Népújság, 1954. december (95-100. szám)

1954-12-16 / 99. szám

2 1P'4. december 18. csütörtök NÉPÚJSÁG Nem engedjük Nyugat-Németország felfegyverzését - megvédj! a békét Megyénk dolgozó népe tiltakozik az új Wehrmacht íelállítása ellen Egész megyénk lakossága nemre, foglalkozásra, vallás­ra és politikai felfogásra va’ó .tekintet nélkül, egységesen til­takozik Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, hitet tesz a béke mellett. Az egri Útfenntartó Vállalat dolgozói gyűlést tartottak, ahol Seregi Ernő elvtárs a vállalat igazga­tója ismertette a moszkvai ér­tekezlet deklarációját. A rész­vevő dolgozók nagy számiban szóltak hozzá. Kő,kovái József sztahanovista kőműves elmon­dotta: „kétféle ember van itt a teremben. Olyanok, akik egy és olyanok, akik már két vi­lágháborúból vették ki részü­ket. Mindnyájunknak egy a kö­telességünk, úgy a két kézzel dolgozóknak, mint az irodai beosztottaknak, hogy erősen és egy akarattal tiltakozzunk a nyugatnémet hadsereg feltá­masztása ellen, s munkánk­kal tegyük még erősebbé azt az egységet, mely határaink biztonságát védi az új háború felélesztőivel szemben“ Balogh Zoltán elvtárs, a vállalat fő­mérnöke elmondotta, „az el­múlt világháború alatt a né­metek nerfi tettek kivételt. Egyformán pusztították a fizi­kai és szellemi dolgozót, egy­formán rombadöntötték a ke- recsendi templomot, vagy a budapesti hidakat. Az tehát a feladatunk, hogy az újabb borzalmas pusztítást, melyet a németek felfegyverzése jelent, közös erővel fizikai és szellemi dolgozók egyaránt, megakadá­lyozzuk.“ A tiltakozó gyűlés részvevői nagy lelkesedéssel és békevágyuk kinyilatkozta­tásával szövegeztók meg a táv­iratot az Országos Béketanács­nak: „Ellentmondunk minden háborúnak, békében akarunk élni és dolgozni“. * Id. Lalsner Ignác Eger, Uj- sor-u. 36 sz. alatti dolgozó pa­raszt levélben tiltakozott Nyu­gat-Németország felfegyverzé­se ellen. „Én, mint 4 fiúgyer­mekes családapa, szívemből el­lensége vagyok a nyugatnémet felfegyverkezésnek. Egy újabb háború négy ép. egészséges fia­mat ragadná el tőlem. Mindent megteszek annak érdekében, hogy békében éljünk, s em­bertársaimat buzdítom, hogy tettekkel harcoljon a bókéért, akár családos, akár családta- lan.“ * „Mi, téglagyári dolgozók, nap mint nap tervünk túlteljesíté­sével adunk több téglát ahhoz, hogy bókealkotásaink és a csa­ládi házak minél előbb felépül­jenek — írják a hatvani tégla­gyár dolgozói táviratukban. Nem engedhetjük meg, hogy addig, míg mi igyekezetünkkel mind több téglát termelünk a lakóházak építésére, addig az imperialisták Nyugat-Németor­szág felfegyverzésével készítik a tervet ezek lerombolására. Mi nyugodt, békés életet aka­runk, ezért dolgozunk, s ha kell, erőnket ennek a harcnak szenteljük.“ * December 10-én, délután mintegy 60 asszony gyűlt össze az egri IV. körzet párthelyisé­gében, hogy tiltakozásának ki­fejezést adjon, Nyugat-Német- ország felfegyverzése ellen. Anyák, feleségek, testvérek hozzászólásaikban bizonyítot­ták be, hogy a háború ellensé­gei. Tóth Jánosné, Árpád-utcai dolgozó parasztasszony elmon­dotta: „Az én családomból há­rom férfit ragadna ki egy újabb háború. Féltjük szeret­teinket s nem akarunk még egy háborút. * Mátraderecskén falugyűlésre jöttek össze a dolgozó parasz­tok, hogy tiltakozásukat kife­jezésre juttassák. A falugyűlé­sen résztvevő 150 dolgozó pa­raszt felháborodottan ítélte el ,Nyugat-Németország felfegy­verzésének tervét és egyönte­tűen követelték: tárgyaljanak ■tovább a hatalmak. a német egység és a világbéke érdeké­ben. A falugyűlésen résztvevő, be­adásban elmaradt dolgozó pa­rasztok vállaltaik, hogy helyet­tesítő terményekkel teljesítik beadásukat. A falugyűlés részt­vevői táviratban is tiltakoztak, melyet az Országos Béketa­nácshoz, dec. 11-én el is küld­tek. * Gyöngyös és Környéke Kis­kereskedelmi Vállalat dolgozói röpgyűlésükről küldtek távira­tot a Béke Világtanácshoz, melyben tiltakoznak Nyugat- Németország újrafelfegyverzé- se ellen és követelték a német egység megteremtését. * Erőnk és egységünk tudatá­ban rendíthetetlen elszántság­gal szállunk szembe a háborús gyujtogatókkal. Teljes oda­adással segítünk gyarapítani hazánk erejét, szilárdítjuk nemzetünk egységét. Teljes szívvel és lélekkel csatlako­zunk az európai kollektív biz­tonsági szerződés megkötésé­hez, mely biztosítja békés épí­tőmunkánkat, jövőnket — ír­ják tiltakozó levelükben a selypi Zsófia malom dolgozói. * y Megyénk dolgozói számos helyen röpgyűlésen. békeesten tiltakozó nagygyűléseken köve­telik egyöntetűen; egyesítsék Németországot, teremtsenek békés, a szomszéd államokkal baráti viszonyban élő Németor­szágot. Tiltakozom az új háliorú kirokkaniása ellen Nyáron a bajuszos, szép ter­mést ígérő kukoricatáblákat szemlélve, aligha emlékezünk a sáros, koratavaszi napokra, pedig az életet adó szemet akkor üliet- tük el. Munkában megszépített, nyugodt, békés életünkben is gyakran megfeledkezünk a há­ború gyűlölt, kegyetlen napjai­ról, eseményeiről, pedig békénket csak erre emlékezve tudjuk iga­zán értékelni. Szajlai Andrásnéval, a jelné­meti posta alkalmazottjával be­szélgetve, együtt kutattunk a második világháború okozta fe­lejheietlen történeteinkben. A z asszony szeme az első szavaknál megnedvesedett, könnyezve me­sélte el mindazt, amit a hábo­rú alatt átélt. A harcok mély nyomokat hagytak benne, olyan mélyeket, amelyeknek elfelejtésé­hez nem tíz év, de még egy fél­évszázad sem elegendő. „Az év­tized elmúlt — mondja — s ben­nem az idő nem halványított semmit. Sokszor emlékezem egy 1944 októberi napra, amikor lak­helyünkre, Magyarláposra meg­érkezett a parancs: pár órán ■be­lül mindenki hagyja el a vidéket, * mert katonai célból szükség van rá. S mi amit tudtunk, összepa­koltunk, csomagoltunk egy kis élelmet, s két gyermekemmel együtt szekéren elindultunk — nem tudtuk hová. Egész életünk munkája elpusztult. Nem lehet azt szavakkal el­mondani, hogy mit éreztem, ami­kor semmi nélkül maradtunk, s még egyik gyermekemet is el­vesztettem. Felnémeten a pos­tánál kaptunk állást s idővel új­ból építeni kezdtük a családi fészket, mint évekkel ezelőtt, há­zaséletünk kezdetén. A legfonto- t ★ sabbakat megszereztük... és most, mire kicsit megnyugod­tunk, megint egy új háború ter­ve. .. Nem akarom, hogy nehe­zen helyreállított életünket új­ból háborgassák! Minden asz- szony és édesanya nevében mon­dom: elég volt már a romokból, az égő házakból, mert gyerme­keinket mi nem a halálnak, a pusztulásnak, hanem az életnek neveljük. Családommal együtt üdvözlöm a moszkvai, a béke megerősítéséről tárgyaló érte­kezletet, s tiltakozom a bűnös terv, az új háború kirobbantása ellen. Nem akarjuk, hogy a háború okozta sebek feiújuljanak Hegedűs András rádióbeszá­molója a moszkvai konferen­ciáról nagy megnyugtatás volt számomra is. Mondatai, szavai mind azt fejezték ki, hogy a békeszerető emberek nagy cso­portja, a béketábor egységes és erős a háborús készülődésekkel szemben. Én magam is átéltem a háború minden borzalmát. Voltam Mauthausenben, ahol nemcsak mint ember, de mint orvos is láttam, a felnőttek és gyermekek kínzását, halomra gyilkolását. Ahol a mérhetet­len mészárlásnak mindenki ál­dozatul eshetett. Már akkor is megbotránkoztam ezek láttára. Megbotránkoztam azért, hogy mi, orvosok, mindig az emberi élet megmentéséért küzdünk és a szenvedések csökkentéséért élünk, a háború pedig ennek ellenkezőjét teszi. Tíz év alatt békésen éltünk és az elmúlt háború okozta iga­zi sebeket, betegségeket gyógyí­tottuk. Most nem akarunk újabb háborút, nem akarjuk, hogy a háború dkozta betegsé­gek felújuljanak és ezért tilta­kozom én is Nyugat-Németor­szág felfegyverzése ellen. Hegedűs András elvtárs sza­vai szerint bízom abban, hogy a világ becsületes dolgozóinak összefogása és aktiv békeaka­rása biztosítja számunkra a tartós békét. dr. Fischer Miklós orvos líj. Mátyus László mezotárkányi egyénileg dolgozó paraszt a következőket mondotta : Szép dolgos jövőnket nem engedjük tönkre tenni! A Szabad Népet olvastam, de szemem már nem a betűket lát­ta. Előttem hosszú, fojtott leve­gőjű pince, tömve emberekkel. Sápadt, csontig lesoványodott arcú embérek keseregtek a kilá­tástalan jövőn, s már a halált is szívesebben vállalták volna, mint így az életet. £n is ott bújtam közöttük, velük sorakoz­tam, ha kevés kis élelmet kap­tunk, együtt mentünk hóért, s olvasztottuk, hogy víz is legyen. Ez volt az ország népének sorsa 1944-ben. S van-e ember, aki mindezt pár év alatt elfelejti? Akinek kezét egyszer megégette a tűz. mer-e még nyugodtan kö­zeledni a tűzhelyhez. Nem. Az még a gyufát is elrejti. Két gyermekem van. A nagyobbik ez évben érettségizik, orvosnak készül. Én, az édesapa, hogyan is engedhetném meg, hogy fiam, az emberi élet gyógyítása, visz- szaadása helyett azokat meg­rövidítse, elvegye? Azt aka­rom, hogy ok nyugodtan tanul­janak, szép legyen ifjúságuk, amelyet a mi munkánk szépít meg, értük dolgozunk, békénkért teljesítette a vezetésem alatt álló fűrészüzem elmúlt havi ter­vét 120 százalékra. És érte fe­jezzük be az 1954-re előirány­zott tervet december 24-re. A munka minőségének megjaví­tása, a technológiai fegyelem betartása, a kulturális igények kielégítése, mind-mind a békéért, az emberiség boldogabb jövő­jéért történik, s ezt a jövőt mi, magyar emberek, a legyőzhetet­len béketábor harcosai nem en­gedjük tönkretenni. Benedik Lajos Felnémeti Fűrészüzem ígazg. Több gazdatársammal együtt én is meghallgattam Hegedűs András elvtárs beszédét a moszkvai értekezletről. Haza­felé menve, akarva-akaratlanul is végiggondoltam életemet, s azt, hogy mit hozhat egy új háború. 1944-ben engem is behívtak katonának. Egerbe vonultam be, s innen Verpeléten át Vár­ra vittek bennünket. Pozsony- püspökinél végül fogságba es­tem. Mikor hazakerültem, kap­tam két hold földet. Dolgoztam állandóan, gyarapítottam gaz daságomat. Ma már hét és fé! hold földem van, s az állatál­lományommal is meg vagyok elégedve. Van két szép lovam, mind a kettőnek hamarosan csikója lesz. Van négy tehe­nem. s valamennyi rövid idő múlva megellik. Ezen felül is­tállómban két nagyobb és egy kisebb borjút nevelek. A haza iránti kötelezettségemet mindig határidő előtt teljesítettem. Az új háború veszélye ismét a tíz év előtti pusztulást jut­tatja eszembe Hocv ne áme­nek hazánk földjére német csiz­mák, hogy ne hajtsák el lova­inkat, teheneinket, s hogy ne legyen hazánk újra romhalmaz azért sokat, nagyon sokat kell dolgozni. Én ezután is megte­szem a magam kötelességét, úgy mint eddig, s még jobban. Ezt kell tennünk mindannyi­unknak, még keményebb mun­kával válaszoljunk Nyugat- Németország esetleges felfegy­verzésére. Két éve, hogy szép tervekkel, nagy munkakedvvel léptem át az egyetem kapuit és keru tem a gyakorlati életbe. Azóta há­rom község. Mónosbél, Mikófal- va és Bélapátfalva egészség­ügyének őre vagyok. Az apám is orvos, tehát már csaladomban él a hivatáss zere'et. Terveim kö­zé tartozik a körzetem egész­ségügyének további javítása, amihez több és jobb orvosi fel­szerelés, békés alkotó munka szükséges. Ezért követelem én is a békét. Ezért Ítélem el a Nyű­ge t-Németország fe'fegyver zésé­re, a Wehrmacht fejlesztésére irányuló imperialista politika A második világháború éveit Budapesten éltem át családom mai. Katona nem voltam, nem is jártam kint a harcmezókött, mégis borzalmas emlékeim ma­radtak a háborúról. Át kellett élnem a város minden bombá­zását. bujkálni kellett a nyila­sok elől, akik szemünk láttára rángatták le a villamosról és vitték el a szerencsétlen em­mesterkedéseit s a Csang Kai-sek kormány újabb háborús provokál-, cióit is. A moszkvai békeértekez­let, mely a népek erejének tanu- je!e és megnyilvánulása volt, föltétlenül arra figyelmezteti a háborús tüzek gyújtóit, hogy erőnk nagy és legyőzhetetlen. Ez a tény arra tanítja a józan gondoikozású emberek millióit, hogy követeljék a világ sorsá­nak békés megegyezés útján va­ló intézését, hiszen mindanny'an békében akarunk élni, s dol­gozni. Dr. Böszörményi Mátyás, orvos, Bélapátfalva. bereket. Az eszeveszett terror, az emberpusztítás fájó dmléke- ket hagyott bennem is. Ezekre gondolok mindig, amikor a békéről, a háború el­kerüléséről van szó. Nyugat- Németország felfegyverzése, a német militarizmus feltámasz­tása új háború veszélyéneit elő­idézője. Mint békebizottsági titkárnak az a célom, hogy mindenkivel megértessem, hogy a német imperialista törek­vés. most sem veszélytelen a magyar nép számára. Rendez­vényeinken, röpgyúléseinken, agitációnkban igyekszünk érzé­keltetni üzemünk dolgozóival, hogy milyen nagy erő rejlik a Moszkvában aláirt népek kö­zötti közös deklarációban, mi­lyen hatalmas a béketábor ere­je. Az Erőmű dolgozói a közel­múltban 1400 aláírással tilta­koztak Nyugat-Németország új- rafelfegyverzése eilen, hiszen a háború helyett, mindannyian az alkotó és boldog béke korszakát akarjuk, s ennek megteremté­séért dolgozunk. Bodor Mihály békebizottsági titkár ! Mátravidéki Erőmű ' A NÉPFRONTBIZOTTSÁGOK ÉLETÉBŐL Kétezer hallgató az ezüstkalászos gazdatanfolyaiKokon A népfront-bizottságok kez­deményezései nyomán. me­gyénkben jelenleg 19 ezüst- kalászos tanfolyam működik. Itt mintegy 2000 tanulni, mű­velődni vágyó gazdálkodó lá­togatja az előadásokat, hogy az ott tanultak, az ott szerzett ta­pasztalatok birtokában még többet és még jobban tudjanak termelni. Különösen nagy az érdeklődés a búza-, a szőlőter­melés és állattenyésztés szak­kérdései iránt. Az előadók pe­Pétervására község dolgozói­nak régi panasza már. hogy utazásuk alkalmával esőben, sárban és hidegben kell vára­kozniuk a buszmegállónál. A község költségvetése még mindig nem engedte meg, hogy egy várótermet építsenek az utasok feje fölé. A népfront-bizottság tevé­kenysége itt is a község lakói­nak segítségére siet. Van ugyanis a község határában há­rom elhanyagolt, gazdátlan, pusztulófélben lévő pincehe­Ügyszólván minden község­ben hozzákezdenek a helyi ak­cióprogram megvalósításáhoiz. A társadalmi munka, a közös cei érdekében hozott áldozat­vállalás legszebb példáit ta­pasztalhatjuk mindenütt. Me- zótárkányban például beton­járdát raktak le a község fő­utcáján. Csakhogy ám ez nem minden, mert a többi kisebb utca továbbra is nyakig úszott a sát ban. Az elmúlt héten ezen is segítettek. Az állomásról a fogatok egész sora hordta a Népfront-bizottságaink mun­kájának margójára írandó, hogy a gazdasági feladatok megvalósítasa közben elha­nyagolják a politikai nevelő­munkát, s a kulturális felada­tokat. Pedig az új szocialista falu arculatát, szellemileg, az emberek gondolkodásmódjában is kell formálni, alakítani. El­hanyagolják az ifjúság nevelő­dig, akik a mezőgazdaság leg­jobb szakemberei, készséggel .adnak választ az érdeklődők­nek. Egyre-másra alakulnak községeinkben is gazdakörök. Működésüket azonban több he­lyen, így Füzesabonyban is akadályozza a megfelelő helyi­séghiány. Ezért népfront-bi­zottságaink, a tanács szervek segítségét kérik, biztosítsa­nak minden községben meg­felelő helyiséget a gazdakörök­nek. lyiség. Ebből már meglenne az ar.yag nagyrésze. Kiadták hát bontásra, felibe. Jól járnak azok is, akik felesbe lebontják és építőnayaghoz jut a község is. Mi hiányzik még? A tár­sadalmi segitség az építkezés­hez. Abban sem lesz semmi hi­ba. Először a kisiparosok aján­lották fel segítségüket, és a község többi lakója is örömmel támogatja ezt az észszerű kez­deményezést, hisz ezzel nem másnak, hanem elsősorban sa­ját maguknak tesznek jót. kazánsalakot a mellékutcákba; S ha ugy<m nem is építettek mindenhol betonjárdát, mégis sokfelé már sár nélkül lehet közlekedni. Üjlőrincfalván az if júság nyújtott hathatós segít­séget az utak és járdák építé­sére. Erdőtelken a népfront- bizcltság javaslatára kezdték meg a régi Buttler-féle kas­tély átalakítását iskolának. Szűcsiben pedig november 23-án kezdték meg a Fő út kö­vezését, szintén társadalmi munkával. sének kérdéseit, s a hazafias­ságra való nevelést. Feltétlenül dicséretet érde­mel, s követésre méltó Eger város népfront-bizottságának tevékenysége, amely a szülők és a i-tcagógusok részvételével közös ankétokát rendez az ifjú­ság nevelési problémáinak megvitatására. Nem lehetne egyszerűbben ? Tatarozzák a gyöngyösi, Jó­kai út 15. számú házat, ille­tőleg új lakásokat hoznak létre a régi irodák helyén. Örvendetes dolog ez. Örültek az érdekeltek is, akik maid boldog lakói tesznek az új lakásoknak. De csak „örül­tek”. mert „majd” lesznek, ha lesznek boldog lakói, egye­lőre inkább boldogtalan szemlélői az építkezésnek. A határidő december 31 — s jelenleg még a felénél sem tartanak, pedig majd három hónapja dolgozgatnak a vál­lalatok emberei. Nem félre­értés: vállalatok végzik az építkezést. A salgótarjáni tröszt irányítja a villany­szerelőket — egyébként ez vállalta az egész munkát — a betonozókat az Egri Ma­gasépítő Vállalat, dolgoznak itt gyöngyösiek is és a sok bába között elvész a gyer­mek — illetőleg a határidő. Elvész, már annál is inkább, mert nem egyszer, s nem kétszer ellentétes intézkedé­sek keverik az amúgy sem nagy szervezettséggel di­csekvő munkát. A salgótar­jáni építésvezető iderendel négy kőművest, s hat segéd­munkást, két óra múlva az egri megbízott építésvezető máshova rendeli őket — és így tovább. Nagy „apparátus” végzi ezt az építkezést, nagyon nagy. Kisebb jobb lenne, sőt mi több, egyszerűbb is, ered­ményesebb is lenne. A NÉPÚJSÁG CIKKE NYOMÁN A Földművesszövetkezetek Heves megyei Felvásárlási Igazgatóságának levele A Népújság december 9-i vezércikkében nyíltan feltárta dolgozóink előtt a tüzelőellá­tás helyzetét és problémáit;. Ez valóban így is van. Mindenki­nek komoly problémája és hét­köznapi gondja a téli tüze'őel- látás. Helyes a bírálat is és igaz, hogy közös erővel meg­javíthatjuk megyénk dolgozói­nak tüzelőellátását. Vállalatunk, mint begyűjté­si vállalat elhatározta, hogy Heves megye minden olyan földművesszövetkezeténél, ahol a tüzifafelvásárlásra lehető­séé van, megszervezi a tűzifa- felvásárlásokat. A felvásárolt mennyiséget pedig a tüzelő­anyagban hiányt szenvedő községek földművesszövetke­zeteinek küldjük. December hónapban 20 vagon tűzifát vá­sárolunk fel és szállítunk el. A következő év első negyedé­ben pedig 60 vagonos felvá­sárlással és annak továbbítá­sával járulunk hozzá megyénk tüzelőeTátásának megjavításá­hoz. Örömmel vennénk, ha más begyűjtési vállalat is csatlakozna versenymozgal­munkhoz. Galambos László igazgató Moldovány Gyula csoportvezető Nem akarunk újabb világháborút Erőnk nagy és legyőzhetetlen Javítják az utakat Mezötárkányban Autóbuszmegálló épül péterváüárán Az ifjúság nevelésével is foglalkozik az egri néni ront-bizottság

Next

/
Oldalképek
Tartalom