Népújság, 1955. április (27-34. szám)

1955-04-07 / 28. szám

0 nr VflAG p*OLE TARJÁI EGYESÜLJETEK? ^ NÊPUJSA 6 AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM, Ara 50 fillér 1955 ÁPRILIS 7. CSÜTÖRTÖK fcvaoaoaooooooneoo Mt JOOOOOCOOOOOOOCOOOíj ooooooc l!S Éljen ni örök, megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! V? y \ 3CiOOOOQOOOOOOOOeOOOOOOOOOCk Rákosi Mátyás elvtárs ünnepi beszéde a felszabadulásunk 10. évfordulója alkalmából az Operabázban rendezett díszünnepségen Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmá­ból a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, a Minisztertanács, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa, az MDP Budapesti Bi­zottsága és Budapest Főváros Tanácsa vasárnap este dísz­ünnepséget rendezett az Álla­mi Operaházban. A díszünnepségen résztvett az MDP Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, a Minisztertanács szá­mos tagja, a politikai, gazda­sági és kulturális élet nagy­számú- vezető személyisége, Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a termelés kiváló dolgozói, a néphadsereg kép­viselői. Jelen voltak az ünnep­ségen a felszabadulási ünnep­ségekre hazánkba érkezett kül­földi kormányküldöttségek és megjelentek számos nyugati ország diplomáciai képviselői is. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Dobi István elvtárs, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Közpbnti Vezetőségének első titkára tartotta meg ünnepi beszédét. Minden eredményünk forrása és kiindulépontia a Szovjetunió felszabadíté harca és állandó támogatása meg a romok eltakarítását, népgazdaságunk helyreállítá­sát. Az elmúlt tíz esztendő alatt nem volt népünk gazdasági, kulturális életének egyetlen olyan területe sem, ahol sza­kadatlanul ne kaptunk volna felbecsülhetetlen segítséget, önzetlen támogatást a hatal­mas Szovjetuniótól. Csak a Szovjetunió állandó gazdasá­gi, politikai, műszaki, tudo­mányos és egyéb segítsége tette lehetővé, hogy le tudtuk győzni a kezdet szörnyű ne­hézségeit és a lépten-nyomon felmerülő akadályokat. Ez » támogatás, és a Szovjetunió tapasztalatainak fc: r.c 'íthetet- len tárháza, melyből szaka­datlanul meríthettünk és me­rítünk, segítette elő hazánk talpraállítását, szocialista épí­tőmunkánkat. Szabadságunk. gunk, szocialií k, minden eddig ík forrása és kiír kiló i. c hatalmas Szc kisza­badító harca < ■ ■ í o­gatása. Ez vo és ez marad a j> rt gyökeredzik i <1­gozó népben 1 a Tíz észté <>’. rti a történelmi hála, a köszönet érzése és tu­data felszabadítója, a Szovjet­unió iránt. S ez az érzés, ez a tudat minden nappal csak erősödik! Minket a Szovjetunióhoz nemcsak a felszabadítónk és segítőnk iránt érzett hála fűz eltéphetetlen kötelékekkel, de a közös eszmei alap is. A hatalmas Szovjetunió és dicső kommunista pártjának példá­ját követve minket is az em­beri haladásnak azok a győz­hetetlen eszméi vezérelnek, melyeket Marx, Engels, Le­nin, Sztálin írtak zászlajukra, azok az eszmék, melyek be­világítják az utat nemcsak a k ' mcEzázmilliós szocializmust építő tábornak, de az egész haladó emberiségnek. A hála, a köszönet és a szocialista cél­kitűzések azonossága teszik széttéphetetlenné és erősítik évről évre a szovjet—magyar barátságot. Felszabadulásunk 10 éves évfordulóját nem ün­nepelhetjük meg méltóbban, mint hogy megfogadjuk: mint legdrágább kincsünket, mint szemünk fényét fogjuk őrizni jobb jövőnk legbiztosabb zá­logát, a magyar—szovjet ba­rátságot! ink vezeti hazánkban átalakulást Kedves elvtársak! Ma tíz esztendeje, hogy a felszabadító Szovjetunió hős katonái kiverték hazánk te­rületéről a német fasiszta had­sereget és a magyar nyilas hordák maradványait, és fel­szabadították hazánk egész te­rületét. E nap népünk életé­ben korszakalkotó forduló­pont, új, fényes fejezet kezde­te a magyar történelemben. Szabad lett végre a magyar nép! Nemcsak abban az érte­lemben. hogy az évszázados osztrák gyarmatosítás, a nyu­gati imperialisták függősége alól szabadult fel, de ;.bban is, bogy történelme folyamán a dolgozó nép először lett az or­szág gazdája, először vehette kezébe sorsának intézését. Sok évszázad után végre nemze­tünket nem nyomja el se kül­ső gyarmatosító vagy impe­rialista ellenség, se a nagybir­tokosok, tőkések uralma. Ezer. éves történelme folyamán elő­ször fejtheti ki szabadon mindazt a teremtő életerőt, energiát. mely elnyomva szunnyadt benne. Először vált­hatja valóra a szabad, boldog életről szőtt álmait. És először élvezi a nyugodt, szabad, jobb jövővel biztató életet, mely­nek eléréséért a múltban any- nyi hazafi ontotta vérét. A magyar nép története: szabadságharcok története. Az elmúlt fél ezredév alatt szakadatlanul harcolnia kellett létéért: a török hódítás, a né­met elnyomás ellen. Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Kossuth har­cai, az 1919-es proietárforra- dalom a magyar nép minden hősiessége dacára, nem tudták tartósan kivívni a szabadsá­got. Nemcsak a kedvezőtlen nemzetközi viszonyok követ­kezménye volt ez, nemcsak abból adódott, hogy a magyar szabadságharcok legtöbbször elszigetelten, megbízható szö­vetségesek nélkül folytak le, hanem azért is. mert a nem­zeten belül mindig volt olyan nemzetellenes, hazafiatlan osztály, mint a földbirtoko­soké vagy a tőkéseké, amely kész volt saját szűk, önös ér­dekeiért eladni az országot és az ország függetlenségét. A magyar függetlenség, melyet hazánk évszázados el­nyomatás után újra vissza­nyert, hasonlíthatatlanul ma- gasabbrendű, mint valaha is volt! Az egységes nép védi, őrzi, szilárdítja függetlensé­gét, önállóságát, szabadságát. JZülön erőt és szilárdságot ad önállóságának az, hogy tíz év óta bizton támaszkodhat fel­szabadítójára, a hatalmas Szovjetunióra, a szocializmust építő kilencszázmilliós tábor­fa, az egész haladó emberiség lokons&nvére. Ha visszatekintünk a fel- izabadulás óta eltelt időre, hegállapíthatjuk, hogy ezer- |res történelmünk folyamán lépünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társa­dalmi. politikai és kulturális átalakulást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt. A leg­döntőbb ebben az átalakulás­ban a termelő viszonyok meg­változása, szocialista termelő viszonyok létrejötte és az, hogy a régi burzsoá nemzet helyén napról napra mindinkább szo­cialistává váló magyar nemzet van kialakulóban. A dolgozó nép azonosul a nemzettel, a nép és nemzet mindinkább eggyé válik. Mi tette lehetővé nemzetünk életében ezt a sorsdöntő, tör­ténelmi fordulatot? A Szovjet­unió lett esv. dicsőséges szov­jet hadsereg győzelme á német fasizmus felett! Amióta 1917- ben, a lángeszű Lenin vezetése alatt a kommunista párt meg­döntötte a burzsoázia uralmát és létrehozta a világtörténe­lemben először a munkás­osztály szilárd államhatalmát, a földkerekség dolgozóinak és elnyomottainak minden or­szágban a Szovjetunió példája mutatott utat, adott erőt. A dol­gozók minden reménye, sóvár­gása a békés, jobb életre et­től az időtől fogva elválaszt­hatatlanul összeforrott a Szov­jetunió fejlődésével és növeke­désével; Ez volt a magyar dolgozó nép legjobbjainak reménye és bátorítása a 25 esztendős Horthy-rendszer idején, a fa­siszta terror legszörnyűbb tom­bol ása közepette. S ez a re­mény nem volt csalóka! A sza­badságot a Szovjetunió hozta, melynek dicsőséges hadserege a német fasiszták és magyar zsoldosaik szétverésével nem­csak hazánkat szabadította fel a német imperialista elnyomás alól, de halálos csapást mért a a magyar kizsákmányoló osz­tályokra is. Ezzel megnyílt az út, hogy az elnyomott munkás- osztály, szövetségben a dol­gozó parasztsággal a hatalom birtokosává váljon. A Szovjet­unió a felszabadítás után is szakadatlanul felettünk tar­totta védpajzsát, s ezzel eleve megóvta dolgozó népünket a tőkés restaurációtól, nerr en­gedte, hogy az idegen imperia­listák vagy a belső ellenforra­dalmi erők véres polgárhábo­rút kezdjenek. Ez a védelem biztosította az elmúlt tíz esz­tendő alatt békés fejlődésün­ket! De a Szovjetunió nemcsak felszabadított bennünket, ha­nem a fasiszta hordák kiűzé­sének első órájától kezdve szakadatlanul baráti, önzet­len támogatásban részesítette dolgozó népünket. Ez tette le­hetővé, hogy a kapott szabad­sággal élni is tudjunk. A há­lás magyar nép soha el nem felejti, hogy a szörnyű rom­bolások közepette, melyeket a német fasizmus hazánkban okozott, a Szovjetunió segít­ségével űztük el az éhség fe­nyegető rémét, kezdhettük A Szovjetunió felszabadító harca és segítsége volt az a sziklaszilárd alap, amelyen az elmúlt 10 esztendő minden eredménye nyugszik. De nem tudtunk volna visszanyert sza­badságunkkal népünk feleme­lésére sikerrel élni, ha nem lett volna hazánkban olyan politikai szervezet, olyan politikai párt. mely nemzetünk szörnyű elesettsége közepette is bizton látta a kivezető utat. Ez az erő a magyar kommunis­ták pártja volt! Azokban a nehéz hónapokban, ami­kor az ország a háború ször­nyű csapásai alatt elalélt, amikor annyi igaz hazafi jog­gal emlegette Mohácsot, a Ma­gyar Kommunista Párt volt az, amely kimunkálta a leg­sürgősebb feladatokat, meg tudta nyerni, fel tudta lelkesí­teni e feladatok megoldására a munkásosztályt, a parasztsá­got, az értelmiséget, a dolgozó nép millióit. Hosszú évtizedek áldozatos, nehéz harcaiban sze­rezte meg pártunk azokat az ismereteket, amelyek lehetővé tették számára, hogy a legbo­nyolultabb helyzetekben is biztos kézzel mutassa az utat, lelkesítő példájával magával ragadja a dolgozók százezreit és millióit a küzdelemre, az új. szabad, független Magyar- országért. Dicső pártunk örö­köse és továbbfejlesztője mindannak a haladó hazafias hagyománynak, amely a ma­gyar történelemben a szabad­ságért és a nép felemeléséért vívott harcokban évszázado­kon keresztül felhalmozódott. Gyökerei közvetlenül vissza­nyúlnak az 1848—49-es sza­badságharc eszméiig. Pártunk vezetésével, a Szovjetunió né­peinek példáján fellelkesülve valósult meg az 1919-es di­cső proletárforradalom. Ezt a forradalmat a külföldi impe­rialisták és a magyar reakció egyesült erői megfojtották, de nem tudták megsemmisíteni a magyar kommunisták pártját, s a magyar kommunistáknak, a magyar dolgozó nép legjobb­jainak azt a szilárd hitét, hogy előbb vagy utóbb, de bizton felvirrad a nap. amikor meg­szabadul bilincseitől, vissza­nyeri szabadságát, és megin­dulhat a felemelkedés, a jobb jövő, a szocializmus útján. És ez a történelmi nap tíz esz­tendővel ezelőtt el is érkezett! A magyar dolgozó nép leg­jobbjai felszabadulásunk első napjától kezdve bizalommal, s áldozatkészen sorakoztak fel pártunk mögé, mert meg vol- tak győződve róla, hogy nem­csak a jó utat mutatja, de látták, hogy az élen jár a há­ború ütötte sebek gyógyításá­ban, a romok eltakarításában, az újjáépítés megkezdésében. Pártunk gazdag forradalmi múltja, szoros kapcsolata a dolgozó néppel, az a becsüle­tes odaadás, az önfeláldozó harc, az igazi hazafiság, mely- lyel nemzetünk érdekeit a leg. nehezebb időkben is szolgálta, kivívta népünk bizalmát, mel­léállította a dolgozók zömét. A munkások, dolgozó parasz­tok, értelmiségiek széles tömé. get meggyőződtek róla, hogy e párt számára a legfőbb tör­vény a dolgozó nép szolgálata, a dolgozó nép java, a haza üdve és további felemelke­dése. A mi pártunk fel volt vér­tezve a marxizmus—leniniz- mus utat mutató elméletével, törhetetlen hűséggel ragaszko­dott a marxizmus—leniniz- mus tanításaihoz, határozot­tan elutasított minden vele ellentétes nézetet. Lelkesítő példájával harcba tudta vinni nemcsak a munkásosztályt, de a parasztságot, az értelmiség legjobbjait a boldogabb, új, Az elmúlt tíz esztendő tör­ténelmi változásainak és for­radalmi átalakulásának fő hajtóereje a felszabadulás első percétől kezdve a kommunista párt vezette munkásosztály volt. A mi harcos, áldozatos, fegyelmezett munkásosztá­lyunk a felszabadulás utáni években bebizonyította, hogy elevenen élnek benne azok a forradalmi erők, melyek az 1919-es proletárdiktatúrát lét­rehozták. Hogv törhetetlenül megvan benne a szívósság, a céltudatosság és kitartás, mellyel a Horthy-idők 25 esz­tendős véres terrorja dacára megőrizte tetterejét., s ami­kor ütött a felszabadulás tör­ténelmi órája, azonnal élére tudott állni az egész dolgozó népnek. Azóta napról napra, évről évre bebizonyította, hogy méltó történelmi nemzetveze­tő szerepére, hogy áldozat- készsége, szot alma. tehetsé­ge, lendülete magával tudta ragadni, egységes harci sző­I A párt vezette forradalmi munkásosztály nem tudta vol­na elvégezni a 10 esztendő hatalmas feladatait, ha nem teremtette volna meg a városi munkások és a falu dolgozóinak szilárd, baráti szövetségét. A magyar mun­kásosztály pártunk vezetésé­vel meg tudta győzni a dolgo­zó parasztság sok százezres tömegeit arról, hogy a föld- birtokosok és tőkések évszá­zados jármából csak úgy sza­badulhatnak meg, ha szoros szövetségre lépnek az ipari munkássággal. Ennek a szö­vetségnek régi, évtizedes ha­gyományai vannak hazánk­ban. Már 1919-ben az ipari munkások és a falu dolgozói, fegyverrel a kézben vállvetve küzdöttek az idegen imperia­listák és saját elnyomóik, a tőkések és nagybirtokosok el­len. A falusi szegénység, „a há­rommillió koldus” legjobbjai kéz a kézben harcoltak a Horthy-rendszer nehéz évtize­deiben a kommunista ipari munkásokkal. A felszabadulás után e dolgozó parasztság — az ipari munkásság támogatá­sával — ellenállhatatlan erő­vel, úgyszólván hetek alatt birtokába vette jussát, a föl­det. A földosztás a munkások és dolgozó parasztok nagyszerű, közös forradalmi tette volt, a munkás-paraszt