Népújság, 1955. február (10-17. szám)

1955-02-20 / 15. szám

4 NÉPÚJSÁG 1955 február 20. TasSrnaH». Különös hangverseny / : A tanitóné lázasan csomagolt. A két bő- Nagy csend volt a házban. Az asszony röndbe már harmadszor rakta át holmiját, hol a ruhákból vett ki és féltett porcelánjait cso­magolta be, majd mindkettőt kirakta, této­ván nézett körül, mit is vigyen magával. Néha kétségbeesetten leült a nyitott bőrönd mellé, kezét ölébe ejtette. Mitévő legyen? A férje nem akar vele me­nekülni, pedig tegnap az egyik német fő­hadnagy őszintén megmondta, hogy egy pár napig oroszok lesznek a faluban, addig ok­vetlenül el kell menekülnie, mert egy ilyen asszony, mint ő, nem maradhat a barbárok között. — Mikor a férjét sürgette, hogy cso­magoljanak, míg nem késő és a német teher­autókkal menjenek nyugat felé, a férje le­gyintett. Egy tapodtat sem akart menni eb­ből a nyomorult kis sárfészekből, ebből a szlováklakta faluból. Kétségbeesett dühében szeme közé sziszegte: te.;, te... nem törődsz a feleségeddel, csak a piszkos paraszt- kölykeiddel. A férje nagy barna szemeit rá­emelte és nagyon csendesen felelt: Itt szület­tem, ha kell, itt is halok meg parasztjaim között, hiszen tudod, apám. is paraszt volt, nagyapám is. — Az asszony arcát elborította a szégyen pirossága, nagyon elragadtatta ma­gát, de hát csak nem maradhat itt az oroszok kénye-kedvére. ö, akit olyan féltve neveltek odahaza, s még hideg vízibe sem engedték dug­ni a kezét, nem, nem maradhat egy pilla­natig sem. S ez a rettenetes aknázás. A né­metek ingerük az oroszokat vele. de az ő ide­geit teszik tönkre. Befogta a fülét két ke­zével, de a félelmetes, undok sivítás mégis az agyáig hatolt. Aztán újból nekilátott a cso­magolásnak. Elővette legszebb ruháját, maga elé emelgette és gyengéd kezekkel rakta g bő­röndbe. Körülnézett, mit kellene még becso­magolni, a zongorán ezüst rámában ott állt esküvői képük. Dühösen lefelé fordította. Ke­zeit szórakozottan végighúzta a billentyűkön. Nyolc Órára ígérte a főhadnagy, hogy beszólnak értük. Nincs idő tétovázni. Besza­ladt a másik szobába. Férje a vaskályha előtt gugolt, nyakán nyitva volt az igen, lába ócska cipőben, keze könyökig kormos. — Jóska — kiáltott rá, hát nem jössz? Itt akarsz elpusz­tulni, elpusztítani engem? A férfi először nem válaszolt, aztán csen­desen hátraszólt. — Itt hagynád a falut, a ker­tedet? Itt hagynád a lakást, ahol együtt él­tünk? Felegyenesedett, megfogta az asz- szony vállát. Csendessége lassú dühhé fokozó­dott. Itt hagynád a hazádat? — Te... te. : : — megrázta most már keserűen. Elmennél ezek­kel a bitangokkal? Máskor olyan szelíd pil­lantása élesen fúródott felesége tekintetébe. Az asszony elfordította a fejét, nem tudott ránézni. — Tudod, hogy a németjeid már az éjszaka elpucoltak, itt hagytak? Te, te ostoba, hiszé­keny. A nő szeme hitetlenül kitágult, szája csak dadogva formálta a szavakat. — Nem, nem lehet — mondta —. megígérték, hogy mindkettőnket elvisznek. — A férfi kese­rűen felnevetett. — Saját bőrüket, azt igen, de magyarokat, talán ha egyedül lettél volna, — a következő faluig. Most már senki földjén vagy — senki falujában, se német, se orosz. Itt maradsz, itt, a „sárfészekben“. A nő meg- semmisülten roskadt egy székre. A férfi meg­sajnálta. Tenyere rásimult az asszony barna hajára. — No, vedd fel a kötényedet, segíts, rak­junk tüzet, hideg van. szédelegve járkált, nem találta helyét, felnyi­totta a bőröndök fedelét, aztán visszacsukta. Ügy érezte, mindennek vége, itt kell maradni és talán csak néhány óra, s itt lesznek az oroszok. Uramisten, mi lesz vele, mi lesz a lakással, a zongorával? A jegyzőné, aki a múlt héten már elmenekült, mesélte, hogy a szomszéd faluban, ahol már bent jártak az oroszok, feltüzelték a doktorék zongoráját, szétszaggatták a függönyöket, tüzet gyújtottak a szobában, a parketten. Miért is nem men­tek akkor el velük. Jóska, ez a makacs pa­raszt, ez, ez.. ; nem talált szavakat. Hiszen még gyerekük sincs, miért ragaszkodik ehhez a sáros faluhoz. Szórakozottan kibámult az ablakon. Különös zaj ütötte meg a fülét, va­lami dübörgött. Arca felderült, tehát mégsem igaz, itt vannak még a németek. Kinyitotta az ablaktáblákat, de ijedten hőkölt vissza. Hatalmas teherautók és motorok, rajtuk, uramisten, milyen emberek — oroszok. Be­csapta az ablakot, rá a spalettát, fel-alá fut­kosott a szobában, kezeit tördelte. Aztán át­futott a másik szobába. Jóska, gyere, bújjunk el, fussunk le a pincébe, itt vannak, jönnek, de mennyien jönnek. — A tanító végtelen nyugalommal mosolygott. — Természetes, hogy jönnek, nem hagyhat­ják ki a falunkat a te kedvedért — odalépett a minden ízében reszkető nőhöz. — Nyugodj meg, no, — hát nem hiszel ne­kem. Inkább mindenféle buta asszonyi plety­kának, német rémhírnek. Emberek ezek, s micsoda emberek, majd meglátod. — Szeme csillogott Gyere csak — odahúzta az ablak­hoz az ellenkező nőt. — Gyere, nézd. nézd, most ugranak le a kocsikról. Az öreg bíró­val kezet ráznak. Nézd, annak a kisfiúnak ke­nyeret adnak, a legkisebbet meg magasra emelik a levegőbe. — No, nézd, nézd már, te makacs, te hitetlen. A kis falu percek alatt megélénkült. A fér­fi kitárta az ablakot és szlovák nyelven kiál­tott a szovjet katonák felé. Egy idős katona feléje fordult. — Áh, ucsityelj — szeme mo­solygott — moj bratyi, integetett. Esteledett. Az asszony meggyújtotta a petróleumlámpát. Tele volt félelemmel. Egy pillanatig sem nyugodott meg, még mindig a jegyzőné szavai motoszkáltak agyában. Férje a zongora mellett állt, Hegedűjét hangolgatta, meg-megpendítette a húrokat, már nagyon régen nem volt a kezében kedves hangszere. Halkan dúdolt valami kis szlovák dalt Ko­pogtattak. Az asszony ijedten felugrott, szíve hevesen dobogott. Jaj, mi lesz most Két szov­jet katona lépett be, az égjük odament a férjéhez. Kezetráztak. A katona megölelte, két vállát megveregette. Kezébe vette a hegedűt, nézegette, ő is megpengette a húrokat, az­után közelebb lépett a zongorához. Lassan leereszkedett a székre és nagy tenyere rá­simult a fehér billentyűkre. Ujjai végigfutot­tak és egyszerre lágyan, szívhez szólóan csen­dült fel Csajkovszkij Barcarolája. A tanító álla alá szorította a hegedűt, s most már egy dalba fonódva, mintha évek óta együtt ját­szottak volna, hangzott fel a magyar tanító és a szovjet tiszt kettőse. Percek teltek, vagy órák, nem is tudták, egyik dalt követte a má­sik. Schubert Szerenádja, majd Schumann Al­tatódala. Már a másik katona is ott állt mö­göttük és halkan dúdolt. Az asszony szinte kővé meredve állt. Hol a férjére, hol a szov­jet katonákra nézett. Óvatosan, hogy ne za­varjon, ki akart osonni az ajtón. De a férje utána szólt: kedvenc dalodat játsszuk, nem énekelsz velünk. Az asszony visszajött, oda­lépett a ura mellé és tiszta hangján felcsen­dült a rég-rég elfelejtett altatódal; Törös KáTolyné MOZART-EST EGERBEN Az Egri Állami Pedagógiai Főiskola kulturális bizottsága, a TTIT művészeti szakosztálya és a Megyei Békebizottság feb­ruár 22-én, kedden este 8 órai kezdettel, Egerben, a főiskola zenetermében Mozart-estet ren­dez. Műsoron Mozart: Kis éji zene, Fantázia, I. kürtverseny című művei és szonátái szere­pelnek. r ^ Az Állami Faluszínház műsora Az Állami Faluszlnház me­gyénk területén Balzac: Gran­det kisasszony című művét az alábbi helyeken és időpontban mutatja be. Február 20-án Eger (Dózsa Film­színház) 21- én Balaton 22- én Tarnalelesz 23- án Abasár (Honvédség) 24- én Feldebrő E<jer Dózsa filmszínház: és Vörös Ciltlaq 20—22-ig Verdi 1-ig: Ltllomfl (mn­Február (olasz) 24—márc gyár) 20-án vasárnap matiné: Csap. da (cseh) ötszázasok (szovjet) Gyöngyösi Puskin: Február 22—23-ig Jónapot elefánt (olasz) 20-án vasárnap matiné: Bé­ke és barátság (szovjet) Gyöngyösi Szabadság: Február 20—22-ig: Hintónjá- ró szerelem (magyar) 24—márc, 2-ig: Verdi (olasz) 20-án vasárnap matiné: Vá­ros a tengeren (szovjet) Hatvan: Február 21—23-lg Ernst Thälmann (német) 24—27: Titokzatos hajóroncs (német) 20-án vasárnap matiné: Vad. vízország (magyar) Füzesabony: február 21 — 22: Eltáncolt aranyak (csehszlovák) 23—24: Jégmezők lovagja (szovjet) AMMUMMím Lóczi Károlyné felsőtárkányi lakos azzal fordult szerkesz­tőségünkhöz, segítsünk elintéz­ni, hogy férje az SZTK-tól megkapja a táppénzt. Közben­járásunkra a miskolci SZTK folyósította a kérdéses össze­get. LILIOMFI Az egri Dózsa és Vörös Csillag filmszínház február 24— március 1-ig a Szigligeti Ede vígjátékéból készült új színes filmmét tűzi műsorára. A film főszerepét, Liliomfi alakját, Darvas Iván alakítja, SZOLOKARO CEMENTBŐL A káli betonárut készítő részlegben megkezdték a kút- gyűrűk, cementvályúk, beton­kádak, járdalapok és konyhai cementlapok rendszeres gyár­tását. Jelenleg a beton szőlő­karók készítésének előállítási kísérletei folynak, amelyek azt mutatják, hogy mindenféle te­kintetben kielégítik a szőlő­termelők igényeit. A beton sző­lőkarók előreláthatólag április 15-én kerülnek forgalomba a megye területén. Tanácstagi fogadóórái február 21—24-ig A megyei tanács tagjai az alábbi helyeken és időpontban tartanak fogadóórát: 21-én Hatvanban: Kollár Ferenc; Nagyvisnyón özv. Barcsik Já- nosné; Egercsehiben Luskai Mihály; Bükkszentmártonban Kovács Béla; Egerbaktán dr. Segesdy István, Felső tárkány- ban Dávid József; Novajon Milisich Pálné; Tarnaszentmá- rián Kalyinka János; Demjén- ben Spekker Jánós; Feldebrőn Kiss András; Kálban Sütő Sándor. 24-én Kompolton Le- hóczki Alfréd. Fogadalomból valóság A Recski Ércbánya dolgozói becsülettel teljesítik április 4 tiszteletére tett fogadalmukat. A vállalás legtöbb pontját ér­tékes százalékokkal szárnyalták túl, s a teljes termelési terv­ben 158,3 százalékot értek el legutóbb, melyre nem volt még példa a Recski Ércbánya éle­tében. Mint Cseh Pál levele­zőnk írja, elsősorban most a nyersére minőségének megjaví­tására, valamint az őrlőgolyó megtakarítására tett felajánlá­sok megvalósításáért kell dol­goznia az ércbánya minden munkásának, műszaki vezető­jének, mert itt nem sikerült teljesíteni még vállalásukat. A felszabadulási kulturális seregszemle sikeréért Felszabadulásunk 10. év­fordulójára a DISZ Központi Vezetőség, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, a Népművelési és az Oktatás­ügyi Minisztérium meghirdette Látogatás a füzesabonyi Úttörő Micsurini Állomáson Az épülő, fejlődő Füzesabony község egyik új létesítménye és büszkesége az Úttörő Mi­csurini Állomás. 1952 őszén azért létesítette államunk, hogy a járás legjobb úttörői játéko­san szórakozva, gyakorlati ta­pasztalatokkal egészíthessék ki az iskolában tanultakat és me­zőgazdasági szakismereteket szerezhessenek. A szomszédos községek úttörői szívesen láto­gatják a Micsurini Állomást. A 12-féle természettudományos jellegű szakkört 350 tanuló lá­togatja, ahol mindenki tetszése szerint választhat magának foglalkozást a kis birodalom­ban. Különösen látogatott és ked­velt a barkácsoló szakkör. Mű­helyeiben mindenféle játékszer és használati eszköz készül a szorgalmas kis kezek munkája nyomán. Legutóbb például 10 pár silécet készítettek házi használatra. A másik teremben szórakoznak. Vidámság, élet, elevenség mindenütt. Ping­pongoznak, rádiót hallgatnak, olvasnak. Az udvaron meteoro­lógiai állomás, kertészet, ba­romfi, galambtenyészet és mé­hészet működik. E gyholdas kertjükben a konyhakerti vete- mények ápolását tanuljak meg a kis gazdáik. Még a pince sem ott marad kihasználatlanul, gombatenyésztés folyik. Az előadó-teremben éppen elméleti foglalkozás van. Ju­hász Lajos főiskolai nevelő fá­radságot nem kímélve jár ki Egerből, s lelkesen magyaráz a kis pajtásoknak. A bakté­riumokról folyik a szó. Farkas István VI. osztályos tanuló, aki öt társával jött át Sziha- lomról, szájtátva figyeli a ta­nár bácái szavait, s társaival együtt ő is megtanulja, mi a baktériumok szerepe az élet­ben, s a gyógyászatban. Az élősarok akváriumában törpeharcsák úszkálnak. A sok virágos-ágy valósággal tavaszt varázsol a kis terembe. Virág­zik az aranyeső, a som, a ja­pánbirs, a mandula, s a cse­resznyeág. Egy cserépben va­lóságos kis fenyőerdő sarjadt ki a sárga fűrészporból. A másik­ban a vadgesztenye csírázik, odébb vízbe tett burgonyával szemléltetik a csíraképzés fo­lyamatát. Államunk évente mintegy 100 ezer forinttal segíti a szak­körök munkáját. így gondos­kodik az ifjú nemzedék boldog életéről, igy segíti fiataljain­kat. Úttörőink ilyen körülmé­nyek között élnek, szórakoz­nak, gyarapítják tudásukat, ké­szülnek fel az életre. Március 7-én kezdődik a Mezőkéinél leleplezett , bűnszövetkezet bírósági tárgyalása Mint ismeretes a Heves me­gyei Mezöker Vállalatnál Indig Márton vállalati igazgatóval az élen 32-tagú bűnszövetkezet garázdálkodott. A társadalmi tulajdon ellen a bűnszövetke­zet tagjai sok alkalommal kö­vettek el sikkasztást, okirat- hamisítást, lopást. A megyei bíróság a bűnszövetkezet ügyé­ben a tárgyalást 1955. március 7-re, illetve az ezt követő na­pokra tűzte ki, a bíróság épü­letében (II. em. 79. sz. terem). \i 1055. évi kötelező tűz- és jégbiztosítási díjat február 28-ig pótlékmentesen lebet megfizetni A kötelező biztosítás díja. — a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek jégbiztosítási díjának kivé. telével — a biztosítási év január havának 1. napján esedékes és január 31-ig volt késedelmi pót­lék nélkül fizethető. A pénzügy, miniszter az 1955. január 1-én esedékes díjak pótlékmentes meg­fizetésének határidejét 1955. feb. ruár 28-ig meghosszabbította. Elfogadjuk a Gyöngyös járási párt-végrehajtóbizottság sajtáterjesztési felhívását Helyeseljük a hatvani járási pártbizottságnak a sajtóterjesz­tési verseny kihívással kapcso­latos módosítását. Mi, az egri járás területén minden községben 100 száza­lékig teljesítjük az előirány­zott tervet, azonfelül 300 párt- sajtóra új előfizetőt szervezünk, valamint a Hazafias Népfront­bizottság részére mind a 25 községben megszervezzük a Magyar Nemzet, a Hazafias Népfront-bizottság országos lapjának terjesztését. Elősegítjük az előfizetők gyűjtését azáltal is, hogy a sajtóban megjelent fontosabb cikkeket kisgyűléseken és egyéb rendezvényeken ismer­tetjük. Pocsai Péterné az egri járási pártbizm másodtitkára a felszabadulási kulturális seregszemlét. Megyénkben is megalakult a seregszemle lebonyolítására — az illetékes szervek, szak­emberek bevonásával — az előkészítő bizottság, mely se­gíti a kultúrcsoportokat a fel­készülésben és a műsor meg­választásban. A seregszemle célja: egész ifjúságunkat át­fogó kulturális .tömegmozga­lom létrehozása, az ifjúság kul- turáüs, művelődési lehetősé­gének biztosítása, a nem­zeti kulttúrra felélesztése és terjesztése. Harcoljon a giccs ellen, mely jelentkezhet énekkarok, zenekarok, szín­játszócsoportok műsorában egyaránt, Tükrözze a seregszemle a felszabadulás óta eltelt 10 esz­tendő kulturális eredményeit. Nem kultúrkampány indul tehát, nem olyan kötött kultúr- verseny, mint az ezelőtti téli kultúrversenyek voltak, hanem folyamatos kultúrmozgalom, mely egy évre — esetleg évek­re — irányt mutat az ifjúság minden rétegének, kulturális nevelésükhöz. Nem kötött, nem merev határok közé szorított mozgalom, mert a csoportos be­mutatók mellett, az egyéni számoknak is tág lehetőséget biztosít. Egy kívánság van csupán — mely egyben a célból is ered — ez nem más, mint úgy az üzemi, mint a falusi csoportok­nál, de az egyéni számoknál is jelentkezzék a nagyfokú igé­nyesség, a fejlett Ízlés és a művészi színvonal. A felszabadulási kulturális seregszemle nagy lehetősége­ket biztosít tehát kultúrcso- portjainknak, kultúrmunká­sainknak. Megyénk népe igényli a művészetet. Fejlett népművészettel, népművészeti hagyományokkal rendelke­zünk. Azon kell lennünk, hogy ezeket a szép hagyományokat ne csak két községben ápol­ják, hanem a meglévő csopor­tok mellett alakuljanak új tánc, színjátszó, zenekari- és énekcsoportok. Helyes, ha be­vonják a kultúrmunkába azo­kat is, akik régebben nagy szeretettel foglalkoztak ezek­kel. Igényeljék fiataljaink az öregek segítségét. El kell érni, hogy ebben a mozgalomban a régi, jó csoportok — melyek néhány hónap óta elzárkóztak a munkától — újra a köz- szereplés színpadára lépj ebek. Szeretnénk újra látni az eger- bocsi, fedémesi, boldogi, heves­aranyosi csoportok munkájá­nak gyümölcsét, a színes rit- musos, életvidám táncukat. Ifjúságunktól azt várjuk, hogy az énekkarok, zenekarok, népi tánc, színjátszó és báb­csoportok, valamint képzőmű­vészeti körök munkájában minél nagyobb számban ve­gyenek részt. Minél többen versenyezzenek, a falu, üzem, város, járás legjobb dalosa, táncosa, színjátszója, mese­mondója címért. A szervező bizottság gondos­kodott arról, hogy az erkölcsi siker mellett értékes ajándé­kokat is kapjanak a jó munkát végző kultúrgárdisták. Előre hát fiatalok a moz­galom sikeréért, vigyétek si­kerre a felszabadulási, kultu­rális seregszemlét, hogy minél több tánc, zene, dal csendüljön fel nagy ünnepünkön, hazánk felszabadulásának 10. évfor­dulóján és a DISZ II. kong­resszusánál; napján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom