Népújság, 1955. március (18-26. szám)

1955-03-03 / 18. szám

1955. március 3, csürtörtök NÉPÚJSÁG 3 n Jól felkészült a tavaszi munkára a herédi Micsurin és a b agykökény esi Táncsics TSZ A két termelőszövetkezet régi, s valóban egymáshoz méltó versenytárs. Mindkettőnek egyforma földterülete, gyümölcsöse és taglétszáma van. Tegyünk látogatást ezekben a szö­vetkezetekben, nézzük meg, hogyan készültek fel a tavaszi mezőgazdasági munkára s azt is, hogy az eddigiek alapján hogyan áll a verseny. A tavaszi munka időszerű feladatai A hetidi Micsurin T ermelőszövetkezetben Velünk van a szomszédos termelőszövetkezet elnöke is, Papp Albert. Eljött, hogy sa­játmaga ismerkedjen meg ver­senytársa munkájával. A tsz elnöke. Fekete Sándor, vala­mint az agronómus, Kerekes Gusztáv sorra mindent meg­mutatnak, megmagyaráznak. Nézzünk be először a magtárba. Első látásra nem a legkedve­zőbb a vélemény a raktár rendiéről, de az elvitathatat­lan, hogy a vetőmagvakat elő­készítették, kitisztították a ve­téshez. Nem messze a magtártól, so­rakoznak a mezőgazdasági gé­pek. Fekete Sándor elnök megjegyzi, hogy a gépeket nem tudjál: ítdél alá helyezni, mert sajnos nincs megfelelő fésze­rük. Ennek ellenére a gépeket azonban mind kijavították, várják a tavaszt, hogy mun­kához lássanak. Van még mintegy 30 hold szántatlan földjük, de erre már megkö­tötték a szerződést a gépállo­mással. Biztosították az őszi­ek tavaszi ápolását is, ott van már a szövetkezetben a pétisó, szuperfoszfát. Nem kell tehát félni, hogy a 103 hold őszi ga­bonavetés „árván" marad. Ellátogattunk az istállókba is. A szarvasmarha-istállóban rend és tisztaság fogad, 25 szép, gondosan tartott jószág áll a jászlak előtt. A tehenek­nél másfél literrel emelték a fejési átlagot, s az egyedi ta­karmányozás alkalmazásával tovább akarják ezt fokozni. A szomszédos lóistállóban is rend és tisztaság fogad ben­nünket, a lovak — hat csikó ki­vételével — trágyát hordanak a földekre, — eddig már rninte1 r 3000 mázsát 'fuvaroz­tak ki a szövetkezet tanyájá­ról. Megnéztük a gyümölcsöst is, ahol 13 holdat megtisztogat­tak már, megvizsgáltuk a könyvelést, — itt azonban már van egy kis hiba. Nem veze­tik napra kész állapotra a könyvelést, a pénztárkönyv is hiányos, nem veszik figyelem­be a bizonylatokat. De menjünk most tovább, a nagykökényési határba. A nagykökényési Táncsics T ermelőszövetkezetben Másnap reggel Fekete Sán­dor elnök, és Kerete Gusztáv agronómus látogatott el Nagy­kő-kényesre, hogy ők is szemé­lyesen győződjenek meg a ver­senytárs munkájáról. Most a herédiek hallgatnak, s figyel­nek, vajon „mit tudnak” a szomszédok. Először itt is a magtárat nézik meg, ahol rend és tisztaság uralkodik, külön tárolnak minden vetőmagot. A vetőmagok mellett névtáblák, amelyekre feltüntették a mag nevét, fajsúlyát. Minden ma­got kitisztítottak, nem vélet­len, hogy szeretik és becsülik a szövetkezet magtárosát, Zsiga Jánost, akinek ugyan­csak jól esik a dicséret. A gazdasági gépek kijavítva vár­ják itt is a munkát, a 20 hold gyümölcsösben elvégezték a fatisztogatást. Kihordtak vagy 2000 mázsa istállótrágyát, megvan a műtrágya is. Szétnéztünk az istállók kör­nyékén is. A sertéskutricák- ban, ahol sok-sok eleven kis malacot láttunk, rendben, tisz­tán tartják a jószágokat — eredménye: nincs állatelhul­Az elmúlt évben többször adott hírt lapunk Stupek Be­nedek Munka Érdemrendes traktoristáról, aki jó munkájá­val méltán érdemelte ki magas kormánykitüntetését. A kiváló traktorista most párosverseny- nyel készül a tavaszi munkára, Keresztesi Lajos traktorista társát „követte meg“: ki ér el jobb eredményt, ö maga vál­A Megyei Begyűjtési Hivatal értékelte a járások, városok és községek felszabadulási verse­nyét az állampolgári kötelezett­ség teljesítésében. Az értéke­lés az évi tervet veszi figye­lembe a teljesítések mérlegelé­sénél. Eszerint ossz. húsbeadás teljesítésében a járások verse­nyében: X. gyöngyösi járás 10,8 2. hatvani járás 10,2, 3. péter- vásári járás 9,3, 4. egri járás lás. Ugyanilyen rendet talál­tunk a szarvasmarha- és lóis­tállónál is. S amikor bemen­tünk az irodába, hogy meg­nézzük a könyvelést, meg kel­lett állapítani, kisebb hibáktól eltekintve, itt bizony ponto­sabban vezetik, mint a Micsu­rin TSZ-nél. A két versenytárs ezután le­ül beszélgetni. Megállapodtak abban is, hogv mint jó szom­szédok segítik is egymást. Fekete Sándor, a Micsurin el­nöke megígérte, hogy fűrész­gépükön elfűrészelik a szö­vetkezet szükséges faanyagát, a Táncsics TSZ, pedig ablak­üvegeket ad a Micsurin TSZ melegágyaihoz. így, közös erő­vel biztosan sikeresen végzik el a tavaszi, s a nyári mező- gazdasági munkákat is. Ez az igazi verseny, kölcsönösen se­gítve egymást — így hozza meg igazi hasznát: a tagok jó­létét, s gazdagságát. Sebestyén János Hatvani járási tanács lalta, hogy április 30-ra 130 százalékban teljesíti tavasz: tervét, 10 százalékos üzem­anyag megtakarítás mellett. Éves tervét november 7-re 150 százalékban teljesíti. Sok sikert kívánunk Stupek Benedek traktoristának válla­lása teljesítéséhez, s figyelem­mel kísérjük ezután eredmé­nyes munkáját. abonyi járás 7,4 százalékkal. A városok versenyében: 1. Gyöngyös 15,2, 2. Eger 13,9, 3. Hatvan 9,3. A községek versenyében Gyöngyössolymos az első 28, míg Bátor és Gyöngyösoroszi a második, illetve harmadik 23— 23 százalékkal. A megye leg­rosszabb községe Lőrinci 4.7, illetve Kisnána 5 százalékkal. Gyümölcstermelő szakkör alakult Poroszlón Az elmúlt napokban Po­roszló község gyümölcsterme­lő gazdái megbeszélést tartot­tak az általános iskola helyisé­gében. Több mint 50 gyü­mölcstermelő gazda, földrnű- vesszövetkezeti tag jelenlété­ben, Sipos Lajos a szövetkezet ügyvezetője üdvözölte a meg­jelenteket. A továbbiakban ar­ról beszélt, hogy a községben pusztulóban vannak az értékes gyümölcsfák, s éppen ezért ajánlatos volna a szövetkeze­ten belül érdekvédelmi szerve­zetet létrehozni a gyümölcs­fák megmentésére, a gyü­mölcstermelés fokozására. Is­mertette is egyúttal a terme­lőkkel a gyümölcstermelő zakkör létrehozásának elő­nyeit. A hozzászólásokban Bata József helyeselte ezt a kezde­ményezést, s elsőnek jelentette ki, hogy belép a megalakítan­dó szakkör tagjai sorába. Fe­hér Gyula felszólalásában már javaslatot is tett a vezetőség megválasztására, Tóth Antal pedig már az új vezetőség fel­adatait határozta meg. Számos hozzászólás után a résztvevők öttagú vezetőséget választottak, ezután 33 olyan termelő nevét írták össze, akik beléptek a szakkörbe, több mint 20 hold gyümölcsössel. Süveges Benedek Mészöv. MEGYÉM HÍREI VASÄRNAP, február 27-én az egri Rákóczi gazdakör tagjai szép ünnepséget ren­deztek. abból az alkalomból, hogy névadójuk, II. Rákóczi Ferenc 250 évyel ezelőtt, 1705 február 28-án bevonult csa­pataival Egerbe. Az évforduló alkalmával Eger város másik két gazdaköre is képviseltette magát és a Hazafias Népfront, valamint a gazdakörök kül­döttei koszorút helyeztek el a 3. sz. iskola falán lévő Rákó' czi emléktáblára. Az ünnepsé­gen a III. sz.. általános isko­la tanulói adtak műsort. — AZ EGRI VIII. SZ. ál­talános iskola tanulói tavaszi kirándulásra készülnek, s eh­hez már most gyűjtik a meg­felelő pénzösszeget. A takaré­kos diákok eddig 4500 forint értékű takarékbélyeget vásá­roltak, mellyel az egy tanuló­ra eső átlag 13 forint. Március eleje van. Az egy­re hosszabbodó nappalok már a tavasz közeledtét jelzik. Megyénk gépállomásai befe- jezték a téli gépjavítást, s a szakemberek — mérnökök, agronómusok — felülvizsgál­ták a gépeket, hogy semmi zökkenő ne legyen a tavaszi munkában. Ezt teszi most a termelőszövetkezeti elnök es brigádvezető is, ilyen alapos­sággal készül megyénk egyé­nileg dolgozó parasztsága is. Újból megvizsgálja a kija­vított vetőgépeket, szekereket, simítókat, ha még nem, ak­kor most sürgősen kitisztítja a vetőmagot. Rendkívül fon­tos itrt, hogy meglegyen a szükséges csávázószer is, mert az üszög — különösen tavaszi­búzánál és árpánál — hol- dankint egy-két mázsás ter­méskiesést is okozhat. Csak ez, megyei viszonylatban 55—60 000 mázsa gabonaki­esést jelenthet. A tavaszi munkák sikerét kormányzatunk számos jelen­tős intézkedéssel igyekszik elő­segíteni. Akinek tavaszibúza- vetési kötelezettséget ír elő a tanács, és nincs vetőmagja, igényelhet a helyi tanártól — elsősorban cserevetőmag elle­nében. Aki nem tesz eleget ennek a rendelkezésnek, az elesik a gabonafélék beadása után járó korpajuttatástól, sőt még meg is büntethetik. Min­den termelőnek elsőrangú ér­deke, de kötelessége is, hogy ősztől elmaradt kenyérgabona vetését pótolja. Korai vetéssel, jó talajmunikával, műtrágyá­zással, tavaszibúzánál is ki­elégítő termést lehelt elérni, különösen akkor, ha legkésőbb március 15-ig elvetik. A tsz-ek azzal is fokozhatják a termés­átlagukat, ha jarovizálják és keresztsorosan vetik. Az egérkár, vagy fagykár által kiritkult őszi búzákat ne vessük felül tavaszival, mert egyenetlen lenne az érés, az elszórt tavaszibúzát nem tud­juk jól betakarni, későn ke­rül csírába, s a gyorsabban fejlődő gyomok elnyomják. Az a leghelyesebb, ha két- két részletben 30—30 kiló pétisót szórunk ki holdanikint, végső esetben, hogy elkerül­jük a gyomosodást, herével vetjük felül keresztirányban. Az őszi gabonát nem szabad kiszárítani, erre csak a leg­végső esetben adhat engedélyt a járási tanács. Minden termelő, de elsősor­ban az agronómusok most azt figyeljék, hogyan teleltek az őszi vetések. Ha a vizsgálat­nál folyóméterenkint 30—35 növényt találunk, akkor nincs hiba, ha kevesebbet, feltétle­nül fe jár ágy áznunk kelL Az idejében és gondosan végzett fejtrágyázással ugyanis hol- dankint másfél, két mázsás többletet lehet elérni, s ez a látszólag kevés mennyiség me­gyei viszonylatban már két­százezer mázsát jelent. A jól előkészített vetőmag­ággyal rakjuk le a jó termés alapjait. Amint az őszi szán­tás teteje megpirkad, azonnal simítózzunk, hogy minél több téli talajnedvességet őrizzünk meg. Akkor legjobb végezni ezt — még akkor is ha a tábla egyes részein sáros a talaj —, amikor a simítóra már nem tapad rá a sár, hisz egy-egy földterület valame­lyik része rendszerint fel­szárad. Az a gazda dolgozik jól, aki tavasszal minden nap­sütéses félnapot, sőt még az órákat is kihasználja. Ilyenkor, de legkésőbb már- dus 15-ig kell elvetni a má­kot, korai borsót, tavaszibú­zát stb. — utána folyamato­san az árpát, zabot, s a ka­pásnövényeket. Az eddigi helytelen szokásoktól eltérően nagyobb gondot kell fordítani a vetés előtti, forgatásnélküli talajelőkészítésre, a kultiváto- rozásra. Az agronómusok fel­tétlenül követeljék meg en­nek elvégzését, különösen a tsz-ekben. Az egyéni terme­lők ezt egyszerű lókapázással is helyettesíteni tudják, s így is biztosíthatják, hogy a kul­túrnövény fejlődése megelőzze a gyomokét. Időközben, de legkésőbb márdus 20-ig be kell fejezni az ősztől elmaradt szántást a szikes és homokos talajokon is. Ha kapásmövényak aló akarunk istállótrágyázni, azt most különösein gyorsan kell alászántand, hasznos ilyenkor a szemcsés szuperfoszfát és a kálisó használata is. Hogy biztos csatát nyerjünk — legyen ezért most minden gazdának és agronómusnak a földjén a szeme, hogy április 4-ét emelt fővel ünnepel­jük. Stupek Benedek traktorista felkészült a tavaszra Értékelték a begyűjtési verseny eddigi eredményeit 9,2, 5. Hevesi járás 8,2, 6. füzes­]Y|ÉG MA IS ÉLÉNKEN él emlékezetem- ben az a nap, amikor (1949. október 4-én) átléptük a magyar határt. Még ma is emlékezem arra a szovjet elvtársra aki Csa­pon, felszállva vonatunkra így üdvözölt ben­nünket: Zdravszvujtye Vengerszkia druzja (szervusztok magyar barátaim.) Akkor még nem tudtunk orqszul, így inkább arckifeje­zéséből, mint beszédéből értettük meg, hogy jó szívvel, örömmel fogad bennünket. Azóta jó öt esztendő telt el, megtanultuk az orosz nyelvet, s öt esztendős tanulmányaim ideje alatt volt alkalmam arra, hogy megismerjem a szovjet embert. De előttem még ma is az a mosolygós arcú szovjet elvtárs áll, aki ott fogadott bennünket Csapon, mert mindenütt épp olyan kedvesek és készségesek voltak hozzánk tanulmányaink során is a szovjet em­berek, mint amilyennek először láttam őket akkor a határállomáson. Tanulmányaimat Leningrádban, a forrada­lom városában végeztem, a gyakorlati időmet (amely a tanulmányi idő egyötödét tette ki), pedig délen, a Fekete-tenger partján töltöt­tem. Megismerkedtem az orosz, az ukrán, a finn, a kozák és különböző nemzetiségű né­pekkel. Élményekkel, tapasztalatokkal gaz­dagodtam minci en leié. Nem is tudom, hogy a Krasznodár területi szőlő-, gyümölcs- és ga­bonatermő gazdaságokról írjak-e, ahol gya­korlati időmet töltöttem, vagy Szocsi, Jalta napfényes partjairól, vagy pedig a leningrádi fehér éjszakáról, avagy éppen arról, hogyan veszi birtokába a szovjet ember az északi vizenyős, mocsaras, bokros területeket, Ho­gyan építik a szétrombolt Puskint, Kievet, Odesszát, Sztálingrádot — mert ezek mind szépek, mindben találtam érdekességet, s ezekből mindből maradt valami bennem. CZÁMOMRA az egyik legszebb élménv az volt. ahogyan a szovjet emberek segítettek, tanítottak bennünket, hogy haza­jőve. minél jobb munkásaivá váljunk pár­tunknak, a magyar néDnek. Amikor kimen­tünk az egyetemre, az igazgató élvtárs foga­dott bennünket, s mivel mi nem tudtunk még oroszul, ő pedig magyarul, kézzel mutogatva Öt év s szovjet emberek között értette meg magát. Beleizzadt míg megértette velünk, hogy nem szabad elkeseredni, mert majd ők segítenek, nem nézve az igazgatói tekintélyt. Nem vették figyelembe nyelvtudá­sunk hiányát, felkészültségünk hiányosságait, felvettek bennünket az egyetemre. Az egyetemi tanár elvtársak az első idők­ben akadályt nem ismerve tanítottak ben­nünket, külön is foglalkoztak velünk. Ha egyszeri magyarázat után nem értettük meg az anyagot, akkor elmondták kétszer, ha kel­lett, hát háromszor. Sőt ennél is tovább men­tek. Megkérdezték az orosz nyel vta n ár nő' ól (aki szintén nem tudott magyarul), hogy mi­lyen szavakat tudunk már, s úgy állították össze az előadás anyagát, hogy azt az álta­lunk ismert szavakkal magyarázhassák meg. Még ma is emlékszem, hogy Vera Ivanovna elvtársnő úgy magyarázta a szabad esésit, hogy papírt ejtett lefelé és a táblára írta a métert, és melléje a másodperceket, hogy szemléltetően magyarázza meg a Szabadesés törvényét. Amikor másodszorra sem értettük meg, annyira kifáradt már. hogy szünetet kért, majd 15 perc múlva megint folytatta, addig amíg meg nem értettük. Látva, hogy mi resteljük. hogy sem oroszul nem tudunk, sem az anyagot nem ismerjük, még ők vi­gasztaltak, biztattak bennünket. Hogy jó eredménnyel tudtuk elvégezni az első évet, majd az egyetem többi éveit, azt elsősorban a szovjet pedagógusoknak, kiváló módszereiknek köszönhetjük. Amikor láttuk, hogy a szovjet elvtársak milyen nagy akarat­tal. milyen jó .szívvel foglalkoznak velünk, lelküsmeretfurdalást éreztünk, ha egv órát is elmulasztottunk, s nem tudtuk olyan jól az anyagot, mint ahogyan azt szerettük volna. Nemcsak tanítottak, hanem neveltek is ben­nünket. keménységre, akaraterőre — egyszó­val igyekeztek bennünket a szoviet emberek kénére forrná'ni. ázót.a ennek már csak az emléke és a hála él bennünk a szovjet elv­társak iránt —, de ez olyan jellemző esemény volt, amely kitűnően megmutatja a szovjet embert. "ÜGYETLEN egy nyugati államban sem vesznek fel külföldit az egyetemre, ha nem tudja az illető állam nyelvét. Ez a minimum. A szovjet elvtársak pedig felvet­tek bennünket, s egy év alatt megtanultuk a nyelvet is, s elvégeztük az egyetem első évét is. Ez olyan nagy eredmény, amelyhez hasonlót még nem látott a kapitalista peda­gógia. Ha bár mi is minden erőnket bele­vetettük a tanulásba, mégsem tudtuk volna elvégezni az egyetemet, ha nem ilyen körül­mények között vagyunk. Nagyon szép emlékek fűznek barátaim­hoz, diáktársaimhoz, akiket ha éjjel költöt­tem is fel, szívesen segítettek, s megmagya­rázták 'azt, amit nem értettem. Sokszor volt alkalmam beszélgetni munkásokkal, akiknek politikai tisztánlátása és helyes internaciona­lizmusa nagy hatást tett rám. A beszélgeté­sek során a legtöbb munkás elmondotta, tudja, hogy sokkal jobban élhetne munkája után, s hogy a Szovjetunió sokkal magasabb életszínvonalat tudna biztosítani, ha nem segítené a baráti államokat, elsősorban a r.épi demokratikus országokat. De ez nem baj, ez így jó, mert segíteni kell a szabad hazájukat építő népeket. Szükség van arra, hogy még jobban és gyorsabban erősödjenek a népi demokráciák, mert csak így tudjuk eredményesen megvédeni a békét. Ugyancsak a szovjet ember S2ép életéről tanúskodik a május elsejei felvonulás. Lenin­grádban május elsején még eléggé hűvös, ta- vaszlas idő van, nem ügy mint Kievban, vagy Odesszában, ahol ekkor már kiskabátban jár­nak az emberek. Nagy é’ménv volt számomra az 1954. évi május elseje. Már napokkal az ünnep előtt kitették a város falaira Marx, Engels, Lenin. Sztálin kéoeit. amelvek körül voltak véve villanykörtékkel, s virággal. Es­ténkirut kigyulladtak a kis körték, melyek olyanok voltak, mintha megannyi kis csillag Venné körül az emberiség nagy jótevőinek, a munkásmozgalom nagy harcosainak arc­képeit. Az utakon, hidakon, villanypóznákon, ott lengtek a vörösszínű zászlók, a köztár­saságok címereivel. M ÁSNAP korán reggel, együtt a nagy néptömeggel, mi is elindultunk. Dél lett, mire odaértünk a Téli palota elé, ahol 1917-ben a hős petrovgrádi munkások és pa­rasztok, élükön a bolsevikokkal, megdöntöt­ték a cárizmust. Közben az úton együtt vi­gadtunk, énekeltünk, táncoltunk a szovjet emberekkel, barátainkkal. Mert egy kis szü­net után a zenekarok mellett a harmonikás is rákezdett a vérpezsdítő polkára, oroszkára, vagy egy keringőre, amelynek hatására, a körben lévő társaság jórésze vidáman táncra perdült. örült akkor mindenki, örültünk a sza­bad, boldog, békés életnek, örültünk a Szov­jetunió eredményeinek, örültünk a tavasznak és a boldog, békés jövőnek, a kommuniz­musnak. A mi felvonulásunk után jöttek a katonai alakulatok, élükön azokkal a tisz* tekkel, akik a második világháborúban meg­verték Hitler állig felfegyverzett hadseregek Este tovább folyt az ünnepség, a kivilágított utcákat, arcképeket, a Névén állomásozó hajókat a tűzijáték pompázó színű fényei tették hangulatossá. Majd a nagy ünnepi na­pot a Téli palota előtti téren tánccal felez­tük be. ott táncoltak velünk együtt még több tízezren. Hazafelé menve megszólalt Vaszil, a barátom, mondván: „Látod, ezt a békét, ezt a békés szép életünket kell megvédenie annak a hadseregnek, amelyet ma láttál fel­vonulni. Ezt értjük mi az alatt, amikor azt mondjuk, hogy megvédjük a békét.“ Nem szóltam semmit, csak igent intettem a fejem­mel. s hazagondoltam: hogyan ünnepe] most a megvár nép. Ezek csak töredékei, csak hirtelenében előkapott eseményei annak a sok élménynek, ame’vet öt esztendő alatt átéltem a Szovjet­unióban, a szoviet barátaim között. Tamás László MB. mg. pro*-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom