Népújság, 1954. december (95-100. szám)
1954-12-02 / 95. szám
4 1934 december 2. csfitSrtök. NÉPUJSAÇ ★ A Néphadsereg táncegyüttesének megkapó szépségű és eleven- ségfi ukrán tánca méltán ragadtatta tapsviharra az egri Dózsa Filmszínház zsúfolásig megtelt nézőterét a fel- szabadulás ünnepén. ★ »0OOOOOOOOO é EGER VÁROS ANYAKÖNYVIBŐL Születtek: Gachol Erzsébet. Bi ró István, Indig László, László Katalin. Tóth Erika, Országh József. Ólmos Mária. Házasságot kötöttek: Szarvas György—Lakatos Anna, Mogyoró Gyula—Katona Piroska. Meghaltak: Ruskó Gáspárnó (1884). Pécsik Gásoár (1888). Várkonyi József (1887), Dávid István (1899). Lőcsős Jánosné (1872). Tóih Józsefné (1895), Tarjányi János (1891). Leszáll í tolták a nylon harisnyák árát A ióminőségű nylon harisnyák árát óiból leszállították. A 156 forintos harisnyákat 105, a 105 forintos árát 85 forintra csökkentették. Az árleszállítás óta esy-eey kiskereskedelmi üzletben napi 10—15 pár harisnyát vásárolnak meg a dolgozók, míg az árleszállítás előtt naponta csak két-három párat adtak el / Néhány szó egy tanulságos könyvről A u. utóbbi hetekben új történelmi munka jeleni meg a könyvesboltok kirakatai ban. Szántó Imre, az egri ped főisk. történelmi tanszék vezetőjének könyve: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a dunántúli Festetich-birtokon 1711 — 1850 címmel, a Művelt Nép Könyvkiadó kiadásában. A horvát származású Feste- tichek a 17. század derekán rabkereskedéssel, uzsorával, birtokzálog-ügyletekkel és gazdag özvegyasszonyokkal kötött házassággal vetették meg a család későbbi óriási birtokainál alapját. A 18. század első "elében ezt a birtokot, a gazdag Pethő-örökség megszerzésével, majd a falusi köztulajdon egy részének kisajátításával tovább növelték. 1848-ban már 9 uradalma volt a Festeticheknek, 63 majorral. Marxista módszerekkel vizsgálja a szerző, miként alakult ki fokozatosan e nagybirtokon az árutermelés, miként érlelődtek meg az „úri módon“ űzött gazdálkodást felváltó kapitalista termelés feltételei. Ehhez szükség volt egyfelől „bérmunkások osztályára“, másfelől „földesúri felszerelésre“. A Rákóczi-szabadságharc ** után hazánk nem tudta megteremteni a tőkefelhalmozás feltételeit. Hiányzott az elegendő munkáskéz, a szükséges igásállat, a belső és külső piac: az élénkebb árucsereforgalom. Akadályozta polgári fejlődésünket az ország gyarmati helyzete is. De a 18 század derekától, miheîyt a munkaerő növekedése elérte a megfelelő fokot és a háborúk (osztrákörökösödési-, török-, napóleoni háborúk) kedvezőbb értékesítési lehetőséget teremtettek, a Festetichek is fokozott árutermelésre törekedtek. Növelték majorságaikat, növelték jövedelmüket; egyre nagyobb méreteket öltött a jobbágyföldek részeinek (irtvány, erdő, legelő stb.) elrablása, a robotmunka fokozása, és ami ezzel együtt járt: a jobbágyság elzsellérese- dése. A kapitalista módon űzött termeléshez meg lett volna a munkáskéz, de gyarmati helyzetünk következtében a földesúri felszerelésre és a bérmunkások fizetéséhez hiányzott a tőke. Ez a magyarázata annak, hogy nem fosztották meg a jobbágyot földjének egészétől, mert szükség volt azok robotmunkájára. A Festetichek sem folyamodtak a jobbágy teljes elűzéséhez, sőt éppen a pénzhiány következtében, kénytelenek voltak az elrabolt jobbágyföldek egy részét újból bérbeadni. Igyekeztek a telküktől megfosztott jobbágyakat visszatartani, birtokukhoz 'kötni. így alakult ki az a kisparaszti réteg, melynek úrbéri földje, telke egyáltalán nem volt. kizárólag allodiális földek bérletéből éltek. A polgári történetírás, a magyar földbirtokosok kényszerűségét igyekezett a nagybirtok „jobbágyvédő“ politikájaként beállítani. De ezek a szelidebbnek látszó módszerek legfeljebb formájukban, nem pedig lényegükben tértek el a közvetlen és teljes kisajátítás módszereitől. A parasztság helyzetének rosszabbodásával párhuzamosan egyre nagyobb lendülettel törtek fel a 18. század második felében a feudális földtulajdon megszüntetéséért, a szabad kis- tulajdonért harcoló jobbágyság mozgalmai. E parasztmozgalmakról színes képet ad Szántó elvtárs könyve. M gvanilyen életteljesen mu^ tatja bé a parasztság áldozatos hazaszeretet. A számtalan feudális tehertől sújtott, megcsúfolt, agyonsanyargatott parasztság az 1848—49-es szabadságharcunkban példamutatóan küzdött, míg a Festetichek közül kivételt képez Fes- tetich György, akit a 18—19. század fordulóján érdekei harc- rakésztették a gyarmatosító Habsburg-hatalom ellen. A többiek mindig a magyar nép ellenségei között foglaltak helyet. „Ahogy Festetich Pál elárulta a Rákóczi-szabadságharc ügyét, ahogy Festetich Kristóf ás fia, Pál a szatmári béke után a császár oltalma alatt kereste a boldogulást, hogy védelmet nyerjenek a parasztság fékentartására, ahogy Festetich László idegenben szórta a jobbágyaitól kisajtolt pénzt, úgy Festetich Tasziló és György 1848—49-ben is, a magyar forradalom és szabadságharc idején csak azzal törődtek, hogy a szabadságharc hátbatámadása árán is megtarthassák, illetve gyarapíthassák vagyonukat. Ez volt az ő „hitük“, ez volt az ő „becsületük“, politikai „meggyőződésük“. A parasztságunk helyzetére vonatkozóan sok problémát vett fel és old meg Szántó Imre könyve. Ezekkel mind e rövid ismertetés keretében még vázlatosan sem foglalkozhatunk. Ö sszegezésképpen: parasztságunk 1711—1850 közötti történetének, harcos hagyományainak feltárásával hasznosan szolgálja e könyv dolgozó népünket a szocializmusért vívott küzdelmében. A felsorakoztatott tények és adatok mindnyájunkat meggyőznek arról, hogy parasztságunk számára csak a munkásosztály aktiv segítsége hozhatta meg a felszabadulást és jövője, felemelkedése elválaszthatatlan a munkásosztálytól, elválaszthatatlan a szocializmustól. Annási Ferenc, Eger Járványügyi és közegészségügyi állomás nyílik Egerben December elején Egerben a II-es számú kórház területén közegészségügyi és járványügyi állomás nyílik, melynek feladata: a megyében a köz- egészségügy irányítása és ellenőrzése, a járványos betegségek megelőzése. Itt történnek a fertőző betegségekkel kapcsolatos vizsgálatok és az élelem vizsgálata is. A járvány- és közegészségügyi állomás vezetőjévé Dr. Körffy Loránd főorvost nevezték ki. — AZ EGRI KISKERESKEDELMI Vállalat önsegélyező egvesületet alakított. Az egyesület e hónapban adta ki az első kölcsönöket. A 3700 forint hitelösszegből 10 személv részére adtak 200—600 forintig terjedő kölcsönt. — AZ ADÁCSl ALTALANOS ISKOLA tanulói 8400 forint értékű takarékbélyeget vásároltak. A unmirédei tanulók 4200 forintot gyűjtöttek össze. E nercsehiben 2212 forintért vásároltak a pajtások takarék- bélyeget. 130.000 MELEGAGYI ablak készül a termelőszövetkezetek és egyéni termelők részére zöldségtermesztés előmozdítása céljából. A termelő- szövetkezetek a vásárlásra hosszúlejáratú hitelt kapnak. — A HATVANI CIPÉSZ KISIPARI TERMELŐSZÖVETKEZET és a vegyes KTSZ dolgozói városuk felszabadulásának 10. évfordulóján vállalták hogv éves tervük befejeztével december 31-ig 300 ezer fori-nt értékű anyagot készítenek terven felül. (Somgó István) — AT ANY KÖZSÉG dolgozó parasztjai a Hazafias Népfrom helyi bizottságának segítségével a volt tűzoltószertárban gazdakört létesítettek. A gazdakör berendezését társadalmi úton végzik. vnts ettnerÁfijAi eeruöijerex.' NÉPÚJSÁG A2 MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁI^KS^PJA ELINTÉZTE... MAHUNKA KÁROLYNÉ panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy Kápolnatanyán épülő házához nem kap cserepet. Közbejárásunkra a káli fióktelepről a kellő mennyiségű cserepet kiutalták részére. ★ K1SNANA KÖZSÉG VB-el- nöke, Dudás János megírta, hogy a kisnánai TÜZÉP-től négy méter kátránypapírt akart vásárolni, de a TÜZÊP csak 10 méter papírt adott ki egyszerre, hiába mondotta, hogy neki ennyire nincs szüksége. Bíráló levelünkre a TÜZÉP Dudás János részére a négy méter kátránypapiri kiadta, a telepvezetőt pedig figyelmeztette. ★ GARAMVÖLGYI ISTVÁN NÉ hevesi lakos két kislányát budapesti kórházba, illetve szanatóriumba vitte gyógykezeltetni. A visszautazási költséget az SZTK nem térítette meg kellő időben. Felhívásunkra november 19-én 116.20 forintot Garamvölgyi Istvánné részére kiutaltak. Másik kislánya részére, aki későbbi időben tért haza a kórházból, az összeg kiutalása folyamatban van. — AZ EGRI JÁRÁSI KUL- TURHÁZBAN működő egri központi színjátszó együttes november 28-án vidám tarka műsort adott az elsők között leszavazott községekben. Balaton és Mónosbél községek dolgozóinak sok vidám percet szereztek az együttes kedves számai. AZ EGRI KÖZPONTI EGYÜTTES „Humor terven felül“ című műsorával körútra indult, hogy a megye községeit szórakoztassa. A FŐVÁROSI OPERETTEGYÜTTES Huszka: Lili bárónő című operettjét mutatja be az egri járási kultúrházban december 5-én délután 5 és este 8 órakor. A budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye Egerben a Bolgár Népköztársaság művészeinek közreműködésével A BARÁTI NÉPEK között fennálló kulturális egyezmény keretében a népi demokráciák zeneművészeinek vendégszereplése nemcsak muzsikusaink barátságát mélyíti, hanem alkalmat nyújt egymás zenei életének alaposabb megismerésére is. A felszabadulás óta Bulgária zenekultúrája rendkívül gyors fejlődést mutat; tehetséges zeneszerzők tűnnek fel a legkülönbözőbb műfajokban — a nagy haladást az adatok is mutatják. Bulgáriának ma tizenkét állami szimfonikus zenekara van (felszabadulás előtt egyetlen egy volt) s öt operaháza működik. Bulgáriában járt zenepedagógusaink dicsérik új zeneiskoláikat. Előadó zenéjük színvonalát bizonyítják a nálunk bemutatkozó együttesek, szólisták, énekesek, hangszeresek. A Dózsa Filmszínházban november 24-én tartott hangversenyen a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekart Vaszil Sztefanov, a bolgár rádió Di- mitrov-díias vezető karmestere vezényelte. A hangversenyen közreműködött Pancso Vladigerov, kétszeres Dimit- rov-díjas népművész, a szófiai zeneakadémia tanára saját szerzeményű III. zongoraversenyének előadásával. A HANGVERSENY műsorán Georgi Ivanof szimfonikus költeménye, a „hopjanai erdő legendája“, P. Vladigerov III. zongoraversenye és Johannes Brahms I. Szimfóniája szerepelt. Georgi Ivanof a bolgár zeneszerző gárda egyik ifjú so- katigérő tehetsége, aki zenei tanulmányait a Szovjetunióban végezte. — „Lopjanai erdő le.gendája“ c. műve a felszabadító harcok idejébe viszi a hallgatót, a lopjanai erdő partizánjainak életét tárja elénk mozaikszerű zenei képekben. A jólhangzó és ötletesen, színesen hangszerelt mű azonban még az ifjú szerző — „Sturm und Drang“ — periódusának megnyilvánulása, az utánérzések és a kifeiezési eszközök túlzott felhasználásának labirintusában csak itt- ott csillogtatta meg az egyéniséget, a mondanivaló benső átérzését. az önálló, egyéni stílust. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta a művet. PANCSO VLADIGEROV 1899-ben született, számos művét ismerik és szeretik Magyarországon. Vladigerovnatk több mint három évtizede küL földön is általános tekintélye és hírneve van, hazájában pedig a felszabadulás óta elhalmozzák a megbecsülés minden jelével. A 111. zongoraversenyt 1936- ban komponálta. Első tételében két ellentétes hangulat kapcsolódik: egy lírikus rész (amelynek alaptémája népi hangvételű, de nem népzene) és ennek ellentéteként egy könnyed, szellemes scherzo. A kidolgozási rész az első témára épül és gyors strettával fejeződik be. A második tétel (andante) meleg gordonkaszólóval kezdődik és az egész rész nagyon bensőséges muzsika öreg pásztorról szóló régi bolgár népdal, finom, művészi feldolgozásban. A harmadik tétel, az érdekes bolgár-ritmust virtuózán felhasználó szonátaformájú, gyors tétel. Az egész mű eredetiségével. színpompás korszerű hangszerelésével nagy tetszést aratott. A sikerhez kétségtelenül hozzájárult Vladigerov mesteri zongorajátéka is. A hallgatóság egyaránt ünnepelte Vladigerovot mint alkotót s mint előadóművészt. JOHANNES , BRAHMS (1833—1897). Hamburgban szegény szülőktől született német zeneszerző. életének legnagyobb részét Bécsben töltötte. Művészetének ideálja az a realista, a valóság teljességét megmutató kifejezésmód, amely a polgárság haladó korszaka idején megvolt a klasz- szikusok művészetében. Tekintve, hogy kora társadalmában nem voltak meg ennek a feltételei, a múltba menekül. Nagyrészben elveti a romantikában kialakult fejlettebb kifejezőeszközöket és a klasszikus formákat eleveníti fel. Zenéjének küzdelmes, sokszor tragikus hangja mélyrehatóan tárja fel a kapitalizmus belső ellentmondásait. Hősi erőfeszítéssel száll szembe a válságba jutott romantika hazugságaival. De nem képes megmutatni a jövőt: a válságba jutott kapitalizmust nem a jövő, hanem a múlt szempontjából bírálja. Szoros kapcsolat fűzi a német népzenéhez; a népzenével való kapcsolat azonban nála már nem a forradalmi mozgósító erő (mint Beethovennél és a nemzeti öntudatraébredés 19. századi zeneszerzőinél), hanem a kapitalizmus előli menekvés egy lehetőségét jelenti: menekülést a falu, a természet romlatlannak, békésnek képzelt világába. Brahms zenéjében annak a határozott felismerése nyilvánul meg, hogy egy kultúrának, sőt egy osztálynak, egy társadalomnak alkonyáról van szó es a zeneszerző feladata szerinte csak az lehet, hogy ennek a kultúrának és ennek a társadalomnak nemes és valaha haladó hagyományait felújítsa, ápolja és ezzel mintegy bevallja, hogy a haladásban további lépésekre képtelen. Mig Listtt Ferenc és követői új utakat kerestek: új formákat, új zenei kifejezésmódokat igyekeztek találni, addig Brahms megmutatta, szigorúan megmaradva a klasz- szikus szimfónia útján, hogy ez irányban is lehet még Beethoven után is maradandó értékeket produkálni. I. szimfónia, c-moll, 68. mű. Amennyire túlzásnak lehet minősíteni, hogy e szimfónia a beethoveniek egyenértékű folytatása, éppoly biztonsággal állapíthatjuk meg, hogy az újkori szimfónia-irodalom egyik figyelemre legméitóbb alkotása a beethoveni modorban kidolgozott szimfóniák között Brahms másik három szimfóniájával egyetemben leginkább megközelítik az ideált: Beethovent. Az első tételt (Un poco sos- tenuto) lassú ütemű bevezetés nyitja meg, melyben a tétel minden témáját előlegezi el- változtatásokban vagy töredékekben. A kezdőtémát jellemző három kromatikus kezdő hangból álló motívum a szimfónia vezérmotívuma, melyet Brahms az ő hasonlíthatatlan variációs művészetével illeszt be egyéb témáinak szövögetésébe. A második tétel (Andante sostenuto). Ebben a poétikus tételben a zeneszerző a főszerepet az oboánaik szánja, mely váltakozik a vonósok karával, később egyesül azok szin- kopás kiséretével, majd társul egy kürt és egy magánhegedű szólójával. A harmadik tétel (Un poco allegretto e grazioso). Ha nem is nevezi a szerző Scherzonak, azért mégis az, de lassúbb tempójú. Az egész szimfónia legegyszerűbb, legáttetszőbb tétele, mely közvetlen kedvességével a hallgatóságra sohasem téveszti el hatását. Az utolsó tételt (Adagio) terjedelmes bevezetés nyitja meg, szomorú rezignáló hangulat jegyében. A fafúvók panaszos segélykiáltásokra emlékeztető frázisaira mintha segítség érkeznék, gyönyörű, vígaszos témát kezd a kürt a vonósok tremolója alatt, majd átveszi a fuvola. E bensőséges és gyönyörű részt a rézfúvók kara megszakítja egy korál-té- mával, mely után ismét a vigasz-motívum lép föl s visz az Allegro non troppo, ma con brio. A Fináléra, melynek fő témája erősen emlékeztet Beethoven IX. szimfóniájának öröm- hiimnuszára, nemcsak azért, mert egyes fázisai hű másai annak, hanem főképpen hangulata miatt. A témát először a vonósok és kürtök hozzák, majd a fúvósok a vonósok pizzicato kísérete mellett, majd a bensőséges dallamú melléktéma következik s erre az oboa egy melankolikus témával felel. Utána fel viharzik a zenekar s rávezet a zárótémára, majd a záró-kóda (Piu allegro) diti- rambikus extázissal zárja le a művet. A VEZÉNYLŐ Vaszil Sztefanov Dimitrov-díjas karnagy már az Ivanof mű tolmácsolásával bebizonyította tehetségét, tudását és rátermettségét, temperamentumos, biztoskezű és szuggesztív egyéniségű dirigens. A közönség kialakuló kedvező véleményét még fokozta a zongoraverseny nehéz kíséretének biztoskezű vezetésével. Karmesteri egyéniségét talán a Brahms-szimfónia utolsó tételének tolmácsolásában mutatta meg legjobban. Lelkesen ünnepelte a hallgatóság a bolgár vendégművészeket, de méltán osztozott a lelkes és szűnni nem akaró ovációkban a budapesti MÁV Szimfonikus Zenelcar is, mely teljes odaadással, hűen követte a vezénylő karmester intencióit. Szalay Lajos főiskolai tanár