szövetség megvalósulásának gyümölcse. Ez a szövetség azóta csak erő­södött, mert a dolgozó pa­rasztság számtalanszor tapasz­talhatta azt a testvéri segítsé­get és nélkülözhetetlen támo­gatást, melyet a közös ellen­séggel szemben, valamint anyagi és kulturális felemel­kedése érdekében az ipari munkásság nyújtott számára. E szövetség megszilárdítá­sához az utolsó esztendőkben új, hatalmas tényező járult. A dolgozó parasztság egy része szabad, független Magyaror­szágért! Tíz esztendő óta a Magyar Kommunista Párt — később a munkásegység meg­valósítása után a Magyar Dol­gosok Pártja — vezeti szilárd, biztos kézzel azt a történelmi, egész hazánkat formáló átala­kulást, mely az új, szocialista Magyarországot hozza létre. Hála és dicsőség nemzetünk vezetőjének, a Magyar Dolgo­zók Pártjának! vétségbe tudta kovácsolni a dolgozó parasztságot, az értel­miség legjobbjait, a forrada­lom és a demokrácia eleven erőit. Felszabadulásunk első órájától kezdve ez a harcban edzett, fegyelmezett, lelkes és lendületes munkásosztály volt vezére, hegemónia annak az átalakulásnak, mely a nagybir­tokosok és tőkések Magyaror­szágát népi demokráciává, a kizsákmányolok elnyomó ál­lamát a munkások és dolgozó parasztok szocialista államá­vá változtatta. Ez a munkás­osztály számban egyre gya­rapszik: az ipari munkások száma 1954-ben elérte az 1 270 >0 főt, ami 1938-hoz ké­pest 78,4 százalékos emelke­dést jeleni, 'kiég ink .pb növek­szik műveltsége és öntudata. Súlya, vezetőnzerepe hazánk életében egyre nagyobb, és a jövőben még csak tovább emelkedik. Hála és dicsőség nemzetünk vezetőerejének, a magyar munkásosztálynak! \ felismerte, hogy igazi felemel­kedésének és boldogulásának csak egy útja van: a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdasá­gi termelés. Ennek a felisme­résnek megfelelően eddig több mint kétszázezer dol­gozó paraszt lépett a szövet­kezeti termelés útjára, s ezzel megkezdte a falu szocialista átépítését. A szocializmust építő termelőszövetkezetek a munkás-paraszt szövetség újabb, hatalmas megerősödé­sét mutatják. A munkásosztály és a dol­gozó parasztság e hosszú, év­tizedes harcokban kialakult és megedződött szövetsége né­pi demokráciánk szilárd alap­ja volt a múltban, s az marad a jövőben is! Erősítsük és ápoljuk szaka­datlanul a munkás-paraszt szövetséget! Hatalmas fejlődésen ment keresztül a felszabadulás óta a magyar értelmiség is. Nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlődésről van szó. Az értel­miség, s vele együtt a szelle­mi munka és a tudomány hazánkban, a felszabadulás óta olyan elismerésben és támo­gatásban részesül, mint azelőtt sohasem. A régi értelmiség túlnyomó többsége nemcsak arról győződött meg, hogy építő munkáját őszinte meg­becsüléssel és hálával kíséri a magyar dolgozó nép. A hazájá­hoz hű értelmiség, ezen belül különösen a műszaki értelmi­ség, azt is megértette, hogy a felszabadult Magyarország, a népi demokrácia, munkájához olyan hatalmas lehetőségeket nyújt, amelyekről a tőkés idők­ben szó sem lehetett. A ma­gyar értelmiség zöme felis­merte. hogy milyen fontos sze­rep vár reá a szocializmus épí­tésében, hogy nincs szebb fel­adata, mint a dolgozó nép ér­dekeit szolgálni. A régi értel­(folytatása a 2. oldalon) Munkásosztályunk a dolgozó nép élén Erősítsük, ápoljuk a munkás-paraszt szövetséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom