Népújság, 1954. július (51-59. szám)

1954-07-18 / 56. szám

MS4 Július Î8. vasárnap. NÉPÚJSÁG 3 / í/kis gazdaasszonyok között az egri Úttörő-házban Amikor beléptem hozzájuk, még hideg volt a tűzhely. Mel­lette a szeneskannában ott tor­nyosult b fa, egy-két edény az asztalon pihent, várva a szol­gálat idejét. A kislányok jobb- ra-balra járkáltak, türelmetle­nül várták bevásárló társaikat. törőház szobáit. Figyeltem fiatal, üde kis arcukat, ame­lyen az előbb még az ebéd si­kerének az izgalma látszódott, s most az első kóstolások után már rózsás az örömtől. Hirte­len vágyat éreztem, hogy én is odamenjek közéjük, a tojásfe­dégcsoport, a cseh pajtások igyekeztek fel a lépcsőn. Ha­tártalan volt az izgalom a kis szakácsok között. — Ne zö­rögi annyira — szóltak oda egyik társuknak. Az asztalról pillanatok alatt eltüntették a sótartót, tányérokat, letörölték a kifröccsent ribizli levét és éppen azt kérdezte valaki: mi­vel kínáljuk meg őket — ami­kor beléptek az ajtón. Körül­állták az asztalt, s különösen a fiúk vették alaposan szem­ügyre a munkát. Barna, 14 év körüli fiúcska figyelte az egyik kislányt, aki úgy érezte, ez még egy vizs­gánál is nagyobb próba. Iz­galmában nem is akart ez a darálttészta úgy hajolni, aho­gyan ő szerette volna, és éppen most nem, amikor kellene. A fiú komoly arccal vizsgálta, hol a lánykát, hol pedig a tésztát, ú«y látszott, mindkettő megtetszett neki. A kislány felnézett rá, egy pillanatra ta­lálkozott nevető tekintetük. Munkában a háztartási szakkör az egri úttörőházban Azután egyszerre megválto­zott minden. Hazaérkeztek a piacról s nyomban olyan lett a szoba, mint az a hangya­boly, amelyet éppen egy pál­cával bolygattak meg. Minden­ki az ebédfőzés előkészületein dolgozott. A szekrényből elő­kerültek a gondosan keményí­tett fehér köténykék és fej­kendők, a kamrából a kisebb- nagyobb lábosok, tepsik, gyú­ródeszka, palacsintasütők, s sok minden, ami a főzéshez szükséges. A kislányok máris munkához láttak, nem is volt idő a várásra, mert ma a kar­fiol-félék — karfiolleves, rán­tott és rakott karfiol — mel­lett kekszet is sütnek, meg ri- bizli-jammet is készítenek; Arcukon nagy komolysággal mint gazdaasszonyokhoz il­lik — sürgölődtek, végezte ki-ki a munkáját. Hamzó Szilvia & a kis Kovács Anni a ribizlit vették pártfogásukba, Szeder­kényi Klára, Matez Agnes és Tóth Gizi pedig a keksz tésztá­jának elkészítéséhez kezdtek. Néhány an az edényeket mos­ták, súrolták. tisztították a karfiolt, vagy a tűzre ügyel­tek. Nem sokat ér munkájuk, ha a tűz elalszik — igaza van Csunek Évikének. A fiatal, 10—12 éves lány­kák nagy ügyességgel gyúr­tak, tisztítottak, főzték a fi­nom ebédet. Alig egy óra múl­va már a gőzölgő leves, és a forró zsírban sistergő rántott- karfiol illata töltötte be az Ut­hérjét felverjem habnak, vagy segítsek a keksz kiszaggatásá­ban. De olyan ügyesen dolgoz­tak, hogy Bögözi Gézáné és Lovasi Károlyné szakkörve­zetők irányításán, s egy-két utasításon kívül nem kellett segítség. A többi fiú már leült a kis asztalokhoz, s onnan nézte a nagy munkát, a cseh kislányok pedig a kézmozgásokat követ­ték tekintetükkel — talán oda­haza ők is így dolgoznak. Vég­re elkészült az ebéd, a vendé­gek elé került a finom, ízletes Csehszlovák úttörők látogatón az egri úttörőházban Nagy ívben kitárult az ajtó és a másik percben a fehér- köténvités lányok között ott nevetett Geneiái bácsi, a feke­te, kormos kéményseprő. — Hej, csak ne lennék 55 éves, mindjárt választanék ezekből a friss gnzdasszonyokból — mondja és szavait huncut ka­csintással erősíti. Nősülni, csak idejönnék, ide bíz‘ én. No, de Generál bácsinál fia­talabbak is meglátogatták a kis úttörőket. Igen kedves ven­falnt, a ropogós, habos keksz. Ízlett a sütemény, a háziasszo­nyoknak alig maradt belőle És mégis boldogok. „Ebéd“ után, amikor a vendégek to­vább indultak, már erős barát­ság volt közöttük. Vidáman intettek mégegyszer búcsút az autóbuszból, visszanevettek, s ebben a nevetésben benne volt az ifjúság gondtalan, szép élete, (dhnt.) Ai önköltségcsökkentésért harcol a Mátravidéks Erőmű kollektívája A Mátravidéki Erőmű mű­szaki vezetői, dolgozói, min­den tudásukkal azért harcol­nak, hogy a III. pártkongresz- szus útmutatásai alapján, a biztonságos üzemeltetés mel­lett necsak többet, hanem ol­csóbban is termeljenek. Tö­rekvésük az I. félévben — de különösen a kongresszusi ver­senyben — nem maradt ered­ménytelen. Félévi önköltségü­ket június végére egymillió nyolcszázezer forinttal csök­kentették. Emellett kilowatt­óránként 230 kalóriának meg­felelő mennyiségű szenet is megtakarítottak. Így annyi szenet spóroltak meg, mely Megyénkben gyors iramban folyik a gabona aratása. A termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok eddig 16 ezer holdról vágták le a szén termést ígérő kalá­szokat. Nagy segítséget nyúj­tanak az aratáshoz gépállo­másaink is. Tizenkét kombájn, 50 aratógép vágja a rendet a földéken. A traktorosok és a munkagépkezelők versenyben dolgoznak, hogy a rossz idő ellenére is mielőbb zsákokba kerüljön a termés. Svehta Pál, a lőrinci gépállomás kiváló Egyre nő a learatott terüle­tek száma megyénkben is. Szaporodnak a keresztek, meg­feszített erővel dolgozik az ember és a gép. A gabona gyors learatása azonban még csak az első lépés a szem- veszterég csökkentése érdeké­ben, sok függ a helyes ke­resztbe rak,is tói, a gyors be- hcirdástól. Az idei nyár rend­kívül csapadékos és szeles, — figyelembe kell ezt is venni. Éppen ezért nem szabad széthagyni a csomókat, feltét­lenül keresztbe kell rakni, mégpedig lehetőleg háttal a széljárásnak, így azt nem szór­hatja szét a szél. Figyelembe kell azt is venni, hogy még a dombosabb helyeken is ned­650 család évi szükségletét fe­dezi. Az Erőmű kollektívája azonban a II. félévben még nagyobb eredményekre törek­szik. A műszakiak már eddig is számos értekezleten, meg­beszélésen ismertették a ter­melékenység emelésének, va­lamint az önköltség csökken­tésének jelentőségét. A dolgo­zók megértették: életszínvo­naluk csak akkor emelkedik folyamatosan, csak akkor le­het számítani a további ár- csökkentésekre, ha először sa­ját maguk segítik ezt elő, jó munkájukon keresztül. El is határozták, hogy a III. ne­gyedévben napi tervük állandó túlteljesítése mellett közel traktorosa megfogadta, hogy aratási tervét az idén túltelje­síti. Munkája során azonban sok nehézséggel kellett meg­birkóznia. A gyakori esőzés, a dőlt gabona aratása megnehe­zíti munkáját, de így is pél­damutatóan dolgozik. Gépére kalászemelőt szerelt, így na­ponta 15—20 holdon vágja le a gabonát. Svehta Pál gon­dosan karbantartott gépével a környék termelőszövetkeze­teinek eddig 130 holdjáról ara­tott le, s így első helyre ke­rült a megye traktorosainak versenyében; vés a talaj, könnyen csírázás­nak indulhat a gabona. Ép­pen ezért a keresztek, aszta- gok aljára kaparékot, szalma- hulladékot kell rakni a beá­zás ellen. Lehetőleg gyorsan, napok alatt hordjuk be a ter­ményt, s fordítsunk fokozott gondot a nedves gabona keze­lésé ce, a szérühelyek jó kivá­lasztására. Különös gonddal kell bánni a nemesített vetőgabonával. A külön aratott vetőmagkévéket külön is kell behordani, asz- tagolni és csépelni, hogy meg­akadályozzuk a vetőmagvak keveredését. A jövőévi gabo­natermés alapja a megfelelő mennyiségű, jó nemesített vetőmag. egymillió forint önköltségcsök.- kentést érnek el. A kazán­fűtők pedig azt vállalták, hogy havonta 5000 tonna sze­net takarítanak meg. Vállalá­suk teljesítését az üzem orvo­sai, karbantartói biztosítják, akik lelkiismeretes munkával őrködnek a kazánok és a tur­binák állandó egészséges mű­ködése felett. A jó kollektív munka július­ban is meghozta gyümölcsét: szerdán reggelig a Mátravidé­ki Erőmű annyi energiát ter­melt terven felül, amennyi Bu- dapest 10 napi világítására len­ne elegendő. A kazánfűtők pe­dig ugyanez idő alatt 1500 má-i zsa szenet takarítottak meg; \ tsz és a gépállomás közösen harcol a gyors aratásért A hevesyezekényi Béke tsz- beiT"ä2 esős íÜo' elteltére hete­dikén megkezdték az ősziárpa aratását. A tarnaszentmiklósi gépállomás gépei és 30 kézi­kasza vágta az árpát. Az aratás zavartalanul halad, mert a termelőszövetkezet ve­zetői idejében gondoskodtak a munka megszervezéséről, nem kellett gondolni a növényápo­lásra, a gyomtól megszabadul­va várták a földek az aratás megkezdését. A nagy munkákból a szövet­kezet apraja-nagyja kivette ré­szét, a vezetőség is példát mu­tatott. Tihanyi István elnök, Fülöp Sándor brigádvezető mindig az elsők között érkezett a földekre, s a munka vasár­nap sem szünetelt. A múlt va­sárnap is két aratógép dolgo­zott a Béke-tsz búzalábláin, néhány nap alatt 30 hold bú­zát vágtak le, annak ellenére, hogy még elég gyakoriak a gép­hibák. Dicséretet érdemel Páll Ferenc körzeti szerelő, aki a helyszínen javítja ki az arató­gépeket, legutóbb is két éjsza­ka dolgozott, hogy reggelre üzemképes állapotba hozza az aratógépeket. Az aratással egy időben a tarlóhántást is elvégezzük, jól halad a munka, a tagság meg lesz a jövedelemmel elégedve, hisz árpából 10 mázsás, búzából 12—14 mázsás átlagtermés vár­ható. A cukorrépa is jól sike­rült, holdanként 250 mázsás termésre lehet számítani. A burgonyából, a dohányból is igen jó termés várható. TÓTH LÁSZLÓ levelező \ Svehta Pál lőrinci traktorista példája Betakarítási „apró" munkák •■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■* ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Ma A hevesi járás áruellátása az A MEZŐGAZDASÁG fej­lesztéséről szóló párt- és kor­mányhatározat óta az egész or­szág nagy érdeklődéssel figyeli mindazt, ami a falun történik. Népünk életszínvonalának to­vábbi emelkedésére csak akkor számíthatunk, ha a falvak né­pe egyre több élelmiszert, ke­nyeret, húst, zöldségfélét és ioari nyersanyagot ad az or­szágnak. Ezekben a napokban még inkább a falura szegezzük tekintetünket, hiszen most fo­lyik az esztendő legfontosabb munkája: az aratás. Kíváncsian lessük az újságokban az aratás­ról szóló legfrissebb híreket, mert ezek már a jövőévi ke­nyeret és puha kalácsot jelen­tik számunkra; Nem új megállapítás, hogy az aratás kemény, nehéz munka és sok energiát követel a pa­rasztembertől. Az ország min­den dolgozójának teljes erejé­vel, szívének minden dobba­násával kell segítenie ezt a munkát. A nehéz munkát vég­ző földművesre gondol e napok­ban a munkás, az irodák, hiva­talok értelmiségi dolgozója és a pihenő ember egyaránt. Nem elég azonban az együttérzés! Fokozottabb mértékben kell se­gítenünk ezekben a hetekben a dolgozó parasztságot, hogy munkáját zavartalanul végez­hesse. Az erős munkát végző Szervezet többet kíván, a mun­kához jó szerszám kell. Ezért haayielentőségű most az áru- tllitás kérdése. Üres gyomor- tal, szomjasan rossz szerszám­mal nem lehet aratni. Az ara­tási időszakban löbb élelmisze szers: mot. Ital és dohán hint máskor, E; ■ ss aratás idején vették kereskedelmi szerveink és a tőlük telhetőleg legjobban igyekeznek is kielégíteni a megnövekedett szükségletet. Vannak apró bosszúságok is, melyeket azonnal meg kell szüntetni Szívügyünk a falu áruellátása. Ezért néztünk kö­rül a hevesi járásban és meg­írjuk, amit láttunk és hallot­tunk. A JÁRÁSI központban öt ember dolgozik nagy serényen az íróasztalok mellett. Köny­velés, statisztika, jelentések tanulmányozása, beérkezett pa­naszokra válaszadás és még ezerféle más ügy intézése tör­ténik itt, ahol 49 földműves­szövetkezet munkáját irányít­ják. Percenként berreg a tele­fon és kér, sürget, követel vagy jelent valamit a járási köz­pontnak. Terjedelmes faliújsá­gon grafikonok hirdetik az eg^es szövetkezetek beszerzési és eladási eredményeit. Égy karikatúra azt mutatja, hogy a hevesi járás földművesszövet­kezetei minden vonatkozásban lenyomják a „mérlegen“ a gyöngyösi járást. Mindez a serény munkát mutatja. Mi van meg ebből a gyakorlat­ban? Valóban olyan jó a mun­ka, mint ahogy azt a faliújság hirdeti? AZ ÉLELMISZERELLÁ­TÁSSAL kapcsolatban Patkó József elvtárs, a hevesi járás földművesszövetkezeteinek el­nöke ad felvilágosítást. Tízna­ponként kan jelentést a járás községeiben ~ "ködő föld- •Tnűvosszövetke;. ítől, arról hogyan teljesítik eladási és beszerző.-.: .rv. — ütvén százalékkal emelkedett a bol­tok forgalma az előző év ha­sonló időszakához képest — kezdi meg a tájékoztatást. 1953-ban 10 millió forint for­galmunk volt, most 15 millió. Sokkal többet vásárol a falu népe most, mint tavaly. Erre mi számítottunk is és több árut szereztünk be. Mégis vannak zökkenők. Az aratási időszakban több kenyérre van szükség, — itt nincs- fennaka­dás Azonban sokkal több pék­süteményt: zsemlyét, kiflit vá­sárolnának a dolgozók, ha a HevesmePvei Sütőipari Válla­lat többet szállítana. — Mi a helyzet a zsír- és szalonnaellátás terén? — Van bőven aratási szalon­nánk és zsír is, mert télen feldolgozott árut is raktároz­tunk és most hozzuk forgalom­ba, így aztán zsír és szalonna minden boltunkban vásárolha­tó. — Hogyan ellenőrzi a járási kÖ7'>ont az e""es boltok mun­káját? Hogyan tájékozódik a szükségletek felől? A járási központ dolgozói gyakran felkeresik az egyes szövetkezeteket — tájékoztat bennünket Patkó elvtárs — és ilyenkor ellenőrzik, segítik a munkát. Felkeresik a párt és tömeaszeri izeteket és meghall­gatják a panaszokat. Jogosan igényesek a dolgozók és össze­hasonlíthatatlanul többet vár­nak a szocialista kereskedelem­től. mint a haszonhajhászó ka­pitalista kereskedelemtől. Kis Jenőnek Erdőtelken jobban kell törődnie a lakosság áru­ellátásával. Suba Imrének Tar- naszentmiklóson az üzlet rend jére, tisztaságára kell az eddi­ginél na^’obb gondot fordíta­nia ... Kovács Károly Hevesen érthetetlen okokból nem s: vezi elég határozottsággal * mozgóboltokat ; ; ; Ez csak né­hány adat annak bizonyítására, hogy a járási központ ismeri az egyes szövetkezetek munkáját. Jól szervezett a zöldség és gyü­mölcsellátás a járásban .Tar- naszentmiklós, Pély, Kömlő, Tiszanána nem gyümölcstermő helyek Ezekben a falvakban gyümölcsboltok nyíltak és ezek árusítják azt a gyümölcsöt és zöldségfélét, amit a hevesi és erdőtelki földművesszövetkezet felvásárol. — Kik a járási központ leg­jobb dolgozói? — Az elsők között kell em­líteni Lizák Endre elvtársat, a fogyasztási osztály vezetőjét A le- óbb boltkezelök Nagy Ist­ván, a hevesi áruház vezetője, Kálmán József n vas-szaküzlet vezetője, de nem marad el mö­göttük Nagy Pál kiskörei, és Vágány Mihály pélyi boltveze­tő sem. AZ ITALÁRUK körül mi a helyzet? Kora reggel a munka kezdetén bizony jó esik egy po­hárka pálinka, a munka végez­tével pedig egy korsó sör le­törli a port a torokról. ; ; A hevesi szövetkezeti köz­pont 600 liter pálinkát — ara­tási pálinkát — kapott. Ebből 300 a termelőszövetkezetek és állami gazdaságoknak jutott. A másik felét az egyénileg dolgo­zó parasztok vásárolhatják meg az italboltokban. Sajnos ke­vésnek bizonyult ez a mennyi­ség. Sört ötször annyit is meg­innának a hevesi járásban mint amennyi van. Sörgyá­raink nagy feladatok előtt áll­nak. A szövetkezeti italboltok kora reggel és az esti órákban tartanak nyitva, mert ilyen­kor tudnak vásárolni italárut az aratók. Nagyon keresett cikk a szó­davíz. Minden szövetkezetnek van szikvízüzeme a járásban. Sajnos, a legtöbb áll, mert a Szénsavértékesítő Vállalat csak néhánynak szállít szénsavat, ípy aztán hiába vannak meg az üzemek. Ezen bizony segíteni kellene hamarosan. Elmúlt az az idő, amikor tizenegyedén arató ember állottvizű kutak­ból enyhítette a szomjúságát. A sörrel és szódavízzel kapcsolat­ban nem az a baj, hogy nincs, hanem az, hogy kevés van ezekből a hűsítő italokból. Ad­jon több szénsavat a Szénsav­értékesítő, és több sört a Szesz­forgalmi a falunak ebben a nagy dologidőben. Nagy István hevesi árudave­zető ról tájékoztat, hogy az ő boltjában minden áru kapható. Só, cukor, ecet, van bőven. Készételből kellene több, most az aratási időszakban. A szó­dabikarbónát keresik sokan, ebből készül a „pezsgő“, amely üdítene a nagy melegben. Je­lenleg azonban egy deka sincs belőle. Reméljük azonban, hogy ez csak átmeneti állapot. Ital­áru is van bőven Hevesen a szövetkezeti áruházban. Vagy 100 üveg bor, pálinka, rum so­rakozik a polcokon, és most amikor a nagy munka folyik arra készül, hogy a termés betakarítása után, ha pénzhez jutnak áz emberek minél töb­bet tudjanak vásárolni. Már most rendeli a textilt a lábbe­lit és ezer más közszükségleti cikket. így rendelte meg elő­re azt a hat mázsa zsákot (1600 darab) is. amely ott várja a vásárlókat a szövetkezeti bol­tokban a cséplés kezdete előtt. AZ ARATÁSI szerszámok között a legfontosabb a kasza. A jó szerszám fele munka — tartja a közmondás. Lehet-e kaszát kapni, kérdezzük Kál­mán Józseftől, a vasüzlet ve­zetőjétől. Körüljáratja tekinte­tét az árutól roskadó üzleten és arra gondol: miért éppen ka­szát akarna mindenki vásárol­ni? Kasza ugyanis, jelenleg nincs. Mi ennek az oka? A válasz: Az előző esztendőben 300 kasza kelt el. Az idén a boltvezető 600-at rendelt, de már mind elkelt. Ki hitte vol­na, hogy ennyi kasza sem lesz elég! Igen, mert a kormány-« Programm óta, sok elavult szer­szám helyett szerzett be újat a gazda. Természetesen kaszát is. Nem is lesz kasza? De­hogy nem, újabb 200 kaszát rendelt Kálmán elvtárs, s ebből 40 már megérkezett, s eljutott az aratókhoz. — Milyen a kaszák minősé­ge? Úgy hallottuk panasz van rájuk? — Hallottam ezt én is a vá-< sárlóktól — válaszol az üzlet­vezető, de merem állítani hogy most sem törik el több kaszá­nak a nyaka és nem csorbul ki többnek az éle, mint régen, csak hát az emberek — jogo­san — egyre jobb minőségű árut várnak iparunktól. Az embertől is függ, hogy milyenné válik a szerszám a keze alatt. Az már azonban jo­gos panasz, hogy 85-ös számú kisméretű kasza érkezett és a nagyobb 90—95-ös méret a leg­keresettebb. A Vasért Vállalat­nak nemcsak darabszámban kell teljesíteni a rendeléseket; Az új kaszákkal együtt ren­geteg fenőkő és tok is elkelt; ezekben hiány nem volt. MEG KELL TANULNUNK szocialista módon kereskedni, hogy egyre zavartalanabb le­gyen dolgozó népünk áruellá­tása. A hevesi járás földmű- vesszövetkezetei becsülettel igyekszenek megoldani ezt a feladatot. Mindent el kell kö­vetnie valamennyi kereskedel­mi szervünknek, hogy az ara­tás na?y időszakának áruellá­tásában ne legyen semmiféle za «/ a Nagy Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom