Népújság, 1955. március (18-26. szám)
1955-03-20 / 23. szám
1955 március 20. vasárnap NÉPÚJSÁG 5 A MÁRTÍROK EMLÉKMŰVÉNÉL F ger központjától alig néhány lépésre, még közel, hogy mindenki láthassa, de annyira már távol, amennyire a tiszteletteljes emlékezés csöndje megköveteli — egyszerű emlékmű hirdeti a ma kegyeletét a tegnap hősei iránt. A mártírok emlékművének ökölbe szorított keze alatt aranybetűs nevek sorakoznak, aranyuk viliódzva ragyog fel reggelente, amikor előbukkan a nap a város mögötti szőlődombokon. Eger nemcsak egyszerűen a műemlékek városa. hanem gyűjtőhelye a mementóknak: emléktáblák jelzik itt is, ott is, hogy nem 1552 volt az egyetlen, amikor iskolát adott a bátorságból, a hazaszeretetből a megyeszékhely, a megye dolgos népe. S ezek között az emléktáblák között nem egyszerűen az egyik, hanem igen jelentős, történelmi távlatában is a legközelebbi: a mártírok emlékműve. Beszélnünk kell erről az emlékműről. mert ha valaha, hát március 21-én emlékeztet bennünket, éppen úgy, mint egy kompolti kis ház falán Hámán Kató emléktáblája — emlékeztet minket a munkásosztály első tavaszára, amikor a bé- kességes őszirózsa helyett, a tavasz harsogó virágai kerültek a sapkák mellé. Emlékeztet bennünket 1919 március 21-re, amikor nemcsak a földeken, de a szívekben és a lelkekben is új élet fakad, amikor elsőizben — ha akkor még nem is véglegesen — kezébe vette a nép, életének kormányát. ti arminchat esztendő telt el azóta. S a három és fél évtized távlatából töretlen szépséggel, sőt egyre pompá- zobban küldi felénk új tettekre biztató fényét a nagy nap: a Tanácsköztársaság kikiáltásának napja. Azok közül, akik kivívói és részesei voltak ennek, a szinte egy napba sűrített történelemnek — sokan ma is élnek, dolgoznak, serényen folytatják azt, amit akkor abba kellett hagyniok a külső és belső ellenség túlnyomó ereje, a párt és a munkásosztály akkori tapasztalatlansága miatt. Sokan azonban már meghaltak. Abban a földben nyugszanak, amelynek szabadságáért küzdöttek, véreztek és haltak. Rájuk emlékezünk 1955. március 21-én. Emlékezünk 1919. hőseire, az illegalitás harcosaira, emlékezzünk Nemecz Józsefre és Ankli Józsefre, Balázs Ignácra és Szepesi Andrásra, emlékezzünk Somodi Jánosra és Kolacskovszky Lajosra — emlékezzünk mindnyájukra, akiket a remény és a töretlen hit éltetett, s ajándékozott kemény munkájukért. A mikor emlékezünk rájuk. ** s amikor tisztelettel meghajtjuk fejünket az élő. ősz harcosok előtt, nem üres fogadalmakat mormolunk fogunk között. S a kommunisták nemcsak fogadkoznak. hanem cselekednek, s a mi népünk egyre inkább megtanulja ezt munkásosztályától, pártjától, megtanulta azok életéből, akiket most üdvözlünk a tavasz napján. Nem üres fogadkozás a mi kenyerünk, hanem a megfeszített munka — s, hogy hitvallásunk vérünkbe, testünkbe ivódott, bizonyítja ezt az elmúlt tíz esztendő, minden eredménye, népünk megszámlálhatatlan győzelme. 1919-ben még egyedül voltunk, nem tudott segíteni a tizennégy ellenségtől fojtogatott, fiatal szovjet állam. De Lenin a magyar munkásosztályhoz írt levelében már akkor figyelmeztette a magyar kommunistákat, mit kell tenni a hatalom megőrzéséért, a tömegek megnyeréséért, mit kell tenniök a szocializmus sikeres építéséért. Az üdvözlő, s bölcs tanácsokat adó levelet, mint forradalmi hagyományunk szent ereklyéjét, nemcsak megőrizte, hanem mint az elmúlt évek bizonyítják, meg is szívlelte népünk vezető osztálya, s annak harcedzett parija. A Tanácsköztársaság ugyan elbukott, de nem a nép — az igazság érlelődött, a munkás- osztály, a párt tanult a tapasz tálatokból, megedződött az illegalitás gyilkos éveiben. 1945-ben, a világ .egnagyobb. legütőképesebb hadserege, a szovjet nép hadserege felszabadította hazánkat. Ez a tény megnyitotta népünk előtt a fel- emelkedés útját, megteremtette a lehetőséget, hogy ne csak folytassuk, hanem jobban is végezzük, s befejezzük azt a dicső munkát, amelyet azon az emlékezetes márciusi napon megkezdtünk. S, hogy valóban becsülettel folytatjuk, hogy jobban végezzük, abban felbecsülhetetlen és szakadatlan segítséget nyújt a szovjet nép, arra igaz tanú felszabadult népünk, arra tanuságtétel egész életünk. [V agy utat tettünk meg a munkásosztály, a párt vezetésével az elmúlt tíz esztendő alatt. Követtünk el hiEmlékezzünk a Tanácsköztársaság hős harcosaira Kolacskovszki Lajos Knizner Adolf, Gyöngyös Csuhaj József, Eger Semperger Sándor, Verpelét. bákat is, nem tagadja senki. De egyet visszautasítunk: mert nem igaz, bárhogy is próbálja igazolni az ellenség: a párt alapvető politikája mindenkor helyes volt, s az ma is. 3z a politika, amely a szocializmus építését, a nép jólétét, szabadságát, békéjét és függetlenségét. van hivatva biztosítani — a nép politikája, amellyel egyetért a város és falu minden becsületes embere. Egyetért, mert érzi és tudja, hogy ez az egyetlen helyes politika, mert előtte van a szovjet nép életének nagyszerű példája. Amikor 36 esztendőre visszaszáll népünk emlékezete, amikor felidézi a majd négy évtized minden emlékét, a munkanélküliséget, az éhezést, a fasizmus poklát. 1945 hajnalát, az elmúlt tíz esztendő kemény harcát — lehetetlen, hogy ne érezze: jó úton járunk, jó úton vezet a párt, amelyért tagjai közül oly sokan életüket áldozták, s hogy ezt a pártot érdemes követni, mert a történelem igazsága testesül meg benne. Érdemes követni, okos dolog úgy dolgozni, ahogy a munkásosztály dolgozik, ahogy a kommunisták mondják, mert ez nem a távoli légvárak ígéretét, hanem a mindennapi kenyér bőségét jelenti. A ranyló betűk a mártírok ** emlékművén; hősök nevei. Ök tudták, hogy jó ügyért ontják vérüket, mi bebizonyítottuk, s bebizonyítjuk, hogy igaz volt hitük, hogy teljesült akaratuk. Dolgozzunk jobban, kövessük még szilárdabb egységben a pártot, a munkásosztályt — ez lesz az igazi kegyelet, s az igazi hála a Nemecz Józsefek iránt. />> BALÁZS SÁNDOR HARCOS ÉLETE Csöndes, halkszavú ember. Vékony, sápadt arcú. Az ötödik évtized utolsó hónapjai maradnak a háta mögött. Beszéde eleinte vontatott, majd, mint a forrás vize, felfakad szívéből a mondanivaló. Nemsokára sebes folyamként száguld vele az emlékezés. Életéről beszél: 1928-ban lépett a szociáldemokrata pártba. Ahogy ő mondja: „Csendes szemlélő“- ként figyelte a többiek munkáját. Még nem az elvek, inkább a közösség embersége, meg a szórakozás — a könyv, a sakk — vonzotta. Nem szerette a kisemmizettek egyedüllétét, Majd egyre jobban kinyílt a szeme. A szíve is, mikor az emberek százai, ezrei kerültek az utcára. Megnőtt a munkanélküliek serege. 1930-tól már részt kér a párt munkájából. Céljuk egységbe tömöríteni a munkásokat. Jelszavuk: munkát, kenyeret. Küldöttség megy követelésükkel a polgármesterhez. Később belátják, a petíció nem sokat segít. 1931. Megnősül. Nehéz a megélhetés. Egyre kevesebb ember jut keresethez. Hébe- hóba, inkább csak nyáron kap ő is munkát. Azt is vidéken. Az egri mesterek — asztalossegéd ekkor —. nem szívesen alkalmazzák. Tudják róla, a pártban dolgozik. 1939. Megismerkedik a mari xizmus ' tanításaival. Egy tanfolyamra jár. Ezt Zbiskó József. Balázs Ignác és Bolya István vezetik. Meglátja a különbséget a marxisták és a szociáldemokraták tanítása között. A válaszút eredménye: a kommunisták oldalára áll. Hajnal Mihály lakásán, a várhegyi menedékházban találkoznak. Az ő otthona is nyitva áll harcostársai előtt. A közelgő háború réme még szervezettebb munkát követel. Céljuk ekkor a parasztság megnyerése. 1941. A háború tüze már világszerte lobog, s pusztít. A terror évei még nehezebbek, megkezdődik az üldözés. Gré- gász József, a Hajnal-testvérek, Karaszeg Mihály ekkor kerülnek börtönbe. S megindul az itthonmaradók körében a harc az üldözöttek hozzátartozóinak segélyezéséért. 1944. A szovjet csapatok előretörése, s hazánk keleti részének felszabadítása reményt s erőt ad. November 30-án Eger is felszabadul. Balázs Sándor polgárellenőr lesz. És szervezi a kommunista párt tagjait is. Majd fontos feladatot kap: a felnémeti fűrészüzem igazgatójának nevezik ki. Nagyon nehezen, de két hét múlva már folyik a munka. Nemzeti bizottsági tag. A szakszervezeten belül a munkások foglalkoztatásáért, ellátásáért, bérezéséért tevékenykedik. 1946. Hevesen a járási párt- bizottság titkára. — Ezzel a feladattal bízta meg a párt. Az évszázadokig földre éhes nép már másodszor vet magot a saját földjébe, de sok még a harc a föld körül. Néha jogosan, néha jogtalanul, a nyugatról visszajövök követelőznek. Igazságot kell tennie. 1950-ben — három évi egr', a megyei földhivatalban végzett ténykedése után — a párt ismét új feladatot bíz rá. Megindulnak az építkezések, vezetőkre van szükség. Rákospalotán egy építőipari tanfolyamot végez, onnan a Magasépítő Vállalat személyzeti osztályára kerül előadóként. 1952 novemberétől a Fűrész és Faipari Vállalatnál műszaki vezető. Legfontosabb feladatának a fiatalok nevelését tartja. Büszkén említi Bozsik József nevét, akit legjobb tanítványának nevez, de büszke a 13 női dolgozóra is. Nekik — a jó mesternek és tanítványainak is — köszönhető, hogy 1954-ben háromszor lett élüzem a Faipari Vállalat. 1954. A novemberi választáson tanácstag lett Balázs Sándor. Választói bizalmára jó munkával válaszol. Tagja a városgazdálkodási állandó bizottságnak. Ez évben az egri utcák megjavítását vették tervbe. Az utcai villanyvilágítás rendezése, műemlékek gondozása is szerepel tervükben. A város parkosítását, játszóterek létrehozását, az iskolák, óvodák, napközi otthonok tatarozását is tervbe vették. Családjára, gyermekeire is gondolt Balázs Sándor, amikor megszavazta ezeket. A Knézich utca lakói sokat panaszkodnak a TÜZÉP-re, mert az utcai rakodás miatt a sarat kell taposniuk, a csatorna is eldugult egy utcaszakaszon. A panasz orvoslását Balázs Sándorra bízták. S a Knézich utcabeliek nyugodtan remélhetik: az adott saó valóra válik, nem kell sokáig sárban járniok. \ ★ Szerényen mondotta el eze- 1 két Balázs Sándor. Szerényen, de egy árnyalat keséget is éreztem a hangjában. Jogos ez a büszkeség, hisz érzi. látja, hogy munkatársai, választói, de a párt vezetői és kommunista harcostársai is értékelik, megbecsülik munkáját. Harcos élete, szivének melegsége, szilárd akarata valamennyiünk példaképévé teszi. Én is annak tekintem. Sz. Z.-nc. Ez az új kiadás egyik leg- “ fontosabb feladatának éppen azt tűzte ki, hogy a régen óhajtott helyesírási egységet valóban megteremtse, s az eddig még szabályozatlan kérdéseket rendezze. Néhány eddig nem szabályozott helyesírási ténynek a gyakorlattól eltérő volta és néhány időszerű írásmód (kevésbé, bölcsesség, ésszerű, eddzük) egyeseket arra indított, hogy a bírálat hangját felcseréljék a hamis gúnyolódással. Természetesen hiba volt az is az Akadémia részéről, hogy a szabályzat megjelenését nem előzte meg tüzetesebb, minden- oldalú, szakszerű ismertetés. Meg kellett volna szélesebb körben is mutatni a változások mögötti elveket és elgondolásokat is. Most feladatom éppen az, hogy az alábbiakban megmutassam, hogy ebben az új szabályzatban a változtatások megfontolták, van elvi alapjuk és nyelvészeti magyarázatuk. Változás történt például a kevésbé hangsor írásában. Az új szabályzat értelmében egy b-vel írjuk, az eddigi két b-s írásmód helyett. A kiejtés szerinti egy b-s alakot magyarázza az is, hogy a kevésb középfokhoz eredetileg csak -é járult s nem pedig -v, így a fonetikus egy b-és írásnak van történeti hagyományos alapja is. A kiejtés szerint írjuk ezentúl két s-sel a bölcsesség szavunkat is. Eddig így írtuk: bölcseség. A kiejtésünkben azonban a két magánhangzó közötti s kettőződött, azaz két t-sel ejtettük ezt a hangsort, fciost ezt az írásban is jelöljük. A bölcsesség szavunk írásképében is az üresség, eszesség, stb. szavak csoportjába tartozik. A kiejtés szerinti frásmó** dot terjesztettük ki az éjszalka, a lagzi, a lélegzik szavakra is. Ezekben a hangsorokban nem tüntetjük fel többé az elhomályosult szóelemeket (éjtszaka). A köznyelvi kiejtésnek megfelelően rövid mássalhangzóval fogjuk írni a következő szavakat: sofőr, peron, rafinált, büfé, program, terasz stb. Eddig sok panaszra adott okot a sok vagylagos alak, illetőleg forma helyesírásunkban. A vagylagos formák legnagyobb részét megszüntette az új szabályzat, (-épp, éppen, -képp, -képpen. gyújt, gyűjt, jöjj, múlt, összesség stb. formák lettek csak helyesek.) Változtatás a régi írásmódhoz viszonyítva az is, hogy a semmikor, semmilyen szavakat most már hosszú m-mel írjuk. Ezekben a hangsorokban az előtag nem a se, hanem a sem. Lényeges módosítás a meghonosodott idegen szavak magyaros, a magyar szótagolás szerinti elválasztását előíró szabály is: ref-lex, de-mok-rá- ci-a, e-pig-ram-ma, te-leg-ram, stb. Helyes elv és gyakorlat ez, mert azok, akik nem ismerhetik a görög és latin etimológia szerinti elválasztást, teljes bizonytalanságban voltak az ilyen típusú szavak elválasztáséban. Az új gyakorlat tehát azt a hagyományt követi, hogy a nem összetett szavakban a magánhangzó között hangsorát helyesen valóban így választjuk el: edz-dze. Az edző, eddze, ed-ző, ed-dze írásformák egyúttal tükrözik ennek az új szabályzatnak az újításokban követett óvatosságát is, pedig helyesírásunk rendszerébe már beillett volna: az eddző, edz-dző írásforma is. A gyakorlatból is nagyon jól tudjuk, hogy helyesírásunknak talán legnehezebb problémája az egybeír ás és külön- írás kérdése. Ennek részben oka, illetőleg magyarázata az a tény is. hogy eddigi helyesírási szabályzatainkban ez a kérdés volt a legszabályzatla- nabb, s az utóbbi években kitört az egybeírási járvány és öles szavak rútították az írást. Valóban, az eddigi gyakorlat inkább az egybeírást terjesztette. Az új szabályzat pedig inlkább a különírás híve. Ez az úi szabályzat sem tudta megnyugtatóan rendezni a problémákat, bár 78 szabályt ad a kérdésre vonatkozóan. A kérdés, a probléma megnyugtató rendezése elsősorban azért nehéz, mert az egybe-, illetőleg a különírás alapja a szavak összetett, vagy nem összetett volta. Az összetételek pedig állandóan keletkeznek és különösen problémát okoznak az ún. átmeneti kategóriák, határesetek: vannak olyan szó- kapcsolatok, amelyek még nem egységes fogalmat jelentő ösz- szetételek, de nem is szószerkezetek többé. (Alumínium edény, zsíros kenyér egyes szám.) Éppen ezek miatt az átmeneti határesetek miatt nagyon nehéz teljes bizonyossággal eligazító szabályokat adni. Van bőven ingadozás, s az új szabályzat az ingadozás esetében inkább a különirást ajánlja. Ajánlja továbbá — nagyon helyesen — azt is, hogy az egybeírás következtében ne keletkezzenek igen hosszú szavak: „Olyan szókapcsolatot tehát, amely öt-hat szótagnál többől áll, lehetőleg ne írjunk egybe.“ írjuk külön az alkalmi kapcsolatokat is (eső kísérte vihar). Általában az egybeírás és különírás szabályainak alapos áttanulmányozása komoly útbaigazítást ad számunkra, s a gyakorlat emberei a legtöbb vitás kérdésben megnyugtató választ kapnak a szabályzatban. E z az írásunk nem merí“ tette ki mindazt a sok problémát, ami felmerül, illetőleg felmerülhet helyesírásunk időszerű kérdéseivel kapcsolatban. Nem is ez volt a célja. Befejezésképpen ki kell emelnem azt is, hogy az egyén szempontjából igen fontosnak tartjuk a helyesírásban való jártasságot és komoly bölcsességet és igazságot mondott el 1832-ben egyik didaktikusunk: „Az embernek anyai nyelvén helyesen kell nemcsak beszél- ni, hanem írni is, mert a legékesebb írás is elveszti a becsét, ha abban a helyesírás ellen való szembetűnő hibák találtatnák.“ Ez az igazság ma is érvényes! A jó helyesírásért sokat kell tanulnunk. Ezért a fentebb ismertetett helyesírási szabályzat új kiadását is sokat kell forgatnunk. Ehhez a munkához kívántunk adni eligazítást és segítséget. Dr. Bakos József nyelvész, főiskolai tanári álló két vagy több mássalhangzóból szótagoláskor csak egyet, az utolsó visszük át: ap-ró, temp-lom. A i idegen szavak írása ** egyik legtöbbet vitatott kérdése helyesírásunknak. Hogyan írjuk az idegen szavakat? Magyarosan, a nálunk szokásos kiejtés szerint? Vagy pedig az eredeti idegen helyesírással? (Gőte = Goethe, pulzus *= pulsus, reakció = reactio.) Többen az összeegyeztetést követelték, mások azt hangoztatták, hogy mivel a kiejtés szerinti írás az idegen szavak egyre nagyobb körére terjed ki, engedjünk szabad teret ennek a folyamatnak. Csupa bizonytalanság! Sajnos, az új szabályzat sem teremtett ebben a kérdésben teljes bizonyosságot. Csak azt írja elő, hogy a tudományos munkákon kívül használt idegen szayak közül az elterjedtebbeket, a közkeletűeket magyarosan írjuk, a többieket pedig ha latinbetűs írásrendszerű nyelvből valók, az eredeti helyesírás szerint. Az egyéni elbírálás dönt majd: mit tartunk már közkeletűnek, s mit még idegen szónak. Helyes elv az idegen tulajdonnevek hasonult rágós alakjainak a magyar tulajdon- és köznyelvekkel azonos szabályok szerinti írása: Goethét, Engelsszel stb. Ha azonban az idegen írásmód szerint írt személynév kettőzött betűvel végződik, az azonos mássalhangzóval kezdődő ragot kötőjellel kapcsoljuk a névhez: Marrról, Scott-tal, stb. I gén lényeges változás tör- * tént a dz és dzs betűk űj kettőzésében és a kettőzés elválasztásában. Eddig ugyanis a fonetikai tényekkel és helyesírásunk gyakorlatával ellentétben álló írásmódot követtünk. Az eddigi gyakorlat alapján a dz és dzs betűk második tagját kettőztük (edzze), pedig ebben a hangsorban a dz • ugyanúgy egy hangnak többjegyű betűje, mint pl. a es, a gy, vagy a zs. Ezeket pedig így szoktuk kettőzni: ccs, ggy, zzs. (öccse, faggyú, stb.) A mássalhangzók hosszúságának jelölésében tehát a kétje- gyűek csonkított kettőzése van gyakorlatban. Most ezt az elvet, illetve gyakorlatot az új szabályzat a dz és a dzs hangokra is kiterjesztette. Ezután tehát ez a helyes alak: eddze, fogóddzék, peddze, azaz a ha- sonulási formákban a hosszú ejtést feltüntetjük: dobálóddza- nak, dörgölőddzene, míg a nem hasonulásos formákban változatlanul megmarad a rövid dz írásmód: edző, pedzi, stb. Bár ezekben a szavakban is hosszan ejtjük a dz hangot, a hosszúságot az írás nem jelöli. Elválasztásuk tehát: ed-ző, ped-zi. Valójában felemás megoldás ez, de addig, míg át nem térünk az e hangokat tartalmazó szavak kiejtés szerinti fonetikus írására, ezt a szabályt kell követnünk. Ha majd a kiejtésben hangzó hosszúságot az írás is jelölni fogja (eddző), akkor az elválasztásban is jelölni fogjuk a hosszúságot (edz-dző). Az edzi ige felszólító módjának eddze A magyar helyesírás időszerű kérdései
