Népújság, 1955. április (27-34. szám)

1955-04-21 / 32. szám

Î955 április 21. csütörtök. NÉPÚJSÁG Valójában hány kulák van Gyöngyöstarjánban, és kik esek ? (Tudósítónktól.) Amikor megkérdeztem Lu. dányi elvtársat, a gyöngyöstar­jám tanács elnökét, hogy hány kulák van a községben, egy kis ideig bizonytalanul kuta­tott emlékezetében. Hét — válaszolt. Dolgoznak? Fizetik az adójukat, rendezik a beadá­sukat? — kérdeztem tovább. — Élenjárnak azok a be­adásban is, az adófizetésben is. és ami a legfontosabb: na­gyon jól megértik magukat a lakossággal.' Eljárnak egymás­hoz kölcsöramunkát végezni — válaszolja az elnök. Prokai elvtársnak, az elnök- helyettesnek más a vélemé­nye. Ö azt vallja, hogy nyolc kuláK van a községben és csak akkor törődnek állampol­gári kötelezettségeik teljesíté­sével, ha szigorúan számonké- rik tőlük. — Két ember — két ellentétes vélemény. Néz­zük meg, mit mondanak a nyilvántartó lapok. 1953 júniusáig 71 ku­lákja volt Gyöngyöstarjánnak. Azóta ez a létszám az elnök szerint hétre morzsolódott le, A többiek elvegyültek a dol­gozó parasztok között, „közép- parasztok*1 lettek, így a köz­ség lakosságát, de a helyi ta­nácsot, sőt községi pártszer­vezetet is megtévesztették. Fennhangon hirdették: én is ugyanolyan dolgozó paraszt vagyok, akár a többi. Nekem is ugyanazok a jogaim, mint a többinek, mert én is dolgozom, így fordulhatott elő Gyön­gyöstarjánban, hogy sok kulá- kot teljesen kihagytak a szá­mításból, mert azok vagy le­adták földjeiket, vagy roko­naikra, fiaikra Íratták s „kö­zépparasztok“ lettek. A ta­nács pedig nagyvonalú és ga­vallér ezekkel szemben. Idős Andreska György, volt 46 holdas kulák 33 ezer forint adóval. Bakos János 15 ezer forinttal, Csernyik János, volt 46 holdas 12,617 forinttal, Ozs- várth István, volt 40 holdas 5870 forinttal tartozik álla­munknak. Ez csak egy kis ré­sze annak, amivel a kulákok tartoznak, de elegendő bizo­nyíték arra, hogy megértsék Gyöngyöstarjánban is, a kulák kulák marad, listával vagy lista nélkül. Rendkívül káros elképzelni azt, hogy például Nagy Antal, akinek 112 hold­ja volt, Ludányi József volt 54 holdas vagy a többi ha­sonló kulák jól megérti a sze­gényebb dolgozókkal magát. Ez a téves felfogás elvonta fi­gyelmüket arról, hogy észre­vegyék a kulákok legújabb mesterkedéseit, az újabban' életbeléptetett igauzsorát. Gyöngyöstarjánban éppen a kulákok azok, akik még négy­öt napot is elkérne!é egy hold szántásáért, pedig ez a szán­tás sokszor rossz minőségű. És a munkákat legtöbbször akkor veszik igénybe, amikor arra a dolgozóknak is a legnagyobb szükségük lenne. A legnehe­zebb munkákat végeztetik ve­lük. ők maguk, ha valamit dolgoznak is, mindig a köny- nyebb munkát végzik. A tanácselnökkel alaposan belemerültünk a beszélgetés­be. Egyszerre csak beront az elnöki szobába egy ember, és csak úgy köszönés nélkül oda­szól az elnöknek.. — Édes egykomám mi lesz a kerítéssel, mert tudod, hogy az a kettőnk gondja. Az egyik dolgozó paraszt, aki mellettem állt, megrán­totta a kabátomat, ezzel jelez­ve, hogy figyeljem csak. Az ember nem más volt, mint Tóth Mátyás volt 32 holdas kulák fia. És szomorú, de a tanácselnök tűrte a kulák ko- mázását. Nem veszi észre, .hogy nyá­jasságukkal szinte behálóz­zák, s így akarva, nem akarva a kulákok szekerét tolja. Sőt sokszor nemcsak tűri, de ma­ga is elősegíti a „jó kapcso­lat“ fenntartását a kulákok- kai. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy Mészáros János, volt 39 holdas kulák neve ott található a gazdakör névjegyzékén. Ha ez továbbra is így tartana, a kulákok ha­marosan kiszorítanák min­denünnen a becsületes dolgozó parasztokat, s a dolgozóknak biztosított előnyöket, segítséget 5k élveznék. A gyöngyöstarjáni példa ar­ra enged következtetni, hogy a tanács és a pártszervezet nem ismeri a kulákság gaz­dasági és politikai korlátozásá­nak kérdéseit. Pedig a párt és állami szervek felelősségtel­jes feladata, hogy a párt út­mutatásait figyelembevéve éle­sen megkülönböztessék a ku- lákokat a középparasztoktól, tisztázzák, ki a kulák, kire vo­natkozik a korlátozás. Kulák- nak kell tekinteni, aki földte­rületének megművelésére hosz. szabb ideig idegen munkaerőt alkalmaz, aki másokat kizsák­mányol, aki egy vagy több állandó mezőgazdasági alkal­mazottat tart. Velük szemben alkalmazni kell a gazdasági és politikai korlátozást, nem ve­hetők fel a termelőszövetke­zetekbe. nem lehetnek' tanács­tagok, de nincs helyük a dol­gozó parasztok más tömegszer­vezeteiben sem. Ezekre a kulákokra, * ha .földterületüket annyira csök­kentették is. hogy megműve­léséhez a saját erejük, vagy az időnként alkalmazott mun­kaerő elégséges, nem vonatko­zik ugyan a mezőgazdasági fejlesztési járulék, és a prog­resszív beadás, de ez koránt­sem jelenti azt, hogy most már dolgozó parasztnak tekint­sük őket. A népi demokráciá­val szemben érzett gyűlöletük továbbra is megmarad. Ezért kell továbbra is alkalmazni velük szemben a politikai megkülönböztetést, a politikai korlátozást. Ha Gyöngyöstarjánban ez­után nagyobb figyelmet fordí­tanak a kulákok mesterkedé­seire. ha figyelemmel kísérik minden ténykedésüket, s köte­lezik őket arra, hogy adóju­kat és a beadást mindig idejé­ben teljesítsék, ne alkalmaz­zanak igauzsorát, akkor köz­ségük az adófizetésben és be­gyűjtésben ezután majd nem kullog hátul, mint most. z Erki János Zöldéi már a koratavaszi vetésű búza és árpa h Jelentjük az ország hatodik legjobb termelőszövetkezetéből Az országos értékelés sze- J rint — mint már erről a Sza­bad Nép is hírt adott — a mezőtárkányi Szabadság Ter­melőszövetkezet tagjai a ha­todik helyre kerültek a tsz-ek országos versenyében. Nem vé­letlen! Földjeiken gondosan el­munkált, bevetett táblákat látni mindenfelé. Az őszi ka­lászosok műtrágyázását közel két hete fejezték be, és kizöl- delt már a kora tavaszi vetésű búza és árpa is. A 230 hold őszi kalászost s a gyengén telelt 38 hold lucemavetést holdanként 40, illetve 50 kg pétisóval fejtrágyázták. A me­legágyakban is szépen nőnek, zöldéinek már a palánták. Hét hold kertészetükben termelik az idén a korai paprikát, ká­posztát, paradicsomot, amely­ből számításuk szerint közel 200 ezer forint bevételük lesz. A szövetkezet tagjai a kapá­sokat is idejében akarják el­ültetni. öt munkacsapat kelt versenyre egymással, hogy melyikük végez előbb a kuko­rica, burgonya, cukorrépa ül­tetésével. A múlt hét szom­batján például, bár szemerkélt az eső, mégis munkához lát­tak és délre kereken hét hold cukorrépát tettek a földbe. A gépi munka jobb kihasználá­sáért 50 hblóf "kukoricái ukat négyzetesen ültetik, s el akar ják végezni a pótbeporzást is. Burgonyából 100 mázsás hol- dankénti termést terveztek. Éppen ezért szakszerűen készí­tették elő a talajt a burgonya alá. Az ősszel holdanként 150 mázsa istállótrágyát szántot­tak a talajba, most tavasszal pedig gondosan elvégezték a tárcsázást és a simitózást. Pá­los Lajosnak, a szövetkezet agronómusának javaslatára, az ültetéskor fészektrágyázást végeznek, amelyhez már előké­szítették a komposzt trágyá­val kevert pétisót. Lelkes munka folyik hát a szövetkezetben. Sok sikert, s még előkelőbb helyezést kívá­nunk ehhez. Termeljünk 30 mázsa kukoricát egy holdon Tapasztalatcsere Komlón (Tudósítónktól.) A hevesi járás termelőszö­vetkezeteinek elnökei, brigád­vezetői, agronómusai április 14-én a komlói Kossuth Ter­melőszövetkezetben tapaszta­latcserére jöttek össze, A tapasztalatcserét Szekeres Dénes, a járás főagronómusa vezette, többek között a négy­zetes vetés fontosságáról be­szélt. Elmondta, hogy így job­ban biztosítják a növények számára a tenyészterület ki­használását. Ugyanakkor le­hetőség van arra, hogy ke­resztbe is el tudják végezni a gépi növényápolást. Ez jelen­tős munkaerő megtakarítást biztosít épp a legnagyobb munkatorlódás idején. A hozzászólásokban Kar- niczki elvtárs, a hevesi Petőfi Termelőszöyetkezet elnöke el­mondta, hogy kukorica vetés- területük 85 százalékán négy­zetesem vetnek, s kísérletez­nek a kétszálas műveléssel. (90X90-es kötésben, fészken- kint két-két szálat hagynak metg.) A továbbiakban Hever Lajos, a Hevesi Gépállomás vezető mezőgazdásza a gépi munkák biztosítására tett ígé­retet, Antal József elvtárs, a kömlői Kossuth TSZ elnöke is vállalást tett a 30 mázsás ku­korica termés elérésére. Kovács Ferenc Gyöngyösi MNDSZ asszonyok fjiy az anyák világkongresszusára készülnek Április 8-án, a gyöngyösi városi MNDSZ helyiségében, Szepesi Andrásné, a városi MNDSZ titkára ismertette a világ asszonyaihaz intézett fel­hívást. A hozzászólásnál Du- daskó Józsefné elvtársnő ja­vasolta, hogy reggelenként a város mikrofonja ismertesse a felhívást, hogy azok az asszo­nyok is értesüljenek róla, akik még nem hallották. A Szer­szám- és Készülékgyár, a Vál­tógyár, a járási és. városi ta­nács és a Kiskereskedelmi Vállalat már, meg is válasz­totta a megyei küldötteket. Az asszonyok vállalták, hogy agi- tációs és népnevelő munkájuk során is ismertetik a felhí­vást. Vállalták, hogy kisgyű- lésen beszélgetnek a felhívás­ról és az előkészületekről. A Szerszám- és Készülékgyárnál már munkaversenyt indítot­tak az asszonyok, a világ- kongresszus tiszteletére. Be­LEVELEINK NYOMÁBAN Egyik atkári levelezőnk fel­hívta figyelmünket arra, hogy Jenes Sándor és Juhász Lajos atkári lakosok marha- és ser­tés kupeckedéssel foglalkoz­nak. Kivizsgálásunk során megállapítást nyert, hogy le­velezőnk bejelentése fedi a valóságot. Jenes Sándor és Ju­hász Lajos atkári lakosok el­len, árdrágító üzérkedés bün­tette miatt bűnvádi eljárás in­dult. szeltek Lidice lerombolásá­ról és arról, hogy ma már ott rózsaerdő létesül, ahová a világ minden részéről kül­denek egy-egy rózsabokrot. Utána Árvái Dezsőné elvtárs­nő, a megyei MNDSZ elnöke kért szót. Elmondotta, hogy ezelőtt öt évvel, mikor a vá­ros asszonyai segítő kezet nyújtottak a falusi asszo­nyoknak, hogy megismerjék a haladás eszméit (marxiz­must—leninizmust), akkor ke­rült el a gyöngyösi MNDSZ által megszervezett kéthetes politikai iskolára. Az iskolán. Takács Jánosné, az iskola ve­zetője volt az, aki beszélt ne­kik a pártról és a nagy Szovjetunióról. Most boldogan jött le Gyöngyösre, hogy át­adhassa a kormány kitünte­tését Takács Jánosáénak. A kitüntetés után az egyik anya kisfia virággal köszöntötte Takács Jánosnét, utána két asszony is üdvözlőszavakkal kívánt elkövetkezendő mun­kájához sok sikert. Május 6-án az an>ák világkong­resszusának tiszteletére a városban lampionos felvonu­lást rendezünk. Mi, édesanyák ezen az összejövetelen meg­fogadjuk, ezután is harcolunk gyermekeink boldogabb jö­vőjéért, a drága szabadságért Szabó Béláné. Gyöngyös A Toka patak völgyében — Jelentés a Gyöngyösoroszi Ércelőkészítőműről — A banyahoz vezető tü a völgy oldalán igyekszik egyre feljebb. A távolban talán öt vagy éppen ötven kilométerre — tiszta leve­gőben csal az ember szeme — kúpalakú, fenyvesekkel borított hegycsúcs ágaskodik az ég felé. Balkézre csak egy torony látszik: a gyöngyösoroszi templom. A falut magát elrejtik az utat hátukon hordó dombok. Ülök csend­ben, nézdelődve a kidőlt kilométerkőn, ame­lyet valami gondos kéz, szinte pádként helye­zett ide a völgy szélére. Lábam alatt a kes­keny völgy közepén, talán éppen a kúpalakú hegyből fakadt sebes patak igyekszik nagy hangon távoli célja felé. Ülök és csodálattal nézem, mire képes az ember. Emlékszem, az iskolában fújni kellett az ókor hét csodáját, a Cheops piramistól a Knos- sosi labirintusig — ma, úgy látszik — megszok­tuk a „csodákat“ Talán mi magunk is hibá­sak vagyunk ebben, természetesnek vesszük mindazt, amit népünk felszabadult alkotó­ere je^ teremt — hisz oly sokat alkotunk. Népünk „új-korának egyik csodája, a teremtő erő kőbe, vasba és betonba öntött gigászi, s mégis arányos kolosszusa, a Gyön­gyösoroszi Ércelőkészítőmű, itt terül el a lá­bam előtt, s kúsznak fel épületei velem szemben, a domb másik oldalára, hogy úgy érzem: csak nyúlnom kell értük, s megfog­hatom. Évszázadokon keresztül tölgyek, bük- kök lábait kerülgette a Toka patak kristá­lyos vize: Ide menekültek tatártól, töröktől, némettől a környék nyomorgói, hogy védel­mükbe vegye őket az erdő, va"” vizet adjon a hűvös patak. Szénégetők, favágók, szerel­mesek járták az erdőt, a környező alacsony, sziklás hegyeken, lábuk alatt hol puhán süp­pedt az avar, hol ércesen csendült a kő. A szegény nép, amely a kenyerén és a szalonna fogyásán mérte az időt, amelynek életéről döbbenetes drámát festettek a halotti anya­könyvek, úgy élt ezen a gazdag vidéken, mint a számkivetett. S ebben a vadregényes, ro­mantikus keretben megőrizve, kiegészítve a természet szépségét, építő korunk romanti­kája hirdeti tíz esztendőnk új „csodáját’’, né­pünk alkotó erejét. Nem lehet nem áhítattal nézni ezt a kő, beton, gépalkotást, amelyet öreg szakmunká­sok, parasztokból lett új munkások építettek itt fel a vadregényes természet kellős köze­pén. Évezredek óta. csodájára járnak a Cheops piramisnak. Méltó a csodálatra. De azt rabszolgák építették a királyi múmiának, ezt szabad emberek, maguknak, az életnek. Az a csillagászati tudomány ősi múltjának állít másfélszáz méteres mementót, emez az Embernek, az alkotó, szabad embernek állí­tott alkotó emléket. Olyan emléket, amely nem puszta létével, megkapó, lenyűgöző, de vég­eredményben céltalan monumentalitásával hirdeti alkotóját — hanem munkájával, gépei zúgásával, termelt kincseivel. A piramis tör­ténete lényegében befejeződött felépítésével, az Ércelőkészítőmü története most kezdődik, hogy megdobbant a szíve: megindultak a gé-. pék a falakon belül. Lehet, hogy merész, s talán bizarr hason­lat volt a piramis, s az Ércelőkészítőmű ha­sonlata. De ahogy most ott állok a völgyben és most már alulról szemlélem a hegyoldal­ban lépcsőzetesen épült üzemet — most még- inkább nem tudok szabadulni e gondolattól. A dombgerlncen kis mozdony zihál vé­gig, csilléket húz maga után. Ügy néz ki in­nen, mint valami játékszer, ilyen mozdo­nyokról álmodtam én gyermekkoromban. Ko­csis Zoltán az üzem vezetője, 26 éve szak­mája az érc, s legalább annyi ideje hűséges szerelmese is, elmosolyodik a bajusza alatt. Aztán int, nézzük csak meg közelebbről a já­tékvonatot. A domboldal ma még valóban domboldal: hepe-hupás, sárguló, vagy éppen zöldülő fűcsomó, malterosládák roncsai, kifor­gatott kődarabok — ezeken lépegetünk át nagy lihegve, míg felérünk a domb gerin­cbe. Előttünk pöfög az iparvasút mozdonya, ha nem is játékszer, de valóban nem vala­mi óriás, mögötte a csillékben a kő — szem­re legalább is alig más, mint kő. Iparvasúton érkezett a jó három kilométerre lévő ércbá­nyából, hogy az értékes érceket itt szabadít­sák ki kőbörtönükből. Kocsis Zoltán magyarázni kezdi, hogyan jut e] a kő a völgybe, illetőleg a legalsó épület érctartályaiba. Nemcsak magyarázza, de végig is gyalogoljuk az utat: egyenesen meghökkentő, mire képes az ember, a tudo­mány. Mi még az első épületben toporgunk, ott kérdezősködök, de a dombgerincről ve­lünk együtt indult kőből már rég kiválasztot­ták az ércet. Hat perc alatt! Hogyan? Megpróbálom elmondani. A csille a domb gerincén, lévő vagon­buktatóba gurul, a buktató fordul, a kő le­zúdul a 25 méter mély nyersérctartályba. In­nen a földalatti vágaton haladó gumiszalag hátán kerül a törőműbe a kőanyag. Durva törő, finom törő: 40—25—12—6 milliméter, ígv zúzzák egyre apróbbra az ércet tartal­mazó kőzetet, közben egész gumiszalag rend­szer viszi az egyik törőről a másikra a mind kisebbre aprózott zúzalékot. A törőmű befejezte munkáját. Újból föld­alatti gumiszalagra kerül a csille tartalma, s irány: a golyós malom. Súiygolyóhoz hasonló, bár annál kisebb acélgömbök zúzzák lisztnél is finomabbra a követ, s közben már vízzel is keverik. A golyós malmokból az úgyneve­zett „agitátorokba“, speciális tartályokba kerül a vízzel kevert kőliszt. Itt különböző habosító vegyszereket adagolnak a folyadék­ba. A