Népújság, 1954. július (51-59. szám)

1954-07-01 / 51. szám

1954 július Î. csütörtök. NÉPÚJSÁG 5 A hatvani Dózsa tsz figyelmébe : Érdemes juhtenyésztéssel foglalkozni Hőnapok óta foglalkoztatja a hatvani Dózsa tsz tagságát az a kérdés, hogy termelési viszonyaik között érdemes-e juhtenyésztéssel foglalkozni. Akadnak közöttük olyanok, akik azt mondják érdemes, akadnak sajnos nagyobb számban olyanok, akik azt mondják, nem érdemes, hiszen nincs elég legelő, épület és ember. Úgy látszik a tsz tagságát még az a tévhit vezeti, hogy a juhtenyésztésnek csak a napy- iterjedésű, rosszminőségű, . iás állatokkal nem értékesít­hető legelőkön van jelentősé­ge. Ha egy kissé gondolkoznak, rájönnek az ellenkezőjére, hi­szen éppen a juh az az állat­faj, amely a legváltozatosabb növénytermesztés következté­ben keletkezett esetleges lege­lőket legjobban értékesíti. Az ilyen „esetleges“ legelővel, mely a gazdaságban állandóan van, valamint a tsz tulajdoná­ban lévő 54 hold legelővel, és a téli juhlegelő létesítésével bőven akad a juhtenyészet ré­szére szükséges terület. Épület kérdésével kapcso­latban éppen a juhtenyésztés az, amely a legkevesebb és legigénytelenebb épületeket igényli. Nyugodtan mondhat­juk, hogy a juhtenyésztéshez a legkevesebb tőkebefektetés és gondozó személyzet szüksé­ges. Nagyobb baj az, hogy ma­ga a termelőszövetkezet veze­tősége nem ismeri, hogy meny­nyi és milyen ivarú és korú ju­hai vannak. Ezekután nem is lehet csodálkozni, hogy nem tudják fölmérni a juhtenyész­tés jelentőségét. A felmerült Fo Megyénk egyes részein a jég­verés károkat okozott. Olva­sóink kérésére tájékoztatjuk a károsultakat arról, hogyan fi­zeti az Állami Biztosító a kár­térítési összeget. A kártérítés területi beosz­tás szerint történik. A terme­lők az egyes jégvert növényfé­leségek után katasztrális hol­danként a következő kártérí­tési összeget kapják r II. Területi csoport: (egri, füzesabonyi, gyöngyösi, hevesi járás.) 1. Növénycsoport: Baltacim, csalamádé, csillagfürt, lucerna, vöröshere, zabosbükköny, zab, napraforgó, rozs, árpa: 500 fo­rint holdanként. 2. Növénycsoport: búza, ku­korica, takarmányrépa, bab, borsó, lencse, szója, csillagfürt- mag, bükkönymag, bíborhere- mag, lenmag, kenderkóró, len- kóró: 800 forint holdanként. 3. Növénycsoport: cukorrépa, kérdés tisztázására számszerű adatokkal próbálok rávilágíta­ni. A Dózsa tsz-nek jelenleg 83 anyája, 182 másféléves jerke- toklyója, 56 ürüje, 36 kosa és 97 ezévi születésű báránya van. Mielőtt a számszerű adatok rávilágításával foglalkoznék, meg kell említeni, hogy a tsz juhállományát államunktól kapta a Gyapjúbegyűjtő Vál­lalaton keresztül 1952-ben, majd 1953. évben, részben mint anyákat, részben mint bárányokat, 5 éves súlykilo- gramm-törlesztésre. A termelőszövetkezet juhá- szata a rossz takarmányozás, gondozás, ápolás ellenére is ebben az évben gyapjúból 41.041 Ft-ot, 96 bárányt és 1.785 mázsa trágyát jövedelme­zett. Ha a juhászatban 83 anyát fejtek volna, a jelenle­gi gomolya árak mellett, a tsz jövedelme 12.948 forinttal emelkedne. Ez évben a te­nyésztésre nem alkalmas egye- dek kiselejtezése folytán teljesíti az álammal szem­ben, még nem teljesített húsbeadási kötelezettségét. Az FM 18/a. 1954 számú rendelete alapján értékesítheti, vagy maga is levághatja a 27 kiselejtezett kost, ezenkívül eladhatja az 56' ürüt, sőt tel­jesíti ez az évre eső törlesz­tés hányadát. Mindezek után megmarad 200 fiatal anya és 97 bárány. A megmaradt 97 bárány közül a jerkékkel tudja teljesíteni a jövőévi törlesztés hányadát és az esetleges kiselejtezett anyá­kat pótolhatja. Az ürüket a Gyapjúbegyűjtő Vállalattal le­szerződve kilogrammonként 9 forinton felüli árért értékesít­heti. Vessünk számot a jövőre nézve, hogy a meglévő 200 anyától és 97 báránytól meny­nyi jövedelemre számíthat a termelőszövetkezet, ha a juh­állományát a jó gazda gondos­ságával takarmányozza, gon­dozza és ápolja. A jelenlegi árakat alapul véve: 200 anyá­tól 4 kg gyapjúval 28.800 fo­rintot, 97 báránytól, illetve toklyótól 3 kg gyapjúval, 9476 forintot, juhászatunk- ban a fejés bevezetésével nyert tejtermékek után 31.200 forintot bevételez, tehát összes pénzjövedelme 200 anya után 69.476 forint, 100 százalé­kos ellést számítva 200 bárányt és 1475 mázsa trágyát nyer. Ezek a számadatok tükrözik legjobban vissza, hogy való­ban érdemes juhtenyésztéssel foglalkozni, különösen, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a juh sokszor már más álattál nem értékesíthető takarmányok hasznosításával állítja elő a fentebb említett jövedelmet. Az adatok helyessége mel­lett tanúskodik az a körül­mény is, hogy megyénk terü­letén egyre több termelőszövet­kezet állítja be a juhtenyésze- tet. így igazgatóságunkon ke­resztül termelőszövetkezeteink ezideig 30 híján 1000 juhot vásároltak a pyapjúbegyűjtő Vállalattól ötéves súlykilo- gramm-törlesztésre. Azt hiszem, ha a hatvani Dózsa tsz tagjai számot vetnek a juhtenyésztés jövedelmével, akkor mindnyájan azt mond­ják, érdemes juhtenyésztéssel foglalkozni. Csipei László, Áll. Állattenyésztő Állomások megyei igazgatósága. \ Bóta komplex brigád vállalása A 63/5. Építőipari Vállalat­nál dolgozó Bóta komplex-bri­gád magáévá tette pártunk és kormányunk mezőgazdaság fejlesztésről szóló határozatát és a mezőgazdaság segítésére a következőket vállalják: az egri gépállomáson folyó építkezések alkalmával három ikerlakás és a pihenő épület kőműves mun­káit december 31 helyett 21-re elvégzik. A sztahanovista szin­tet minden hónapban elérik és azt továbbra is tartják. A bri­gádon belül igazolatlan mu­lasztás nem fordul elő. Csatla­koznak a gyorsfalazási moz­galomhoz és ennek segítségé­vel végzik el a 38-asnál ma­gasabb falazásokat. Százszáza­lékos minőségi munkát végez­nek és minden héten brigád­vezetői értekezletet tartanak. E szempontok alapján versenyre hívják a tröszthöz tartozó ösz- szes kőművest. Vállalásuk tel­jesítéséhez kérik a műszaki ve­zetőség nagyobbfokú támogatá­sát. Kolozsvári György ü. b. elnök HÍREK A HEVESMEGYEI MOZI­ÜZEMI VÁLLALAT jutalom­műsort állított össze a kon­gresszusi versenyben kitűnt Gyöngyössolymos község ré­szére. Megérdemelt jutalom­műsort kap a poroszlói állami gazdaság, a mezőszemerei és egerbaktai termelőszövetkezet is. „ Vasárnap, 27-én Mátrafü- reden nagyszámú közönség előtt sikerrel szerepelt a salgótarjáni Acélárugyár kultúrcsoportja. Műsorukban operettrészleteket adták elő. ?tosabb tudnivalók a jégkártérítésről repce, ricinus, burgonya: 1400 forint holdanként. 4. Növénycsoport: rizs, hagy­ma, káposzta, paradicsom, mák: 2000 forint holdanként. ,, Xfr. Tjerülcti csoport: (hat­vani járás) 1. növénycsoport 500 forint 2. növénycsoport 900 forint 3. növénycsoport 1600 forint 4. növénycsoport 2000 forint I. Területi csoport: (pétervá­sári járás, Eger város) 1. növénycsoport 500 forint 2. növénycsoport 700 forint 3. növénycsoport 1200 forint 4. növénycsoport 2000 forint Szőlőnél a kártérítési összeg: Pétervásári járás: 1650 Ft. Eger város, hatvani járás: 2250 Ft, Egri, füzesabonyi, gyöngyösi, hevesi járás: 2550 Ft, Gyümölcsösöknél a kártérí­tési összeg kát. holdanként 1500 forint. A feltüntetett !kártérítési ősz- szegek 100 százalékos jégkár esetére vonatkoznak;. Kisebb jégkárnál a kártérítési összeg arányos része jár. Dohány, fűszerpaprika és gyapot esetében a kártérítés nem előre meghatározott bizto­sítási összeg, hanem a tényle­ges terméshozam alapján álla­pítják meg. Az Állami Biztosító minden öt százalékot elérő vagy azon felüli jégkárt megtérít. Jégverés okozta kárát a ter­melő a tanácsnak az 1953. évi beadási könyv felmutatása mellett azonnal jelentse be. Ha a károsult a kárát legké­sőbb öt napon belül nem jelen, ti, kártérítési igénye elvész. A jégkárokat- az Állami Biz­tosító a károsodott növény be­érkezésétől számított 60 napon belül fizeti ki. A kiszántásos-zöldkárokat az Állami Biztosító legkésőbb a kárfelvételt követő 30 nap alatt kifizeti. Egyes növényeknél mint példáuL a szőlőnél, a dohány­nál, a tengerinél, a jégverés okozta kár mértékét — különö­sen a korai jégverés esetén — szakszerűen felbecsülni csak közvetlenül a kifejlődés, illet­ve beérés időpontjában lehet. Ezért ezeknek a károknak a végleges becslése csak későbbi időpontban, augusztus végén, szeptember elején történik. A károsultaknak a kármeg­állapítás ellen jogukban áll a jégkárrendezés befejezésétől számított 15 napon belül a ta­nácsnál felszólamlással élni. A kártérítéseket az Állami Biztosító a biztosítási díjakból fizeti. Mind a károsultaknak, mind azoknak a termelőknek, akiket a jégverés ezideig elke­rült, saját érdekük, hogy ha a biztosítási díjjal még hátralék­ban vannak, azt mielőbb meg­fizessék. Anyagtakarékosság a hatvani vasútállomáson (Tudósítónktól.) A KÖZPONTI VEZETŐSÉG kongresszusi beszámolója arra hívja fel a vasutas dolgozók figyelmét is, hogy nem elég a tervek teljesítése, nem eléged­hetünk meg azzal, hogy az egyre növekvő árumennyiséget eljuttassák rendeltetési helyé­re, munkájuk során a leg­teljesebb mértékben szem előtt kell tartaniok az önköltség- csökkentés elvét. A vasút önköltségi tervének megszabásánál a szállítási költségek szakadatlan leszorí­tása mellett mindig a főfel­adatból kell kiindulni: vas­utunknak minden árut és sze­méiyt balesetmentesen és pon­tosan kell rendeltetési helyére szállítania. Az olcsó szállításnak elő­feltétele a balesetmentes köz­lekedés. Ez a vasúti munka alapvető rendje és törvénye. Egy köz­lekedő vonattal történő bal­eset a személyi káron és a vonatforgalom korlátozásán kí­vül hatalmas anyagi károkkal is jár, igen sokszor százez­rekre rúg egy-egy baleset al­kalmával tönkrement mozdo­nyok. kocsik, berendezések ér­téke. A balesetmentes szolgá­lat feltétele az utasításszerű munka, a fegyelmezett, öntu­datos magatartás. Ezen a té­ren Hatvan állomás az elmúlt évek során jó munkát végzett. Ugyanakkor voltak időszakos megtorpanások is (például 1953 őszén). ÁLLANDÓSÍTANI kell a ne­velő és felvilágosító munkát az állomás dolgozói között, mindaddig, míg az utasítássze­rű, fegyelmezett munka vég­zése a dolgozók vérévé válik. Politikai kérdés is ez, mert még mindig találkozunk állo­másunk területén is olyan ha­mis nézetekkel, hogy amint nő a forgalom, úgy nőnek a bal­esetek, a kocsisérülések számai is. Pedig dolgozóink saját ma­guk láthatták, hogy például: 1953. évi felszabadulási mű­szakban, vagy most a kon­gresszusi verseny alatt egyet­len baleset sem fordult elő ál­lomásunk területén, s a kocsi­sérülések forintértéke is 0.07 forint értékről 0.05 forint ér­tékre csökkent le. Az önköltségcsökkentés egyik legfontosabb területe az anyaggal való takarékosság. A vasút az ország legnagyobb szénfogyasztója. Nem közöm­bös tehát egész népgazdasá­gunk számára, hogy mennyi szenet fogyaszt a MÁV. Ezen a téren is van a hatvani fű­tőháznak komoly sikere, hisz az elmúlt három hónapban is 1463 tonna szenet takarítottak meg a hatvani mozdonyveze­tők és fűtők. A széntakaré­kosság továbbfejlesztésének egyik legfőbb eszköze a gépek karbantartása, a túlsúlyos és az ötszázkilométeres mozgalom ápolása. És itt nagy segítséget tudnának adni a vontatásnak a forgalom dolgozói. A jelzőnél való feltartás csökkentésével, a „zöld út“ biztosításával, a vonatok minőségi összeállítá­sával, az 500 km-es kötött forduló biztosításával, a teher­vonatok menetrendszerű köz­lekedésével kell az állomás dolgozóinak hozzájárulniok a széncsata győzelméhez, a kon­gresszus határozatainak meg­valósításához. Ez utóbbi fel­tételhez szükséges a szállító­felek segítsége is. Az ötnapos berakási tervek maradéktalan teljesítése, különösen a szén­bányák részéről, döntően be­folyásolja ezeket a tényezőket. Ezen a területen is a kon­gresszusi verseny kiemelkedő eredményeket és hasznos ta­pasztalatokat adott. A vonatok minőségi összeállításában a verseny tartama alatt az el­múlt idők 75—80 százalékos teljesítményei helyett 90—96 százalékos eredményeket értek el az állomás dolgozói. A moz­donyok állomáson tartózkodá­sában pedig 140 százalékos csúcseredményt mutattak fel. Csökkentették a tolatási órák számát is, mert a fajlagos ko­csimozgatási időben 106 száza­lékos teljesítményt értek el. A mozdonyok állomáson tartóz­kodásában pedig 140 százalé­kos csúcseredményt mutat­tak fel. A túlsúlyos vo­natok indítása, a terhe­lési terv teljesítése a terv feszítése ellenére is javult ál­lomásunk területén. Különö­sen a kongresszusi műszak alatt volt kiváló teljesítmény. A vállalt tizenöt 3000 tonnás vonat helyett 24 túlsúlyos vo­natot állítottak össze a for­galmi dolgozók. A KONGRESSZUS határo­zatai nyomán a hatvani cso­mópont dolgozói a vasutas­nap és az alkotmány ünnepé­nek tiszteletére versenyre hív­ták ki az ország, valamennyi vasutas dolgozóját. Céljuk a ter­melékenység fokozása, a II. ne­gyedévi. illetve az I. félévi terv teljesítésén . túl az ön­költség csökkentése, a minő­ség javítása. Nem kétséges, hogy a dolgozó magyar nép, köztük a hatvani vasutas dol­gozók nagy örömmel és lelke­sedéssel követik a párt politi­káját és minden erejükkel küzdenek azért, hogy az eléjük tárt nagyszerű célkitűzések minél maradéktalanabbul meg­valósuljanak elnyerjék az él­üzem jelvényt, a SZOT és a minisztertanács vándorzászla­ját. Pogonyi Lajos MIIÔûAZDAUûI Hogyan védekezzünk a rizs kártevői ellen? Megyénk területén ebben az évben több mint 2600 hold rizs­vetés van. Nem közömbös te­hát — népgazdaságunk és a termelés érdekében, hogy er­ről a jelentékeny területről mi­lyen mennyiségű rizst takarí­tunk be. Az első árasztáson, egész kis terület kivételével, túl va­gyunk, s ha a késői kitavaszo­dás pár nappal ki is tolta a fej­lődést, legtöbb helyen máris időszerűvé vált a rizs gyomlá- lása. Ha a gyomlálást elmu­lasztjuk, ez a termésben igen jelentős kárt okozhat. Ameny- nyiben a rizs virágzása már elkezdődött, a gyomlálást fel­tétlenül be kell fejezni, hogy a rizsveteményünk tiszta és gyommentes legyen. A rizs ugyanis nem szereti, ha a vi­rágzás idején háborgatják. A virágzáskor szélcsendes, ragyo­gó napsütéses időre és nyuga­lomra van szüksége a növény­nek, hogy a magkötés kifogás­talan legyen. Minden termelő előtt isme­retes, hogy a rizst 2—2 és fél­szeres gabonatávolságra kes­keny sorokba vetjük. A gyom- láláskor a rizs között járunk, az iszapos, lágy talajba besüp­pedő lábunk alatt a rizs dúsan fejlett és a sorközöket is be­szövő gyökérzete könnyen sza­kad. Ezt a kártételt nem tud­juk elkerülni, de a fiatal nö­vény a legrövidebb idő alatt pótolni igyekszik és új gyöke­ret nevel. Minél idősebb a nö­vény, annál nehezebben viseli el a gyomlálás következmé­nyeit és ha a kártétel a virág­zás idejére esik, egész jelenté­keny terméskiesést okoz. Ezért kell a gyomlálást a virágzás előtti időre befejezni. Hogy a gyomok mily nagy kárt tehetnek, eleg megemlí­teni, hogy két szomszédos te­lep közül, melyeken azonos talajon megegyező talajelőké­szítés stb. mellett folyt a rizs­termesztés, az a telep, melyen a gyomlálást időben és mara­déktalanul végrehajtották, kh- ként 25 mázsa átlagtermést nyújtott, s ahol a gyomlálást csak elnagyolták, ott csak 11 mázsa termett holdanként. Jól végzett gyomlálás eredményét mutatta a múlt évben a be- senyszögi Lenin tszcs rizstele­pe, melyet mint kikapcsolásra javasolt telepet időben és há­romszor kigyomlálták, aminek következtében sikerült 17 má­zsás termést a múlt évben Is elérni, pedig az 1952. évben alig pár mázsa termett már csak rajta. Azt jól jegyezzük meg, hogy a rizstelepen a rizsen kívül minden más növény gyomnak számít, tehát minden gyomot irtsunk. A Magtermeltető Vállalat a kh-kénti 300 forint növényápo­lási előleget csak akkor folyó­sítja, ha már a gyomlálás meg­történt. A kártevők közül megemlí­tem még az úgynevezett rizs­szúnyog álcáját, mely a gyen­gén fejlődő rizsben tesz kárt. Ez ellen szellőztetéssel, illetve vízcserével védekezzünk, vala­mint halasítással, miután úgy a pontynak, mint a kárásznak kitűnő eledele. A régebbi és mélyfekvésű te­lepeknél előfordul még az úgy­nevezett páncéloshátú rovar, aminek kártétele leginkább ab­ban nyilvánul meg, hogy a vi­zet zavarosan tartja, és miután a rizs fejlődéséhez fény szük­séges, ezt akadályozza, tehát ez ellen is védekezni kell. Ez ab­ból áll, hogy vagy lecsapoljuk a telepet és pár óráig szellőz­tetjük, vagy ha valami oknál fogva, erre nincs mód, akkor használjuk a szovjet tudomány módszerét, mely szerint a le­csökkenteti vízre kh-ként 5—6 kg. porrá tört kékkövet szó­runk, amitől a rovar teljesen elpusztul, és utána rendes víz­állást biztosítunk. Ugyanezen kártétel ellen halasítással is vé­dekezhetünk. Sok kárt okozhat még a bé­kanyál is, amely ellen szintén porrá tört és homokkal össze­kevert rézgálic rászórásával védekezünk. Amennyiben csak kis mennyiségben van béka- nyál és rézgálic nem áll a termelő rendelkezésére, ez eset­ben a vízállóét meg kell c " ni ás a békanyálakat a gátak­ra legereblyézni. Végül előfordul, különösen szikes talajon, hogy a víz ká­ros anyagot old ki a talajból és barnább színű lesz. Ilyen­kor feltétlenül a leggyorsabbun vízcserét kell alkalmazni. A vízpótlást is gondosan vé­gezzük, és ha azt vennénk ész­re, hogy a meleg időben egyes táblákon, szakaszokon megrom­lott volna a víz, poshadt, mo- csárszagú lesz, haladéktalanul csapoljuk le és egy-kétnapi át- szellőztetés után friss, egész­séges vízzel cseréljük ki. Az agronómus egy napja (Tudósítónktól.) Több esetben láttam és ta­pasztaltam, hogy a pétervásári gépállomás agronólttusa7 "Îîe- zső János milyen tervszerűen dolgozik. Kora hajnalban el­indul és csak késő este jön ha­za a termelőszövetkezetekből, ahol egész nap irányít. Nézzük meg, hogyan dolgo­zott egyik napon, június 8-án. Reggel igen korán kelt, de egész éjjel nyugtalan volt, mert esett az eső. Reggel ko­rán kiment megnézni a megázott lucernát, szerencsé­re az eső nem okozott kárt, csak a rend volt kissé vizes. Ide munkaerő szükséges, for­gatni. szárítani a lucernát, de kapálni is kell, mert a sok ned­vesség nagyon megnövesztette a gyomokat. Megkereste az el­nök elvtársat s elmondta a ter­veit^ kapálással kapcsolatban. A kapálást a dé’i oldalon kell megkezdeni, ahol a föld homo­kos és nem ragad. Délután, ha jó napos idő lesz, lehet kezde­ni a lucerna forgatását, mert az már közben megszikkad. Nem felejtett el szólni a nö­vénytermesztési brigádvezető­nek sem, hogy a kapákat re­szeljék élesekre, mert a ned­ves talajon gondos munkát kíván a gyomok elvágása. Utána kerékpárra ült, a gép­állomásra ment megnézni, hogy elkészült-e már a házi­lag összeállított kaszálógép, mert a csoport tagságát a gépi munka alkalmazásával akar­ják tehermentesíteni. Az idei gépi munka dön­ti el a kukoricatermés, Il­letve a hízóállomány nagyságát is. Ebéd előtt még visszatért és két órán keresztül segített a kapálásban, délután a gazda­ság térképéhez szükséges ada­tokat gyűjtötte össze, hogy ez­zel is elkészüljön a legköze­lebbi agronómus-értekezletre. Közben a hosszú dombdülő két tábláján elvégezte a másodfo­kú szaporítási munkához szük­séges adatok összeszedését. Es­tefelé volt már, mikor beért az Alkotmány tsz-be, ahol éppen üres jászol előtt fejték a tehe­neket. Igen, mert nincs zöld­takarmány, a tehenek csak a legelőre vannak utalva s így kevesebb a tejhozam. Mindjárt megszületett benne a gondolat, hogy tarlóhántás után még ta­karmányt kell termelni, mert így naponta több mint 200 fo­rint bevételt jelentene, ha leg­alább négy literrel növelnék a fejési átlagot. A kapálók is megérkeztek, egész nap jól ment a munkájuk, igaz, hogy a szénaforgatás holnapra ma­rad, de ne<m baj, ha szárad még egy kissé. Ekkor ismer­tette az összegyűlt tagokkal és a brigádvezetőkkel a hol­napi nap terveit és bejelen­tette, hogy másnap kipróbál­ják a kapálógépet is. Dezső elvtárs munkájában csupán az a hiányosság, hogy a dolgozó parasztokkal nem foglalkozik eleget. Szükséges, hogy tapasztalatait, agrótech- nikai módszereit átadja szá­mukra is, hiszen mindannyian szívesen hallgatják értékes ta­nácsait. Az is szükséges, hogy a megyei főogranómustól több Í segítséget kapjon ő is és a já­rási főagronómus is. Bajzát Ignác

Next

/
Oldalképek
Tartalom