Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-05 / 61. szám

1954 augusztus 5. csütörtök. NÉPÚJSÁG 5 Vasutasok az ünnepi műszak sikeréért (Tudósítónktól.) ÉLETSZÍNVONALUNK ál­landó emelésének feltétele a termelékenység fokozása, az önköltség csökkentése, a minő­ségi munka megjavítása. Az elmúlt években a hatvani vasútállomás dolgozói főleg a kiemelkedő rekordteljesítmé­nyekre törekedtek és emellett kevés gondot fordítottak a mi­nőségi munkára. A kormány- programm, de különösen a III. pártkongresszus után a meny- nyiségi tervek mellett már egyre több gondot fordítanak a pontos menetrendszerinti közlekedésre, az anyagtakaré- kos,ságra, stb. Ezeket a célkitűzéseket tar­tották szem előtt a pártszer­vezet népnevelői és bizalmiai a vasutasnap és az alkotmány tiszteletére indított felajánlá­sok alkalmával. Az újonnan választott pártvezetőség rend­szeresen megtartja a vezető­ségi, bizalmi- és népnevelői ér­tekezleteket. Az összejövetele­ken beszélnek a termelés párt­ellenőrzéséről, a kommunisták példamutatásáról, eredmé­nyeikről és a kisebb-nagyobb lemaradásokról is. Itt számol be a szolgálati vezető a ter­melés állásáról. Az itteni ha­tározatok alapján dolgoznak tovább a vasútállomás kom­munistái terveik túlteljesíté­séért. A VASUTASNAP és az al­kotmány ünnepére indított munkaversenyben a Petőfi- brigád jár az élen. „A minő­ségi munka végzése, az ipar­telepek és műhelyek pontos kiszolgálása a kocsifordulók meggyorsítását eredményezi, az ipar, vagy a mezőgazdaság részére érkező áruk mielőbbi továbbítása hozzásegíti a vá­ros és falu dolgozóit terveik teljesítéséhez. Ezáltal több ke­nyér jut a dolgozók asztalára, több és jobb minőségű cipő, ruha családtagjaik részére. Ilyen esetben a szállító felek előtt nő a vasutasbecsület is.“ így magyaráz dolgozótársai­nak Gál Ignácz szolgálatvezető váltóőr, a kettes alapszervezet párttitkára. Gál elvtárs élen­jár a munkában is, tervét ál­landóan 120 százalék körül tel­jesíti. A közelgő nagy ünnep tiszteletére a Kossuth-brigád tagjai vállalták, hogy napi há­romezer 500 tonna túlsúlyt to­vábbítanak a vontatási dolgo­zók segítségével. A brigád ve­zetője Fehér Ferenc sztahano­vista szolgálattevő és egyben népnevelő, nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem az agi- tációra. Felolvassa a tervtelje­sítésről készített grafikonos ki­mutatást és megbeszéli azt a brigád tagjaival. Beszél a túl­súlyos vonatok népgazdasági jelentőségéről, a pénztakaré­kosságról, a vonal átbocsájtó képességének fokozásáról, a gépállomány jobb kihasználá­sáról stb. A pártvezetőség ja­vaslatára — az ősziforgalom le­bonyolításáról szóló értekezlet idején — háromnapos ünnepi műszakot tartottak az állomás dolgozói. A vasutasnap tiszte­letére pedig Fülöp János ér­demes forgalmi szolgálattevő népnevelő kezdeményezésére augusztus első hetében vasutas műszakot tartanak az állomás dolgozói. Ez idő alatt napi 4 ezer tonna túlsúlyt továbbíta­nak. A fejlett szovjet síktola- tási módszerek alkalmazásá­val biztosítják az induló vona­tok helyes összeállítását és me­netrendszerinti közlekedteté­sét. Népnevelőink sokat tanul­tak a Szabad Nép július 23-1 vezércikkéből. Brigádonként foglalkoztak a cikk tartalmá­val s elhatározták, hogy a gyü­mölcsszállítási idény alatt biz­tosítják a gyorstehervonatok rendszeres indulását. A NÉPNEVELŐK munkája még eredményesebb lenne, ha mindenki aktívan részt kérne abból. Erki Miklós térfelvi­gyázó elvtárs például nem jár népnevelő-összejövetelekre, sőt még a taggyűléseket sem láto­gatja rendszeresen. A pártve­zetőség nevelőmunkájának hatására Erki elvtárs meg­ígérte, hogy megváltoztatja magatartását. Több esetben baj van a kommunisták sze­mélyes példamutatása körül is. Például Farkas István nem járt pontosan szolgálatba, így hogvan mutat példát dolgozó­társainak a munkafegyelem­ben. A népnevelőértekezletek hibája, hogy csak termelési kérdésekkel foglalkoznak, ke­vés a munkamódszerátadás, a jó tapasztalatok népszerűsí­tése. A pártvezetőség részéről még több helyi példát, taná­csot kell adni a népnevelők­nek. Pogonyi Lajos Gyors intézkedést a szociális kedvezmények ügyében Nagyon sokan helyeselték és ma is helyeslik azt a rendele­tet, mely előírja, hogy azoknak a dolgozó parasztoknak, akik 65, illetve asszonyoknál 60 év­nél idősebbek és családjukban munkaképes ember nincs, 3 hold föld után nem kell be­adást teljesíteni. Örömmel üdvözölték ezt az intézkedést a hosszú, dolgos élet után is igyekvő idősebb emberek. Hiszen nem tucjják már olyan jól művelni földjü­ket, nagy segítség nekik, hogy az állam csökkenti beadási kö­telezettségüket. Az emberek azonban nem egyformák. Sokan szerencsét próbáltak a tanácsnál, hátha sikerül megkapni az öregség után járó szociális kezdvez- ményt. Ezek az emberek az előírt éveknél idősebbek vol­tak ugyan, de családjukban ott dolgoztak az életerős fiatalok, tehát nem volt jogos a kérel­mük. Sajnos, nagyon soknak sike­rült. Sikerült, mert a községi tanácsok nem a törvény sze­rint bírálták el, ki jogos és ki nem a beadási kedvezmények­re. Hozzájárult ehhez az is, hogy így akartak „jó fiúk“ len­ni. A tanács vezetői úgy ado­mányozták a kedvezményeket, mintha pelyvát szórnának. Kapta boldog, boldogtalan. Visontán minden harmadik termelő „öregnek“ bizonyult, s beadási kedvezményt kapott. Tódebrőn, Kápolnán sem jobb a helyzet, itt a termelők 23—26 százalékának csökkentették kötelezettségét „öregség“ miatt, nagyobbrészt jogtalanul. Tisza- nánán úgy akarták a dolgozó parasztok termelési kedvét nö­velni, hogy több mint 300 em­bernek adtak öregségi kedvez­ményt. S hány volt ezek közül, aki jogtalanul jutott hozzá?! Hatalmas mennyiség gyűlt így össze megyénkben, 420 va­gon termény, melynek az egy- harmada olyan emberekhez került, akik nem érdemelték meg. Több mint 100 vagon ter­ményt ajándékoztak így a me­gyénkben, 5000 munkás évi kenyerét. Dolgozó parasztjaink igazság­érzetét bántotta ez a dolog Egyre többen kérték, hogy ren­dezzék a szociális kedvezmé­nyeket, tegyenek igazságot ezen a téren. A dolgozó parasztság jogos kérésére sok helyen máris megkezdték a felülvizsgálást, hogy csak azok részesüljenek öregség, vagy munkaképtelen­ség miatt kedvezményben, akik valóban megérdemlik. A felülvizsgálatnak máris mutatkozik eredménye. Több olyan gazdától megvonták a kedvezményt, akinek munka­képes családtagjai vannak, vagy ahol az öregekre íratták a földet, hogy kedvezményt kapjanak, közben meg a fiata­lok dolgozták azt. Még sem lehetünk megelé­gedve, véglegesen igazságot kell tenni a szociális kedvez­mények körül. Minél gyorsab­ban, mert a cséplés befejezése után nagyon nehéz lesz a hibát helyrehozni. A helyi tanácsok­hoz, a begyűjtési hivatalokhoz fordulunk most; minél gyor­sabban tegyenek eleget a dol­gozó parasztok kérésének, ren­dezzék igazságosan a beadási kedvezményeket, A szövetkezet jó munkáját követik az egyénileg dolgozók is A tarnamérai Alkotmány termelőszövetkezet dolgozói az aratási munkákat határidő előtt két nappal befejezték. Ezekben a munkákban nagy segítséget adott Haraszti Já­nos elnök és Fülöp János tsz- tag, az aratógép kezelője. A csoport tagjai elcsépelték már a borsót, és lencsét is, lencse­termésük 450 kiló katasztrális holdanként. A szövetkezet legfontosabb feladata most már a tarlóhán­tásban tapasztalható lemara­dást behozni. XXlOOOOOOOOOOOOOOOOOaXMOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOClOOOOOOOCOOOOOOOCXCOOOOC JOOCOOOOOOOOO A község dolgozóinak példát mutat Molnár István kilenc- holdas dolgozó is, aki termé­nyének elcséplése után a gép alól teljesítette beadását. Idős Lőrinc Ernő és Párt Lajos pe­dig a több termés érdekében kukorica pótbeporzást végzett. Egyik legjobb traktorosunk Hegedűs Szilárd, aki meg­értve a tarlóhántás fontossá­gát, éjjel ezt a munkát végzi. A többi traktoros, közöttük Pap László is róla vegyen pél­dát. Katona Béla agronómus Egercseh i tapasztó, la tok p ÁR NAPJA olvastam egy fiatal rhagyar író cikkét a Szabad Népben. Ar­ról írt, hogy épülő szép ha­zánkban van egy tekintélyes dolgozó réteg, amely «az éle­tet majdnem kizárólag a ke­nyéren, húson, cipőn, fröcs- csön éli» és e rétegbe tartozó emberek úgy gondolkoznak, szeretnek, ö. ülnek, mint tíz évvel ezelőtt. Nem szíve­sen olvasnak újságot, nem is­merik eléggé új művészetün­ket, valahogy a régi és új er­kölcsi határvonalon élnek. Az anyagiakat illetően azonban rendkívül józanok és ezen ke­resztül ítélnek. Ha réglátott ismerőssel találkozunk, az első kérdések között ott van, hogy hol dolgozol és mennyi a kereseted. A termelőmunka bármely posztján álló dol­gozó azt szeretné, ha minél többet keresne és holnap job­ban élhetne, mint tegnap. Az egyes ember élete azonban az esetek nagy többségében kö­zösséghez kötött. Egy üzem, vállalat munkása csak úgy kereshet többet, ha az üzem egésze jól dolgozik, maradék­talanul teljesíti tervét. AZ EGERCSEHI bányaüzem tervét 74 százalékban teljesí­tette és ez azt jelenti, hogy a bányászok 26 száza­lékkal kevesebb jövedelem­hez jutottak, mint akkor, ami­kor az üzem 100 százalékra teljesítette tervét. Az ilyen eset szüli az elégedetlenséget, a panaszt. Egercsehiben a bá­nyászok elégedetlenek, több szenet akarnak adni az ország­nak és ezen keresztül maga­sabb életszínvonalat biztosí­tani családjuknak. Nagymé­retű plakát kérdezi az első számú aknánál: «Szeretnénk megkérdezni a műszaki veze­tőket, meddig tűrik még a 74 százalékos tervteljesítést.» Ez az első, ami az ember sze­mébe ötlik. A bányászok job­ban akarnak dolgozni és res- telik a lemaradást. A szakem­ber szeme és hozzáértése kel­lene ahhoz, hogy a gátló kö­rülményeket számba vegye. A bányamunkához alig értő em­ber szétnéz csupán és egy-két dolgot lát meg, talán nem is a legjelentősebbet. Egy éjjeli műszak nyolc órája azonban sok megfigyelésre ad alkal­mat. íme néhány ezekből. \ Z AKNÁNÁL LEVŐ irodahelyiségek elé csi­nos kis virágoskertet képzelt valaki. A képzelet át is ment a gyakorlatba és ott van a vi­rágosáért. Sajnos — biztosan sokan — tisztviselők és dolgo­zók útjukat a virágoskerten ke­resztül «megrövidítik» és volt virág, nincs virág, letaposták. Az iroda, ahol jelenleg Ne­mesházi Antal főaknász ül az asztal mellett, alapos takarí­tásra szorul. A falon felirat, csak következtetéssel lehet megtudni, hogy mit akar mon­dani. «Munkaversennyel a több termelésért.» Betűk hiá­nyoznak a szövegből. Más be­tűk elfordultak, fejjel lefelé és senki sem igazította meg ezeket ki tudja, mióta. Az iroda dolgozóinak pedig lenne erre ideje — ezt a munkások mondják, csak akarni kellene. Kevesebbet, illetve rövidebb időre kellene beülni és inni a vendéglőben, vagy talán az sem lenne rossz, ha egy ilyen «találka» helyett rendbehoz­nák azokat a helyiségeket, ahol dolgoznak. Lehet, hogy a letaposott virágoskertnek, a „foghíjas“ feliratnak semmi köze sincs a termeléshez, mci* kell ezt mégis gondolni, mert ilyenből is ítélnek a dolgozók, TJEDTEN kapaszkodik meg 1 a fogantyúban a járatlan ember, amint a kosár suhan a mélybe, 300 méterre a föld gyomrába. Ez a mélység azon­ban nem szakít el a külvilág­tól. A járatok felé és felszínre telefon vezet. Jó dolog a jó ... A diszpécser szobájában az ügyeletes a készülék előtt áll és bosszúsan csattintgatja vissza a számozással ellátott kis lemezkéket a készüléken. Ezeknek akkor kellene lees­niük, ha a vonal túlsó végén valaki csenget. Ezt azonban nem várja meg, leesik anél­kül is. Az ügyeletes mit tehet mást, visszanyomja egyszer- kétszer és ha nem ragad meg, akkor két-három lemezen is rajta tartja az ujját... Nemes­házi elvtárs hiába hívja vala­melyik munkahelyet, nem je­lentkezik. Később láthattam, hogy a frontokra is hiába hív­ják a diszpécsert, rossz a vo­nal. Ez pedig nagyon megbosz- szulja magát, hiszen sokszor egy munkást kell elszalasztani va­lamiért, lehet, hogy ez sem tartozik a többtermelés kér­déséhez, de nagy a gyanúm, jobban, könnyebben menne a munka, a hibák kijavítása, ha jó volna a telefon. DOHOG A FÖLD mélye, a szivattyúház gépei teljes erővel működnek. Gépesítve van szinte minden munkafolya­mat. Villanygépek szívják a vizet, sodorják tova a gumi- szalagon a szenet. Néha el is romlanak és ilyenkor sürgő­sen javítani kell. Erre jó a földalatti műhely. Előtte most is ott áll javító kezekre váró néhány villa nymotor. Arra várnak, hogy az egyik elvtárs megjavítsa a vekkerórát, amely ott van előtte szétszed­ve az íróasztalon. Miért előzi meg az órajavítás a villany­motorét? Jobban kell a vek­keróra, mint a gép valamelyik kaparószalaghoz? p DDIG IS tiszteltem a bá- nyászokat és ezután még a kalapom is megeme­lem, ha meglátom a kemény I bőrsapkát. Kétrét görbedve, hasonfekve kell gyakran dol- gozniok. Izzadnak, belepi őket a szénpor. Itt kucorgunk együtt Tóth sövényi Sándor öreg és B. Nagy János fiatal bányásszal a fronton éá in­nánk egy pohár vizet. A vizes azonban elakadhatott valahol, még nem jutott ide, a front végére. Nem is igen jut, mert kannájából mire ideér, kifo­lyik a víz. Lyukas és hiába siet vele, félig hozza, pedig tele is kevés lenne. Kis dolog ez, de bosszantó. Két perc munka, 50 fillér anyag és nem folyna. Észre kell az ilyet is venni, mert aki a kenyéren és húson éli az életet, az a vízen is méri. Lassan véget ért az éjjeli műszak. A vágatokon, eresz­kéken az akna felé tartunk. Hatalmas dolog ez a bánya! Ügy kellene itt mindennek menni, mint a legprecízebb műszernek. Ütközben itt is, ott is látni álldogáló, bosszús embert. Félórája nem jön üres csille.. ; Elszakadt a gumiszalag, várni kell... Mű­szakiakat keresnek :.. Nem jön idejében a faanyag... Meg kell gyorsítani a hiba­javítás munkáját, ez mind­nyájunk érdeke. Ezzel meg­nőne a dolgozó munkakedve és az egercsehi bányaüzem búcsút mondhatna mindörökre a 74 százaléknak. Kis dolgok ezek, egy éjszaka megfigyelt soir apróságából néhány mo­zaik. Aki leírta őket, jószán­dékkal írta, jószándékú em­bereknek. Nagy Sándor A füzesabonyi járásban legtöbb a gabonabeadási hátralékos A csépléssel egyidőben meg­kezdődött a gabonabeadás tel­jesítése is. Néhány járásunk­ban azonban már a kezdeti Járás Hatvani Gyöngyösi Hevesi Egri Pétervásárai Füzesabonyi időben igen sok a hátralékos, s éppen ezért a járások ver­senyét a hátralékosok arány- száma szerint értékeljük. Begyűjtési megb. Rácz Ernő Polgár István Paparó József Maruzs János Kiss Lőrinc Molnár György Tanácselnök Habéra Béla Cseres János Orosz Miklós t Szepesi Györgyné Détár István Kelemen János Amíg a szülők dolgoznak... A nyári mezőgazdasági munkákkal elfoglalt szülők nyugodtan dolgozhatnak kint a földeken, gyermekeik jó helyen, szakszerű felügyelet mellett nyugodtan játszanak a napköziotthonokban. Me­gyénk területén az 54 állandó és 51 idény napköziotthonban 4460 gyermek van elhelyezve. Havi 40 forintos térítés elle­nében napi háromszori étke­zést kapnak. Népi államunk mindent megtesz, hogy a me­zőgazdasági dolgozók gyerme­kei biztos helyen legyenek, míg szüleik az ország kenye­réért dolgoznak* Képek a hősi munkáról Pihenő. Morvái András pihenteti lovát, a 60. kocsi búzát viszi már a szérűre. Sipos János nagyrédei kisparaszt nagy gonddal rakja asztag- ját, hogy ezzel is könnyítse a cséplők munkáját. Az egri baktaiúti szérűn csépelt Borbás Kálmán és Bukuli Sándor. Vidáman viszik a begyüjtőhelyre és haza a terményt, nem nehéz teljesíteni a beadást, egy holdról kereken 10 mázsa tavaszi árpát takarítottak be. Serényen folyik a cséplés a nagyrédei közös szérűn. A szor­galomnak teli zsák a gyümölcse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom