Népújság, 1955. május (35-43. szám)
1955-05-12 / 38. szám
1955 május 12. csütörtök NÉPÚJSÁG 3 A nép alkotó erejéről szóié jelentés Négy nappal ezelőtt, vasárnap látott napvilágot a Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlődéséről, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának alakulásáról 1950—1954-ben, az első ötéves terv időszakában. Különösen jóleső érzés volt olvasni ezt a jelentést a fasiszta ellenes háború befejezése tizedik évfordulójának előestéjén, különösen jóleső érzés volt olvasni és tudni, hogy népünk milyen nagyszerű tettekkel járult hozzá a béke megőrzéséhez. A magyar népgazdaság történetének első ötéves tervét nem volt könnyű megvalósítani. Nem volt még meg minden téren a kellő tapasztalatunk egy ilyen hatalmas arányú terv elkészítéséhez, részleteinek gondos összehangolásához, kitűzött feladataink megvalósításának több oldalú biztosításához. De felszabadult népünk, pártunk és munkásosztályunk vezetésével, a szovjet nép önfeláldozó segítségével, leküzdve minden nehézséget, tanulva az eredményből és az elkövetett hibákból egyaránt — győzelemre vittük a szocializmus építését szolgáló első ötéves tervet. A terv sikerei nyomán „.. .még inkább megerősödött a munkásosztály vezető szerepe, megszilárdult a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal, megnőtt az értelmiség száma és jelentősége.“ A Statisztikai Hivatal jelentése nem más, mint a párt köré tömörült dolgozó nép, a felszabadult magyar dolgozók alkotó erejéről, egységéről szóló jelentés. Az öt esztendő alatt az állam, az egész társadalom életében jelentős és előrevivő változások történtek. Több mint 50 százalékkal nőtt meg a nemzeti jövedelem, melynek döntő részét már a szocialista ipar, azon belül a nehézipar adta. Megnövekedett a munkás- osztály létszáma, politikai szerepe, megindult és erőteljes ütemben fejlődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A munkások és az alkalmazottak reálbére kereken 20 százalékkal emelkedett, lényegesen javult a lakosság egészségügyi Qs szociális ellátottsága, s a t rvidőszak alatt gyors ütemben bontakozott ki a kulturális forradalom. A megváltozott társadalmi viszonyok következtében gyorsabb ütemben nőtt az ország népessége: öt év alatt kereken 460 ezer emberrel. A Statisztikai Hivatal jelentése — amely átfogóan és a legnagyobb őszinteséggel tárja fel az ipar, az építőipar, a mező- gazdaság, a közlekedés és hír-, közlés, valamint a lakosság anyagi, szociális és kulturális helyzetének alakulását —, a látszólag száraz statisztikai számokban bizonyította be a proletárdiktatúra, a népi demokrácia társadalmi rendjének magasabb rendűségét, népünk kimeríthetetlen alkotó erejének megszámlálhatatlan győzelmét. Mindennapi munkánkban, az egymást követő napok gyors futásában gyakran fel sem tudjuk mérni, hogy népünk munkájának minden egyes napja milyen nagy eredményeknek lesz értékes építőkockája. Tekintsünk vissza cgy-egy pillanatra az eltelt öt év példátlan eredményeire, merítsünk erőt belőle új feladatainkhoz. Mert a feladatok nem csökkentek, sőt sokasodtak. A nagyszerű jelentés megmutatta azt is. hogy akad még különösen sok tennivaló. A mezőgazdaság termelése koránt sem kielégítő, tovább kell emelni a munka termelékenységét, csökkenteni az önköltséget, tovább kell szilárdítani, a bér-, technológiai- és munkafegyelmet. Ne pihentessen, hanem új erőt adjon a munkához a Statisztikai Hivatal jelentése, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozata szellemében egész népgazdaságunkban sikerre vigyük az évi tervet, hogy kellő alapossággal készüljünk fel az új ötéves tervünkre. Köszönetét mo ndok a KIK-nek ^ lakásom ren dbehozásáért A háború folyamán aknatalálatoktól nagyon megrongálódott a Rózsa Károly utca 4. szám alatti ház, amelyben lakom. A ház régi tulajdonosa, (kinek egyébként Egerben még két háza volt), a rongálások kijavítását teljesen elhanyagolta, úgy, hogy a ház államosításakor, nemcsak kívül, hanem a lakások belül is igen rossz állapotban voltak. A KIK az elmúlt év folyamán kisebb-nagyobb javításokat végzett az épületen és a lakások közül kettőt belül is rendbehozatott. Április hónap folyamán az én lakásomat is teljes egészében kitataroztatta. A tataroztatás elvégzéséért ezúton is hálás köszönetét mondok a KIK-nek. Strausz József Eger A KÉPÚJSÁG HHiCÁOJA JKMÆXTZs Miért van az in tol sók között a Iiegvii j lésben Pélv község dolgozó parasztsága ii. Még súlyosabb hiba azonban az. hogy kupecokat bíznak meg a sertésvásárlással. Agócs József például az így szentesített kupeckodásra favorizálta magát — ezzel nem kockáztat semmit, s az csak természetes, hogy ennek az örve alatt egyéb ügyleteket is lebonyolít. Hogy jól jövedelmez az üzletág, azt gyakori mulatozásai igazolják, és azok a dolgozó parasztok, akik tőle vásárolják meg a sertést. A kilogrammonkénti 18 —20 forintos árban felvásárolt » tanács vajmi kévés különösen a példamutatással van baj. A begyűjtésre kötelezett 22 tanácstag közül 14-en tartoznak az államnak. így aztán nem is végezhetnek a választó kerületekben agitációs munkát a begyűjtésért, mert egy-kettőre fejükhöz vágják: „te beszélsz, hisz te is tartozol“. Mivel elnézőek magukkal szemben, nem követelik meg mástól sem az állam iránti tartozás teljesítését. Sőt a tanácsülésen például azt vitatják, hogyan lehet a beütemezett sertés, vagy vágómarha helyett készpénzzel rendezni a beadást. sertést 22 forintos kilogrammonkénti áron adja tovább. A tanács — melynek kötelessége volna a begyűjtési fegyelem biztosítása, a begyűjtési hivatal ellenőrzése, segítése, az ott dolgozó fiatal beosztottak nevelése — sem áll hivatása magaslatán. De mint legnagyobb tömegszervezetnek, népnevelő munkával, kisgyűlések tartásával, csoportos beszélgetésekkel és nem utolsósorban egyéni példamutatással is kellene segítenie a begyűjtést. A helyzet azonban az. hogy ‘1 (esz a begyűjtésért, De ennél durvább hibákat is elkövetnek. Volt rá eset, hogy a tanácselnök adatott ki törvény- ellenesen vágási engedélyeket, máskor pedig írásban engedélyezett halasztást egyes hátralékosoknak. Mindezek azt eredményezték. hogy a hátralékosok az elnökben látták jótevőjüket, megmentőjüket, aki őket kihúzza a csávából, a kötelezettségek teljesítése alól. Súlyos mulasztás terheli a tanács vezetőit azért is. hogy bár tudtak a begyűjtési munka komoly fogyatékosságairól. egyszer sem ellenőrizték a begyűjtési apparátust. csupán akkor keresték fel őket, ha jelentéseikhez egy-két adatra volt szükség. Nem adták az ott dolgozó fiatal beosztottaknak szakmai és politikai segítséget. támogatást, hanem eltűrték, hogy a hivatal segítségével és elnézésével a hátralékosok egy része szabadon kupecked- jen. Elmulasztották a begyűjtési verseny szervezését és agitáció- ját is. Nem használták ki a jól teljesítő dolgozó parasztok népszerűsítésében rejlő erőt. Pedig volna kit népszerűsíteni, volna kit állítani példaképül Pélv dolgozó parasztjai elé. Kovács László hatholdas dolgozó paraszt például mar egész évi sertés, vágómarha, tojás és baromfi beadása mellett múlt évi terménnyel eleget tett gabonabeadási kötelezettségének is. Vagy Ungvári László tízholdas kommunista, dolgozó paraszt, aki a gabona kivételével mindenből eleget tett egész évi beadásának. S lehetne még sorolni azoknak a nevét, akik odaillenének a falu dicsőség táblájára. A hibáknak alapvető oka, hogy nem k i i'iryii» a községi páríwervc/eí segítsége sem. A pártvezetőség a KV márciusi határozata után sem figyelt fel a kulákok aknamunkájára, arra, hogy az osztályellenség szabotálással, kupeckedéssel. begyűjtési kötelezettség elmulasztásával akarja hátráltatni a népgazdaság, — s ezen belül a mezőgazdaság — fejlesztését. A több mint 100 tagú pártszervezet kommunistái, aktívái nem értették meg, s így nem is magyarázták meg a dolgozó parasztságnak, hogy a jobboldali nézetek, amelyek a begyűjtési fegyelem meglazulását is eredményezték, nemcsak I munkásellenesek, hanem dolgozó paraszt ellenesek is, mert a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolok (kupecek) éppen a falu felemelkedését, a munkásparaszt szövetség megszilárdítását szeretnék megakadályozni. A pélyi elvtársak azt hitték, elég, ha a párttagok túlnyomó többsége eleget tesz beadásának. s ezzel máris kellően segítették községükben a begyűjtést. A KV márciusi határozata világosan megjelöli pártszervezeteink feladatát ezen a téren is; mikor kimondja: „meg kell követelni az állampolgári kötelezettségek teljesítését, mert csak ilyen módon lehet megteremteni a népgazdaság — s ezen belül a mezőgazdaság fejlesztésének is — anyagi alapjait Fel kellett volna figyelni már rég a kulákok manővereire. a nagyarányú kupeckedésre, látni kellett volna már előbb is, hogy Pélyen eltompul az osztályharc, elsősorban a kommunisták ébertelensége miatt. A kulá'koknak és egyéb osztályellenségnek annyira megnőtt a szarva, hogy még a párttagok megvesztegetésével is megpróbálkoztak. Dréher Mátyás elvtársat, a járási pártbizottság instruktorát például Rab József 40 holdas kulák 500 forinttal akarta rávenni, hogy a tavaszi búza vetőmagból neki 3—4 mázsát (nem vetőmag céljára) kiutaltasson. Súlyos hiba az is, hogy a páríswrvewí nem nem nézett szét a begyűjtési hivatalban. Nem ellenőrizte, kik és hogyan hajtják végre a törvényeket, a rendeleteket. Mulasztása a pártvezetőségnek, hogy nem tűzték még napirendre a begyűjtés helyzetét, nem. számoltatták be a begyűjtési hivatal vezetőjét a község begyűjtési munkájáról, s nem hívták segítségül a súlyos lemaradás behozására a község kommunistáit. Mindazokról a hibákról, melyek Pélyen a begyűjtést hátráltatják, tudhat a Járási Begyűjtési Hivatal is. Tudhatna, de nem tud. Tudhatna azért, mert ritka nap, hogy „ellenőrzésre'‘ ne járjon kinn valaki a községben. Ez az ellenőrzés azonban csak futólagos. Beszaladnak az irodába, elcsevegnek egy-két órát, benéznek két-hérom udvarba, majd .jegyzőkönyvet vesznek fel, s mint akik jól végezték dolgukat, elmennek. „Nem emlékszünk arra — mondja a tanácselnök és párttitkár —, hogy egyszer is felkerestek volna bennünket, beszámoltak éli ellenőrző jogával, volna tapasztalataikról, tanácsunkat, segítségünket kérték volna.1’ Pedig érdemes lenne a tanács, a párt vezetőivel beszélni, mert a dolgozó parasztok nekik mondják el véleményüket. Azt. hogy nem helyeslik, ha a járási hivatal munkatársai durváskodnak a dolgozó parasztokkal. Sokkal helyesebb volna, ha a korcsmában eltöltött munkaidőt inkább azzal töltenék el, hogy megmagyaráznák a törvényeket, értelmes. felvilágosító szóval ismertetnék a rendeleteket. Végső összegezésként megállapítható. hogy Pélyen a törvényesség megsértése, a rendeletek be nem tartása, az osztályharc hiánya és nem utolsósorban a nem megfelelően képzett, nem magabiztos begyűjtési alkalmazottak rossz munkája akadályozza a begyűjtési munkát. Éppen ezért legsürgősebb feladat ezek kijavítása. A begyűjtési hivatal dolgozói a tanáccsal közös erővel szerezzenek érvényt a (örvényeknek, remlele leknek. A mulasztókkal szemben ne sajnálják a törvény szigorát, •mert ezt a becsületesen dolgozó parasztok érdeke is megkívánja. Leplezzék Je és büntessék meg a kulákokat, kupece- ket. akik minden fondorlattal a begyűjtési munka szabotálásán tevékenykednek. A tanács adjon tényleg--, és ha'h.-ttós segítséget a begyűjtési munka megjavításához. Tartsanak kis- gyüléseket. egyéni beszélgetéseket, biztosítsák a verseny nyilvánosságát. Használják fel erre épűgy a hangos bemondót, mint a faliújságok t, dicsőség táblákat. A jól teljesítő tanácstagok hassanak oda, hogy példájukat kövessék a most még lemaradottak is, hogy valóban minden tanácstagpéldaképe legyen a kötelezettségek teljesítésében választó kerületének. A tanács vezetői adjanak segítséget a begyűjtési apparátusban dolgozóknak. irányítsák, neveljék őket harcos szellemben. A most megválasztott köz- . ségi pártbizottság a KV. márciusi határozatát szem előtt I tartva, ne tűrje a liberalizmust, az osztályharc eltompulását. Szánjanak szembe, s leplezzék le a jobboldali nézeteket s azok terjesztőit, melyek a begyűjtési fegyelem meglazulását célozzák. Juttassák el a kommunista aktívakon keresztül minden dolgozó paraszthoz a párt szavát, hogy a begyűjtés ugyanúgy érdeke a termelőszövet Kezeli tagoknak, ipari munkásoknak, mint az egyénileg dolgozó parasztoknak. Mondják el: ha jobb lesz a begyűjtés. még több áru lesz a földművesszövetkezeti áruházban. még több létesítménnyel gazdagszik Pély község, még erősebb lesz hazánk. Az erős ország pedig békét, jólétet, fel- emelkedést jelent a pélyiek számára is. Segítsen hát felszámolni a pártszervezet a begyűjtési munkában eddig elburjánzott megalkuvást, engedékenységet, hogy Pély neve a szégyenteljes 102-ik helyről . újra az elsők közé kerüljön. ! Ügy gondoljuk, hogy ez nem I elérhetetlen feladat! Ilárom hosszú, görbedező *• akácfatörzs hever az udvaron. Itt feküdt már tavaly is, itt lesz jövőre is, nem mintha rendetlenség, vagy a restség lenne az úr ezen a portán, hanem mert rengeteg dologra jó ez a három fatörzs, itt az udvar közepén. Innen szemléli a nagy, fehér kakas, milyen a fegyelem az udvartartásban, itt végzi el szokásos mosakodásait a mindenszínű macska, a két korcs és öreg, szőrét vesztett kutya is a fatörzsek árnyékában lihegi ki nyáron a nagy meleg miatti felháborodását. A malacok is nagyon értékelik a görcsös fákat, mert szép csíkosra vakarják oldalukon a szőrt. Egyszóval rengeteg beosztásuk van ezeknek a fáknak, pedig még a legfontosabbról majd elfeledkeztünk — az utóbbi időben ideszokott letelepedni az öreg Szabó is. egy kis tavaszi tűnődésre. Mindenki láthatja hát, valóban nem a rendetlenség miatt, ellenkezőleg, éppen a rend miatt van itt ez. a három fatörzs, amelyet megszokott, megszeretett ennek a portának minden rendű és rangú lakója. Megszerette az öreg Szabó is, a maga 71 évével. öreg fatörzsön öreg ember, Ireg kucsmában a fiatal, tavaszi ég alatt. A nap igen kellemesen ciró- latja az. ember hátát, a tíz káplárrá való méh versenyt dalol l virágoknak a többi szárnyaslábas bogárral. Távolból szekérzörgés, egy-egy időt tévesztett kakas kukorékolása: beszédes csend sütkérezik a tavaszba nyújtózkodó alsó-telep házai felett. Az öreg Szabó asszony-lánya bent dagasztja a kenyérnek- valót, legalább kéthetit, mert nem tud mindig eljönni a saját dolgától. Pedig kell a kenyér a három embernek, az apának, meg a két legényfiának. Hogy őszön meghalt az öreg Szabóné. nagyon elkelne már az asszony a háznál. Pontosan ezen tűnődik az öreg is kint az egyik fatörzsön üldögélve. Itt van ez a két fiú. férfi már mindkettő és nem legény, de nem nősülne az egyik sem. Ki hallott már ilyet? S ha szól nekik, ha veszekedik rájuk, dehogy is szólnának vissza, nem olyanok azok. csak éppen sürgős dolguk támadt az istállóban. S végeredményben miattuk ülhet most is. meg holnap is itthon, ök mennek a földre, valakinek meg itthon kell lenni a jószággal. Hát itthon marad. A mintagazda-jel- vény a szekrényben pihen, ő meg az udvaron tesz-vesz, mint valami asszony . : ; Dehát ilyen az élet. A mostani fiatalok a maguk feje után mennek. Az is igaz, hogy jó fejük van. az övéinek is — mind a hat ember lett. Csak ez a kettő nősülne már meg végre :. ; De nem akarnak, majd : : majd . : : ő meg még a tanácsülésre sem jut el az utóbbi időben, hiába hívják. Kicsit sziszegve kinyújtja az egyik lábát, s gyorsan felnéz az égre. Eső lenne? — csodálkozik fel a tiszta kék, meleg égboltra — pedig érzi a lába. Még az első világháborúban a mellét is, lábát is átjárta a golyó, s nyomában hívatlan vendégként betelepedett a reuma. Annakidején kikúrálta a méhekkel, de most már megint előszedi időnként a fájás. Talán nem is reuma az, hanem a 71 esztendő, az örök munka tavasztól őszig, ősztől tavaszig, hajnaltól estig, hogy legyen, hogy minél több jusson a gombamód szaporodó családnak. Az apjától jussolt két holdat, a felesége hozott három holdat. Aztán neki a földnek, mint a vakondok. Saját kezével építette fel ezt a házat — igaz, hogy pont olyan is. amilyennek ő szereti —, de a másét is. Cserébe aztán egy házért, vagy istállóért megszántották, meg bevetették a földjét. ;. Aj. de drága igabér volt az! Jöttek a gyerekek egymás után. mintha a naptárban előre megírták volna a születésüket. Minden gyermek újabb gond, még keményebb kapaszkodás a földbe, hogy el ne vigye betegség, árverés, vagy ezer más. parasztot nyomorító baj. Minden gyerek újabb ránc az arcon. S ahogy nőttek a gyerekek, úgy került először a kezükbe a kis ostor a libákhoz, majd a kiskapa. végül az ekeszarva. Mert csak így lehetett, nem másképp. Azaz, hogy lehetett volna, de hát... Szóval Vona Miska az tudta a módját. Többet voit a vásáron, mint a föld. jén. Ügy forgatta a szót. akárcsak a szemét. A sok forgatásból lett is vagy negyven holdja, no meg annyi átka a becsapott emberektől, hogy bevethetett volna vele tízszer negyven holdat is .. ; . . . Hát próbálkozni éppen próbálkozott ő is, de sehogy- sem ment. A kapát, kaszát, azt tudja forgatni, de becsapni valakit...? Dolgozott inkább becsülettel, s jó gazdának is ismerte mindenki. De az a jó gazdaság is furcsa valami. Az egyik évben Franciaország vitte el a lucernáját, de a másik évben már az aszály, a harmadik évben meg senkinek sem kellett se lucerna, se búza, se semmi, pedig volt eset, hogy éppen ilyenkor egy kis holdról még 20 mázsa búzát is betakarított. Igaz. hogy nem tarlóba, hanem lucerna után vetette, vetésforgóba, ahogy azt a kenyér megkívánja. Mert igényes ám a búza, igényesebb, mint a kényes virág. Ügy megérzi, s úgy meghálálja a jól vetett magot, hogy csak győzzék a zsákok. A lába előtt egy hangya birkózik valami hulladékkal. Megragadja, elengedi, megint megragadja, cipeli, vonszolja, de alig halad vele valamit. Egyedül? — nehezen megy az koma, morfondírozik magában az öreg Szabó, amint látja, hogy a hangya a tőle megszokott szorgalommal megint élőiről kezdi a birkózást.. ; Akárcsak ö. Ahogy mindig és mindig elölről kezdte, a két, majd öt holdat. S most a fiai művelik a kilenc holdat. Ennyi lett belőle egy félévszázad alatt. Hat gyerek között oszlik majd meg ez a föld — másfél holdacska egynek-egynek .. ; Kezdhetik ők is elölről.. : Mert nehéz volt az élet, hű. az nagyon nehéz. Büszkén ütött mindig a mellére, de még tavalyelőtt is. hogy a magam ura vagyok . : : S hogy belerokkant ebbe az uraságba. Igaz, hogy jó nézni a törzskönyvezett Bimbót, meg a nedvesorrű borját, a mindig éhes malacokat, Milyen jó volt kilépni az őszön vagy harminc métert, hogy na, gyerekek, ilyen hosszú lesz a répahalom, amit az 500 ölről szedtünk fel. Az is igaz, a fene bele, hogy tavalyelőtt nagyon kurta lépés is elég volt a répához. Mert az ember soha sem tudhatja, mit hoz az idő; De nem is a munka . ; az kell, anélkül ' nem élet az élet, valami más hibádzik itt. Az hogy a gyerekek megint kezdhetik ott, ahol az apjuk elkezdte ötven évvel ezelőtt... Hát ez az elgondolkodtató, hogy itt hibádzik valami. Hogy megint, s mindig elölről, ahogy a nagyapja. az apja, ő maga, s ahogy most a fiai s, még ha könnyebb is nekik ... Mert az. sokkal könnyebb ... De egy betegség, vagy mint az asszony halála az őszön, vagy csak egy rossz esztendő. úgy odaveri őket is a földhöz, hogy aztán csak győzzenek talpraállni ... Nem is maga ura az ember ... Inkább a maga szolgája, így ... egyedül. FeJáll az öreg fatörzsről, bele* pislog a napba, megropogtatja a derekát, aztán lenéz a lába elé. Elmosolyodik. Valami tizenöt, vagy húsz hangya akasztotta bele csápjait a legyőzhe- tetlennek vélt zsákmányba, ami számukra az életet jelenti s most viszik, nagy serényen, győztesen vonszolják a boly felé. Gyurkó Géza