Népújság, 1954. november (87-94. szám)

1954-11-07 / 88. szám

2 NÉPÚJSÁG 1954 november 7. vásárnál» AZ ELSŐ ÖSSZEJÖVETEL Győri Imre művezető, az egri dohánygyár propagandistája több évvel ezelőtt kezdte nevelői tevékenységét. A szegedi és az egri dohánygyárban több mint 150 kommunistát és pártonkívü- lit tanított meg pártunk politiká­júinak helyes alkalmazására, a tnarxizmüs-leninizmus tanaira. A múlt évben a Szovjetunió Kommunista Pártja történetét tanította a dohánygyári munká­soknak. Egy hónappal ezelőtt kezdett hozzá az ezévi oktatás előkészí­téséhez. Minden hallgatójával beszélt, s érdeklődött, hogyan tudják hasznosítani a népnevelő- munkában a pártoktatáisban ta­nultakat, könnyíti-e munkájukat. Hosszasan elbeszélgetett az új tananyagról, a III. kongresszus határozatainak jelentőségéről. A pártonkívüli népnevelőkkel is is­mertette a pártkongresszus ha­tározatát, hogy könnyebben bol­doguljanak vele, brosúrát is ajándékozott nekik. melyben megjegyezte a fontosabb elvi té­teleket. A beszélgetések során többen kérdezték tőle, hogy az új okta­tási forma nem jelent-e vissza­esést a multévivel szemben? Si­került megértetni, hogy a párt- kongresszus anyagának tanul- mányozáisa a mai időszakban fontosabb minden más anyagnál. Hogy Győri elvtárs meg tudta győzni hallgatóit, sokat köszön­het annak, hogy rendszeresen ta­nulmányozza a sajtót, s a me­gyei népnevelő füzeteket. Már most megkezdte a helyi adjatok gyűjtését a kongresszus anyagá­nak ismertetéséhez. November 2-án volt az első összejövetel. A hallgatók na­gyobb része megjelent, csak a második műszakosok s a betegek nem jöttek el. Az első foglalko­záson virággal fogadták a párt­oktatásban résztvevő kommunis­tákat és pártonkívülieket. Az ün­nepélyes megnyitó után megis­merkedtek egymással a tanfo­lyam hallgatói. Megválasztották a bizalmit is, aki helyettesíti majd Győri elvtársat, ha mun­kája vagy betegsége miatt nem tud megjelenni az előadálson. A Győri elvtárs által vezetett középfokú tanfolyam hallgatói megígérték, hogy rendszeresen járnak az előadásra s a szemi­náriumra, szólnak szomszédjuk­nak is, hogy ők is tanulmányoz­zák a kongresszus határozatait. Kocsis Ignácné kérte, hogy se­gítsen többet neki Győri elvtárs az anyag feldolgozáséiban. Győri elvtárs most az első elő­adásra készül. Már elolvasta az irodalom nagy részét, a vázlat- készítésnél tart, hogy felkészülve jelenhessen meg hallgatói előtt, s minél hívebben tolmácsolhassa pártunk politikáját. A TTIT HÍREI — NOVEMBER 7-ÉN, vasár­nap délelőtt dr. Zétényi Endre, a földrajzi szakosztály vezetője kirándulást vezet az üdülők és turisták részére Szilvásvá­rad környékén. — NOVEMBER 10-ÉN este fél 6-kor Hevesen, a Járási kultúrotthonban, dr. Némedi Lajos, a társulat elnöke • elő­adást tart a Hazafias Népfront és az értelmiség címmel. — NOVEMBER 10-EN dél­után 5 órakor a dohánygyár kultúrtermében dr. Némedi Lajosné, az irodalmi szakosz­tály elnöke Mikszáth Két vá­lasztás Magyarországon című könyvéről tart előadást. — NOVEMBER 13-ÁN dél­után 5 órakor a Pedagógiai Főiskola zenetermében Soó Rezső kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, a növénytan problémáiról ,, Kongresszus Párizsban és Riviérán“ címmel vetített ké­pes előadást ad. Belépődíj 1 forint Megjelent Az új közgazdasági folyóirat első száma Pártunk III. kongresszusának és a Központi Vezetőség leg­utóbbi ülésének határozata értel­mében megindult az új magyar közgazdasági folyóirat: a Köz­gazdasági Szemle. A lap első száma A közgazdaságtudomány fellendítésének szolgálatában című vezércikkben Ismerteti azo­kat a feladatokat, amelyek a ha­zai közgazdaságtudomány fejlesz­tése. a párt és a kormány gazda­ságpolitikája. tudományos meg­alapozásának előmozdítása végett az új közgazdasági folyóiratra hárulnak. Mikó József: Az új tanácstör­vény. a tanácsok gazdasági mun­kájának megjavításáért című cik­kében a tanácsok gazdasági tevé­kenységével kapcsolatos kérdése­ket elemzi. Csizmadia Ernő: A mezőgazdasági nagyüzem fölénye és a termelőszövetkezetek erősí­tése, népi demokráciánk fejlődé­sének új szakaszában címen írt cikket. Wilcsek Jenő: Az önkölt­ség csökkentésének eszközei Ipa­runkban című cikkében a ter­melékenység emelkedésének és a termelés növekedésének az ön­költség csökkenésével való ösz- szefüggéselt tárgyalja. A folyó­irat Mátyás Antal: Kossuth köz- gazdasági nézetei című tanulmá­nyának közlésével régi adósság törlesztését kezdi meg: a haladó magyar közgazdasági gondolat legkiválóbb képviselői nézeteinek értékelő Ismertetését: Sós Gábor cikke a moszkvai mezőgazdasági kiállítás tanulságaival foglalko­zik. Liska Tibor és Máriás Antal pedig részletes vita cikkben fej­tik ki a gazdaságosság és a nem­zetközi munkamegosztás kérdésé­vel kapcsolatos, kiterjedt, kutató munkán alapuló álláspontjukat. A folyóirat szemlerovatában Kecskeméti Zsuzsa, Péter György, Hédi János és Zala Júlia Általá­nos statisztika cimű egyetemi tankönyvének a magyar tudomá­nyos akadémiai közgazdasági fő­bizottságában lezajlott vitájáról, Olli Lajos pedig a vita eredmé­nyeinek a Marx Károly közgazda- sági tudományi egyetem statisz­tikai oktatásában való hasznosí­tásáról számol be. A számok és tények rovat Nyugat-Németország felfegyverzéséről, a nyugat-né­met és a Nyugat-Németországban érdekelt külföldi nagytőkések profitjáról, a nyugatnémet mun­kásosztály helyzetének romlásá­ról közöl adatokat. A kritika és könyvismertetés rovatban Simái Mihály Engels: A munkásosztály helyzete Angli­ában című klasszikus munkálat. _ Dános Ernő, Wágner Zoltán é s Szőke György: Az ipari terme­lési kapacitás felmérése és ki­használásának tervezése című könyvet Ismerteti. A folyóiratszemle rovat részle­tesen ismerteti a Voproszi Ekono- miki című szovjet folyóirat 1954. évi 7. számában megjelent cikke- lC6t. Á lap szakirodalmi tájékozta­tót Is közöl a Magyarországon és külföldön legutóbb megjelent gazdasági tárgyú könyvekről. Üdvözöljük a megye nő jelöltjeit Poroszló község 30. számú választókerületének jelöltjét, Vencel Jánosnét örömmel és egyhangúlag jelölte a község. Másnap öröm érte Vencel Já­nosnét, mert jelkeresték az MNDSZ-asszonyok és virág­csokrokkal üdvözölték. Kérték, hogy mint tanácstag-jelölt, igyekezzen a nép bizalmára, jó munkával válaszolni. Ven­cel Jánosné elmondotta, hogy eddig is fontos feladatnak te­kintette a tanács sokrétű mun­káját, segíteni, erősíteni a ta­nács és a tömegek kapcsolatát. Különösen érzi a tanács munkájáért a felelősséget most, amikor a 30. számú ke­rület jelölő gyűlésén őt jelöl­ték tanácstagnak. Úgy dolgo­zik majd, hogy a bizalomnak eleget tegyen. De nem akar szégyent vallani az MNDSZ asszonytársai előtt sem, akik­kel együtt dolgozik a poroszlói Rákóczi-tsz-ben. Mi. az MNDSZ megyei el­nökség, üdvözöljük Vencel Já­nosné jelöltet, és a megye nő jelöltjeit, a mi „jelöltjeinket“ és kérjük, hogy jó munkájuk­kal válaszoljanak a nép bizal­mára. Árvái Dezsőné, MNDSZ megyei elnök. JanáciainJ^ []J POZSÄR GYULA a tanács­tagi fogadóórán elmondotta, hogy még nincs téli tüzelője, s a TÜZÉP-nél nem tud sor- banállni, mert a Lakatosáru- gyárban dolgozik, a felesége pedig beteges. A tanácstag intézkedett, hogy a TÜZÉP soronkívül adja ki neki a téli szükségletet. — LUKACS GYULA ÉS CSANÁDI IGNÁC egri lako­sok, panasszal fordultak a ta­nácshoz, hogy mindketten 65 éven felüliek, s raj uk kívül a családban nincs munkaképes ember, mégsem kapták meg a törvényes szociális kedvez-1 rnényt. A tanács mindkettőjük | ügyét felülvizsgálta, s mivel azt jogosnak találta, megkap­ták ' az 50 százalékos szociális kedvezményt és Lukács Gyula együttes adójából 440 forintot, Csanádi Ignác együttes adó­jából pedig 350 forintot enged­tek el. — IVÓCS LAJOS egri lakos, vasöntödéi dolgozónak fizeté­séből az üzem gyermektelen- ségi adót akart levonni, holott egy férjnél lévő lánya van. A városi tanács megvizsgálta a panaszt, s mivel az a valósá|g- nak megfelelt, intézkedett az üzemnél, s így Ivócs Lajos fi­zetését ezentúl a gyermekte- lenségi adó levonása nélkül folyósítják. „Tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen" A Mátravidéki Erőmű békebizottságának nagygyűlésén az üzem dolgozói tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, s az alábbi levelet küldték az Országos Béketanács­nak. Mi, a magyar népi demokratikus állam esvik legnagyobb erőművének dolgozói tiltakozunk Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen. Követeljük a nagyhatalmaktól, hogy a béke ügyét a Szovjetunió javaslata szerint, tárgyalóasztalnál és ne fegyverrel döntsék el. Mi, az erőmű dolgozói a nemzet .valamint a világ minden becsületes, józan gondolkodású népével, a saját és gyerme­keink jelenét és jövőjét békés alkotó munkával, nem pedig hadbavc.nulással és vérünk cntásával akarjuk biztosítani. Követeljük a nagyhatalmaktól, hogy felszítás helyett olt­sák ki, egyszer és mindenkorra a világot felégetni akaró új nyugatnémet fasiszta militarista tűzfészket. E követelésünket aláírásunkkal is megerősítjük“. A MÂTRAVIDÉKI ERŐMŰ DOLGOZÖI A vasgyüjtő hónap sikeréért A minisztertanács határozata alapján novemberben ismét vas­gyüjtő hónapot tartunk. Me­gyénk földművesszövetkezetei­nek ez idő alatt vashulladékból 4300, fémhulladékból pedig 60 mázsát kell gyűjteni. A füzesabonyi járásban meg­tartott értekezleten Antal László javaslatára az ügyvezetők elha­tározták, hogy versenyre hívják a megye valamennyi földműves- szövetkezetét. Vállalták, hogy tervüket 102 százalékban telje­sítik, Első héten az előirányzat 20, a második héten 40. a har­madikhéten 30 százalékát, a ne­gyedik héten pedig határidő előtt öt nappal a még hátralévő 12 százalékot gyűjtik be. Á MÉSZÖV felhívja a szövet­kezetek ügyvezetőit, hogy csat­lakozzanak a füzesabonyi ver­senykihíváshoz. Teremtsenek jó kapcsolatot a DÍSZ-fiatalokkal, az úttörőkkel, bízzák meg ökel a begyűjtés lebonyolításával is. /K Süveges Benedek, / / \ MÉSZÖV. „Szemlélhetetlen“ eszközök PÁRTHÍREK — TAMÄS ANDRÁS ÊS ELEK JÖZSEF, az egri VII. körzet népnevelői jó munkát végeztek a tanácstag jelölő- gyűlések szervezésében. A rájuk bízott hat jelölőgyűlést jól szervezték meg. Előző nap is meglátogatták a körzet vá­lasztóit, s közvetlenül a gyűlés előtt is felkeresték őket, hogy újból meghívják a jelölőgyű­lésre. Módszerüket a körzet többi népnevelője is alkal­mazza. — A BALATON KÖZSÉ­GI PARTSZERVEZET díszes meghívót küld azoknak a kommunistáknak és pártonkí- vülieknek, akik résztvesznek a pártoktatásban. Ezzel is ün­nepélyessé teszik az első ösz- szejövetelt. — AZ EGRI LAKATOS- ÁRUGYÁRBAN november 2-án kibővített taggyűlést tar­tottak az üzem kommunistái, melyre 10 pártonkívülit is meghívtak. A pártonkívüliek elmondták, meglepte őket, hogy a kommunisták ilyen nyíltan beszélnek. Kérték, hogy legalább negyedévenként hívják meg őket kibővített taggyűlésre, hogy ők is részt vállalhassanak abból a nagy feladatból, melyet az üzem kommunistái vállaltak ma­gukra. A pártonkívüliek közül hozzászólt Kertész István fő­művezető, s több műszaki ve­zető, javasolták, hogy az ed­dig hulladékba dobott hasz- nálható anyagot minden dol­gozó vigye vissza a raktárbaj hogy újból felhasználhassák} ezzel jelentős megtakarítást ér­hetnek el. — MEGYÉNK ÜTTÖRÖI lelkesen készülnek a felsza­badulási ünnepségekre. Mak- dáron, Felnémeten rajzkiállí- jtást és ünnepélyes csapatgyű- léseket terveznek a pajtások. — AZ EGRI X. SZ. általá­nosiskolában jól dolgozik a szülői munkaközösség. Meg­kezdték az iskolaudvar feltöl­tését, segítenek a parkírozás­nál és a tatarozásnál is. — AZ EGRI III. SZ. álta­lánosiskola IV. osztályos ta­nulói — 41 pajtás —1 őszi üdül­tetésben vesznek részt Csille­bércen, Újfajta si ser ehad lepte el megyénket is: az úgynevezett művészeti munkaközösségek. E munkaközösségeknek körülbe­lül annyi közük van a munká­hoz, mint Puskinnak a róla oly szerencsétlenül elnevezett pus- kín-szelethez. De, ha a munká­hoz nincs is sok közük, a be­csapáshoz annál több. És rend­kívül sajnálatos, hogy ezek a csalók állami, helyesebben ok­tatásügyi minisztériumi támo­gatásban részesülnek, s az is, hogy a megyei tanács oktatási osztályában megértő támoga­tóra találnak. Mert miről is van szó? Köz­tudomású, hogy iskolapoliti­kánk eddigi hibái miatt a falusi általános iskolák egy részét igen gyérül szerelték fel szem­léltető eszközökkel, s anyagok­kal. Államunk jelentős erőfeszí­tésekkel, pénzkeretek biztosítá­sával sok helyen máris segített ezen az állapoton, s nyilván­való, segíteni fog mindenütt. A munkaközösségek „maszek” tagjai ezt használják ki igen „szerencsésen”. Az oktatás­ügyi minisztérium megbízóle­velével keresték fel a tanács oktatási osztályát, s ígéretet tettek, hogy potom pénzért szemléltető rajzokat készítenek az iskolák számára. Az oktatási osztály belement a játékba — mondani sem kell, hogy igen drága ez a játék — s eddig 140.089 forint értékben a munkaközösségek máris le­szállították termelvényeik egy részét. Azóta az ilyesfajta szemléltető eszközökkel ellátott iskolák tanítói a hajukat tépik. Nézzünk csak meg egyet ezekből, a darabonként 65 fo­rintba kerülő szemléltető esz­közökből. Félíves rajzlap­papír, alul-felül gyalutatlan léc a keret. A kép a legolcsóbb sok­szorosítás. A közlekedés fejlő­dését például a következő négy kép szemlélteti: 1. Elől vágtató ló, melynek egyik fele előre néz, a másik oldalra, úgyhogy a szerencsétlen lónak egyszerre négy fület adott a rajzoló. A színek rettenetesek, a lovon ülőnek például lilaszínű csiz­mája van. 2. Ekhós szekér. Szí­nek ugyanazok. 3. Lokomotív. Egyszerű vázrajz az egész. 4. Egy gőzmodony sematikus képe, élénkítve azzal, hogy a rajzoló első két kerekére állí­totta a mozdonyt, mintha ép­pen most akarna lebukfencezni a sínekről. S ilyen szemléltető eszközök egész sora jelzi, hogy ez vér- tázító csalás, becsapása dolgo­zó népünknek, kijátszása is­kolapolitikánknak, hisz a , már kifizetett pénzből, meg a to­vábbi 22.360 forintos megren­delésből egy kéttanlermes fa­lusi iskolát lehetne felszerelni. A legsürgősebb felelősségre- vonást azokkal szemben, akik engedélyezték ezt a sáskajá­rást, de azokkal szemben isi akik további lehetőséget bizto­sítottak a munkakerülők, a nép félrevezetéséből élők trűkkjei- nek. felhívás a Hazafias Népfront helyi bizottságaihoz Közeledik felszabadulásunk 10. évfordulója. 1954 novenn bér elejétől december 24-ig terjedő időszakra esik megyénk felszabadulásának tizedik évfordulója. Ebből az alkalomból megyénk minden községe, városa felszabadulási ünnepsége­ket rendez. Felhívjuk a népfront helyi bizottságait, vegyenek részt az ünnepségek előkészítésében és megrendezésében. Mozgósítsák népünk minden rétegét, minden becsületes, ha­záját szerető dolgozót. Törekedjenek arra, hogy az ünnepségek méltóképpen kl- fejezzék népünk megbonthatatlan, szilárd egységet, törhetet­len akaratát boldog jövendőnk felépítésében, hazánk felvi­rágoztatásában. Az ünnepségek juttassák kifejezésre a Szovjetunió iránti hálánkat és szeretetünket. Előre a Hazafias Népfront zászlaja alatt felszabadulá­évfordulójának méltó megünneplésére. — HEVESMEGYEI HAZAFIAS NÉPFRONT ^ BIZOTTSÁG „Egyhangú" bíróválaszfás Vámosgyörkön A harmincas években történt. Régen unta már a község apraja, nagyja Gyóni Mi­hály talpnyaló községi bíró működését — aki behunyt szemmel, minden lelkiismeretfurda- lás nélkül írta alá a községre és a népre a leghátrányosabb előterjesztéseket és ügyirato­kat, melyeket a főjegyző az „orra alá tolt”. A község új bírót akart — fiatalt és mun­kabírót, aki belenéz a község ügyeibe és szemmel tartja a község akkori „vezetőségét“, mely a következőkből állt: Magócsy Miklós főjegyző, akit kollégái „hallgatásbamerült butaságának neveztek, mivel soha egy gyűlésen, vagy értekezleten fel nem szólalt. Gyöngyöshalászról „plántálta“ oda a főszolgabíró és működését azzal kezdte, hogy a cséplési berakodási engedélyek „hely­színi ellenőrzésének” ürügye alatt végigjárta a házakat és nem felejtette megkérdezni, hogy „szokás-e itt a főjegyzőnek rántanivaló csirkét küldeni?“ — Gergely Irént létszámfe- lett gépírónőnek alkalmazta, aki a gépírás mellett, mellesleg „máshoz is értett“, — úgy- annyira, hogy emiatt felesége méreggel vetett véget életének. — A főjegyző odáig ment fu­karságában, hogy feleségének még az útikölt­ségeit sem biztosította és így utolsó halálos tragikus útja alkalmával kénytelen volt Kir- ják Kálmán kisbírótól kölcsönt kérni. És mi­kor elhalt, nemhogy azonnal visszafizette vol­na, hétről hétre halogatta, sőt szakácsnak al­kalmazta a kisbírót, anélkül, hogy ezért vala­mi ellenszolgáltatást adott volna. Állandóan potyavacsorákra járt, amit sohasem viszono­zott. Kollegális érzéséből is alaposan levizsgá­zott. Mikor évente nyáron szabadságra ment. előtte kidoboltatta, hogy aki szerződést akar Íratni, az vasárnap a községházánál keresse fel, nehogy véletlenül a munkadíj kollégáinak jusson, akik helyette munkáját elvégezték. Nem csoda, ha kapzsisága és mohósága se­gítségével hamarosan tíz hold földet szerzett. ltó segítőtársa volt a népnyúzásban a járásszerte híres Bokk Jenő adóügyi jegyző, aki később a hatvani gettó parancs­noka lett, Huszár Béla közigazgatási segéd­jegyző, ismert szélsőjobboldali magatartá­sáról. Ez a „szellemi triumvirátus“ igazgatta ak­kor — saját zsebére — a község ügyeit. A község tehát elhatározta, hogy új bírót választ. Medve Jápos személyében állapodtak meg. A jelölt holtbiztosra vette a választást. Kellemes idő virradt a választás napjára. Vasárnap volt. Az emberek a templomból ki­jövet, folyamként vették körül a községházát és várták a választást. Az új bírójelölt udva­rán már bográcsban rotyogott a tinópörkölt. melynek ínycsiklandó szaga eljutott a válasz­tók orra alá is. Kisült a rétes és a fonatos kalács, a hordó csapra volt ütve. Mindent elő­készítettek, csak az új bíró megválasztásának „nem vitás“ eredménye hiányzott. Kilenc óra után berobogott a „nagyságos“ Gröber fő­szolgabíró úr autója. Az emberek ijedt libák módjára rebbentek szét, hogy helyet adjanak a két csendőr közt bevonuló főszolgabíró „ma­gas személyiségének“. Szellemi képesség dol­gában egyike volt a megye leggyengébb fő­szolgabíróinak, akit Okolicsányi (nagylajbi) alispán inkább vagyoni állapota és családi összeköttetései alapján, mint rátermettsége és esze révén juttatott a főszolgabírói állásba. Örökösen vadászott, A hivatalba csak aláír­ni járt, azt is kesztyűs kézzel tette, hogy „el­finomodott“ kezét a tinta be ne piszkolja. Ál­landóan pénzzavarral küzdött. À járás jobb­módú jegyzői segítették ki gyakori pénzzava­rából, melyet „elfelejtett“ visszaadni. Hálá­ból zsírosabb jegyzőségbe helyezte őket — a kéz kezet mos, jelige alapján. Ahogy megérkezett, mindjárt „bizalmas megbeszélést“ tartott a község vezetőivel. Ha­marosan megtudta, hogy azok a régi bírót akarják továbbra is. „öreg és befolyásolható, azonfelül mindent szó nélkül aláír“ — sietett alátámasztani érveit a főjegyző és munkatár­sai. A főszolgabíró mosolyogva húzta félre a száját. „De van-e valaki a községben, aki a régi bírót akarja“ — kérdezte óvatosan. „Ta­lán egy-kettő a községből“ — válaszolta a fő­jegyző. „Akkor nincs baj, megtartjuk a vá­lasztást“ jelentette ki a főszolgabíró, már in­tett a kisbírónak, hogy a községháza előtt vá­rakozó tömegből válassza ki azt a pár embert. A tanácsterembe hívatta őket, a községháza ajtaját bezáratta, hogy idegenek be ne me­hessenek. T? ovidén ismertette a tanácskozás célját és kijelentette, hogy a gyűlés „határozat­képes“, megkérdezte, akarják-e az új birót, vagy a régi mellett döntenek. A bentlévő 3—4 ember felkiáltással a régi bíró mellett döntött. A választás „egyhangú“ — jelentette ki a főszolgabíró, nem törődve a községháza előtt várakozó és zajgó tömeggel, melytől a kiren­delt csendőrök csak nehezen tudták „magas személyiségét“ megvédeni. Jöhetett a felleb­bezés, jöhetett a közigazgatási bírósági panasz is, minden maradt a régiben. így történt az „egyhangú bíróválasztás“ a harmincas_években. Mennyivel más ma, ami­kor a nép jelöltjei kerülnek a tanácsokba, akik teljes igyekezetükkel a népet szolgálják. TARI JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom