Népújság, 1955. április (27-34. szám)
1955-04-28 / 34. szám
NÉPÚJSÁG 1955 április 28,,*sfltörtök T A dolgozó parasztság személyes érdeke CSAK MEGELÉGEDÉSSEL lehet szemlélni falusi boltjaink kirakatait. Minden különösebb agitáció nélkül is beszédes bizonyítékai ezek a kirakatok megváltozott, gazdagodó életünknek, a falu felemelkedésének, az ipari munkásság valóban következetes és áldozatos segítségének. Csak a falu iparcikkekkel való ellátásában is lemérhetik dolgozó parasztjaink, hogy a munkásosztály a maga részéről mindent elkövet, hogy kielégítse a falu növekvő igényeit, ezen a területen is eleget tegyen szövetséges! kötelességének. Nem kell különösképpen kihangsúlyozni azonban, hogy nemcsak a falu dolgozóinak növekedtek meg az igényei, megnövekedett a dolgozó parasztok köréből felduzzadt városi lakosságé, az ipari munkásságé is, — s ezeknek az igényeknek kielégítése nem kis mértékben a falu dolgozó népére vár. Több élelmicikkre, több mezőgazdasági nyersanyagra van szükség, mert ezek nélkül elképzelhetetlen az életszínvonal emelése, mert ezek nélkül nincs mód a falu lakói fokozott igényeinek állandó kielégítésére sem. Ezt a rendkívül fontos feladatot is szolgálja többéves begyűjtési rendszerünk. A begyűjtési rendszer népgazdaságunk egyik ■fő tartópillére, hazánk erejének, népünk egységének jelentős biztosítéka, a munkásparaszt szövetség egyik legfontosabb fokmérője. . Az elmúlt hetek tapasztalatai azt bizonyítják, — megyénk dolgozó parasztsága nagy többségében megértette, hogy az állampolgári kötelezettség teljesítése személyes ügye és érdeke, s a pártszervek, a tanácsi és begyűjtési szervek javuló munkája nyomán kereken 40 ezer beadásra kötelezett gazda teljesítette első negyedévi beadási kötelezettségét Ennek köszönhető, hogy a megye megközelítette az országos verseny élcsoportját, hogy számos községünk, mint Gyöngvösoroszi, Monósbél, Vá- mosgyörk. Felnémet már a hónap közepén közel járt egészéves előállat- és állati termékbeadása felének teljesítéséhez. Kása József né és Palik József (karácsondi, Kiss Mihály és Szedmák Kálmán vámosgyör- ki. Bakos Vilmos sarudi, Tóth Gyula poroszlói dolgozó parasztok, az egész megyénk példát mutatnak állampolgári kötelezettségeik teljesítésével. Ezek az eredmények igen biztatóak, s azt igazolják, hogy a falu dolgozóinak nagy többsége a kötelezettségek teljesítésével, munkájával is segíti a munkás-paraszt * szövetség megerősítését. HELYTELEN VOLNA azonban túlzott következtetéseket levonni a begyűjtési munka eredményeit illetőleg. Az említett példák korántsem általánosak még, egész sor nagyközségünk súlyos elmaradása komoly mértékben veszélyezteti a húsellátást, általában az élelmicikkekkel való áruellátást, lehetőséget nyújt a spekulációnak, a _ feketézés- nek, az árak félverésének. Mindenki előtt világos, hogy az állam piac-szabályozó szerepe nem magából adódó valami. Az állam csak megfelelő készletek birtokában képes biztosítani a piaci árak egyensúlyát, más szóval a tartós élet- színvonal emelkedést. Ha nem állnak rendelkezésre ilyen készletek, akkor a piac, a spekulánsok szabad vadászterületévé válhat, emelkednek az élelmicikkek árai,' következésképp nem csökkenhetnek az iparcikkek árai sem. A spekuláció elsősorban tehát a falu számára jelent hátrányt, élet- színvonalsüllyedést. Most már világos, hogy a lemaradt községeink munkája, az állam- polgári fegyelem meglazulása tehát az állami készletek csökkenéséhez, s ezen keresztül a falusi lakosság életszínvonalának csökkentéséhez vezethet. Ebből is kiviláglik, hogy miért tulajdonít pártunk és kormányunk olyan rendkívüli fontosságot az állampolgári fegyelem betartásának, a begyűjtési tervek teljesítésének. A helyzet azonban az, hogy egész sor községünkben az illetékes párt- és állami szervek nem értik és nem értetik meg a dolgozó parasztokkal a begyűjtési törvény jelentőségét s nem lépnek fel szükség esetén — éppen a dolgozó parasztok érdekében is — a törvény teljes szigorával a késlekedők, elsősorban az osztályellenséggel szemben. Ez az oka: hogy Verpelét, Ivád, Besenyőtelek, Pély, Erdőtelek és még több más községünkben vagontételekben mérhetők csak a hátralékok, bár ezekben a községekben, úgy hisszük, éppúgy nincs hiány a legfontosabb iparcikkekben, mint akár Egerben. A lemaradás másik alapvető oka, hogy tanácsi és begyűjtési szerveink egy része még mindig igen szívesen hajtogatja: a kulákoknak nincs semmijük, nincs miből teljesíteniük a beadást. S amíg a begyűjtési szervek azon fáradoznak, hogy ezt a kétségkívül tarthatatlan elvet be is bizonyítsák, addig Kormos p. Miklós balatoni kulák barátainál, rokonainál rejtegeti jószágait — hogy csak egyetlen példát említsünk a megszámlálhatatlan sok közül. Természetesen amíg az osztályellenség nemcsak hogy nyíltan agitálhat egyes pártszervezetek ébertelensége miatt, de agitációjához látszólag reális alapot is kap a megalkuvó szervek jóvoltából, nem is számíthatunk jelentős előrehaladásra ezekben a községekben. Mindenütt a legkeményebben és a legkövetkezetesebben fel kell lépni a spekulánsokkal, a kulákokkal szemben, s a törvény lehetőségei szerint, még az ingóságait is le kell foglalni azoknak, akik népünk életszínvonala, a falu felemelkedése ellen törnek. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG márciusi határozata különös súllyal vetette fel az állam- polgári fegyelem megszilárdításának fontosságát. A határozatból fakadóan nem lehetnek elnézőek tehát a tanácsi és begyűjtési szervek azokkal a dolgozó parasztokkal szemben sem, akik — ahogy mondani szokás — nem értettek a jó szóból. A begyűjtés törvény — azzal nincs mit és nem is lehet alkudozni. Soha a világon nem volt meg, s a kapitalista államiban ma sincs meg, csak a nép államaiban szokás, hogy a törvényt meg is magyarázzák, igyekeznek megértetni az ország polgáraival De a megértetés nem könyörgés, aki makacsul ellenszegül az egész nép, sőt egyéni érdekének is — az megérdemli, hogy adminisztratív eszközökkel is rábírják kötelessége teljesítésére. Három nap múlva ünnepli az egész világ dolgozó társadalma a munkásosztály nagy ünnepét, május 1-ét. Ez a nap a nemzetközi proletárszolidaritás nagy ünnepe, nagy ünnepe a mi népünknek is. A nagy napra lelkes munkával készült munkásosztályunk mellett a dolgozó parasztság is. Arra van azonban szükség, hogy ez a lendület ne csökkenjen, sőt fokozódjék május 1. után, hogy a megye a begyűjtési versenyben megmaradjon, sőt feljebb törjön az elsők között. NEM KIS FELADATOT ró ez a megye párt- és állami szerveire. Fokozott politikai, felvilágosító munkát, a tömegkapcsolatok továbbszilárdítá- sát, a törvény eddiginél sokkal következetesebb alkalmazását követeli meg. A komA Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói április 4-ét ötezer tonna terven felüli szénnel köszöntötték. A következő napokban a tervismertető értekezleten a frontbrigádok úgy határoztak, hogy május 1 tiszteletére újabb 1850 tonna szenet adnak terven felül. A Petőfi altárón dolgozó 23-as front D1SZ- fiataljai versenyre hívták a tröszt valamennyyi front-brigádját. A szénmedence bányáiban azonban április 4 után számos frontbrigád nem teljesítette tervét, ezért a tröszt havi teljesítménye gyakran 100 százalék alatt volt. A bányaüzem kommunistái és példamutató bányászai nem nyugodtak ebbe bele. A műszaki vezetők segítségével munisták, a tanácstagok járjanak elől jó példával a begyűjtési versenyben. Mondják el teljesítésük után, hogy enél- kül nem lehet emelni népünk életszínvonalát, hogy a begyűjtési tervek nem teljesítése megnehezíti például a kórházak, az üzemi konyhák, s megnehezíti békénk őrének, honvédségünknek ellátását is, ahol pedig sok parasztfiatal védi a hazát, az otthoniak békés munkáját. Magyarázzák meg, hogy az állam- polgári fegyelem teljesítésével, népünk egységét s erejét erősítik — s ez az egység, ez az erő a legfőbb biztosítéka békés épíiőmunkánknak. A begyűjtési kötelezettség teljesítése becsületbeli ügy. Aki szereti népét, hazáját, aki szereti családját, az megteszi kötelességét értük: becsülettel eleget tesz a törvénynek. A felvilágosító munka mellett azonban arra is szükség van, hogy a tanácsök értékeljek is a begyűjtés versenyét, népszerűsítsék a legjobbakat, népszerűsítsék azokat a tanácstagokat, akiknek jó fel- világosító munkája, példaadása nyomán körzetének választói becsülettel eleget tettek a beadásnak. A verseny rendszeres értékelésében, az élenjárók népszerűsítésében, nyújtsanak segítséget falusi párt- szervezeteink, ugyanakkor leplezzék le, szégyenítsék meg az ellenséget, lépjenek fel a megalkuvó állami vezetőkkel szemben. Gazdagok a falusi boltok kirakatai: a munkásosztály áldozatkészségét, szövetségesi becsületét hirdetik. Hogy még gazdagabbak legyenek, cserébe ugyanezt várja el a munkásosztály a dolgozó parasztságtól, mert ez közös érdekük, a nép, szabad hazánk érdeke. Gyurkó Géza minden erőt mozgósítottak a terv teljesítésére. Április 23-án reggel már csak 127 tonna hiányzott a 100 százalékos havi teljesítményből, ‘délig pedig elérték a 100 százalékot. A tröszt dolgozói most teljesítményüket fokozva megkezdték az 1850 tonna terven felüli szén teljesítését. A tröszt tervteljesitéséhez kiváló munkájával hozzájárult a gyöngyösi XII-es akna 13-as frontbrigádja, amelynek tagjai április 23-án reggelig 106 tonna szenet — a Petőfi altáró 23-as DlSZ-frontbri- gádja, ahol 105 tonnát és az ugyancsak Petőfi altáró 29-es front-brigádjának tagjai, akik 387 tonna szenet adtak esedékes havi tervükön felük------ a—I i Ijabb 1850 tonna szén terven felül s KÉPEK MEGYÉNK ÉLETÉBŐL A petőfibányai diszpécserseiobában állandóan figyelik a» Szem menetét, s ha valahol segítség kell, azonnal intén kednek, Gazdátlanul hevernek a játékok. A napközi otthon kis lakéi ízletes ebédjüket fogyasztják. Cementgyárainkban lelkes munka folyik, hogy minél több cementet kapjon az ország. Képünkön a kőpadról a zúzóba szállítják a követ. TANYA ... Ha a városi ember régen ezt a szót hallotta, képzeletében istenhátamö- götti, sárbasüllyedt települések jelentek meg. Villany, rádió, modern közlekedés, mindmind ismeretlen fogalmak. Tavasszal és ősszel feneketlen sár, télen mindent belepő hó, s nyáron fullasztó por. Elzárt sziget, távol a várostól, a kultúrától. A városi ember, aki moziba jár, otthonát a villany fénye világítja be, s kezének egy mozdulatával rádióján keresztül szobájába költözik a világ — mindig sajnálattal gondolt a tanyák népére, kiknek az életből csak a nehéz, eredménynélküli munka jutott. Sajnálták őket. Természetesen nem azok, akiknek ezen az igazságtalanul hátrányos helyzeten módjukban lett volna változtatni. Ezekkel a gondolatokkal mentünk a Boconádtól nyolc kilométerre elterülő Csárdatanyára. Helyét nehéz meghatározni. Boconád és Heves között terül el szétszórt kis házaival, tanyacsoportjaival. Valamikor Kóburg herceg és a Gosztonyi bárók birtoka volt a föld, ameddig csak a szem ellátott. A zsúfolt, penészes, omladozó, ólnak is beillő cselédlakásokban egy szobában öten- tizen laktak a birtok cselédei. ÉS MA? Ilyenkor nehéz helyzetben van az újságíró. A betűkkel, a szavakkal kell bemutatnia azt a hihetetlen változást, amihez régen száz év is kevés lett volna. Lesz-e a fekete nyomdafestéknek, a szavaknak olyan ereje, hogy megtudjon mutatni mindent, olyan szépnek, amilyennek mi láttuk? Mennyivel könnyebb dolga van a filmoperatőrnek, aki szalagra veheti Péter Lajos egykori cseléd most épült, nagy ablakos házát, az emberek megváltozott életét, az új Csárdatanyát. Persze a számadatok is ékesen beszélnek, s ezek bizonyító ereje most talán az újságíró legfőbb eszköze. Beszéljenek hát helyettünk az adatok, mint a filmszalag egy-egy kockája, s „vágjuk össze“ belőle a tanya fejlődésének történetét. Beszéljen Pintér Lajos, Csárdatanya legújabb házának boldog tulajdonosa. — Múlt évi jövedelmem 58 ezer forint volt. Ebből építettem, s ebből élünk igen szépen. — Szűkszavú, de mindennél beszédesebb adat ez, különösen, ha számbavessztik, Qtj él a hogy ez nem egyedülálló jelenség a tanyán. Pintér Lajos nem gazdagabb, mint a többiek, Lőcsei János, Pető Ferenc és sorolhatnánk a neveket még sokáig. íme egy újabb bizonyíték. Eddig 40 ember küldte be kérvényét a boconádi tanácshoz címezve — házépítési engedélyért, s még körülbelül 30~an tervezgetik, hogy új házat építenek. Hevér János bácsinak is együtt van már a pénze az új házra. Nem sokára meglesz az engedély és a Hevér-család tagjai saját házukban pihenik majd ki napi munkájuk fáradalmait. Innen gondol vissza szomorú fiatalságára János bácsi, amikor hajnaltól késő estig, verejtékes munkával kereste meg a Kóburg herceg abáziai számláihoz szükséges pengőket. Arra azonban már nem futotta, hogy magának egy ruhát csináltasson, hisz mint meséli, még az esküvői ruhája is papírból volt. EGY LÉPÉST sem tehet az ember, hogy ne találjon hatalmas változást. A felszabadulás előtt nem volt itt üzlet sem. Hever Jánoséknak nyolc kilométert kellett gyalogolni a sóért, vagy petróleumért. Kísérletezett itt valamilyen boltos, de az üzlet megbukott. Persze a són, meg a petróleumon nem lehet meggazdagodni. Mást meg nem igen vásároltak itt. Ma, üzlet van a tanyán, amely 60—70 ezer forintos havi forgalmat bonyolít le. Nincs olyan gyerek, aki ne járná ki a nyolc osztályt. Tavasszal sincs hiányzó, hisz már nincs szükség a munkájukra. Itt szívják magukba a tudományt, s az öregek is úgy vélik, hogy nekik ez a dolguk. Kultúrotthon a tanyán! Hihetetlen, pedig így van. Egy régi gazdasági épületet alakítottak át, és ma már körülbelül 20 ezer forint értékű felszerelésük van, szép színpaduk, díszletük, függönyük. A tanyaiak előadásokat rendeznek benne, s időnként a Faluszínház is ellátogat hozzájuk. Színház a tanyán! Úgy hisz- szük, ezt sem kell méltatni. Molnár József, a Munka Érdeméremmel kitüntetett tanító örömmel beszél az eredményről. Iskolájuk jobban fel van szerelve kísérleti laboratóriummal, könyvtárral, segédeszközökkel, mint a múltban egy városi iskola. S a tanyai gyerekek is eljutnak már a felsőbb iskolákba. Rab Mária, a káli óvónőképzőben, Lőcsei Jóska, a Hatvani Vegyipari Technikumban, Zsákai Kálmán és Kovács Zoltán Egerben, a gimnáziumban tanulnak. Az esték sem unalmasak. A legtöbb házban szól a rádió, sok a könyv, s közeleg már a villany bevezetése is. Állandó orvosi szolgálat, telefon, postai forgalom teszi kultúrálttá a tanyai életeit Félő, hogy száraz adathalmazzá szaporodik a sok betűi Mi volna mégis a legkézzelfoghatóbb, a legszembetűnőbb változás. Legkönnyebben ezt is a filmoperatőr tudná bemutatni. Vasárnap gépével az út mellé állna és fényképezné a sétáló, nevetgélő fiatalokat, asszonyokat, lányokat. Hajukban dauer, lábukon nylon harisnya, szép szandál; Divatos ruhákban hódítják a csárdatanyai lányok a jói öltözött fiúkat, éppen úgy, mint Egerben a Széchenyi utcán* A boldog mamák modem babakocsik* ban sétáltatják csöppségeiket ÍGY JÓ ÉLNI! Gazdagon terem a föld, van értelme a munkának. Jól fizet a paradicsom, paprika, dohány. És bár jó gazdasága van minden föld- hözjuttatottnak, látják, hogy még többet lehetne termelni, ha jól alkalmazhatnák a gépi munkát, a nagyüzemi gazdálkodást. Itt is bontogatja szárnyát az új tsz: 12 család gazdálkodik már itt közösen és egyre többen foglalkoznak a belépés gondolatával; A régi parasztemberek —* ma is látni egy pár öregebb nénit, — ha nevettek is ritkán, szinte szégyellősen a szájuk elé tették kezüket, mintha a nevetés szégyelni való lenne; Ma a fiatalok vidáman, felszabadultan kacagnak, villogó fogukon megcsillan a tavaszi napfény. Az öregek, kicsit még fejcsóválva nézik a hangos, vidám, jól öltözött fiatalokat, de majd rájönnek, így a helyes. S néha egy kicsit irigyen gondolnak arra, milyen szép s jó lenne ma fiatalnak lenni. Dolgozó népünk munkája az elmúlt tíz év alatt nemcsak Inotán, Sztálinvárosban alkotott hatalmasat, hanem távol a várostól, kinn a tanyán is. Bódi János
