Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)

1954-09-19 / 74. szám

4 NÉPÚJSÁG 1954 szeptember 19. vasámap< cskotszky Lajos : Az epti vat dicsa védeime A fagyosszentek kivétele­*-*• sen jól viselték magukat, szőlővirágzáskor Orbán sem kellemetlenkedett (Anno Do­mini 1552), a szőlőhegyek bő termést ígértek, víg szüretre készültek az egriek — vér­szüret lett belőle. No, mert a török szemet ve­tett Egerre. Eger t. i. a fel­vidék kapuja, rajta keresztül visz az út az Alföldről a gaz­dag bányavárosokhoz. 1552 tavaszán egyszerre két török sereg vállalta a terv ki­vitelezését. Egyik Drinápolyból jött, Belgrádnál kelt át a Du­nán, elfoglalta Temesvárt, Lip- pát, úgy jött Szolnok alá. Ezt maga a nagyvezér, Ahmed ve­zényelte. A másik, amelynek Ali, budai pasa a főparancs­noka, a, nógrádi apró várakat, várkastélyokat hódoltatta sor­ban. Ali Szolnoknál egyesült a nagyvezérrel. Szolnokhoz erős bizodalmuk volt az egrieknek: majd vissza­fordítja az a törököt! Jól meg van erősítve; bora, élelme hosz- szú időre elégséges. A laposan tévedtek. Szolnok ** védelmét ugyanis idege­nekre bízták, a zsoldos viszont pénzt akar látni, nem vért. A török közeledésének hírére az egész őrség úgy otthagyta a várat, mint ahogy Krisztus há­tat fordított Kerecsendnek. Szeptember 4-én bukott el Szolnok, másnap a két vezér kiadta a parancsot az Eger alá való előnyomulásra. Mit érezhették az egri kapi­tányok? Dobó? Mekchey vice­kapitány 1552 szeptember 6-án azt írja húgának búcsúlevelé­ben: „... Minden nap fejünkre várjuk a sulykot, mert immár Szolnokot is megadták az áru­lók. Immár rajtunk a sor, azért imádjátok istent éret­tünk, mert azt nekem hidd: ez az utolsó levelem ... elválik a mi dolgunk tizenötöd napig ...“ Balsejtelmei vannak egyik kapitánynak is, másiknak is, mégsem távoznak, helyükön maradnak. Nem mutatják, hogy aggódnak. De hiszen éppen ezért nagyok! A Seregszemle 150.000 főre becsülik az Eger ellen felvonuló török hadat. A sereg zömét a szpahi lovasság alkotta, a szpahikat azonban jól lehetett hasznosítani a vár­harcoknál is. Még a szpahik- nál is érdekesebbek a janicsá­papot kötelesek a hadra kelt sereg mellé adni, egy kanonok sem maradt vissza a várban, .4 mártírkoszorúra egyikük sem vágyott. Az egyetlen pap, aki úgy fogta fel hivatását, amint kell, Bálint pap: Bálint pap azonban nem tartozott a pók­hasú kanonokok közé; legfel­jebb böngészik, de nem szüre­tel az úr szőlőjében. Október 13-án karddal a kezében esett el a Tömlöcbástya védelmében. A vár másik papja, Márton valahonnan messziről mene­kült; egyébként éppoly temp­lom egere, akár Bálint pap. Prédikálni egyikük sem tudott. vármegye nyakán élős­ködő főurak egyetlen szál katonát sem adtak. Ország Kristóf, 17 hevesi község föl­desura, nemhogy a katonát, de az anyagi támogatást is saj­nálja. Bepanaszolta Dobót az országbírónál, hogy Tar, Do- moszló, Jobbágyi, Sz. Jakab, Karácsond, Örs. Visonta, Felső- nána és más birtokairól mar­hákat, juhokat hajtott el a vár­beli élelmezés céljaira. Ha a főnemesség tizenkilenc, a köznemesség („a nemzet ge­rince“) egy híján húsz. Pedig a másodkapitány, Mekchey Ist­ván nyár derekán, július 21-én már teljes erejéből kongatta a vészharangot a szikszói fertály­A rok, .4 had többi része közön­séges zsoldos (aszáb, beszli), pláne zsoldnélküli martalőc. Utóbbiak ostorai a had útjába beleeső területeknek. Jelsza­vuk a hadak törvénye: Ki mit kaphat! Ezzel az ármádiával szemben bizony csekély a vár fegyver­forgatóinak a száma, Dobónak mindössze 200 gyalogos kato­nája és 200 huszárja volt. Tar­talék az udvari személyzet: kb. 60—80 fö (apródok, lovasok, kulcsárok, Írnokok, fullajtá­rok). Ennyi emberrel komoly harcra, becsületes várvédelem­re gondolni sem lehet. Dobó azonban erősen bízott a királyi segítségben, a papokban, a fo­ur ak és a köznemesek támoga­tásában. Amikor hét vármegye jövője forog kockán, lehetet­lenség, hogy a történelmi osz­tály ne teljesítse kötelességét! Tj'gyikben is, másikban is, mindben kegyetlenül csa­lódott. A király ígért fűt-fát, ám keresztül-szalmát sem tett Eger érdekében. A püspök fOláh Miklós) misemondással kívánt segítségére lenni a vé­dőknek. ftjjel-nappa! úristenhez Imáda. Misemondásokkal óhit vala. Egri vitézekért imádkoztát vala. (Tinódii Fejétől romlik a hal. Ami­lyen a püspök, olyan a kápta­lan is. Olajbafőtt János kano- nokjai a 100 darabont közül kiket állandóan fegyverben tartanak, csak 27 embert haj­landók átengedni az ostrom idejére, kikötik azonban, hogy a 27 embert Dobónak kell fi­zetnie. Nem fontos a káptalan­nak a hívek lelki üdve (a vi­gasztalás, a gyóntatás, a misé- zés, a temetés) sem. Hiába ren­delte törvény, hogy a monos­torok, káptalanok legalább két országgyűlésen. Inté nemes uraimékat, segítségre gondol­nának. neki oly szót mon- ha elegek nem Megcsúfolák. danak: ..Vártartásra, voltatok. Mire egri tisztben ti maradtatok Azért, ha a koncával jól lak­tatok. Az levét is reá ti megigyátok!” (Tinódi) íme sorsára bízta Egert a ki­rály is, a püspök is, a kápta- lar\ is, a tekintetes vármegye is, • annak minden nagyura, egész köznemessége! Ekkor — mondhatni: az utolsó pillanat­ban — arról az oldalról kapott Dobó segítséget, ahonnan leg- kevésbbé várta. Megmozdult a nép! A föld népe. A szomszédos végvárakból, őrházakból több, mint másfél­ezer közvitéz sietett a szoron­gatott vár megsegítésére. Mind, valahány hadban for­/. Viharfelhők as ég aljún gott, sokat próbált katona. Eredetileg parasztok, mester­emberek, kóbor diákok, kur­tanemesek. A török kiforgatta őket vagyonkájukból, ottho­nukból, egyebük sincs az ár­váknak, mint ,,összetört mezí­telen testük“. Meg a kard­juk. vitézek mellé Dobó 110 jó puskás parasztot hí­vott be fegyveres szolgálatra a püspöki jószágokból. Szíve­sen jöttek, nem kellett a hí­vást megismételni. Az egri, s a tályai bírák 75 paraszttal érkeztek, a falvakból (Cegléd, Szőlöcske, Noszvaj, Felsőtár- kány. Makiár, Sarud) még 34 paraszt vonult be önként. Az egri bíró. András diák. aki éle­tét veszté a vár védelmében, talpig feketébe öltözve jelent­kezett. Dobó megkérdezte: — Kit gyászol, bíró uram? — A városomat. A felnémetieket Jakab mes­ter vezette. A parasztok egye­nesre pántolt kaszákkal jöt­tek. a mester pörölyt cipelt a vállán. — Felnémetiek vagyunk — mutatkozott be Dobónak a mester a vár piacán. — Be­jöttünk, hogy im baj van! Én kovács vagyok, a falu korá­csa. Ha kell, vasat ütök, ha kell törököt. Dobó kezet fogott vele. A vezér és a nép egymásra ta­láltak. Az iparosok száma 42. Ezek közül 7 kovács, 8 mészáros, 5 ács, 9 molnár, 13 borbély, il­letve felcser. Mindnek ismer­jük a nevét, Dobó ránkhagyta. Mind a városból, illetve a kör­nyékbeli falvakból való. A pékeket akkor paraszt­asszonyok helyettesítik. Volt pedig a várban, mint Tinódi­tól értesülünk, 14 sütőasszony és egyéb asszonyok, gyerme­kek — negyvenötén. A teljes létszám 75 híján 2000 fő. Tehát 150.000 ellen 2000! Ami pedig az ágyúkat illeti, Dobónak 16 ágyúja van, a töröknek több, mint száz. layers erő tekintetében 1 ' nyilvánvalóan a török oldalán van az előny, egyéb­ként azonban a nagyság mesz- sze fölötte áll a szultán által Eger alá hajszolt emberáradat­nak. A várvédők karjait a ha­zaszeretet acélozza, a török harcosokat a kincsszomj fűti. A török csapatmozdulatokat a vezérek akarata, helyeseb­ben a hadrendezök (jaszaulok) korbácsa igazgatja, a várbe­liek viszont demokratikusan maguk alkotnak törvényeket az ostrom idejére. „A közös­ség üdve mindenekelőtt" elv alapján állapítják meg, ki mi­hez tartja magát? ló szertartással ők egymást értenék. ISgy tanácsból minden jót végez­nének. Vármegadás felől ki csak emlé­keznék. Vagy fő. vagy klsség, érte megöletnék. Senki a szálláskor ki ne üvöitene. Se jó, se gonosz szót ki ne ejtene Senki ketten — hárman ne súgna, settegne. Tulajdon fejével érte fizetne meg. Valaki ez szózésnek (eskü) nem engedne. (Tinódi) A huszita példa kísért; a szövetkezés életre-halálra szól, akár az emberhúsevésig! Nincs enyém — tiéd, nincs többé ne­mes és nem — nemes, csak harcosok léteznek; nincs alku, nincs kibúvó; a jelszó: győze­lem, vagy halál! (F/flylatjuk.) I ELETJEL! Az egri Vörös Csillag filmszínház szeptember 23-tól 29-ig az Eleijei című új magyar filmet tűzte műsorára. A film az 1952- ben lezajló szuhakállói bányász szerencsétlenséget öleli fel. E nagyszerű alkotást az 1954. évi karlovyvary-i filmfesztiválon Munka-díjjal tüntették ki. MOZIK MŰSORA: Egri Vörös Csillag: szeptember 16 — 22-ig: Egy éj Velencében (osztrák), vasárnap, 19-én d. e. 11-kor matiné: Szép ifjúság. Egri Dózsa Filmszínház: szep- tomber 16—19-ig: Komédiások (cseh). 20—21-ig: Béke és barát- ág (szovjet), vasárnap, 19-én d. s. 11-kor matiné: Ki lesz a győz­tes? Gyöngyösi Szabadság: szeptenv jer 16—22-ig: Hűtlen asszonyok Olasz), vasárnap. 19-én matiné: Ütközet- békéiben (magyar). Gyöngyösi Puskin: szeptember '7 — 22-ig: örökség a ketrecben (lémet). 19-én, vasárnap matiné: Vihar Grúziában I. (szovjet). Hatvan: szeptember 18—20-ig: huxustutajon (szovjet). 21 —23-ig: Komédiások (cseh). 19-én, vasár­nap matiné: Rejtelmes sziget (szovjet). Füzesabony; szeptember 18 — 20- ig: Szicíliai vérbosszú (olasz). 21— 23-ig: Kis karmester (fran­cia). 19-én, vasárnap d. e. ma­tiné: Furfangos fejedelem. <y ait meg­Balassi-est Egerben Szeptember 21-én, kedden este fél 8 órakor a Társada­lom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Ba- lassi-estet rendez a Dózsa film­színházban. Az est műsorán megnyitó beszédet mond dr. Nérnedi Lajos, a társulat el­nöke. Ünnepi előadást Pálmai Kálmán, a társulat központi szakosztályának tagja tartja. Palotai Erzsi előadóművész Balassi-verseket szaval és Cserniezki Dénes tanár régi magyar táncdalokat zongorázik. hl Állami Faluszinház műsora Az Állami Faluszínház szep­tember 19-tól 23-ig a Ludas Matyi című háromfelvonásos vígjátékot a következő helye­ken mutatja be. Szeptember 19, vasárnap: Mátrafüred. Szeptember 20, hétfő: Ga­lyatető. Szeptember 21, kedd: Boco- nád-Csárda tanya. Szeptember 22. szerda: Már­káz. Szeptember 23, csütörtök: Kál. TJaladó hagyományait rheg- becsülő és szeretettel ápol- népünk országszerte ké­szül a négyszáz éve — 1554 ok­tóber 20-ári — született Balassi Bálint emlékének felidézésére, hogy hazaszeretetei, erőt me­rítsen első klasszikus költőnk alkotásaiból és az „édes“ ha­záért feláldozott életéből. A vitézi élet és a szerelem dal­noka már életében kivívta az őt megillető helyet a magyar és az európai irodalomban. Költészete nemcsak az addig elért eredmények szintézisét jelenti: tartalomban és formá­ban újat alkotott. Ö teszi meg az első lépést a líra reprezenta­tív műfajjá válásának útján. Költészetének legértékesebb részét a vitézi énekek jelentik. A végvári életet tükröző ver­sei személyes élményből fa­kadtak. Éveken keresztül har­colt, szenvedett és^vigadt a végbeli katonákkal, s e bajtársi közösség volt verseinek ihle- tője. Költészetére különösen nagy hatással volt az Egerben töltött néhány év, amelyre ké­sőbb is szeretettel gondol visz- sza. Balassi 1579 nyarán került Egerbe, az akkor egyik legjelentősebb végvárba. Vé­get vet a szerelmi kalandok­nak, új élet után vágyik: Kei! immár énnekem csak jó ló, hamar agár. Ifjak társasága, éles szablya, jó madár — írja a „Kiben örül, hogy megszabadult az szerelemtől“ című versében. Mindezt Eger­ben találta meg. így vált Ba­lassi a végvári élet költőjévé. Egerbe kerülésekor siralmas volt a végváriak élete, a kincs­tár nem gondoskodott ellátá­sukról, fizetésükről. Kitűnik ez az egri lovas és gyalogos kato­nák leveléből melyet a kassai kamara elnökéhez küldtek. Ér­demes idézni belőle néhány sort: megrázóan, de sorsukba bele nem törődve írják: „Az BALASSI BÁLINT ÉS EGER szolgáló nép fejenkint nagy nyomorúságban és fizetetlen- ségben vagyon és szegénység­ben. Soknak egy pénze sincs, lovának nincs mivel szénát és abrakot venne, még csak kor­pát sem vehet, ki soha ezelőtt nem volt. Nem tudjuk, hová lészen az Eger jövedelme és hová teszik, mert a pincében bor nincsen, liszt nincsen, bú­za nincsen, minden nagy pusz-. tasággal és fogyatkozással va­gyon.“ Nagy viharok előzték meg ezt a szép, megható, a közösség lelkét híven kifejező segély­kiáltást és még nagyobbak kö­vetkeznek rá. (Eckhardt Sán­dor). Az elégedetlen katonák lázadoznak, a török gyűjtögeti erőit, támadni készül — a ki­rály mégsem fizet, sőt megtiltja a végbelieknek, hogy elhagy­ják Egert. T lyen állapotok uralkod- tak, amikor Balassi meg­kezdte egri szolgálatát. A ka­tonák névsorában már 1579 áprilisában szerepel a neve, 50 lóval járó hadnagyi kinevezé­sét ez év júniusában kapja meg. Vitézsége, vakmerő bá­torsága csakhamar kitűnt. „Ti­zenegy bajt egy nap vitt erős fegyverben, Annyiszor része­sült az győzedelmekben“... — írja róla egy XVII. századi költő. 1580 áprilisában katonái­val megtámadta a hatvani tö­rök vásárt. A rajtaütés teljes sikerrel járt. Vejsz basa így panaszkodik Ernő főherceghez írott levelében: „ ... az császár adószedőjét mennyi kinccsel, marhával, azonkívül mennyi kincset, marhát elvittenek ...“ Balassi katonái. A török el­leni rajtaütésekben különösen kitűntek az egriek, a budai-ba­sák levelezése bizonyítja ezt, amely tele van az egriek el­leni panasszal. Méltán írta Ba­lassi: Eger vitézeknek ékes oskolája. Jó katonaságnak nevelő dajkája. Talán a hatvani rajta­ütés sikerén felbuzdulva fo­lyamodott Balassi — és három vitéze — a férfi utód nélkül elhunyt Vezsenyi Gáspár jó­szágáért. A kassai kapitányt kérték meg, hogy adjon szak- véleményt katonai érdemeik­ről. ö tanúsítja, hogy legjobb katonák Egerben s Balassi az átlagon felül tűnt ki a csatá­ban bátorságával. (Eckhardt Sándor). A kamara azonban nem méltányolta Balassi és társai vitézségét, a birtokot Bódy Menyhért egri udvarbí­rónak adományozta, akinek a kincstár kétezer forinttal tar­tozott. A kamarának fontosabb volt pénzügyeinek rendezése — amit játszva kifizethetett volna más jövedelemből — mint a harcban kitűntek jutalmazása. Az ilyen elmarasztalás nem egyedülálló, s a fizetetlen vég­váriak segíteni próbáltak ma­gukon, vitézségük csillogtatása és zsákmány reményében le­lecsaptak a török vásárokra és a portyázó török csapatokra. Nagy visszatetszést váltott ki Kollonich egri főkapitány ren­deleté, melyben arra akarja kényszeríteni katonáit, hogy a zsákmány harmada őt illeti. Az egriek megtagadják a har­madfizetést. Indokaik: a zsák­mányból soha semmit sem szoktak fizetni, a többi végvári katonák sem adnak harmadot és végül: „anélkül is elég fize­tettének“. A végbeliekkel való nemtö­rődömség Balassit Eger elha­gyására kényszeríti. 1581-től egyre gyakrabban írja kérvé­nyeit a haditanácshoz, várkapi­tányságot kér, de biztatásnál egyebet nem kap. 1582 végén távozhatott Egerből, amit egy későbbi levele is bizonyít: „Be­csületem, sértetlen jó hírem — nevem mellett tanúskodni fel­hívom az egész Egert, a négy év alatt egyszer-másszor köz­tem, s bajtársaim között egye­netlenség támadt is, az úgy ki lön mindig egyenlítve, hogy becstelenségről szó sem volt, csak egyszer ítéltettem el cse­kély bírság fizetésére“. Az egri bajtársaktól nem szakadt el véglegesen. Később is többízben vezette őket a török ellen, például 1584 őszén, amikor Dömsödnél verték szét a törököt. „Balassi Bálint volt az előttünk járó“ — írja a budai basa Bécsbe kül­dött jelentésében, öccsét, Fe­rencet is meglátogatta, aki a költő távozása után Egerben szolgált. Az Egerben eltöltött négy év mindig kedves emléket jelen­tett Balassi számára. Későbbi válságos éveiben, amikor be­lefáradt a birtok és házassági perekbe, egri élményeit idézi: Híres „Katona ének“-ét 1589- ben írta, ennek ellenére az egri vitézek életét tükrözi. „Ö végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!” fohászkodik Balassi — nem nehéz észre­venni visszavágyódását a vég­váriak közé, mert „Emberség­ről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.. A mikor 1589-ben hazája el- ^ hagyására kényszerül — Lengyelországba megy — „Ö én édes hazám, te jó Magyar- ország“ kezdetű csodálatosan szép búcsúversében mégegyszer felcsendül az édes haza és Eger dicsérete: Egriek, vitézek, végeknek tűköri. Kiknek vitézségét minden föld beszéli Régi dicsőséghez dolgotokat veti, Istennek ajánlva legyetek immár ti! Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem, S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem. Maradjon nálatok jó emlékezetem. Jusson eszetekbe jótétemrül nevem! Kérése az utókorhoz is szól. Jó emlékezetének megőrzése a mi kötelességünk. SZABO ZOLTÁN főiskolai tanársegéd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom