Népújság, 1954. december (95-100. szám)

1954-12-19 / 100. szám

7 NÉPÚJSÁG 1954. december 19. vasárnap A kommunisták politikai ö A pártsiemretek mindent el­bevetnek, hogy a párt tagjai­nak és tagjelöltjeinek politi­kai színvonalát emeljék, a pártoktatás ügyét előbbre vi­gyék. Ma már számos helyen szakítottak a pártoktatás bü­rokratikus módszereivel. Ez a módszer abban jutott kifeje­zésre, hogy megsértették az önkéntesség elvét, indokolat­lanul arra törekedtek, hogy a politikai iskolákba, szeminá­riumokba minél több kommu­nistát vonjanak be, lebecsül­ték a kommunisták önképzé­sének módszereit. A párt tág lehetőségeket nyújt a kommunistáknak ah­hoz, hogy önáróan tanulja­nak, £ többet foglalkozzanak marxista képzésükkel. Az idén jelentősen megnőtt azoknak a kommunistáknak a száma, akik politikailag to­vábbképzik magukat Ezért nagyon fontos, hogy a párt- szervezetek megjavítsák a kommunisták politikai önkép­zésének irányítását. Ezt sok pártszervezet meg is teszi. Moszkvában, Leningrádban, TieVben, Minszkben, egyéb ipari és kulturális központunk­ban a pártbizottságok ma már jobban ' gyeinek arra, hogyan tanulnak a kommunisták, s tanulásukban komoly segítsé­get is ryujtanak nekik Egyidejűleg azt is meg kell mondani, hogy egyes pártszer­vezetek még mindig lebecsülik a kommunistái, önálló tanulá­sának módszerét. Mióta szakí­tottak a politikai oktatás for­mális és bürokratikus szerve­zési formáival, a pártoktatás irányítását kiengedték a ke­zükből, nem nyújtanak rend­szeres segítséget azoknak az elvtársaknak, akik a forradal­mi elméletet akarják elsajátí­tani, nem alakították ki a közvéleményt azok ellen, akik megfeledkeztek a SZKP Szer­vezeti Szabályzatának egyik legfontosabb követelményéről, amely a komunistákat arra kö­telezi, hogo sajátítsák el a marxizmus-leninizmus alap­jait. Sajnos, akadnak még olyan pártszervezeti funkcionáriu­sok, akik nem törődnek az ideológiai munkával, s úgy vélik, a politikai oktatásban az önkéntesség nem egyeztethető össze azzal, hogy azt a párt­szervek rendszeresen irányít­sák. A velikoldki területi pártbi­zottság közelmúltban lezajlott plénumán rámutattak, hogy a terület számos pártszerveze­tében nem jól szervezték meg a politikai önképzést. A mar­xista-leninista elmélet önálló tanulásával foglalkozó kom­munisták számára kevés elő­adást és konzultációt tartanak. Az önálló tanulók névsorában sok vezető párt-, szovjet- és gazdasági funkcionárius csak névlegesen szerepel, a való­ságban nem is kezdett el ta­nulni. Kádereinknek, hogy a kom­munista építés színvonalát emelhessék, a párt és a kor­mány politikáját eredménye­sen végrehajthassák, feltétle­nül el kell sajátitaniok a köz­gazdasági ismereteket. Rendez­zenek pártszervezeteink poli- tikai-gazdaságtani és üzem- gazdaságtani előadásokat. Több kerületben teljesen rosz- szul szervezték meg a káde­rek közgazdasági képzését el­hanyagolják az elméleti me­zőgazdasági kérdések oktatá­sát Véglegesen szakítani kell a politikai önképzés módszeré­nek lebecsülésével. Ezen a té­ren csak akkor érhetünk el komoly eredményeket, ha a pártszervezetek egyénenként foglalkoznak a kommunisták­kal, több érdeklődést tanúsíta­nak az iránt hogyan tanul minden egyes párttag, utána­néztek, miben lehetnek segít­ségükre, s ezt a segítséget meg is adják. Köztudomású, hogy a káde­reket politikai önképzésükben elsősorban színvonalas elő­adásokkal segíthetjük. Mégis sok olyan szervezetünk van, ahol nem szervezték meg kel­lőképpen az előadásos propa­gandát, ahol az előadások gyakran elvontak, skolaszti­kusak és elszakadnak a kom­munista építés legsürgősebb feladatatitól. Krasznojarszk Sztálin-kerületének pártkonfe­renciáján rámutattak, hogy a kerületi és a városi pártbizott­ság nem fordít kellő figyelmet az előadások ideológiai és po­litikai tartalmára. Az előadá­sok nagyrésze nem elégíti ki x hallgatókat, tartalomszegény, formailag is rossz, nem kap­csolódik a mai politikai élet időszerű kérdéseihez. Minél gyorsabban fel kell számolni az előadásos propa­ganda terén tapasztalható hibákat. Tartsunk a mainál jó­val több párttörténeti, politi­kai-gazdaságtant, filozófiai, üzemgazdaságtani és külpoli­tikai előadást. Rendkívül fon­tos, hogy a kommunisták megismerkedjenek a párt és a szovjet kormány bel- és kül­politikájának kérdéseivel. Vonjuk be az előadásos pro­pagandába a legképzettebb erőket Lényegesen nagyobb segítséget kell nyújtani az előadóknak, gyakrabban kell megvitatni az előadások előre elkészített szövegét. A vezető párt- éa szovjetfunkcionáriu­sok igyekezzenek sűrűbbért ta­lálkozni az előadókkal és a propagandistákkal. A kommunisták politikai ön­képzésének további megjavítá­sában fontos szerep vár a I ' “bizottságok könyvtáraira, mert a kommunisták elsősor­ban itt kaphatnak szakszerű segítséget. Szervezzük meg a könyvtárakban a konzultációt és a könyvtári tájékoztató szolgálatot, -tsunk elméleti megbeszéléseket, propagáljuk a~ újonnan megjelent politikai és szépirodalmi könyveket, te­gyük lehetővé, hogy a kommu­nisták kicserélhessék önálló tamásuk során szerzett ta­pasztalataikat. A pártszerve­zeteken múlik, hogy a pártbi­zottságok könyvtárai valóban a marxizmus-leninizmus pro­pagandájának támaszpontjai­vá váljanak. Különös figyelmet ken fordí­tani az önálló tanulók megse­gítésének értékes formájára, az egyéni és soportos konzul­tációk rendezésére. Tartsunk konzultációkat mind a könyv­tárakban, mind közvetlenül az üzemekben, kolhozokban, gép­állomásokon, a szovhozokban, a hivatalokban. A kommunisták politikai ön­képzésének megjavításában fontos szerepet játszik a saj­tó. Meg kell azonban jegyezni, hogy az újságokban és a folyó­iratokban kevés olyan anyag jelenik meg, amely segítséget nyújthatna a marxista-leninis­ta elméletet önállóan tanulók számára. A sajtó még nem vi­lágítja meg eléggé a propagan­da munka gyakorlati kérdé­seit. A pártszervezeteknek t<“bb figyelmet kell fordítaniuk a rendszeres és színvonalas sajtópropagandára. (Megjelent a Pravdában.) Sztahanovista tanácskozás a megyei tanácson (Tudósítónktól.) A megyei tanács ipari osz­tálya és á HVDSZ kezdemé­nyezésére, az elmúlt szomba­ton ültek össze első ízben megyénk helyiipari vállalatai­nak sztahanovistái és újítói, hogy közösen megbeszéljék a he’yiiparban eddig elért ered­ményeket, hiányosságokat, s az előttünk álló feladatokat. Az értekezleten megjelent Mu- csi Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője, Szajlai János, a HVDSZ terü­leti elnöke, Harmat Károly, a Könnyűipari Minisztérium ki­küldötte, és Sziber János, a HVDSZ központi kiküldötte. Szajlai elvtárs beszámolója után számos hozzászólásban mondották el a részvevők, a békét kívánják erősíteni. Hangsúlyozták, hogy a szta­hanovistáknak kell utat mu­tatni a szocialista fejlődésben és éberen kell őrködniök mindennapos munkájukban a béke frontján, erősíteni kell a munkafegyelmet, mert csak ebből születhetnek az újítá­sok. Munkájuk mellett á’lan- dóan szemelőtt tartják a fia­talok nevelését, munkamód­szerük átadását, s az önkölt­ség csökkentését Harmat Károly, a Könnyűipa­ri Minisztérium kiküldötte, ar­ról beszélt, hogy Heves megye sztahanovistáinak is nagy ré­sze van abban, hogy a helyi­ipari vállalatok elfoglalták az őket megillető helyet, nemcsak megyei szinten, hanem orszá­gos viszonylatban is. A jövő évben — mondotta a további­akban — igen nagy feladato­kat kell megoldaniok, hogy a helyiipari vállalatoknak; a la­kosság közszükségleti cikkek­kel való nagyobb fokú kielé­gítését. Ezen a tanácskozáson mu­tatta be a Heves megyei Au­tójavító Vállalat a Csepel Diesel motorokhoz szükséges ólom-bronz csapágy első min­tadarabját. Ezt a fontos al­katrészt a magyarországi kis­üzemeknek eddig még nem sikerült előállítani. Ha kellő mennyiségű nyersanyagot kapnak hozzá, meg tudják kezdeni az ólom-bronz csap­ágy rendszeres gyártását. Fel­emelő pillanata volt a tanács­kozásnak, amikor felolvasták a megye sztahanovistáinak egységes tiltakozását a német újrafelfegyverzés ellen, me­lyet táviratilag juttattak el az Országos Béketanácsnak. 172 ezer forint megtakarítás a Se/ypi Cukorgyárban A Selyp! Cukorgyár dolgozói az idei cukorrépa feldolgozási szezonra való Jó felkészülés eredményeként —- másfél nap­pal a határidő előtt szerdán reggel Jelentették, hogy végez­tek a rájuk eső cukorrépa ter­més feldolgozásával. Az üzem dolgozói az idei szezonban 16.633 vagon répát dolgoztak fel, melyből 2215 vagon cukrot gyártottak, 120 vagonnal töb­bet, mint amennyit tervük elő­irányzott Azzal, hogy másfél nappal megrövidítették a répa feldolgozásának Idejét, 172.000 forintot takarítottak meg nép­gazdaságunk számára. Ne harckocsik, hanem traktorok dübörögjenek szántóföldjeinken — Gyűlések százain tiltakozik megyénk népe Nyugat-Németország felfegyverzése ellen — A Mátravidéki Erőmű dol­gozói december 15-én meg­tartott gyűlésükön a német egység megteremtését, a há­borús szerződés elvetését kö­vetelték. „Felmérhetetlen ér­téknek tartjuk Goethe, Schil­ler, Beethoven, és a többi ha­ladó szellemű német művét, alkotását, a német nép békét építő tetteit — írják távira­tukban — ugyanakkor mély­ségesen megvetjük a haladás, a népek békéje, és a biztonság ellen létrejött bármilyen irá­nyú cselekedetet. A mi orszá­gunkban hazájukat, népüket, gyermeküket féltő és védő be­csületes emberek élnek. Mi, a Mátravidéki Erőmű dolgo­zói is a békét szerető emberek nagy családjába tartozunk. Nekünk is oszthatatlan és meg nem vásárolható a béke. Egy célért, mindannyiunk egyetlen gondo'atáért, szép jövőnkért harcolunk. Ezért teljesítettük túl éves tervün­ket, ezért takarítottunk meg eddig 36.408 tonna lignitet s ezért dolgozunk a jövő évben is hasonló eredménnyel“ — olvashatjuk a táviratból. ir Az aiükdri gépállomás dolgo­zói is tiltakoztak a Wehrmacht feltámasztása ellen. Nemré­gen forrott be szántóföldjein­ken a bombatölcsér okozta seb, máris újra háborúba akarják taszítani a békésen építő embermilliókat. Mi. az atkári gépállomás traktoristái, dolgozói, a most folyó béke­harcot, a téli gépjavítás mi­nőségi és mennyiségi teljesíté­sével kívánjuk segíteni, de ha kell, traktorok helyett tanko­kat is vezetünk drága hazánk véde’méért. Mégis azt kíván­juk. hogy ne harckocsik, ha­nem traktorok dübörögjenek szántóföldjeinken. ★ özv. Szabó Lajosné, Eger, Sztálin-út 91 sz. alatt lakó dolgozó parasztasszony leve­lében - fejezte ki a III. körzet dolgozó parasztasszonyainak tiltakozását.' Mi, békeszeretö édesanyák és feleségek, erőn­ket nem kímélve küzdünk a béke megvédéséért, nem akarjuk, hogy férjeinket és fiainkat egy újabb háború eméssze fel. Mi szabad föl­dünkön akarjuk építeni bol­dog jövőnket. ★ Az egri Dohánygyár dolgo­zói röpgyűléseket tartottak üzemrészenként, s a röpgyű’.é- sekről juttatták ed tiltakozásu­kat az Országos Bóketanács- hoz. A röpgyűlések egyikén Holló Tamásné elmondta: „Sajnos, ismerem a háború borzalmait. Férjemet. két gyermekem édesapját, a II. Vi­lágháborúban vesztettem el. Minden erőmmel hozzájárulok a béke védelméhez, mert nem akarom, hogy férjhezment lá­nyaim is háborúban veszítsék el férjeiket.“ Herczeg Mag­dolna elmondotta: — „Fiatal vagyok, békében akarok élni és dolgozni, örülni akarok az életnek, s ezért ellensége va­gyok mindenfajta háborúnak. Termelési eredményeimmel harcolok azért hogy a háború ne zavarja meg fiatal élete­met.“ ★ Kelemen Erzsébet, a Mátra­vidéki Fémművek DISZ tit­kára leve'ében ismerteti; A DISZ fiatalok üzemükben jó munkájukkal harcolnak azért, hogy ne ismerjék meg újra a háború borzalmait. •k „Békehetet tartunk, hogy több és jobb termeléssel elő­segítsük erőnk növekedését, békénk védelmét — írják az egercsehi bányászok. Békés vi­szonyok között akarjuk ered­ményeinket tovább fejleszteni, nem akarjuk, hogy a múlt nyomorúságos bányászsorsa visszatérjen. Tiltakozunk Nyugat-Németország felfegy­verzése ellen.“ ★ A mezőtártkányl dolgozó pa­rasztok a gazdakörben gyű- tek össze néhány nappal "ez­előtt, hogy kifejezésre juttas­sák tiltakozásukat az újabb háború kirobbantása ellen. De tiltakozó gyűlések voltak me- gyeszerte Fedémestől Nagy- kökényesig, Noszva j tói Mát- raballáig, iskoláinkban, hiva­talainkban, üzemeinkben, fal- vainkban egyaránt. Embertelen és kereszténytelen háborúval nem lehet megoldani a kérdéseket A német felfegyverzés ügye megint aktuálissá tette, hogy katolikus szempontból véleményt mondjunk a háborúról. Ojra, meg újra c*ak azt mondjuk: embertelen és kereszténytelen, háborúval nem lehet megoldani a kérdéseket. Háborús hangnem­ben tárgyalni, vagy intézkedé­sekkel annak veszélyét felidézni tehát nem szabad. Ezen a termé­szetjogi tilalmon csak szigorít az a körülmény, hogy ma a há­ború totális veszedelmet jelent, veszedelmet minden élő és érték számára. Magyar nemzeti érdekeink miatt tehát azt kívánjuk, hogy ne tereljék háborús útra az európai politikát fegyverkezési verseny felújításával, hanem a világ felelős vezetői, a béke őszinte vágyától vezetve, ülje­nek össze és hárítsák el a világ feje felöl a fenyegető katasztró­fái. Szentgyőrgyi József apát­kanonok, az egri érseki hittudományi főiskola rektora Jó félórám volt még a vonat indulásáig, a csepergő idő bezavart az állomás restijébe. Ilyen tájban kevesen utaznak Vámosgyörkről— Gyöngyösre, azok is csak közvetlenül a vonat indulás előtt jönnek ki az állomásra. Jóformán egyedül üitem hát a langyos sör mellett, csak a resti egyik sarkában beszélge'ett egy kisebb asztaltárs'ság: egy vasutas, egy kucsmás, fia­talabb korú férfi, egy öreg ember, meg egy nyűtt kalapos, a szabadban dolgozók pufajkájá- ba bújt, élete delén már túljáró férfi. Elég hangosan folyt a szó. odafigyeltem. Először csak unalomból, később már érdekelt is, amit beszéllek, s egyszer csak előkotortam a jegyzet­füzeit, töltőtollat és — elismerem, eléggé ne­veletlenül — írni kezdtem miről folyt a beszél­getés a vámosgyörki vasútállomás restijének sörfoltos asztalánál. ★ A VASUTAS: ... a fene enné meg... drága még a ruha. Nem lehet pénzzel bírni, a fize­tés meg kevés, a szolgálat persze az meg sok... A KUCSMAS: Az ... sok! Tudom én azt, hogy sok. Van egy lovam, a BELSPED-nél fu­varozok. Nyűvöm reggeltől-estig, de alig hoz valamit e konyhára ... A KALAPOS (etőrehajol ültében): No-no, én Inég nem láttam szomjazó fuvarost... márpe- ligi az ifókához pénz kell. A KUCSMAS: Meg fs ehetné a fene ezt a vilá­got, ha már annyit sem kereshetne az ember, fogy egy-két frcccsöt leeresszen a torkán. A VASUTAS (bólogat, s nagyott kortyint tummal festett söréből): Az a miénk, amit begiszunk. -Igaz-e?... Úgy látszik mindenki egyet éri ezzel a bölcs A vasúti mondással, mert megemelkednek a „megerősí­tett” söröspoharak, aztán ütemesen koppannak az asztalon. Az öreg Szűcs bácsi — őt hívták még eddig csak névről — derekasan „állta” a sört, kiürült az ő pohara is. A VASUTAS (megtörll a száját): Mondtam is az asszonynak mit spórol? Együnk, igyunk, éljünk. Azt mondják, hogy a dolgozóké az or­szág. A múltban nem a miénk volt, oszt mégis ittunk, hogyne innánk most, amikor a miénk..* A KUCSMAS (döcögve nevet): Fene jó logi­kája van magának cimbora. Emlékszem, a sza­kaszban, tudják a mostani háborúban, volt egy tizedes... Mindig azt mondta, gyerekek a há­ború üzlet, a levét mi isszuk, hát ízesítsük már meg ezt a levet, egy kis valódi léyel. Csuda em­ber volt az. Ott volt <a> zsebében állandóan egy kis fiaskó, oszt a cimborái abból merítették a bátorságot. AZ ÖREG SZOCS (Eddig haftgafott, de fi­gyelt. Ügy látszik, azonban csak egyetlen szó ragadta meg a figyelmét). Üzlet a háború... az bizonyt En már kettőt éltem meg... én mondom, hogy üzlet volt az mind. A mi bő­rünket adták el. A KUCSMAS: No azért ott maradt egy Ms bőr, meg egy kis bendő is... Hé, pincér! Hoz- zék már négy sört, egy kis belevalóval. A VASUTAS: Apámnak volt egy lova, a Paj­kos. De szerette szegény. Nem volt már fiatal ló, de úgy értett a szavából, mintha maga is beszélne. Csikó kora óta nevelte az öregem... Elvitték a németek... Akkor láttam először sírni apámat, igaz, hogy utóljári is. Egy év restiben múlva meghalt, valami öreg bajban... Piszkos dolog az a háború. AZ ÖREG SZŰCS: Pedig megint arra készül­getnek, hogy szakadna meg azoknak a mlllió- mosoknak a lelke, hogy nem hagyják élni a dol­gos embert... Csak beszélhetnék valamelyik vezetőjükkel... A KUCSMAS (vigyorogva): Oszt mit mon­dana Szűcs tata? AZ ÖREG SZŰCS: Hogy mit? Hát azt, hogy tisztelt urak, hál tulajdonképpen miért akarnak háborút? Szegény ember vagyok én, öreg is, de élni akarok! Mondják meg mi a baj, szóból ért az ember. Ha ott lettdr volna, ahol én, Do- berdónál, akkor maguk 6e akarnának háborút, egészen biztos... A KALAPOS (bólint): Beszélni kell, az biz­tos. Csak, hogy értenek-e a szóból?,.. Már kétszer nem értettek... AZ ÖREG SZŰCS: Legény voltam akkor, udvaroltam az asszonynak. Már tz éve halott, de nagyon szép volt lánynak. Egy nagygazda fia környékezte. Megállítottam egyszer, oszt mondom neki. Te Janii nem való hozzád az Erzsa, szegény is, szerény is, meg nem is asszonynak, hanem ágyasnak akarod te őt. Szóltam neki... erre megütött. Ën meg visz- sza... Ügy szedték össze... Igaz, hogy más­nap elvittek a csendőrök, de Erzsa mégis ve­lem élt 42 évet, s nem vele. Ezt csak azért mondtam, hogy nemcsak szó van a világon, de őköl is. (Csapja le két bütykös, reszkető öreg öklét, hogy meglőttyen a sör a pohárban.) A KUCSMAS: No, de csak elvitték a csend­örök. A KALAPOS: Az akkor volt, amikor én pará­dés kocsis voltam, s ostorral vert a gazdám. Most meg kinyithatom a pofám, ha becsaptak a bérelszámolók. A KUCSMAS (iszik, aztán megtörll a száját): Háború? Én is voltam benne. Néha kell az, én mondom, ügy is 6okan vagyunk már, nagyon sokan. A répát is egyelik... Döbbenetes csend... Aztán a kalapos lassan feláll. A KALAPOS: Hogy mit mondott?... Hogy a répát egyelik?... De a keserves krisztusát ma­géinak ... két száll fiamat egyelte ki a háború. Két fiam döglött meg a Donnál. A német tá­bori csendőrök lőtték agyon mindkettőt. Érti?... maga piszok... A KUCSMAS (Ijedten hőköl hátra): No, nem kell azért idegeskedni, csak úgy mondtam,.. A KALAPOS: Iszen, ez a baj, hogy még min­dig vannak ilyen szeme'ek, akik csak úgy mond­ják, aztán meg csak úgy csinálják. (Teljes ma­gasságban kihúzza magát, s szinte k álija.) De majd lesz gondunk az ilyen mondogatókra, meg csinálókra. Ne féljen, én mondom, Vas Balázs kubikos, hogy lesz gondunk... | ★ Nem hallgattam tovább, megérkezett a vonat, indulnom kellett. Az induló vonat ablakából mégegyszer visszanéztem az állomás épülete felé... Most lépegettek ki az állomásról ne­vetve, sietve az itt leszállt, hazafelé tartó uta­sok. GYURKÓ GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom