Népújság, 1954. december (95-100. szám)

1954-12-02 / 95. szám

f#54l december 2. csütörtök. NPPUIS AG 3 Szilárd egységben, őszinte szívvel szavazott Heves megye dolgozó népe 3423 tanácstagjelöltet választottak meg megyénkben Nagy Benedek, az ecsédí Il-es körzet szavazatszedő bizottsá­gának tagja, átadja a szavazólapokat Maksa Dávid ketholdás egyénileg dolgozó parasztnak. Fehér Istvanné a férjére is szavaz, akit a hatvani 17-es kerü­let jelölt a városi tanácsba csak egy rentrât Az egyik verpeléti szavazó­körben két főkötős asszony lép be egyszerre. Nyilván szomszé. dók. Ahogy illik, megkapják a szavazócédulákat, nézegetik is, egyszer csak felhorkan az egyik: — Hát erre az emberre én nem szavazok. Megmondtam a jelölőgyűlésen is, most is ki­tartok mellette. Adjál csak egy ceruzát, Máli, hadd húzzam ki gyorsan. ; : A másik ijedten körülnéz. Dédnagymama öregasszony óvakodik be nagy tanácstalanul a 6zalóki Il-es szavazókor helyiségébe: a 73 éves Papp József né, hat unoka nagy-, s hat másik déd- magyanyja. — Kedveském — szól oda az elnöknek — ezt a papírt küldték, hogy gyüjjek már sza­vazni... — elhallgat egy pil­lanatra. Mikor fiatal voltam, nem kellettem, most kellek,»a aztán odahajolva súgja; — Legalább menj be a fül­kébe, te.;s — Menjen a fészkes kórság. Mitől féljek? Nincs itt csend­őr. Ha nekem nem kell, akkor nem kelL Kimondom én nyíl­tan ls.;s Ki is húzta a Jelölt nevét, föléje írt valaki mást, aztán nagy bátran odalépegetett az urna elé. Igaz is, kitől félne? Vagy van szabadság, vagy nincs! az nrnak előtt hát ha kellek? ; : ; ezért jöttem volna. ;, Aztán a megkapott három szavazólapot nagy gonddal ket- tébe hajtotta, s Ifj. Fehér An­tal tanácstagjelölt után — ép­pen reá szavazott Papp néni — maga is beleejtette szavazatát az urnába. Aztán melléhez szorította a vaskos, öreg bib­liát, s eltopogott — a temi>- lomfoai 1 Nagy napja volt az elmúlt vasárnap dolgos, építő éle- ! tünknek. Heves megye 112 községében a nemzetiszínű ruhába I öltözött urnák előtt 170.000 szavazó polgár — a társadalom Iminden rétege — 3423 tanácstagot választott: négy esztendőre megválasztotta dolgozó népünk a községi, járási tanácsokat, [valamint a megyei tanácsot. Hosszú-hosszú hetek lázas mun- Ikája, készülődése, izgatott tervezgetése, a jelölőgyűlések nem 1egyszer éles vitája, a termelés győzelmei közepette készül-j tünk erre a nagy alkalomra. November 28: sokáig emlékese-^ tes dátuma lesz életünknek. Erre a napra gondolunk majd, ha panasszal megyünk a tanácshoz, erre, ha új kút, vagy járda.', bölcsőde épül, erre, ha fehérebb és nagyobb lesz kenyerünk' — erre, ha boldogabb, vidámabb, lelkesebb lesz népünk. A mostani tanácsválasztás, a népfront jelöltjeinek min-] dent elsöprő erejű választási győzelme — mindössze tizenöt jelöltet nem választottak meg a 3438 közül — egész népünk nagyszerű győzelmét, egységét hirdeti, s azt hirdeti, hogy bízik a pártban, a nép államában, s mindenre kész életűn-, két formáló terveink megvalósításáért. S mindezt ezer és egy példa bizonyítja, a szavazás szám­szerű eredményein is túl. A tanácsiéáza előtt... A szavazás után csoportba gyűl a férfinép az egersza'óki tanács előtt. Éppen Keller József viszi a szót: — Hő ; ; : hő. : : hő ; s i em­lékeztek Bell Miklósra, a de­recskéi téglagyárosra? — az­tán, hogy a bólintó fejek bizo­nyították: hogyne emlékezné­nek — felvidámodva folytatja. Nem mondom, egy kis itóka jól esne most is,. : de hogy 32-ben, hogy megjárta az a Bell az itókával! Képviselő akart lenni, gurítgatta hát a hordót nagy serényen, mi meg ittuk még serényebben. Aztán, mikor mindent megittunk, egyszerűen hazamentünk. Nem is lett képviselő a téglás Beli­ből .. 5 Jóízű mosolygás a többiek arcán. Emlékeznek, hogyne emlékeznének a képviselője­löltre. aki borral vélte meg­nyerni a fene nagy rangot — Hijnye, Vendus, gyere csak! — rikkantja az egyik, a Flóris (ennyit tudunk csak meg a nevéből). Rád szavaz­tam, komám, de ha holnap nem fizetsz áldomást, hát visz* szaveszem a cédulát Pelyhe Vendel, a 26-os kör­zet jelöltje, elneveti magát: — Fizetek most, akár tíz akóval is — s odasandít az italbolt felé, ahol ceruzával írott tábla hirdeti, hogy „szesz- tilalom“. Harsogó nevetés, hátbavágá- sok, aztán folytatódik a szó, most már a falu ügyéről. így illik, mert itt van már a „Vendus“, a tanács képviselője. Délelőtt 10 óra van. A péter- vásári járási választási bizott­ság irodájának asztalán papír­lapok, jelentések, feljegyzések. 