Népújság, 1955. május (35-43. szám)
1955-05-12 / 38. szám
} 1955 május 12. csütt, "mm—————I— — II JB Uj főcsatorna készül Tiszanána határában, hogy segítségével újabb és újabb területeket raboljanak el a sziktől. Nem sokára a csatorna mentén is rizstáblákat lenget majd a szél. A Vörös Csillag földjén vetik már a rizst. Uj növény ez ezen a területen, de a rövid néhány év alatt úgy megtanulták a vele való „bánásmódot“, akárcsak búza volna. Az okos gazda jól gazdálkodik, így tesz a tiszanánai Vörös Csillag termelőszövetkezet is. A rizsföldeken nemcsak a rizs terem meg, lehet ott kacsatenyésztést is folytatni. Most lám- pázzák a kacsatojásokat, hogy az egészséges darabok kerüljenek a keltetőgépbe. \ húsz budapesti nagyüzem felhívásához csatlakozott a Selyp! Cementgyár is Az ötéves terv időszaka alatt államunk több millió forintos költséggel korszerűsítette a Selypi Cementgyárat is. A cementgyár ez idő alatt egész sor új gépet, berendezést kapott. Elkészült az új Loesche-malom, a II. sz. forgókemence, a II. sz. nyersmalom, a kőszárító és a kőoldat teljes gépesítése. Üzembe helyezték a nagyszerű vagonbuktatót, melynek eredményeként a vagonokból munkáskéz hozzáérése nélkül kerül a kő az üzembe. Lekapcsolták a sok bajt okozó régi gőzgépeket, miután az egész gyárat villamosították. A sok korszerűsítés után könnyebb lett az üzem dolgozóinak munkája és emelkedett a gyár teljesítőképessége. A Selypi Cementgyár dolgozói sokat kaptak az ötéves tervtől. Mindezt lelkes, odaadó munkával viszonozzák. Nem maradtak adósai államunknak az első negyedévben sem, mivel mind a klinker, mind a cementtermelési tervüket jelentősen túlszárnyalták. Most úgy döntöttek, hogy csatlakoznak a húsz budapestif nagyüzem felhívásához és határidő előtt teljesítik évi tervültet. ígéretükhöz máris nagy szorgalommal fogtak hozzá. Esedékes havi tervüket pedig annak ellenére, hogy az egyik cementmalom csapágya szombaton kiégett, 104,6 százalékra teljesítették. Hírek megyénk életéből HÁZILAG KÉSZÍTENEK kévegyűjtő kocsit a mezősze- merei Nincs Akadály TSZ dolgozód Ezzel is már az aratás Sikerét biztosítják. / MÄJUS 8-ÄN műsoros dél- htánon ünnepelték az egri asz- Szonyok és gyermekeik az anyák napját. Mintegy 300 anya gyűlt össze a Tiszti Klub helyiségeiben. Ez alkalomból Tamgssi Bertalanné és Pupor- ka Báíintné 8 gyermekes 1200 és Barkóczi Aladárné 7 gyermekes anya 1000 Ft jutalmat kaptak. GYÖNGYÖS város MNDSZ asszonyai május 6-án a járási kultúrházban békeestet rendeztek, melyen hitet tettek a béke ügye mellett. u NÉPÚJSÁG Akinek maga felé hajlik a keze. „Lakásunk nincs, ha az elv- társ lakást akar, keressen üre- sedőt. s akkor azt kiutaljuk.“ Ritka ember az, aki ne ezt a választ kapná lakásigényléskor a lakáshivatalban. Ezt mindannyian, akik lakást igénylünk, meg is értjük, hisz tudatában vagyunk annak, hogy néhány év alatt többezerrel megnőtt a város lakossága, megváltozott a dolgozók igénye, s az emberek tízezrei valósággal szétnyomják ezt a kis várost. Egyszóval több lakás kell. Bár utánajárással, de azért mégis csak megtalálja mindenki lakását, s örömmel, bízón viszi a címet a lakáshivatalba, hogy megkapja a kiutalást. Az emberek százai bizalommal fordulnak a tanács illetékes dolgozóihoz. Éppen ezért ítélendő el az az eset, melyet néhány hete a Városi Tanács egyik felelős beosztottja. Hegyest László elvtárs, a lakáshivatal vezetője elkövetett. Kísérjük végig az egyik igénylőnek, Tátrai Pálnak lakás ügyét. Tátrai elvtárs lakást kért. A szokott választ ő is megkapta, s ezután lakás címért kutatott. Ez sikerült. 1955. január 10-én beadta igényét (mivel ő is ott dolgozik) a Lakatosáru- gyár tulajdonát képező Csákány út 14. szám alatti lakásra. Biztosra vette a kiutalást, hiszen ő a gyár dolgozója, tehát a lakás „nem jut idegennek“. Két héttel később már elvesztette ezt a hitét. A lakáshivataltól értesítést kapott, Hegyesi László osztályvezető aláírásával, melyben közölték vele: „A lakást kiutalni nem tudjuk, mert az a Lakatos- árugvár tulajdona.” Nofene! Tátrai elvtársnak, kicsit értelmetlen volt a válasz, de a később történtek méginkább megzavarták. Hegyesi elvtárs, a lakást lepecsételte, saját kezűleg „hivatalos formában”, nehogy törv énysértést kövessen el valaki. Másnap pedig ő költözött be a Tátrai Pál által felkutatott, s igényelt, „az egri Lakatosárugyár tulajdonát képező" kétszoba, összkomfortos Csákány út 12. szám alatti lakásba. Elítélendő és erkölcstelen dolog, a kommunisták nem értenek egyet az ilyen cselekedettel. A lakáshivatalnak rendkívül körültekintően keli dolgoznia, hogy a város lakói igazságos, nem pedig egyéni érdek alapján jussanak lakáshoz. Hegyesi elvtárs azonban nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Munkájára a szerkesztőségünkhöz küldött levelekben is állandóan panaszkodnak a város lakást- kereső dolgozói. Hegyesi elvtárs úgy gondolja, teljhatalmú gazdája a városnak, s nem veszi figyelembe még a felsőbb szervek, a Megyei Tanács és a minisztérium utasításait sem. Többszöri írásbeli felszólítás ellenére sem adta át jogos tulajdonosának — a Lakatosárugyárnak — saját részére lefoglalt lakást. Felelősség terheli a Városi és Megyei Tanács VB-t is, mert hetek óta nem szereznek érvényt, a saját és felsőbb szervek határozatainak, büntetlenül hagyják ezt a durva törvénysértést. A* „Élüzeni** Jelvényért harcolunk; CK A májusi munlkaversenyben állomásunk. ismét elérte az élüzem szintet. Már második hónapja tartjuk ezt a teljesítményt és reméljük, hogy e hónap végén állomásunk homlokzatára feltűzhetjük az élüzem jelvényt. .......... A versenyben a forgalmi dolgozóik között Pataiki Gyula, Gombos Nándor és Toroczikai Albert forgalmi szolgálatvezetők és brigádjuk érte el a sztahanovista szintet. A kereskedelmi dolgozók között Be- sze László és Nagy János harmadik hónapja teljesítenek sztahanovista szinten. Az eredményék eléréséhez nagy segítséget adott a párt és a szaikszervezet. Állandóan ismertették a dolgozókkal a verseny jelentőségét eredményeket. es az Bezzegh József Gyöngyös vasútállomás Az a basáriak példája L/ ^ Az abasáriak a megye 110 községe közül az első 10 között szerepelnek a begyűjtési versenyben. A község lakói más területen is példát mutatnak, öregbítik községük jó hírnevét. Hogy miben? — elmondjuk. A községpolitikai tervek elkészítésekor nagy gondjuk volt a tanácstagoknak megyeszer- te. Sok jó javaslat, elgondolás, terv, kérés hangzott el a lakosság részéről. Sok községben ugyan garmadával születtek a nagy célkitűzések, de arra már nem gondoltak, hogy miből, kivel valósítsák meg mindazt, amit papírra vetettek. Az abasáriak jó példája itt gyökerezik. ök is szép célokat tűztek maguk elé, hisz olyanok szerepelnek a többlapos községpolitikai tervben, mint kultúrház, 'hidak építése, vízvezeték, villany szerelése, járdaépítés. Minderre azonban komoly alapjuk is van — az egész lakosság támogatása. Nézzük meg, miből épül a kultúrház, a híd, a járda Aba- sáron. Még nem készült el a terv, mikor a tanácstagok lelkes felvilágosító munkájával már eljutott minden házba, mit szeretnének megvalósítani, mit akarnak a tervbe bevenni. Mindjárt megmondták azt is, (hogy az abasáriakon múlik, mit teljesíthetnek ebből. A meglátogatott papírra írta a neve mellé, hogy mivel járul hozzá a község politikai terv megvalósításához. Százával őrzik az ilyen cédulát a tanácsházán, mint a legfőbb dokumentumot, mint az új kultúrház fundamentumát. Szabó Miklós két gyalog-napszámot, Fülöp Bertalan öt napszámot. Dér István egynapi fuvart ajánlott fel. A Üj Elet TSZ pedig 20 napi fuvarral járult hozzá a tervek megvalósításához. Együtt tették az ígéretet a termelőszövetkezeti tagok és egyénileg termelő dolgozó parasztok, így jött létre több mint 70 ezer forint értékű társadalmi munkát ígérő vállalás. A nagy elgondolások valóra váltásához azonban pénz is Többszáz kisgyufésen emlékeztek meg megyénk dolgozói a győzelem napjáról Az elmúlt napokban megyénk üzemeiben, falvaiban, hivatalaiban, s termelőszövetkezeteiben több száz kisgyűlé- sen tízezrek emlékeztek meg a szovjet hadsereg nagy győzelméről a német fasizmus felett. Ünnepelték a győzelem, a béke napját. Bélapátfalván a cementgyár röpgyűlésein 720 dolgozó vett részt. Kiskörén több száz részvevő tett hitet a béke mellett. A röpgyűlések, kisgyűlések részvevői ígéretet tettek, hogy segítik és támogatják a Szovjetunió és kormányának béke- politikáját, minden erővel küzdenek az imperialista háborús készülődés ellen. kell — sok pénz. — Hisz csak a kultúrház építéséhez 113 ezer forint szükséges a társadalmi munka mellett. Ezt az összeget a községfejlesztési alapból biztosítják. À tanács — miután körzetenként a tanácstagok megbeszélték ezt választóikkal — egyhangúlag megszavazták a községfejlesztési alap javára a jövedelmi adó 10 százalékát. mely közel 100 ezer forintot tesz ki. Az állami vállalatoktól helypénz címén ezer forintot kapnak. A békekölcsön részesedése 14 ezer forint, a bérből, fizetésből élők hozzájárulása kétezer forint és számítanak adófizetésből eredő prémiumra is. Vannak olyanok, akik a megszavazott 10 százaléknál is többet akarnak fizetni. Erdőházi István kommunista nyolcholdas dolgozó paraszt például 300 helyett 500 forint hozzájárulást vállalt. Példáját sokan követik. Tóth János és Horváth József arra tettek ígéretet, hogy a társadalmi munka mellett 200, illetve 100 forint készpénzt is adnak a terv céljára. Az öreg B agi Antal bácsi már nem fog táncolni az új kultúrházban, mégis haragudott, mikor a val- lalásgyűjtők őt kihagyták. Elment hát masa a tanácshoz, s járadékából 200 forintot ajánlóit fel az új létesítményekre. Lehetne még a nagyszerű cselekedetek százait sorolni, de ehelyett inkább beszéljünk arról, hogy az ígéretek nem maradtak papírhalmazok, s üres fogadalmak, hanem folyamatosan válnak anyaggá, épülő utakká, járdává. A kultúrház telkén már 40 köbméter kő, 12 cement gerenda, 30 mázsa cement és ugyanennyi mész várja a? építés megkezdését. Az Almási utcában Kiss Ferenc tanácstag kezdeményezésével már elkészült az 500 méter hosszú járda. Április 4-én megindult a vízszolgáltatás a Völgy utcában, a nagyrészt társadalmi munkával épült 350 méteres vízvezetékből. Hamarosan megjavítják a Eelsőgalamb utca elmosott kövezetét, a Bajna-dűlő hídját, a községi fürdőt, s még a nyár folyamán megkezdődik a kultúrház építése is. Az abas.-riak jó példáját adják az önálló kezdeményezésnek, a községpolitikai terv megvalósitásának. Megmutatják a környező, de távolabbi községeknek is, miből, hogyan lehet kultúiházat, hidat, járdát, vízvezetéket, fürdőt építeni, hogyan lehet községüket még szebbé, még gazdagabbá varázsolni. Bódi János i Több és jobb téglát az építkezésekhez Mi újság az egri téglagyárban ? Ezt az időt várták a lakásépítő gazdák. A jó meleg napokat, amikor a malterben már nem fagy meg a víz és a kőművesek ujjai se gémbered- nek meg a csákányon, vagy falrakás közben. Ilyenkor öröm a szabadban lenni és házat építeni a boldog családoknak. És mintha még a falak is gyorsabban nőnének, csinosabbak lennének a tavaszi idő láttán Megyénkben nincs olyan község, ahol a deszkaállványok és a meszesgödrök már messziről ne hívnák magukra a figyelmet: itt új ház épül. Egyre terebélyesednek a városok, a falvak, egyre nagyobb, barátságosabb otthonok várják pihenésre a munkából hazatérőket. Az, hogy az elmúlt években és a jövőben is hogyan halad a lakásépítés, lesz-e több bölcsőde, vagy iskola, sokban a téglagyárak dolgozóinak munkájától függ. Ha teljesítik tervüket és mindenki idejében megkaphatja a szükséges téglát, cserepet, akkor gyors, zavartalan az építés munkája. De ha a tervvel napokat, vagy még heteket is késnek és gyártmányaik minősége sem a megfelelő, akkor az építők sem dolgozhatnak úgy, ahogyan kellene és szeretnének. A Téglagyári Egyesülés két részlegénél, az Eger I. és Eger Il-es üzemekben a tervteljesítéssel hosszabb ideje nincs hiba. Sőt ha munkájukat összehasonlítjuk az elmúlt év hasonló időszakának eredményeivel, most magasabb százalékokat kapunk. Az Eger I-es téglagyár a múlt év első hónapjaiban alig érte el a 100 százalékot, most meg az első negyedévben együttesen 124,5 százalékot teljesített. Az Eger Il-es üzem: tavaly az első negyedévet 133,6 százalékkal zárta, most pedig 149,5 százalékkal büszkélkedik. S ebben — ha részletesen is megnézzük — a téglaégetés 199,2 százalékot mutat. De nem elegendő csupán a tervet teljesíteni. A minőség állandó javítását és az olcsóbb tégla gyártását éppen a növekvő szükséglet teszi kötelezővé. Ebben pedig eddig is és ezután is akad javítanivaló. Jegyzőkönyvek tanúskodnak arról, hogy egy-egy alkalommal a verpeléti TÜZÉP dolgozói között, Bélapátfalván, vagy a Veszprém megyei Építőipari Vállalatnál nem talált megelégedésre az Egerből szállított cserép, tégla. Néhány hete pedig a KIK vásárolt nagyobb tételt és az építkezésnél el- darabolódott, szinte használhatatlan lett a tégla nagy része. Sólymos József, a Téglagyári Egyesülés főmérnöke elfogadhatóan megindokolta: „a hozzánk tartozó téglagyárak többnyire márciusban kezdtek munkához. A tavasz most szokatlanul hideg volt, gyakran mérhettünk fagyot is, amely a téglák száradását késleltette. A szabadba rakott termékeink száradás helyett átfagyva kerültek a kemencébe, így könnyen megrepedeztek. Az idő változásával ez már nem fordulhat elő.“ Való igaz, hogy az időjárás is sokat ronthat, vagy éppen javíthat a tégla minőségén, de az sem közömbös, hogy a dolgozók milyen lelkiismeretesen látják el feladataikat. Az Eger Il-es gyárban Jékli Sándor és társai túlforróra fűtötték a kemencét, ezáltal több száz tégla és cserép összeforrott, másod- vagy harmadosztályzásba került. (Helyesen tették, hogy más munkára osztották őket.) Az is előfordult, hogy a kemencét a szükséges hőmérséklet alá fűtötték, az ilyen kemencében égetett téglák könnyen mállanak, töredeznek. Az utóbbi idó'ben sokat változott a téglagyárak munkája. Ma már ha az egy főre eső termelési értéket összehasonlítjuk a dolgozók bérezésének átlagos növekedésével, arányosnak találjuk azt. Ali« van olyan becsületesen és selejtmentesen dolgozó téglagyári munkás, akinek keresete nem éri ei az 1000 forintot. Főként, ha olyan jól dolgoznak, mint az Eger Lesnél Labusz Miklós kihordó, Domboróczki Lajos égető és brigádja, vagy Szabó Sándor kemenceberakó. Nagy javulás tapasztalható az Eger Il-es téglaüzem dolgozóinál is, ahol hosszabb ideig az égetéssel volt komolyabb hiba. Kemencéjük kisebb, mint az egyesülés többi üzeménél és ez külön szaktudást követel. Ezért Kovács Imrét, a mátra- derecskei téglagyár legjobb égetőjét hívták meg segítségül. aki a munka menetének különféle módosításával, a meleg és hideg levegő gondosabb adagolásával kiváló minőségű tégla és cserép égetésére tanította az itteni égetőket. A két egri téglagyárban, de az egyesülés többi üzeménél is sok fiatal dolgozik. Olyanok, akiknél a selejtet gyakran a tapasztalat és az ismeret hiánya okozza. Az „idősebb“ dolgozók és a párttagok feladata velük foglalkozni, tanítani, nevelni őket. Maguk mellé hívni és elmagyarázni: hogyan kell a cserepet megformálni, kemencébe rakni, fűteni és elszállítani úgy, hogy annak minőségében senki ne találhasson kifogásolni valót. Ha tervük teljesítése továbbra is ilyen emelkedő százalékot mutat és gyártmányaik nagy- szilárdságuak lesznek, akkor a második ötéves tervben nem háromszoros, de ötszörös építő* anyag termeléssel sok családot lakáshoz juttathatunk. Dobai Margit
