Népújság, 1955. március (18-26. szám)

1955-03-31 / 26. szám

1955 március 31. csütörtök.

NÉPÚJSÁG

5

Akik teljesítették fogadalmukat

— 1Látogatás Pciötibúnyán A „Felszabadulási serlegéért küzdenek a hatvani vasútállomás dolgozói

A felolvasóban fülsiketí- íen bömböl a hangszóró, vájni régen divatos slágerrel tarja szórakoztatni a műszak - í induló bányászokat. Az idein először rémülten, később ár fájdalmas arccal húzza be íjét a nyaka közé a rikoltozó angra, de a bányászok, úgy . ítszik, éppúgy, megszokták a angszóró éktelen bömbölését, nint a kohászok a vas tüzet. Jlnek a padokon, lépcsőkön, kényelmesen cigarettáznak, várják a leszállás kezdetét. A villanyvonatok már ott állnak az irodaház előtt, az óra mutatója mind közelebb jár a ketteshez, egyesek a Falatozónál álldogálnak cigarettáért, vagy egy pohár narancsszörpért. Mint az ugrásra készülő oroszlán, olyan ilyenkor a bányász. A látszólagos nyugalom mögött ott izzik a munka, a szénnel, a szénért vívott mindennapos küzdelem láza.

Kövérkés arcú, harminc év körüli ember furakodik át a tömegen, a bányászok kicsit roggyant, csoszogó, de mégis súlyos lépteivel. Közvetlen mögötte egy másik, ugyancsak harminc év körüli bányász iparkodik az öltözőből kifelé, élesen, szinte vésővel metszett arcéléhez szokatlanul jól illenek ezüst műfogai. Az előbbi Tóth Lajos, a jól ismert Tóth ifjúsági brigád vezetője, az utóbbi Határ József, a brigád csapatvezetője. A bányászruha. a bőrsapka nem különbözteti meg egyiket sem a felolvasóteremben nyűzsgő-mozgó, üldögélő többiektől, — de ha szerszám kerül a kezükbe, ha a munkáról van szó — egyszerre észrevehető a különbség.

Tóth .kiváló bányász“, sztahanovista, a télen kapta meg a „Szocialista Munkáért Érdemérem“ kitüntetést. Határ szintén sztahanovista, ünnepeken az ő mellén is ott díszeleg a .kiváló bányász“ jelvény. Mindkettő a XV-ös ifjúsági front keménykötésű vezetője, kitüntetéseik nemcsak a maguk, az egész front jó munkáját példázzák. Fiatalok, lelkesek, jó szakemberek: jó bányászok.

Mind a ketten Apcon laknak — a bányászok nagy része a környező községekből jár ide dolgozni — ahol hagyományai vannak a bányászatnak. Mindkettő családos, Tóthot tízéves kislánya. Határt a tízéves kislánya és a hatéves kisfia búcsúztatja műszakba indulása-!

kor.

— Az tud igazán jól dolgozni, akinek családja van — magyarázza Tóthtal egyetértésben Határ József a nő6 emberek magabiztosságával. A gyerekek nőnek, több kenyér, ruha, cipő kell nekik, s ez is nagyon hajtja az embert. Legyen jobb dolguk, mint nekünk volt annakidején ; ; ; hisz mindent megtehetek értük.

A tények azt igazolják, hogy mindketten, s velük együtt az egész front, valóban mindent megtesznek, hogy jobb dolguk legyen a még fiatalabbaknak. Az üzemi bizottságban például csak dicsérő szót hallok róluk.

— Az a front volt a bánya legrosszabb munkahelye — magyarázza Novak József üb. elnök — mindenki irtózott tőle, s ha tehette, hát meglépett. Ezek meg jó féléve dolgoznak már ott, s közben az üzem legjobb frontfejtése lett az a munkahely. Ebben a hónapban például 66 méter szélességben majd 43 métert fúrták magukat előre a szénben. Példátlan ez a munkahely történetében.

Zsák Ferenc versenyfelelőstől azt tudjuk meg, hogy a front a vállalt 110 százalék helyett közei 120 százalékos átlaggal dolgozik. Különösen megjavult a munka — a februári átmeneti visszaesés után — márciusban, a Központi Vezetőség határozata után. A versenyfelelős papírokat kotor elő a fiókjából, a papír szélén gyors számolást végez, s máris mondja: március 24-én 153,8,

március 25-én 154,2 tonna szenet temjeitek napi tervükön felül, — ez 174 százalékos teljesítménynek felei meg.

— Méltó készülődés ez április 4-re ... nem? — kérdezi kijelentő módban Zsák Ferenc, s erre csak bólintani lehet.

— Sok függ a frontmesterektől — magyarázza Tóth. amikor az eredmények titkait próbálom firtatni. Ha goromba, azért nem fogadnak szót az emberek, ha mindent elnéz, akkor meg a kutya sem ad a szavára. Ha komoly a munka, legyen kemény, ha itt az ideje, vicceljen, tréfálkozzon, de mindig legyen következetes — körvonalazza a irontmester magatartását ai időközben körletvezetővé előlépett Tóth Lajos.

Határ helybenhagyólag bólint.

— Mi is így vagyunk a felettesekkel. A bányászmesterség kemény munka, hát kemény, de képzett emberekre is v&n szükség.

Elmondják aztán, hogy amikor odakerültek a frontra, az előttük lévő csoport 40—50 százalékkal dolgozott. Nekik az volt az első dolguk, hogy megismerkedjenek az új munkahellyel. Nem ment könnyen, de megállapították, hogy a nagy nyomás miatt nem megfelelő a biztosítás. Jobb kell annál, amit végeztek, mégha több munkát is igényel, hisz úgy is behozzák az időt, mert nem lesz annyi szakadás, s ennek következtében csökken a munkakiesés. Az előbbiek sajnálták az időt a biztosításhoz, rendszeresen beomlott egy-egy frontrész, nem lehetett dolgozni. keresni. Tóthék több időt fordítottak a biztosításra — az utóbbi időben róluk ír legtöbbet az újság, mint most is.

Szalad az idő. mindkettő búcsúzik. Kezdődik a délutáni műszak. Beülnek a népesbe, lábuk mellé teszik a lámpát, s Tóth megjegyzi:

— Csudára nő ez a lány, már megint cipő kell neki..,

— Nálunk két pár kell komám . ;. kettő! — mosolyodik el évődő fölényességgel Határ. Aztán mindkettő bekapcsolódik valami vitába, amely körülöttük folyik a : ;. — hát miről is másról, mint a szénről.

Gynrkó Géza

HÍREK MEGVÉIUK ÉLETÉBftl

— A MEGYÉT JARÓ Igazság könyve az elmúlt héten a novaji pajtásokhoz érkezett. A könyvet küldöttség vitte tovább a noszvaji úttörőcsapathoz. (Daragó István)

— A VÁROSI MNDSZ- szervezetek március 10-én tavaszi ibolyabált rendeznek a szakszervezeti székház helyiségeiben.

— EGERBEN a Szvorényi utca környékének lakói öröm■ mel fogadták a Béke mozi megnyitását. Márc. 26—27-én telt ház előtt vetítették a „Nincs béke az olajfák alatt“ című, haladó olas2 filmet. A MOKÊP változatos műsorral biztosítja a közönség igényeinek kielégítését.

Aki keres. az talál...

Ki ne ismerné ezt a régi közmondást, ismerik, egészen biztosan ismerik a Hatvani Sütőipari Vállalatnál is. A baj csa\k az, hogy rossz elképzeléseik vannak a keresés tárgyát illetően, s ebből fakadóan „rosszul jön ki" jó indulatuk az effajta ’keresés eredményességének megkönnyítésére. Mert miről is van szó? A vállalatnál úgy vélik, hogy a petőfibányai bányászok éjt nappallá téve, lankadatlan szorgalommal keresnek minden vekni kenyérbe egy, legalább egyetlen darabka zsákdarabot, vagy zsineget, s boldogságuk nagyobb, mint egy 12 találatom Totó-szelvény tulajdonosáé, ha például a zsákdarab helyett egy cigaretta- csutkát sikerült találniaUz. A vállalatnál úgy vélik, hogy a bányászaik kimondottan szerencsétleneknek érzik magú- kát, ha nem tudnak derűs káromkodás közepette ráharapni egy S^ép, gömbölyű, s fényes zsákblomb&ra. S mert így hiszik, s mert jószí- vűek, segítenek a keresésben, a lehető legegyszerűbb, és számukra is legkényelmesebb módon: nem szitálják át a lisztet, nem fálasztjáík magukat a tisztasággal.

Mondani sem kell, hogy a

Sütőipar vezetőinek effajta vé lékedése nem talál kellő megértésre a bányászok között. Ok inkább azt szeretnék, hogy vélekedés helyett jobb, s főleg tiszta kenyeret süssenek a vállalat dolgozói. Mi úgy gondoljuk: teljesen jogos és indokolt a bányászok kérése. Javasoljuk a Hatvani Sütőipari Vállalatnak: szívleljék meg végre ezt a kérést. Azt hisszük, hogy az egyébként kötelességük is.

(Tudósítónktól.)

A Központi Vezetőség március 2—4-i határozatának ismertetése után Hatvan állomás dolgozói az eddiginél jóval nagyobb lendülettel küzdenek a tervek teljesítéséért, a „Felszabadulási serleg“ elnyeréséért.

Szedmák István, térfelvigyázó

A kereskedelmi szolgálat dolgozói március 17-én büszkén jelentették: befejeztük első negyedévi áruszállítási tervüket. A továbbiakban vállalásokat tettek a terv túlteljesítésére, amelyben március 26-ra 28 százalékos túlteljesítést értek el. Különösen Szűcsi Antal raktáros és brigádja dolgozott jól, akik 162 százalékot teljesítettek. Jó munkát végeztek a forgalmi dolgozók is. A kommunisták példamutatása és a népnevelők munkája nyomán az eddig állandóan utolsó helyen kullogó Kossuth-brigád március második dékádjában az élre tört. Geiger János intéző, állomási irányító jó irányító munkája, Gál Ignác váltóőr az alapszervezet párttitkárának mozgósító, lelkes szavai, Fehér Ferenc forgalmi szolgálattevő körültekintő, áldozatkész munkája meghozta az eredményt. A brigád 108 százalékos átlagteljesítménnyel első lett a brigádok közötti versenyben.

A Rákosi-brigád is kiváló teljesítményt ért el. Március 21-én Fülöp János érdemérmes forgalmi szolgálattevő vezetésével terhelési tervüket 116,2 százalékra teljesítették. Több mint 4500 tonna túlsúlyt továb- p bítottak, amellyel négy rendes ' terhelésű tehervonat indítását takarították meg. Fülöp Jánosnak méltó segítőtársa Szedmák István sztahanovista térfelvigyázó, aki 116 százalékra dolgozik.

A brigádversenyben utolsó helyen lévő Petőfi csoportnak is javultak teljesítményei. Itt is találunk jó eredményeket, mint például Gallai István kocsimester 132 százalékos kocsifutási tervteljesítése. A PetőfiGallai István, kocsimester

brigádban elsősorban a brigád- vezetők, a forgalmi szolgálat- tevők, térfelvigyázók, irányitók szervező munkáját kell a jövőben megjavítani, hogy a brigádok közötti versenyben előbb végezzenek.

Pogonyi Lajos

Helytörténeti

és néprajzi kiállítás nyílik Hatvanban

A hatvani kultúrotthon

néprajzi és fotó szakköre a Közgazdasági Technikum tanulóinak közreműködésével helytörténeti és néprajzi kiállítást rendez. Az ünnepélyes megnyitást április 2-án délután fél 5 órakor tartják. A kiállítás megtekinthető mindennap 11—18 óráig.

Felszabadulási kiállítás az Úttörőházban

Az egri Úttörőház nevelői és pajtásai kiállítást rendeznek április 3-tól április 10-ig az úttörőházban. A kiállításon tíz esztendő gyerekeinek boldog életét, apró munkáit mutatják be.

— AZ ELMÚLT HÉTEN nagy öröm érte a novaji általános iskola tanulóit: egy kis

filmvetítőgépet kaptak.

Alig több. mint egy esztendővel ezelőtt megyeszerte híres volt a nagyrédei Munka TSZ. Sőt, hogy tovább menjünk, 1953-ban az országos hírű atkári Micsurint is lehagyta, nemcsak a begyűjtésben, hanem a növényápolásban is. 1953-ban több mint hatvan forint jutott egy munkaegységre. De az 1953-ban volt. Azóta pedig sokminden történt a nemrég még virágzó Munka TSZ-ben. De adjuk át a szót a tagoknak.

Sinka Ferenccel az úton találkozunk és széles jó kedvvel fogadott bennünket.

'— Nincs itt olyan hiba, mint sokan gondolják — válaszolta kérdésünkre —, igaz, hogy harminc tag itt hagyott bennünket, de azért maradtunk tizenöten.

— És milyen jövedelemre számítanak — kérdeztük Sin- kát.

— Van szőlőnk, van kertészetünk. szántóföldünk.

— De hiszen ezeket ki adták feles művelésre?

— Igaz, de a másik fele a mienk lesz — válaszolta Sinka, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne és tovább ment.

Merőben más a véleménye Bognár István elvtársnak. Amikor a felesben kiadott földek után érdeklődünk, arca elborul, szeme körül a ráncok megkeményednek és egy kis ideig az asztallapot nézi, mintha onnan akarná a választ kiolvasni.

— Gyenge a vezetőség. Nem törődnek semmivel. Ha határozatot hoznak, azt sem hajtják Végre. Csak az ő szavuk a szent. Amit a tagok mondanak, az elvész a levegőben, mint a

csigarettafüst. Deák János elnököt nem lehet bírálni, mert jön a megtorlás, önkényeskedés. Ez odavezetett, hogy harminc tagunk hagyta itt a szövetkezetét. Részben kizárva, részben önkényesen. Az elnöknek az a helytelen nézete, hogyha az asszony nem dolgozik, akkor az emberre sincs szükség. Kovács János régi csoporttagot is azért állították ki a munkából, mert a felesége nem dolgozott, pedig mindenki tudta a csoportban, hogy Kovácsné két unokáját neveli. Bognár Árpád sem jutott jobb sorsra, mert az elnökkel vitatkozni merészelt és a felesége sem dolgozott. Kizárták őt is a csoportból. Ennek az életerős fiatal embernek még mindig fáj a szíve a csoport után és szívesen visszamenne ma is, de ahogy ő elmondotta, csak akkor. ha a vezetés megváltozik.

De nézzük meg, mit mond Sipos László, aki azért hagyta ott öt év után a szövetkezetét, mert minden kedvezményit megvontak tőle, mint akit megbüntettek.

— A földet magunk is meg tudtuk volna művelni, ha a tagok együtt maradnak. Nem kellett volna azt a 22 holdat, amit szőlő * alá forgatunk, dinnyeföldnek kiadni, a szőlőben is el tudnánk végezni a munkát és előbbre állnánk a konyha- kertészet előkészítésével is. Én nem azért hagytam ott a szövetkezetét, mert a közös gazdálkodást meguntam, hanem azért, mert megelégeltem

De szó van itt másról is. A Brák-féle szőlőtelep borházának a lebontására engedélyt kapott a csoport. Az anyag kellett volna, mert a juhoknak szűk a hely, de a juhhodályra nem jutott egy szög sem. Ezzel szemben Zödös László brigádvezető, az elnök kebelbarátja, három férőhelyes istállót épített az anyagból — a saját udvarára. A nagy barátságnak az lett az eredménye, hogy még azzal sem törődtek, hogyan végzi Zödös a munkáját, mint brigádvezető. A kukoricát akkor kapálták először, amikor már harmadszor kellett volna. A napraforgót meg ki kellett szántani, mert teljeAhhoz, hogy még jobban megértsük a hibák gyökerét, még egyet szeretnénk elmondani. 1953-ban a Munka TSZ egyesült a gyöngyöstarjáni Petőfi TSZ-szel. A Petőfi a volt Borhy-féle birtokon dolgozott és ott dolgozik ma az egyesült csoport. Borhy „nagyságos úr“ az egyszerű emberek csodálkozására benősült Keresztes János, egykori kocsisának a házához. Keresztes ma is csoporttag. sőt a múlt év végéig az igazgatóságban is bent volt. Keresztesné, a csoport baromién elölte a gyom. Ugyanerre a sorsra jutott több mint két hold cukorrépa is, amit azért kellett kiszántani, mert Zödös nem gondoskodott a kiegyelé- séről. Nem ment a csoportban a munka. Zödös Lászlónak mégis egyre szaporodott a munkaegysége. Munkaegységkönyvében ilyen bejegyzések szerepeltek: „mestermunka:

két munkaegység“. De hogy mi volt az a „mestermunka“, az ma is titok. Tevékenysége azzal ért véget, hogy ősszel, amikor látta, 'hogy a csoport rosz- szul zár, „olajra lépett* és magával vitte a csoport kerékpárját is. mondván, hogy azt az elnök jutalomképpen neki adta.

fiállornánvát gondozza és a tagok azt suttogják, hogy Kereszteséken keresztül megvan az összeköttetés a volt földes- úr és a csoport között. Bognár Árpád, amikor a csoport foga- tosa volt. saját szemével látta, hogy Keresztesné a tsz párttitkárának feleségével együtt gyakran ellátogat a vő gyöngyösi lakására. Ebbe nincs is semmi különös, mert végeredményben az anyós ment a fiatalokhoz — Kovácsné a „régi gazdához“ —, de annál különösebb, hogy ezzel egy időben a

baromfiállomány napról napra fogyott. És érdekes, hogy a csibék nem napos korukban pusztultak, hanem akkor, amikor „minden út a lábasba vezet“, vagyis rántanivaló korukban.

Amikor a hiány meghaladta a százat, a bátrabbak meg is kérdezték Keresztes nét, miért pusztulnak annyira a jószágok?

— Azért fiam, mert azok az átkozott rókák, meg héj ják elviszik őket — válaszolta. Aztán minden maradt a régiben. A vezetőség megint vaknak bizonyult, mert nem nézett utána, mi okozza a baromfiak pusztulását.

it KÉPÚJSÁG BHiGÁDJA JELEXTI:

Miért lépett ki harminc tag a nagyrédei Munka Termelőszövetkezetből

azt a belső állapotot, ami a kilépett tag is. Azt mondják, csoport bomlásához vezetett. bármikor visszamennek, ha a És így gondolkozik a többi vezetés megváltozik.

Akinek elnök a barátja, nem kárhozik el

Sürget a tavaszi munka

Mi a hibák gyökere?

így aztán nem csoda, hogy rosszul zárt a csoport a múlt évben. Teljes joggal azt gondoltuk, hogy a tavalyi tapasztalatokon okulva, a legutóbbi közgyűlésen olyan értékes határozatokat hoztak a tavaszi munkák megkezdésére, ami megmozgat minden erőt, kihasznál minden alkalmas időt, hogy az idén jobb jövedelmet érjenek el. De mik ezek a határozatok? Alig hittük el magunk is, és nyomban megértettük, hogy a könyvelő miért vonakodott ideadni a jegyzőkönyvet, azzal érvelve, hogy: az oly hosszú, amit az elvtárs úgy sem olvasna el.

De mégis ide adta. íme a három határozat:

1. Munkaegység-előlegosztás.

2. Raktáros és pénztáros választás.

3. Malacosztás.

Tévedés ne essék, ezeket nem azért kifogásoljuk, mintha erre nem lenne szükség. De hói vannak a tavaszi munkára mozgósító határozatok? Miért nem foglalkoztak a munka- szervezéssel, az őszi vetések tavaszi ápolásával? Miért nem vett azon részt Fiber Zoltán, a csoport agronómusa, hogy tanácsaival segítse a tavaszi munkák elvégzését?

Rendkívül súlyos hibák ezek, amiért elsősorban a csoport vezetőségét, az elnököt terheli a felelősség. Deák elv- társ elvégezte a mezőgazdasági akadémiát, de mit ér az, ha nem a szövetkezet erősítésére használja fel tudását, ha lépten-nyomon megsérti a szövetkezeti demokráciát. Nem támaszkodik a csoport párt- szervezetére, pedig 12 párttag olyan erőt képvisel, amelynek a segítsége nélkül elképzelhetetlen a bajok megszüntetése.

De felelősség terheli a csoport kommunistáit is, mert nem vonták felelősségre taggyűlésen az elnököt, akinek viselkedése miatt a csoporttagok színe-java hátat fordított a közös gazdálkodásnak. A hibák megszüntetésére megvan minden lehetőség. Persze, ez nem megy egyik napról a másikra. Szívós, kommunista nevelő munkára van szükség, s ha a csoportban megjavul a fegyelem, a vezetés módszere, akkor nemcsak a régi tagok térnek vissza szívesen, hanem szén számmal lesznek új belépők is.