Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-06 / 2. szám

1955 január 6. csütörtök. NÉPÚJSÁG $ ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT KEZDTÉK MEG A HATVANI ÚJ VASÚTÁLLOMÁS ÉPÍTÉSÉT ( T adós Hónk tót.) 1944 EGYIK KESÖ, szép- temberi napjának déli csendjét repülőzúgás szakította félbe Hat­vaniban. Az asszonyok kezében megállt a fözőkaraál és önkénte­lenül ts az udvaron, vagy az ut­cán játszó gyerekeiket keresték riadt tekintetükkel. Az emberek az eget kémlelték, találgatva, merről jönnek, sokan-e és hová mennek? Egyesek azt mondták, Pestre, mások Miskolcot, Ózdot emlegették. A találgatásokat az­után elnyomták az egyre erősö­dő, repülőzúgással keveredett kiáltások, gyermekeket, férjüket hívó anyáik hangjai, óvóhelyet, bunkert emlegető parancssza­vak. A bátrabbak, meg akik a ha­tárban, vagv a Zagyva partján bújtak el, láthatták, hogy Szol­nok felől sűrű rajokban, de még elég magasan jönnek a repülök: Gyöngyös leié húztak. Az em­berek egy része megköcnnyebbüí- ten sóhajtott: elmentek. Néhá­ny an, akik még figyelték a tá­volodó gépeket, egyszercsak azt látták, hogy Gyöngyös táján elfordultak Petőfibánya (akkor még Pernye-puszta) — Lőrinci felé, majd vissza, egyenesen Hatvannak tartanak, mind lej­jebb és lejjebb ereszkedve. Tjz percig tartott, de egész életre nyomot hagyott. Ma tíz év után is elevenen él a hatva­niak emlékezetében a hatalmas, porral kevert füstfelhő, amely még hosszú órák után' is ott le­begett a város felett. Miikor az emberek kibújtak a bunkerekből, borzalmas látvány tárult elé­jük: Uj-Hatvan száz és száz la­kóháza romokban, halottak és sebesültek mindenfelé. Az ál­lomás helvét csak az izzó rugó módjára összecsavarodott sínek mutatták. Az állomás épülete, mintha valami gonosz kéz tég­laként dobálta volna szét, a föld­del volt egyszinten. Az állomás beton bunkerját, amely a beér­kezett két személyvonat miatt tömve volt, telitalálat érte. Mindez tíz perc alatt történt, tíz esztendővel ezelőtt. AZÓTA MAR behegedt a seb, ha emléke el is. Az újhatvani Sötét munkásbarakkok helyett vi­lágos. családi házak épültek. ... Es hétfőn megkezdődött az utolsó emlék letakarítása is, megkezdődött a hatvani új ál­lomás építkezése. Az új év első munkanapján, hétfőn, leszúrták a hatvani vasútállomás területén az építkezésekre annyira jel­lemző piros-fehér csíkos mérő- léceket. A munkát rövid kis ün­nepség nyitotta meg, amely in­kább a roham előtti megbeszélés­re hasonlított. Németh József elvtárs, a MÁV vezérigazgató helyettese, beszé­dében elmondotta, hogy a hat­vani állomást a háború döntötte romba és a békés építő munka építi fel, szebbre, mint volt. Majd tolmácsolta a közlekedés- és postaügyi miniszter utasítását, hogy ezév december 31-ig az új, modern állomást át kell adni a forgalomnak. „Legyen ez az ál­lomás a szocialista vasút dia­dalkapuja, a békés, építő munka szimbóluma. Fejezze ki az egész dolgozó magyar nép megingat­hatatlan békevágyát — fejezte be beszédét Németh elvtárs Majd Pernyés Balázs pálya- fenntartási előmunkás tett ígé­retet a dolgozók nevében. „Meg­fogadjuk — mondotta — úgy fo­gunk dolgozni, hogy a tervet ha­táridőre teljesítsük és az új ál­lomást átadhassuk Hatvannak, a dolgozó népnek". A megbeszélésen részt vett a városi pártbizottság VB-titikára, és a tanács elnöke, akik meg­ígérték, hogy a szükséges se­gítséget megadják a város nagyjelentőségű építkezéséhez. Ezután megkezdődött a munka, a mérnökök a tervrajzaikhoz, mérőléceikhez siettek, a munká­sok pedig nekifogtak, hogy fo­gadalmukat valóraváltsák. MILYEN LESZ majd az új áliomás? Ezt kérdeztem Papp Károly elvtárstól, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium pá­lyafenntartási és építési osztálya vezetőiétől, mikor a mérnökök­ből álló gyűrű lazult egy ki­csit körülötte. Szétnéz és mivel a tervrajzot már elvitték a mér­nökök, csak úgy fejből magya- rázza: — Itt lesz az állomás egy­emeletes főépülete — mutatja — kultúr- s külön gyermekváróte­remmel, s modern orvosi rende­lővel. Az új, korszerű, forgalmi iroda is itt a környéken kap helyet, úgy építjük, hogy az egész állomást látni lehessen belőle. Mr| lesz a régi épületekkel? — Leromboljuk — mondja ne­vetve — hogy újat, jobbat épít­hessünk belőle, mert ahol most van az első vágány, ott lesz majd a hatodik. Megszüntetjük a sínek közötti iárkáiást is, sok szerencsétlenséget megakadá­lyozva ezzel. A személyforga­lom lebonyolítására szolgáló első hét vágányt szigetjárdák kai ellátott aluljárókkal építjük meg. Az utasok örömére, mo­dern, nagy utasellátó is szere­pe! a tervben. Az egész állo­mást a fejlődésnek megfelelően villamosítással építjük, s ezzel nemcsak biztosítjuk, de siettet­jük is a Budapest—Miskolc-i vasútvonal villanymotoros köz­lekedését. Még egy kérdést megkockáz­tattam: mindez mibe kerül? — Sok, nagyon sok pénzbe — mondja elgondolkozva — mint­egy 15—17 millió forinttal in­dul. Mindenesetre olyan állo­mást építünk, hogy az méltó legyen szocializmust építő né­pünkhöz, hogy ezzel is kifejez­zük, nem háborút, hanem a bé­kés építőmunkát akarjuk. Sárközi Miklós — Szabad a jegyeket! — Szilveszter éjszakáján Medveczki Imrére és társaira gondoltunk, akik akkor is értünk dolgoz­tak, amikor mi az óévet búcsúztattuk. Örömmel csatlakozunk az RM dolgozóinak versenyfelhívásához megtakarítást érünk el, az ipari A.fnr-n 1rs 1(Vl O O T.« Q 1.Ó C Qltl fill TYPfíÍ Cf fi A megyei tanács közleménye — A begyűjtési miniszter a földművelésügj^ miniszterrel egyetértésben a 736.600/1954. Bgy. M. számú utasításban álla­pította meg az idényszerűen szá­raz, csöves és morzsolt kukorica 1955. évi január havi szokvány- szerű víztartalmát. Az utasítás kimondja, hogy Heves megye területén 3955. évi január 1. nap­jaitól január 31. napjáig 20 szá­zalék a víztartalom. Ez kizáró­lag csak a továbbadást forga­lomban érvényes, tehát a ter­melő és begyűjtő szérv között' az átvétel alkalmával nem alkal­mazható. — A 19/1954. (III. 24.) M. T. s:. rendelet 5. §-ának g. pontja a vágási engedélyek kiadását a községi (városi) begyűjtési meg- Ázottak hatáskörébe utalta. A vágási engedélyek kiadásá­val még olyan községben sem lehet máls szervet megbízni, ahol a begyűjtési megbízott nem tar­tózkodik állandóan a község területén. Azokban a községekben, ahol csak begyűjtési előadó működik, a vágási engedélyeket a községi előadók adják ki. Azokban a községekben, ahol körzeti begyűjtési megbízott mű­ködik, a vágási engedélyek ki­adását úgy kell megszervezni, hogy az a vágási idényben he­tenként legalább kétszer előre meghatározott napon történjék. A begyűjtési megbízott a vágási engedélyek kiadása céljából a vágálsi idényben köteles ezeken a napokon a községben megjelen­ni. A vágási engedélyek kiadá­sának napjait és az időpontot az ilyen községeikben a szokásos módon közhírré kell tenni. — A minisztertanács 2010/5/ 1954. számú határozata alapján a vállalatok (intézmények, hiva­talok, üzemek) vezetői a leg­messzebbmenő segítséget köte­lesek nyújtani dolgozóiknak a családi házak felépítésénét (ön­költségi áron történet szállítás, műszaki megsegítés, stb. formá­jában). A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium 81/15/1954. sz. in­tézkedése értelmében a tehergép­kocsit igénybevevő dolgozónak ilyen esetben a) három tonna, vagy enné! kisebb hasznos teherbírású gép kocsi esetében kilométerenkint 1 forintot, b) három ionnánál nagyobb hasznos teherbírású gépkocsi használata esetében kilométeren­kint 1.50 forintot kell térítenie. Ugyancsak 1.50 forint a térí­tendő összeg kilométerenkint a pótkocsis-vontató használata esetében is. A rendeletekkel kapcsolatos bővebb felvilágosításért a helyi tanácsokhoz kell fordulni. Tizennégyezer vad: ez vadászaink eddigi téli eredménye ,A felszabadulással agropropagandánk is új útra lépett" Járásunk dolgozó paraszt­sága, de jó magunk sem hal­lottunk agropropaganda mun­káról a múlt rendszerben. Csak a módosabbaknak, a nagygaz­dáknak és a „botos ispán“ uraknak állt módjukban, hogy írhassanak és olvashassanak a nagybirtok rendszerről. Di­csőítették a bárók és a grófok gazdaságait és azok eredmé­nyeit. Sajnos, mindezekhez dol­gozóinknak semmi közük nem volt, csak annyi, hogy a mun­kát ők végezték, a hasznot viszont az urak élvezték. A felszabadulással agropro­pagandánk is új útra lépett. Ez az út egy pár évvel ezelőtt még igen göröngyös, járatlan volt. Nagy segítséget kaptunk a Szovjetuniótól, amely igye­kezett minél több és jobb me­zőgazdasági szakembert ne­velni. A kormányprogram megjelenése után még fokozot­tabban indult meg járásunk területén az agroprapaganda munka. Különféle módszerek­kel és az eredmények ismerte­tésével agropropagandistáink igen szép eredményeket értek el. A szocialista munkaver­senyre való mozgósítás az aratási munkák idején igen jó volt. Több mint 9000 dolgozó paraszt állt párosversenyben járásunk területén. De a be­gyűjtési verseny is igen szép eredményeket hozott, itt több mint 2000 dolgozó állt páros­versenyben egymással. Vannak még agropropaganda munkánkban hiányosságok is. Segíteni kell, hogy a szakút­mutató röplapot dolgozó pa­rasztjaink és tsz tagságunk is olvassa, az ne a járási és községi tanácsok szekrényeiben porosodjon. Be kell vonni ebbe a mun­kába a beadásban jól teljesítő egyéni gazdákat és a tsz tago­kat is, mert csakis a do1 gozó tömegek alkotó munkája nyo­mán születhetnek ismét ered­ményeink és valósulnak meg kitűzött céljaink. Bvzma Sándor Hatvan HIRDETÉSEK Csipkebogyó. príma száraz, el­adó kjz-ként 22.— Ft utánvéttel Forst, Répáshuta. Eladó egy db 35-ös kisipari vasvázas abrichter. Gyöngyös, Petőfi utca 10. f' f A Bükk- és Mátra festői szép­ségű erdeiben szép számmal ta­nyáznak az erdei vadak. Külö­nösen a mezei nyű lak, és a-z őzek találnak otthonra a hatal­mas erdőség rengetegében. A megye vadásztársaságai eddig már több alkalommal tartottak hajtóvadászatot, mely minden esetben szép eredménnyel záró­dott. A decemberi hajtóvadásza­tok során például közel kétezer vadnyúlat és számos özet, vad­disznót ejtettek, A vadásztársa­ságok 1100 tagja a téüi hajtóva­dászatok során közel 14.000 va­dat, köztük 13.000 nyálat, 18 özet, 20 vaddisznót lőtt. Az el­ejtett vadak egyrészét exportra szállították, másik részét pedig átadták a közfogyasztásnak. Mi, az Egri Lakatosárugyár dolgozói „Vasas ne hagyd magad” jelszóval csatlakozunk a Rákosi Mátyás Művek fel hívásához. Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmaiból az RM- művek dolgozói felhíválssal for­dultak ipari üzemeinkhez: min denütl kezdjenek felszabadulási munkaversenyeket, a nagy nem­zeti ünnep méltó megünneplé­séért. Mi, lakatosárugyári dol­gozók örömmel csatlakozunk a Vörös Csepel felhívás álhoz az alábbi pontok szerint: 1. Vállaljuk, hogy 1955 első negyedévi, teljes termelési ter­vünket határidő előtt 3 nappal teljesítjük, ezzel 103.9 százalékos tervteljesítést érünk el. 2. Vállaljuk, hogyi 1954 első három negyedévéhez viszonyítva' 1.5 százalékkal csökkentjük ön­költségünket. Ezért takarékos- sági brigádokat szervezünk, melyek a segédanyagok gazda­ságosabb felhasználásait segítik. Selejtünket az 1954. évi átlaghoz viszonyítva 0.6 százalékkal csök­kentjük. 3. Dj konstrukció kialakításéi­val a szellőző berendezéshez szükséges könyökcsövek minősé­gét javítjuk. 4. A világítótestek helyes be­állításával, a világítási áram fagyasztásánál 5 százalékos ____ felhasználásánál pedig 6 sz ázalékosat, az erőátviteli be­rendezések helyes elosztásával és az üresjárat megszüntetésével. 5. Az ollósok műhelyében tökéletesítjük a munkavédelmi berendezéseket és ezáltal a bal­eseti lehetőségeket teljesen meg­szüntetjük. Ezenkívül vállaljuk a raktáron lévő készletek 10 százalékos csökkentését. Továbbra is patro­náljuk a novaji Egyetértés Ter­melőszövetkezetet és DlSZ-fia- taljaiiik pedig at általunk patro­nált egri gépállomás egy trakto­rát javítják ki. Az Egri Lakatosárugyár dolgozói EGER VÁROS ANYAKÖNYVÉBŐL Születtek: Koholák Ferenc, Kiss György, Pogonyl Zsuzsanna, Bá- gyl György. Varga Agnes, Csaba Sándor, Danyi Mária. Házasságot kötöttek: Gazso Sándor — Pető Gizella, Szász! Sándor — Csutorás Anna, Erdé­lyi Lajos — Bartha Zsuzsanna, Nyári Aurél — Fias Ibolya. Meghaltak: Fónagy Istvánná (1871), Balázs József (1912). Sütő Katalin (1933), Hegedűs Ferdinánd (1887), Holló Sándor- né (1887), Kormos József né (1375). T.USZU inire (1954). Mol- pár. Bemátn* (1874'. Szilágyi Margit ,1»3 •), R,’KkC\.CÍ '*'-4 (1888‘ Az új év első délutánja: lágy pelyhek táncolnak a lámpák fé­nyében. Finom csipkével vonják be a kovácsolt vaskerítéseket, fákat. Rátelepednek a bácsik deres bajuszára, pöttöm gyere­kek fagycsípte orrocskájára, pajzánul besiïdanak a lányok kabáitgallérjám. A finom, csípős hideg jókedvre deríti a sétáló­kat, s a fagyott út közepén csa­ládapák együtt csúszkálnak gye­rekeikkel, hólabdák puffannak, lányok sikongatnak, mindenfelől boldog újévi köszöntés ha Ilik. Ezen a kedves, igazi téli han­gulatú délutánon az egri út­törők is remekül szórakoztak. Karneválit rendezett részükre az úttörőház. Kukkantsunk be hoz­zájuk pár percre .. A tarka papírfüzérekkel dí­szített teremben éppen A jelme­zesek vonulnak fel a zsűri előtt. Mintha a karácsonyi meséskönyv lapjairól toppantak volna elénK. Itt jön Hófehérke, nyomában pirosorrú törpe, apró lámpásai­val. A királyfi és a királykis­asszony komoly méltósággal (igaz, hogy néha a méltóságból kuncogás lett, mert a kis ki­rálykisasszony nem állta meg nevetés nélkül, hiszen a tréfás bohóc ott fintorog előtte). Amott jön Piroska, mögötte a boszor­kány görbebotjára támaszkodva. A francia lovag vállára veti hosszú köpenyét, úgy nyújtja karját a bretagnei kislánynak. És hosszú sorokban vonulnak a tölgyfák, a dominók, mézeska­lács-szivek, gombák, kéménysep­rők, bohócok. Kicstkgis nagyob­bak álarccal, vagy anélkül, a boldog mamák és rokonok sze­mének kereszttüzében haladnak tovább. Erre az alkalomra ki­ürültek a nagymamák, kereszt­mamák rongyos zsákjai. Strucc­tollak, hosszú fehér kesztyűk, A karnevál egyik részvevője selyem és bársonyszalagok, a nagymamák fiatalkori cipellői, régi vertcsipkék kerültek elő, s ezernyi elfelejtett lim-lomból szerető kezek készítgették a jel­mezeket, hogy sok-sok örömet szerezzenek egy délutánra a gyerekeknek. Nehezen dönt a tanárokból álló zsűri, hiszen minden gyerek olyan lelkesen, lázas izgalom­mal készült erre a napra, egyik jelmez ötletesebb, mint a má­sik. Mégis a döntés a „Szil- veszter”-jelmez mellett szól. Ez nyeri az első dijat, a finom nagy csokoládés tortát, Ludányi Gabi a boldog nyertes, öröm­mel mutogatja szüleinek a tor­tát és egy sarokba vonul kis húgával, és pajtásaival, hogy el­fogyasszák. Díjat nyert a mézes­kalács szivecske, a kis szoba­lány, a királyi pár, az öreg bo. szorkány (kora mindössze 12 év) és a bretagnei kislány is. A többieket, akiknek már nem ju­tott az úttörőház ajándékaiból, jutalmazta ■ az anyai mosoly, bár a legszebb ajándék, ez a kedves, hangulatos gyermekkar­nevál volt. Megszólalt a zene. Friss csárdások, édes-bús keringök, vidám foxok váltogatták egy­mást. A gőgös spanyol lovag egy pirospettyes fejkendős kis­lányt visz táncba és nagyot ámu'unk, mikor, egy pár perc mu'va cseppet sem lovaghoz méltóan jó! oldalba boxolja. Rö­videsen kiderül, az udvariatlan­ság oka az, hogy a fejkendős kislányt Gyurikának hívják és osztálytársa a spanyol lovag­nak. Most már gyanakodva né­zegetjük a tengerészeket is és gyanúnk alapja be is bizonyo­sodik, a délceg tengerészek ru­hájába Évi és Klári bujt meg. A táncolok között csctlenek- botlanak az elsősök, mindig láb alatt, valakibe kapaszkodva, vá­gyakozó szemmel nézegetik a „nagyokat”. Itt cikáznak a ma­mák is, tányéron hordva a fi­nom krémest. dohost, hogy egy- egy tánc szünetében gyerekeik­nek juttassák. A mennyezetig érő karácsonyfa rf-'tt az ap­róbb testvérié’' gyülekeznek, fq. lálgatják, mi lehet a „pirosban”. meg a „fehérben”, meg a „zöld­ben”. Rövidesen kiderült, hogy mindegyikbe finom szaloncuk­rot, csokoládét bujtattak a fel­nőttek. Legkedveltebb műsorszám a szív kü'di. Küldik a mamák, papák, Mancinénik, Jóskabácsik, Pötyinek, Babának, Petykónak. Persze sokkal „komolyabb” szív küldi is akad. Például Kőfalvi Marikának — a tavaly végzett Jóska, Erzsikének — a VIII.-os Pityu küldi a dalokat, de legtöbb a kedves szeretett tanároknak szól, akik szünidőben sem kí­mélték idejüket, erejüket, hogy örömet szerezzenek kis tanítvá­nyaiknak. Egy Rákóczi katona­iskolás már harmadszor küldi az „Egy a szívem, egy a pá- rom”-at és szemét >e nem veszi egy pirosarcú, huncutszemű kislányról — de táncolni a vi­lágért fel nem kérné. Sokan tér­tek vissza tavaly végzett diákok. Kerezsi Géza (két fejjel na­gyobb már a mamájánál) a bu­dapesti Kandó-gimnázium DISZ- titkára, ezt boldogan meséli a körülötte álló nyolcadikosoknak. Szeszich Marika a képzőművé­szeti gimnáziumból jött haza a szünidőre. A tánc szünetében vidám műsor szórakoztatta a gyerek­sereget. Német és román néri táncok, vig szavalatok kös’ették egymást. Utána tombola volt, nyerhettek tortát, díszdobozokat, apró mackót, s mindenféle hasz­nos tárgyat. Nyolckor elment a zenekar, de helyettük a tanárok ültek a zongora és a dob mellé és még egv óra ráadást táncol­hattak az úttörők. így zajlott le a vidám karnevál 1955. január első napján. T. K-fl*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom