Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-20 / 6. szám

1955 január 20. csütörtök. NÉPÚJSÁG 5 Hogyan termelhetne olcsóbb közszükségleti cikkeket a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat? II. Egyszázalékos selejtesökkentés: 15 ezer forint De menjünk tovább. A vasöntöde eléggé kiesik a városból. A temető és a vas­út mögött ágaskodik magas­ba a kéménye. Csinos, kedves épület benyomását kelti az első pillantásra, s ez a benyo­más többé-kevésbé megmarad az üzemen belül is. Egy-két el­gondolkoztató dolog azért itt is akad. Első, amit észreveszünk: há­rom BELSPED kocs' körüláll az udvar közepén egy nagy halom téglarakást, s röpköd­nek a téglák a kocsiról, sza­porítják a téglahalmot — meg a tört téglákat. Egy tégla — vasúton szállítva — 41 fillér. Néhány percig néztük csak a rakodást, 21 tégla tört szét: 8.61 forint. S mennyi tört el eddig, s mennyi azután? A kér­kedő kémény mellett a szabad eg alatt drága samottéglák szomorkodnak, az udvaron itt is, ott is vasanyag, veri az idő. Az irodában Gyimesi László üzemvezetővel vitatgatjuk az öntöde munkáját. — Nincs még fél órája sem, hogy papíron is megkaptuk a negyedévi tervet. Bizony elég szoros.; : Mit készítenek a vasöntödé­ben a tervek szerint? Elmondja, hogy kereken 2000 tűzhelyrostélyt, s egyéb tüzhelyalkatrészt, azután me­zőgazdasági gépalkatrészeket, anyagvizsgálók, mézpergetők alkatrészét öntik sorozatban. Rövidesen 40 ezer babakocsi­kereket készítenek az Egri Babakocsigyárnak — alumí­niumból. Azért hangsúlyozza az alumíniumot, mert ezzel ed­dig nem foglalkoztak, most építik meg az aluminium ke­mencét. 21 darab tégla á 41 fillér 1 százalék selejtcsökkentés Négynapos termeléskiesés á 12.000 forint összesen : Rákanyarodunk a beszélgetés tulajdonképpeni céljára; ho­gyan is lehetne olcsóbban, ke­vesebb önköltséggel termelni? — Most kísérletezünk — ma­gyarázza — az Atkár környé­kén talált, látszólag megfelelő homokfajtával. Eddig ugyanis Bicskéről, Dunántúlról szál­lítottuk ide az öntödei homo­kot. Ha beválik, jelentősen csökken majd az önköltség. Mi a helyzet a selejttel? Alatta van a megengedett országos öt százaléknak, az ön­tödében most körülbelül négy százalék a selejt. Kérdésünk­re azt is hozzáteszi, hogy va­lójában elég magas ez, hisz egyszerűbb darabok öntését végzi, s nem túlzott feladat a további egyszázalékos selejt­csökkentés. Az egyetlen szá­zalék azonban még ebben a 'kis üzemben is havi 10—15 ezer forint megtakarítást jelent. Benn az üzemben mást is megtudunk. Azt például, hogy miért állnak, helyesebben he­vernek az öntödei homokon a dolgozók? Nincs áram. már megint baj van a transzformá­torral. — Gyenge a transzformátor — panaszolja Pethes József sztahanovista, éppen ő a vál­lalat párttitkára. — Ha 15—20 percig nincs áram, le kell en­gednünk a kemencét, hogy belé ne fagyjon a vas. Ez pedig majd egy nap munkakiesés. Gyimesi elvtárs számadattal is szolgál: egy napi termelés- kiesés jó 12 ezer forint vesz­teség. Az elmúlt hónapban négy esetben kellett leállni a rossz transzformátor miatt. Számoljunk ismét, csak az általunk tapasztaltak alapján: 8.61 forint 15.000. — forint 48.000. — forint 6.3.008.61 forint Három adat. az egyik majd­nem, hogy filléres, s jó fél­százezer forint önköltségcsök­kentési lehetőség! Hát még, ha hozzávesszük, hogy az. újfajta permetezők és csuklós-boro­nák megkésett gyártása miatt (nem küldtek hozzá tervet a megrendelők, de céljutalom­mal fel lehetett volna a hozzá­értők figyelmét kelteni, s azok kétségkívül készítettek volna mintadarabot) egyesztendős ki­esés lesz a vállalat jövedelme­zőségében. Vagy amit annyira kérnék a dolgozó parasztok: egvhektós permetezőkád ké­szítését. Kifizetőbb, jól érté­kesíthető, sorozatban gyártha­tó, a vasöntöde, s az egyik részleg segítségével. Sok ilyen lehetőség volna, ha ... Húsz évre elegendő elfekvő anyagok i ;. ha észrevennék a veze­tők itt is, a többi részlegnél is. Észrevennék, hogy a forgácso­ló részleg esztergályosainak nincs munkája, hogy a meg­munkáló részleg még a hó­nap elején nem tudta, mit fog csinálni januárban, hogy több­százezer forint értékű elfekvő anyag van a vállalat tulajdo­nában. Például: 320 öblítőcsé­sze. amelv éppen 20 esztendő­re fedezi a vállalat ezirányú szükségletét. Vagy három­száz ablakráma, amelyhez nincs tok, de amelynek da­rabja durván számolva is 50 forint, s keresik szerte az országban, azonkívül évekre elegendő reszelő, fúró, a réz­műves részleg raktárában 20 magasnyomású kijavítatlan permetezőgép — és még a jó­ég tudja, mi minden. És ezek együttvéve magas önköltséget, drágán előállított árut jelentenek. Mert az ön­költség fogalma nem valami kiagyalt, elvont, fiktív foga­lom. Az önköltség, s annak csökkentése az egész életet — az öntöde kitört ablakát, a réz­műves részleg gáztól terhes le­vegőjét, a régen ígért füstelvo­nót a selejtet, az egyenlősdi bérezést stb. — mindent-mm- dent magában foglal. Ezek nélkül elképzelhetetlen, hogy olcsóbban és többet termeljen ez a rendkívül fontos, bár fia­tal üzem. S ha most visszamegyünk a pártbizottsági ülésre, össze­gezzük az ott hallottakat, ak­kor arra is választ kapunk, miért nem vették ezt eddig ész­re a vállalat vezetői, és első­sorban miért nem: a pártszer­vezet? ...Nincs... nincs--- nincs--. Huszonhárom kommunista dolgozik a vállalatnál, de a pártszervezet — bár a taggyű­léseket megtartották, mert ez elő van írva — valójában egy emberből, Pethes József elv- társból áll. Jószándékú, becsü­letes ember, Munka Érdem­rendes sztahanovista. De mire elvégzi napi munkáját az ön­tödében, a többi üzem már jó félórája, órája befejezte a műszakot. Nem függetlenített, így tehát a munkaidő alatt nem nagyon mehet a város másik végébe, munkaidő után pedig gyakran hiába is men­ne. A vezetőség másik két tagja kevés segítséget ad a munkához. És Pethes elv­társnak még nem jutott eszé­be. hogy taggyűlés, vagy pártnap segítségével az egész párttagságot mozgósítsa, be­vonja a társadalmi tulajdon védelmébe, a termelés pártel- lenörzésébe. Mert 23 kommu­nista többet lát, többet tehet, mint egy — akit ráadásul még helyhez köt a munkája is. De nem is juthatott eszébe, mert a fiatal párttitkárnak nem magyarázta meg a városi pártbizottság, mit jelent a ter­melés pártellenőrzése, nem ta­nította meg erre, s ő maga ismerte el a VB-ülésen, hogy minderről bizony kevés fogal­ma van. S hogy a pártbizottság nem támogat ja eléggé az üzem pártszervezetét, az oda vezet, hogy a gazdasági vezetők, ha kimondatlanul is, lebecsülik a másfélhónapos pártszervezetet, titkárát például nem hívják meg a műszaki értekezletekre, maguk sem tájékoztatják őt a termelés problémáiról. Az is igaz, hogy a pártszervezet sem lépett fel ilyen igényekkel, maga sem számoltatta be Sza­kács István igazgatót, vagy a részlegek műszaki vezetőit a végzett munkáról. S ha a pártszervezet erőt­len, s nem eresztette a lehető­ségekhez képest mélyre gyö­kereit a vállalat életében, nem lehet azon sem megütközni, hogy a szakszervezet csak papíron van. hogy egyáltalán nincs munkaverseny, nincs újítómozgalom — gát zárja el a vá’lalatnál mindazt a lehe­tőséget, melynek segítségével magasra törhetne a dolgozók alkotó lendülete, melynek se­gítségével javasolhatnának, bí­rálhatnának. Jó elébb forintokkal számol­tunk. Most ezt nem tehetjük, nem lehet fillérekben, forin­tokban kimutatni: mennyi erő és energia rejlik a huszonhá­rom kommunistában, a több mint másfélszáz vállalati dol­gozóban. Milliós értékek! Dolgozó népünk nemcsak több, de olcsóbb árut is kí­ván. Ezt a kérést kielégíteni, olcsóbban termelni : ez most a tervét egyébként teljesítő Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat legfontosabb feladata. Segítsen a városi pártbizottság és a tanács is Mi szükséges ehhez? Első­sorban is a városi pártbizott­ság, s a városi tanács fokozott segítsége, hogy talpraálljon, s valóban az élet gazdája le­gyen a pártszervezet, hogy megkezdje munkáját a szak- szervezet. Lüktető politikai élet, friss verseny, a dolgozók javaslatainak meghallgatása, éber, körültekintő szem, — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Váljon az egész üzem személyes ügyévé a ta­karékosság, az önköltségcsök­kentés; tegye azzá a pártszer­vezet jó politikai munkája, szervezze erre a dolgozókat a szakszervezet, a verseny rend­szeres értékelésével, s nyil­vántartásával. S több, az eddiginél sokkal több kereskedelmi szellemre van szükség! Felkutatni, fel­tárni a piac igényeit, s kielé­gíteni ezeket a lakosság meg­elégedésére. Tudjuk. nem megy ez könnyen, az egyik napról a másikra. Nehéz és küzdelmes munka kell ehhez, de megéri és megoldható. Megoldható, ha összefog a gazdaságvezetés, a párt- és a szakszervezet, ha megértetik a dolgozókkal, s maguk is meg­értik: sokat vár tőlük, bízik bennük dolgozó népünk. A dolgozók jobb ellátására 464 kataszteri holdon termeltek zöldséget — Az 1951. évi terv teljesítésről tárgyalt Eger város végrehajtó bizottsága — Az elmúlt héten beszélte meg a városi tanács végre­hajtó bizottsága az 1954. év tervteljesítését. A több mint háromórás vita során a vb. tagjai megállapították, hogy eredményekben s tapasztala­tokban gazdag évet hagytak maguk mögött. Az elmúlt év az új szakasz politikájának jegyében zajlott le. Erről tesz tanúbizonyságot, hogy nagy­mértékben szilárdult az ipari munkásság, és a dolgozó pa­rasztság szövetsége, de meg­szilárdult az állampolgári fe­gyelem is. Ezt mutatja az 1954. évi 113 százalékos globá­lis adóbevételi tervteljesítés, vagy a tanács szakosztályai költségvetési bevételének 104.4 százalékos teljesítése. Beruházási vonalon sem kell szégyenkeznie a tanácsnak, mert 2160 méter vízvezetéket épített a város külső utcái­ban, 12 kúttal (161 ezer forint). A város lakói is dicsé­retet érdemelnek, mert társa­dalmi úton többezer forint értékű munkával járultak hozzá, hogy négy kúttal több hgyen a dolgozók igényeinek kielégítésére. mint arr.eny- nyire a tanácsnak fedezete volt. Az Arnyékszala és Verő- j szala utcában befejeződött a | makadámút építése 100 ezer forintos beruházással, s ugyanitt egy kisméretű vas- betonhíd épült 54 ezer forin­tos költséggel. Ennek végre­hajtásában is jelentős volt a lakosság társadalmi segítsége. Az új piactéren 80 ezer forin­tos költséggel nyilvános WC létesült. Bővült a villanyháló­zat a Petőfi és Bethlen utca meghosszabbított szakaszán. A versenyuszoda helyreállításá­ra és korszerűsítésére 32 ezer forintot fordított a tanács. Az elmúlt évben adták át rendeltetésének a város új sporttelepét, melynek lelátó­ján 15 ezer néző foglalhat helyet. Igaz; hogy ennek épí­tési költségét az OTSB bizto­sította. de a városi tanács is hozzájárult 114 ezer forinttal, mely összegből a stadion kerí­tése épült. Ugyan csali az el­múlt évben lett átadva ren­deltetésének az új piactér, melynek építésére 1952-től 719 ezer forintot fordítottak. A talajjavítás és növény- termelés emelése érdekében 32 vagon műtrágyát használ­tak fel. mintegy 670 ka- tasztrális holdon. A dolgozók jobb zöldségellátása érdeké­ben 464 katasztrális holdon termelt a Kertészeti Vállalat zöldséget. Nagy a fejlődés az előző évekhez viszonyítva a minőségi bortermelésnél. A borkombinát lehetőséget nyúj­tott és nyújt arra, hogy a dol­gozó parasztság szőlőben tel­jesíthesse borbeadási kötele­zettségét. Ennek alkalmazása ugyanis kiváló minőségi bor előállítását teszi lehetővé. Gondoskodás történt a hiány­zó tőkék pótlására és 20 kh. holdon új szőlő telepítésére. Oktatási vonalon nagy gon­dot fordítottak az iskolák és óvodák külső és belső tataro­zásara, felszerelésére. Önálló- súlt a Kertész utcai általános iskola. Napköziotthont kapott a Ill-as számú és a Szvoi’ényi úti iskola. Egészségügyi és szociális té­ren két körzeti orvosi rendelő és a kiskereskedelmi vállalat részére 170 férőhelyes bölcső­de (óvoda) létesült. Ezekben az intézményekben a szakkép­zetlen dolgozók többségét szakképzettekkel cserélték ki. Sokat javult az iskolák egész­ségügyi és járványügyi ellátása is. Nagy gondot fordítottak a város egészségügyi szervei a dolgozók egészségvédelmére, az ipari üzemekben, kereske­delmi és ipari vállalatoknál. Az ipar vonalán a ktsz-ek minden negyedévi tervüket 100 százalékon felül teljesítet­ték, az építőipari, asztalos és fényképész ktsz kivételével. A városi tanács vállalatai is 100 százalékon felül teljesítet­ték évi tervüket a vágóhíd és húsfeldolgozó vállalat kivéte­lével (94.3 százalék). Ezek az eredmények mutat­nak rá világosan arra, hogy Eger város dolgozói magu­kévá tették a kormány- programot, az új szakasz poli­tikáját: támogatják azt és a még meglévő hiányosságokat, hibákat megszüntetve, ezen az úton akarnak továbbhalad­ni a szocializmus megvalósítá­sáért. A végrehajtó bizottság ez­után dicséretben részesítette odaadó, jó munkájáért Broz- man János elvtársat, az okta­tási osztály vezetőjét, Bóta elvtársat, a városi begyűjtési hivatal vezetőjét. Hartman István elvtársat, a Kézműipari Vállalat és Csirmaz Dezső elv­társat az Ingatlankezelő Vál­lalat igazgatóját. Műemlék védelmi albizottság alakult Egerben Eger város tanácsának vég­rehajtó bizottsága elfogadta a műemlékek és műemlék jel­legű építmények fokozott fel­ügyeletéről és védelméről szó­ló szabályrendeletet, amely többek között kimondja, hogy ennek érdekében a társadalom minél szélesebbkörű bekapcso­lása és a társadalmi ellenőrzés megszervezése szükséges. Ezért a tanács városgazdálkodási osztálya állandó bizottságának keretében műemlékvédelmi al­bizottságot kell alakítani. Az albizottság tagjai: a megyei Tanács VB-elnöke, a városi tanács városrendezési ügykö­rének előadója, az MDP Városi Pártbizottságának küldötte, a Dobó Múzeum igazgatója, az Egri Állami Levéltár vezető­je, a megyei idegenforgalmi hivatal vezetője, a városterve­ző vállalat egri műemlékeket patronáló építésze, a városi I Hazafias Népfront-bizottság elnöke és kilenc munkatársa, akiket a városi tanács végre­hajtó bizottsága jelöl ki a he­lyi szakismeretekkel rendelke­ző egri lakosok sorából. Szedunka Alfréd, a Mátravidéki Fémművek fiatal dolgozója 25 előfizetőt szerzett a pártsajtó­nak. A héten ismét sok értékes levelet kaptunk levelezőink­től, akik írásaikban hangot ad­nak a termelés és az élet ese­ményeinek, kisebb-nagyobb problémáinak. Megírják pana­szaikat, javaslataikkal, elgon­dolásaikkal igyekeznek segí­teni üzemük, vagy falujuk sor­sán. Régi levelezőnk, Bravek László, a Gyöngyösi Téglagyár karbantartási munkálatairól számol be. Megírja, hogy ere­detileg február 15-re tervezték a karbantartások befejezését, de a dolgozók vállalták, hogy 10-re már befejezik. A mun­ka jó menete annak köszönhe­tő, hogy a karbantartási veze­tés a legtökéletesebb. Dicsére­tet érdemel jó munkájáért, Malmos István és Szántó Sán­dor. A gépek szerelésénél Gá­bor Mihály kovács szorgalmas munkáját illeti dicséret. Hiba, hogy az újítómozgalom telje­sen meghalt, a dolgozók javas­latait egyáltalán nem veszik figyelembe. így van ez a csil­lék kenésénél és a Bager meg­hajtásánál. Az Egri Dohánygyár életéről Licsika Petemé küldött beszá­molót. Több dolgozó nevét em­líti, akik jó munkájukkal já­rulták hozzá az üzem sikeré­hez. A szivarelőkészítési osz­tályon Prokai Ferencné és Bárdos Ferencné válogatónők végeznek fegyelmezett, jó minőségi munkát. A szivar­gyártásnál Bartha Jánosáé és Kovács Istvánná igen takaré­kosan bántak az anyaggal. A csomagolási osztályon Herczeg Magda és Sebe Józsefné vég­zett jó munkát a múlt év fo­lyamán. A gépmesterek közül VLsnyei Miklós és Sékárosi Gyula lelkiismeretes munkával biztosította az üzemeltetést. Jól dolgoztak még az anyagmozga­tók és a szállítók is a rájuk bízott anyag lelkiismeretes ke­zelésével. Molnár József mezőőr, a Kis­körei Állami Gazdaság szociá­lis juttatásairól ír. Örömmel újságolja, hogy a múlt évben 50 943 forintot fizettek ki pré­miumként a dolgozóknak. Az igazgatói, házassági és szü­lési segélyezés 31 077 forint volt. A gazdaság dolgozói jobb munkával hálálják meg álla­munk juttatásait. Gál b. József állategészség­ügyi felcser levelében .arról pa­naszkodik. hogy Mátraderecs- kén október második felében baromfipestis volt. A zárlat elrendelését a helyű tanácsnak kellett volna intézni. Sajnos, ez nem történt meg és ez főként a tanácstitkár hibája. Több esetben megvizsgálták és vé­szesnek találták az ő barom­fiait is, de sohasem volt haj­landó elzárni azokat. Mikor fi­gyelmeztették hibájára, akkot hivatásához nem méltó han­got használt és kizavarta az állategészségügyieket az irodá­ból. fcedig a törvény a tanács- titkárra is vonatkozik. Kocsis Sándor elvtárs, a megyei Téglagyári Egyesülés dolgozója megírja, hogy egye­sülésüket összevonták a Bor­sod megyei egyesüléssel. Az új székhely Egerben van. Ezzel megnőtt az egri központ irá­nyító szerveinek a munkája. Szükségesnek tartja Kocsis elvtárs, hogy a két műszaki gárda a jövőben megértéssel dolgozzon együtt. Fogadják el a jó és helyes javaslatokat, ne tűrjenek semmiféle alkudo­zást. Az első hónapok munká­ján múlik, hogy az egyesülés mennyire lesz életképes. A két megye gyárai versenyezni sze­retnének egymással és testvéri segítségadással igyekeznek egy­mást támogatni. Szeretnék egy­mást még jobban megismerni, egymáshoz közelebb kerülni. A jó megértéssel, kölcsönös se­gítségadással biztos, hogy jó munkát végez az egyesülés. A Mátrai Erdőgazdaság munkaügyi előadója, Bodor Imre azt írja, hogy a dolgozók legjobbjai szép munkafe'aján- lást tettek. Vállalták, hogy ter­melési tervüket a határidő előtt öt nappal teljesítik, a termelési, mozgatási és egyéb költségeket öt százalékkal csökkentik. A mátraíüredi er­dészet kerületvezetője. Bozsik Pál például azt vállalta, hogy a kerületén kívüleső telepen 700 köbméter fát termel ki. Az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalat dolgozóinak versenyvállalásairól Busák Ist­ván ÜB-elnök írt levelet. Az irodagép-részleg 110 százalék­ra teljesíti tervét és 9000 fo­rintot takarít meg. A rádió­részleg 104, az órásrészleg pe­dig 110 százalékos tervteljesí­tést vállalt. Ezenkívül hason­ló szép felajánlásokat tettek a gumijavitó, a mérleg, a galván, a nikkelező, a motoros, a fé­nyező és a kerékpár részleg dolgozói is. A Gyöngyösi Vas- és Fém­ipari Vállalat dolgozói terme­lési értekezleten tettek fel­ajánlásaikat. Erről számolnak be levelükben. Vállalták, hogy 1300 kézi kénporozót, 100 per- methordót. 200 permetező ten­gelyű, és 200 hajtókart készíte­nek terven felül. Ügyelnek a gyártmányaik minőségére és így felére csökken a minőségi kifogás. A selejtet öt százalék­ról négy százalékra csökken­tik, termelési tervüket pedig 110 százalékra teljesítik. Szűcs György, az Egri Kis­kereskedelmi Vállalat igazga­tója is megírta versenyválla- lásukat. Versenyre hívták He­ves megye kis- és nagy­kereskedelmi vállalatait é' állami áruházait. A verseny célja a lakosság jobb áruellá­tása. a választékok bőví­tése. a kereskedelmi költsége' csökkentése. Első negyedéve- értékesítési tervüket globá1' san 103 százalékra teljesítik Az egyes iparcikkekből töbl .árubemutatót tartanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom