Népújság, 1955. március (18-26. szám)

1955-03-10 / 20. szám

ÏHA6 P* 0 LETÁRJ A! EGYESÜLJETEKí NÉPÚJSÁG AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 20. SZÄM. Ára 50 fillér 1955 március 10. csütörtök. A tavaszi munka feladatai a hevesi járásban Változatos megye a miénk, mezőgazdasági termelé­sünk minden tájegysége képviselteti magát. Az északi rész zabján és kukoricáján keresztül, a déli rész rizséig mindent termelnek Heves megyében, s minden termény- féleségnek megvan a maga birodalma. A gabonaterme­lés hazája, a megye gabonaraktára: a hevesi járás, ahol éppen olyan hagyományai vannak a gabonatermesztés­nek, mint az egri, vagy a gyöngyösi járásban a szőlőter­melésnek. A párt és a kormány mezőgazdaságfejlesztésről ho­zott 1953. évi december 19-i határozata megállapította, hogy „Mezőgazdaságunk legfontosabb feladata a gabona­félék, különösen a búza terméshozamának erőteljes foko­zása, hogy a lakosság ellátását kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel állandóan és bőségesen biztosítani lehes­sen.” Ez a határozat is aláhúzza a hevesi járás jelentő­ségét a megye gabonatermelési feladatainak megoldásá­ban. Megyénk déli járása dolgozó parasztjainak, termelő- szövetkezeteinek, párt és állami szerveinek igen komoly feladata, hogy a tavaszi munkák sikerének biztosításá­val segítse népünk „kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel” való bőséges ellátását. Március elején vagyunk, s bár az idő még elég hi­deg, mégis csak napok kérdése, hogy a járás dombosabb, magasabb részein, vagy éppen mindenütt, hozzá lehessen látni a tavaszi munkákhoz. Bár a vetéseket a legtöbb helyen hó takarja, mégis megállapítható, hogy az idén összehasonlíthatatlanul jobban teleltek a vetések, mint az elmúlt esztendőben, s a 21 ezer holdnyi őszi gabona meg­erősödve, friss-zöldben köszönti a tavaszt. Az egérkár — Igaz — néhány községben, mint például Kömlő, Tisza- nána környéke bizonyos mértékig rontja a terméskilátá­sokat, de a jó növényápolás döntő mértékben segíthet ezen. A koratavaszi mezőgazdasági munkákon belül — simitózás, fejtrágyázás stb. — egyik legfontosabb fel­adat ebben a járásban is az elmaradt őszi vetések pótlása, a tavaszi vetések gyors elvégzése. Kereken 2000 hold őszi vetés pótlása vár a járás dolgozó parasztjaira. S ha azt is tudjuk, hogy a korai vetés milyen fontos 120—130 napos tenyészidejű tavaszi búzánál, akkor máris világos: vetni kell, amint lehet. A vetéshez döntő részben biztosítva van a szükséges cserevetőmag, nyolc és fél vagon tavaszbúza került a járásba. A tapasztalat azonban az, hogy a községi tanácsok, így a hevesi, nem magya­rázzák meg a dolgozó parasztoknak: csak a valóban rá­szoruló, beadási kötelezettségét teljesítő gazda kaphat kölcsön-vetőmagot. A tavaszbúza vetőmagja elsősorban cserevetőmag, — s ezt meg kell értenie mindenkinek a járásban, mint ahogy megértették Tarnaszentmiklóson és Pélyen. Ez az oka, hogy a legutóbbi jelentések szerint alig 300 mázsát cseréltek a dolgozó parasztok, mert so­kan arra várnak, hogy majd csak lesz „hitelbe” is. Ezekben a napokban termelési bizottsági, mezőgazda- sági állandó bizottsági üléseken vitatták meg a bizottsá­gok tagjai, hogyan tudnák a leggyorsabban, legeredmé­nyesebben segíteni a tavaszi munkák sikerét. Különösen a termelési bizottságok végeznek most igen szorgalmas és jó munkát. Gondosan terveznek, hogy ne legyen fenn­akadás, ha megjön a munka dandárja. A tarnamérai termelési bizottság tagjai például nem nyugodtak addig, amíg nem kaptak szelektort, s ki nem tisztíthatták vető­magjaikat a község gazdái, hisz nyilvánvaló előttük is, csakis tisztított, csávázott vetőmag után lehet jó termés- eredményt várni. s Mint a példa is igazolja, a termelési bizottság, a ta­nács állandó bizottsága igen nagy és eredményes segít­séget nyújthat a tavaszi munkák szervezésében, elvégzé­sében. A járás számos községében számotvetettek már a fogaterőkkel, a vetőgépekkel, sőt több helyen összefog­nak a gazdák, hogy ott kezdjék meg a vetést, ahol leg­korábban szárad a föld. A bizottságok tagjai segítsék továbbra is a munkát, figyeljék a határt, hol lehet megkezdeni a simítózást, szán- tást-vetést, hol kell a segítség, hívják fel gazdatársaik figyelmét a bevált agrotechnikai módszerek alkalmazá­sára. A járásban 21 ezer holdat vetettek el ősszel. Ha a leggondosabban végzik el a tavaszi növényápolást, fejtrá­gyázást, s egyetlen mázsával is emelkedne ezzel a hol- dankinti terméshozam: 21 ezer mázsával több őszi ke­nyérgabona teremne a járásban. Nagy mennyiség ez, igen nagy, egyetlen hold, egyetlen mázsa terméshozam emelkedésénél nem is gondolná a gazda, hogy majd egész Heves község évi kenyérszükségletét hozza meg a gondos munka. Nyújtsanak segítséget mindehhez a gépállomások, a gépállomások traktorosai, s kövessék Stupek Benedek Munka Erdemrendes traktorista munkáját, aki értékes felajánlást tett tavaszi terve teljesítésére. Nyújtsanak segítséget, mintahogy eddig is sokat segítettek, például a termelőszövetkezet téli gépjavításában. Amint rá lehet menni a földre, végezzék el a szántást, vetést, az agronó- musok legyenek terjesztői és hirdetői a jól bevált terme­lési módszerek elterjesztésének. A községi tanácsok szer­vezzék, s értékeljék a községek dolgozó parasztjainak felszabadulási versenyét, támogassák a munka meggyor­sítását célzó kezdeményezéseket, figyeljék éber szemmel, hol van lemaradás, hol van szükség a segítségre. Az idei kenyér bősége, fehérsége most dől el majd a ta­vaszi napok nagy munkájában. Hol van hát nagyobb szük­ség a példaadásra, a mu Vsában, segítésben egyaránt, mint éppen itt? A kommunisták, a tanácstagok, a termelési bizottságok tagjai legyenek a tavaszi verseny motorjai, lelkesítői. Több kenyérre van szükségünk, mint tavaly, kevés tehát a járás elmúlt évi 6,3 mázsás gabona terme­lési átlaga. A cél: elérni a 8,1 mázsát! S ez a cél nem elérhetetlen, reális ez, csak fegyelmezett, odaadó mun­kára, az agrotechnikai módszerek helyes alkalmazására, összefogásra van szükség. Példát mutat az Erőmű DISZ Csohány-brigádja Most kapták meg, a sztahanovista oklevelet A képen: munkában a brigád A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól (A határozatot a Központi Vezetőség egyhangúlag fogadta el) I. Hazánk felszabadításának 10. évfordulóján dolgozó né­pünk méltán tekint vissza jo­gos büszkeséggel az eltelt tíz év alatt kivívott hatalmas, történelmi jelentőségű sike­reire. Ez idő alatt a munkás- osztály, pártunk vezetésével, meghódította a hatalmat, s szövetségben a dolgozó pa­rasztsággal, kéz a kézben a néphez hű értelmiséggel, meg­kezdte a szocializmus alapjai­nak lerakását hazánkban. A hároméves terv idején, de kü­lönösen az ötéves tervidőszak alatt népünk nagy sikereket ért el a szocialista iparosítás­ban, a nehézipar — s annak szíve, a gépipar — fejlesztésé­ben. A dolgozó parasztság egy része rálépett a felemelkedést jelentő nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára. Az elmúlt tíz év alatt gyökeresen meg­változtak dolgozó népünk anyagi, kulturális, szociális vi­szonyai, pártunk helyes politi­kájának végrehajtása, a dol­gozó nép, s mindenekelőtt a munkásosztály önfeláldozó munkája révén. Az elmúlt 10 évben a dol­gozó népnek a szocializmus építésében elért sikerei igazol­ják pártunk politikájának he­lyességét. Pártunk a szocializ­mus felépítéséért vívott harcá­ban hibákat is - elkövetett. 1951-től kezdve a szocialista iparnak lehetőségeinket, gaz­dasági adottságainkat megha­ladó ütemű fejlesztésére vett irányt, a termelőszövetkezetek fejlesztésében nem volt elég tekintettel — egyes esetekben — az önkéntesség elvére, s nem fordította a szükséges fi­gyelmet az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok terme­lési tartalékainak mozgósítá­sára. 1953 júniusában pártunk Központi Vezetősége megvizs­gálta országunk helyzetét s bátor bírálattal és önbírálat­tal a szocializmus építésében elkövetett hibákat feltárta s kidolgozta a hibák kiküszöbö­lésére szolgáló intézkedéseket. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatai teljesen helyeseknek bizonyultak. De e helyes határozatok végrehaj­tásáért vívott eredményes harc mellett, a végrehajtásban hibák és fogyatékosságok is voltak, sőt a határozatokat egyesek opportunista, antimarxista mó­don eltorzították, ami káros jobboldali hibákhoz, jobboldali elhajláshoz vezetett. Ennek következtében népi demokrá­ciánk gazdasági és politikai helyzetében néhány nyugtala­nító jelenség mutatkozik. 1954-ben az ipari termelés egyes területein elért eredmé­nyek ellenére is, alapjában véve egyhelyben topog (a mi­nisztériumi ipar termelése 1954-ben 0,3 százalékkal emel­kedett, a nehéziparé 3,1 száza­lékkal csökkent); a munka termelékenysége a legtöbb iparágban csökkent és a termé­kek önköltsége növekedett, a munkafegyelem meglazult: a mezőgazdaság árutermelése 1954-ben kedvezőtlenül ala­kult. Bár a növénytermelés és állattenyésztés egyes ágazatai­ban jelentős eredmények szü­lettek, az elmúlt évben keve­sebb kenyérgabona termett, mint 1953-ban. Nem növeke­dett a szarvasmarhaállomány. A mezőgazdaság begyűjtési ter­vét a döntő cikkekben nem teljesítette, holojt erre meg­volt és megvan minden reális lehetősége. Mindez kihatott a nemzeti jövedelem alakulására is, amely 1953-hoz képest csök­kent. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megálla­pítja, hogy népgazdaságunk helyzetének ilyen alakulása következtében a dolgozók megnövekedett életszínvonala (1954-ben az egy keresőre eső reálbér 15 százalékkal, a pa­rasztság reáljövedelme pedig még nagyobb mértékben növe­kedett) nem a termelés állan­dó növekedésének, a munka termelékenysége emelkedésé­nek és az önköltség csökkenté­sének szilárd alapján, hanem főképpen az állami tartalékok felélésén és a beruházásokra fordított eszközök csökkenté­sén nyugszik. Az életszínvonal emelkedése nem nyugszik tartós, szilárd alapokon, mivel országunk gazdasági erői az utóbbi időben nem fejlődtek kielégítően. A népgazdaságunk helyzeté­ben megmutatkozó komoly nehézségek okai mindenekelőtt abban keresendők, hogy az utóbbi időben, 1953. júniusa óta, olyan jobboldali, anti­marxista, pártellenes, oppor­tunista nézetek terjedtek el a pártban, az államapparátus­ban, s más területeken, ame­lyeknek hatására iparunk fej­lődése megtorpant, csökkent a szocialista felhalmozás, romlott az állami és az állampolgári fegyelem. A Központi Vezetőség meg­állapítja, hogy az 1953. jú­niusi központi vezetőségi ülé­sen hozott határozatok he­lyesek voltak, s azok ma is változatlanul érvényesek, s a III. pártkongresszus határo­zataival együtt pártunk politi­kájának ma is alapját képe­zik. Ezen határozatok szellemé­ben pártunk változatlanul fő célkitűzésének tartja dolgozó népünk jólétének következetes emelését, szociális, kulturális igényeinek mind nagyobb mérvű kielégítését, a szocialista bővített újratermelés és a. munka termelékenységének nö­vekedése alapján. Pártunk e fő célkitűzése mindenekelőtt a nehézipar, az egész szocialista ipar, s a mezőgazdaság fejlesz­tése alapján biztosítható. Pártunk tovább folytatja a mezőgazdaság szocialista átépí­tésének, a termelőszövetkeze­tek fejlesztésének politikáját, az önkéntesség alapján. Emel­lett továbbra i- biztosítja az egyénileg . gazdálkodó dolgozó parasztság támogatását, az anyagi érdekeltség elvének ér­vényesítését, hogy növelhessék termelésüket és mindenekelőtt nagyobb árutermelést érjenek el, Változatlanul érvényesek a kollektív vezetés megteremtésa érdekében s a kommunista bírálat, önbírálat, valamint az állami törvényesség biztosítá­sára hozott határozatok. II. A Magyar Dolgozók Pártjá­nak Központi Vezetősége meg­állapítja, hogy pártunk helyes politikája sikeres végrehajtá­sának a jelenlegi szakaszban a megnövekedett jobboldali ve­szély képezi fő akadályát. Ezért a párt főfeladata e káros jobb­oldali nézetek ideológiai szét­zúzása, ezek teljes elszigetelé­se, mert csak ez teszi lehetővé, hqgy pártunk helyes irányvo­nala politikai, gazdasági, kul­turális és társadalmi életünk minden területén teljes mér­tékben érvényesüljön, állan­dóan erősödjön a munkásosz­tály és a parasztság szövetsé­ge a munkásosztály vezetése mellett. E káros jobboldali nézetek a következőkben mutatkoznak meg: Mindenekelőtt a szocialista iparosítás helyes politikájá­nak elferdítésében. Pártunk 1953 júniusi határozatai, a III. pártkongresszus határozata s más fontos párthatározatok vi­lágosan leszögezik, hogy a szo­cializmus építésének fő eszkö­ze a szocialista iparosítás, hogy a termelőeszközök ter­melésének elsődlegességét biz­tosítani kell. Pártunk 1953. júniusi hatá­rozata alapján szükségessé vált népgazdaságunk erőinek és eszközeinek átcsoportosítása, hogy helyreállítsuk népgazda­ságunkban az arányosságot. Ez azt jelentette, hogy a mező- gazdaság elmaradottságát meg kell szüntetni, hogy biztosítani kell mézőgazdaságunk gyor­sabb fejlesztését. korszerű színvonalra való emelését, nö­velni kell a mezőgazdasági ter­melést és ezen belül különö­sen a mezőgazdaság áruterme­lését. Az átcsoportosítás to­vábbá azt célozta, hogy nö­velni kell a könnyűipar és az élelmiszeripar termelését, a közszükségleti cikkek gyártá­sát. Pártunk immár közel két éve dolgozik a júniusi határozatok végrehajtásán és ezen a téren komoly eredményeket ért el, amit a kiskereskedelem növek­vő áruforgalma, valamint né­pünk életszínvonalának emel­kedése bizonyít. 1953 júniusa előtt a túlsá­gosan gyorsütemű iparosítás, a mezőgazdaság elmaradása akadályozta népgazdaságunk helyes fejlődését; ma azonban egész népgazdaságunk egész­séges előrehaladását, a szo­cializmus sikeres építését, né­pünk jóléte következetes eme­lésének szilárd, tartós alapok­ra való helyezését iparunk termelésének pangása, a ne­hézipari termelés visszaesése fenyegeti. Az utóbbi időkben mind erőteljesebben, a párt helyes politikai vonalától elté­rő, jobboldali, opportunista el­hajlás bontakozott ki a szo­cialista iparosítás kérdésében. E jobboldali, antimarxista elhajlás e területen elsősorban a következőkben mutatkozik meg: a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó tö­rekvések jelentkeztek és olyan nézetek kezdtek terjedni, me­lyek tagadták a nehézipar ál­landó fejlesztésének szüksé­gességét. Ha a párt fő irányvonalával szembehelyezkedő jobboldali, opportunista politika győzedel­meskednék, hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná vissza, mivel a nehézipar elsorvasztása lehe­tetlenné tenné a mezőgazdaság, s a könnyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem ál­landóan csökkenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a termelést, ami nem az árak csökkenéséhez, hanem azok el­kerülhetetlen emeléséhez ve­zetne. Ahhoz, hogy a mező- gazdaság fejlődjék, gépekre, mind korszerűbb technikára van szükség. Csakis a gépesí­tés útján biztosítható a mező- gazdaság szocialista átépítése és a mezőgazdaság termésho­zamának növe.ése. D« a könnyűipar fejlesztése sem képzelhető el a nehézipar, a gépipar állandó növekedése nélkül. A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pedig a gépipar, a nehézipar nélkül nem képzelhető el. A nehézipar fejlesztése ellen fel­lépő és jelentőségét lebecsülő jobboldali álláspont ezért el­lentétben áll a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értel­miség alapvető érdekeivel. Ér­vény re juttatása megakadá­lyozná népgazdaságunk kor­szerű fejlődését és lehetet­lenné tenné dolgozó népünk életszínvonalának következe­tes emelését. Mindazok, akik a nehézipar fejlesztése elsődlegességének lenini—sztálini elvéről lemon­danak. helyességét tagadják — a munkásosztály vezetőszereps tagadásának útjára térnek. Tudvalevő, hogy a munkásosz­tály politikai vezetőszerepe nő és erősödik az ipar. a nehéz­ipar fejlődésével. Mindazok, akik a nehézipar állandó fejlesztése ellen fog­lalnak állást — akarva, j nem akarva — lényegében aláássák a népgazdaság továbbfejlődé­sét és épülő szocialista hazánk védelmi képességét, veszé­lyeztetik népünk kivívott sza­badságát. A párt politikájával nemcsak azt kell biztosítani, hogy következetesen javuljon népünk élete, hanem nem ke­vésbé azt is. hogy népünk szebb, boldogabb életét min­den külső és belső veszély el­len megvédjük. Ezért szüksé­ges, hogy pártunk és kormá­nyunk, figyelembe véve az éle­sedő nemzetközi helyzetet, na­gyobb gondot fordítson a haza védelmére, ez pedig a nehéz­ipar állandó fei'esztése nélkül szintén elkéoze’hetetlen! A szocialista iparosítással kapcsolatos iobboldali nézetek nemcsak abban ivónak kifeje­zésre, hoav elvetik a nehézivar fe*,'>s?*ésépek elsőd­legességét, hanem abban is, hogy lebecsülik- a termelés, a (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom