Népújság, 1954. november (87-94. szám)

1954-11-07 / 88. szám

1951 november 7. vasárnap NÉPÚJSÁG 5 A népfront jelöltjeit választják a pétervásári járásban A pétervásári járásban a je­lölőgyűlések nagyrésze lelkes hangulatban zajlik le, a nép­frontbizottságok által javasolt embereket választják meg. Párád község 26-os választó- kerületében Kivés m. József né dolgozó parasztasszonyt jelölte a népfront bizottság, mivel szívügyének tartja a község ügyeinek intézését. Neki is kö­szönhető, hogy a Bodony felé vezető úton új hidat építenek. Ugyanezen a gyűlésen jelölték járási tanácstagnak Kelemen Ferencet. A körzet választói felhívták az új jelöltek figyel­mét, hogy bizalmukat azzal kö­szönjék meg. hogy többet fog­lalkozzanak a község és kör­zet problémáival, a választók ügyeinek intézésével. Jó hangulatban zajlott le Bátor község 17-es választó kerületének jelölőgyűlése is, ahol Barócsi Miklóst, községi. Varga Jánost járási tanácstag­nak jelölték. Nagy m. Bene­dek hozzászólásában helyesen bírálta a tanács munkáját, s kérte a jelölteket, változtassa­nak eddigi rideg magatartásu­kon, s többet foglalkozzanak a tanácsüléseken elmondott kérések intézésével. A körzet választól kérték, hogy a jelöltek intézzék el minél előbb, hogy a község vil­lanyt kapjon, hogy végre Bá­torban is legyen mozi, s az elrontott közkutat minél előbb megjavítsák. Pétervásárán több jelölőgyű­lésen kérték, hogy a tanácsta­gok ne félévenként, hanem ne­gyedévenként számoljanak be munkájukról, negyedévenként tartsanak összejövetelt a kör­zet választóinak, hogy elmond­hassák panaszaikat, kérésüket, s véleményüket a tanács és a tanácstag munkájáról,. Varrta János járási vb-titkár. Fiatalos lendülettel dolgoznak a népfront fiatal tagjai A megye területén lévő helyi népfrontbizottságokba közel 500 fiatalt választottak be, akik már's hozzáfogtak községük szebbé, gazdagabbá tételéhez. Ujlőrincfalván Barócsi Ernő és Rajna József fiatal egyéni­leg dolgozó parasztokat válasz­tották a népfront bizottság tagjai közé. A legutóbbi ülé­sen azt javasolták, hogy a köz­ség határában lévő eddig hasz­nálhatatlan terjedelmes tavat halastónak alakítsák át. Javas­latuk egyöntetű helyeslésre talált Az ő kezdeményezésük volt az is, hogy rendbe kell hozni a falu utcáit és járdáit. De nemcsak javasolnak, kez­deményeznek, hanem mozgó­sítanak is az elvégzendő mun­kákra. Az eredmény az lett, hogy Ujlőrincfalva fiataljai résztvesznek az utcák és jár­dák rendbehozásán át Mezőtárkány községben a fiatal népfrohtbizottsági tagok közösen a diszistákkal, a kul­túrotthon eddigi elhanyagolt környékét parkosítják. Ezt ha­tározták el a bélapátfalvai fia­talok is. Mezőszemerén az el­múlt időkben ellanyhult a kultúrmunka. A helyi nép­front bizottság fiataljai első­sorban ezen akarnak segíteni. A község tömegszervezeteivel karöltve minden DISZ-tagot bevonnak a kultúrmunkába és még ebben a hónapban egy népiegyüttest alakítanak. Dor- mándon a fiatalok régi vágyát teljesítik a népfront bizottság fiatal tagjai, kiknek javaslatá­ra új sportpályát kapnak a dormándi ifjak. A népfront bizottságokba beválasztott fiatalok minde­nütt tevékenyen résztvesznek a munkában. Aldebrőn és Szi- halmon DISZ-zenekart alakí­tanak. Szilvásváradon pedig különböző hasznos szakkörö­ket hoznak létre, ahol a föld korszerű megművelése mellett énekelni, táncolni, fényképez­ni, fúrni-faragni tanulnak a fiatalok. De nem maradnak le az egerszalóki diszisták sem. ök a helyi népfront-bizottság­ban működő DlSZ-tagok ja­vaslatát valósítják meg. A tél folyamán a község utcáinak mindkét oldalát fásítják és ezzel teszik szebbé, egészsége­sebbé falujukat. Kultúréletiink hírei — A MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES 60 tagja no­vember 7-én ünnepi kultúr­műsorral szórakoztatja Eger város dolgozóit a Dózsa Szín­házban; — A FÜZESABONYI JÁ­RÁSI KULTÜRHAZ színját­szó-csoportja a „János vitéz“-t mutatja be Eger város közön­ségének november hónap ele­jén. — A RÁDIÓ KISEGYÜT­TESE november 14-én az egri Városi Színházban Verdi— Puccini-estet rendez. Az adott szó vaIóráváIfásáért A Mátravidéki Szénbányásza­ti Tröszt dolgozói az elmúlt há­rom negyedévben 50.000 tonna tervenfelüli szenet adtak népgaz­daságunknak. A IV. negyedév elején azt határozták el, hogy az év végére újabb 5000 tonnával szárnyalják túl előirányzatukat. Ebből november 7-re 1000 tonna szén kitermelését vállalták. ígé­retüket azonban nem valósítot­ták meg, mert az elmúlt hónap­ban nem törlesztették, hanem több mint 5000 tonnával növel­ték a szénbányászat eddigi adós­ságát. A tröszt üzemeinek élenjáró, harcos brigádjai azonban nem tűrik az adósságot, a lemara­dást. Szilárd elhatározásuk, hogy a forradalmi műszak alatt behozzák a lemaradást és no­vember 7-re felszínre küldik az ígért 1000 tonna tervenfelüli szenet. Az adott sző valóraváltásáért nagy vetélkedés indult a for­radalmi hét kezdetével a tröszt brigádjai között. A forradalmi hét első két napján Kotróczi János 18 tagú brigádja érte el a legjobb eredményt. Két nap alatt 80 tonna szénnel teljesí­tették túl előirányzatukat. Nyo­mukban Godó Zoltán DlSZ-bri- gádja halad, melynek tagjai ez idő alatt 50 tonnával, Decsi Sándor brigádja szintén 50 ton­nával szárnyalta túl előírt ter­vét. Kiváló eredmények szület­tek a forradalmi hét előző két napján az egyéni versenyzők között is. Tajti Vilmos vájár két és félszeresére, Janicsek Gyula és Szappan Ferenc vájárok pe­dig másfélszeresére teljesítettéli kétnapi előirányzatukat « • ■ Jelölő gyű lések Maklá rtá lyán Az új választási rendszerűnk szorosan összeforr az új sza­kasz politikájával, mely a dol­gozók életszínvonalának eme­lését tűzte ki célul. Ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a lakosság többségét bevonjuk az állami feladatok megvaló­sításába. Ezt a célt szolgálja az új tanácstörvény és az új ta­nácsválasztás is. A jelölőgyű­léseken Maklártályán a dolgo­zók jól megvitatják, hogy ki legyen egy-egy körzet képvi­selője. Ahol én tartottam a jelölőgyűlést. Juhász János dolgozó paraszt Szűcs József elvtársat javasolta tanácstag­nak. Négy évig volt tanácstag, s feladatát jól ellátta. Minden­kor bizalommal fordultak hoz­zá a dolgozó parasztok, bár­milyen panasszal. S panaszu­kat minden esetben meghall­gatta és tőle telhetőén orvo­solta. A dolgozó parasztok egy­hangúan csatlakoztak Juhász János felszólalásához és elfo­gadták Szűcs Józsefet tanács­tagjelöltnek. A 20. választó- körzetben a Rozmaring-utca választói majd csak teljes számban megjelentek a jelölő gyűlésen. Ebben a választó körzetben nemcsak községi ta­nácstagot jelöltek, hanem me­gyei tanácstagot is. Kovács Pál elvtárs felszólalt, hogy véle­ménye szerint községi tanács­tag jelöltnek legmegfelelőbb ebben a körzetben Kovács Or­bán elvtárs. Kovács Orbán hosszú éveken keresztül dol­gozott pártunk politikájának megvalósításáért, hiszen már négy éve tanácstag. Négy éve annak is, hogy a ter­melőszövetkezetnek tagja. Egy­hangúlag a körzet tanács­tagjának jelölték Kovács Or­bánt. Az új jelölt kérte jelölőit, legyen ez a választókerület olyan, mint egv család, sérel­mekkel, vagy bármilyen pana­szokkal. bizalommal fordul­hatnak hozzá, bármikor elin­tézi ügyes-bajos dolgaikat, ígéretet tett arra is, hogy a választókerületét mindig tájé­koztatja a rendeletekről, és több esetben kisgyűlést tarta­nak. Viski József javasolta, hogy a körzetben jelöljenek megyei tanácstagot is. Java­solta is Müller József elvtár­sat, a megyei BM főosztályve­zetőjét, Szabó József felszóla­lásában kérte Müller Józsefet, hogy mondja el élettörténetét. Sokat várunk Müller elvtárs­tól — fejezte be felszólalását Szabó József. A későbbi na­pokban Müller elvtárs jelölé­sét már több körzet is jóvá­hagyta. A jelölőgyűlésein nemcsak a választási kérdésekkel foglal­koztak a dolgozó parasztok. A 31. számú körzetben beszéltek arról, hogy Maklártálya köz­ségnek már éppen két és fél éve ígértek 17 darab utcai vil­lanykörtét. De az ígéret csak ígéret maradt. Kérik a dolgo­zó parasztok ,hogy az ÁVESZ a régen kiutalt utcai égőlám­pákat szerelje fel Tóth Jánosné VB elnök Maklártálya. A Ml JELÖLTJEINK Nagy Béla mindössze egy hó- Tóth Ferenc mezötárkányi napja dolgozik Horton. Ez az nyugdíjas űtőrt nagyon sze- idő is elég volt arra. hogy a rétik a község lakói. Népsze- falu népe megismerje, meg- rűsége révén jelölték a ta~ szeresse. nácsba. Tóth Mihály hevesi lakos 50 ezer forintot nyert a nyeremény­kötvények sorsolásakor. Tizennyolcezer forintért családi házat vett, a kisebb javítási munkákat végzik a család tagjaL Választási tudnivalók A választók végleges névjegy­zéke elkészült és azt a tanácsok végrehajtó bizottságai közszem­lére tették. Annak ellenére, hogy a névjegyzéket a legtöbb helyen alapos, körültekintő munkával készítették el, még mindig akad­hatnak olyan választójogosult ál­lampolgárok, akik nincsenek fel­véve a névjegyzékbe, holott a választás napján nyilvánvalóan élni akarnak választójogukkal. Választási törvényünk. illető­leg az annak végrehajtására ki­adott minisztertanácsi rendelet lehetőséget ad arra. hogy az Ilyen választókat pótjegyzékbe vegyék. Pótjegyzékbe kell felven­ni kérelmükre az olvan személye­ket is. akik a névjegyzék össze­állítása után szerzik meg vá­lasztó jogosultságukat. Vannak olyanok Is. akik a vá­lasztás napján nem az állandó lakóhelyükön tartózkodnak majd. ahol névjegyzékbe vették őket, mert munkájuk, tanulmányaik át­menetileg lakásuktól sokszor igen távolesö helvséghez köti ókét. Hogyan szavazhatnak majd az Ityen választók? Ha a választó — munkála. ta­nulmánya stb. miatt — a válasz­tás nanlán nem tsetóztzoóhat ál­landó lakhelyén. tanúsítványt kelt kérnie az állandó lakhely szerinti tanács végrehajtó bizott­ságától. A tanúsítványban a ta­nács vagy azt Igazolja, hogy a kérelmezőt a névjegyzékbe fel­vették. vagy pedig azt, hogy a kérelmező állandó lakása a ta­nács működést területén van, de a névjegyzékből kimaradt. A vá­lasztó a tanúsítvány és az ideig­lenes lakásbejelentő, vagy a sze­mélyi igazolvány bemutatásával az ideiglenes lakóhelye szerinti tanácstól kérheti felvételét a név­jegyzékbe. Ha tehát valakinek az állandó lakása például Kiskörö­sön van. de munkája miatt Tata­bányán tartózkodik és ott van az Ideiglenes lakása, a kiskőrösi ta­nács végrehajtó bizottságától kell tanúsítványt kérnie és azzal jelentkeznie kell a tatabányai ta­nács végrehajtó bizottságánál. A tanácsok végrehajtó bizott­ságai már most figyelmeztessek azokat a választókat, akik a mű­ködési területükön ideiglenesen laknak, s akik a választás napján is ott tartózkodnak, hogy a ta­núsítványt minél előbb szerezzék be és kérjék a pótnévjpgyzékb# való felvételüket. AMÍG A SZÉNBŐL ÁRAM LESZ A LŐRINCI és Selyp mel­lel ti tágas mezőn igyekeztem Petőfi'biáinya felé. Az őszii párás levegőben a bányatelep lépcső­zetesen épített lakóházait csak homályosan látni. A végtelennek látszó kötélpályán apró kereke­ken gördülnek a csillék a Mát* ravidiéki Erőműhöz. Ezek vz egyenletes gyorsasággal haladó csillék arról tanúskodnak, hogy ott, ahol még ködbevész a kötél­pálya első állványa, s azon is túl. a földi alaítt sok-sok erős bányásakar segíti felszínre a Mátra-vidék kincsét. Oda igye­keztem, ahol ennek a hosszú csillesornak a forrása van. Odia az emberekhez, akik mélyen a föld alatt, tálvol a napfénytől, sokszor kétrét görnyedve vájják a szenet. Megérkeztem. A DlSZ-bizott­ság szobáiéiban Klucsík László titkár fogadott. Átöltöztünk és pór perc múlva már robogott ve’ünk a vi'lanymozdony lefelé a föld gyomrába. A diszpécser irodájáig vitt a kis gép. Innen karbidlámpánk fénye mellett ha­ladtunk a járatok labirintusán keresztül, míg egy 50 centi­méter magas lyukon bekúsztunk oda, ahol még a szén egyetlen hatalmas tömbben pihen a sa­lak között. A kaparószalag, mint valami kis ér, halk pattogással viszi a diónyi és fél asztalnyi széndarabokat egyarátnt'. S ezt az erecskét az ember táplálja nehéz, kimerítő munkával. A fulladt..meleg levegőben lassan pislákolnak a karbidlámpák. Gyenge fényüknél fö'-fölcsiílan- nak az izzadt emberi hátak, a föld méhének igazi gyémánt- darabkái, igazii kincsei. Bőrük alatt játszanak az izmok, míg lapátjukkal etetik a kaparósza­lag örökké éhes fogait. Hatvan méter hosszúságban haladnak előre az ismeretlen rétegek felé. FÓRNAK, robbantanak, fej­tenek, ácsolnak s az „örök­mozgó” kaparó megint ott van a hátuk mögött A gép halk csattogással szót vált az ember­rel: „kelt a szén, kell a szén”. A külszín, az Erőmű a gazda- asszony a kazálmfűtő üzenetét hallja a bányász a gép szájából. Kell a szén, hogy Ózdon mű­ködjön a gyár, hogy Egerben, Kecskeméten, Debrecenben este kigyuljanak a villianylámpák, hogy -a két órakor leszálló vájár felesége meleg ételt adjon fér­jének. Az acélos bányászkarok­ból elszáll a műszakvég! fáradt­ság, robban az ekrazit. csattog a csákálny, s ömlik a szén a ki­csiny erecskébe. amely viszi, sietve, állhatatosan a nagyobb, szélesebb csermelybe, a szállító­szalagra. Követjük a „szén- csermelv” útját, melv hol ala­csonyabb, hol magasabb stomp- fasor közt visz. Elérkeztünk egy öbölbe, ahol a bánya min­den erecskéjéből, csermellyé nőtt szénpatakocska nagyobb patakká, valóságos folyammá duzzad. Itt van közelben a diszpécser­iroda. Fiatal, nyúlánk, szőke lánv ül a műszer mellett, s fe­szült figyelemmel irányítja a földalatti életet, s ő tartja a kapcsolatot a külszínnel is. Ki- gyúl egy kislámpa. A lány kap­csol. telefonál, „A XI. fronton leállt a kaparó, mert ácsolnak.” Fölvillan a málsiik. A XV. fron­ton, mintha a másik front ácso­lással eltöltött idejét akarná,ki­használni arra, hogy megelőz­zék őket a versenyben. Annyira megrakták a kaparószalagot, hogy az nem bírta és leállt. S a fiatal lány mint egy parancs­nok adja az utasítást. „Üzem­zavar nélkül többre mennek. Kevesebbet rakjanak a kaparó- ra.” Ennek a kislánynak a szel­lemi erőfeszítése is páro­sul az ember, a gép munkájá­val, s az együttes munka ered­ménye az a napi 15.196 tonna szén, amit felszínre hoztak. S a szénpatak megállás nél­kül folyik ki a bánya száján, megy az osztályozóra, ahol für­ge leánykezek válogatják, osztá­lyozzák a szenet. Á megtelt bö- dönöket a függő futószerkezet­re szerelik. S szabályos időkö­zönként kiröppen egy-egy csil­le az osztályozó torkából. S röpül, de nem mint a madár, szeszélyesen csapongva, hanem az ember által kiszabott nyíl­egyenes úton a Mátravidéki Erőmű felé. Én már követni nem tudtam tovább a szén útját, csak úgy, hogy segítségül hívtam a vo­natot. Vonatra ültem és meg­előztem az alig egy órával el­hagyott csilléket. Megvártam őket a Mátravidéki Erőmű ud­varán. A csillékből hatalmas ékalakú tárolóba kerül a szén. S mint a malomban, mikor a garatból a kőre kerül a búza, úgy csúszik lassan a többszáz vagon szén a szállító szalagon. Itt még össze­keveredik jobb minőségű, na­gyobb kalóriaértékű szénnel. Ez a szállító berendezés egy óra alatt körülbelül 125 tonna sze­net visz fel, egészen az erőmű legmagasabb pontjára. Itt ha­talmas bunkerekben tárolják. Ezekből a bunkerekből lassan halad a szén az alattuk lévő szénmalmokba, ahol egészem porrá morzsolják az őrlő be­rendezés apró kalapácsai. S ezt a szénport közvetlenül, már a kazánfűtők terébe hívatják, ahol az 1000—1100 Celsius fokos hő­ségben robbanásszerűen ég el. A karáitok fejlesztik a gőzt, amely 44 ezer lóerős tur­binákba kerül, s ezeken keresz­tül végül oda, ahol a hosszú út után a szénből valóban áram lesz, a generátorokba. Négy ha­talmas generátor termeli itt az áramot éjjel-nappal. Egy gene­rátor 24 óra alatt 750 ezer kilo­wattóra áramot szolgáltat. Az elmúlt héten négy generátor 2,800.000 kilowattóra áramot termelt. Az áramleszedőn ren­geteg kábelen át az elosztó­terembe jut az áram, ahonnan az ország egyhatodának áram­ellátását irányítják. Az itt dolgozó emberek, in­kább szellemi munkát végeznek. A gépek, kazánok kezelői sok­szor fojtogató széngázban dol­goznak 8 órán keresztül. Bár vannak nagyteljesítményű ven­tilátorok, de 8 óra így is nehéz fáradságos munkát igényel. Is­merniük kell a gépet, figyelni, fülelni, hogy nincs-e valami rendellenesség. Ha kevés a gőz, vagy a levegő a kazánban, máris berreg a csengő, s a ke­zelőnek már tudnia kell, mihez nyúljon. Nagy figyelmet kíván az itt dolgozók munkája. Mű­szerek segítségével engedelmes­ségre késztetik az anyagot. S fut az áram a hatalmas állvá­nyokra feszített vezetéken ke­resztül, szerte az országba. Me­legít, világít, motort hajt, gyó­gyít vele az ember. Mennyi munka, mennyi fáradság árán jutott el eddig a szén, hogy az ember saját szolgálatába állít­hatta. Mennyi izom és mennyi idegmunka volt szükséges ah­hoz, hogy itt nálunk Egerben is este 5 órakor kigyuljanak a, lámpák. S ha kapcsolóhoz nyú­lunk, tudjuk, hogy világosság árad szobánkban, mert Petőfi- bányán, a Mátravidéki Erőmű­nél éjjel-nappal dolgoznak az emberek. Becsüljük meg embertársa­ink munkáját. Amíg a bányákból a szén a napvilágra jő, addig millió és millió emberi veríték- csepp hull rá. Amiért már_ oly sok hős bányász, egészségét, életét áldozta fel, ne fecsérel­jük el könnyelműen. Kicsiny helyiségekben 200-as égőt még sok helyen használnak. Asztali­lámpába sokszor 100-as égő kerül, de emellett még a meny- nyezetből csüngő burában is ég egy 200-as égő. Üzemekben még sok helyen hosszú perce­kig üresen járatnak egy-egy munkagépet. Gondolt-e vájjon az Erdőgazdaság központi iro­dájának két könyvelési dolgozó­ja arra, hogy az órákig fölösle­gesen égetett 200-as égőhöz szüksége* áram, négy napig lett volna elegendő, egy szoba- konyhás lakás világítására. Vagy a 63/5. Építőipari Válla­lat, ahol október 17-én este el­pazarolt energia nyolc egy- szoba-konyhás lakás világítá­sára lett volna elegendő. Hogy ilyen esetek ne történjenek meg. csak dolgozó társaink munká­jára kell gondolni. Amit egy másik embertársunk ad nekünk, használjuk fel, de ne pazaroljuk el. Szeretetünket és megbe­csülésünket irántuk és munká­juk iránt ne szavakkal, hanem tettekkel tolmácsoljuk. Ne pa­zaroljuk el azt, amiért Pruzsina Mihály sztahanovista frontmes­ter október 31-én, a Tatabánya XII. aknájában az életét áldoz­ta. Fülöp Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom