Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)

1954-09-05 / 70. szám

* , VILAS PROLETÁRJA/ EGYESÜLJETEKT NEPUJSA G AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM. Ára 50 fillér 1954 SZEPTEMBER 5., VASARNAP. Szeretettel üdvözöljük megyénk hős bányászait! A SZÉNCSATA HŐSEI Gondolatok a IV. bányásznapon ÍRTA: CSÁSZÁR ISTVÁN S zerte az országban mindenütt hős bá­nyászainkat ünnepük a mai napon. Közel 10 millió szív és torok küldi ma hangos üdvözletét a bányászok felé: „Üdvö­zöljük bányászainkat a negyedik bányásznap alkalmából. Köszönetét mondunk, elismeré­sünket fejezzük ki jó munkájukért, s a jövő­ben is kívánunk nekik hasonló sikereket.” Ma ünnepeljük a széncsaták nagynevű hőseit, de azokat a névtelen hősöket, csillé­seket, vízhordókat, karbantartókat is, akik mindennapi verejtékes munkájukkal teszik szebbé, boldogabbá életünket. Talán nincs is a népgazdaságnak olyan fontos ága, mint a bányászat, és alig van olyan megbecsült munkása, mint a bányász. Azt az embert ne becsülné meg a dolgozó népünk, aki napon­ként búcsút intve a napfénynek, a ránevető kék égboltnak, a föld sötét gyomrába leszáll- va, sokszor kedvezőtlen és veszélyes munka- körülmények között, a természet vad erőivel harcolva, küldi felszínre az életet adó szenet? A látogató szívét félelem szorítja el, ha né­hány százméternyire a föld alatt, a bányászok munkahelyén barangol. A bányászoknak mindez természetes, ők odahaza vannak. Tör­pének és játékszernek érzi magát az ember a tengernyi sötét vágat hazájában, a recsegő- ropogó szénfal mellett, a bányász itt is a helyzet ura,-aki bátorságával, szívével és eszével uralkodik, elveszi a haragos és vad természet értékes kincseit. Ilyenkor érezzük csak igazán, mit jelent bányásznak lenni, hogy a bányász több a mindennapi embernél, az az ember, aki méltán rászolgál minden tiszteletre és megbecsülésre. A legutóbbi évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar bányász, nemcsak a szénfal melleit, hanem a felszínen, az élet irányításában is hőstetteket, csodákat képes művelni. A tiszteiét éj meg becsülés hangján emlékezünk meg azokról akik a magyar munkásmozgalom nenéz evei alatt is összefogtak, sztrájkokkal harcoltak jelenkori boldog életünkért. Mint a munkás- osztály legöntudatosabb harcosai, tevékenyen vettek részt a Tanácsköztársaság irányításá­ban, a haza megvédésében. A Tatabányán elhangzott csendőr-sortűz sem rendítette meg őket, az új világba vetett hittel dolgoztak a Horthy-korszak idején. A felszabadulás után közvetlenül, az elhanyagolt, vizes bányák­ban azonnal hozzáláttak a munkához, hi­szen végre elérkezett az a várva várt idő, amikor maguknak dolgozhattak. Orszá­gunk egyre növekvő eredményei mellett, ál­landóan fokozták erőfeszítéseiket, növekedett hírnevük, megbecsülésük egyaránt. Iparo­sodó országunk egyre több szenet kért tőlük, s ők megadták. Nagy ünnepeink előtt nemes versengésre kelve igyekeztek kielégíteni nép­gazdaságunk fokozódó szükségleteit. Elég, ha csak a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt kongresszusi versenyére gondolunk. Nincs is talán nálunk olyan megbecsült ember, mint a bányász. Munkájáért cserébe államunk a megbecsülés és a tisztelet szám­talan jelét tanúsította. Petőfibánya teljes újjáépítése, a gépesítések, a fizetés­rendezések, a munkaruhák, a bányász-autó­buszok, a saját ház építkezési segélyek, a hű­ségjutalmak, mind-mind maguk helyett be­szélnek. Az idei bányásznapon a megyénkben kiosztott több mint hárommillió forint érté­kű hűségjutalom sem kis összeg. B ányászaink eddigi jó munkájukkal nem egyszer bebizonyították, hogy valóban érdemesek erre a megbecsü­lésre. Jelenleg is a negyedik bányásznap előt­ti hetekben lángra lobban a versenyszellem parazsa, és még a múlt hónap utolsó napjai­ban pótolták adósságukat a petőfibányaiak, sőt az utolsó harmadban ötezer tonna sze­net küldtek a felszínre terven felül. Szeptem­ber 1-én Petőfibánya 11 kiváló vájárja — közöttük Blaskó András, Póczos Ferenc és Dráva Ferenc — teljesítette éves tervét. A Mátrai Ásványbánya minden üzeme túlteljesítéssel zárta az augusztus hónapot és 305.000 forint értékű hasznos ásványt adtak terven felül. Mindezek után örömünnepet ülnek ma me­gyénk bányászai. A mai napon szünetel a munka, pihennek a csákányok, csöndben, áll­nak az F—4-esek, a zörgő kaparok, a halkan E surranó gumiszalagok. Az aknászok, vájá­rok, de még a csillések és a vízhordók is a szürke munkaruha helyett, a bányászok ün­neplő egyenruháját öltik magukra. Ünnepel­nek, átveszik hűségjutalmukat, s fogadalmat tesznek. Megfogadják, hogy teljesítik mind­azt, amit a jövőben dolgozó népünk elvár tőlük. Miket várunk most hős bányászainktól, mik az előttük álló követelmények? gész iparunk legfontosabb alapanyaga az ipari terme­lés hajtóereje — a szén. A la­kosság tüzelőszükségletének legfontosabb tényezője — a szén. Továbbra is sze­net és egyre több szenet várunk bányá­szainktól. Tervük reális és naponkénti egyenletes teljesítésével, az or­szágos adósság törlesztésével tudnak meg­felelni e követelményeknek. Rövidesen bekö- szöntenek a téli hónapok, melyek természe­tüknél fogva számtalan nehézséget gördíte­nek ipari termelésünk útjába. Már most hoz­zá kell kezdeni a télre való felkészüléshez, hogy egész tél folyamán ne álljon elő üzem­zavar és villamosenergiaiparunk folyama­tosan el tudja látni árammal az összes ipar­ágat. A kitermelt szén értékét megsokszorozza annak jó minősége is. A népgazdasá­got és saját magunkat csapjuk be akkor, ha a petőfibányai szénben sok a meddő, vagy a pala, az egercsehiben a kvarcos homok és más idegen anyagok. Az sem közömbös szá­munkra, hogy mennyibe kerül az előállított szén mázsája, vagy tonnája. Mivel ezek ön­költsége még mindig elég magas, a takarékosság, az okos, takarékos gazdálko­dás, a technológiai fegyelem minden eszkö­zével kell harcolni a pazarlás megszünteté­séért, az olcsóbb szénért. V cél kitűzések és a feladatok jelentősek, megvalósításukhoz a következők szük­ségesek. Nevelő és agitacios munká­val, de ha ez nem megy, akkor a törvényes­ség minden eszközével, meg kell szilárdí­tani a munkafegyelmet, hiszen államunk és minden becsületes dolgozó érdeke ezt kí­vánja meg. A 480 perces munkaidő teljes kihasználása nemcsak a terv teljesíté­séhez vezet, hanem a bányászok keresetét n'öveli. Megtisztelő és fontos, a műszakiak feladata is. A termelés észszerű irányítása, a fáról, csilléről, robbanóanyagról, elővájások- ról, munkahelyekről való gondoskodás, mind az ő kötelességük. Korszerű technikánk bá­nyagépekkel segíti a bányászok munkáját. A gépek jó karbantartása, és kihasználása szintén növeli a termelékenységet. Nem egy­szer bebizonyosodott, hogy a különböző új módszerek, úgymint a ciklusos és a haza­felé haladó fejtés, a millszekundos robbantás mennyiben segítenek bányá­szainknak. Nem kell megfeledkeznünk, a jól bevált és meghonosodott melegcsákány-, Loy-, Péntek- és Sztahanov-mozgalmakról sem. Az itt felsoroltak megvalósításához szükség van a bányász-tömegek aktivitására, támo­gatására, a gazdasági, műszaki és politikai vezetés segítségére. Pártszervezeteink agi- tációs felvilágosító munkával és a termelés pártellenőrzésével, a szakszervezetek a ver­senyszervezéssel, és nyilvánosságra hozata­lával, az új dolgozók nevelésével segítsenek. Az ifjúság irányításában, mozgó­sításában, s az új dolgozók nevelésében nagy szerepe van a DISZ-szervezeteknek. Petőfibánya DISZ-fiataljai nemrég aktíva- értekezleten beszélték meg a télre való fel­készülés feladatait, és december 31-ig tartó verseny-felajánlásokat tettek. Kövesse pél­dájukat más bányák fiatalsága is. A z ünnepélyes pillanatban szeretettel gondolunk megyénk több mint hat­ezer bányászára, s lélekben mi is ve­lük együtt ünnepelünk. Tudjuk jól, hogy idáig is sok áldozatot hoztak, sok erőfeszítést tettek mindnyájunk érdekében. Az ünnep napja után újult erővel, nagyobb lendülettel új célkitűzések valóraváltásához fognak hoz­zá a föld mélyében. Jogcs a bizalmunk az iránt, hogy a bányászbecsülettől fűtött bá­nyászaink ezután is megállják helyüket, meg­felelnek az előttük álló nagyszerű feladatok­nak. Ehhez a munkához kívánunk derék bá­nyászainknak sok sikert és — Jó szerencsét! A SZÉNCSATA HŐSEI Bíró b. János, cgercsehi bányász, mind a szénfal mellett, mind a brigád vezetésében kiváló eredményt ért el. Dráva Ferenc sztahanovista vájár Petőfi- bányán. Három havi átlaga 184 százalék. f Herczeg János Petőfi-altáró dolgozója példamutató munkát végzett az ünnepi műszak alatt a bányásznap tiszteletére. Sándor József rózsaszentmártoni bányász » legutóbbi három hónapi átlagteljesítmé­nye 134 százalék. Heidnch József a legjobb kovács Eger- csehi bányán. Átlagos teljesítménye 140 százalék. Szabo János a rózsaszentmártoni bánya­üzem dolgozója augusztus havi tervét 176 százalékra teljesítette, — - - • -i Angoli József vájár is példát mutat 168 százalékos teljesítményével társainak Petőfibányán. Tóth István rózsaszentmártoni vájár már augusztus 18-án befejezte havi tervét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom