Népújság, 1954. július (51-59. szám)

1954-07-15 / 55. szám

Î954 július 15. csütörtök.

NÉPÚJSÁG

3

^Látogatás as egri gépállawnasan

A KERECSENDI országút sima betonján szélsebesen száguldó motorok percenként húznak el. Eger nemrégen létesült és még ma is épülő „bővülő“ gépállomása előtt. A Pest felől érkező utas az utolsó kapaszkodó után csodálatos látványban gyönyörködhet. Országjárónak, kirándulónak érdemes megállni, hiszen a múlt és jelen összehangolódását, a két véglet kiegyenlítődését, mint egy festő ecsetje alól kikerült kompozícióban láthatja innen. A háttér a Bükk. Közelebb az Eged és a Várhegy mered égnek, még jobbról-balról lankás domboldalak hordozzák az élet csodálatos terhét: haragoszöld szőlős és gyümölcs- kerteket és a szépen beért gabonatáblákat. Ebben a kertben — lábunk előtt a mélyben — helyezkedik el az ősi és mégis mindig újabb és újabb megif- jodásra valló jelekkel gazdagodó város: Eger. Sűrű toronyerdejéből messzire magaslik egész Észak-Kelet Magyarország pedagógiai felegvára: a Pedagógiai Főiskola zömök tornya, rajta a nemzetközi munkásosztály jelvényével. Messzire hirdeti, hogy az a „holnap“, amelyről Ady énekelt, már mává vált, itt van, ezen munkálkodnak, ezzel építjük azt a ragyogó holnapot, amiről a költők is csak legmerészebb pillanataikban mertek álmodozni.

ÉS A HOLNAP dalait zúgják fülünkbe a mellettünk lévő Állami Mezőgazdasági Gépállomás felől hallatszó hangok ;s. Mi. akik szemtanúi voltunk születésének, akik láttuk, mint nőnek ki gomba módjára a hatalmas épületek az egykor he- pe-hupás, kihasználatlan területen, nem győzünk eléggé csodálkozni az emberi alkotóerő hatalmán. Nemrégen még csak a középen álló szerelőcsarnok vázai meredeztek az égnek, ma már épületek tömege és gépek hatalmas serege tölti meg a körülkerített helyet, köztük pedig hangyasürgölődéssel mindezek alkotói és kezelői; az emberek.

Ez a sürgés-forgás a tavalyihoz képest megsokszorozódott. Az új kormányprogramm, a pártkongresszus határozatai gyakorlati megvalósulásának szemtanúi lehetünk itt. Az úttest mellett kőművesek keze emeli a gépállomás dolgozói számára az új otthonok falait. Tizenkét ikerház, vagyis 24 család számára kellemes otthont nyújtó épület lesz rövidesen átadva rendeltetésének. Itt van az étterem, amelynek csinos asztalainál fogyasztják el ebédjüket a traktoristák és a szerelők. Hamarosan elkészül a brigádpihenő és a gépállomás „kedvence“; a kombájn- szin.

Kormányunk segítő kezét nyújtja a földeken dolgozó traktoristák felé is: Pár éve

még a bokor alá húzódva töltötték pihenőjüket, éjjeli szólásra pedig sokszor kilométereket kellett menni. Már a kétszemélyes lakókocsi is nagy segítséget jelentett eddig is, azonban a nyolcszemélyes mozgó brigádszállás ehhez képest is valóságos fényűzést jelent. Jó hőszigetelésű falak csinosan felszerelt lakóhelyiséget zárnak magukba, ahol nyolc személy részére kényelmes fekvőhely, a ruhák részére szekrények. íráshoz kis asztal és a sarokban függönnyel ellátott mosdóhelyiség adja meg a lehetőséget arra, hogy mindenütt és mindenkor emberi élethez méltó környezetben érezzék magukat a traktorosok. Egyelőre ebből is csak kettő van.

Pártunk Központi Vezetőségének határozata így testesül meg a mi gépállomásunkon.

Nézzük meg, hogy valósulnak meg azok a célkitűzések, amiknek valóraváltása éppen az itt dolgozók feladata!

Hogy ezen a téren sem lehetnek komoly hibák, bizonyítja az a lázas sürgés-forgás, az a motorzúgás, kopácsolás, fülsiketítő zaj, ami a „bevetésre“ készülő gépek tájáról hangzik. A traktorvezetők cséplőgépkezelők, a műhelybe!! szerelők segítségével utolsó szemlét tartanak gépeik felett. Némelyik elvtárs oly feszült figyelő arccal vizsgálódik, fülel, mint az orvos a lábadozó beteg szívverését. Ha egy kicsit is nem tetszik a motor zúgása, pillanatok alatt szétszedve hever és nem nyugszanak addig, amíg a hiba fel nincs derítve és ki nincs javítva.

„Inkább most dolgozunk napokig a hibák kijavításán, mint majd cséplés közben kelljen akár csak egy órát is miatta kiesnünk.“ Ez a jelszó most itt és ezzel a gondolattal igyekszik mindenki kihasználni minden pillanatot.

Papp Gyula elvtárs különös gonddal figyeli a G—35-ös traktorját, hiszen ennek segítségével szeretné teljesíteni 50 vagonos vállalását és akar harcolni abban a versenyben, amit a napokban fognak megindítani.

Bizony, nagy harcot kell vívnia a gépállomás minden dolgozójának, hogy feladatát: a szemveszteség nélküli aratást és cséplést tökéletesen megoldja. Olyan helyi problémák vannak, amit sokszor csak saját kezdeményezéssel tudnak megoldani. Például a négy aratógép közül kettő már dolgozik, néhány cséplőgép szintén. Pár nap múlva az egész gépállomány kint lesz a nem éppen kicsi járás területén. Kérdéses: az 56 gép hogyan tudja majd a 24 község és Eger város gabonáját elcsépelni, különösen ha valamelyikben hiba lesz? Igaz, hogy az ALFA gépgyár vállalta a gépállomás pat- ronálását, de eddig még semmit sem tett. Sebaj, megoldjuk házilag! Saját erőből szerveztek mozgó javítóbrigádokat, amelyek azonnal a szükséges helyeken lesznek. A brigádvezetők és a körzeti mechanikusok állandóan tartják az összeköttetést a gépek közt és a gépállomás közt.

Kevés az ember? Ezen is lehet segíteni. Igen nagy örömmel vették, amikor Kövesdi László kistályai tanító jelentkezett nyári munkára és ma

már ő is az egyik cséplőgarnitúrához van beosztva, mint traktorista. Bizony, ezt a példát más, motorhoz értő, motort szerető ember is követhetné!

Nagy a bizakodás, hogy a nehézségek ellenére is teljesítik, sőt túlteljesítik a tervüket. Aratógéppel 600, kombájnnal 200 holdat kell learatni, valamint 14.560 tonna gabonát elcséoelni. A pártszervezet erre a munkára már tavasszal megkezdte az agitációs munkát. A kombájnvezetőt is iskolára küldték, a többi gépkezelő pedig tanfolyamon vett részt. A népnevelők nem elkoptatott frázisokkal igyekeznek jó eredményt elérni, hanem egyenként mutatják meg, hogy mi lesz az eredménye mázsákban, forintokban a munkájuknak.

Sajnos — és azt hiszem ez hiba is — hogy tényleges versenykihívás nem történt. A párttitkár elvtárs ugyan távol volt, a napokban érkezett haza, most akarja a röpgyűlésre összehívni a dolgozókat, ahol a versenykihívások megtörténnek — de távolléte alatt feltétlenül kézben kellett volna tartani valakinek ezt a kérdést. Hiszen ma már egyrésze a dolgozóknak kint van. Az ő összehívásuk ismét időkiesést jelent, vagy jobb lemondani arról, hogy ők is be legyenek vonva a versenybe?

Hogy az ilyesmi nem valami „idült betegség“ a mi fiatal gépállomásunknak, bizonyítja az a tábla, ami az iroda ajtajával szemben van kifüggesztve, rajta az alábbi felírással: „Kongresszusi vállalásban tavaszi tervünket 102 százalékban teljesítettük.“

Reméljük, hogy mire legkö- zeleb ismét eljövünk ide, a gépállomás dolgozói büszkén adhatnak számot arról, hogy az ország kenyeréért vívott harcban milyen jelentős sikereket értek el.

Ilalasy László

Példamutató kezdeményezés a tamaszentmiklosi gépállomáson

Jó munkájukért méltán nyerték el a megyei párt-végrehajtóbizottság kongresszusi versenyzászlaját és a gépállomások közötti versenyzászlót is a tarnaszenmiklósiak. Július 4-én termelési értekezletet tartottak, ahol az alkotmány ünnepének tiszteletére elhatározták, hogy a versenyt még jobban kiszélesítik. Versenyre hívták a megye összes gépállomásait és párosversenyre az egri gépállomás dolgozóit a nyári terv túlteljesítése, mirujségi munka és az önköltség

csökkentése érdekében.

Versenypontjaikban szerepel:

a nyári tervet 105 százalékra teljesítik — ezen belül az aratási tervet 105 százalékra, 0,4 százalékos szemveszteséggel, cséplési tervet szintén 105 százalékra, 1,5 százalékos szemveszteséggel. Az agronómusok megígérték, hogy a munkát mindig előre biztosítják és menetirány tervet készítenek. Az agronómusok vállalásában sze"

repel, hogy a jövő termelési évre vetésforgót dolgoznak ki. A másodvetéseket pedig úgy irányítják, hogy az állatoknak télire bőven legyen takarmány. A gépállomás dolgozói az aratás és cséplés idejében éjjeli műszaKot is szerveznek. Takarékoskodnak az üzemanyaggal, amelynek felhasználását az egész gépállomás öt százalékkal akarja csökkenteni.

Ollári Mihály a gépállomás igazgatója

DÍSZ-HÍREK

Az egerszalóki, nősz va fi, ke- recsendä, demjéni DlSZ-szerve- zetek már most készülődnek a július 18-án megrendezendő aratási békeünnepségekre. Ez ünnepség keretében kezdenek először munkához a most megalakult DISZ arató-, cséplöbrigá- dolc

A megyei DISZ-bizottság sportbemutatók keretében falusi röplabda-kupa bajnokságokat rendez.

'«■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■••■■■■«■••«■■■■■■■•«■■«■■■■•■■■••■■■■■■■■■■■■B «»»■■■■

ötven esztendeje, 1904. június 15-én halt meg Anton Pavlovics Csehov, a legnagyobb orosz elbeszélő. Novellái mesterművek. Gazdag humorával, szatirikus hangjával az akkori társadalom fonákságait . pellengérezíe ki.

17 legáns gumiabroncsos, ■Lj bársonyüléses hintó gördült a Grjabov földbirtokos háza elé. A bakon kövér kocsis ült. A hintóból a járási nemesség marsall ja, Fjodor And- rejics Otcov ugrott ki.

Az előszobában álmos lakáj fogadta:

— Itthon van az uraság? rákérdezte a marsall.

— Nincsenek itthon, kérem. A nagyságos asszony a gyerekekkel vendégségbe ment, a nagyságos úr pedig lenn horgászik az angol nevelőkisasszonynyal. Reggel óta.

Ot„ov állt egy darabig, gondolkozott, aztán lement a folyóhoz, hogy megkeresse Grja- bovot. Rá is talált a folyóparton, vagy két versztára a háztól. Amikor a meredek partról lenézve, meglátta Grjabovot, felnevetett. Grjabov, ez a hatalmas. kövér, igen nagyfejű ember, ott ült a homokon, lábát törökösen maga alá szedve és horgászott. Kalapját tarkójára tolta, nyakkendőié félrecsúszott. Mellette, magas, sóvár- kidülledt, hal-szemű angol nő állt: nagy karvalyorra inkább horogra hasonlított, mint emberi orra. Fehér muszlinruháján áttetszett sovány, sárga válla. Derekán arany övét viselt, /melyen arany órácska csüngött, ö is horgászott. Köröskörül síri csönd. Mindke'1 a mozdulatlanok voltak. mint a folyó, amelyen dugójuk úszott,

„Halálos szenvedély — keserű sors“ — nevetett Otcov* Adjisten, Ivan Kuzmics!

— Á, te vagy? — kérdezte Grjabov; de le nem vette volna szemét a vízről. — Megjöttél?

— Amint látod . : : Még mindig ezt az ostobaságot csinálod? Nem szoktál le róla?

— Hogy az ördög vinné el..: Itt horgászok reggel óta. Nem tudom, miért, de ma ’valahogy nem megy. Egy szál halat se fogtunk — se én, se ez a madárijesztő itt. Ülünk, ülünk, és nem fog az ember egy fenét se. Már legszívesebben odavágnám!

— Vágd oda. Gyerünk be inkább egy pohár vodkára.

— Várj még . : ; Hátha azért fogunk valamit. Estefelé mindig jobban pedzi. Itt ülök, barátom, reggel óta! Olyan szörnyen unalmas, hogy ki sem mondhatom. Az ördög ütött belém, aogy hozzászoktam ehhez a horgászáshoz. Tudom, hogy baromság és mégis itt ülök. Ülök, kérlek, mint egy állat, mint egy rabszolga, és csak bámulom a vizet, mint egy marha. Menni kéne ki a kaszálóra, én meg csak horgászok. Tegnap Haponyevóban az érsek celebrálta a misét, de én nem mentem, itt ültem ezzel a kecsegével, ezzel a boszorkánynyal .. :

— Megőrültél? — kérdi Otcov és zavartan sandít az angol nő felé. — itt szidod a hölgyet, a hö!"v jelenlétében.;:

— A fene bánja! Egy szót, egy árva kukkot se ért oroszul. Akár eladhatnád. szídHatod, dicsérheted, neki mindegy. Te, az orrát nézd, kérlek! Ettől az

ALBION

orrtól magától el lehet ájulni. Ülünk itt egész nap együtt — egy mukk — annyit nem beszél. Áll, mint a bálvány és szemefehérjét a vízre mereszti. A y angol nő ásított, kicserél- te a horgon a gilisztát és megint bevetette a vízbe.

— Eleget csodálkoztam, barátom! — folytatta Grjabov. — Itt él ez a mulya Oroszországban már tíz éve, de egy szót oroszul meg nem tanult. Akármelyik rongyos kis arisztokra- tácskánk, ha kimegy hozzájuk, r^ptön megtanul a nyelvükön karattyolni, de ezek!... A fene látott ilyet. Te, nézd csak az orrát! Az orrát nézd!

— No, hagyd már abba, kérlek : : s Kellemetlen .. : Mit

akarsz ettől a szegény asszonytól?

Nem asszony ez, lány! S méghozzá vőlegényről álmodik az ördögfajzat. És micsoda rohadt szaga van neki! Tyű, hogy utálom, barátom!.. -. Ránézni se tudok nyugodtan. Ha rámmereszti azt a nagy halszemét, összerándulok, mintha a könyököm vágnám a karfába, ö is szeret ám halat fogni. Nézd, ahogy horgászik, valóságos istentisztelet! Megvet ez kérlek mindenkit! Nézd, hogy áll a disznó, azt hiszi, csak ő az ember, ő a teremtés koronája . ;, és a neve . ; ; tudod, hopv hívják? Wilka Charlesov- na Thaisnak hívják. A min- denit! Ki se lehet mondani! Az angol nő, ahogy meghallotta a nevét, lassan Grjabov irányába fordította az orrát és megvető tekintettel

LEÁNYA

mérte végig őt. Aztán Otcovra nézett, annak is jutott jókora adag megvetés. S mindezt némán, komolyan, ünnepélyesen...

— Láttad? — kérdezte Grjabov és rázta a nevetés. — Ne, azt mondja, nektek! Hű, te, te madárijesztő! Csak a gyerekek miatt tartom ezt a szörnyeteget. Ha nem volnának a gyerekek, tíz versztányira se ereszteném a birtokhoz. Ni, az or- r.. — mint a karvalyé. És a dereka.;: mint egy hosszú szög. Legszívesebben fognám és beverném a földbe... Várj csak, te..; Az enyémet azt hiszem, pedzi. ; :

Grjabov fölugrott és kirántotta a horgot. A zsinór megfeszült — nem engedett.

Grjabov még egyet rántott rajta, de a horog csak nem jött föl a vízre.

— Megakadt — dörmögte Grjabov és a homlokát ráncolta. — Biztosan valami kavicsban . : ; Fene egye meg.. ;

Kétségbeesett arcot vágott. Sóhajtozott, nyugtalanul iz- gett-mozgott és fojtott hangon átkozódva rángatta a zsinórt. De a rángatás nem használt. Grjabov belesápadt.

— Tyű, ez már baj. Be kell menni a vízbe.

— Hagyd inkább, te!

— Nem lehet. ; : kérlek.

Ilyenkor estefelé nagyon jól harapnak. Szép kis ügy, hogy az ördög vigye el! Be kell mennem a vízbe. Nincs más hátra! Pedig, ha tudnád, mennyire utálok levetkőzni! Az angolt

A kongresszus határozataiért

Tóth Pál József a hatvani Il-es számú általánosiskola VIII. osztályos tanulója a járás legjobb fémgyüjtője. Elnyerte a „Kiváló fémgyüjtő“ jelvényt.

Sebestyén Sándor a Gyöngyöst Váltó- és Kitérőgyár ifjúmunkása 130 százalékos átlagteljesítményével mutat példát dolgozótársainak.

Petőfibányán harcba indultak a vihar okozta lemaradás mielőbbi behozásáért

A július első két napjában tomboló hatalmas vihar nemcsak a mezőgazdasági munkákat akadályozta, de komolyan éreztette hatását még a bányák mélyében is. Petőfibá- nya legnagyobb aknaüzemében, a Petőfi altárón több mint tíz óra hosszáig szünetelt az áramszolgáltatás. Megálltak a villanyfúrók, a kaparok, szállítószalagok, s a bányászok kénytelenek voltak megállni a szén termelésében. A nagy vihar többezer tonna kiesést okozott a termelésben és Pe- tőfibánya Vállalat a 101 százalékról 89 százalékra esett vissza.

A vihar megszűnte után újult erővel indult meg a munka. A bányászok — akik ez évben minden nap becsülettel megállták helyüket — elhatározták, hogy még ezen a héten behozzák a viharokozta lemaradást és valamennyien egy-egy tonnával többet termelnek naponta. Törekvésükben a műszaki vezetők is nagy segítséget adnak. Gondoskodtak, hogy új frontok, új munkahelyek biztosítsák a zavartalan termelést. Két F—4-es kombájn hétfőit este lett kész a 20-as fronton a 700 méter hosszú, U-alakú vágat kihajtásával és pár nap múlva ezen a fronton is megindul a termelés. Az új frontot szintén hazafelé fejtik, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a hazafelé haladó frontok naponta 40 százalékkal adnak több szenet, mint a mezőben haladók. A műszaki vezetők arról is gondoskodnak, hogy a bányagépeket a legmesszebbmenőkig kihasználják. Kedden

reggel megkezdte a munkát a, harmadik F—1-es kombájn is, a negyediket pedig gyors ütemben szerelik a bányavállalat szakemberei. A rózsa- szentmártoni IX-es aknaüzemben — ahol ez évben nem nagyon dicsekedhetnek jó eredményekkel — szintén kedden reggelre lettek kész egy 500 méteres mély és 120 méteres homlokhosszú kétszárnyú front előkészítésével, melyben egy évre szóló nagymennyiségű szénvagyon van. A rózsa- szentmártoni bányászok nevében Mátra Ferenc körletvezető tett ígéretet, hogy ezután már ők is minden nap teljesítik, sőt túlteljesítik tervüket.

A jó műszaki feltételek, valamint a bányagépek fokozottabb kihasználása, de nem utolsósorban Petőfibánya bányászainak lelkesedése máris eredményre vezetett. A viharokozta lemaradásból kedden reggel több mint 5000 tonnát törlesztettek és a havi termelési grafikon nem 89, hanem 94 százalékot mutat.

Petőfibányán ma már minden nap JOnn tonnával túlszárnyalják az előirány itukat, és a hónap végére 15. 10 tonnával akarnak több t adni havi tervükön felül.

— A HEVESMEGYEI TANÁCS EGÉSZSÉGÜGYI OSZTÁLYA vidéki orvosok szakmai továbbképző konferenciáját 1954 július 17-én, félkilenckor Gyöngyösön, a járási kórház kultúrtermében. 17-én délután fél- négykor Hatvanban, az ó-hatvani egészségházban, július 24-én féltizenegykor Egerben, a ll-es számú megyei kórház kultúrtermében tartja meg.

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Mm

is el kell távolítani addig . : i Előtte mégse lehet, mégis csak egy hölgy..:

Ledobta a kalapját, nyakkendőjét.

— Miss! e : : : e ; : : — fordult az angol nőhöz. — Miss Thais! Je vous prie .. Hogy mondjam meg neki? Hogy mondjam meg neked, hogy értsed? Kérem ... oda ni! Oda menj! Hallod?

Miss Thais megvető pillantást zúdított Grjabovra és valamit morgott az orra alatt.

— Hogy? Mi? Nem érti? Eridj a fenébe, mondom már! Le kell vetkőznöm, te boszorkány! Oda menj, oda!

Grjabov megrántotta a miss ruhája ujját, aztán a bokrokra mutatott és leguggolt, mondván: eredj a bokrok mögé és maradj ott. ; : Az angol nó

erélyesen összevonva szemöldökét, elhadart valami hosszú mondatot — angolul. A két földbirtokos felkacagott.

— Először életemben hallom a hangját! Mi tűrés, tagadás, szép kis hang! Nem érti! No, most mi a fenét csináljak vele?

— Hagyd az ördögbe! Gyerünk be, igyunk egyet!

— Nem lehet, most jó a fogás . :. Esteledik ... Nos, mit tanácsolsz, mitévő legyek? Szép kis ügy... Előtte kell levetkőznöm . ; :

grjabov ledobta kabátját, mellényét, aztán leült a homokba, hogy kifűzze cipőjét.

— Hallod-e, Ivan Kuzmics — mondta a marsall és röhögött egyet a markába. — Ez mégse járja, te, így csúfot űzni szegényből*

— Én nem mondtam neki* hogy ne tanuljon meg oroszul* Ez legalább jó lecke lesz nekik most az egyszer, ezeknek a külföldieknek!

Levetette a cipőjét, nadrágját, ledobta magáról a fehérneműjét, és egyszerre csak ott állt Ádám-kosztümben. Otcov a hasát fogta nevettében* Kivörösödött a nevetéstől is, zavarában is. Az angol nő szemöldökét rángatta s nagyokat pislogott. Sárga arcán kiült a gőgös, mélységes megvetés.

— Le kell hülni — mondta Grjabanov és combját csapkodta. — Te mondd, kérlek, Fjodor Andrejics, mitől jön nyáron pattanás az ember mellére?

— Ugyan, mássz már a vízbe, vagy takarózz be valamivel, te állat!

— Még ha zavarba jönne a bestia — mondta Grjabov, miközben bemászott a vízbe és keresztet vetett. — Brr .. : Hideg a víz ... Nézd, hogy ugrál a szemöldöke... És nem mozdul! Nem, ő fölötte áll a tömegnek ... hehehe ... Nem vagyunk emberek a szemében! Térdig állt a vízben, kiegyenesedett egész roppant alakjával és kacsintott:

— Nem Anglia ez neki, kér- lek!

Miss Thais a legnagyobb hi-* degvérre! kicserélte a gilisztáját, ásított és bedobta a horgol a vízbe. Otcov elfordult. Grjabov alámerült, kiszabadította horgát, aztán szuszogva kimászott a vízből. Két perc múlva ott ült megint a homokon él folytatta a horgászást . * ,