Népújság, 1955. március (18-26. szám)

1955-03-13 / 21. szám

Vilas proletárja/ egyesüljetek! NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 21. SZÄM. Ara 50 fillér 1955 március is. vasárnap Föld, kenyér, szabadság A föld: amelyet simogató ujjal morzsol a paraszt, amelyért vérét, életét áldozta ezer­szer a nép; a föld, amely életet ad, mun­kát, jövőt, tisztességet, amelyen születtünk, s amely befogadja testünk. A kenyér: elsők között tanulja ezt a szót a gyermek, ezt szeli az édesanya, ezért dolgozik a falu egy esztendőn keresztül; kenyér: a mindennapi élet. A szabadság: a föld és a kenyér. Hogy vidáman penghessenek a kaszák, hogy sza­badon szárnyalhasson a dal, hogy tervektől dús jelenünk gazdag jövőt szüljön, hogy két kezünk, izmaink nagyszerű gondolataink gazdái, a megvalósult tervek aratói mi le­gyünk. Ez a három szó, amelynek mindegyike ezret és ezret takar, ez a három szó, amely­ért Dózsa György és Esze Tamás, Kossuth Lajos és Szamuelli Tibor harcolt, s életét adta, ez a három szó népünk hitvallása, legdrágább kincse. Kilencvenhét esztendő, másfél emberöltő választja el történelmünk két nagy dátu­mát: 1818—1945. S mégis, hogy eggyé vál­hatott, hogy egy fogalommá kristályosodha­tott ez a három szó, hogy valósággá válha­tott népünk ezeréves álma. 1848 minden igaz vágya, — ahhoz 1945-nek kellett jön­nie. Amit 1848-ban megkczdtünk, azt a szov­jet nép segítségével 1945-ben folytattuk. Most, hogy emlékezünk a márciusi ifjúk­ra, a Iegjobbakra, a fiatalok örök példa­képeire, nem meghajtjuk, hanem megemel­jük, a magasba lobogtatjuk népköztársasá­gunk címeres lobogóját. Magasra emeljük, mert nem haltak meg ők, mert nem a sza­badságért folytatott harc végét, hanem e harcnak egyik állomását jelentette. Magas­ra emeljük e zászlót, Jioey .*rszőc ijláy lássa, amiért Petőfi és Bem apó, Irinyi és Vasvári és a névtelenek ezrei küzdöttek 1848-ban, a szabadság világító fáklyájaként az egész világon, azt 97 esztendő után ki­vívtuk, s az osztrák, s a cári csizmáktól sárba tiport lobogót a szovjet nép segített magas­ra emelni. Nem beszélhetünk úgy 1848-ról, hogy ne emlékezzünk 1945-re. Nem emlékezhetünk úgy 1848-ra, hogy ne beszélnénk 1945-ről. Ezt a két dátumot, mint lobogónk három színét a népköztársaság címere, úgy íveli át, köti össze a dicsőséges Tanácsköztársaság, a kommunisták illegális harca, népünk, mun­kásosztályunk majd százesztendős szaka­datlan küzdelme a földért, a kenyérért, a szabadságért. „Bár felül a gálya, s alul a víz­nek árja, azért a víz az úr”. Bár, majd száz esztendőn keresztül ismét a nép nyakára, görbedő vállára ült az önkény, véres szám­adó széket tartva 1848-ért, 1919-ért, de a népben forrt az ár, a nép lelkének kohójá­ban izzott a szabadság utáni vágy ellenséget pusztító lángja. S e nagy kohó tűztáplálói a kommunisták voltak, s hogy tüze kiszaba­duljon, hogy elsöpörje az önkényt —, abban a szovjet nép a szabadságát már megvalósí­tott orosz nép volt a segítőnk. Március 15. Nemcsak a szabadságharc 107 esztendős évfordulója, de évfordulója nagy folytatásának 1945-nek, a földosztásnak is. Tíz esztendővel ezelőtt birtokába vette né­pünk a drága földet, melyért annyit, de any- nyit áldozott, amelyet más bitorolt, de amely­ért csak vérezett. Eldőlt az ezredéves per, s a „bíró” kalapácsa Mezőtárkány határában jelezte először a földbe verődő karókon: ezt a pert, az igazság jussán, fellebbezhetetlenül a nép nyerte meg. S aztán szaporán kopogtak ezek a kalapácsok, s 1945 április végére jó­formán mindenütt szétosztották a földet He­ves megyében. Szétosztották Kápolnán, ahol győztes csa­tát vívtak 1848 hősei, szétosztották a füzes­abonyi és a hevesi járásban, Eger környé­kén, amerre a győztes 1919-es Tormási külö­nítmény járt. Szétosztották mindenütt a me­gyében, mert nemcsak munkájával, de véré­vel is igazolta népünk: övé a föld, s övé lesz kenyere, mert övé már a szabadsága. Üj honfoglalás volt ez: 121 ezer hold hevesi földet osztottak szét, majd 32 ezer földáhító között. Földet kapott a 92 ezer holdas érsek­légi birtok cselédje, a Hatvány, Orczy bárók földjén dolgozó summás, Lehotai János, akit korbáccsal vert Molnár Gusztáv bérlő birto­kos, Leiszner Sándor egri, Siller Flórián egerszalóki, Pető Mihály tarnabodi nincs­telen. Valóban, új honfoglalás volt ez! Tíz esztendő pergett le a történelem ho­mokóráján, s ez alatt a tíz esztendő alatt „élni tudtunk a szabadsággal”, megtanított élni a szovjet nép példája, mert erre kötele­zett bennünket a márciusi ifjak, a szabad­ságharc hőseinek drága vére, mert velünk volt, mert velünk van a párt. Mert ki védte meg a karácsomba k földjét Adorján József volt földbirtokostól? Ki, az egri újgazdák szőlejét özv. Petró Kálmánné nagybirtokostól? Ki, nem engedte visszavenni a tarnaörsi parasztok földjét, melyet pedig oly hévvel, s szemtelenül követelt vissza Orczy báró? A párt, a magyar kommunisták pártja. S ki segített az új gazdákon, akiket már néhány hónappal a földosztás után foj­togatni kezdett az iga, vetőmag uzsora pél­dául Viszneken? A párt, a munkásosztály, amely kiadta a jelszót: „Földet viasza nem adunk“, a párt, a munkásosztály, amely ki­harcolta, hogy Heves megye új gazdái is kapjanak hosszúlejáratú hitelt, hogy igás- állatot, vetőmagot, műtrágyát vehessenek, hogy megművelhessék kapott földjeiket. A párt nemcsak kiosztotta, nemcsak megvédte a földet, hanem segített abban, hogy ez a föld kenyeret is adjon. A szabad földön nagy utat tett meg né­pünk. Az új gazdák, akik vad elszántsággal, nem egyszer kapával, ásóval estek földjeik­nek, akik még a régi cselédlakás vizes falai között hajtották fejüket nyugovóra, akik éj­szakánként attól remegtek, hátha mégis visszaveszik földjét, — az új gazdák, akik sírtak a kiosztott tábla szélén: ma jómódú parasztok. Komoly szavuk, tekintélyük van falujuk sorsában. Sokan már a termelőszö­vetkezetben dolgoznak, az új utat járják, mert a szövetkezetek példáján megtanulták, a párt szavát megszívlelték, hogy a paraszti felemelkedés egyedüli helyes útja, amely gazdag jövőt biztosit, — a szövetkezet útja. Az új gazdák, velük együtt egész népünk most emlékezik. Emlékezik 1848-ra, a már­ciusi fiatalokra, az aradi 13-ra, s emlékezik 1945-re, amikor a szabadság ágyúdörgése volt a földosztás himnusza. Emlékezik — s ezért is, de azért is, mert az elmúlt tíz esz­tendő alatt megtanulta — érzi, tudja, mi a kötelessége. Védeni a földet, amelyért őseink oly sok vért, ő maga annyi verítéket áldozott. Védeni a kenyeret, mely egyre több és fehérebb, és védeni a szabadságot, amely nélkül nincs föld és nincs kenyér, és nemcsak védeni, de jobban, gondosabban is dolgozni a szabad­ság fényénél. Hogy még többet adjon a föld, hogy még több új ház épüljön, hogy még gazdagabb, erősebb legyen hősi népünk. S ehhez az szükséges, hogy most korán kerüljön földbe a mag, hogy úgy ápoljuk, dédelgessük, mint anya a gyermekét. Hogy az üzemekben, a bányákban szaporábban járja­nak a gépek, a csákányok, hogy kevesebb legyen az értéktelen árú, s több, jóval több és olcsóbb, ami jó, amire oly szüksége van népünknek. Arra van szükség, hogy össze­fogjon a város és falu, éppen úgy, mint ami­kor a hazát, majd a földet kellett védeni, összefogjon és együttes erővel, harci fegye­lemmel gazdagítsa sokat szenvedett, végre szabad hazáját. Mert szükség van most erre. Hisz a sor­sunkban annyiszor beletaposó német csizmák ismét ott dübörögnek Bonn utcáin, ismét arra szövetkeznek a nép ellenségei, a halál magvetői, hogy elvegyék, amiért egész tör­ténelmünk folyamán, 1848-ban, 1919-ben, s 1945-ben keményen harcoltunk, s amit a Szovjetunió segítségével tiz éve védünk, — elvegyék földünk, kenyerünk, szabadságunk. Tanuljunk népünk harcaiból, adjon mun­kánkhoz új erőt az emlékezés, álljunk szi­lárdan a béke őre, a Szovjetunió mellett, kövessük a pártot, amelynek vezetésével megvalósítottuk a szabadságharc minden ál­mát, amelynek segítségével felépítettük új hazánkat, amely most is új győztes csatára vezényli népünk. Ünnepélyes keretek között nyilt meg Egerben a Szovjet Film Ünnepi Hete. Az ünnepi megnyitón megjelent V. P. Bászov, a „Bátorság iskolája” című szovjet színes film ren­dezője, valamint A. F. Truszov, „Szovexporí film“ magyarországi képviseletének vezetője, A képen V. P. Bászov megköszöni az egri dolgozók kedves ajándékait. TELJESÍTSÜK A NEGYEDÉVI BEGYŰJTÉST TERVET Gyöngyösoroszi a felszabadulási verseny élén Gyöngyösoroszi, a másfél­ezernyi lakosú mátraalji köz­ség nem először hallat magá­ról. Talpig becsületes, köte­lességtudó parasztsága az utóbbi években mindig ott volt az elsők között, ahol a haza, az állam iránti kötelességtel­jesítés mértékét értékelték. Most a felszabadulási verseny­ben még lelkesebben vesz részt a község dolgozó pa­rasztsága az állampolgári kö­telezettség teljesítésében. — Én úgy vagyok vele — mondja Tóth Gábor közép­paraszt mintagazda — hogy nem is tudok nyugodtan alud­ni, amíg nem rendezem egész évi beszolgáltatásomat. S Tóth Gábor már február elejére beadta évre előírt állat- és állati termékeket, mert ő volt az első, aki alá­írta április 4-i versenyvállalá­sát is. Még 44-en követték példáját, Besze János, Lukács Béláné, Ludányi János és a többiek, valamennyien régi élenjáró gazdák. A vállalás persze csak pa­pírmunka, fehéren fekete, ha nem követik a tettek. A gyön- gyösorosziak azonban nem olyan emberek, akik felelősség nélkül firkantják le a nevü­ket. Egyre-másra jöttek létre a társulások, akinek hízófe­leslege volt, felajánlotta erre a célra, egyesek nyakukba vet­ték még a szomszédos közsé­geket is — s most már ott tar­tanak, hogy a megyében is közel járnak az első helyhez. Sokat segített ebben, hogy az egyénieket is megelőzve 86 százalékban teljesítette hús­beadási kötelezettségét a gyöngyösoroszi Február 24 ter­melőszövetkezet. Molnár Lajos Gyöngyösoroszi Versenyre hívta a soproni a gyöngyösi járást Hazánk dunántúli soproni járása sokkal jobban áll a begyűjtési versenyben, mint a gyöngyösi. De mint a megye­béliek írják kihívásukban: „azért választunk ilyen ver­senytársat, hogy április 4-ét -iiv-.il nagyobb eredményekkel ünnepelhessük". A gyöngyösi járás arra tett ígéretet, hogy egész évi beadási tervét ápri­lis 30-ig 32 százalékban telje­síti, s az eddig begyűjtött mennyiségen felül hatszáz sertéssel, 200 vágómarhával, 200 mázsa tojással, ugyaneny- nyi baromfival, valamint 1000 hektoliter tejjel járul hozzá dolgozó népünk élelmiszerel­látásához. A járás veztői kilenc pont­ban kidolgozták azofest a inóc." szereket, eszközöket is, ame­lyeknek segítségével biztosíta­ni tudják vállalásuk teljesíté­sét, s a párosverseny győzel­mét. A detki MADSZ asszonyok a begyűjtésért A detki MNDSZ asszonyok Ragó Jánosné tanácselnök kezdeményezésére értekezletet tartottak, melyen megvitatták, hogy s mint lehetne segíteni a begyűjtésben való lemara­dáson, Elhatározták, hogy a tervek teljesítéséért sorra lá­togatják azokat a gazdákat, akik még nem teljesítették to­jás- és baromfibeadásukat. Az elhatározást tett követte, s a tettek nyomán máris eredmények mutatkoznak a községben. Eddig naponta 20— 30 kilogram baromfit vittek a be gyűjtőhelyre, ma már nem ritka a mázsán felüli átvétel sem. Tojást azelőtt egy-két ki­lót vittek a felvásárló helyre a detki gazdák, most már na­pok óta 60—70 kiló kerül át­vételre. Az MNDSZ asszonyok lelkes munkája, a tanácstagok példamutatása biztosíték arra, hogy Detken alapjaiban meg­javuljon a begyűjtési munka. Lépjenek fel keményen az ellenséggel szemben Szihalmon Az utóbbi időben számottevő javulás tapasztalható Sziha- lom község begyűjtési munká­jában: harmadik helyen áll a járás begyűjtési versenyé­ben. Az eredmények olyanok­nak köszönhetők, mint Kottán István ötholdas dolgozó pa­raszt, aki tavalyi gabonából már most teljesítette idei egész évi gabonabeadását, vagy Sári Pál hatholdas, aki a sertésbeadás teljesítésében mutat példát. Az eredmények azonban sok­kal jobbak is lehetnének, ha a községi tanács, a begyűjtési hivatal dolgozói határozottab­ban lépnének fel az osztály­ellenséggel szemben. Nem sza­bad eltűrni, hogy Kovács La­jos 86 holdas. Koós Pál 42 hol­das, Antal Károly 32 holdas kulák közel 100 ezer forint ér­tékű terménnyel maradjon adósa államunknak. Ahol alszik az osztálykarc Tarnalelesz község tanácsa, a begyűjtés dolgozói megfeled­keztek arról, hogy kulákok is vannak a községben, akik korántsem feledkeztek meg ku­lák mivoltukról. Id. Kovács rm Vendel 45 holdas, s példája nyomán több társa hat-nyolc- száz négyszögölenkint pénzért, s egyéb szolgáltatásért bérbe­adta a földjét. S ezekért a földdarabokért senki sem tel­jesíti beadási kötelezettségét; A község vezetői pedig ahe­lyett, hogy a törvény szigorá­val lépnének fel a spekulálók, törvényt kijátszó kulákokkal szemben, egykedvűen tűrik az osztályellenség mesterkedéseit; Figyékmébe ajánljuk ezt a~ járási pártbizottságnak, s a já­rási tanácsnak. A begyűjtési bét tapasztalatai Február 21-től március 5-ig tojás és baromfibegyüjtési he­tet rendeztek megyénkben. Az első héten az egri járás 951, a hatvani 941, a hevesi 1442, a pétervásárai 1291, a gyöngyösi 1035, a füzesabonyi járás pedig 912 kiló tojást gyűjtött be. A számok azt igazolják, hogy; ott, ahol megfelelően foglalkoztak a begyűjtéssel, ott az eredmény sem maradt el. A pétervásári járásnak ötször kisebb az ál­latállománya, mint a füzesabo­nyinak, mégis sokkal több to­jást gyűjtött. Megmutatkozik ugyanez a községek munkájánál is. Mező- tárkányban például kereken 8000 tojást vittek a begyűjtő- helyre a dolgozó parasztok, míg Maklártályán 4000, Kará- csondon 3000-et, Kaiban 1600, Tamaörsön mindössze 360 to­jást. A FELSZABADULÁSI MŰSZAK GYŐZELMÉÉRT A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói felkészültek a felszabadulási műszakra A tröszt dolgozói felkészül­tek, hogy március 15-től április 4-ig sikerre vigyék a felszaba­dulási műszakot. Az első te­endő az esedékes havi terv teljesítésén esett csorba kikö­szörülése. A tröszt ugyanis már­cius 9-én reggelig 95,7 száza­lékban teljesítette havi tervét. — Ez csak átmeneti nehéz­ség — vélekednek a tröszt bá­nyászai és vezetői. A munka­helyek és gépek rendbehozá- sával, új frontok nyitásával,; biztosítottuk a terv teljesíté­sének minden feltételét. Vélekedésüknek úgy látszik megvan a reális alapja, hisz 9-én reggelre havi tervüket már 106 százalékban teljesítet­ték. s most elhatározták, hogy a felszabadulási műszakban1 1500 tonna szenet termelnek tervükön felül. A műszakban az aknák ver­senyében első helyen álló ró- zsaszentmártoni IX-es akna 11-es frontja készül a legjob­ban. Az itt dolgozók január 3-tól március 9-én reggelig 3110 tonna szenet adtak előírt tervükön felül. Most verseny­re hívták a tröszt valamennyi frontját, s ígéretet tettek, hogy április 4-ig újabb 800 tonna szenet adnak tervükön felül. Több meszet ad a Bélapátfalvi Mészmű A Bélapátfalvi Mészmű dol­gozói a felszabadulási verseny óta kiváló munkát végeznek. Január 3-tól március 10-ig 250 kétszoba konyhás családiház felépítéséhez elegendő meszet termeltek tervükön felül. Most, csatlakozva a felhíváshoz, arra tettek ígéretet, hogy újabb 166 családi ház felépítéséhez ele­gendő mennyiségű meszet gyártanak előirányzatukon fe­lül. Az üzemben gondoskodás történt arról is. hogy a dolgo­zók elért eredményei naponta nyilvánosságra kerüljenek. A szakszervezeti bizottság ren­dezésében vasárnap, március 13-án, „Jó munkáért — szép muzsikát“ címmel kultúrmű­sort adnak az üzem legjobb dolgozóinak. Felszerelték a hangoshíradót is és naponta ismertetik a műszak legjobb munkásainak elért eredmé­nyeit

Next

/
Oldalképek
Tartalom