Népújság, 1954. október (78-86. szám)
1954-10-10 / 80. szám
1954 október 10. vasárnap. NÉPÚJSÁG KOLACSKOVSZKY LAJOS: SÁRGA LÓ A tatárjárás, mint ismeretes, szörnyű jégzivatarként vonult át hazánkon. Egert sem kímélte. A „sárga lovas“ irgalmatlanul feldúlta a papok dombját, a kanonokokat, a szentélybe menekült néppel együtt rakásra ölte; Eger völgye „a siralom völgyévé“ változott. A király a mongol áradatot a Sajónál, a muhi pusztán próbálta feltartóztatni. Elkövette azonban azt a szarvas hibát, hogy fegyvereit szűk helyen, szekerekkel körülkerített sátortábort);: i zsúfolta össze. Ahogy Batu Khán észrevette a zsúfoltságot, örvendezve jegyezte meg alvezéreinek: „A győzelmünk biztos. Mert minél sűrűbb a fű, annál kiadósab- ban vágja a kasza". A tatár vezér jól ítélte meg a helyzetet. Másnap, miután a tatáraik a magyar tábort körülkerítették, a mieink képtelenek a sátorkötelekkel összevissza font táborból kikecmeregni és frontot formálni. Rettentő zűrzavar támadt, rémület a helyzet ura. Jelszó: meneküljön, ki merre lát! A tatárok számításba vet- ték, hogy a bezárt magyarok végső elkeseredésükben esetleg erős nyomást gyakorolhatnak a gyűrűre és azt bizony szétrobbanthatják, azért aztán egérutakat engedélyeztek Pest felé, majd gyors lovakon a menekülők után vetették magukat és részint a mocsarakhoz szorították a futókat, részint egy szálig lekaszabolták. Ez a romlás, ez a veszedelem, ez az öldöklés kétnapi járóföldre terjedt, a föld mindenütt vértől piroslott. A mezőn és az utakon megcsonkítva, fej nélkül hevertek szanaszét a holttestek, igen sokan a templomokban égtek meg, ahol menhelyet kerestek. Vgy hevertek a hullák az utakon, beszéli Rogérius mester, mint a legelőn a szétszórt nyáj, mint a kövek a kőbányában. A király késő délutánig időzött a csatatéren, akkor egyikén ama réseknek, amiket a tatárok szándékosan nyitottak soraikban, megkísérlé környezetével a menekülést nyugat felé, a pesti országúton. Rangrejtve menekült — ez a szerencséje! így őt sem üldözték különösebben, mint a többi vitézt. .1 király kísérete elszántan, de „okosan" küzdött. Érezték mindannyian, hogy a király személye a jobb magyar jövő záloga; ha elvész a király, elveszett vele a feltámadás reménye is. Egyik sárga lovas dárdával, a másik karddal esett neki a királynak. Amannak a szúrását Mahal fia, Detre hárította el, emezét Pók Móric fia, Móric védte ki. A király lova azonban az egésznapi hajcihn- ben igen kimerült, a táv egyre kisebb lett az üldözők és az üldözöttek között. Most az Ákos nembeli Ernye adott lovat a király alá, s egyedül szgllt szembe az üldözőkkel. A túlerő persze hamar végzett vele, véres homlokkal zuhant az átszeli árokba, mindazonáltal életben maradi. Másodszor két testvér, Ivánkafia Endre és Tamás segítette meg lóval a királyt; Tamás elesett. Endrének sikerült egérutat vennie. Harmadszor Rugács két fia, Bon és Barnabás engedték át a lovaikat a királykák. 7V yilvánvaló, hogy ha a 1 ‘király tovább is ragaszkodik a pesti, országúihoz, a könnyű mongol lovasok előbb- utóbb beérik és leverik. A kis csapat tehát letérvén az országúiról, északnyugatnak kanyarodott a hegyek felé. így aztán megmenekült. Lám, a főpapok csoportja, mely délkeleti irányban kereste az egérutat, betévedvén a Tisza mocsaraiba nyomorúságosán elpusztult! Csak Kilit, az egri püspök !kerülte el a bizonyos halált azzal, hogy a királlyal tartott. A menekülők a Forgáchok ősi fészkében, Znióváralján pihenték ki először alaposabban a vad futás fáradalmait. Innen ment a király Nyitrára, onnan tovább Pozsonyba, majd Ausztriába éspedig Hainburg várába. Hosszabb időt töltött aztán Somogybán, Segesden, illetve Zágrábban; a tengerhez, ahová családját már jóval előbb elküldötte volt, csak akkor menekült, amikor a „sárga lónak“ sikerült átjönnie a Dunán. Bélát a menekülés izgalmai, a sok gond időnek előtte meg- öregítették, csaknem teljesen megőszült. Gondolatai minduntalan összekuszálódtak. Felesége, gyermekei, a Frange- pánok hiába kérlelték, mesélné el a kalandokat, amiket átélt Muhitól Znióváraljáig, a király ezekre a dolgokra vagy nem tudott, vagy nem akart visz- szaemlékezni. neve Sajónémeti. Ott, a Sa- létromdűlőben másodszor pihentél meg. Úgy lwvetkezett Znióvátalja. J ly körülmények közt Ki- lit püspök vállalkozott elmondani, mi történt velük attól kezdve, hogy elhagyták a pesti országutat. — A bükk erdőségei fogadtak bennünket oltalmukba — úgymond — s az első éjszakát Kacson egy barlangban, a Zsendiczelyukban töltöttük, megosztván nyomorúságos fekhelyünket az odamenekült kácsi apáturakkal. Másnap, mindenütt a lombok védelme alatt. Zsércre, onnan Tárkány- ba futottunk. Azt a tatár még Muhi előtt feldúlta; a lakosság elhúzódott szanaszét a várhegy erdejébe, az Arnóckői-barlang- ba, a Lök völgyébe, a Kecs- kor sziklái közé. Tárkányból. rézsut a hegyeken át, a Bélkn alá mentünk, mivel nem látszott ajánlatosnak a patakvölgyben mutatkozni. A király, aki egyre növekvő csodálkozással hallgatta a püspök elbeszélését, ehelyütt közbeszólt: — Bélkő! Monostor? Ezekről is elmondhatni: vak varjú látta, siketfajd hallotta. — Pedig ott jártál, nagy jó uram! Az udvaron lévő öreg tölgyfa alatt pihentél meg. Még aznap felmentéi a Bélkőre, onnan nézted Várkony égését ... A király tovább tamás ko- dott, a püspök nem engedett. — Másnap a tatár ostrom alá fogta , a monostort is. György ispán fia, Sándor mester azonban 1kitett magáért, a tatárt elűzte a falak alól, bár közben megsebesült. Emlékszik felséged Sándor mesterre.7 — Sosem hallottuk a nevét se. — Hát Járdánháza? Arra sem emlékszel, uram? Mert a Bélkő alól egyenesen Járdán- házára mentünk, itt meg is pihentél, úgy kifárasztott a futás. — Járdánháza? Járdánháza? töprengett a király. — Ezzel az erővel azt is mondhatnád, jó papom, hogy Senkiháza. össze-vissza beszélsz, mint akihez hozzáavatkoztak (T. i. az ördögök)! Hadd halljuk aztán, J ár dánházáról hová mentünk volna? m A legközelebbi helység — Miért nem említed Diósgyőrt? Szögligetet? Almást? Görgőt? Méhest? Hát elfelejtetted, hogy a Boldva völgyén vágtattunk lóhalálában? Görgőre sem emlékszel? Pedig van ott egy sziklahasadék — gondolom, Oltárlyuk a neve — hív jobbágyaim ott bujtattak el. Nagyon éhesek voltunk. A sziklatetőn vadgalambok fészkeltek; egyikőtök a sipakját teleszedte tojással, azokkal vertük el úgy-ahogy az éhségünket. Most meg a püspökön vett erőt a csodálkozás. — Csupa olyan községet említ Felséged, amikről meg én nem tudok. A tojás históriáról sincs tudomásom. — Hát a Szádelői-völgyön nem velünk ittál-e vizet a forrásból? — Szádelői-völgy? Ezt a nevet életemben most hallom először, ' ^ király csak jóval a „sárga ló" elvonulása után, körülbelül augusztus havában tért vissza az országba. Első dolga sorb alátogatni azokat a községeket, amelyeken a vész vörös-komor napjaiban áthaladt. Diósgyőrt az Ákosnembeli Ernye Bánnak, ajándékozta. Almást, Görgőt, Méhest a neki tett jó szolgálataikért nemesi rangra emelte. Kilit püspököt bántotta a dolog. — Kacs uram nem érdemel-e jutalmat? — Kács? De hiszen mink ott sohasem jártunk! ■— A Bélkőre sem emlékszik Felséged? — Arra sem. — Pedig Sándor mester az életét kockáztatta érdekünkben! — Hát ha ennyire pártját fogod a vitéznek, rád való tekintettel íme meghagyjuk és parancsoljuk, állíts ki részére jutalmul 20 ekealja földre való adományt! — Hová? Mire? — Palkonyára. A püspök felszisszent. — Uram — király, Palkonya ősi birtoka a káptalannak. Fontos kiegészítő része Olajba- főtt S-z. János virágos kertjének. Nem, akarhatod megrövidíteni papjaidat. — Kedves püspököm, ha Sándor vitéz mégkapja a magáét, hidd el, jut is, marad is még elég föld a tisztelendő káptalannak. A 'mi a királyfutást illeti, a Bükkön át, a kérdés máig tisztázatlan. Történetíróink egyrésze a királynak ád igazat. a másik rész a püspök előadását fogadja el valónak A vitában alighanem dr. Kuntre orvostudor . közelíti meg az igazságot, aki „A lelki élet abnormitásai, mint olyanok" c. tanulmányában IV. Bélát illetőleg öntudathasadást állapít meg. Az „én“ kettéválását a muhi napok idézhették elő. Teste szerint a király Kilit p "spök kalauzolásával Kács, Felsőtárkány, Bélapátfalva, majd az ózdi völgy felé menekült, öntudata ugyanakkor a Boldva völgyén nyargalt keresztül, a hegyeken, a komor erdőkön, hullámmezőkön, az égő falvakon — Szögliget, Görgő, Szádelő felé. A test és az „én" megint csak az első nagy pihenő idején, Znióváralján találkozott. Itt a Király 1253-ban külön templomot építtetett szerencsés megmenekülése emlékére, a templom híres búcsújáróhely mind a mai napig. ß falusi népfront-bizottságoknak niRúeuitt a nemzeti összefogás iitSerefínek kell leimiölt Dobi István nyilatkozata a Hazafias Népfronttal kapcsolatos kérdésekről Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Hazafias Népfront előkészítő bizottságának tagja, nyilatkozott a Hazafias Népfront jelentőségéről és a népfrontbizottságok megalakulásával kapcsolatos kérdésekről. Elmondotta', hogy igen nagy jelentőséget tulajdonít a Hazafias Népfrontnak, a nemze'i összefogásnak politikai, gazdasági, kulturális és szocíá- >is szempontból egyaránt. Különösen kiemelte a Hazafias Népfront munkáját falun, ahol a népfrontbizottságoknak a falu felemelkedését illetően a nemzeti összefogás ütőerejének kell lenniük. Az eddigi tapasztalatokról beszélve, Dobi István elvtárs elmondotta: több helyen formális a népfrontbizot{ságok megalakulása, mert gyenge volt a szervezőmunka, s nem tudatosították eléggé a dolgozókkal, milyen nagyjelentőségű feladatok megoldásáról van szó. Példának hozta fel erre a komáromi járást. Az elmúlt években — mondotta többi között Dobi István elvtáirs — falusi vezető embereink egy része keveset gondolt arra, hogy megnézze emberileg mi a helyzet g községben, hogyan hat egyik vagy másik intézkedés. Most másfajta munkára van szükség. Sok helyen nem elég az a felvilágosító munka, amit végzünk és nem helyes az a mód, ahogyan végezzük. Fel lehetne tenni a kérdést, hogyan képzelem én el? Hát valahogy így; minden faluban ismerek a parasztok körében néhány olyan tekintélyes dolgozó parasztembert, akik emberségükkel, szorgalmukkal, tisztességükkel és értelmükkel is kitűnnek. Ha ezeket az embereket keressük meg —• ötöt-hatot egy faluban — és elbeszélgetünk velük arról, milyen céljaink vannak, milyen eredményeket értünk el e did i g és ezeket hogyan fokozhatjuk tovább a nemzeti összefogással, akkor továbbjutunk. Beszélgessünk velük arról: nézzétek meg a gépállomást, a gépi munka eredményeit. Mondjuk meg nekik, hogy az egész mezőgazda- sági termelést magas színvonalra kell emelni, dte ehhez az ő munkájuk is szükséges. Kérdezzük véleményüket, mondják meg, hol a javítanivaló, mit kívánnak az államvezetéstől. Mondott szóból ért a magyar — tartja a közmondás — sa parasztember megérti az egyszerű szót. S ahogy így falvanként öt-hat emberrel szót lehet érteni, ők a népfrontbizottság útján szót érthetnek a többiekkel is. Vélemé* nyem szerint így kell összehívni az embereket, s így kell elindítani nagyon fontos munkájukra a falusi népfrontbizottsálgokat. Dobi István elvtárs nyilatkozata további részében szólott a munkások és parasztok szövetsége erősítésének fontosságáról. Hangsúlyozta az egyénileg dolgozó parasztok érdekeltségét a nemzeti.- összefogásban, majd nyilatkozata végén a falu szociális és kulturális felemelkedése szempontjából vizsgálta ezt a kérdést. A SZOT fitkfrsécának lia!ároz"ta a munkavíszonvban nem lévő szakszervezeti tagok rendkívül! segélyéről A racionalizálás és az ipar egyes területeinek átszervezése folytán felszabadult munkaerők elhelyezkedése — népgazdaságunk számos területén je'ent- kező munkaerőhiány ellenére — bizonyos időt igényel. A munkaerők egy része a Munkaerőirányító Irodák segítségével sem tud elég gyorsan elhelyezkedni. Ezért a SZOT Titkársága felhívja a szakszervezeteket, hogy az átmenetileg munkaviszonyban nem lévő tagjaikat : rendkívüli segélyben részesítsék. A segélyezés feltételei a következők: Segélyben részesülhet az a dolgozó, akinek munkaviszonya a racionalizálás következtében szűnt meg és aki a) legalább egy éve tagja a szakszervezetnek és erre az időre járó tagdíjat hiánytalanul befizette, b) eg,y évnél hosszabb tagsággal rendelkezik és három hónapnál több tagdíjelmaradása nincs. c) akinél a munkaviszony megszűnése óta legalább 6 hét eltelt, d) nyugdíjra nem jogosult. A segéjy öszege: Abbr.n az esetben, ha a) a háztartáson belül legalább egv kereső van, egy alkalomra 250 forint, b) háztartáson belül kereső , nincsen, egy alkalomra 500 forint. A segélyezés módja: A segély jogosságának elbírálását és Ififizetését az az üzemi (hivatalban' szakszervezeti) bizottság végzi, amelyhez a munkaviszony megszűnése előtt a segélykérő tartozott. Az üzemi bizottsághoz a segélykérő dolgozók kellően indokolt írásbeli kérelemmel fordulhatnak. A segély engedélyezéséről, esetleges elutasításáról a kérelmezőt írásban értesítik. Abban az esetben, ha a dolgozó az üzemi bizottság döntésével nem ért egyet, panaszával a szakszervezet illetékes területi bizottságához, ennek hiányában vidéken a Szakszervezetek Megyei Tanácsához, Budapesten, ha a szakszervezetnek területi bizottsága nincs, a szakszervezet központjához fordulhat. Szakszervezetek Országos Tanácsa Titkársága A műszakiak jó munkája — a siker záloga NEMRÉG hangzott el Pe- tőfi-altáró versenyfelhívása. A hívó szóra ipari üzemeink dolgozói azonnal helyesléssel válaszoltak. Megkezdődött a nagy verseny. Dolgozóink így adóznak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékének, így ünnepük az új tanácsválasztásokat. Még a verseny kezdetén vagyunk, de a versenytársak màçis számos szép teljesítménnyel dicsekedhetnek. Emelkedik a termelés, javul a munkafegyelem. így van-e ez mindenhol? A tapasztalat szerint, sajnos, nem egészen. Jelenleg éppen a kezdeményező fél, Petőfi-altáró szégyenkezhet lemaradása miatt. Az a Petőfi-altáró, amely eddig mindig a tröszt legjobb üzeme volt. A széntermelési napijelentések már egy hónapja mindig 70—80 százalékról beszélnek. Ez a tény már maga elárulja, hogy hiba van, valami nincs rendben. A bajok egyik fő forrása, hogy ismét meglazult a munkafegyelem. Az üzem júniusi nagy betegsége, a hiányzási láz ismét mindennapos lett. Amíg augusztusban átlagosan 8, most 15 fő hiányzik naponként igazolatlanul. Jóllehet, hogy ennek több objektív oká is van, mégis a műszaki vezetőség, a párt és szakszervezet munkájának gyengeségét' mutatja, hogy nem tudnak szilárd fegyelmet tartani. így a létszám- hiány miatt csak hét frontot tudtak telepíteni. A 11-es front például naponta 30 vagon lignitet adna, ha nem kellene emberhiány miatt állnia. Alig jobb a helyzet a többi fronton is. Ilyen helyzetben a műszaki vezetőség úgy óhajtott segíteni a bajokon, hogy a fabeadókat a hiányzók pótlására a szénfalhoz rendelte. Ml LETT ENNEK az eredménye? Jó vagy rossz? Hallgassuk meg néhány dolgozó véleményét. Misinszki István a termelési értekezleten is szó. vátette, hogy milyen kár származik abból, ha a vájároknak kell kijönni a frontról fáért. Élvész a sok drága munkaidő, összemegy a fülkéje stb. Tóth Ernő is kifogásolta, hogy a 11-es fronton négy fabeadó hiányzik. A melegben dolgozó frontosok mennek fáért, átizzadt ruhában, s ilyenkor köny- nyen megfázhatnak Bujtor Fe- renctől a következőket hallottuk: „Az ilyen intézkedést csakis a termelés sínyli meg, mert amíg egy vájár másfél óráig is odavan fáért, addig legalább három köbméter szenet tudna termelni.“ Az elmaradásnak természetesen nem ‘ez az egyedüli oka. A hiba másik fő forrása a múltban gyökerezik. Túlzás lenne azt mondani, hogy rabló- gazdálkodást folytattak, hogy a műszakiak elhanyagolták a feltárásokat, elóvájásokat, A terv teljesítése közben gondoskodtak ugyan új frontokról, kész munkahelyekről. csak ezek nem a legjobbak, nem a legszerencsésebbek lettek. Kevesebb munkát igénylő, szükségfrontokat készítettek, olyanokat, ahova nem kellett, nagyobb előkészítés. E szükségmegoldás azután a gyengén szenelő, nehéz körülmények között dclgozó frontokon éreztette hatását. Rosszak a bányaviszonyok az 1-es és 15-ös frontokon. A 27-es front tetőzete gyakran beszakadozik, lignitjében sok a pala, kalóriatartalma alacsony. A kaparószalagok itt hamar betapadnak, tisztításuk pedig sok munkaidőt elrabol. A múlt hónapban a TMK-részleg hanyagsága miatt rendkívül sok volt a géphiba. Pedig a gépállásokért, a beszaksdozo+t fülkékért elsősorban a műszakiak, aknászok felelősek. BAJOK VANNAK tehát, de a jövő képe mégsem elszomorító. Sátori elvtárs, az üzem vezetője kiadta a jelszót: minden F—4-es gép dolgozzon. Jelenleg négy ilyen bányakombájn készíti elő az új frontokat, nemsokára az ötödik is munkához lát. Közeledik a tél, s a felkészülés legfontosabb tényezője a munkahelyek biztosítása. Ebben nem is lesz hiba, azóta már elkészült a 12. front nyugati szárnya, a hónap végére készen áll a 29-eS mező haladó, és december elejére a 23-as és 24-es hazafelé haladó front. A jövő év elején még egy, hazafelé haladó frontfejtés várja munkásait. Nincs hiány a bányafaellátásban sem. Van elegendő bányagép és beton- idomkő is. Most csupán az embereken. a műszaki vezetés talpraesettségén múlik, hogy helytálljanak a télen, biztosítsák a lakosság energiaellátásához szükséges alapanyagot. ■ MUNKÁJUKHOZ segítséget kapnak az akna-pártszervezettől is, gyakran összehívja a műszaki vezetőgárdát és beszélget velük az emberekkel való foglalkozásról. A pártcsoportbizalmiak műszakok után jelentést tesznek a pártszervezetnél a végzett munkákról, a műszaki hibákról, a dolgozók panaszairól. Szomszéd elvtárs, a párttitkár, azonnal összegezi a jelentések tartalmát — sa műszaki vezetők segítségével — mindjárt a bajok orvoslására sietnek. Papp István elvtárs. az altáró idős aknavezetője párt- csoportbizalmi a műszakiak között. Sok évtizedes tapasztalatait, tudását, az emberekkel való bánás módszereit szívesen adja át a fiatalabb műszakiaknak. Jó példát szolgáltat a műszakiaknak Decsi Sándor elvtárs is. mint aknász megköveteli' a fegyelmet, a törvényességet, a katonás rendet. Éppen ezért szeretik beosztottjai. Csapatában nincs is fegyelmezetlenség, igazolatlan mulasztás. A műszakiak a termelés elsőszámú parancsnokai és irányítói. Jó vagy rossz munkájuktól függ a bánya tervének teljesítése. Rajtuk múlik, hogy az altáró ismét élretörjön és- eleget tegyen versenyvállalásá- \ nak. Munkájukban támaszkodjanak a párt-népnevelők és a pártcsoportbizaimiak segítségére, a do’gozók aktivitására. S így a télre való felkészüléssel, a munkafegyelem megszilárdításával, az előre kidolgozott pontos, tervszerű műszaki intézkedésekkel biztos sikereket aratnak. Császár István