megfelelő vegyszer hatására képződött buborékok a folyadék felszínére emelik az ólmot, cinket, ként tartalmazó piritet — lé­nyegében kiválasztották a kőből az ércet. Az­tán már csak a besűrítő kádak, a szárítók, majd végül az érctartályok következnek — s mindez hat perc alatt. Még egy cigaretta el­szívásának ideje is több. S ember alig. A tö­rőműben például hat ember dolgozik egy műszak alatt. Hát nem lenyűgözően nagy­szerű dolog ez? Nézegetjük Kocsis Zoltánnal az érctartá­lyok tartalmát: ólom, cink, ként tartalmazó pirít. Drága valutáért, értékes belföldi anya­gokért cserébe külföldről kellett mindig be­hoznunk iparunk és mezőgazdaságunk szinte nélkülözhetetlen nyersanyagait. Kén nélkül nincs bor, nincs szőlészet, ólom, cink, — az abból készült horgany, a legközvetlenebb for­mában is ott van például a permetező gépek­ben. De kén, cink. ólom nélkül elképzelhe­tetlen száz és száz olyan ipari gép, vegyiter­mék előállítása, amelyre nap mint nap szük­sége van a falunak. Ez a szürkés, vagy zöl­des színű por mennyit jelent nekünk, a nép­nek, a hazának! És most saját megtalált ér­ceinket, saját magunk építette gyárainkban, saját magunk és saját magunknak dolgozzuk fel. S ez még lenyűgözőbb, még nagyszerűbb dolog. Viszonylag nem régen épült s még rövidebb ideje dolgozik az Ércelőkészítőmű. Inkább még csak következtetni lehet, hogy mit jelent munkája majd a falu számára. De hogy léte mit jelent? — hallottam egy-két dolgot erről itt is, a faluban is. Nagyfügedről már külön autóbuszjárat hoz­za az Ércelőkészítőmű új munkásait. De jön­nek ide Gyöngyösről, Gyöngyössolymosról, s természetesen Gyöngyösorosziból. Havi 800— 1000 forint az átlagfizetés. Nem kis pénz ez, ha tudjuk, hogy emellett otthon van a föld is, s ez a pénz valóban az átlag fölé nőtt igények kielégítését szolgálja. Kugyeika István gépko­csivezető. Itt lakik Orosziban, szüleinek sző­leje van, ő az Ércelökészltőműnél dolgozik. Most nősült, külön autóbuszt fogadott a la­kodalmas népnek. Nem szekereken, még csak nem is hintón, egyenesen autóbuszon utazott a násznép. Akik azelőtt Fejér megyében báró Springer vagy gróf Zichy avagy éppen a fe­hérvári püspökök földjére jártak az életre­valóért, azok most autóbusszal utaznak az alig három kilométerre lévő Ércelőkészítőmű­höz, a biztos havi 800, vagy 1000 forintért. . s Visszatelepedek ismét a kidőlt kilométer­kőre. Nehéz megválni a képtől, amely mesteri egységbe olvasztja a természetet a maga bu­jaságával, s a technikát, a maga monumen­talitásával. Nézek csendesen le a völgybe, szíva a cigarettát Tőlem vagy tíz méterre idősebb parasztember álldogál a falu felől jött, s megállt egy pillanatra. Kucsmáját egy kicsit feljebb tolta fejebúbjára, két kezét belegyűrte kabátja zsebébe, s most nézde- lődik ő is szótlanul. Aztán váratlanul odaszól hozzám a tulajdonos büszkeségével. —- Nézi, fiatalember? Nézheti is, mert arra való... itt dolgozik a fiam is — teszi hozzá. Bólintok, s közben arra gondolok, vajon nem ő volt-e. aki még egy éve is arról be­szélt: „Nem lesz ebből semmi, de minek is....“ Ma már ő is tudja: „minek“. Ezért! Gyurkő Géza f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom