Népújság, 1954. november (87-94. szám)
1954-11-21 / 92. szám
V/LA 6 PROLETÁRJA/ EGYESÜLJETEK! NÉP If J SA G AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X ÉVFOLYAM, 92. SZÁM. ’Ára 50 fillér 1954 NOVEMBER 81. VASAF NAP. A falura került mezőgazdasági szakemberek megbecsüléséért Leesett az első hé. lassan nemcsak a mezőgazda- sági, de a naptári év végére is érünk. A falu dolgozói „utolsó simításokat“ végzik egész évi munkájukon: vastagon fordul a föld az eke nyomán. Ha visz- szapillantunk az eltelt jónéhány hónapra — meglátva végzett munkánk számtalan hibáját is — önkénytelenül is kitárul szivünk eredményeink láttán: sok nehézség felett diadalmaskodott dolgozó parasztságunk ebben az esztendőben. Diadalmaskodott, mert hallgatott a párt szavára, mert segítette őt egész népünk, s diadalmaskodott, mert olyan szak-vezérkar állt élükön, mint a párt küldte agronómus hálózat. A mi megyénkben 111 mezőgazdasági szakember ment az elmúlt év folyamán falura, hogy a decemberi párthatározat szellemében, helyszínen adjon segítséget a falu nagy munkájához. Az új mezőgazdasági szakemberek, karöltve a régiekkel, serény munkához láttak, hírnökei és prédikátorai lettek az újnak, a mezőgazdasági termelés fejlett, nagy eredményeket hozó módszereinek. A kezdeti, számtalan nehézséget leküzdve, mindinkább felnőttek a nagyszerű feladatok mellé, s nemcsak egyszerűen részesei, de magvetői is lettek elért eredményeinknek. Kezdetben óvakodva, nem egy helyen bizalmatlanul fogadták a falura került szakembereket. „Nem értenek ezek a földhöz“ — volt sok helyen a vélemény róluk. S hogy ez a vélemény megváltozott — az nem véletlen. A pélyi termelőszövetkezetek rizstermelési eredményeinek jelentős részét Félegyházi Endre agronőmusnak köszönhetik. Kerekharaszton a cukorrépa, kukorica, s a búza termelésében nyújtott és nyújt felbecsülhetetlen segítséget Erdélyi János, a detki Szabadság tsz-ben Medveczki Imre agronómus. Galgóczi József maklártályai agronómust lakásán keresik fel a falu dolgozó parasztjai, hogy kikérjék a tanácsát, véleményét napi munkájukhoz. Ezt a megbecsülést jelzi, hogy több helyen tanácstagnak jelölték agronómusaikat» máshol meg mint például Boldogon, egyenesen tsz-elnöknek akarták megválasztani. Minderre a bizalomra rászolgáltak az agronómusok. Nagymértékben nekik köszönhető, hogy gyorsan és veszteségmentesen végeztük el a be- karítást, hogy például a füzesabonyi járásban jó 200# holddal több kenyérgabonát vetettek a tervezettnél, s hogy országosan is első lett megyénk a silózási terv teljesítésében. A GYÖNGYÖSI DOLGOZÓK, SOHA EL NEM MÚLÓ HALAVAL SZIVÜKBEN, KOSZORUZTAK MEG A SZOVJET HÖSÖK EMLÉKMŰVÉT. Felszabadulásának 10. évfordulóját méltóképpen ünnepelte Gyöngyös városa 1944 november 18-án szabadult fel Gyöngyös. A város felszabadulásának emlékünnepségei már 17-én megkezdődtek. Szerdán este Gyöngyös dolgozói gyönyörű lampionos felvonulást rendeztek, melyen mintegy 8000 ember vett részt. Hiszen a tíz évvel ezelőtti november 17-én a Vörös Hadsereg már Gyöngyös közelében tartózkodott. Az emberek szívében már akkor éledni kezdett a remény, hogy mégsem vártak hiába. Itt vannak végre! Még bizonytalan, de eddig soha nem tapasztalt érzések töltötték el az emberek lelkét. Valami új, valami nagyszerű veszi majd kezdetét — vélték sokan. Azóta eltelt tíz év. Nem nagy idő, még egy ember életében sem, hát még egy ország, egy nép, egy nemzet életében. S mégis, ha arra gondolunk, hogy mennyit tettünk ez alatt a rövid tíz esztendő alatt, megtelik a szívünk büszkeséggel, örömmel. Ez az öröm töltötte él november lS-án Gyöngyös la\kóinak szívét is. Ünnepelt az egész város. Délelőtt 10 órakor kezdődött a felszabadulási ünnepség. A honvédség díszalakulata felvonult a szovjet hősök emlékművéhez. A város szervei és vezetői megkoszorúzták az emlékművet, a kegyelet s a hála jelképei voltak ezek I a koszorúk. Az ünnepségen szovjet vendégek is megjelentek, akik honfitársaik örök emléke előtt tisztelegtek, gondolatban végigélték a felszabadító harcok minden mozzanatát Gyöngyöst a második ukrán hadsereg hős katonái, az egyszerű, szürkeköpenyes emberek szabadították fel, Mali- novszki marsall vezetésével. Gyöngyösért elesett ukrán harcosokra gondolt ezekben a kegyeletteljes percekben minden gyöngyösi lakos. A nap másik nagy eseménye az esti választói nagygyűlés volt. Már jóval hat óra előtt eljöttek a város lakói, hogy meghallgassák Egri Gyula elvtárs, a belügyminiszter első helyettesének beszédét. Az ünnepélyes nagygyűlés az örökké élő nemzeti himnuszunk hangjaival kezdődött. A himnusz utáni mélységes csendet Egyed Antal, a gyöngyösi Hazafias Népfront elnöke megnyitó szavai törték meg. Üdvözölte Gyöngyös választópolgárait és a -minisztérium kiküldöttjeit. Ezután Egri Gyula emelkedett szólásra. „Történelmi évforduló a mai nap“ — kezdte beszédét — s bevezetőben Gyöngyös felszabadulásáról emlékezett meg. Majd országunk tízéves munkájáról, s Gyöngyös fejlődéséről beszélt. „Népünk számvetést tesz ezen a választáson. Leméri az elmúlt évtized eredményeit, számbaveszi honnan hová érkeztünk, és merre kell haladnunk.“ Az új szakasz politikáját, s annak lényegét magyarázta. Az új, pezsdülő- ben lévő gazdasági és politikai élet nagyszerű távlatait csillantotta meg a hallgatóság előtt. „Tavaly június óta sok mindent megtanultunk. De a sok minden közt a legfontosabb az, hogy megtanultuk becsülni az embert, megtanultuk, hogy minden az emberért van.“ Parasztságunknak újra megjött a munkakedve. Gyöngyösön is 150 hold tartalékföldet osztottak ki, és 25 holdat telepítettek újonnan szőlővel. Emellett sokezer új tőkével gazdagították a dolgozó parasztok a mátravidék lankáit. A továbbiakban a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség feladatairól beszélt Egri elvtárs. A körmányprogramm csak a célt és a megvalósításhoz szükséges lehetőségeket biztosítja számunkra, az ország dolgozóira vár a feladat, hogy megvalósítsa e nagyszerű programmot. Az átmeneti nehézségekről szólva megemlítette a tüzelőellátást, s egyben felhívta a gyöngyösvidéki bányászokat, hogy még több és jobb szénnel segítsék a lakosság téli tüzelőellátását. Végezetül a Hazafias Népfrontról beszélt. Mi magyarok mindig akkor tudtuník nagyok lenni, ha egységbe, nemzeti frontba tömörültünk. Most ismét erre van szükség. De soha a történelem folyamán nem fogott össze ilyen szent cél, az ember boldogabbá tétele érdekében népünk, mint most. Ez lesz a legnagyobb tette a magyar népnek: boldoggá, erőssé, virágzóvá tenni hazánkat — fejezte be Egri Gyula elvtárs nagy tapssal fogadott beszédét. A gyűlés után a felszabadulási hét versenyében első helyet elért XII-es akna dolgozói nevében a vállalat igazgatója vette át a Hazafias Népfront zászlaját. Az ezután következő kultúrműsor befejezése volt a felszabadulási hét gazdag mű* .sorának. A járási kultúrház 22—25 tagból álló népi zenekara, balettkara, a népi tánccsoport, valamint az énekkar férfi- és vegyeskara szórakoztatta a gyűlés részvevőit. A színes, művészi színvonalon mozgó műsor háromnegyed tízkor ért véget. A hazatérő emberek lelkében a férfi kórus által előadott, Kodálytól megzenésített Kölcsey vers buzdító szavai emléke égett: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül...“ Minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek hát a falu új szakemberei, akik nem szégyeltek tanulni, ha kellett, a régiektől, s akik nem voltak restek maguk is tanítani. Meg kell azonban mondani, hogy még nem mindenütt becsülik eléggé őket, nem mindenütt értékelik teljes súlyával munkájukat. A kerekharaszti Béke termelőszövetkezet elnöke szerint „nem nagyon van szükség agronómusra“ — mert mint mondja, tudnak ők annyit. Később azonban maga is elismeri, hogy sokat segít az agronómus a szövetkezet munkájában. Az atkári gépállomáson a fő- agronómus tagadja meg segítségét a kihelyezett agro- nómusoktól. Az egri városi tanács tavasz óta nem biztosított lakást Luzsi József agronőmusnak és Balun Jenő üzemgazdásznak. ... És sok más példa is bizonyítja, hogy nem mindenütt igyekeznek megfelelő élet- és munkalehetőséget biztosítani a hároméves mezőgazdaságfejlesztési terv élharcosainak: az agronómusoknak. De tartozunk azzal is az igazságnak, hogy néhány agronómus maga sem tesz meg mindent, hogy kivívja a nép becsülését. Tóth András erdőtelki agronómus ki nem áll a panaszból, közben azonban nem ad megfelelő segítséget a Rákosi tsz tagjainak. Általános jelenség, hogy a falura került mezőgazdasági szakemberek jó- része, mit sem törődik az állattenyésztéssel. Az aba- sári Uj élet agronómusa például azt sem tudja, hogy hány tehene is van a szövetkezetnek. S ezek sem egyedülálló példák. »A mezőgazdaság fejlesztése egész népünk közös ügye“ — hogyne volna az — agronómusaink számára. Dolgozzanak továbbra is becsülettel, odaadással, segítsék — most télen például a szakoktatáson keresztül is — a falut, hogy eredménnyel valósíthassuk meg a mezőgazdaság fejlesztésének programmját. Nyújtsanak elsősorban a gabonatermelés fokozásában, a tenyésztésben nagyarányú segítséget — ez most a legfontosabb feladat. De segítsék és támogassák a mezőgazdasági szakembereket párt- és állami szerveink is. Teremtsenek olyan élet- és munkafeltételeket számukra, melyek közepette teljes pompájában kivirágozhat az agronómusok alkotó, teremtő kedve, hogy drága kenyerünkben testesüljön meg tudásuk, szakértelmük, fáradságos munkájuk. Az életszínvonal szakadatlan növeléséhez a felsó szervek és a dolgozó tömegek együttes erőfeszítése szükséges Molnár Erik elvtárs beszéde az egri választói nagygyűlésen Egerben a járási kultúrotthon nagyti mében sokszáiz dolgozó előtt tartott november 17-én választási nagygyűlést a városi népfront-bizottság. A választási nagygyűlésen Molnár Erik akadémikus, az MDP Központi Vezetőségének tagja, igazságügyminiszter mondott beszédet Beszéde e'ején ismertette azokat az eredményeket, melyeket népünk a felszabadulás óta eltelt tíz év alatt elért. Helyénvaló lesz — mondtatta — ha mindenekelőtt visszatekintünk az elmúlt időkre, azokra az állapotokra, amelyek Magyar- országon még tíz évvel ezelőtt is uralkodtak. A választások — a számadás nap'ai. A párt. a kormány, a helyi vezetők, amikor a választók elé állanak, beszámolnak arról, hogy mit valósítottak meg azokból a tervekből, amelyek végrehajtásaival a nép megbízta őket. Be kell bizonyítaniok, hogy az ígéret, amit tettek, nem maradt üres szó, hogy dolgoztak és cselekedtek a nép érdekében. A szembeállítás megmutatja, hogy milyen roppant változások mentek végbe Magyarországon az elmúlt tíz év alatt. Annál is inkább helyénvaló ez, mert az emberek hajlanak arra, hogy megszokják a szabad életet, a biztos keresetet, hajlanak arra, hogy elfelejtkezzenek az elmúlt rosszról, a rabságról, az éhezésről. Pedig tíz éve Heves megyében még 136 ezer ka- tasztrális holdnyi nagybirtok terpeszkedett, s 21.350 gazdasági cseléd és mezőgazdasági munkás kínlódott, szinte teljesen reménytelenül. De nem volt jobb a középparasztság helyzete sem. A Kis Újság 1929 február 21-i száma megírta, hogy 10—15 holdas gazdáik fiai keresnek elhelyezkedést, mint gazdasági cselédek. Azóta a magyar élet gyökeresen megváltozott. A csendőr- világ, az úriviláig letűnt. Ma mindenkinek, munkásnak, parasztnak, értelmiséginek megvan a tisztességes keresete, egészséges gyermeket neve! fel. E hatalmas eredményeket a párt vezetése alatt értük el. Pártunk erejét és sikerét annak köszönhette, hogy céljait a nép vágyaiból, a nép törekvéseiből merítette. Ebben volt pártunk, ebben van a kommunista pártok legyőzhetetlen ereje. A júniusi politika óta tovább emelkedett dolgozóink jóléte. Heves megyében például a bolti kiskereskedelmi forgalom az 1951. évihez képest már 1953- bari megkétszereződött. Hasonló képet nutatnak az egri Tex- tilnágykereskedelmi Vállalat adatai is. Itt a forgalom 1950- tő! 1954 első feléhez viszonyítva több mint kétszeresére emelkedett. Világos azonban, hogy egyedül & kormányintézkedések nem biztosíthatják az életszínvonal állandó emelkedését. A mi népünk nem várhat égi mannákra, nem várhat csodáikat a kormánytól A kormány nem rendelkezik olyan csodatevő erővel, amely a dblgozókat minden erőfeszítéstől mentesítené és lehetővé tenné, hogy ölhetett kézzel várják életszínvonaluknak további javulását. A júniusi kormányprogramul végrehajtásához. az életszínvonal szakadatlan növeléséhez a felső szervek és a dolgozó tömegek együttes erőfeszítése szükséges, az. hogy a dolgozó tömegek sa iáit munkájukkal váiítsák valósággá'. a kormáhoprogra-m és a kormányjn'ézkedések által megnyitott lehetőségeket. Ha tehát mindig többet akarunk fogyasztani, úgy mindig többet is kell termelni. Csak azt a többletet fogyasz'.hatjuk el, amit többletként meg is termelünk. A többtermelés pedig a dolgozók, a munkások és parasztok feladata. Helyettük ezt senki el nem végezheti. Mindenkinek meg kell ’ értenie, hogy jóléte saját munkáján múlik, hogy a folyton növekvő népjólét kulcsát minden dolgozó saját zsebében hordja. Molnár Erik elvtárs a továbbiakban a munkásosztály és a parasztság kapcsolatáról, egységéről beszélt, hangsúlyozva ezek egymásra utaltságát. Majd a tanácsokról beszélve így folytatta: — Van olyan nézet, hogy a tanácsok alá vannak rendelve a népfront-bizottságoknak. lit tiszta vizet kell önleni a pohárba. A tanácsok államhatalmi szervek, a népfront-bizottságok társadalmi szervek. Ebből következik, a népfront-bizottságok nem irányíthatják az államhatalmi szervek munkáját, nem avatkozhatnak bele tehát a tanácsok munkájába. A népfront feladata először ií a helyes kezdeményezés, vigyen egészséges gondolatokat a tanácsok elé, s ha «. kezdleménye* (Folytatás a 2. oldalon)