8.00 órakor Bátor 8.10 órakor Parádsasvár 8.55 órakor Hevesaranyos 9.00 órakor Kisfüzes község fejezte be a szavazást, hirdetik a jelentések. Berreg a telefon: Istenmezeje, Várassző, Ivád és Mátraderecske jelenti, hogy a választók valamennyien eleget tettek hazafias köteles­ségüknek — leszavaztak. Nincs itt egy nyugodt perc sem, de hogy is lehetne, ami­kor most itt lüktet, itt dobog az egész járás szíve, itt van a pétervásári járás ütőere. Lakodalom Nagyvisnyőn Haj, de nagy volt a vígság Nagyvisnyón, egész szombat este, de még vasárnapra vir­radó éjjel is. Nagy, mert a szesztilalom nem vonatkozik a lagzira, már pedig ifj. Boros Albert és Sándorék Klárikája, no meg vagy ötven vendég Sándorék portáján ünnepelte a fiatal párti i A tanács bízott a lakodalma­sokban. S nem csalatkozott. Mert reggel hét órakor, élén a fiatal párral, ott vonult el a násznép a falu csodálkozására a házak előtt: mentek szavazni. De hiszen ez érthető is. Ki is szavazhatna nagyobb kedv­vel, mint a fiatal pár, amikor éppen a maguk ügyéért, a bol­dogságukért teszik le a voksot. Mire gondolt Sályi Györgyi Piros nyakkendős úttörők állnak őrt a pétervásári Il-es szavazókor urnája mellett. Sá­lyi György dolgozó paraszt megáll előttük egy pillanatra, megsimogatja a két „komoly őr“ fejét, aztán egy pillanatra kinéz az ablakon. Vájjon mire gondolhat? Egy régi választási napra, amikor nem pirosnyakkendős úttörők, hanem kakastollas csendőrök őrködtek a borgőzös választás „tisztasága“ felett. Amikor nagy lehetőség volt a választásra, hogy vájjon a nagyságos Beniczky Elemér, vagy gróf Keglevics Gyula, vagy éppen a kegyelmes Ivády Béla földbirtokos legyen-e a képviselő. Erre gondolt Sályi György, amikor az urnába ejtette sza­vazatát, Háfra János, Bathó Lajos kispapok, I. szemináriumi hallga­tók először szavaznak. Kabátjukra Juhász Lászlón« nemzeti- színű szalagot tűz, Ä nemzeiiszínű szalag Ez meg Egerben történt. Nagy a riadalom az egyik sza­vazóhelyiség előtt. Fejkendős, idősebb asszony pöröl a sza­vazóbizottság egyik tagjával. *— Miért? Mert én már idős vagyok. :. ami jár, az jár. Most ha elmegyek innen, senki sem fogja elhinni, hogy szavaztam. Pedig én tudom, mi a köteles­ségem ... Hogy micsoda? Hogy azt csak az új választók kap­ják, no és Bárdosné miért ka­pott, hol van ő az új válasz­tóktól? Addig-addig, míg végül nagy nehezen megértette, épp az volt a baj, hogy nemcsak az új vá­lasztók mellére tűzték ebben a körzetben a nemzetiszínű sza­lagot, hanem másoknak is: el­fogyott egy-kettőre. Mert, hogy éppen ezért a kis nemzetiszínű szalagért folyt a szenvedélyes nagy vita. Vizsga: hazaszeretetből Vasárnap reggel a felnőttek beszélgetésétől volt zajos az egerbaktai általános iskola ud­vara. Ma a felnőttek jöttek el ide, hogy vizsgázzanak — haza­szeretetből. A falu választópol­gárai, az elsők éppen úgy, mint a régi választók, valósággal sorban álltak az udvaron, hogy minél előbb leadhassák szava­zatukat: a választók nagy ré­sze már 9 óra előtt eleget tett hazafias kötelezettségének. A névjegyzékben kipipált ne­vek arról tanúskodtak, hogy a felnőttek is jól vizsgáztak az iskolában — hazaszeretetből Az egri úttörők nemzetiszínű szalagot ajándékoznak a szavazóknak. Elől Tamás Andrásáé és Beszteri Mária VIII. osztályos tanuló Vándorurnába dobta be szavazatát a beteg Bajusz József egri festő- és mázolómeater .. . ........................................................................................................................................... AVWVVWDa»'.v.v.W M egelégedéssel hajtja össze szavazólapját Tóth Bertalan egri Könyök-út 53, szám alatti, egy holdas szőlősgazda A választás Járási parancsnokságán

Next

/
Oldalképek
Tartalom