Népújság, 1954. december (95-100. szám)
1954-12-19 / 100. szám
S954. december ft. vasárnap nIpOjsXg 9 ? A hasznos javaslatok megvalósultak a Bélapátfalvi Cementgyárban EZELŐTT másfél hónappal jártunk a Bélapátfalvi Cementgyárban. Jól körülnéztünk, s azt vizsgálhattuk, hogyan csökkentik az önköltséget a dolgozók, s mit tesznek az olcsóbb cement előállításáért. Tapasztalataink cikkben öltöttek testet, s megírtuk, hogy bizony még sok hiba, gátló körülmény aka- d-vtvozzn az olcsóbb termelést. Külön fog’alkoztunk a kommunisták feladataival, bíráltuk munkájukat. Másfél hónap telt el azóta és megismételt látogatásunk alkalmából örömmel ta- pasztaltuk. hogy az üzemben az önköltség csökkentésének számtalan szép példája mutatkozik, s külön örömöt jelent számunkra, hogy ehhez egy irtó a mi írásunk is hozzájáI <UÍ to A változás, a jobb, a gazdaságosabb munka kiinduló pontja a kommunisták értekezlete, az összevont taggyűlés volt. Az üzem kommunistái alaposan körülnéztek „házuk táján“ és ezen az ülésen a szólamok és a jelszavakkal való dobálózás helyett jónéhány ésszerű javaslatot mondottak. Az üzem főkönyvelője szinte kifogyha- ' tatlan volt az ötletekből. A jegyzőkönyvben pedig eeymás- Után sorakoztak a jó ötletek, széo elgondolások, de nem maradtak csak ott. A szavakat tett követte, és most már fel is sorolhatjuk az önköltség- csökkentés szép példáit, a cementgyáriak tevékenységének iiaffvszerű tanujeleit. ELSŐ TEENDŐJÜK az amúgy is kevés szénkészlet pótlása és megmentése volt. Volt rá lehetőség bőven, mert a vasút mentén és a 8-as iparvágány mellett már régóta nagyobb mennyiségű szén szóródott szét, félig-meddig már a földbe taposva. Gondosan felszedték és így 60 vagonnal adtak át a termelésnek. Ekkor döbbentek rá igazán arra. hogy mennyi érték megy veszendőbe, ha azt ebek harmincadjára dobják és taposnak rajta. Hasonló alkalom kínálkozott — a kohósalak összetakarítása. Ez Is fáradságos, de kifizéíődő munka volt. Utána esyideig már nem is kellett rendelni és szállítani kohósalakot, hisz ezt felhasználhatták adaléknak a cementhez. A következő lépés a raktár- készlet felülvizsgálása lett. Itt is bőven akadt mit aprítani a tejbe. Az üzem kapacitásához képest jóval nagyobb raktár- készletből másfélmillió forint értékű áru került újra az ország vérkeringésébe. Fogaskerekek, szíjtércsák, szegecsek, idomvasak vándoroltak át más vállalatokhoz. A raktár sötétjéből a többi között 200 szalmazsák. 200 lepedő, 100 vaságy, paplanok, matracók, szekrények láttak újra napvilágot. Miközben ezeket örömmel meséli el Barta elvtárs, az érdekesség kedvéért elmondja, hogyan takarékoskodtak azelőtt ésszerűtlenül. Mindent csak a raktárba tömtek, eev- re-másra vásárolgatták a drága műszereket, felszereléseket, s közben a műszakiak és az irodák dolgozói csak norma szerint kaptak ceruzát, tollhegyet, még a 10 filléres levélboríték felhasználását is korlátozták. MOST ÚJSZERŰ és egészséges az önköltségcsökkentés mindenhol. A III-as alapszerv kommunistái javaslatára, o mészüzem sok értékes samot- téglát küldött a dorogi testvér- üzemnek. Az energiatelep dolgozói felhívása után, eredményes takarékossági verseny él, ésszerűsítettek a kazánház dolgozói is. A párttagok kezdeményezése, példamutatása, a sok klsgyűlés, a felvilágosító munka tehát nem volt hiábavaló. Sétálgatunk az üzem poros falai, gépei között. A megszokott zaj és meleg most elmarad. A szállítóberendezések, a nagy hajtókerekek mélyen hallgatnak, gyógyító operációra várnak. Karbantartás időszaka van. ezért a csend. Egy malom és egy kemence dolgozik csupán, ami azt mutatja, hogy azért a termelés nem állott le teljesen. A gépek hallgatnak, de annál zajosabb, elevenebb a javítóműhely és környéke. Itt összpontosul most a Cementgyár élete, itt szorgalmas munka folyik. Érdemes egy kis időt tölteni Tőke László lakatos brigádjával. Tőke elvtárs idősebb, csupa szív és ötlet, a lelkesedés embere. Huszonhét éve ápol gat la már az üzem berendezéseit. Szerinte már úgy odanőtt az üzemhez, hogy szinte el sem tudná képzelni enélkül az életet. Bottal sem lehetne innen elkergetni. Évek folyamán a hallása olyan pontos műszerré vált, hogy üzem közben a gépek zajában azonnal, hallásból megállapítja, hogy a csapágy nem jól működik, hopp. itt a hiba. MESÉLJEN HAT Tőke elvtárs valamit egy-két újításáról. S az újítások atyja örömmel beszél: A kőzúzóban 75 kilós hatalmas Titán kalapácsok törik a követ. Egy idő után azonban 20—25 kiiónyi mindig elkopik belőlük. Ilyenkor bizony költséges volna mind a 24 kalapácsot újra önteni, fogjuk hát és mi magunk házilag megtalpaljuk. Talán arról is érdemes említést tenni, hogy a nyersoldal javításánál körülbelül 3000 csavart szedtünk ki a génekből. Máskor ezeket eldobtuk, újakkal cseréltük fel. Most azonban összegyűjtöttük, újra járatjuk a menetet, ezután is felhasználjuk, a megta. karítás közel 3000 forint. Tőke elvtáns egymásután sorolja újításait, szinte kifogyhatatlan a beszédből, akárcsak a hasznos ötletekből. Poczik Imre brigádja a szénmalom javítását végzi. A szétszedett Loesche malom javítói kormosak, feketék, akár az ördögök, de mindannyian vidáman, jókedvűen dolgoznak. A brigádvezető nagy szakértelemmel magyarázza, milyen módosításokat, újításokat akarnak végezni a malom berendezésed, a füstcsatornán, a por- elevátorokon, a szállítócsigákon, hogy jövőre gazdaságosabban működhessen a gép, hogy ne repüljön fölöslegesen annyi szénpor a levegőbe. A javítási munkák rnegszer. vezése az önköltségcsökkentés legyében történik. A gyakorlatban is érvényesítik a jelszót „ahol lehet, •minél kevesebb új anyagot használjunk fel", A javítóműhely mellett lévő úgynevezett ócskatelepen állandóén lítoi e-v-két dolgozót, aki a használt, de még értékesíthető anyagok, lemezek között kutat. Nyilván felhasználja azokat is a javításoknál. Az önköltséget még mindig f«v is eléggé növelik a különböző sorban óllás miatti kamatterhek. a sok d-ága tatabányai szén felhasználása, s a különböző felújítások, beruházások költségei. H* ROM HÓNAP múlva óira felmorajlanak az üzem kőzúzói, szén- és cementmalmai, megkezdődik a nagy termelési év. Ha valaha szükség volt a folyamatos termelésre, a biztonságos üzemeltetésre, úgy szükség lesz jövőre a nagy építkezések évében. Korszakunkat és munkánkat az építkezés, az állandó építés jellemzi. Épülő új gyárak, üzemek, mezőgazdasági berendezések, kislakások ezrei várják az építőanyagot a Bélapátfalvi Cementgyártól. Ezért végez most lelkiismeretes, becsületes munkát az tizem kollektívája, amely már visszaszerezte becsületét. Tiszanáitán, Nagy fügédén és Bátorban halad /ól a begyűjtés A november 7-re indított őszi begyűjtési versenyt az elmúlt napokban értékelte a Megyei Tanács Begyűjtési Osztálya. Az értékelésben megyénk járásai terményenként különféle eredményt értek el. Járás gabona Pétervásári 5.5 Egri 6.1 Hatvani 0.7 Hevesi —.— Gyöngyösi —.— Füzesabonyi 0.3 A tont említett termékek értékelése alapján megyénk három városa közül Hatvan bizonyult legjobbnak a beadásban. Községeinket a lakosság szákukorica sertés marha baromfi s z á z a I é k b a n 100 — 72.3 83.7 85 9 88.3 78.— 84.3 63.8 99.— 71.3 93.1 62.1 88.4 60.6 89.— 73.— 84.1 71.1 79.8 60 — 81.— 55.1 85.4 54.3 mához viszonyítva értékelték. A legnagyobb létszámú községek között első leH Tirzanána, majd Nagyfüged és Bátor. Öt nap alatt 65 sertést adtak be az egri járás dolgozói Az egri járási tanács november 16-án megtartott ülésén foglalkozott a járás begyűjtésével. Megállapította a legutóbbi napok eredményeit és a feladatokat, amelyek ebben az évben megoldásra várnak. November 11—16 között az egri járás dolgozói 65 sertést és 19 vágómarhát adtak be. Verpeléten Maklártályán 12— 12 sertés gyűlt össze. Vágómarhából legtöbbet Maklártá- lya (4) és Verpelét (2) adott be. Terményekből két nap alatt 15 és 16-án 9 mázsa búzát, 1 mázsa árpát, 4 mázsa tengerit, 5 mázsa napraforgót és 13 mázsa hüvelyest vittek az átvevőhelyre. Ebben a járásban december 31-ig, a beadással tartozók száma 3924. A késlekedőket, akik többszöri felszólítás ellenére sem rendezik adósságukat. elszámoltatják és beadásukat 10 százalékkal felemelik. Eddig 173 helyszíni elszámoltatást végeztek. Kossuth Lajos nyomdokain Debrecenben ünnepi ülésen emlékeznek meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának tízéves évfordulójáról Tíz évvel ezelőtt, 1944 december közepén Debrecenbe érkeztek azok, akik arra vállalkoztak. hogy új úton vezessék a maevar néoet. Különvo- naton jöttek Moszkvából a mai masvar élet vezetői: Gerö Ernő elvtárs. Nagy Imre elvtárs, Révai József elvtársak. Az ezt követő napokban a felszabadult ország minden részéből idejöttek a magyar hazafiak. hoey bekapcsolódjanak az új életbe. December 13-án határozták el, hogy összehívják az új Magyarország Ideiglenes Nemzetgyűlését, amelynek a javaslata a következő volt: a felszabadult országrész 38 városa és községe küldjön összesen 217 képviselőt Debrecenbe, az Ideiglenes Nemzet- gyűlésbe. S erre a felhívásra nyitott teherautókon, szekereken fagyoskodva, romok között, járatlan úton érkeztek a követek december 21-én Debrecenbe, az Ideiglenes Nemzetgyűlés ülésére. A háború szörnyű pusztításai ellenére a város ünnepi díszt öltött. Az akkor megindult sárga villamosokon is nemzetiszínű zászlók lobogtak. Az összegyűlt képviselők az ősi, 400 éves kollégiumban várták az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulását. Másodszor gyűltek össze ekkor a kollégium híres oratóriumában a nemzet követei. A terem bejárata előtt márványtábla hirdette: „E falak között tartotta a magyar országgyűlés képviselőháza üléseit 1849. január 9. és május 31-e között. E falak hallották alkotmányunk lángelméjű harcosát, Kossuth Lajost. Kossuth Laics szellemében kezdődött meg a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés tanácskozásának nagy napja is. Megyénkből Csirmaz Dezső elvtárs vett részt ezen a ,nagy ünnepségen. Ö emlékezik most néhány szóval az Ideiglenes Nemzetgyűlés első ülésének napjára Meghatottan mutatja meghívóját, amelyen arany betűkkel, babérkoszorúzott 10-es áll. S meehatottan számol be tíz év előtti nagy élményéről. „1944. november 30-án szabadult fel városunk, Eger. Mint régi párttag, néhány elvtársat kerestem fel. s hívtam össze. Még a Szálában fegyverek ropogtak. de már megkezdtük a párt szervezését, s december 4-én meg is alakítottuk a pártot, bár az ország többi felszabadult városával még nem tudtunk érintkezni. Lassan mind többen és többen csatlakoztak a pártunkhoz, iey sok Latoi is, köztük Máesai Tibor, Tamás László, Varró Tibor. Nehéz volt akkor még az élet. Úgy kellett a pincéből előcsalogatni az embereket. December 19-én a párt képviseletében Pödör László miskolci tanár keresett fel minket, összehívtuk a munkásokból álló szektorokat, hogy képviselőt válasszunk az Ideiglenes Nemzetgyűlés gyűlésére. Rámesett a választás. 20-án érkezett Egerbe Farkas Mihály elvtárs, Jóváhagyta megválasztásomat. Soha nem remélt megbecsülés és kitüntetés ért Büszke voltam arra, hogy nemcsak Heves megye, hanem az egész ország újjáépítésének közvetlen harcosává válhattam. Elkövetkezett életem legszebb napja. Szovjet autóval indultam keresztül a Hortobágyon, szétlőtt utakon. Ekkor láttam igazán, miiven rettenetes pusztítást vittek véghez a német fasiszták, még a legkisebb alföldi falvacskában is. Megérkezve, az ősi kollégiumban gyülekeztünk. Különböző pártoknak a tagjai voltak ott, de mindnyájan a Magyar Nemzeti Függetlenség’. Frontban tömörülve. hogy megvalósíthassuk annak programját. Azt hiszem. szem nem maradt könny- telen, mikor a nemzetgyűlés szózatát felolvasták. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásával új fejezete kezdődött a magyar történelemnek. Büszke vagyok rá, hogyha csak rövid ideig is* képviselhettem megyénk derék dolgozóit a nemzetgyűlésen. Szívem, bői üdvözlöm a most másodszor összeülő nemzetgyűlést, e kívánok további jó munkát,“ í KARÁCSONY ELŐTT A karácsonyfa egyik legszebb dísze a sók színben esíHdgé szaloncukor. A megfőzött cukrot lehűtik, kávéval, csokoládéval, narancsosai , citrommal, punccsal, dióval, vagy meggyel ízesítik és jói elkeverik. A képen Okáli Artur, a füzesabonyi cukrászda üzemvezetője. Az elkevert masszát liszt közé egy tölcsér segítségével formába öntik. A cukor a formában perceken bc’ül megkeményedik. A képen Simon István és Tuza Istvánná, Egy kis szerkezet segítségével kirojtozzák a színes papírokat, a sztaniolpapírt kis darabkákra vagdossák és máris kezdődhet a csomagolás. — A képen Ha'lai Bertalanná és Barta Rafaelné. A becsomagolt szaloncukrot ládákba öntik és szállítják a helyi és a vidéki földmfivesszövetkezetek árudájába. Naponta egy mázsa húsz kiló cukrot készítenek és ezzel nagyban javítják • járás, sőt a megye szaloncukor ellátását.
