szám)

1955-05-15 / 39. szám

1355 május 15. -vasárnap

f

y

NÉPÚJSÁG

3

o

f JfóprnegtjéÉ-tiép (jdjairi elsőtdrkd nytól Sík)okúiig

hegység. Régi palóc kiejtés szennt a sziklák csúcsát Bikk- nek nevezték.

Nehezen férünk az autóbuszra. Hiába, vasárnap reggel legjobb a motorosoknak, kerékpárosoknak. Szinte csodálatos, hogy mégis beszuszako- lódunk, hiszen lentről úgy látszik, már egy lélek sem fér fel. Nehezen is indul el a busz. Mindenki jókedvű, a friss májusi vasárnap jókedve bujkál az emberekben, a szép vasárnapi kirándulás ígérete.

A város még csendes. Csak a felnémeti út felé igyekszik egy-két fiú, az éjszakai bálo- zásfcól térnek haza. Felnémet megváltozott utcái futnak már el a busz ablakai előtt, új kőházak, tágasak, világosak, egészségesek. Egész utcasor új házakból, némelyik még tető nélkül, némelyik félig készen, tufakő halmok között álldogál. Hirtelen megcsap bennünket a tavaszi föld, a frissen sarjadó fű. a zöld lombok illata. Tàrkàrçy határában járunk. Az utasok szedelőzködnek, végállomás következik. Le- szállunk, nagyokat szippantunk a csodálatos levegőből. Kis csoportok szakadoznak le, egyik részük a „Kövek“ felé, másik részük a tóhoz indul. Tartsunk velük mi is. Fűzfasorok, vízbehajló öreg gesztenyefák lombjai között csillog a tó. Sűrűn benőtte a hínár, az úgynevezett békanyál. Elhanyagolt a környéke is. Sokkal nagyobb megbecsülést érdemelne ez a kedves kirándulóhely. Odább már selymes fű. sárga kutyatej -vdrágszőnyeg várja a kirándulókat. De hiába csalogat pihenésre, továbbmegyünk. Nagyokat kortyolunk a jéghideg, kistálytiszta sziklaforrásból, s máris kapaszkodunk felfelé, az előttünk lévő magaslatra. Szuszogva, kifulladva érkezünk a magaslati tisztásra, alattunk a mélyben csillog a tó vize. körülöttünk a Bükk vonulatai, mesz- sziröl a kövek, a Tarkő, Peskő, Imókő, örvénykő sziklái fehér- ienek, mintha még mindig hó borítaná őket. Ezekről a kövekről kapta nevét az egész BükkDe induljunk tovább. Halványlila, kései ibolyák szegélyezik az alig járható keskeny ösvényt. Lábunk a zörgő avart tapossa, itt nem is olyan rég még hó borította a talajt, de a bükkfák alján már kinyíltak az első gyöngyvirágok. A fák sűrűsödő lombjaikkal egyre több árnyékot nyújtanak.

Mély, vízmosta ^ton haladunk, évszázadok vájták hullámosra a völgyet alattunk. Ki-kibukkan egy tisztavizü forrás, vidám csobogással esu- ran lefelé, néha elbújik a sűrű avar alatt, és a gyanútlan ember bokáig cuppan a vízbe. Egyre vadregényesebb, egyre szebb a vidék. Alattunk a mélységben a vizmosta völgy, két oldalt a Bükk rengetege. Egyre erősebb, tisztább a levegő. Mély csend honol. Csak néha-néha rikolt fel egy-egy felriasztott madár, és messziről szól a kakuk, tréfásan kiabálunk vissza — kakuk. kakuk — mire tízet, húszat is válaszol. Vadgalamb búg — esőt jelez. így tartják az öregek, de egyelőre még szikrázva tűz át a nap a lombokon, leszedi rólunk a viJiarkabátot. Most fennsíkra érünk, eltűnnek a fák, s előttünk a selymes, puha fű. Letelepszünk egyet sziisszapni. Mellettünk dombocska emelkedik, a határ Borsod és Heves között. Merre a szem ellát, erdőborította hegyormokat, kéklő hegy- Vonulatökat. szelíd hajlatú dombokat, keskeny völgyeket látunk. Nagy csokor gyöngyvirág kerül a hátizsákunk szíjára. Indulunk tovább.

Lefelé lépegetünk a Várkút- hoz. Itt már élénkebb a táj, egyre több kirándulóval találkozunk, motorok zaja visszhangzik a fák között. Tele van a menedékház is kirándulókkal. Pestiek, egriek, ózdiak' hevernek a pokrócokon, jóízűen falatoznak, vagy fröcskölik egymást a jéghideg forrásvízzel. Mi is letelepszünk, s fürdőruhában élvezzük a most már forrón tűző napsugarakat, közben jó étvággyal fogyasztjuk a körözöttes kenyeret, harapjuk hozzá a piros retket, friss zöldhagymát. Jóllakotton, túrára készen indulunk tovább célunk felé. Síkfőkútra.

Most már végig völgyben haladunk, egyre kedvesebb, szelídebb a fái, a fenyők ózon- cfús illata terjeng a levegőben. Köztük elő-előtűnnek a csupasztörzsű bükkök. virágzó galagonyák. Minden tele van virággal. Virágzik a kökény, a szamóca, dús termést ígérve a nyáron errejáróknak, virágosak a rétek, a mezők, a zö’d- és barnacsíkos hegyoldalak közt fehér foltokként tarkálla- nak, mint megannyi menyasszonyi fátyol, ezüstből szőtt pókháló a virágzó meggy- és cseresznyefák. Ez a kép fogad bennünket Sikfőkúton is. Földig hajolnak a fák édes virág- terhüktől. Ezernyi méh zümmög. kering, részegedik körülöttünk. Hihetetlenül szép látvány a csillogó, kristálytiszta, hatalmas tó, ezer színben villanó halaival, s a körülötte elterülő békés, kedves szőlődombok. a virágos fák és a kirándulók színes öltözete. Gyerekek sikonganak a halak láttán, fiatal szerelmesek bújnak össze a leljajló cseresznyefák

Megyénkben lelkes készülődés folyik az videi ünnepi könyvhétre. Az elmúlt napokban megyei előkészítő bizottság alakult, mely kidolgozta az ünnepi könyvhét gazdag, vál-> tozatos műsorát.

Június 5-én és 6-án a megye három városában: Egerben,

Gyöngyösön és Hatvanban a legkiválóbb magyar írók találkoznak az olvasókkal. Ezzel egyidőben 21 községben tarta-' nak irodalmi ankétokat új irodalmunk műveiből. S2áfnbs helyett rendeznek ankétot szakirodalomból is. Egeresehiben például a bányaműveléssel foglalkozó szakkönyvből a mezőtárlkányi termelőszövetkezetekben az .öntözéses konyhakertészettel foglalkozó szakalaíL Egy idősebb bácsi nyakán gyermekláncfű. Gyerekek hemperegnek, mint szabadjára eresztett csikók, a füvön. A kedves kis menedékházban megrögzött kártyások isszák fi öccsüket, nem érdekli őket a táj

Itt hosszasabban időzünk. Végigfekszünk a füvön, p'árná- na* két kezünket tesszük fejőnk alá, s édes semmittevéssel bámuljuk a kövér fehér felhőket. Találgatjuk, mint gvermekkorunban, mit is ábrázol egy egy. Addig addig nézegetünk, míg elalszunk, arra ébredünk, hogy fázunk, szél zúg a fák között, felborzolja a tó tiszta tükrét, szapora kis hullámok fodrozódnak. Valahol Ostoros felől nagyot dördül az vy, villám cikázik a hegyek fölött, fel- kárzálódunk, hogy még vihar előtt elinduljunk. Most már az országúton tartunk hazafelé. Nemsokára utolér a vihar, aia- tosan megázunk, de azután ismét kisüt a nao. szárítja a főidet. Az eső virágillatot hoz magával, az utak mentén a szőlőkben pirosszoknyás lányok vetik a babot, odább kapálgat- nsk..;

Zsibbadt a karunk a nehéz, virágos gallyaktól, hajunkból még csepeg az eső, lábunk már fáradt a sok talpalástól, de szívünk már tele van az első szép májusi vasárnap örömével, a táj csodálatos szépségével. Törös Károlyné

irodalmat vitatják meg a részvevők. Az ünnepi könyvhét műsorában számos kiállítás is szerepel. Többek között Füzesabonyban, Hevesen, Hatvanban reprezentatív könyvkiállítás lesz. melynek keretében grafikonok és fényképek segítségével mutatják be a megye könyvtárhálózatának tízéves fejlődését. Ezenkívül a megye valamennyi községében helyileg rendeznek konyvkiálli- nisokaí. Az ünnepi könyvhét sikeréhez hozzájárulnak a falusi földművesszövetkezetek is. Az állami könyvterjesztő vállalat elárusítói mellett 36 községben állítanak fel elárusító sátrakat a helybeli íöld- művesszövetkezeteki

oy t~——----------------------Irodalmi ankétok, könyvkiállítások, vásárok az ünnepi könyvhét műsorában

Az életet mentő vér: ezrekre nőtt azoknak a száma, akik önkéntes véradással segítik a gyógyítás munkáját.

Kikeltek a pelyhes csibék a hatvani keltető állomáson.

A fwíeí katonába

„El kell ismerni, hiába, el kell ismerni, hogy ezek a kommunisták nagy dolgokra képesek . : : Csak tudnánk, mi lehet ennek a titka?”... Évekkel ezelőtt olvastam egy regényt, amelynek egyik alakja — nevére bizony már nem emlékszem — mondotta ezt inkább rémült, mintsem megértő elismeréssel.

Hogy miért jutott eszembe pont ez a mondat? . ; ;

★

AZ ÍRÓASZTALON festői a rendetlenség. Papírvágó és egész borítékhalmaz, dugigtelt hamutartó — pedig még reggel van — s egy ... kettő .. ! három . ; ; vagy tíz fajta kimutatás, szakkönyvek, újságok, naptár, ceruza, logarléc — legalább is ennyit lehet megkülönböztetni az első pillanatban. S két telefon, amelyek mintha csak összebeszéltek volna, felváltva, de szünet nélkül csengenek. A szoba kicsi, sűrűn úszik benne a füst, keveredve a telefon csengésével, de legfőképpen a telefonáló gyors beszédével, füsttől kissé rekedt hangjával.

Merő véletlen, hogy íróasztal mögött lehet találni Varga Lajost, Egercsehi bánya főmérnökét. Inkább nem is a véletlen, mint a tröszt kérése: hogy várja meg a kiküldöttjét. Jó volna tudni, mit csinálnak a telefonok máskor, egész napokon keresztül, amikor Varga, mint valami fanatikus turista járja a bányát.

Meghökkent pillantásomat látva — pedig az én asztalom lem a rend mintaképe —,

megpróbál úgy, ahogy rendet teremteni. A következő pillanatban azonban valami adatot kérdeznek, s szinte gyilkos szemekkel néz rám, mert ebben a fene rendben most nem találja, amit keres. Aztán látja, hogy elmosolyodom, hát ő is elneveti magát.

— Hiába, ez a rendetlenség az igazi munkarend. Mindig tudom, hogy hová kell nyúlnom, fontossági sorrendben hevernek itt ezek a papírok — rántja meg a vállát.

FIATAL, ZÖMÖK, csupa izom ember, nem lehet több, mint 28—29 éves — később megtudtam, hogy eltaláltam —, alig negyedéve, hogy főmérnöke lett Egercsehi bányának. S »negyedév alatt a bánya hosszú-hosszú évek után egyszer csak elkezdte teljesíteni a tervét. Először mindenki csak a vállát rán- ‘ gáttá, jó ... jó, egy-két napig, esetleg egy hétig, szóval addig lehet — de mi lesz azután? Azután az lett, hogy teltek a napok, hetek, s kis ingadozásokkal, megtorpanásokkal ugyan, de állandósult a termelés grafikonja.

A történelmet nem a hősök csinálják, hanem a nép alkotta történelem szüli a hősöket. De azért a hősöknek is van közük — jelen esetben a bánya „történelméhez”. Másszóval túlzás, sőt igaztalan dolog . volna azt állítani, hogy idejött ez a fiatalember, lett belőle főmérnök, s a rossz bányából pedig egy jó bánya. De hogy oroszlánrésze van ebben — azt szép sorjában, ezzel, azzal beszélgetve csak megtudtam.

MIELŐTT tovább mennénk, még néhány ecsetvonást, hogy teljes legyen a kép: alföldi,

orosházi gyeinek. Négy esztendeje kapta kézhez — az erdőmérnöki diplomát. A párt felhívására, az akkor már párttag fiatalember, elment a bányába dolgozni, fizikai munkára, s vele párhuzamosan tanfolyamra, hogy bányamérnök legyen. „Két évet nyomtam le" — hogy szavaival éljünk —. s az lett. Bányamérnök Somsályon. Ott kapott „Kiváló bányász” aranyérmet, ott lett szerelmes menyasszonyába, akivel nagyszerűen megértik egymást, aki legalább úgy szereti a motor- kerékpárt, mint ő, s akit az idén feltétlenül feleségül is vesz. Lakás már van, rövidesen idehozza özvegy édesanyját, meg két testvérét is, hogy teljes legyen a család. Akkor legalább a fiatal asszony, meg az édesanya együtt fogják mondogatni, hogy miért dohányzik annyit.

Hát ez Varga Lajos főmérnök egyik oldala, vagy ha úgy tetszik egyik énje, a másik: a munka. Igaz, hogy nagyon összeforrt ez a két én, munka- közben is sokat gondol a menyasszonyára, az orosháziakra, no, ; : és fordítva is igaz.

Egy sötét februári reggelen azzal verték fel az ágyból, hogy tessék áttenni a legénybútort Egercsehibe, mától

kezdve Varga Lajos: főmérnök. Tegye rendbe a bánya dolgait, végezzen becsületes, kommunista munkát.

S másnap már minden egyes munkahelyen, külön-külön bemutatkozott a bányászoknak, s elmondta „székfoglaló” beszédét — valahogy így:

— Végig jártam a bányát, hát elég siralmas. De mégis azt mondom, hogy Egercsehi- ben lehet a tervet teljesíteni. Ha maguk segítenek, lesz tervteljesités. lübb szén, magasabb kereset.. ; Ne siránkozzunk. úgyse jönnek ide a dorogi bányászok rendet csinálni. de minek is jpnnének, tudunk mi is, vagy pedig nem érdemeljük meg a bányásznevet . : ; További jó munkát ... Mindennap találkozunk majd.— azzal sarkonfordult, s ment tovább.

A bányászok meg néztek. Fiatal, szinte gyerek ez még, beszélni-ugyan jól beszél, olyan itthoni nyelven, de . ; ; voltak már itt egy jónéhányan, beszéltek, aztán vagy maguk álltak, vagy őket állították tovább. Különben egye fene, majd meglátják.

NÉHÁNY NAP múlva tizenhárom emberrel kevesebb volt a bányában: a notórius

lógósoknak útilaput kötöttek a talpuk alá. Egyesek felszisz- szentek — de gyorsan játssza a nagyot, maid adja még alább is. S Varga éjjel-nappal járta a bányát, a legváratlanabb helyen, s időben bukkant fel. Külön beszélt a kommunistákkal, külön a frontmesterekkel, külön-külön, majd minden bányásszal, s mindenre emlékezett, amit mondott — átkozottul jól emlékezett.- A vágatkihajtásnál meghagyta például, hogy az úgynevezett TH-gyűrű kengyeleit húzzák minden nap utána, hogy szilárdan tartsa a nyomást — másnap már ott volt, ellenőrizte, hogy megcsinálták-e. Kiadta utasításban, hogy aki mégegyszer csillével együtt borítja le a meddőhányó oldalán a meddőt — az kártérítést fizet. Jó néhányan csak legyintettek, azelőtt is volt utasítás, nem egy, de nem is kettő: s két nap múlva Murányi Béla és Utassy T. Vilmos már fizette is a kártérítést.

Az öregebb bányászok kezdték tisztelni, a fiatalabbak félni. Aztán keményen megbüntette Szecskó d Ignác szállítási felvigyázót, mert durván bánt az egyik hozzá beosztott dolgozóval. Hát ez ilyen ember? Akkor ezt még szeretni is lehet — s egyre többen fordultak hozzá most már a fiatalabbak közül is bizalommal, s egyre többnek segített még magán dolgaiban is.

Egy alkalommal merész tervvel hozakodott elő a pártbizottsági ülésen.

— ELVTÁRSAK, most segítsetek igazán, mert nélkületek semmire sem megyek. A lejtős akna sínéit végig ki kell cserélni, hogy zavartalan legyen a szállítás... De ehhez vasárnapi műszak kell... Vasárnapi munka.. ;

A következő napokban röp- gyűlés röpgyűlést követett a bányában. A kommunisták, köztük Varga, megmagyarázta a dolgozóknak, hogy az első és legfontosabb lépés a tervtel- jesítéshez, a becsülethez a szállítás, a lejtős akna rendbehozása. Akkor lesz csille, nem lesz fennakadás a munkában, magasabb lesz a kereset, s ami talán a legdöntőbb vissza- szerzik a bánya becsületét.

S aztán megindult a nagy munka, vasárnapról vasárnapra feljebb és feljebb lehetett hallani a kopácsolást. a meredek és igen hosszú lejtős akna sötét torkából.

Most, hogy ott álltam a lejtős akna szájánál, öröm volt nézni, milyen menetrendszerinti pontossággal döcögtek fel a csillék teli szénnel vagy siettek vissza üresen a föld mélyébe: Varga Lajos megnyerte az első, de nagy csatát. Sikerült elérni a száz százalékot. S mennyi ilyen csata van még hátra, hogy az eredmény megmaradjon, a munka biztos alapokra épüljön!

VARGA LAJOS főmérnök fiatal ember, de komoly szakmai felkészültséggel rendelkezik. Ez azonban egymagában még nem lett volna elegendő; Volt itt más főmérnök, hasonló, talán még jobb felkészültséggel is. Egy dolog azonban úgy látszik hiányzott fegyvertárukból, amelyet Varga oly jól forgat, „ bizalom az emberekben, őszinteség, elszántság és akarat.

— Higgye el. én alig csináltam itt valamit. Ami itt történt, azt az emberek tették —* mondta és nem szerénységből; így érzi, mert tudja, hogy a kommunista ereje a tömegekben, itt, a sokszáz bányászban van.

Varga elsősorban a párt katonájának s csak másodsorban főmérnöknek érzi magát, S talán ez a titka sikereinek, mert a párt mindig új erőt, mindig ú.i segítséget ad komoly munkájához.

k

Egy idézettel kezdtem, s azzal. hogy miért is jutott eszembe az idézet... Azt hiszem, ezekután érthető, miért.

Gyurkó Géza