Népújság, 1955. május (35-43. szám)

1955-05-12 / 38. szám

1955 május 12. csütörtök NÉPÚJSÁG 3 A nép alkotó erejéről szóié jelentés Négy nappal ezelőtt, vasár­nap látott napvilágot a Köz­ponti Statisztikai Hivatal je­lentése a népgazdaság fejlődé­séről, a lakosság anyagi és kul­turális ellátottságának alakulá­sáról 1950—1954-ben, az első ötéves terv időszakában. Külö­nösen jóleső érzés volt olvasni ezt a jelentést a fasiszta ellenes háború befejezése tizedik év­fordulójának előestéjén, külö­nösen jóleső érzés volt olvasni és tudni, hogy népünk milyen nagyszerű tettekkel járult hoz­zá a béke megőrzéséhez. A magyar népgazdaság tör­ténetének első ötéves tervét nem volt könnyű megvaló­sítani. Nem volt még meg minden téren a kellő ta­pasztalatunk egy ilyen ha­talmas arányú terv elké­szítéséhez, részleteinek gon­dos összehangolásához, kitűzött feladataink megvalósításának több oldalú biztosításához. De felszabadult népünk, pártunk és munkásosztályunk vezetésé­vel, a szovjet nép önfeláldozó segítségével, leküzdve minden nehézséget, tanulva az ered­ményből és az elkövetett hi­bákból egyaránt — győzelemre vittük a szocializmus építését szolgáló első ötéves tervet. A terv sikerei nyomán „.. .még inkább megerősödött a mun­kásosztály vezető szerepe, meg­szilárdult a munkásosztály szö­vetsége a dolgozó parasztság­gal, megnőtt az értelmiség szá­ma és jelentősége.“ A Statisztikai Hivatal jelen­tése nem más, mint a párt kö­ré tömörült dolgozó nép, a fel­szabadult magyar dolgozók al­kotó erejéről, egységéről szóló jelentés. Az öt esztendő alatt az állam, az egész társadalom életében jelentős és előrevivő változások történtek. Több mint 50 százalékkal nőtt meg a nemzeti jövedelem, melynek döntő részét már a szocialista ipar, azon belül a nehézipar ad­ta. Megnövekedett a munkás- osztály létszáma, politikai sze­repe, megindult és erőteljes ütemben fejlődött a mezőgaz­daság szocialista átszervezése. A munkások és az alkalmazot­tak reálbére kereken 20 száza­lékkal emelkedett, lényegesen javult a lakosság egészségügyi Qs szociális ellátottsága, s a t rvidőszak alatt gyors ütem­ben bontakozott ki a kulturális forradalom. A megváltozott társadalmi viszonyok következ­tében gyorsabb ütemben nőtt az ország népessége: öt év alatt kereken 460 ezer emberrel. A Statisztikai Hivatal jelen­tése — amely átfogóan és a leg­nagyobb őszinteséggel tárja fel az ipar, az építőipar, a mező- gazdaság, a közlekedés és hír-, közlés, valamint a lakosság anyagi, szociális és kulturális helyzetének alakulását —, a látszólag száraz statisztikai számokban bizonyította be a proletárdiktatúra, a népi de­mokrácia társadalmi rendjének magasabb rendűségét, népünk kimeríthetetlen alkotó erejének megszámlálhatatlan győzelmét. Mindennapi munkánkban, az egymást követő napok gyors futásában gyakran fel sem tudjuk mérni, hogy népünk munkájának minden egyes napja milyen nagy eredmé­nyeknek lesz értékes építőkoc­kája. Tekintsünk vissza cgy-egy pillanatra az eltelt öt év példát­lan eredményeire, merítsünk erőt belőle új feladatainkhoz. Mert a feladatok nem csök­kentek, sőt sokasodtak. A nagyszerű jelentés megmutatta azt is. hogy akad még különö­sen sok tennivaló. A mezőgaz­daság termelése koránt sem ki­elégítő, tovább kell emelni a munka termelékenységét, csök­kenteni az önköltséget, tovább kell szilárdítani, a bér-, tech­nológiai- és munkafegyelmet. Ne pihentessen, hanem új erőt adjon a munkához a Statiszti­kai Hivatal jelentése, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozata szellemében egész népgazdaságunkban sikerre vi­gyük az évi tervet, hogy kellő alapossággal készüljünk fel az új ötéves tervünkre. Köszönetét mo ndok a KIK-nek ^ lakásom ren dbehozásáért A háború folyamán aknatalálatoktól nagyon megrongáló­dott a Rózsa Károly utca 4. szám alatti ház, amelyben lakom. A ház régi tulajdonosa, (kinek egyébként Egerben még két háza volt), a rongálások kijavítását teljesen elhanyagolta, úgy, hogy a ház államosításakor, nemcsak kívül, hanem a lakások belül is igen rossz állapotban voltak. A KIK az elmúlt év folyamán kisebb-nagyobb javításo­kat végzett az épületen és a lakások közül kettőt belül is rendbehozatott. Április hónap folyamán az én lakásomat is teljes egészében kitataroztatta. A tataroztatás elvégzéséért ezúton is hálás köszönetét mondok a KIK-nek. Strausz József Eger A KÉPÚJSÁG HHiCÁOJA JKMÆXTZs Miért van az in tol sók között a Iiegvii j lésben Pélv község dolgozó parasztsága ii. Még súlyosabb hiba azonban az. hogy kupecokat bíznak meg a sertésvásárlással. Agócs Jó­zsef például az így szentesített kupeckodásra favorizálta ma­gát — ezzel nem kockáztat semmit, s az csak természetes, hogy ennek az örve alatt egyéb ügyleteket is lebonyolít. Hogy jól jövedelmez az üzletág, azt gyakori mulatozásai igazolják, és azok a dolgozó parasztok, akik tőle vásárolják meg a sertést. A kilogrammonkénti 18 —20 forintos árban felvásárolt » tanács vajmi kévés különösen a példamutatással van baj. A begyűjtésre kötele­zett 22 tanácstag közül 14-en tartoznak az államnak. így az­tán nem is végezhetnek a vá­lasztó kerületekben agitációs munkát a begyűjtésért, mert egy-kettőre fejükhöz vágják: „te beszélsz, hisz te is tarto­zol“. Mivel elnézőek magukkal szemben, nem követelik meg mástól sem az állam iránti tar­tozás teljesítését. Sőt a tanács­ülésen például azt vitatják, hogyan lehet a beütemezett sertés, vagy vágómarha helyett készpénzzel rendezni a beadást. sertést 22 forintos kilogram­monkénti áron adja tovább. A tanács — melynek köteles­sége volna a begyűjtési fegye­lem biztosítása, a begyűjté­si hivatal ellenőrzése, segítése, az ott dolgozó fiatal beosztot­tak nevelése — sem áll hivatá­sa magaslatán. De mint legna­gyobb tömegszervezetnek, nép­nevelő munkával, kisgyűlések tartásával, csoportos beszélge­tésekkel és nem utolsósorban egyéni példamutatással is kel­lene segítenie a begyűjtést. A helyzet azonban az. hogy ‘1 (esz a begyűjtésért, De ennél durvább hibákat is elkövetnek. Volt rá eset, hogy a tanácselnök adatott ki törvény- ellenesen vágási engedélyeket, máskor pedig írásban engedé­lyezett halasztást egyes hátra­lékosoknak. Mindezek azt ered­ményezték. hogy a hátraléko­sok az elnökben látták jótevő­jüket, megmentőjüket, aki őket kihúzza a csávából, a kötele­zettségek teljesítése alól. Sú­lyos mulasztás terheli a tanács vezetőit azért is. hogy bár tud­tak a begyűjtési munka komoly fogyatékosságairól. egyszer sem ellenőrizték a begyűjtési apparátust. csupán akkor keresték fel őket, ha jelentéseikhez egy-két adat­ra volt szükség. Nem adták az ott dolgozó fiatal beosztottak­nak szakmai és politikai segít­séget. támogatást, hanem eltűr­ték, hogy a hivatal segítségével és elnézésével a hátralékosok egy része szabadon kupecked- jen. Elmulasztották a begyűjtési verseny szervezését és agitáció- ját is. Nem használták ki a jól teljesítő dolgozó parasztok nép­szerűsítésében rejlő erőt. Pedig volna kit népszerűsíteni, volna kit állítani példaképül Pélv dolgozó parasztjai elé. Kovács László hatholdas dolgozó pa­raszt például mar egész évi ser­tés, vágómarha, tojás és ba­romfi beadása mellett múlt évi terménnyel eleget tett gabona­beadási kötelezettségének is. Vagy Ungvári László tízholdas kommunista, dolgozó paraszt, aki a gabona kivételével min­denből eleget tett egész évi be­adásának. S lehetne még sorol­ni azoknak a nevét, akik oda­illenének a falu dicsőség táb­lájára. A hibáknak alapvető oka, hogy nem k i i'iryii» a községi páríwervc/eí segítsége sem. A pártvezetőség a KV márciu­si határozata után sem figyelt fel a kulákok aknamunkájára, arra, hogy az osztályellenség szabotálással, kupeckedéssel. begyűjtési kötelezettség elmu­lasztásával akarja hátráltatni a népgazdaság, — s ezen belül a mezőgazdaság — fejlesztését. A több mint 100 tagú pártszer­vezet kommunistái, aktívái nem értették meg, s így nem is magyarázták meg a dolgozó parasztságnak, hogy a jobbol­dali nézetek, amelyek a be­gyűjtési fegyelem meglazulását is eredményezték, nemcsak I munkásellenesek, hanem dolgo­zó paraszt ellenesek is, mert a kulákok és egyéb falusi kizsák­mányolok (kupecek) éppen a falu felemelkedését, a munkás­paraszt szövetség megszilárdí­tását szeretnék megakadályoz­ni. A pélyi elvtársak azt hitték, elég, ha a párttagok túlnyomó többsége eleget tesz beadásá­nak. s ezzel máris kellően se­gítették községükben a begyűj­tést. A KV márciusi határoza­ta világosan megjelöli pártszer­vezeteink feladatát ezen a té­ren is; mikor kimondja: „meg kell követelni az állampolgári kötelezettségek teljesítését, mert csak ilyen módon lehet meg­teremteni a népgazdaság — s ezen belül a mezőgazdaság fej­lesztésének is — anyagi alap­jait Fel kellett volna figyelni már rég a kulákok manőverei­re. a nagyarányú kupeckedésre, látni kellett volna már előbb is, hogy Pélyen eltompul az osztályharc, elsősorban a kom­munisták ébertelensége miatt. A kulá'koknak és egyéb osz­tályellenségnek annyira meg­nőtt a szarva, hogy még a párt­tagok megvesztegetésével is megpróbálkoztak. Dréher Má­tyás elvtársat, a járási pártbi­zottság instruktorát például Rab József 40 holdas kulák 500 forinttal akarta rávenni, hogy a tavaszi búza vetőmag­ból neki 3—4 mázsát (nem ve­tőmag céljára) kiutaltasson. Súlyos hiba az is, hogy a páríswrvewí nem nem nézett szét a begyűjtési hivatalban. Nem ellenőrizte, kik és hogyan hajtják végre a törvényeket, a rendeleteket. Mulasztása a pártvezetőségnek, hogy nem tűzték még napi­rendre a begyűjtés helyzetét, nem. számoltatták be a begyűj­tési hivatal vezetőjét a község begyűjtési munkájáról, s nem hívták segítségül a súlyos lema­radás behozására a község kommunistáit. Mindazokról a hibákról, me­lyek Pélyen a begyűjtést hát­ráltatják, tudhat a Járási Be­gyűjtési Hivatal is. Tudhatna, de nem tud. Tudhatna azért, mert ritka nap, hogy „ellenőr­zésre'‘ ne járjon kinn valaki a községben. Ez az ellenőrzés azonban csak futólagos. Be­szaladnak az irodába, elcse­vegnek egy-két órát, benéz­nek két-hérom udvarba, majd .jegyzőkönyvet vesznek fel, s mint akik jól végezték dolgukat, elmennek. „Nem em­lékszünk arra — mondja a ta­nácselnök és párttitkár —, hogy egyszer is felkerestek volna bennünket, beszámoltak éli ellenőrző jogával, volna tapasztalataikról, taná­csunkat, segítségünket kérték volna.1’ Pedig érdemes lenne a ta­nács, a párt vezetőivel beszél­ni, mert a dolgozó parasztok nekik mondják el véleményü­ket. Azt. hogy nem helyeslik, ha a járási hivatal munkatár­sai durváskodnak a dolgozó pa­rasztokkal. Sokkal helyesebb volna, ha a korcsmában eltöl­tött munkaidőt inkább azzal töltenék el, hogy megmagya­ráznák a törvényeket, értel­mes. felvilágosító szóval is­mertetnék a rendeleteket. Végső összegezésként megál­lapítható. hogy Pélyen a tör­vényesség megsértése, a rende­letek be nem tartása, az osz­tályharc hiánya és nem utolsó­sorban a nem megfelelően kép­zett, nem magabiztos begyűjté­si alkalmazottak rossz munkája akadályozza a begyűjtési mun­kát. Éppen ezért legsürgősebb fel­adat ezek kijavítása. A be­gyűjtési hivatal dolgozói a ta­náccsal közös erővel szerezzenek érvényt a (örvényeknek, remlele leknek. A mulasztókkal szemben ne sajnálják a törvény szigorát, •mert ezt a becsületesen dolgo­zó parasztok érdeke is megkí­vánja. Leplezzék Je és büntes­sék meg a kulákokat, kupece- ket. akik minden fondorlattal a begyűjtési munka szabotálásán tevékenykednek. A tanács ad­jon tényleg--, és ha'h.-ttós se­gítséget a begyűjtési munka megjavításához. Tartsanak kis- gyüléseket. egyéni beszélgeté­seket, biztosítsák a verseny nyilvánosságát. Használják fel erre épűgy a hangos bemon­dót, mint a faliújságok t, di­csőség táblákat. A jól teljesítő tanácstagok hassanak oda, hogy példájukat kövessék a most még lemaradottak is, hogy valóban minden tanács­tagpéldaképe legyen a kötele­zettségek teljesítésében vá­lasztó kerületének. A tanács vezetői adjanak segítséget a begyűjtési apparátusban dolgo­zóknak. irányítsák, neveljék őket harcos szellemben. A most megválasztott köz- . ségi pártbizottság a KV. már­ciusi határozatát szem előtt I tartva, ne tűrje a liberalizmust, az osztályharc eltompulását. Szánjanak szembe, s leplezzék le a jobboldali nézeteket s azok terjesztőit, melyek a be­gyűjtési fegyelem meglazulását célozzák. Juttassák el a kom­munista aktívakon keresztül minden dolgozó paraszthoz a párt szavát, hogy a begyűjtés ugyanúgy érdeke a termelő­szövet Kezeli tagoknak, ipari munkásoknak, mint az egyéni­leg dolgozó parasztoknak. Mondják el: ha jobb lesz a be­gyűjtés. még több áru lesz a földművesszövetkezeti áruház­ban. még több létesítménnyel gazdagszik Pély község, még erősebb lesz hazánk. Az erős ország pedig békét, jólétet, fel- emelkedést jelent a pélyiek számára is. Segítsen hát felszá­molni a pártszervezet a be­gyűjtési munkában eddig el­burjánzott megalkuvást, enge­dékenységet, hogy Pély neve a szégyenteljes 102-ik helyről . újra az elsők közé kerüljön. ! Ügy gondoljuk, hogy ez nem I elérhetetlen feladat! Ilárom hosszú, görbedező *• akácfatörzs hever az ud­varon. Itt feküdt már tavaly is, itt lesz jövőre is, nem mintha rendetlenség, vagy a restség lenne az úr ezen a portán, ha­nem mert rengeteg dologra jó ez a három fatörzs, itt az ud­var közepén. Innen szemléli a nagy, fehér kakas, milyen a fe­gyelem az udvartartásban, itt végzi el szokásos mosakodásait a mindenszínű macska, a két korcs és öreg, szőrét vesztett kutya is a fatörzsek árnyéká­ban lihegi ki nyáron a nagy meleg miatti felháborodását. A malacok is nagyon értékelik a görcsös fákat, mert szép csí­kosra vakarják oldalukon a szőrt. Egyszóval rengeteg be­osztásuk van ezeknek a fáknak, pedig még a legfonto­sabbról majd elfeledkeztünk — az utóbbi időben ideszokott le­telepedni az öreg Szabó is. egy kis tavaszi tűnődésre. Mindenki láthatja hát, való­ban nem a rendetlenség miatt, ellenkezőleg, éppen a rend miatt van itt ez. a három fa­törzs, amelyet megszokott, meg­szeretett ennek a portának minden rendű és rangú lakója. Megszerette az öreg Szabó is, a maga 71 évével. öreg fatörzsön öreg ember, Ireg kucsmában a fiatal, tava­szi ég alatt. A nap igen kellemesen ciró- latja az. ember hátát, a tíz káp­lárrá való méh versenyt dalol l virágoknak a többi szárnyas­lábas bogárral. Távolból sze­kérzörgés, egy-egy időt tévesz­tett kakas kukorékolása: beszé­des csend sütkérezik a tavasz­ba nyújtózkodó alsó-telep há­zai felett. Az öreg Szabó asszony-lánya bent dagasztja a kenyérnek- valót, legalább kéthetit, mert nem tud mindig eljönni a sa­ját dolgától. Pedig kell a ke­nyér a három embernek, az apának, meg a két legényfiá­nak. Hogy őszön meghalt az öreg Szabóné. nagyon elkelne már az asszony a háznál. Pon­tosan ezen tűnődik az öreg is kint az egyik fatörzsön üldö­gélve. Itt van ez a két fiú. férfi már mindkettő és nem legény, de nem nősülne az egyik sem. Ki hallott már ilyet? S ha szól nekik, ha veszekedik rájuk, dehogy is szólnának vissza, nem olyanok azok. csak éppen sürgős dolguk támadt az is­tállóban. S végeredményben miattuk ülhet most is. meg hol­nap is itthon, ök mennek a földre, valakinek meg itthon kell lenni a jószággal. Hát itt­hon marad. A mintagazda-jel- vény a szekrényben pihen, ő meg az udvaron tesz-vesz, mint valami asszony . : ; Dehát ilyen az élet. A mos­tani fiatalok a maguk feje után mennek. Az is igaz, hogy jó fejük van. az övéinek is — mind a hat ember lett. Csak ez a kettő nősülne már meg végre :. ; De nem akarnak, majd : : majd . : : ő meg még a tanácsülésre sem jut el az utóbbi időben, hiába hívják. Kicsit sziszegve kinyújtja az egyik lábát, s gyorsan felnéz az égre. Eső lenne? — csodál­kozik fel a tiszta kék, meleg égboltra — pedig érzi a lába. Még az első világháborúban a mellét is, lábát is átjárta a go­lyó, s nyomában hívatlan ven­dégként betelepedett a reuma. Annakidején kikúrálta a mé­hekkel, de most már megint előszedi időnként a fájás. Ta­lán nem is reuma az, hanem a 71 esztendő, az örök munka tavasztól őszig, ősztől tavaszig, hajnaltól estig, hogy legyen, hogy minél több jusson a gom­bamód szaporodó családnak. Az apjától jussolt két holdat, a felesége hozott három holdat. Aztán neki a földnek, mint a vakondok. Saját kezével épí­tette fel ezt a házat — igaz, hogy pont olyan is. amilyennek ő szereti —, de a másét is. Cse­rébe aztán egy házért, vagy istállóért megszántották, meg bevetették a földjét. ;. Aj. de drága igabér volt az! Jöttek a gyerekek egymás után. mintha a naptárban előre megírták volna a születésüket. Minden gyermek újabb gond, még ke­ményebb kapaszkodás a föld­be, hogy el ne vigye betegség, árverés, vagy ezer más. parasz­tot nyomorító baj. Minden gyerek újabb ránc az arcon. S ahogy nőttek a gyerekek, úgy került először a kezükbe a kis ostor a libákhoz, majd a kiskapa. végül az ekeszarva. Mert csak így lehetett, nem másképp. Azaz, hogy lehetett volna, de hát... Szóval Vona Miska az tudta a módját. Töb­bet voit a vásáron, mint a föld. jén. Ügy forgatta a szót. akár­csak a szemét. A sok forgatás­ból lett is vagy negyven hold­ja, no meg annyi átka a be­csapott emberektől, hogy be­vethetett volna vele tízszer negyven holdat is .. ; . . . Hát próbálkozni éppen próbálkozott ő is, de sehogy- sem ment. A kapát, kaszát, azt tudja forgatni, de becsapni va­lakit...? Dolgozott inkább be­csülettel, s jó gazdának is is­merte mindenki. De az a jó gazdaság is furcsa valami. Az egyik évben Franciaország vitte el a lucernáját, de a másik év­ben már az aszály, a harmadik évben meg senkinek sem kel­lett se lucerna, se búza, se semmi, pedig volt eset, hogy éppen ilyenkor egy kis holdról még 20 mázsa búzát is betaka­rított. Igaz. hogy nem tarlóba, hanem lucerna után vetette, vetésforgóba, ahogy azt a ke­nyér megkívánja. Mert igényes ám a búza, igényesebb, mint a kényes virág. Ügy megérzi, s úgy meghálálja a jól vetett ma­got, hogy csak győzzék a zsá­kok. A lába előtt egy hangya bir­kózik valami hulladékkal. Meg­ragadja, elengedi, megint meg­ragadja, cipeli, vonszolja, de alig halad vele valamit. Egye­dül? — nehezen megy az ko­ma, morfondírozik magában az öreg Szabó, amint látja, hogy a hangya a tőle megszo­kott szorgalommal megint élői­ről kezdi a birkózást.. ; Akárcsak ö. Ahogy mindig és mindig elölről kezdte, a két, majd öt holdat. S most a fiai művelik a kilenc holdat. Ennyi lett belőle egy félévszázad alatt. Hat gyerek között oszlik majd meg ez a föld — másfél holdacska egynek-egynek .. ; Kezdhetik ők is elölről.. : Mert nehéz volt az élet, hű. az nagyon nehéz. Büszkén ütött mindig a mellére, de még ta­valyelőtt is. hogy a magam ura vagyok . : : S hogy bele­rokkant ebbe az uraságba. Igaz, hogy jó nézni a törzskönyvezett Bimbót, meg a nedvesorrű bor­ját, a mindig éhes malacokat, Milyen jó volt kilépni az őszön vagy harminc métert, hogy na, gyerekek, ilyen hosszú lesz a répahalom, amit az 500 ölről szedtünk fel. Az is igaz, a fene bele, hogy tavalyelőtt nagyon kurta lépés is elég volt a répá­hoz. Mert az ember soha sem tudhatja, mit hoz az idő; De nem is a munka . ; az kell, anélkül ' nem élet az élet, valami más hibádzik itt. Az hogy a gyerekek megint kezd­hetik ott, ahol az apjuk elkezd­te ötven évvel ezelőtt... Hát ez az elgondolkodtató, hogy itt hibádzik valami. Hogy megint, s mindig elölről, ahogy a nagy­apja. az apja, ő maga, s ahogy most a fiai s, még ha könnyebb is nekik ... Mert az. sokkal könnyebb ... De egy betegség, vagy mint az asszony halála az őszön, vagy csak egy rossz esz­tendő. úgy odaveri őket is a földhöz, hogy aztán csak győz­zenek talpraállni ... Nem is maga ura az ember ... Inkább a maga szolgája, így ... egye­dül. FeJáll az öreg fatörzsről, bele* pislog a napba, megropogtatja a derekát, aztán lenéz a lába elé. Elmosolyodik. Valami ti­zenöt, vagy húsz hangya akasz­totta bele csápjait a legyőzhe- tetlennek vélt zsákmányba, ami számukra az életet jelenti s most viszik, nagy serényen, győztesen vonszolják a boly felé. Gyurkó Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom