Népújság, 1955. január (1-9. szám)
1955-01-01 / 1. szám
1955 Ja i. szombat NÉPÚJSÁG T S zűr peu •en tarir ■■ s. I ele NEU BAKA?. mint egt > áránvbfy NY SZÓ VARGA JÓZSEFHEZ 5A úgy kopogott a atalpú papucs. Keré- ucsmáját, megállt az ive jí, hit így ok. . lis céc I ‘ ”yu , mintha ezzel akarná ii különösebb cél nél1 ül ficye Ur- Nem tuo vm, ki lehet és miért , I". le, külsejéből ly g éheztem hát valamit ni. öregember. Repedezett bőrű, büty- fejéről az első pillantásra láttam, nem az élet, sokat dolgozott. Ruhája gon- i, szakadozott, haja nádasként nőtte ? / l nyakát. .... AcU5 miatt hivattam. Évvége van, jó zt is rendezni — mondta a tanácselnök. galább az ideit, ha már a multévek tarte i marad is. 5t fizetni? De ugyan miből? Sző sem cit a föld, meg jó föld is az, megterem inden. Csakhogy tavaly úgy rátelepe- z, mintha soha többé nem akarna el- nnan. Nagyobbrésze most is művelet- ián elérzékenyedve tette hozzá: fizet- sten látja a lelkem, hogy igazán oda- z utolsót is. csak a termény megma- a. Mert azelőtt is kifizettem mindent, tok, nem szerettem tartozni, de két íba vetettem, meg dolgoztam azzal a egyedül, állatok nélkül, 53-ban a rí forróság, most meg ez a víz, egész tetejéig pakoltak adóssággal. Benne én a sárban. JDä VARGA JÓZSEFET — mert ő volt * ' a kesergő öreg, eddig soha nem lát- : I, v is beszéltem vele. A káli tanács- i!;eíiíi e • .1 rövid kis történet mégis arra kész- ti tett. ne y ceruzát vegyek a kezembe és ittuk a uv, :, aki talán olvasni sem tud: Varga Józsefnek. fn-gszer azt kérdezte tőlem valaki: mit gon- lolsz, ». t laknak falvakban, városokban az ernte e„. írért nem szétszórtan építik a házat? l-Uríeten rm is tudtam, mit feleljek. Mindenesein v ndolkoztam ezen és megtaláltam a magyaráz.' tát. Az ember nem szereti a ma- gnyi, s mai életében nem is volna képes el- l.:o,ra élni. Munkánkban, szórakozásunk- b i mi% 7 egymásra vagyunk utalva. Ha h é szükséges szerszám, a szomszédokká , vagy a sógorhoz szaladunk, onnan ké- rv fc. Szántás-vetés, aratás, vagy behordás idején fogatért, vagy munkaerőért újból az ismerősökhöz vezet utunk. De meghívjuk ókat kuké ricafosztásra, lakodalomba, vagy disznótorba is alkalomadtán. Mert hamarabb ( fogy-' a munka, ha többen végzik. Gyorsab- n múlik az idő beszélgetés közben, s együtt, » «va jobban érezzük magunkat. Varga ödes» esezéhéz ctsszorcrjel:, . €.■• t nem mehet jól a munka, mert jn an. Másként lenne az a vagyon, fit alakulna az élete is, ha a föld művelésének gondját nem egyedül hordozná. Nem csoda, hogy így sokszor a hiábavaló fáradozás még életkedvét is elrabolja. A 16 hold — bárhogy is nézzük — jószágállomány nélkül nagyon sok egy öregemberre. TÁVOL ÁLL TŐLEM a gondolat, hogy * valamire rábeszéljem. De úgy érzem, ezt a napjainkban nem egyedülálló példát el kell mondanom. A termelőszövetkezetek zárszámadásáról érkezett levelek között a füzesabonyi Petőfi termelőszövetkezet elnökének, Bartha Istvánnak soraira találtam. Többek között, egy közepesen teljesítő idősebb tag, Kovács András részesedését sorolja fel. A 16.5 mázsa búzán kívül 12.5 szemes, 48 mázsa szálas és silótakarmányt, közel 5.5 mázsa burgonyát, 1.38 mázsa cukrot, olajat és 7220 forint készpénzt kapott. Sokan Kovács András 459 munkaegységénél többet is gyűjtöttek, például Gulyás Sándor a feleségével 1006-ot. Pedig akik a szövetkezet életét ismerik, tudják, hogy nem ez az esztendő volt a legjövedelmezőbb. Hiszen a sok eső nem nézte, hogy eke vagy traktor szántotta-e a földet, hogy a családok, vagy csak egy ember őrködik - aggódva a termés felett. Az eső itt nagy károkat okozott. Állatállományunk is gyengén fizetett, de a veszteség nyomban kisebb, ha több felé osztjuk, mert ha az egyik földterület víz alá került is, a gondosan művelt, jól megmunkált másik rész termése pótolta azt. Nem érzik úgy a kárt, mint a „Varga Józsefek“, nem maradtak adósai az államnak. S most már nyugodtan tervezgetnek a jövőévre. Varga József talán most arra gondol: ismerem a termelőszövetkezeti életet. Itt nálunk Kaiban volt alkalmam rövid történetét szemmel kísérni. Bizalmatlanság, a vezetés, irányítás hiánya a megalakulás első idejében, majd alig egy év múlva, állandó civakodás, veszekedés és meg nem értés! Ezért is bomlott fel, nem volt az életképes. IGAZA VAN, — mert soha nem lesz ered1 menyes, gazdag az a csoport, s tagjai életvidámak és megelégedettek, ahonnan a közös szeretete, megbecsülése és az emberi megértés hiányzik. De az élet tele van nehézségekkel, sikertelenségekkel, s új küzdelmekkel, a szép, a jó eléréséért. Ha a vihar tönkreteszi vetéseinket, ha víz önti el, vagy a forróság kiszárítja a féléves munkánk eredményeit, mi a következő évben újra szántunk, újra vetünk. Ha a féreg elrágja a fa gyökerét, újat ültetünk helyette és az megint gyümölcsöt hoz. Miért éppen a termelőszövetkezet elhalódott fáját nem akarjuk újjal cserélni? Miért nem keresünk ennek nemesmagvú, dúsan gyümölcsöző fiatal erős hajtást? Eredményes lenne, megérné a fáradságot, megtalálná és erőssé tenné az elveszett bizalmat. Dobai Margit Néhány hél alatt 300 recski gania rendezte beadási hátralékát A recski dolgozó parasztok valóra váltják a jelszót: „tiszta lappal kezdjük az újévet’1. Ezt bizonyítja az elmúlt hetekben elért begyűjtési eredményük. December 1-én még közel 400 olyan gazda volt, aki tojással vagy baromfival, de leginkább sertéssel tartozott. A helyi tanács és bizottságok hasznos agitációt végeztek, hogy megszűnjenek a hátralékok, s a dolgozó parasztok valamennyien tiszta lappal kezdjék az 1955-ös évet Munkájuk nem volt sikertelen. Az elmúlt hetekben nagyot ugrott a begyűjtés százaléka, 62-es helyett 98-as szám került az eredményt jelző táblára, s a községi begyűjtési hivatalnál elkönyvelésre váró vételi jegyek mind arról tanúskodnak: dolgozó parasztjaink adósság nélkül akarják zárni az ó-évet. Közel 20 mázsa sertés, 15 mázsa szarvasmarha, 85 mázsa baromfi és sokezer tojás gyűlt össze a hátralékosoktól. Háromszázzal csökkent a beadással hátralékban lévő dolgozó parasztok száma. Tóth t. Pál 13 holdas középparaszt 96 kiló sertés 143 kiló marhahús, 33 kiló tojás és 22 kiló baromfi hátralékát rendezte a napokban, s ugyanekkor rótta le beadási hátralékát Holló sz. János 7 holdas gazda is, aki 60 kiló sertést, 12 kiló tojást, 10 és fél kiló baromfit adott be. Teljesítette beadását Hangácsi Miklós gazda is, akinek 8 hold földjét nemrég még 17 kilogramm marha, 47 kiló sertés, 9 és fél kiló baromfi, 8 és fél kiló tojás hátralék terhelte. Az a hangulat, hogy nem jó az újévet adóssággal kezdeni kedvező hatást váltott ki a dolgozó parasztok- százaiban és az újév első napján reméljük, egyetlen recski gazda sincs már, aki tartozik az államnak. A szerkesztőségünkhöz érkezett levelekben üzemi dolgozóink az éves tervteljesítés utolsó munkanapjairól, küzdelmes, nehéz feladatairól számolnak be. A falvak népe nem ír már őszi munkákról, mert befejeződött a szántás, vetés. Leveleikben helyet adnak a begyűjtésnek, az adófizetésnek, a kedves, hangulatos téli esték és tanfolyamok foglalkozásainak, a disznóölésnek, a szórakozásnak. Pihennek a diákok is, erőt gyűjtenek a következő, s mindig nehezebb néhány hónapra. Nézzünk meg néhány levelet. A gyöngyösi téglagyár kemencéi is leálltak. Elérkezett a nagy javítás ideje — írja levelében Bravek László. A fiatalok új kultúrszámokat tanulnak be: táncokat, kisebb színdarabokat, csupán már a kultúrház rendbehozására volna szükség. Andrenyi Ferenc, a felnémeti fűrészüzem irodavezetője örömmel jelenti, hogy éves tervüket december 14-re befejezték, pedig a vállalásukban december 24 szerepel. Azt, hogy ilyen eredményt érhettek el, elsősorban az élenjáró dolgozóknak és a munkásoknak köszönhetik, de sokban hozzájárult a helyes munka- szervezés is. Legjobb brigádok: a Csík József, Takács József, Korozs István, Erdélyi Ignác, Barzsó József és Nagy Ferenc brigádja, akik egész évben 120 százalék felett teljesítettek. Petőfibánya DISZ-fiataljai Fazekas Mihály: Ludas Matyijét tanulták be, mellyel karácsony napján nagy sikert arattak. A díszletek nagy részét ;ís a fiatalok készítették. Dicséret . illeti ezért okét. A fiatalok máris tervezik, hogy az 1955. -évi Világifjúsági Találkozóra új színdarabot tanulnak "ássuk Pintér Lajos le\ Petőfib tya kenyérellátásának min. -egére panaszkodik Sand Jc r r.k:’-vollát.'Svezető, l 1 a natvanl Sütőipari tói kapja a kenyeret, n i n. > ;ége eilen gya >,,vk » kifogás. A Sütőipari Vállalat vezetőség« megígér«? — egyszer írás ,.n köz.) e —• ezután a »giobb r.iuóségű kenyeret t" óéi.- lton lényt küldi, de ' ’et c a e ígéret maradt Jó lenne már, ha szavukat ? lóra is váóaná :. Kun Er. * t. a sirok. ál- talánosisko -pajtása k •; igük felszab adui ásának 10. évfordulója ünnepélyéről írt. December : sn tartották és az iskola üu’csoportja énekcsoport adott kultur- mûsort. A abadulást szépen megün ék. Az idei zárszématláb legtöbb ten . alkezetben gazdag jőve hozott. így volt ez a : -aoonyi Petőfi TSZ-nél is, . korántsem részesedtek a< >gy azt szerették ve D , aki becsületesen d ' . zott. annak most is tele a kamrája A termelősz tv œt elnöke: Barta elvtá c uk néiiány példát hoz Bocsi Jánosnét 2: ás Sándort és feles. munkaegységével. J-ár.osné a több mint î 1 - - t»"TUŐnyen felül 3' Sándor és feles« _• , — g vai mányféleséggel együtt ’18 mázsa terményen feiü >10 forint készpénzt vitt a A kiskörei dolgo teli foglalkozásáról ír Si s ,‘ano« levelezőnk. Sokan d’ : vatalhoz, vagy a szai Arvízvédelm r. okiiifrgr. járrtak erdői -a, más erdei munkáikra, fordítanak a há a tor növelésére is. , »e essék> nem a loaVgesi Rozi néniről beszé- í /- Író’ ; ídvavaló, hogy ez- . :r. :s .-/ép komótos házban .ét. A szomszéd Zsiga feleli., - anhét éves Róza éi te e ősz hajával, görbe cával, hogy végre saját a alt hajthatja le nyuga- .. újét. gy hogyan? Hosszú sora ,r !.. ha bírsz egy kis . - • mmel. elmesélem. ág ,y kezdődött, hogy égé vi ■ az uraknak egy- ; ibb újabb emberekre, r ’ a hu orú őrülten dol- malim. garatjára önthet- A kifolyt tengernyi vér *í> any -lkjukban csörgő - -n,yá változott, amiből mi- öbbet b .tak a pénz meg- ttjai . iái mohóbb kap- ;,:ai igyekeztek még töb- frühabzsolni. A világ re- úi-ropogott, minden válási'v V> fél "i ember már a volt, sor került az •Serire így hívták be a .mi • Zs . át is, akinek az v: alá.;a volt, hogy csak eg édesanyját hagyta ío . vny, gyerekek nem .ak et ni Amikor felhúzta agára a ngyos mundért, linen n éves öreg szíI fi;, taies. cezdett dobogni, .'üti nyevásárlás soec ,t meg Róza né- . piacon kofásko- ’ .na sak a fiatalok, az -- szive is rendelkezik azw itos kis készülék1 ) a adoitt pillanat,a ja a jelzéseket. ét találkozás. után már a ■ . itólag, de szava t. : ,'egyeztek: Róza néi - iítózik Zsiga anyjához, s '■ .yakén't v gyáz rá. V élt t költözött a Kosa rac>-ágas úr cselédlakásába. A „Late 'asszony’1 égy-két nap alatt ol : mdiet teremtett ? or.ész ’-. n éken, mintha ő onne a b, kosa az egész . aajomak. Aztán egyszer csaik vége lett a vérözönnek, megváltozott az élet falun és városon, meg az uradalomban is. Az eddigi cselédek birtokba vették a földet. Róza néni is kapott 5 holdat. „Csak már Zsiga itthon lenne!“ — Na, ez a kívánság is teljesedett. Egy nyárvégi hajnalon — lekopva, lesoványodva, hazatántorgott — nagy, üres lélekkel. Szemei tétován bámultak a világba, hajdan nótázó, tréfáló szája keskenyre zárva. Mi történt vele a fronton, mi az amerikaiak fogolytáborában? — nem beszélt róla. Róza néni öntögette bele a lelket. — Gyere, Zsiga szívem, nézd meg a földünket! — Büszkén mutogatta a kukoricát, kolompárt ... nem nagy darabot ugyan, hiszen magának kellett felásni a földet, „de ez már mégis a mienk!11 Nagyon nehezen- J________________ment az új életbe való beilleszkedés. Zsiga aki cseléd- és katonaélete során hozzászokott, hogy mások: dirigálják minden lépését, most is blindent az asz- szonyra hagyott. Ebben nem is lett volna hiba, mert a kofa piaci élelmessége, ötletessége a paraszti életben is hamarosan megtalálta a lehetőségeit. De hát Róza néninek nem ez volt a terve: ő azt akarta, hogy a férjéből valóban a család feje legyen, öntudatos, felemelt fejű ember. Na, sok harc. erőfeszítés árán csak mutatkozott valami javulás is. Ősszel, amikor szántáshoz igát kellett ku- nyerálni már meg inerte azt is tenni, hogy az egyik nagygazdát ledisznózta, amiért az túl magas uzsorabért kért az egynapi szántásért. Aztán eljött a tél. A falu fiatal tanítónője esti tanfolya- moi szervezett. Az MKP szervezete megkezdte a nevelőmunkáját, az UFOSZ szóróRóza néni fészke sabbra zárta sorait és Zsiga, aki kezdetben alig-alig mozdult ki otthonról — később egyetlen alkalomról sem maradt el. Feleségével együtt ült be az iskola szűk padjaiba, hogy megtanuljon írni-olvasni. Otthon mostohafiával — Zolival — versengve gyakorolta a betűvetés tudományát. És tavasszal az MKP két új tagot vett fel: Zsigát és Róza nénit. Megifldult a harc az új életért. Nehezen, döcögve ment minden. Nem volt iga az újonnan kapott földhöz. A volt cselédek még mindig az egykori, egészségtelen, istállónak is alkalmatlan lakásokban laktak. A kulákok rémhírek terjesztésével, igauzsorával, nyílt és titkos szabotálással igyekeztek megsemmisíteni az eredményeket. Kemény harcot kellett vívni a nyílt és rejtett ellenség ellen. Zsiga sokszor elkeseredésében el akarta hagyni a falut. „Minek ez az egész gürcölés, ha még jobban nyomorgunk, inint eddig?1’ Nagynehezen vettek egy elő- hasú tinót, mire megellett, megdöglött. A fiú betegeskedett, orvosra, patikára ment a sok pénz. A viskó rogyadozott, az eső becsepegett, a szél a törött ablakon, rozoga ajtón át kifújta a csepp meleget is. Felesége vénült, a sok munkábán megroppant, dereka meggörbült. De ez a testileg elgyötört öregasszony lélekben nem változott. Most is ő biztatta férjét: — Ne félj Zsigám, leszünk mi még olyan urak, mint Kosa úr volt, vagy tán még nagyobbak is! Akkor még mindenki mosolygott rajta sőt egyesek csú- folódtak is. Megalakult a Vörös Csillag tszcs. Az első tagok közt voltak ők is, — Na látod-e, van már igánk olyan, amilyen a hercegnek volt csak régen! — mutatott az asszony a csoport földjén szántó traktorra. Zolika betegsége is hamarosan elmúlt, hiszen SZTK-val egyenest Pestre vitték, ahol a legjobb orvosok kutatták a baját, míg meg nem találták az orvosságát is. Sőt, gyógyulása után két hétre még a Balatonhoz is elküldték, ahonnan kipirosodva, megizmosodva jött haza, s vagy öt kilót hízott a sok jó falattól. Kezdett egyenesbe jönni a dolog. Ősszel a csoport munkaegységenként 97.50 forint értéket adott a tagságnak, így Zsiga és Róza néni a maguk 327 munkaegységük után 31.882.50 forintot kaptak, részben terményben, részben készpénzben. — Na asszony, most már rendbehozhatjuk a lakásunkat! — kurjantott vígan Zsiga, amikor á számításuk végeztével kiderült, hogy a fejőstehén, ruhanemű és egyéb szükséges holmik beszerzése után is marad még vagy 3000 forintjuk. — Azt már nem! — válaszolt Róza néni. — Hát mit akarsz? Mindig azt mondtad, hogy nem akarsz ilyen istállóban élni, most itt az alkalom, hogy rendbehozhassuk és most te vagy ellene? — Add csak ide azt a pénzt, majd a többit bízd rám! Huza-vona, majdnem veszekedés után végre ott volt a pénz Róza néninél, s hogy hova tűnt el, arról senki sem tudott. A következő esztend6ben még nagyobb összeg tűnt el Róza néni keze között, hiszen a csoport egyre gyarapodott, így a tagság jövedelme is nőtt. Földjük 62 hold. A tehenészetben 85 fejőstehén, a hízó sertések és anyakocák számát pedig már csak az elnök, meg a gondozók tudták megmondani. — Na ugy-e, hol van ehhez a Kosa úr gazdasága? Lepipáltuk őt is, de le a többi falut is! Ez is igaz. Messze földről jöttek egyéniek és csoporttagok tanulni a gazdálkodás titkát azoktól, akikről hajdan azt állították, hiába lenne földjük nem tudnának vele bánni, mert nincs ott mögöttük a botos ispán. De nemcsak a messze földi idegenek — a saját falubeliek is tanultak tőlük és eljött az az ősz is, almikor a falu felvehette a „szocialista község“ büszke nevet. A falu két csoportban egyesült és most már együtt versenyeztek a jobb terméseredményekért. * — A napokban érkeztem haza. Éjféltájban bandukoltam be a vasútállomástól és őszintén szólva kissé féltem a derék házőrző kutyáktól. Jól ismerem ezeket az állatokat. Nappal farkcsóváló barátsággal fogadnak, éjszaka pedig fogvicsorgató vadállatként rohanják meg még az ismerőst is. Elmerengésemből csodálkozva riadtam fel, amikor egy kanyar után a fák közül vakító fénysugár világít elém a falu felől. Ejnye, vájjon csak nem beteg valaki Sápiéknál? Az ő házuk irányából jött a fény. Tovább haladok, más helyről is hasonló tünemény tűnik szemem elé. Aztán még több és több helyről. De nem, ez nem a petró- leumláimpa pislogó sárga fénye! Csakugyan, közeibe érve — nem hiszek a szememnek — utcai vilanylámpák küldték üdvözletüket elém. Lám, a hűtlen gyermeket mily kedves meglepetéssel köszönti szülőfaluja/ Reggel végigséta a a falun, még nagyobb lett 'mu... Uvn. Itt egy fúrott kút dja egészséges vizét a s; j izóki ak, odébb a földműv zovet’- czet városba is beillő uháza roskadozik az áruk .megétől, s utcahosszat víg : leszól sugároznak szét a rá l e ekek. A régi, zsupfedf ■ h i. ak melyén is új. koala , c: 'ép eiós házak emelkedr Lülörú* csinos az egyil l. a P utcában. És 1 . ta őá;előmosolyogni? R néni az, aki na, n u. vitái be. Nézze c -, g a mi kis fészkünket! Valóban a be :‘ág fészke, amiről hajdan gazdasa?-1 cseléd és egy kofa asszony nem is ndozhatott volna... de mé t- hóid s gazda sem. — Mondtam >.n mindig Zsigának, hogy Várjon csak lesz még nekünk sa; >t edélúnk . Nem is kellett erő . Kezd töm a 3 ion; ; ai. évente 5—6000-e Ktem - 1 a nyeremén .l)f rétkönyvbe, múlt ősszel má ió.OOO forintunk volt, aztán h . ;ö : -.z állam a kölcsönn; . így apránként összesikere út a ani házunk! — Hát bizony gam sem hittem — szól közbe Zsiga szomszéd — ho ' ez az asz- szonyi ész így ki i dja fu,átélni a dolgokat. A pár perces bekukkant is- ból bizony elég hosszú beszélgetés kanyarodol k i Del lett lassan, amikor el, úcs tő lük. Már a kis ; r tam. amikor Rúzs néi (Cinre kötötte: „A m icsülésen ott légy er iskolával kapcsolat tot szeretnék beterjei Ekkor tudtam hogy őt is bev -/tottak a tanácsba. Hala y I., Mó
