Népújság, 1955. február (10-17. szám)

1955-02-06 / 11. szám

1955 február 6. vasárnap. NÉPÚJSÁG 5 Téli képek Abasárról *— Látogatás az abasári szölőoltó tanfolyamon — (Tudósítónktól) A KORADÉLELÖTTI órák- . ban vastag hófüggöny eresz­kedett a községre. Nemsokára fehér hólepel borította az aba­sári utcákat, a háztetőket. Az iskola is olyan volt kívülről, mintha egy lélek sem lenne benne. Pedig nem volt üres. A teremben a szőlészeti tanfo­lyam hallgatói tartották a dél­előtti foglalkozásukat. Szed- mák József oktató, az óráját figyelte. A félóráig tartó gyors- oltást végezték. Azután meg­szólalt: i— Letelt az idő, a késeket tegyétek le. A hallgatók engedelmesked­tek, majd az elkészített szőlő- oltvány anyagot kis papír­zacskóba tették, hogy este a bizottság megvizsgálhassa. Az iskolában tartják az aba­sári oltó-tanfolyamot. amely­nek hallgatója 30 fiú és 60 lány. A tanfolyamot a szőlő- oltvány termelőszövetkezet tervezte, s mivel tanárok nin­csenek, az előadást néhány, ol­tásban jártas gazdta tartja. A tanfolyam végén a hallgatók vizsgát tesznek. Szamot adnak arról, hogy évközben rájuk le­het-e bízni az oltást. A TANFOLYAM egyik tag­ja, Tóth Elemér 15 éves pa­rasztgyerek. Elemér még egy napct sem mulasztott, s min­den vágya az, hogy minőségi bortermelő legyen, hogy tanul­hasson. Óránként 60 darab a teljesítménye, ami azt jelenti, hogy tavasszal, az oltási sze­zonban 8—900 darabbal is meg- birkc'sik naponta. Fülöp Klá­rika is alig várja már a ta­vaszt, amikor a tanultakat hasznosíthatja. Szedmák elvtárssal sokat be­szélgettem arról, miért von­ták be a nőket is erre a tan- fo.vamra. Válaszából megtud­tam ennek nagy jelentőségét. Tavasszal, amikor a szőlőkben megkezdődik az oltás, akkor érkezik el a metszés és a ta­vaszi kapamunkák ideje is. Ha nem volnának női oltók, ezt a“rr.unkát is a férfiaknak kel­lene végezni. EZerf fontos te­hát, hogy a szőlőoltással meg­ismertessük a község fiatal­jait, közöttük a lányokat is. Szedmák elvtárs arról is be- sré.l, hogy milyen lelkesen ta­nulnak a tanfolyam részvevői. Az eredményeket talán annak köszönhetik, hogy valóban olyan témát választottak tan­anyagnak. ami legközelebb áll szívükhöz. Náluk, itt Abasá- ron a szőlő és a szőlőoltvány az, amihez az emberek a leg­jobban értenek. Ezért is tanul­nak szívvel-lélekkel. s ezért olyan fegyelmezettek. Minden nap pontosan nyolckor eljön­nek és türelmesen végighall­gatják az előadást. Hogy a tanfolyam eredményes lehes­sen, mi magunk is minden este pontosan felkészülünk. Ügy határoztunk, hogyha szük­ségét látjuk, minden évben megismételjük, mindig nevel­jük a fiatalokat. £s hogy haladnak a fordí­tóssal, a szőlőtelepítéssel — kérdeztem. — Körülbelül 80—90 holdat r fordítottunk a tarnaszent­1 ősi gépállomás Sztalinye- Az emberek meg vannak ve a gépi munkával, hi- em fáradságos, s sokkal is, mintha kézzel for­_../en fajtákat telepíte­nek majd? — érdeklődtem. — Főleg a csemegefajokra gondoltunk, hiszen exportra is számítunk. Mi, abasári szőlős­gazdák arra törekszünk, hogy a magyar szőlőnek bel- és kül­földön egyaránt öregbítsük a hírnevét. AZUTÁN a tanfolyam meg­indításához kapott segítségek­re’ beszélgettünk. A tanácsra nem. lehet panaszunk — mon­dotta Szedmák elvtárs. Neki köszönhetjük, hogy van tüze­lőnk, villanyvilágításunk, s tantermünk is itt az iskolá­ban. A tananyagot is a tanács segítségével nyomattuk ki a hallgatók számára és a ta­nácsnak köszönhetjük azt is, hogy a bizonyítványok eljut­nak a nyomdába. A földmű­vesszövetkezettől azonban nem kaptunk segítséget, pedig tőlük is kértünk. Az abasári szőlő­oltvány termelőszövetkezet még 1947-ben épített egy szép házat, amelyre a pénzt a gaz­dák adták, s társadalmi mun­kával is segítettek. Most ezt a kétemeletes épületet a föld­művesszövetkezet irodának rendezte be. Imre Lajos, a szövetkezet ügyvezetője halla­ni sem akar arról, hogy ez új­ból a miénk legyen, pedig sokkal jobban tanulhatnának az oltási tanfolyam hallgatói, ha nagyobb terem állna ren­delkezésre. Most egy gazda­kört is alakíthatnánk 40 tag­gal, de ennek sincs helyiség. A hóval borított földek még téli álmukat alusszák, de a dolgozó parasztok már készí­tik a szerszámokat és egyre gyarapítják elméleti tudásu­kat. Ezzel is biztosítják a leg­nagyobb terméshozamot. Erki János Szénőrlőmalmot készítenek az Egri Lakatosárugyárban: Bóta József ifi hegesztő és Vass Mihály lakatos — aki 46 éve dol­gozik a szakmában — münka közben. Utolsó napok a gyártási idény előtt a Selypi Cementgyárban A gyárak között cementgyá­raink rendelkeznek a legtöbb és aránylag legnagyobb gépek­kel. Ahhoz, hogy az év folya­mán zavartalanul termelhes­sünk. az elhasználódott, kifá­radt gépeinket ki is kell javí­tani. Nem könnyű ez, de ha arra gondolunk, hogy álla­munk mennyi családi házat, iskolát, napközi otthont akar építeni abból a cementből, amit a Selypi Cementgyár ter­mel, akkor fáradságot nem kí­mélve megoldjuk ezt a felada­tot. Hogy az év folyamán is jól dolgozzunk, ahhoz hasznosíta­ni kell az elmúlt esztendő ta­pasztalatait. Becsületes és lel­kiismeretes munkát kell vé­geznünk most, a nagy javítá­sok idején. Ettől függ az 1955-ös évi tervünk teljesítése. Szükséges, hogy a javítást végző műszaki vezetők felelős­Látogatás a herédi Micsurin TSZ-ben (Tudósítónktól.) A herédi Micsurin Termelő- szövetkezet látogatására in­dultunk. A szövetkezet tanya- központját a szép új családi házakról már messziről felis­mertük. Megérkeztünk. Az udvarban 8—10 trágyával megrakott szekér várakozott az indulásra. A tagok egy ré­sze a 180 négyzetméter me­legágyat készítette, mások a gyümölcsösben fatisztogatást végeztek. Közel 30 szövetkezeti tag szorgoskodott a tanya kö­rül. A szövetkezet Irodájában az új év termelési tervéről be­szélgettünk. Fekete Sándor elnöktől megtudtuk, hogy bú­zából 98 holdat vetettek, 8,5 mázsás átlagra számítanak — pedig a talajuk több termésre is képes. Tavasszal az összes őszi vetést megtrágyázzák, ka- tasztrális holdanként 40—55 kiló pétisóval. Az elmúlt évben 19 holdon termeltek cukorrépát, most 25 holdra emelték ennek terüle­tét, s 130 mázsát terveztek. A kertészetet 30 holdra növel­ték, ebben van a száraz ker­tészet is. A kukoricatervezet­ről csak a beszélgetés végén hangzik el néhány szó. Csak 20 holdat akarnak termelni, ami szántóterületüknek 6,5 százalé­kát teszi ki. Pedig ez nem ele­gendő szükségletük biztosítá­sára. Ha négyzetesen vetnék, akkor a gépállomás is elvégez­hetné a növényápolást, így nagyobb területre vethetnének kukoricát. A termelőszövetkezet tagjai a többi növényféleség hozamá­nak tervezésével sem lehetnek megelégedve. Tavaszi árpából 8, őszi árpából 11 mázsát irá­nyoztak elő, pedig ennél már sokkal több is termett. Nem használták ki kellőképpen a lehetőségeiket sem. Szövetke­zetük területén jól jövedel­mező sóderbányát létesíthetné­nek kevés befektetéssel. Közel 50 holdra elegendő trágya a táblák végére van kihordva, 5—6000 mázsa pedig az udva­ron vár kiszállításra. Ezzel a trágyamennyiséggel legalább 75 katasztrális holdat lehetne javítani, tehát a szövetkezet összes szántóterületének egy­negyedét. Már ősszel kellett volna kihordani a földre. A herédi Micsurin az elmúlt évben tehenészetéről is híres volt a megyénkben. Igaz, hogy a száj- és körömfájás leron­totta a tehénállományt, de ké­sőbb kicserélték a gyenge egyedeket, s helyettük 16 lite­res teheneket vásároltak. Is­tállóátlaguk 11,5 liter is volt. Ma ezek a jó tehenek 3—5—7 liter tejet adnak naponként, istállóátlaguk pedig alig éri el a 4,5 litert. A tagság jól emlékszik arra, hogy állati jö­vedelemből havonta 4—5000 forintot oszthattak munkaegy­ség előlegként. Ma ez az ösz- szeg 3—400 forintra esett. A legtöbb szövetkezeti tag háztáji gazdaságából most se hiányoznak a 13—15. sőt a 18 liter tejet adó tehenek, amely­ből naponta szépen kerül be- gondot kell fordítani. MltÓúAlDAÍAÍúl Mit kell a melegágyak A zöldségtermesztéssel fog­lalkozó kertész türelmetlenül várja, mikor kezdhet hozzá a melegágyak készítéséhez. Cél­ja, hogy palántáit mielőbb felnevelje és minél korábban vihesse piacra a friss zöldség­féléket. Az egri Nagy József TSZCS kertésze már egy ka­tasztrális holdra való karfiol- palánta fejlődésében gyönyör­ködik. A palánta a trágya és szalmatakaróval védett meleg­ágyakban szépen zöldéi, hogy nemsokára majd a primőr­termények magas árával ju­talmazza szorgalmas gazdáit. A melegágyak a palánták előnevelését szolgálják. A jó palánta a zöldségtermesztés alapja. Nevelése éppen ezért gondos, körültekintő munkát igényel. A melegágyakat ke­let-nyugat irányba állítsuk fel. Az ablakok déli irányban lejtsenek, hogy ezáltal a nap­sütés minél többet érje. A trágyaréteg vastagsága a ko­rábban készült ágyaknál 60— 70, míg a későbbi ágyaknál 30—40 centiméter. A meleg­ágyakhoz friss istálló-, lehető­leg lótrágyát használjunk. A tudnunk készítéséről? hónapokon keresztül gyűjtött trágyát meg kell védenünk az erjedéstől, mert az erjedéskor keletkező hőre a melegágyak­nál lesz szükség. Ezért másfél­két méter széles és magas kaz­lakba rakjuk, hogy jól kiszá­radhasson. A kazlak tetejét hegyesre rakjuk, hogy be ne ázzon. Az ilyen száraz trágyát friss trágya hóazákeverésével langyos vízzel való öntözés után használjuk fel a meleg­ágy készítésére. A trágyát a melegágy helyén egyenletes vastagságban elterítjük, a villa hátlapjával lenyomkodjuk, majd letapossuk. Az ablako­kat ráhelyezzük a keretekre, szalmatakaróval letakarjuk. Négy-öt nap múlva, mikor az ágyak erősen gőzölögnek, melegágyi földet hordunk a trágyára. Magvetésnél 6—8, palánta tűzdelésnél pedig 12—15 centi­méternyi távolság maradjon a föld és az ablak között. A melegtartáshoz szükséges, hogy a melegágyakat friss trágyá­val 50 centiméter vastagság­ban körülburkoljuk. Bódi Tivadar agronómus Érdemes-e hivatalnokok­ról írni, akik talán egész éle­tüket porosodó akták, szám­oszlopok között töltötték? Éle­tük látszólag nem áll nagy­szerű hőstettekből, észrevétle­nül élnek, mint a kis csavar a jól olajozott gépezetben. De ha megkérdjük Keskeny Fe­rencet, a városi tanács egyik hivatalnokát, hogy beszéljen a múlt évtizedeiről, látjuk, hogy van miről írnunk. Élete, a kis- hivatalnok élete telve volt küz- ködéssel, nehézséggel, szenve­déssel, de soványan csörgő örömmel. Egy Kertész utcai kis házban született, ott nőtt fel, ott házasodott és ott él ma is. Minden reggel látják kicsit hajlott háttal — az élet hajlí­totta meg — hivatalába siet­ni. Köszönti, ismeri mindenki ebben az utcában. Aprócska ház fogad, mintha nem is városban, hanem falun lennénk. Ahogy belépek a kony­hába. magasra csap a gőz, s mint izzadságcsepp pereg vé­gig a konyha falán. Keskeny néni fia fehérneműjét mossa, s a mosdótálba már magasan tornyosodnak a kicsavart ru­hák. Keskeny bácsi ágyban fekszik. Körülbástyázva könj- vekkel, iratokkal. Huszonhat év alatt ritkán fordult elő vele, de most otthon maradt. Nehe­zen tűri betegségét, nem fáj­dalmai miatt — mindig a munka jár az eszében, nem lesz-e hiba, a számadásban, jó] megy-e a munka, ha nincs ott-’ Megbecsült évek Keskeny néni hiába marasz­talja, pihenjen — nem, szom­baton már fel is kel, csak úgy benéz, mit csinálnak a többiek a hivatalban. Hivatal — hogy is került ide, a szegény földműves fia? Pergessük vissza az éveket Keskeny Ferenc szava nyo­mán, s visszatér vele a meg­alázó keserves múlt is. özvegy édesanyja nem engedte iskolá­ba, pedig kitűnően számolt, jól fogott a feje. Inkább elküldte gyomlálni, szüretelni, még aratni is — nem tehetett mást, hisz kellett a pénz. Nagyobbik bátyja szerencsésebb volt. Ta­nulhatott. Úgy leste el tőle a tudományt. Még a latin dekli- nációkat is megtanulta. Szám­tanban meg bárkivel verseny­re kelt volna. Korán elment dolgozni, azután a világhábo­rúba, s mikor visszajött, az egri szeszfőzdébe került. Itt fordult meg az élete, hivatal­nok lett — véletlenül. A szeszfőzdében volt ellenőr az öreg Kovács bácsi. Vala­hányszor megérkezett szuszog­va, lihegve, krákogva ült le a hordókra. — Nem bírom, ki van a szívem — kapkodott szí­véhez — hiába, nyugdíjba kel) mennem — mondta fájdalma­san. Hallod fiam, jó lennél he­lyembe. S mikor Keskeny Feri kétel­kedve nézett rá, bólintott. — Igen, igen. a helyembe — meg­próbálhatjuk. Megpróbálták és sike­rült. A városházán elfelejtet­ték meghirdetni a Kovács bá­csi állását, s így került Kes­keny Ferenc 1929-ben a város­házára borellenőrnek. Nagy szó volt ez abban az időben. Hiszen szellemi szükségmun­kásokkal töltötték meg a vá­rosi hivatalokat, 30—40 pengőt kapott havonta egy érettségi­zett fiatalember. Ennyit szá­moltak le a hónap végén Bo­ros Miklósnak, Becskei Berti- lannak, Tóth Sándornak íj. Keskeny Ferenc nem lett in- ségmunkás, csak „elfelejtet­ték’’ besorolni valamelyik fize­tési osztályba. Négy évig kilin­cselt, kérvényezett, de figyel­meztették, ne is feszegesse, sokan jelentkeznek állására és ő nem tanult ember. így lá­tott hozzá, kemény, erős aka­rattal a tanuláshoz és tanult hosszú éveken keresztül. Már nagyok voltak gyerekei, mi­kor letette a VII. gimnázium’, vizsgát. Együtt tanult algebrát lányával, németet fiával. Ekkor lépett közbe a II. vi­lágháború. Félbemaradt a ta­nulás, s most már reggel 4-től este 9-ig dolgozott, hogy eltart­sa családját. Bére egyre csök­kent, hiába, nem volt besorol­va, háború volt. Nehezen küsz­ködött, négy gyerek nyúzta a cipőt, nyűtte a ruhát, fogyasz­totta a kenyeret. De négy gye­rekért érdemes volt felvenni a küzdelmet az élettel. 1944 november végén az utolsó német Tigris is végig­húzta megsérült hernyótalpát a Kertész utcán. Megremeg­tette az ablakokat, azután csend lett. t Mély sóhaj szakadt fe! Keskeny Ferencből — újból dolgozhat. Elsőnek sietett be a városházára körülnézni, meg­vannak-e a régi társak, rend­ben vannak-e a szobák, az ira­tok. Nekilátott a rendcsinálás­nak, a munkának. Ettől a nap­tól kezdve megbecsülték Kes­keny Ferenc munkáját. Felfelé ívelt az élete. Kinevezték az adóügyhöz, besorolták rendes fizetési osztályba, előbb pénz­táros, előadó, majd pedig ve­zető előadója lett osztályának. Határtalan szorgalommal to­vább tanult, s taníttatta gyere­keit. Ez most már könnyebb volt. mert még a legkisebb, a „későn érkezett” Marika is ösztöndíjat kapott. Igaz, kitűn j tanuló volt, az apja volt a mes­tere. Büszke Keskeny Ferenc minden gyerekére. A család­ban már három mérnök van, a két vő és a fia. Magáról szerényen hallgat, csak a más érdemeit mondja el. Tavaly jubilált, 25 éve volt tisztviselő és azt hiszem, nem árulunk el titkot, ha elmond­juk, hogy a napokban tüntet­ték ki a Pénzügy Kiváló Dol­gozója címmel. A megalázó évek után öreg­ségére szép évek következtek, a jó munka megbecsülésének évei. Törös Károlyné ségérzettől áthatva végezzék munkájukat. Tudjuk, hogy van is ilyen felelősségérzet dolgo-. zóinkban. Ezt mutatják a kar­bantartó és a javító brigádok eredményei. A múlt év tanulságain okul­va, nem szabad figyelmen kí­vül hagyni egy fontos ténye­zőt. Vállalatunknál most vitat­juk meg az 1955-ös év műsza­ki intézkedések tervét. E terv elkészítésébe közvetlenül be­leszólnak a dolgozók is. Hisz a terv teljesítése tőlük is függ és sok dolgozót tudunk jobb munkára lelkesíteni, ha felka­roljuk az apróságnak látszó javaslatokat is. Le kell rom­bolnunk a dolgozók aktivitása eiett még fennálló akadályo­dat Így tudjuk csak megte­remteni a vezetők és a fizikai dolgozók között a kölcsönös bizalom és az elvtársiasság légkörét. A téli nagyjavítások befeje­zéséig már nem sok idő áll rendelkezésünkre. Ez idő alatt jól megszervezett munkával, becsületesen dolgozva végez­zenek minőségi munkát javító csoportjaink. Fizikai és műsza­ki dolgozóink egy akarattal küzdenek azért, hogy az I-es és a Il-es kemencét, a cement-? őrlő malmokat, és ezek gépegy­ségeit február 15-re átadhas­sák üzemeltetésre. A javítási munkák sikerét nagyban elősegíti, hogy a dol­gozók csatlakoztak a felszaba­dulási versenyhez. Vállalták, hogy a javítások befejezése után április 4-ig 800 tonna cer menttel és 600 tonna klinkerr rel termelnek többet tervükr nél Az önköltséget két száza? lékkai csökkentik és ezt leg? inkább az anyagtakarékosságr gal segítik elő. Szévald Ferenc kőműves brigádja január 22-én már örömmel jelentette, hogy mindkét klinkerégető kémén? cén befejezte a falazási mun­kákat. A karbantartó brigád? vezetők is értékes felajánlásom kát tettek. Vállalták, hogy * nagyjavításokat február 15 he? lyett 10 nappal hamarabb eí? végzik. A cement csomagolásánál és szállításánál lévő brigádok « mennyiségi terv túlteljesítésé­re. az önköltség csökkentésé­re, a kocsifekbérek megszün­tetésére tettek felajánlást. Ezenkívül a Murai brigád ver­senyre hívta a beremendi ce­mentgyár cementcsomagolóit. Sokat mondanak ezek a vál­lalások és meg is valósítjuk, mert tudjuk, hogy ebben az évben népgazdaságunknak igen sok cementre van szüksége. Az eddigi munka biztos ígé­ret arra, hogy a gyár mindem dolgozója teljesíti adott sza­vát és így nemcsak az első negyedévi, hanem éves ter­vünket is maradéktalanul tel­jesítjük. Mitnyik János terv. oszt. vez. LEVELEZŐINK ÍRJAK Strumpf László elvtárs, e megyei tanács főagronómusa a hevesvezekényi és tenki Béke, a kömlöi Rákóczi és Szabadság, a besenyőtelkd Béke-útja. s a tarnabodi Kos­suth termelőszövetkezet tag- iainak „tíz mázsás dohányter­melési mozgalom“-ba való be­kapcsolódásáról ad érdekes képet. Molnár József a kiskörei állami gazdaság munkájáról ír szerkesztőségünknek, s rész­letesen beszámol az ott dolgo­zók vállalásairól, s a felaján­lások teljesítéséről. A nagy- rédei Munka termelőszövetke­zetből Kovács Ferenc üzemi párttitkár írt levelet, melyben közli a szövetkezet tagjainak elhatározását, hogy a 12 pont­ból álló versenyvállalásuk végrehajtásával 30 százalék­kal növelik ebben az eszten­dőben az egy munkaegységre eső jövedelmet. Fülöp Sándor a hevesveze­kényi Béke termelőszövetkezet párttitkára, a járás termelő- szövetkezeteihez írt levelükről számol be, amelyben verseny­re hívták a termelőszövetkeze­teket a tavaszi és a nyári munkák gyors, s eredményes elvégzésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom