Népújság, 1954. július (51-59. szám)
1954-07-22 / 57. szám
1954 július 22, csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Munkások és dolgozó parasztok együttes harca az új kenyérért A munka lázában ég az egész ország. A nyári mező- gazdasági munkák idején megnövekedett feladatokkal kell megbirkózniok mezőgazdasági dolgozóinknak. Mindez fokozott helytállást igényel. Helytállást követel most Szigetköz lakóitól, Győr, Budapest, Kőbánya és Csepel munkásaitól, hős honvédeinktöl a megáradt Duna megfékezése, Heves megye dolgozóitól pedig saját munkájuk, a gyors és szenWeszteségnélküli aratás. Ezen a szokatlanul esős nyáron éjt-nappallá téve. hétköznap és vasárnap egvaránt aratnak megyénk mezőgazdasági dolgozói. A munkás- J paraszt szövetség újabb szép ' megnyilvánulását tapasztalhattuk megyeszerte az elmúlt vasárnapon, amikor mintegy 2000 munkás és hivatali dolgozó segített az aratásban. így vasárnap a korareggeli órákban csaknem 10.000 kaszás, marokszedő, aratógépek és kombájnok láttak hozzá a még lábon álló gabona levágásához. A vésőkhöz, kalapácsokhoz, a csákány nyeléhez, s a tolihoz szokott kezek most kaszát ragadtak és együttes erővel siettek keresztekbe rakni népünk kenyerét. Még a Galyatetőn üdülő munkások is — a pihenésnek búcsút mondva — Detkre siettek, hogy ott a termelő- szövetkezetnek segítsenek. A kommunisták itt is példát mutattak. A demjéni December 21. termelőszövetkezetben például Szecskó elvtárs az egerese hi bánya párttitkára volt az első kaszás és aratott a megyei tanács elnöke, Lendvai elvtárs is. A harc sikerrel végződött. À megye dolgozó parasztjai az ipari munkások segítségével közel 5000 holdról vágták le aznap a megérett gabonát. Ezzel már 80.000 hold gabona termését rakták keresztbe a inegye területén. Péntek délután szinte percenként csengett a telefon az egri városi pártbizottságon. Az egri üzemek és vállalatok vezetői egymás után jelentették be szándékukat; dolgozóik részt akarnak venni az aratásban. A Dohánygyárból 92, a Téglagyári Egyesüléstől 25, a Tatarozó Vállalattól 17, a Mezőkertől pedig 18 fő ajánlotta fel segítségét. Legtöbbjük vasárnap aratott, de voltak olyanok is, akik a szombati napot is ezzel töltötték. Eger város önkéntes aratói főleg a füzesabonyi járást segítették. A megyei párt-végrehajtóbizottság aratóbrigádja a mezőtár- kányi Győzelem termelőszövetkezet földién aratott 72 keresztet, a megyei tanács dolgozói pedig a besenyőtelki Honfoglalás termelőszövetkezetben arattak le mintegy kilenc holdra valót. A puszta- szikszói állami gazdaságban a fogházőrök és a Hevesmegyei Nyomda Vállalat dolgozói végeztek dicséretreméltó munkát A többi üzem sem maradt ám le ezek mögött. A Bútor.evár, a Finommechanikai Vállalat, az Uzemélelme- zés. az Állami Áruház, a Fi- nomszerelvénygyár, a SzeszA Gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat munkásai még év elején felajánlották segítségüket az adácsi Előre termelőszövetkezet tagságának. A téli hónapokban a mező- gazdasági gépek és felszerelések rendbehozásával nyújtottak segítséget. Most a legnaforgalmi Vállalat, a Belügyi Főosztály és a Cipész szövetkezet dolgozóinak áldozatkész, jó munkáját bizonyítják a learatott gabonatáblák. Nem beszélhetünk dicsérettel a MÉSZÖV és a 63/5-ös építőipari vállalat segítségéről, pedig egy kis jóakarattal ők is hozzájárulhattak volna a közös munkához. * A Datronáló üzemek most is eleget tettek kötelességüknek. A dohánygyáriak csoportja Egerszalókon és Egerszóláton segédkezett, a laka- tosárueváriak Novajon, a Téglagyári Egyesülés dolgozói pedig a kerecsendi Béke termelőszövetkezetben arattaK. gyobb munkaidőben a jövőévi kenyér veszteségnélküli betakarításánál szintén ott vannak á patronáló dolgozók. Kaszával a kezükben vasárnap 36 gyári munkás jelent meg a szövetkezet búzatábláján és mire este lett, több mint 10 holdat learattak. Hétfőn reggel újabb segítséget kértek a szövetkezet dolgozói. Telefonon jelentették a gyár vezetőségének, hogy megállt a cséplőgép és nem tudják megjavítani. A gyárból azonnal háromtagú gépjavítóbrigád érkezett a helyszínre és pár óra múlva ismét felbúgott a cséplőgép hangja. A hatvani járás bővelkedik nagyipari üzemekkel, mindamellett mező- gazdasága is fejlett. A népgazdaság eme két ágának kapcsolata igen egészséges a járáson belül. Megmutatkozott ez vasárnap is. Az apci fémgyár dolgozói az apci Békénél, a selypi cementgyáriak a kerekharaszti Békénél, a selypi Zsófia Malom munkásai Nagykökényesen arattak. A széncsaták petőfibányai hősei a lőrinci állami gazdaságban, az Erőmű munkásai a nagygombosi célgazdaságban, a hatvani vasutasok a csányi állami gazdaságban, a 'selvpj cukorgyáriak pedig a csányi Kossuth termelőszövetkezet gabonatábláin munkájukkal juttatták kifejezésre seaítőkészségüket. Az ecsédi Szabadság tsz-ben a rózsa- szentmártoni bányászok végeztek eredményes munkát. Erről a munkáról számolnak be Juhász Miklós elvtárs levelének következő sorai: „Mint a hangyák, úgv ’’'leptük a búzatáblát, suhogott a kasza, felhangzott a;' énekszó és egymásután, gombamódra nőttek a csomók. A termelő- csoport tagjai alig tudták kifejezésre juttatni örömüket. A ■gabonatábla mellett elhaladó ■egyénileg dolgozó parasztok ■hosszasan, elgondolkozva nézték a kollektív munka eredményességét. Mi, rózsái bányászok, lakatosok, kőművesek, asztalosok, raktári és irodai dolgozók büszkék vagyunk, hogy ebben a nemes ■munkában idejében mehettünk segíteni. Az aratás közben többször elhangzott közöttünk az, hogyha nagyobb ■darab kenyér áll rendelkezésünkre, mi is jobban tudjuk tervünket teljesíteni. Minden párt- és tömegszervezetnek ■hasonlóképpen ki kell venni részét ebből a munkából, s érezni kell dolgozó parasztságunknak, hogy nincs egyedül ebben a munkában. Mi ígérjük, hogy csoportunkat továbbra is megfelelően patronáljuk, mert tudjuk azt, hogy az ipari termelés növekedésének egyik legfontosabb esz- söze mindannyiunk kenyerének biztosítása.“ Mi újság Petőfibá nyári? Petőfibánya dolgozói július elején, az első harmadban másfél nappal maradtak le tervük teljesítésével. A lemaradás okáról Varga János, a bánya- vállalat főmérnöke , ezeket mondja: „Petőfibánya dolgozói ebben az évben sok sikert arattak már. Az I. félévben minden nap túlteljesítettük tervünket. s a kongresszusi versenyben behoztuk tavalyi lemaradásunkat. Július első harmadában azonban egyrészt a vihar okozta áramhiány miatt, de nem utolsósorban a munka- fegyelem lazulása miatt másfél nappal lemaradtunk tervünk teljesítésében. Nagyon sok falusi bányász semmibe veszi a munkafegyelmet, s minden engedély nélkül két- három napig nem jelenik meg munkahelyén. így a hóele ji adósságunk még mindig fennáll és mindent megteszünk annak érdekében, hogy új frontok megindításával, a munkafegyelem megszilárdításával a hó végére behozzuk a másfél napos lemaradást.“ Petőfibánya műszaki vezetői már valóra is váltották ígéretüket. Petőfi-altárón. a vállalat legnagyobb üzemében a i égi Xl-es frontot újra kezdték hazafelé való fejtéssel, mivel igy 30 százalék!;al több szenet tudnak kiadni naprmta. A rózsa- szen/tmártoni IX-c‘ — ben meg:ndítottáK a .et '.-- számú kétszámyú fi\ melyet szinten hazafelé utenek. A gyöngyösi XII-es aknaüzemben a hét elején szintén új front fejtésén kezdték meg a munkát. Most a bányászokon a sor — mondja Varga János főmérnök. A lemaradók, valamint a gyakori kimaradozók kövessék az élenjáró, a kommunista bányászok példáját, és az új frontok segítségével minden lehetőség megvan a lemaradás gyors behozására. Akik a párthatározatok megvalósításáért harcolnak il« Csordás József a hatvani MÁV-állomás kovácsa. MSZT- titkár. A kongresszusi verseny időszaka után is 128 százalékos munkát végez Idős Forgács Balázs a vered- pusztai állami gazdaság dolgozója. Munkáját 140 százalékra látja el ★ ★ ★ Képek megyénk életéből A néphadsereg harcosai segítik megyénk népét az aratásban * ★ ★ A nagyteleki állami gazdaságban az aratás gyors elvégzése mellett nem feledkeznek meg a növényápolásról sem. A Cserna-brigád a cukorrépát kapálja A meredeken emelkedő gyöngyösorosz! út egyik ága nagy, kőműves állványokkal ácsozott épü'ettömbbe torkollik: magas hegység derekán épül hazátok új büszkesége, a Gyön- gyösoroszi Ercelőkészítőmű. A szürke, malterral bevont, tetővel fedett üzemrészek azt bizonyítják, hogy az építkezést régebben megkezdték: a kétkerekű kocsik állandó habarcsszállítása, a kőművesek újabb ácsolatkészítése. falazása pedig annak a jele, hogy az építkezést még mindig nem fejezték be. A falakat növesztő, 6zépítgető munkások szorgalmasan dolgoznak, ki-ki a saját teendőit végzi. Es mégis az ércelőkészítő felépítésének határidejét már kétszer hosz- szabbitoÉák meg és a harmadik, az augusztus 1-i is veszélyben van. Ennek megértéséhez ismernünk kell az építkezés köze! kétéves történetét. Gyöngyösoroszitól nem mesz- sze nagy ércbánya fekszik, amelynek kibányászott termékéből az érc kiválasztása . hosszú ideje igen költséges és körülményes. Ennek a munkának a i'.ogköpinyítésére tervezték a v . í érc őkészítő felépítését. Nehéz, k rnoty feladat megoldására vállako,.'ak az építő dolgozd . hiszen nehézségek már 1952 öszér az építkezés megkezdés* 1 ..atkoztak. A geológ vizsg Vök szerint várt puha talaj bel,vett az alap elkészítésénél többfelé kemény kőzetet találtak amelyben a mélyítés lassabb: haladt. A téli hónapokra ké zitett bunker fala pedig beomlott megakadályozta a gvors. jól fizető inunkat. Rendbehozása köze1 három hónap eltolódást jelentett — már az első időben Sem csoda, hogy A laza munkafegyelem hátráltatja a Gyöngyösoroszi Ércelőkészitőmű (3 felépítését a dolgozók egyrésze kedvét veszítve, a koratavaszi hónapokban elhagyta az építkezést, s a munkás — különösen a segédmunkás létszám a szükségesnél is alacsonyabbra csökkent. Éppen akkor választottak úi munkahelyet, amikor az egyetlen ká- beld'aru is egyre gyakrabban vált használhatatlanná és a szállítás mind több munkáskezet követelt. A jói dolgozó, becsületes embereket — akik egyéni érdekeik me'lett az épület elkészítésének fontosságára is gondoltak — bántotta a munkáshiány, úgy fáft nekik, mintha saját házuk elkészítése forgott volna veszélyben. Azt már látták, hogy az 1953 októberi határidőre nem tudják az építkezést befejezni. Elhatározták, szorgalmasan dől-’ goznak, hogy az elmulasztottakból valamit mégis pótoljanak. Kozma Miklós. Pallai László, Mailáth József kőművesek és igen sokan még, szép -példáját adták az igazi munkaszeretetnek. Naponta egvre több köbméter falat raktak fel és mint jó párttagok, jó munkára nevelték brigádjuk tagjait is. Az üzem elkészítésének második határidejét 1954 januárra tervezték, azonban a rendkívül kemény, téli hidegben nem tudtak folyamatosan dolgozni, az ércelőkészítő nem épült fel az év eleiére. A szükséges munkáslétszám újból megvolt, azonban nem lehe'ett valamennyit az üzem építésébe bevonni, mert olyan nehézségek is közbejöttek, amelyekre nem számítottak. A hegyoldal megcsúszott és » puha föld nagy tömege veszélyeztette az eddigi és a további munkát. Hatalmas támfalat építettek, öt méter mélyen- négy méter szélességben, amelynek elkészítése 900.000 forint értékű többletmunkát jelentett s emellett a rendes közlekedést is zavarta. Többször elromlott- a kábeldaru is, ilyenkor leginkább emberek szállították a magasba az anyagot. Később az árvíz hátráltatta munkájukat, elvitte a kisebb hidakat, építőanyagot és a földszinti részeket iszappal borította be. Ennek rendbehozása is nagy kiesést okozott. A váratlan nehézségek mellett is — amelvek gyakran „felkeresték” az ércelőkészítő építőit — az üzem felépítésének késését elsősorban a munkáslétszám hullámzása okozta, amely napjainkban a szükséges 120 helyett 42 főre csökkent. A tavaszi, nyári hónapokban is igen sokan visszamentek a mezőgazdaságba, gondolva, ezt a munkát majd ősszel folytatják. Es’most néhány héttel a befejezés határideje előtt bizony még sok munka vár elvégzésre. A létszámcsökkenésnek, a dolgozók munkahely elhagyásának az alacsony bérezés a legsúlyosabb oka. Az építkezésnél nem egy dolgozónak 500—600 forintba állapíthatták meg havi bérét, alacsony normateljesítése miatt. A munkabéreket azonban lehet javítani — ha javítják a norma- teljesítményeket. De ehhez a dolgozók és a műszaki vezetés együttes akarata szükséges. Helyes a műszakiak kezdeményezése: a- körükből szervezett komplex segítőbrigád létesítése, amely mindenütt ott van, ahol szükséges. Az építkezés sikere érdekében azonban ennél is fontosabb feladataik vannak. A kábeldaru — gyakori hibája miatt — nem egvszer egész hétig áll, a vele dolgozóknak ilyenkor nincs biztosítva a munkahelyük. Ugyanakkor azoknak a dolgozóknak is megnehezíti munkáját, akik kénytelenek a kábeldaru helyett anyagot hordani harminc-negyven méter magasra. Nagyon fárasztó ez a munka, a- fizetés pedig kevés érte. s így történhet meg — amire, sajnos, már van példa is — hogy pagyobb távolságot számítanak fel, több anyag szállításáért követelnek bért. A jobb munka érdekében az építkezés vezetősége nem egyszer a dolgozók átcsoportosítására gondolt. Es ez valóban helyes lenne. Hiszen az idősebb, a munkát jól értő mesterek mellé mindig fiatal munkások kerülhetnének, akikből sok Buda Györgyhöz hasonló, szakmát értő, becsületes dolgozót nevel- he'nének. Mindezek megvalósítását akadályozza a kábeldaru gyakori hibája, hiszen az embereket a legfontosabb munkától is elvonja a szállitájs. Pedig a dolgozókkal való foglalkozás, a neve'és fontos volna az építkezésen. Embereik többsége soha nem dolgozott az iparban, szokatlan nekik a rendszeres, fegyelmezett munka. Az. hogy mégis a régi, jó szakmunkások mellett dolgoznak, már első és igen nagy lépés fejlődésükben. Van bennük igyekezet, jól akarnak dolgozni, hiszen néhátoyan közülük rendszeresen túlteljesí tik normájukat, de további fejlődésükhöz társaik segítsége szükséges. Többet kell foglalkozni velük a műszaki do’gozóknak is, s a brigádvezetőknek hasznos tanácsokkal kell ellátni őket, A mun-kafegvelem megszilárdításához, a bérek megjavításához azonban nem elegendő néhány ember jó szándéka, ehhez minden dolgozó segítsége szükséges. Mert nem igaz az, hogy az idő jobb kihasználásával és a munkafegyelem megszilárdítá sálval ebben a munkában nem kereshetnének többet. Július első tíz napjában 18 igazolatlan hiányzó volt, akik miatt 54 köbméternyi falazás maradt él. Ezek a dolgozók 600—700 forinttal károsították meg saját- magúkat. Szállítás közben elkerülhetetlen a téglatörés, amelyből igen nagy halom hever felhasználatlanul, Vannak az építkezésnek olyan részei, ahol ezt is lehet értékesíteni és beépítésűk köb méter enkint 54 fillér fizetés több letet jelent. S ez csak a számtalan rejtett tartalék egyik-másik lehetősége! Van alkalom a fizetés megjavítására, csak ezeket észre kell venni és saját érdekeiknek — amely egybevág a nép, az egész ország érdekeivel — megfelelően felhasználni. Megengedhetetlen azonban, hogy bércsalással és nor malazításokkal próbálják fizetésüket emelni. Az elmúlt évben a siklópályán dolgozók 250 köbméter helyett 500 köbméter föld kiemelésért követeltek fizetést. pedig az utánmérés Ader László mérnök szavát igazolta. Még súlyosabb csalás volt a vas betonszerelőknél, akik' meg nem dolgozott munkáért 7 ezer forintot vettek fel. Ezeket nemcsak megbüntetik, de becsületesen dolgozó társaik is elítélik. Sokkal szigorúbb ellenőrzést, nagyobb lelkiismeretességet kíván népünk az építkezés vezetőitől és dolgozóitól, akiknek lehetőséget adott becsületes munkával a jobb kereset megszerzéséhez. Amikor a dolgozók elhagyják a vállalatot,1 nem gondolnak arra. hogv ezáltal mennyi kedvezménytől esnek el. Az építkezés szállást, jó ellátást, ruhát biztosit szálmukra, s ha becsülő' tesen dolgoznak, jutalomban is részesülnek. A flottáló-mü felépítésén dolgozó ötventagú brigád a közelmúltban 20 ezer forint jutalmat kapott, mivel idejében végzett munkájával. A legjobb dolgozókat: Kozma Miklóst, Pallai Lászlót, a Vasfegye- lem-brigád több tagját pedig sztahanovista oklevélre terjesztették fel. Ezeknek a dolgozóknak a példáját kell követni, s a jól dolgozóknak viszont több segítséget kell adni társaiknak. Arra gondoljanak, hogy népgazdaságunknak hatalmas ősz- szeget jelent az üzem működtetésének egyetlen napi késése is. Sok pénzt fektetett bele az állam, a dolgozó nép, s ezt a pénzt szeretnénk mielőbb visszakapni. Fejezzék be augusztus 1-re az építkezést, ezzel bizonyítsák be legjobban népünk iránti szerete- tüket. Dobai Margit \
