Népújság, 1955. február (10-17. szám)

1955-02-13 / 13. szám

1955 február 13. vasárnap.

NÉPÚJSÁG

5

Megnyílt Hatvanban a földművesszövetkezet új áruháza

(Tudósítónktól)

A város dolgozói heteken keresztül élénk figyelemmel kísérték, mikor nyílik meg Hatvan első áruháza. Mikor kiszivárgott a kellemes hír, hogy február 6-án, a dolgozók legalább olyan érdeklődéssel várták, lesték az áruház megnyitását, mint az ugyancsak 6-án megtartandó országos vásárt.

Vasárnap már korán reggel Zagyvaszántó fúvószenekara köszöntötte az áruház előtt a dolgozókat. Egyre több és több vásárló gyülekezett. Fél- kilenckor Urbán elvtárs, a hatvani földművesszövetkezet ügyvezetőjének ünnepi beszéde után lehullt a szalag a két bejáratról. A vásárlók perceken belül döntötték a pult előtti térséget. Magam is inkább sodródtam a levegőben, mint mentem.

Az első vevő földművesszövetkezeti tag, Budai Mihály volt, egy szép középszuper rádiót vett 1320 forintért. Bérces Gyula járási egészségőr Pannónia motorkerékpárt vett. A két pénztár szünet nélkül kattogott, de a vevők csak nem fogytak. Bevallom, kissé aggódva tekintettem a polcokon lévő áruk felé, vajon nem fogynak-e ki idő előtt.

Egymás mellé sodródva Hoffman József elvtárssal — az áruház vezetőjével — az áruval tömött polcok felé mutatva megkérdeztem. Kitart-e a készlet? Mosolyogva bizonygatta — látva aggódó tekintetemet nem volt még rá példa. hogy hasonló áruházban egy nap alatt kétmillió forint értékű árut adjanak el.

A „textilország“ pultja előtt megpillantottam egy fejet, Ná- nási Géza barátom volt (az illető két méteren fölül van. ezért láttam meg az ő fejét, s nem másét). Odafurakodtam

hozzá, s megkérdeztem, mit vásárol. Valami szép sportszövetet szeretnék venni nadrágnak — mondja, de elég nehéz a nagy választék miatt. Sokfajta anyag van — miért nem veszel kész nadrágot +- kérdeztem ártatlanul. — Végignéz magán, s csak aztán válaszol, hol kapok én kétszer ilyen hosszú nadrágot, ami jó lenne nekem — mondja sóhajtva.

Néhány bátorító szó után a textilosztály egyik eladójával próbáltam beszédbe elegyedni, kevés sikerrel. Mindössze any- nyit tudtam meg. Farkas Bélának hívják, a MÉSZÖV eladója, s számítva a nagy forgalomra, több társával együtt kisegíteni jött. Tovább nem mertem kérdezgetni, mert a keze szüntelenül ontotta a megvásárolt szöveteket, s blokkokat. A vevők egynéhányan máris görbe szemmel nézegettek felém. A vas- és edényosztályon is szerettem volna szétnézni, de már nem futotta az erőmből, hogy odafurakodjam, így hát az újból feltűnő Hoffman elvtárstól kérdeztem meg, megvan-e elégedve a vásárlással és a vásárlókkal? — Meg — mondja —, a vevők udvariasak. nem tolakodnak, igaz, hogy 30 fővel dolgozunk. Csodálkozásomra elmondja, hogy az áruház 17 fővel dolgozik, s 13 fő csak a mai napra jött segíteni. Eddig 50 perc alatt — mondja — tíz eladott áruk értéke 50 ezer forint. Eladtunk ez alatt az idő alatt 50 zsírosbödönt, 15 pár cipőt, három tűzhelyet, két babakocsit, rádiót, motorkerékpárt, s igen sok méter- és készárut. Azon leszünk — mondja befejezésül — hogy a város és a környék dolgozóit úgy, ahogy a mai napon, a jövőben is ellássuk megfelelő áruval.

Sárközi Miklós

Szerződésköté sr cl biztosítsuk megyénk bőséges cukorellátását

AilZÔGAïDASAûl

Ha jó termést akarunk, cseréljük a vetőmagot

A kormányprograrh — mezőgazdaságunk termelésének fokozásáért — előírja, hogy a vetőburgonyát 3—4 évenként cseréljük. Megyénkben a vetőburgonya értéke leromlott. Az egyéni termelőknél az elmúlt gazdasági évben a burgonyatermés jóval az országos átlag alatt maradt. Burgonyáink különböző lomb- és gumóbetegségekkel erősen fertőződtek Pedig a jó termés alapja a jó vetőgumó.

Parasztságunk ebben is segítséget kap. Kormányunk kiváló tulajdonságú vetőburgonyát ad rendelkezésükre. Olyan vetőburgonyát, amely már az elmúlt évben több helyen bevált. Sas G. Máté bélapátfalvi

lakos 400 öl területén 25 mázsa burgonyát termelt, míg a saját vetőgumójával ültetett területen csak 8 mázsa termés lett. Dávid János, ugyancsak bélapátfalvi lakós 650 öl területéről 38 mázsa burgonyát szedett feL

F,7"k az eredmények azt igazolják, hogy érdemes a vetőburgonyát cserélni. Államunk cgv mázsa étkezési hurgo. nyáért cserébe egy mázsa jó tulajdonságokkal rendelkező vetőburgonyát ad a termelőknek, melyet a Magtermeltető Vállalat részlegeinél, vagy a községi tanácsoknál lehet igényelni.

, Nagy István,

agronómus

Az egri lassan halad

Az egri járás községeiben december hónapban lendületet kapott a begyűjtési munka. Ez a lendület az új év első hónapjában visszaesett. A vezetőségi tagok és a népnevelők sem mutattak példát, s szinte abbahagyták a felvilágosító munkát. Voltak dolgozók, akik továbbra is élenjártak, például Andornaktályán Bán László — egész évi sertésbeadását 100 százalékra teljesítette — Balatonban Bóta Béla, aki évi baromfibeadásának tett eleget, vagy Bársony Máté bélapátfalvi lakos, aki

járásban a begyűjtés

szintén teljesítette sertésbeadását.

Járásunkban még az 1954. évi hátralékokat sem tudtuk teljesen rendezni. Januárban sertésből csak 49, marhából 5, tejből 66, tojásból 4, baromfiból 99 százalékot teljesítettünk. így még a januári hónapban is maradt hátralékunk. Sertésbeadásban legjobb községek: Monósbél 269, Bükkszentmárton 216, Szarvaskő 213, Noszvaj 190, Tama- szentmária 149 és Felnémet 123 százalékkal.

Paparó József Eger

Megyénk adottságai, kedvező talaja, éghajlati viszonyai és parasztságunk szorgalma lehetővé teszik a cukorrépa termelést. Az, hogy cukorrépatermelésre szerződni lehet, parasztságunk érdekeit szolgálja, kedvezményeket és nagyobb jöve- *deknet biztosít számukra. Az 1955-ös évben is megállapították, hogy megyénk, járásaink és községeink milyen területen foglalkozzanak cukorrépa termeléssel. Sajnos, a tapasztalat eddig azt bizonyítja, hogy a szerződtetések lassan haladnak. Dolgozóink nem használják ki a lehetőségeket. Kerekharaszt Boldog, Tenk, Kisköre, Ujlőrincfalva, Eger- farmos községekben nincs különösebb hiba a cukorrépaszerződéskötésekkel, hiszen 75— 80 százalékra állnak. Ezeken a helyeken a községi szervek vezetői jó munkát végeztek, és bizonyára határidőre teljesítik is. Maklártálya, Eger, Kere- csend, Mezöszemere és még több községben azonban a megyei átlagtól messze elmaradt a cukorrépa-szerződéskötés.

HÍREK

MEGYÉNK ÉLETÉBŐL

— A KIOSZ Heves mcgt’fi titkársága február 14-én hét" főn 9 órakor, Egerben, a Széchenyi utca 32. sz. alatt megyei titkári értekezletet tart.

— MEGYÉNK TERÜLETÉN 32 dolgozó paraszt igényelt és kapott eddig 32 ezer forint silóépítési hitelt az Országos Takarékpénztártól.

— AZ „AHÁNY tsz-tag, annyi betétkönyv” mozgalomhoz megyénkben az abasári Uj élet, a vá- mosgyörki Haladás, a kiskörei Dózsa, a nagyrédei Munka, az atkári Petőfi TSZ tagsága csatlakozott, s ért el szép eredményt.

— LENGVAR1 JÓZSEF verpeléti gazdálkodó teljesítette egész évi adókötelezettségét.

GYÖNGYÖS VAROS ANYAKÖNYVÉBŐL

Születtek: Vállán Éva Zalava Mihály, Kiss Imre. Hueai Emese. Bencsik Zoltán. Szőke Jolán. Mezei István. Baitai Imre. Száz József. Zaia Katalin. Kovács Péter. Pintér Zoltán. Szabó József. Misi Mária. Csík Valéria. Makódi Ferenc. Sávi János. Juhász Mária. Juhász Gvörey. Istvánfi Magdolna. Siros Béla. Gábris Géza. Se- dulyák Ilona. Gvörfi Béla. Kiss József.

Házasságot kötöttek: Tarav Sándor — Nvilas Marsíit. Baranvi Ferenc — Csiba Mária. Tuza Tibor — Szekrénves Mária. Lerch József — Szepesi Erzsébet. Magyar! László — Füleki Katalin, trrliczki József — Sasi Mária. Viskovits István — Keresz'esi Magdolna, Borosi Kálmán — Farkas Valéria. Kolláti László — Garai Anna. Hank» Kovács István — Hermecki Mária.

Meghaltak; Narv József. Fekete Zoltán. Gergely Mária. Gábris Géza.

?•

Nagy a forgalom a gyöngyösi heti piacon. Bőséges felhozatal várja a vásárlókat.

I— t — I

vnts eercsúijemr'

NÉPÚJSÁG

AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

elintézte...

Ladányi lstvánné csányi lakos azzal a panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy 1952-ben a begyűjtésnél dolgozott, és még mindig nem kapta meg az érte járó fizetést. Közbenjárásunkra a kérdéses ösz- szeget Ludányi lstvánné megkapta.

Rózsabáít rendeznek a petofibányai DISZ-fiatalok

A petőfibányai DlSZ-fiata- lok rózsabál rendezésével akarják felejthetetlen emlékké tenni az idei farsangot, február 20-át. Esténként a DISZ helyiségében a lányok már szorgalmasan készítik a rózsákat. Két nagy ruháskosár már színültig megtelt 700 különböző színű papírrózsával s a bál napjára már 1300 ilyen rózsa lesz.

A rendezvény lefolyását és szabályait Pintér elvtárs, a DISZ-szervezet titkára a következőképp mondja el.

A kultúrműsor után kihirdetjük a báli rendet. A rózsákat rózsaárus lányok árusítják majd darabonként 50 fillérért. Tánc közben csak rózsával szabad lekérni a lányokat. Éjfélkor a farsangi köszöntő elhangzása után megszámlálják, melyik lány kapott legtöbb virágot. Az lesz a rózsakirálynő a következő rózsabálig és jutalmul átveheti a DISZ-vezetőség jutalmát is. *

Petőfibánya fiataljai nemcsak a szórakozásban, hanem a termelésben, a munka frontján is tettekkel mutatják meg, hogy valóban diszisták, hogy fiatalok. A DISZ vezetősége most örömmel közli, hogy az ifjúsági frontbrigádok január hónapban teljesítették hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára tett vállalásokat. A verseny befejezéséig újabb ezer tonna szén terven felüli termelését vállalták.

Amim/ Semperger Sándor ősz hajszálai beszélnek

Ketten fiiunk a szobában: a 61 éves Semperger Sándor, és én. Elmondtam, miért jöttem ide, Verpelétre. Egy ideig hallgaîafSirTîMeîl, már arra gondoltam, hogy most ennek az embernek akaratlanul is kellemetlen perceket szereztem. De egyszerre megtörte a kínos csendet, és azután a régi harcosból úgy ömlött a szó, mint megengedett víz ömlik az új csatornába.

Szavaira a kis szoba, ahol beszélgettünk, egyre bővült, egyre népesedett. Már nem is ott voltunk, hanem kint az orosz fronton, a turkesztáni Csarzsuj perzselő síkságán. Kint, ahol a város szélső házsorai és a puszta találkoznak egymással: a kegyetlen fogolytáborban. A tábort szöges, áramba kapcsolt drót övezte. Udvarát, kertjét megszámlálhatatlan ember tarkította. Hol fekve hánykolódtak, hol meg felálltak és járkálni próbáltak. Még az előző helyükön skorbut ütötte fel a fejét és a rettenetes betegség egyre terjedt közöttük. A járvány naponta két marékkai szedte áldozatait.

A fiatal Semperger Sándor is ott feküdt a többiekkel. Erőtlen félkarjára támaszkodva felült és a homokkal újra végigszórta testét, amely már úgyis szinte be volt temetve. Jólesett a homok forrósága. betegségüknek ez volt egyetlen „orvossága”. ; :

A szavak azután a foglyok új táborába vittek. Kemény, fagyos tél volt. A katonák egy részét munkára osztották be, másokat a cári hadseregbe kényszerítettek. Semperger és még néhányan villanyvezetékeket javítottak. Kezeik majd hogy nem az oszlophoz fagytak, testük di- dergett a vékony ruhában.

S egyik este hozzájuk is eljutott a parancs: holnaptól

a cár katonái lesznek. Megtagadták, — börtönt kaptak érte. Hogy milyen volt a börtön? Sötét, nedves szoba, hosszú láncra erősített karikákkal, ezeket az emberek nyakára kapcsolták. Ha egy leült, mindnek követnie kellett, ha felállt, a lánc másokat is felemelt.

Sempergernek itt jutott eszébe a nemrég a fogolytáborba lopakodó partizán. Mit is mondott: mi azért harcolunk, hogy ne legyen a földön igazságtalanság, hogy megszűnjön az ártatlan emberek kínzása. Itt, a börtönben fogadta meg, hogy ezután ö is csak ezért harcol. Már az 1917-es évben voltunk, amikor belépett a Vörös Hadseregbe. Ott volt minden csatában, résztvett minden küzdelemben. Minden talpalatnyi föld visszaszerzésének részese akart lenni. Egyik éjjel a szomszédos falu bevételét

tervezték. Koromsötét éjszaka volt, mintha az idő is hozzájuk társult volna. A katonák utcai harcban voltak. Falhoz lapulva, macska ügyességével húzódtak egyre közelebb. Nagyon fáradtak voltak, de ahoi nem bírták erővel, ott az akarattal pótolták.

Az élen haladó Semperger egyszercsak hirtelen visszalépett. Az előttük égő ház lángja éppen az arcába világított. Sápadt volt, szemei mélyen bent ültek. Szomszédja mellé ugrott, azt hitte megsebesült. Ijedten nézte a fogolyból lett katonát, akinek minden lélegzetvételnél vészt- jóslóan zihált a mellkasa.

Győzelmük után néhány nappal már a katonakórházban feküdt súlyos tüdőbetegségben. Ha a szükséges gyógyszerekből hiányzott is, de a gondos, szeretetteljes ápolással még is sikerült egészségét helyreállítani.

1921-ben hazajött. Itthon megbélyegzett ember lett, nem szívesen beszélgettek vele s ismerősei, ha tehették, messziről elkerülték. Csak a rendőrség közeledett hozzá készséggel. Mindez nem érte váratlanul, tudta, hogy „hazaáruló“ múltja miatt csak így fogadhatják. De érezte, hogy azokat, akikre szüksége van. így is megnyeri.

Múltak az évek, az üzemekben egyre több dolgozó vált öntudatos munkássá, ismerkedett meg a mozgalmi élettel. Semperger mindenütt ott volt, ahol kellett: beszélt a titkos gyűléseken, röplapokat terjesztett, — még a jobboldali szociáldemokraták majálisán is, — sztrájkokat szervezett s nevelte az ifjú erősségeket. Szívvel-lélekkel kommunista volt, aki ha kellett, elzárt társai megsegítésére pénzt és élelmet gyűjtött, vagy segélyt küldött a bebörtönzött apák családjának. A munkásmozgalom e lelkes katonáját is elfogták 1936 augusztusában. Az alagi rendőrőrsre került, ahol munkájáról vallatták. Olyan volt az őrsön eltöltött egyetlen nap is, mint egy hosszú esztendő. Délelőtt, délután verés, vagy ahogy nevezték „pu- hítás’1, különféle embertelen kínzásokkal. — Hátha így mindent bevall. De ő erősen összeszorította fogait, s ha olykor ki is nyitotta száját, csak az ütéstől, vagy az őrsön végzett erős munkától feltolakodott szivacsos vért itatta fel egy rongydarabbal.

— Veszélyes tüdőbetegségem van, nem bírom ezt a munkát — mondta egyik este csendes szerénységgel a tisztnek. aki gúnyosan figyelmeztette, hogy: Ez itt bizony

nem szanatórium. S úgy meglökte, hogy nyekkenve vágódott a falnak. 4

Minden része sajgott a fájdalomtól, amikor cellájába ért. Űj foglyot talált ott, s éppen ő melléje húzódott. Mikor a többiek elszenderedtek, az új ember megszólalt: „mesélj nekem az oroszok életéről, a hadseregről. Talán te is velük harcoltál?”

És Semperger beszélt, a nagy testi szenvedéstől kicsit akadozva, nehézkesen, de azért a legfontosabbat elmondotta. Azt, ami igaz, amit ő átélt, vagy amit látott és hallott.

És reggel az ismeretlen nem volt mellette, őt pedig a börtönigazgató szobájába hivatták. — Még itt sem maradhat nyugton, itt is agitál — ordítottak rá. — No, majd lesz rád gondunk.

Valóban volt rá gondjuk, néhány nap múlva a szegedi Csillagba vitték és itt a legnehezebb munkát bizták rá. Betegsége ekkorra már any- nyira elhatalmasodott, hogy a köhögések közben egész vérsugarak spricceltek a szája elé tartott kezébe. Majdnem ott esett össze, így engedték meg, hogy a rabkórházba kerüljön.

Az ott töltött idő örökre emlékezetes marad. A sok vizsgálat, a szúró tekintetek, a szabadon élő elvtársak támogatása. Múltak a napok és ő alig javult valamit. Kapott hát „gyógyító“ injekciót, amely napról-napra gyöngítette, soványította. Úgy látszik sok embernek volt útjában. Csak erős szervezetének köszönhette, hogy életben maradt.

Hat évi börtön után, 1942 szeptember 12-én szabadult ki. Azután is mindig hű maradt elveihez, céljaihoz.

... És most itt dolgozom a tanácsnál, mint alapszervi titkár — fejezte be életének történetét.

Azután újból elcsendesült a szoba, mindketten szótlanul ültünk. Engem rabul ejtett a történet, olyan volt, mintha az én öreg nagyapám emlékezett volna vissza az elmúlt évtizedeire. Azután búcsúzni készültem. Mégegyszer visszanéztem az előttem álló harcosra.

Feje deresedik. Minden ősz hajszála drága nekünk, mind nagy szenvedéseire figyelmeztet. Fogai hiányosak, ez még a skorbut betegség maradványai. Szemei most is beesettek, de fényük még erőről, s emberi szívről tanúskodnak. S a mellkasa, az most is zörög, az a kis hang megmaradt vádnak. És intőnek, hogy soha ne felejtsük el, milyen drágán szerzett a szabadságunk.

Társaival sokat szenvedtek a mi nyugalmunkért, becsüljük meg őket. Dobai Margit