Népújság, 1954. október (78-86. szám)
1954-10-31 / 86. szám
NÉPÚJSÁG 1954 október 31. vasárnap* Furcsa törvényesség (Az er i városi tanács egyik dolgozója a szak- szervezet észére szállított fából két kocsira valói ellopott. Leleplezés után visszavitte. A tanács egyeztető bizottsága arra hivatkozva, hogy „hiszen visszahozta a fát”, nem hajlandó fegyelmi eljárást indítani a tolvaj ellen.) Hiába tusolja el az egyeztető bizottság, átlátszik a lopott áru. Ilevesen látlak ... (A község főterén lévő kút másfél éve rossz, csak cseppenként adja a vizet, bár ide járnak a legtöbben. A pénz is megvan rá, .mégsem javít- Jak.) Aki tévesen értelmezi a dolgozok fogainak védelmét :r (Guba Ferenc hevesi középparaszt jelentős mennyiségű beadással hátralékos. A tanács jogosan végrehajtotta. S csodák csodá la, testvére, Guba Géza elvtárs párttag, az asztal verve védte a tanácsnál öccse „jogait”). — Nincs nékem semmim, a nincsből nem megtörtént... (Megyénk több üzemében az egyik legnagyobb szakértelmet és üzemismeretet kívánó munkára volt szabókat, cipészeket, vagy éppen borbélyokat osztanak be, minden szakértelem nélkül.) adhatok be. így kiraboljanak. — Hogy engedheti meg a tanács, hogy szegény védtelen embert, akinek semmije nincs Van, s még sincs... (Forgács Zoltán Atkár, Alkot- mány-út 38. szám alatti lakos jó munkájáért rádióhoz, s villanyhoz Jutott, azaz hogy csak bevezették házába a vezetéket, de áram még most sincs.) Ez aztán a nyilvántartás (Egercsehi bányatelepen, bár erősen október végén járunk, a következő nagyszerű versenytábla hirdeti a szaksze-vezet versenynyilvántartó munkájának frisseségét.) Megy a gyűrű vándorútra, avagy... (A földművelésügyi minisztérium rendeletére immár ha madszor vándorol Eger és Heves között a mezőgazdasági technikum.) VÍZ... víz... víz.. (A gyöngyösi Slmon-úton már több hónapja leszerelték a vízcsapot, s azóta nincs víz, csak biztatás, s az utca lakói kilométerekről hordják az ivóvizet.) A kisfiú: Néni, számolom, már a 149. cseppet ereszti a korsóba, hát nekünk mi marad. Uj kultúrotthon Nagytalyán Nagytályán — Szalai László pedagógus kezdeményezésére — társadalmi munkával kultúrotthont hoztak létre a község dolgozói. Mezőgazdasági, gazdasszony-. irodalmi, színjátszó- és táncszakkör működik, most tervezik a fatechnikai szakkör megszervezését is. A megyei tanács népművelési osztálya két kályhával és száz székkel segítette az új kultúrotthon munkáját. A város nevében (Az épülő új egri autóbuszmegálló italboltja egyelőre egy szűk helyiségben van elhelyezve. Ebből a szűk helyiségből gumicső vezeti ki a szennyvizet az utcára. Még az is hasra esik benne, aki nem akar.) A diszpécser: Micsoda? Hogy elromlott a hatos orsósgép? Rögtön intézkedem, küldöm a borotvát, szappant, meg az ecsetet. — Mit nézeget a csillagos égen, Zoltán bátyám? — Én öcsém csak azt. hogy hátha abból a fránya Marsból előbb kapok áramot, mint az AVESZ-től. A Simon-utcaiak: De elvtárs, hát értse meg. nincs vizünk! A tanács: De kérem, értsék meg. viszont van ígéretük — tőlünk. Ez aztán az átszervezés (Megyénk számos üzeqnőben mindenhonnan kikopott, hasznavehetetlen embereket neveznek ki MEűS-nak.) Vtrrrzaszto okos tervezés (Megépítették a gyöngyösi téglagyárat, s azután akarták bevinni a gyár kis kapuján a hatalmas kazárt.) Gyárigazgató: Mit csináljak magával, maga szerencsétlen, hisz semmire se jó. Hopp, megvan. Maga lesz a gyár minőségi ellenőre. Ejnye, ejnye, gépjavító (A hevesi gépállomásról hosszú hónapokkal ezelőtt két fogaskereket küldtek az egri gépjavító vállalathoz, nem megőrzés, hanem megjavítás céljából. A fogaskerekek azóta is ott vannak.) A szerencsétlen járókelő: Öregem, ezzel a mosogatólével rumosdézsát öblítettek. Ez a szerencsém, a sört ugyanis utálom. Egyik fogaskerék a másikhoz: „Cimbora, ha meghaltam, utolsó kívánságom, hogy honi főidbe temessenek.“ Furcsa szertartás... (Bódi Erzsébet, a tódebrői kocsma kezelője rendszeresen, s alapos körültekintéssel vizezi a pálinkát. 230 litert tett így legutóbb tönkre.) Egyik munkás: Várjatok szaktársak. Csak lebontom az épület felét, máris vihetjük a kazánt. Vajh, mikor ébresztik már íei ... (özv. Szabó Ferencné füzesabonyi kulákasz- szony. kinek még most is 21 hold földje van, se nem szántott, se nem vetett, oly jói műveli a földjét, hogy az idén is öt hóidról 23 kiió kukoricát „szüretelt.”) Bódi Erzsébet: Megkeresztellek az atyának, fiúnak, szentlélek istennek nevében... szatmári szilvóriumnak. A tehén az bölcsetek... (Szabó Zsigmond, 14 holdas hevesi középparaszt rendesen egyéb mellett, tejbeadását sem teljesíti, bár két tehene van. Kulákasszony: Ejh, ráérünk arra még, Szabó Zsigmond: A fene egye meg, nem adja le a tejet ez a nyavalyás tehén. Egyik tehén a másikhoz: Én adjam? — mi' kor ő nem adja.
