Népújság, 1954. július (51-59. szám)

1954-07-01 / 51. szám

1954 Julius 1. csütörtök. NEPÜJSXC­3 A himlőoltásról A kötelező tavaszi védőol­tások az egépz országban be­fejeződnek. s Egerben és a megyében már csak a pótol­tásokat végzik az oltóorvosok. Diftéria, szamárköhögés, teta­nus, tífus és himlő ellen ol­tották a kijelölt korosztályo­kat, főleg kombinált oltások útján. Különösen a himlő el­leni védőoltások voltak jelen­tősek. \ himlőoltásokról epi- demiológus informátorunk a következőket mondotta: — Távol-Keleten, nem mesz- sze a Sárga Tenger partjaitól, a világhírű vasúti gócpont pályaudvarának előterében fel s alá sétáltam barátom­mal, egy kínai orvossal. A za- jongó. tolakodó tömegben alig értettük meg szavunkat, ezért úgy határoztunk, hogy kissé tovább megyünk, a nagy város egyik közeli tere felé: Vonatunk sokat késett, így nyugodtan leülhettünk a kis tér egyik padjára és beszél­gettünk. Arról vitatkoztunk, milyen fertőző megbetegedés tette re­ánk a legrosszabb, illetve leg- visszataszílóbb benyomást. Mindketten fiatalok voltunk, viszont a járványok terén már eleget láttunk és tapasztal­tunk, s jól ismertük a fertőző megbetegedéseket. Barátom azt állította, hogy eá -a kolerás betegek tették a .egmélyebb benyomást, meg i leírások, főleg azok, akik­nél a végtagelhalások mellett az arc leprómás részei szét­esőben voltak. Mindkét fer­tőző megbetegedés akkor Kí­nában elég gyakori volt, s így alkalma volt ezeket közelebb­ről megfigyelni. Jó magam abban az időben leprás „bélpokios“ beteget még ne- láttam — akkor még nem tudhattam, hogy évtize­dek múlva éppen nekem lesz alkalmam a Magyarországon elv ritkán előforduló leprás esetet észlelni — viszont ko­trásokhoz már volt szeren­csém, mert pár hónappal az­előtt ew vasúti izoláló he­lyen éppen kolerás osztályon dolgoztam. A kolerás betegek úgy hullottak, mint a legyek, mégis önként jelentkeztem a kolerás osztályra — tanulni, tapasztalni akartam — mert előzőleg védőoltásban része­sültem. A szerencsétlen kole­rás betegek állandó hányás és hasmenés közepette órák alatt csonttá-bőrré soványodtak, s száraz bőrük, rekedt nyöször­gésük és tipikus arckifejezé­sük valóban megrendítő be­nyomást keltettek. De láttam néhány mirigy­pestis esetet is, mégis a leg­félelmetesebb látvány szá­momra a 6úlyos himlő® bete­gek kétségbeejtő helyzete volt. Kínai orvos barátom sok himlős beteget kezelt, meg­szokta ezeket, viszont igazat adott nekem abban, hogy a véres-gennyes hólyagokkal sű­rűn fedett testű, bedagadt szemű és arcú, s általában a gennyes-véres fehérneműben és lepedőben fetrengő, lázas szere.icsétlen himlős betegek tényleg visszataszító látványt okoznak. Ahogyan azután ebben meg­egyeztünk, oda szaladt hoz­zánk egy vigyorgó és az átvé­szelt himlőtől szinte eltorzult arcú, riksás kínai, gondolva, hogy t Ián igénybe vesszük fuvarozó szolgálatát. Erre nem volt szükségünk, ellenben barátom rámutatott az elcsú- fítbtt, durván „himlőhelyes“ arcra, mondván. íme egy el­rettentő példa a himlő követ­kezményeiről. Barátom azután elmondotta, hogy a himlőt a kínaiak már évszázadok óta ismerték és megfisyelték. hogy a könnyű lefolyású himlő esetek védetté formáltak az embereket. Ezért már a régi kínaiak is arra törekedtek, hogy szándé.- kosan himlőt kapjanak, mert tapasztalataik szerint ezek a himlők könnyű lefolyásúak voltak és megvédték őket a későbbi himlő fertőzésekkel szemben. Eljárásaik azonban primití­vek voltak és néha súlyosabb himlőt is okoztak. Ezek során például a kínaiak összeszed­ték a himlős pörköket, gen.y- nyet, majd kevés vízzel, vagy mosuzzal elkeverték, azután vattaszerű anyagokra tették és az orrba vezették be. Más esetekben az összetört himlős pörköket a tenyérben eldör­zsölték, hogy ilyen módon könnyebb lefolyású himlőt kapjanak. Az őshindúk is is­merték a himlő járványokat és ők is megfigyelték a vé­dettség lehetőségeit. A hinduk­nál a himlős beteg szennye­zett ingét eladták, hogy a vevő magára öltve mestersé­gesen himlőt kaphasson. A hinduk már évszázadok előtt oltottak is, amennyiben a him­lős hólyag gennyét a bőrbe vitték. Ez volt a mesterséges védettség — immunitás — létrehozásának legrégibb for­mája. A himlőoltások európai vo­natkozásait már ismertem és én mondottam el kínai orvos barátomnak, aki csodálkozva vette tudomásul, hogy Európa a himlőoltásról a törökök út­ján szerzett tudomást, majd egy görög orvos 1713-ban Konstantinápolyból Angliába vitte a himlőoltások hírét és módszereit és onnan hamaro­san egész Nyugat-Európára elterjedt. A himlőoltásnak emberről-emberre történő for­máját alkalmazták és a him­lős hólyagok tartalmát a fel­kar és az ellenkező oldali comb megkarcolt bőrére ken­ték. Ho»v a himlő elleni oltás, a varioláltatás milyen hírre tett szert és mennyire hono­rálták, mutatja Katalin cárnő esete, aki égy angol orvost hi­vatott és beoltatta magát, s a sikeres oltásért hihetetlenül nagy összeget fizetett, sőt élet­járadekot is és az orvost ne­mesi. s államtanácsosi rang­gal tüntette ki. Ezek a törekvések tehát enyhe lefolyású himlő okozá­sával — a természetes fertő­zés utánzásával — védettsé® elérését célozták és ezek ' a védőoltások lényegében véve az emberi szervezet védekező erőit aktív módon ébresztet­ték fel, vagyis maga az em­beri szervezet teremtette meg a himlő kórokozójával szem­ben az elegendő védettséget. Ezért — a himlőoltás elterje­dése óta — a hasonló jellegű védőoltások után kifejlődő védettsé _t aktív immunitás­nak nevezzük. Az emberről-emberre való oltás azonban több veszélyt rejt masában. Ezért Jenner angol orvos 1719 táján a te­hén himlőnyirok alkalmazá­sát vitte a köztudatba. Ugyan­is abban az időben Angliában is ismeretes volt áz a régi me'■‘figyelés, hogy a tehenek tőgyén himlő léohet fel, mely fejőskor az emberre átragad­hat, s ezek a fertőzött embe­rek védve voltak a himlő el­len. Jenner módszere tehát tu- laidonképoen a himlő kóroko­zójának, a himlő vírusnak, ál­lat passage útján történő meg­gyengítését jelentette, s az ilyen himlőnyirokkal való mesterséges fertőzés igen al­kalmasnak bizonyult a védett­ség elérésére. Jenner eljárása hamar elterjedt és a legjobb eredmények azokban az or­szágokban mutatkoztak, ahol a himlő elleni védőoltásokat törvényileg rendelték el. A himlőoltások általános beve­zetésével a borzalmas járvá­nyok is megszűntek és a him­lőoltások nagy sikere volt az elindítója a fertőző megbete­gedések elleni küzdelem leg­fontosabb célkitűzéseinek: az aktív védőoltásoknak! Epidemiológus informáto­runk a továbbiakban elmon­dotta. hovy a himlő elleni vé­dőoltás Magyarországon is a nép közkincse lett és a köte­lező védőoltásokat újraoltások elrendelésével egészítették ki, mert kiderült, hogy az egy­szerű oltás szolgáltatta véde­lem idővel gyengül, viszont újraoltással az emberi szerve­zet védettsége az egész életre biztosítható. Éppen ezért fel­tétlenül szükséges, hogy a szülők szorgalmazzák gyer­mekeik védő- és újraoltását, mert a fertőző megbetegedé­sek elleni védekezés minden­kinek létfontosságú érdeke! Dr. Ettre István Eger, tisztiorvos. Vidám vasárnap Hatvanban A hatvani várost MSZT rendezésében, a meg­bonthatatlan magyar-szovjet barátság jegyében zajlott le Hatvanban a vidám vasárnap ünnep­sége. Már a korareggeli órákban eleven élet Kelen Béla elvtárs. az MSZT főtitkára élmény­beszámolóját tartja. Jólesik a frissen csapolt sör. zajlott a Rákosi-park zöld gyepén. A pavillonok, az úttörőtábor, a söröző és különböző szórako­zóhelyiségek mind elárulták, hogy Hatvan vá­ros és a járás dolgozó népe örömteli, vidám va­sárnapot ül a park öreg fái alatt. Mintegy ezer dolgozó nagy érdeklődéssel hall­gatta végig Kelen Béla elvtársnak, a MSZT fő­titkárának élmény-beszámolóját a Szovjetunió­ban szerzett tapasztalatairól. Kelen elvtárs va­lóban élmény- és képszerűen ismertette leg­utóbbi útja eseményeit. Beszámolója mindany- nyiunkhoz közelebb hozta a szovjet életet és a szovjet ember lelkivilágát. Megismertük a szov­jet embert az utazás, a munka, a szórakozás közben, sok szépet és jót hallottunk a szovjet di­vatról. a lakások berendezéséről, a fiatalok ne­veléséről. a nők társadalmi megbecsüléséről egyaránt. A hatvani KTSZ dolgozóinak kérdé­seire válaszolva beszélt Kelen elvtárs a Szov­jetunió fejlett ipari szövetkezeteiről, a szövetke­zeti dolgozók nyugdíjáról. A beszámoló mindannyiunkkal érzékeltette az épülő kommunizmus nagy országának hatal­mas méreteit, gigászi alkotásait, a hős szovjet nép egységét, erejét, gazdag és értékes jellem­vonásait. ilyen ország támogatása mellett és védőszárnyai alatt nyugodtan építhetjük bol­dog jövőnket, a szocializmust. Lelkes taps és virágcsokor köszönte meg a beszámolót, mely után kezdetét vette az egész­napos kultúr- és sportműsor, lovasbemutató,— Nagy sikert aratott a lőrinciek tánca. étet, vidámság mindenütt. A kultúrműsor ke­retében a boldogi kultúrcsoport nyújtott ki­emelkedő teljesítményt. A fiatal, alig 14—15 éves parasztfiúkból átló zenekar — szólóéne­kesével együtt — fellépése megmutatta, hogy a nép egyszerű fiat csodákat tudnak művelni, ha a társadalmi rend biztosítja és segíti tehet­ségük szabad kibontakozását. Dicséretet érde­mel a hatvani úttörők helyi tábora is, amely nagyban emelte a vidám vasárnap színvona­lát. A késő délutáni órákban alábbhagyott a vidám hangulat és az ünneplők szívben és lé­lekben egyemberként hallgatták a magyar- brazil labdarúgómérkőzés közvetítését. Mind­annyian együttéreztek a magyar csapattak együtt izgultak a nehéz helyzetekben, majd a győzelem hire után kitört az örömmámor. Este táncmulatsággal végződött a vidám vasárnap. A gyerekek is megtalálták szórakozásukat. A KISKÖREI PETŐFI ter­melőszövetkezet tagjai a rizs átlagtermésének fdkozása érde­kében versenyre hívták ki a megye valamennyi rizsterme­lőjét, a rizs második gyomlá- lásának legjobb és legkorábbi elvégzésére. JULIUS 5-ÉN indulnak • az úttörőház nyári foglalkoztatá­sai. Uj szakkörrel bővül ekkor az úttörőház A lányok részére háztartási gyakorlatokat iktat­nak be. így a nyár folyamán VII., VIII.-os lányok megis­merkedhetnek a sütés-főzés rejtelmeivel, NOVAJON, 27-ÉN ez általá­nos iskola VIII. osztálya bú­csúestet rendezett. Szép műsor­ral szórakoztatták a szülőket, s a közönséget, így búcsúztak el szeretett iskolájuktól (Da* ragó István.) Váljon a Selypi Cementgyár dolgozóinak közös ügyévé a munkafegyelem, az önköltségcsökkentés és az anyagtakarékosság „A dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi életszín­vonala emelésének 'egiontosabb •szköze a jövőben is az árle­szállítás lesz. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha elözőlee nőtt a termelékenység és csökkent az önköltség.’’ (Rákosi). A kőtörőgépek durva za­ja. a cementmalmok tompa zú­gása, az üzem kéményein ki­áramló füst málr messziről el­árulja, hogy szorgalmas mun­ka, eleven élet folyik a SeLypi Cementgyárban. A gyárudvaron csillék hosszú sora vár kirako­dásra, most érkezett meg a mészkő Mátraszőllösről. Kato­nák segítenek a rakodásnál. Fullasztó meleg fogad bennün­ket az üzemben, a felszálló mészkőpor rárakódik a szorgal­masan dolgozó munkások izzad­ságtól átitatott ruhájára. Kettő­zött szorgalommal és igyekezet­tel dolgoznak az ittlévő embe­rek, mert be kell vallanunk, itt is sok a hiányzás és a hiányzók helyett is helyt kell állni a ter­melésben. Erről panaszkodik most mindenki. A kőkirakásnál 14 ember helyeit három-négy fő dolgozik — hiába, nem jut több ide. Még az irodai dolgo­zókat is mozgósítják délután, hegv az anyagellátásban zavar ne álljon elő, hog,v biztosítsák » kőtörők éles, örökké éhes fo­gai közé a tápanyagot. Kétsze­res munkáért kétszeres megbe­csülés jár az üzem dolgozóinak, akik lassan, die biztosan, hónap­ról hónapra törlesztenek ezévi adósságukból. A kezdeti nehéz­ségek miatt adóssággal kezdték a második negyedévet is, de májusban már 109.4, júniusban pedig 107.8 százalékra emelke­dett cementtermelésük. Deli Sándor mérnök szavai sze­rint adósság nélkül zár­ják a második negyed­évet. A tervteljesítés mellett céldiául az elmúlt hónapban a tervezetthez viszonyítva növeke­dett az egy főre eső termelési érték is. pontosan 221 forinttal — számítja ki Haraszti főköny­velő elvtárs — mindemellett április óta teljesen megszűnt a béralaptúllépés. A gyár dolgozói amel­lett, hogy egyre több cementet igyekeznek adni a lakásépíté­sekhez, arra is gondolnak, hogy minél olcsóbb legyen a cement, hogyan tudnának még olcsób­ban termelni. Igen hasznosak a havonként megtartott műszaki értekezletek, vagy inkább köl­csönös beszélgetések, ahol a műszakiak javaslata alapján hasznos újítások születnek. So­roljunk fel néhány példát, amely olcsóbbá teszi a termelést. Lef­felholcz főmérnök elvtárs agyá­ban értékes gondolat született, mely a gyakorlatban egy tonna klinker kiégetésénél egy mázsa szén megtakarítást eredményez. Izzó belsejű óriáskígyóhoz ha­sonlít a klinkerégető kemence. Nyílásánál egy ventilátor 200 milliméteres erejű nyomással fújja be a levegőt és ezzel együtt az égetéshez szükséges por­szenet. Itt dolgoznak a híres égetők — Fazekas Gábor, Szűcs János és Liptai Kálmán — a napi 21 vagonos égetési át­lagért, s mindjárt hozzátehet­jük: sikerrel. A tapasztalat azt bizonyította, hogy a kemencébe került szénmennyiség tökéletle­nül égett el. a klinkerrel össze­keveredve gyűrűszerű lerakódá­sokat képezett a kemence olda­lán, az égetők nyelvén mondva — beragadt. Ilyenkor azután öt­hat ember hosszú vasrúddal néhány órai munka árán tudta csak a beragadást elhárítani. Lcffelhoicz elvtárs a 200 helyett 300, sőt 380 milliméterre állí­totta a ventilátor nyomását. így jobban szétszóródik, s tö­kéletesen elég a szénpor, meg­szűnt a gyűrűképződés is. Nem is olyan ördögi nagy dolog, a megtakarítás mégis jelentős. Olcsóbbá teszi a termelést a vasúttal való kölcsönös jó­viszony és együttműködés ki­alakulása. Ezért hozták létre a komplexbrigáldot, mely a ce­mentgyáriakból és vasutasok­ból áll. A vasút grafikon sze­rint, szabályos időközökben ad­ja a kő- és szénszállítmányokat. Ezzel megszűnik a kocsiállás­pénz, amely tavaly januártól májusig 454.000 forintra rúgott. A kőbányában a kézifúrás he­lvett a gépi fúrás bevezetése is hozzájárul az önköltségcsökken­téshez. így az első negyedévben a tervezettel szemben 9.8 és május hônaoban 4.7 százalékkal csökkent az önköltség. Míg 1953-ban 346.95 forint volt egy tonna cement előállítási ára, ez 1954 első negyedévében 321.15, a második negyedévben pedig 306.98 forintra csökkent. A takarékosság vonalán , is történtek bizonyos intézkedések, hiszen ez szorosan összefügg az önköltséggel, amint ezt Gerő elvtárs kongresszusi beszédében is említette. „Az önköltség csök­kentésének nálunk legfontosabb eszköze az anyaggal való taka­rékoskodás — a pazarlás meg­szüntetése.” A cementgyáriak bevezették az anyagfelhaszná­lási helyen történő ellenőrzést. Gyakran előfordult, hogy a fel­vételezett három méter hosszú négyzetvasból két és félmétert felhasználtak, a többi az ócska­vas közé került. Ennek is véget kell vetni. Ugyancsak hozzájá­rul a takarékossághoz a kazán­házi széntáiroló és a mészkő- lerakóhely alapjainak betono­zása, melyeket a közelmúltban valósítottak meg. Rosszindulatúak, vagy vakok lennénk, ha nem vennénk észre, hogy a kongresszus határozatai megvalósításának bizonyos je­lei mutatkoznak a Selypi Ce­mentgyárban. Ezt a fent emlí­tett példák is igazolják. Erényei mellett azonban nem kevesebb hibát is felfedezhetünk. Legsú­lyosabb és legkézenfekvőbb: a munkafegyelem hibája. A kétlaki dolgozók sokat mulasztanak, vagy legtöbbjük egyszerűen, végleg otthagyja munkahelyét. Az üzem összes szervei tehetet­lenül nézik ezt. Csupán a párt- szervezet próbál segíteni a ba­jon, több-kevesebb eredmény- nyel. Az üzemben minden dol­gozó, de maga az UB-elnök is nyíltan kimondja, hogy n szak- szervezet munkája egyenlő a semmivel. Nincsenek társadalmi ellenőrök, a versenynyilvános­ságot a munkaügyi osztálly ve­zeti helyettük, már hónapok óta nem tartottak bizalmiülést és így tovább. „A pártszervezet sem tölti be azt a szerepet, amelyet az üzem életében be kel­lene tölteni” — panaszolja Bar- ta József párttitkár. A vállalat­vezetőség az irodai dolgozók! túlzott önkénye, egyedüli irányí­tása egészen a homályos háttér­be szorítja vissza a pártszerve­zetet, utasításokat ad részére, javaslatait meg sem hallgatja. Természetesen ez is a pártszer­vezet hibája. Nem sok ered­ményre vezet a pártszervezet­nek az önköltségcsökkentésért, a takarékos gazdálkodásért folytatott agitálciója sem, mert nincs példa a dolgozók újítási javaslataira, alulról jövő kezde­ményezéseire, csupán egy-két műszaki vezető agyában szüle­tik meg egy-egy ilyen gondolat. Bár a harmadik pártkongresz- szuson Gerő elvtárs Sztálin elvtársat idézve elmondotta* hogy: „Csakis a milliós töme­gek munkalendülete és munka- lelkesedése biztosíthatja a mun­ka termelékenységének azt a fo­lyamatos növekedését, amelÿ nélkül a szocializmus végleges győzelme a kapitalizmus felett eíképzelhetetlea” A szocializmus győzelme, nagyüzemi mezőgazdaság, fej­lett ipar, a dolgozók jóléte, ál­talában az építés elválasztha­tatlan fogalmak. Mindezekhez és elsősorban az építés munká­jához járulnak hozzá a cement­gyár dolgozói. Hivatásuk szér és felemelő. Teljesítsék hált : cementgyáriak azokat a felad? tokát, amelyeket tőlük szocializ must építő dolgozó népünk el vár. Császár István

Next

/
Oldalképek
Tartalom