Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-01 / 60. szám

1954 augusztus 1. vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Eredményes munkát végez az apci új üzem (Tudósítónktól.) LAPUNK egyik számában már hírt adtunk arról, hogy január elején Apcon új üzem létesült, amely a minőségi acélhoz gyártja a finom ötvö­zeteket. Az üzem népgazdasági jelentősége az, hogy termelvé- nyeivel jelentős mértékben csökkenti a külföldi ötvözetek behozatalát. Ilyen üzem csak egy van hazánkban. A napokban ismét ellátogat­tunk ide, megnézni, hogyan fejlődött első látogatásunk óta. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy féléves fennállása óta igen szép eredményt ért el, a tervteljesítés, az önköltség- csökkentés. a minőség javítása és a munkavédelem terén. Ahogy belépünk az üzembe, először a gumiszalag-rakodók védőálarca tűnik fel, ami a dolgozók tüdejét védi a fém­gáz és a nehéz fémpor káros hatásától. Ugyanebből a cél­ból két nagy szellőzőablakot is vágtak a falon, hogy a hu­zat segítségével biztosítsák a friss levegő áramlását. Jelen­leg folyamatban van a nagy­teljesítményű szívó-ventilátor beépítése az üzem legporosabb helyén, a gumiszalag-rakodó felett. Mikor először jártunk itt, akkor a három tonna sú­lyú füsttégelyek kiborítása is kézierővel történt, most ez gombnyomásos daru segítségé­vel történik. Megkönnyítették a legnehezebb munkafolyama­tokat is. Míg korábban a le­gyártott ötvözeteket öt-hat ember zúzta szét, most, egy I ember végzi az 1000 kilogram- [ mos vasgolyó segítségével, melyet motorral huzatnak fel és ráejtik az ötvözetre. így sokkal könnyebb és gyorsabb is. SOKAT JAVULT a munka­védelem. Az üzemi konyha na­ponta 60—65 ebédet készít, amely ízletessége mellett olcsó is. Könyvtára is van már az üzemnek, igaz, hogy ez még kicsi, de az üzemi bizottság állandóan fejleszti a könyv­állományt. A napokban a bu­dapesti egészségügyi központ röntgennel vizsgálta meg az üzem dolgozóit. Az önköltségcsökkentés terén is számottevő az eredmény. Az első félévben a csökkentés hat­nyolc százalékos volt. A na­pokban szerelték be a nagytel­jesítményű forgódobos kemen­cét, mellyel negyedévenként további 100.000 forintot takarí­tanak meg. Ezt a kemencét porkamrával is ellátták, — kamra nélkül a kemencében lévő anyag 15 százaléka, amely megközelíti a porszemfinomsá­got, a kéményen át eddig elve­szett. Most árveszteséget e por- kamra segítségével hat-hét szá­zalékra tudják csökkenteni. A tervteljesítéssel sincs hiba. Az üzem félévi tervét június 12-én teljesítette és minden havi termelése állandóan fel­felé ível. Áprilisban 110.2, má­jusban 116, júniusban már 120 százalék volt a tervteljesítés. Mindez a gyár egész kollektí­vájának a budapesti és a zagy­varónai mérnökök és techniku­sok jó munkáját dicséri. SZÉPÍTI az eredményeket az is, hogy az öntvények mi­nősége állandóan javul. Hor­váth Rezső és Horváth Károly mérnökök nemrég Diósgyőr­ben, a felhasználási helyen ta­nulmányozták öntvényeik mi­nőségét. A diósgyőriek meg voltak elégedve. A ferrovolf- ramm ötvözetben a mangánt, mint szennyező anyagot sike­rült két százalékról 0.3 száza­lékra leszorítani. Ez jóval ke­vesebb, mint a külföldről be­hozott ötvözet mangántartalma. Most azon kísérleteznek, hogy az 1.2 százalékos sziliciumtar- talmát csökkentsék le hasonló­képpen. Folynak itt másirá­nyú kísérletek is új gyártási termékek bevezetésére. Siker­rel végződött a ferroditán kí­sérletezése, melynek termelé­sét a harmadik negyedévben megkezdik. Szintén sikeres be­fejezés előtt áll a ferrokróm gyártásának kísérletezése, me­lyet a negyedik negyedévben kezdenek termelni. Mindezek egy célt szolgálnak: hazai anyagból olyan terméket létre­hozni, amelyet eddig külföldről kellett beszereznünk. A hazai urkuti, kővágóörsi ércből és kvarcból olcsóbb és jobb ötvö­zetet gyártanak a külföldinél. Tapasztalataink, az üzem dol­gozóinak munkaszeretete és eddigi szép eredményei azt bi­zonyítják, hogy az apci ötvö­zetet gyártó üzem eleget tesz népgazdaságunk, a diósgyőri és a csepeli kohászok várako­zásainak. Sárközi Miklós AKIRE BÜSZKÉK VAGYUNK Banus János, a Petőfi altáró kiváló frontmestere jó munká­jával segíti, hogy több és jobb minőségű szenet adjon az altáró. Gj'öngyössol] moson gcpalól kerü! a begyüjtiihclyre a gabona Július 17-én Gyöngyössoly- moson is megkezdték az ara­tást. Alig néhány nap telt el és Nagy János, Patkós Ferenc, Tóth Ignác máris jelentették, hogy befejezték az aratást. Ara­tás után megkezdődött a hordás és a cséplés. A cséplőcsapatot a termelőcsoport tagjaiból alakí­tották, akik még vasárnap is csépeltek, hogy minél előbb zsákokba legyen a gabona. Dolgozóink a cséplőtől egye­nesen a begyüjtőhelyre szállítják az államnak járó gabonát. Jó gabona begyűjtéssel készül megyénk augusztus 20-ra Zöldéi a másodvetésű kukorica - kétszeres jövedelmet hoz a komp ölti Új Barázda tsz-nek Heves megye termelőszövet­kezetei és az egyénileg dolgo­zó parasztjai lelkesen csatla­koznak a begyűjtési verseny­hez. Eddig harminc község, nyolcvan termelőszövetkezet és csaknem 3000 dolgozó paraszt tett fogadalmat, hogy augusz­tus 20-ra egészévi gabonabe­adási kötelezettségét teljesíti. Ezt a vállalást már eddig is so­kan teljesítették, A cséplés még alig néhány napja tart, máris 10.000 mázsa kenyérgabonát és 5000 mazsa takarmánygabonát adtak át az államnak. A be­adásra párosverseny is serkenti a dolgozó parasztokat. Tisza- nánán a termelőszövetkezetek is felújították hagyományos be­gyűjtési versenyüket. A Petőfi tsz elsőnek vitt a begyüjtőhely­re 247 mázsa búzát és 88 má­zsa árpát. A hír hallatára a Vörös Csillag tsz is még aznap teljesítette beadási kötelezett­ségének háromnegyed részét. Kömlő szövetkezeti községben a Kossuth tsz kezdeményezésé­re megfogadták, hogy a hét vé­gére egyetlen hátralékos sem lesz a faluban. A Kossuth tsz tagjai eddig 300 mázsa gabo nát vittek a begyüjtőhelyre, s példájukat már négy termelő­szövetkezet és 60 egyénileg dol­gozó paraszt követte. A beadás gyors teljesítésére ösztönzi a dolgozó parasztokat a gyorsbeadási prémium is. A példásan teljesítő termelőszö­vetkezetek és egyénileg dolgo­zó parasztok között eddig több mint 30.000 forint jutalmat osztottak ki. A Kál felé vezető országút mentén néhányszáz méternyire Kompolt községtől sok utazó megáll s gyönyörködve nézi a kompolti Uj barázda tsz föld­jét, melyen szép sorokban zöl­déi a nyolc-tíz centiméter ma­gas másodvetésű kukorica. A környéken kevés ilyen látni­való akad. A komooltink igyekeztek idejében elvégez­ni a másodvetést, nauyrésze van ebben a káli gépállo­másnak is, mert késlekedés nélkü’ rendelkezésére bocsá­totta a gépeket Közvetle­nül az aratás után műtrá­gyát szórtak a tarlóra, s az aratást követő estén be is szán­tották, másnap reggel géppel vetették el a rövid tenyészide­jű kukoricát. Az egész munka- folyamatot gépesítették, a tsz tagságának jóformán hozzá sem kellett nyúlni s máris a földben volt a kukorica. Ezévben kétszeres jövedel­met hoz a négyholdas tábla, melyről idejében learatták az ősziárpát s most remény van rá, hogy a második termés is jól sikerül, hiszen a szépen fejlődő kukoricának lesz ide­je beérni Ezen a földterüle­ten átlagos termést számolva is nyolc disznó meghizlalásá hoz szükséges kukorica terem s ha nem hallgatnak az agro- nómusok tanácsára, ez a jö­vedelem is kárbaveszett volna ugyanúgy, mint azoknál a szö­vetkezeteknél, ahol félnek a másodvetéstől, s kihasználat Iámul hagyják a learatott táb­lákat. Megyénk befejezte az aratást Az őszi-, tavasziárpa és a búza aratása július 29-én be­fejeződött megyénkben. Sok helyen a borsó- és kölesfélé­ket is elgépelték. Hátra van még a zab vágása, amely me­gyénkben elszórtan közel 2500 holdon áll még, legtöbb ebből a pétervására? és az egri já­rásban van. Néhány nap és ezzel a munkával is végez­tünk, teljes erőnket a cséplés, tarlóhántás és a másodvetés szolgálatába állíthatjuk. /I s afjranównus tanácsai ja: Ne mulasszuk el a nyári kapálást mert igen nagy jelentősége van Kemény küzdelmet vivunk a mezőgazdaságban. Legfonto­sabb feladatunk, hogy a kö­vetkező „új“-ig biztosítsuk bőségben kenyerünket. A fe­hér kenyér jobban esik, ha szalonna, vagy kolbász is van mellette, ezért az állati termé­ke!: növelése érdekében jó ter­méseredményeket kell elér­nünk a kapásnövényekben is. Még az aratás-cséplés ideje alatt sem szabad elfelejtkez­nünk a növényápolásról, mert esős időben még gyorsabban elgazosodik. Nem szabad el­mulasztanunk a negyedik ka­pálást és augusztusban a gazo­ló kapálást. A gabonafélék nagyrésze tö­ve évben abba a földbe ke­rül, ahol most kapásnövénye­ket termeltünk. Ezért nem le­het a nyári kapálást elmulasz­tani, mert később kenyémö- vény-vetésünket borítja el a vadrepce és acat, s ezáltal gabonánk megritkul. A nyári kapálást nedves időben mélyen, száraz idő­ben sekélyen kell végezni. Napjainkban azért is szüksé­ges, hogy a gyomirtással egy­idejűleg szellőztessük a talajt, mert levegőtlen talajban kor­látozódik a növények táp­anyagfelvétele. A kukorica és napraforgó éppen virágzása idején jut kevés tápanyaghoz. Azért is igen fontos a nyári kapálás, mert elősegíti a talaj beéredését, könnyebb lesz vetőmagágyat készíteni. A ga­zoló nyári kapálás elvégzése cukorrépánál 5—6. burgonyá­nál 3—4, kukoricánál 1.5—2 mázsás terménytöbbletet ered­ményez. Ha megyénk minden termelője elvégzi. 4860 mázsa cukorral, 39.000 mázsa burgo­nyával, 84.000 mázsa kukorU cáva' termelünk többet és ez népgazdaságunk számára 29 millió forintot jelent. A cséplés ideje alatt a sár* jútakármányok betakarítása* majd később a silózás is meg­kezdődik. Az elmúlt évek be­bizonyították, hogy a silónak milyen nagy jelentősége van. mennyire növeli a tejhozamotj A jó gazda már most számí­tást tesz, melyik területen hagy maglucernát, magherét s a többi pillangóst, virágzása kezdetén levágja Takarmá­nyaink ilyenkor leggazdagab­bak tápanyagban. Készítsünk minél több zöldsilót. hiszen az ázott pillangós takarmá­nyokat. fűféléket, konyhakerti hulladékokat, csalamádét « felhasználhatjuk. A silózásra szánt csalamá­dét címerhányás után 2—3 hétre vágjuk le, a kukorica­szálat pedig törés után azon- n-., mert ha nyomban nem silózzuk, 8—10 napos késés i* 15—20 százalék tápanyagvesz­teséget jelent. Az idejében betakarított és jól silózott ta­karmány még a jól táplált fe­jősteheneknél is 2—3 literes tejhozamemelkedést eredmé­nyez. Megyénk valamennyi agro- r.ómusa már most hívja fel a termelőszövetkezetek figyel­mét a nyári kapálásra, a téli takarmányszükséglet biztosí­tására. Ismertessék az egyéni termelőkkel is az állatok ta­karmányozásának legjobb módszereit. Több abrak és szálastakarmány etetésével több tej, zsír és hús lesz a gazdáknak. STRUMPF LÁSZLÓ megyei főagronómus rxxxyTnrtcrrKrYvyysaaœrtccac&xxrœxxxeoccocotxxiCGCCKicoa&xxxcoacccexxittrxxttxYrtttrrrrvrs™,—- -------r.r», ■ ,rr,. G YURKÓ GÉZA: ^ EGYSZERŰ ÉRVELÉS A NAPOKBAN Petőfibá- nyán jártam, ezen az" Új, mo­dem bányatelepülésen, hogy hírt adjuk : lesz-e több szén, ott állnak-e a gáton a kon­gresszusi verseny hősei. Hogy mégsem erről írok? — látszó­lag apró, jelentéktelen dolog volt az oka. De néha ezek az apró, jelentéktelen dolgok ha­talmas fákká terebélyesednek és eltakarják az éltető napot. S ahová nem jut el a nap, ott kivirágzik a penész, a nyirok, ott nyüzsögni kezdenek éle­tünk férgei. S ez nem jó dolog. A rózsái IX-es akna párt­irodáján történt. Ott ültem Fe­kete elvtárssal, a kopaszodó, mozgékony, igen értelmes te­kintetű párttitkárral szemben, aki p- naszkodott.. : panasz­kodott megállás nélkül. És sokban, nagyon sokfcnn igaza volt, de egyben nem. Igaza volt, hogy helytelen: nincs mo­zi, kultúrház Rózsaszentmár- tonban, hogy 1952 óta épül­nek, csak éppen nem készül­nek el a bányászlakások, hogy nem jó a kenyérellátás, hogy szűk, kicsi az italbolt, — iga­za volt. De egyben nem! „Hát most mondd meg — tárta szét a karját — mivel agitáljunk, mivel érveljünk, amikor itt jó­formán semmi nem épült az utóbbi időben?” Ebben nem volt igaza! Engedje meg Fekete elvtárs, hogy segítsek, hogy elmondjak egy történetet, amelynek sze­replőjét talán jobban is isme­ri, mint én. Az illető maga mondta ezt el nekem, én csak leírtam. ; s ♦ — LATJA Kokál bácsi? Már megint pakkal mentek be Vargához és üres kézzel jöt­tek ki. A fene az ilyen talp- nyalókat — suhintott dühösen a levegőbe Nagy János. Hogy nem sül le a képükről a bőr?, de meg is kapják a jó helyet mindig. — Buta emberek azok. Jani fiam, nagyon buták. Nincs bennük bányászöntudat. Má­sokban megedzette, belőlük kitaposta az élet, — magyaráz­ta csendesen Kokál bácsi. — Ezek a rothadt kapitalisták még a bányászember lelkét is elnyomorítják. Odasenéz, majd felvirrad egyszer nekünk is, liba-, disznókóstoló nélkül is. SÄNDI SÁNDOR valóban üres kézzel jött ki Varga, a főbányamester irodájából, s felvágott orral — mint aki tudja, hogy erő van mögötte: otthon a négy hold föld termé­se, amelyből mindig juthat Vargának, itt meg éppen ő, a főbányamester — topogott el Nagyék mellett. A bányászok többsége sehogysem szívlelte Sándit, de még csapatát sem. „Nem csákánnyal, de libanyak­kal keresik ezek a kenyerü­ket“ mondták róluk nem egy­szer. De az öregedő vájárt, aki egyébként jó szakmunkás lett volna, ez mit sem zavarta. — Az anyád... — sziszegte foga alatt Nagy, aztán sercin- tett egyet a levegőben, és le­hajolt a sínért. A csillék sí­néit maguknak kellett a nap­világról levinni a bányába. Nem is rövid az út, nem is könnyű a sín, — dehát így kel­lett annak lenni. Nagy János és csapata megindult lefelé, vállukon ott imbolygott a vas­sín, mentek a műszakra. — Tudod, komám — fordult egy alacsony kis vájárhoz Nagy — ha mindenütt ilyes­fajta emberek élnének, mint ez a ta’pnyaló, no meg ez a kastélybaszorult Varga fő­bányamester, hát isten bizony, elmenne az ember kedve az élettől... — Pedig sok ilyen van ma­napság — bólintott rá amaz. A bányamester iránti gyű­löletnek meg volt minden alapja. Ez a hízásnak indult, ötvenes forma ember nemcsak a bányművelésnek, de az em­bertelenségnek is nagy szak­értője. Róla hírlett az a tör­ténet, hogy orvoshoz kérezke- dett az egyik vájár, mert rá­dőlt a csille, s hiába mutatta a rettenetesen felduzzadt lá­bát, visszazavarta a bányába: „Nem kiaosszony kódunk, ha­nem dolgozunk. Háború van, tessék ezt tudomásul venni.“ S amikor a bányász az irodától vagv tíz méterre, fájdalmas kiáltással összeesett, vállrán­dítva megjegyezte: „Aki így tud ordítani, dolgozzon csak fele ennyire, már elég.“ MEGKEZDŐDÖTT a napi munka. Acso'ás, csillefektetés, meddőzés. Nagy csapata kez­dett már mindent elfelejteni, amikor egyszer csak Sándi toppant oda. — Te, Nagy Jani, adjál már nekem sínt, kellene a csillénk alá. — Hogy én-e? Egy fenét, miért nem hoztál magaddal? — Miért? Mert elfelejtettem, no, adjad csak azt a sínt! — Nem adom, menjél ki ér­te, ha elfelejtetted ... — azzal hátat is fordított Sándinak. Sándit elöntötte a pulyka­méreg. „A fene ebbe a tak- nyosba, de nagyra van magá­val. No majd ellátom a baját.“ S elrohant a bányatelefonhoz. Nem telt bele tíz perc sem, hivatták (Nagyot a telefonhoz, Varga volt a másik végén. — Maga az Nagy? Miért akadályozza a munkát? Azon­nal adjon sínt a Sándi-csapat- nak. — Nem adhatok, mert ne­künk is kell, miért nem hoz­tak magukkal? — horkant vissza Nagy. — Micsoda? Mi az, hogy nem ad? Parancsolom, hogy adjon! Érti? — Nem adunk. Érti! — ordí­tott vissza dühösen Nagy, s odavágta a telefont, hogy csak úgy csattant. Dühét nyeldes- ve ment vissza munkahelyére. ,.Az anyja úristenit ennek a piszok Vargának. Méghogy: parancsolom. Ez a banda- vezér már parancsolgat Is. Hol­nap már majd a talpát kell simogatni, csókolgatni. Ott döglik a kastélyában, mikor nekem sokszor annyim sincs, hogy jól megetessem a gyere­ket. Hogy az a magasságos ... A TÖBBIEK hallgattak. Hadd fújja ki a dühét, meg aztán igaza is van. Ez az öre­gedő fóka napról napra disz­nóbb lesz már az emberekkel. Dolgoztak hát tovább, egyre jobban beletemetkezve a mun­kába. Lapátolták a nyirkos meddőt, szakadt róluk a verí­ték, de úgy villantak a lapá­tok, mint ezüstös ha.ak a hű­vös vízben. — Te Jani! Jön a Varga ... — súgta oda váratlanul az egyik. — Jön? Jó helyre. Ha nem köszön, hányjátok csak tovább a meddőt, de úgy, hogy jus­son a pofájára is egy kevés. A csapat látszólag még job­ban elmerült a munkába. Var­ga megállt mögöttük, s a kö­vetkező pillanatban szemét, száját elöntötte a nyirkos, vi­zes föld. — Disznók! — üvöltötte el magát, ahogy a katonai pa­rancsnoktól tanulta. Még ak­kor sem álltok meg, ha idejön valaki? — Nagy hátranézett: — Ide? Ide nem jö senki, mert ha jön valaki, az köszön­ni szokott, márcsak azért is, hogy baj ne érje. így szól. ha jól tudom, a bányautasítás is. — Mit szemtelenkedsz? Tak- nyos! — fordította tegezésre a szót Varga. Te fogsz engem ki­oktatni, inkább arról beszélj, miért nem teljesítetted a pa­rancsomat. Mi van a sínnel? — Vegye tudomásul bánya­mester úr — kezdett fehéredni Nagy a visszafojtott méregtől — hogy amíg itt vagyok a bá­nyában. én döntök, hogy a magam szerszámával mit csi­nálok. Én, és nem maga. — Te piszok — kezdett ágas­kodni Varga — te szemét, k; rúglak a bányából. Pofázol itt velem, tudod ki vagyok én? Főbányamester úr. — így szó­líts. mert betöröm a képed. Betöröm és aztán kirúglak in­nen. — Az utóbbit megteheti, jo­gában áll, de äz előbbit nem ajánlom. — markolta meg a crákányt Nagy. A csapat né­mán állt körülötte, dermedt csend ülte meg az egész bá­nyát. — Hogv nem ajánlod? Ne­sze. te gazember, — vágott, de már csak a levegőbe Varga, mert Nagy idejében félre­hajolt. S a következő pillanat­ban hatan is csimpaszkodtak rajta, mert rettenetes ütésre emelkedett a csákány. Varga szinte eszétvesztve menekült hátra a vágaton. A csákány leesett Nagy lába elé és hegyes vége baleszúródott, jó mélyen a földbe ... * NAGY JÁNOS, ma kétsze­res sztahanovista Petőfibá- nyán. Megelégedett, csendes mosolyú, beszédes ember. Mert magelégedett hangon, megér­tőén és mosolyogva bánnak vele is. Ember lett, visszakap­ta igazi rangját: bányász — ember. Igaz, hogy legényszál­lás is kall, mozi is, sőt más is, mind több és több. Aki ez el­len van. az a nép ellen van. De van va'ami. amit nem le­het pénzzel megváltani, amit nem lehet megtervezni, be­ütemezni, — s ez az ember­ség. Erről sokat tudnak beszél­ni a rózsái bányászok is. S ez is aritációs érv. Sőt talán ez a legigazibb érv. mert tíz kerek esztendő adja meg a tartal­mát. így igaz ez Fekete eivtárg!

Next

/
Oldalképek
Tartalom