Népújság, 1954. június (43-50. szám)
1954-06-06 / 44. szám
\ NÉPÚJSÁG 3 1934 június 9. vásárnál». A vizsgákra készülnek a Hatvani Vegyipari Teeksiikum tanulói (Tudósítónktól.) AZ ISKOLAI vizsgák küszöbén vagyunk, tanulóifjúságunk tízezrei hajolnak szorgalmasan tankönyveik, füzeteik fölé, hogy újból felelevenítsék az egész évben tanult anyagot. A könyvek és füzetek fölé hajló fejekben megszületnek az elhatározások: „meg kell tartani a félévi jó eredményeket“, vagy „ki kell és ki fogom javítani az évvégi vizsgákon a félévi gyenge osztályzataimat“. A vizsgákra való felkészülés napjai, a céltudatos munka napjai a tanulók számára. Ezekben a „meleg“ naposban kerestük fel a Hatvani Vegyipari Technikum tanulóit, hogy megnézzük, hogyan készülnek a vizsgákra. ELŐSZÖR a negyedikeseket látogatjuk meg, akik a laoora- tóriumokban végzik a vizsgatételekhez szükséges kísér (eveket. Az első laboratóriumban anyagvizsgálat folyik. Ahogy belépünk, szinte fojtogatva terjeng a piridin oldószer nehéz, kellemetlen szaga. Mindjárt az ajtó mellett Mojzes János hajol papírjai fölé, számol. Az égés hőmeghatározását végzi. Nem zavarjuk őt, inkább megnézzük, mit csinál Farkas József osztálytársa. Ahogy közeledünk felé, úgy erősödik a fojtó szag, ami őt úgylátszik nem zavarja. Kérésünkre elmondja, hogy vizsgatételként meg kell határozni különböző, optikailag aktív anyagokat tartalmazó oldatok töménységét. Megnéztük az analitikus laboratóriumot is. Itt az anyagok minőségét és mennyisegét ellenőrzik és állapítják meg a tanulók. Nyolc-tíz fiú végzi itt is kísérleteit. Boronkai Elemér éppen báriumszulfátot izzít amóniumnitrát meghat író’á- sához. E vizsgálat a gyakorlatban többek között a műtrágyáknál. a pétisó anyagának minőségi ellenőrzésénél szükséges. Szorgos munka folyik a harmadik laboratóriumban is. MIVEL a vizsgák még f'Ívnak, a hallgatók egészévi munkájának eredményessegéról tiszta képet nem nyerhetünk. Rajesi Mária elvtársnő, a kohó- és gépipari minisztérium iparigazgatóságának főmérnöke — a vizsgabizottság elnöke — e1- mondja, hogy a vizsga nagv erőpróba a tanulóknak. Az eddigi tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a tanulók helyesen oldják meg a kapott feladatokat. A már vizsgázó negyedikesek után meglátogatjuk az alsóbb tagozatot is, ahol a tanulók ismételnek. Fodor Miklós szaktanár ad segítséget munkájukhoz. A fiatalok itt is szorgalmasan tanulnak. Nagy Lászlónak — az Ve. osztály tanulója, akinek szülei a hevesvezekényi I-es típusú Új élet tszcs tagjai — szép tervei vannak. A félévi közepesét év végére 4-esre javítja. Nagy szorgalommal éppen laboratóriumi tételeket tír 1- goz ki. Oravecz Tamás III. osztályos, a félévi vizsgán zsák közepest ért el, ezt az átlagát akarja négyesre javítani. Érsek István III. osztályos, édesapjával versenyezik, aki a Borsodnádasdi Lemezgyár művezetője. Édesapja munkacsapata többek között azt a felajánlást tette — még a kongresszus tiszteletére — hogv a kongresszusi héten egyetlen hengert sem törnek el. A rádió éppen a napokban mondta be, hogy felajánlásukat teljesítették — újságolta örömtől kipirult arccal Érsek István. Hogy ne maradjon le a versenyben, igyekszik a tanulással. Félévi tanulmányi eredménye négyes volt, már háromnegyed évkor több tárgyat ötösre javított, mint például a géptant. Most azt tűzte ki célul, hogy a félévi jórendű bizonyítványt, ha nem is kitűnőre, de jelesre javítja. Bármerre néz az ember, mindenütt lelkiismeretes, szorgalmas tanulást lát. Kozma Etelka két osztálytársával a folyosón kémiát tanul. Félévben az egész osztály gyengén állt ebből a tárgyból. Most különös gonddal készülnek a kémiavizsgára. • MINDENKI szorgalmasan tanul, hogy minél jobb eredményt érjenek el majd az üzemekben, új munkahelyükön, vagy az egyetemeken. A jelenlegi 78 negyedikes közül 24-en jelentkeztek egyetemre és egyéb főiskolára, a többi 54 pedig üzemekben dolgozik majd, mint vegyésztechnikus. A technikumot végzett fiatalok június végéig megkapják az oklevéllel együtt munkakönyvüket is, s a munkahelyükre a kinevezést. Népgazdaságunk minden területén dolgoznak majd hatvani vegyiparista tanulók a gyógyszer-, cukor-, vagy éppen az olajiparban, mások a köny- nyű-, vagy nehézipar területén. Alig néhány nap van már csak a vizsgák befejezéséig. Ez alatt a néhány nap alatt igen sokat lehet és kell is tanulni, mert az alapos és gondos ismétlés a sikeres vizsgák alapja. Azt tapasztaltuk, hogy a fiatalok megértették ezt. Ha mégis elfáradnának, gondoljanak arra, hogy szüleik a gyárban, vagy a földeken, talán éppen ezekben a napokban döntik meg a kongresszusi versenyben elért legszebb eredményeiket, s akkor erőt merítenek a további munkájukhoz. Sárközi Miklós Egyre több szülő érzi magáénak az iskola ügyét Eddigi, Népújságnak szóló leveleimben főleg azokról a nehézségekről, problémákról számoltam be, amelyek hátráltatják Bz iskolai és családi nevelés harmóniáját, valamint arról, hogy mit próbálunk mi, nevelők tenni iskolánkban annak érdekében, hogy leküzdjük a nehézségeket és a szülőket magunk mellé állítsuk. Vannak azonban a szülői munkaközösség soraiban szép számmal olyan szülők is, akik segítenek bennünket, pedagógusokat munkánkban, akik minden oen készek támogatni az iskolai oktató-nevelő munkát, nemcsak saját gyermekeik, de valamennyi gyermek érdekében. Egyre több azoknak a szülőknek a száma, akik magukénak érzik az iskola ügyét és ennek aktív, lelkes munkájukkal adják tanujelét. Hogy ez fennáll, bizonyítják azok az eredmények, amelyeket iskoláinkban, de általában közoktatásunk egész vonalán elértünk a felszabadulás óta. A gyöngyösi í. sz. általános- iskola is sokat köszönhet a szülői munkaközösség lelkes aktíváinak. S/ekei.di Ferenc- né, a szülői munkaközösség elnöke jó aktívahálózatot épített ki és elsősorban személyes példamutatással ért el szép eredményt. Mindig tevékenykedik az iskola érdekében, hetenként, sőt egy héten többször is bejön az iskolába, hogy közösen megbeszéljük a soronlévő, aktuális kérdéseket. Mindenre kiterjed a figyelme, az iskolai munka elvégzésén kívül még a szülői munkaközösség-aktívák megfelelő utánpótlására, a kádernevelésre is. A jövőévi választmány megválasztásakor kihagyjuk a választmány tagjai közül azokat a szülőket — mondja Szekendi- né, az SZM elnöke — akik bár vállalták, mégsem tettek eleget megbízatásuknak és helyettük beválasztjuk azokat, akik megbízatás nélkül, készségesen segítségünkre voltak mindenben. Igen szépen dolgoznak iskolánk szülői munkaközösségében Hibschné, Vághyné, Öcsai- né, Rákóczimé, Majomé és még sokan, akik minden rendezvényünknél ott találhatók, segítenek, erkölcsileg is támogatják a pedagógusokat. Szép számmal vannak olyan szülők is, akik a gyermekek patronálásában, valamint az üzemekkel, patronáló szerveinkkel való kapcsolat eÿnélyitésében igen szép eredményt értek el és erről rendszeresen számot adnak. Ezután szeretném példaképül állítani a még mindig passzív magatartású szülők elé a 63/5. Építőipari vállalat sztahanovista kőműves-párttitkárát, Szepesi András elvtársat, aki iskolánk két tantermében falba- ékelt, három fél méter hosz- szú, gyönyörű betontáblákat készített. Kora hajnalban és késő este, munkaidőn kívül, pihenő idejében dolgozott rajta. Munka közben arra gondolt, hogy ő is éppúgy, mint a többi szegény munkás a múltban, nem tanulhatott, és most esti iskolán kell munkája mellett tanulnia. Azok a szülők, akik így gondolkoznak és az iskolai társadalmi munkában élenjárnak, nemcsak azt bizonyítják be, hogy szeretik a gyermeküket, hanem minden gyermekét szerétnek, és valamennyi gyermek közös ügyéért szívesen készek mindent megtenni és ezért nemcsak a gyermekek, de mi, pedagógusok is hálásak vagyunk. Ferenczfalri Kálmánná a gyöngyösi I. sz. általánosisk. igazgatója. Okleveles tanítónak lenni és ugyanakkor elkeseredve tekinteni a világba, összeegyeztethetetlen két fogalom volt a szemünk előtt, képesítő vizsgák előtt, „ki-ki a falura, minél távolabbi, eldugott kis helyre“ — ez volt a jelszó, ez fűtött, lelkesített az előttünk álló nehézségek leküzdésére. És túlestünk a nagy napon is. Kezünkbe vettük a díszes kiállítású oklevelet, amely szerint fel lettünk jogosítva a magyar anyanyelvű elemi népiskolákban tanítani. Hogy ez mit jelentett azok előtt, akik öt éven át súlyos anyagi nehézségekkel küzdve gürcöltek céliaik eléréséért, talán a mai fiatalok meg sem értik. Édesapám meglátva oklevelemet, meghat ttan mondotta: — Öt évig küzdöttél érte. de ebben az időben mi melletted álltunk. Most már kész ember vagy. a magad lábán kel! meg- állnod és ezek a nehézségek, amik előtted állnak talán nehezebbek lesznek, mert a legtöbbje mesterségesen támasztott akadály. Fiatalos lelkesedéssel tekintettem a jövőbe. Már másnap beadtam kérvényemet a ..Nagyméltóságú M. kir. VKM. Úrhoz“, ame’yben kértem tanítóvá való kinevezésemet az ország bármely iskolájához. Izgalmas hónapok teltek el, állandó postavárással. Novemberben iött meg végre a VKM. kinevezése. Szüleimtől több mint kétszáz kilométerre helyeztek. Az il’etékes tanfelügyelőségre kellett utaznom, ahol bővebb felvilágosítást adnak. Zsúfolt váróterem, zsúfolt vonat ez maradt meg emlékezetemben erről a „boldo"“ utazásról. Na és az a körülmény, hogy az úton ellopták a kabátomat a pénzemmel együtt, így a megyeszékhelyről gyalog kellett kimennem a húsz kilométerre lévő faluba, amelynek határában volt az iskolám. Este ertem a faluba és a türelmetlenségben nekivágtam az ismeretlen útnak. Aki járt már az alföldi tanyavilágban, tudja, hogy nappal sem valami könnyű az eligazodás, éjszaka pedig minden bokor és fa alkalmas arra. hogy az embert eltévessze. Hajnalig bolyongtam, közben megeredt az őszi eső. Végre keleten derengeni kezdett. Egy facsoport körvonalai kezdtek kibontakozni előttem, majd egy kastély is kivehetővé vált. A gémeskút- nál egy ember lovat itatott. — Mondja jó ember, merre van a Kovács-tanya? — kérdeztem. — Men jen csak ezen a dűlőn addig a jegenyéig, ott térjen le balra, a láp mentén vezet egy út, ami pont oda visz. — Oszt mondja már, kié ez a szép kastély? — Ez kérem a Hunyady nagyságos uraké! — Hogy-hogy uraké? Hát nem egy gazdája van? — kérdeztem csodálkozva. — Nem. mert a két nagyságos úr igen fortélyosan ki- tanáta, hogy ezen az uradalmon is, meg a Kelemen-tanya- sin is megosztoznak. így egy- esv helyen kevesebb cselédség. kevesebb gyerek van és nem kell nekik uradalmi iskolát létesíteni. No ez igazán ügyes ötlet, nemes emberhez illő elgondolás, aki igazán szívén viseli a kultúra ügyét — gondoltam magamban. A megadott útbaigazítás után hamarosan elértem a A VÁNDORTANlTÓ jelzett tanyához. Ahány kutya csak volt a környéken, mind engem kísért hangos ugatással, amivel egy sáros, ütött- kopott „nadrágos embert“ illik megtisztelni a jól nevelt komondornak. Elég szomorú képet mutatott az épület' ahová érkeztem. A vakolat nagy darabon lehullva, düledező falakon megcibált szalmatető félrebillenve, mint részeg ember fején a kalap. A gazda, aki a nagy kutyaugatásra előjött, ijedten tekintett rajtam végig: „miféle csudaszerzet lehet ez az úr? — gondolhatta magában. Bemutatkoztam, — Hogy maga tanítani jött vóna ebbe a vándoriskolába? — csodálkozott el fiatalos, sima arcomon. No hájjá, asz- szondom, mennyen vissza még most a kedves anyukájához, mer még különb emberek is megfutamodtak innen. A múlt évben pontosan három tanító vöt itt. de azok sem töltöttek többet, mint összesen egy hónapot itten. — Köszönöm a szíves jótanácsot — feleltem — de én ide lettem kinevezve és hát tanítani szeretnék. — No hát jó, nem akarom előre elkeseríteni, de tuggya a tanyai élet. ez a láp, meg ezek a vad gyerekek ... nem ilyen ifiúrnak valók. Látva haj tha tatlanságomat, megmutatta azt a szobáját, amelyet iskola céliára adott ki. A megállapodás szerint ebben taníthatok „ha ugyan lesz kit? — délután a gazda használta, éjszaka pedig szállásomul szolgált „Jó hír madárszárnyon repül. a rossz pedig — mint a gondolat.“ Nem tudom a mondás melyik oldala volt érvényes, de tény az, hogy a tanyavilág még aznap megtudta érkezésemet. Másnap reggel felébredve már három mezít- lábos kisfiú állt az udvaron, örömtől dobogó szívvel léptem ki az ajtón, hogy üdvözlésükre siessek. — Szerbusztok gyerekek, hát tanulni jöttetek? Ahogy észrevették, a lábam majd a földbe gyökeredzett — usgyi elszaladtak. Álmélkodva bámultam utánuk. Nagyon buta ábrázatot vághattam, mert a házigazdám nagyot nevetve kiáltotta: — Na ügyi, megmondtam! Nem kell ezeknek a tanulás! Különösen mióta az egyik tavalyi tanító félhótra verte a kis Varga Janit, még kötéllel sem lehet őket összeszedni! Na én nem is kötéllel fogok ehhez a munkához — gondoltam magamban. Még aznap elmentem tíz családhoz. Első utam Vargáék- hoz vezetett Igen elkeseredett emberek voltak, akik úgy érezték, hogy „nekünk kérem nem sikerül semmi. Minek kéne Janinak iskolába járni, úgy sem lesz belőle úr!“ Elővettem a zsebemből egy újságot. — Varga bácsi, tudja-e mi van ebbe írva? — kérdeztem. — Nem én. kérem, mert én sem jártam oskolába. Oszt mégis megvagyok. — Na, hallgasson csak ide! — Felolvastam neki egv szép elbeszélést, amiben Móricz Zsigmond saját fiatalságáról ír. Kezdetben érdektelenül hallgatta az egész család, majd a szemük elkezdett csillogni, a végén pedig „E bizony szép volt“ őszinte felkiáltással Szeretette! hívjuk és várjuk Eger város dolgozd Az egri Pedagógiai Főiskola a nevelöképzés közvetlen feladatainak megoldása mellett, létezésének első pillanatától kezdve komoly szerepet vállalt a város és a megye kulturális életének fellendítésében. Ennek a törekvésnek eredményeképpen született meg négy évvel ezelőtt az első kultúrnap, a főiskolának, ennek a nagy családnak első jelentős kulturális megnyilatkozása, mely azóta évről évre megismétlődve, nagyszerű hagyománnyá izmosodott. A kultúrnap jelentős ünnep a főiskola életében. Ezen a napon látja vendégül falai között a város és a megye dolgozóit, a főiskolán végzett tanárokat, a testvér-főiskolák és felsőbb szervek képviselőit abból a célból, hogy bemutassa kulturális munkájának legszebb virágait. A város és a megye dolgozóival való találkozás jelentőségét ebben az évben ismét emeli az a körülmény, hogy a főiskola ezen ünnepsége egybeesik a pedagógus társadalom országos ünnepével: a pedagógusnappal. A kultúrnap eseményei egész napon át folynak. A délelőtti műsorból kiemelkedik a pedagógiai ankét, mely a pedagógus nemzetnevelö munkájának kérdésével foglalkozik, alapul véve a párt Központi Vezetőségének a közoktatásra vonatkozó határozatát. A délelőtti műsor keretében szerepel az a tudományos előadás-komplexum, amely az egri szőlő kultúrával és az egri borral foglalkozik, ügy gondoljuk, hogy ez az előadás, mely több oldalról világítja meg az egri szőlőkultúra és az egri bor történetét, jelen helyzetét és a jövő távlatait, a város és a megye dolgozói részéről nagy érdeklődésre számíthat. Délután sportműsorral szórakoztatjuk vendégeinket, ahol a főiskola hallgatói és a gyakorlóiskolák tanulói mutatják be tudásukat a sport területén. Este pedig sor kerül a minden évben nagy sikert aratott kultúrestre, melyen kultúrcsoportjaink a hevesmegyei népi zenekar közreműködésével tudásuk legjavát igyekeznek adni vendégeink előtt. A főiskola és a gyakorlóiskolák tanulóinak, oktatóinak, fizikai és irodai dolgozóinak közös erőfeszítéséből épült fel ez- évi kultúrnapunk műsora is. Hisszük, hogy azok az erőfeszítések, amelyek ennek « napnak előkészítését és megrendezését lehetővé tették, nem lesznek hiábavalók. Hívjuk és várjuk a város és a megye dolgozóit. Köszöntjük kedves vendégeinket és kívánjuk, hogy az itt szerzett élmények kedves és tanulságos emlékként maradjanak meg számukra. Kálmánchey Zoltán főiskolai tanár, főrendező Kitüntették megyénk kiváló pedagógusait A harmadik pedagógusnap ismét fényes bizonysága annak, hogy népi demokratikus államunk milj-en megbecsülésben részesíti a pedagógusokat. A közoktatásügyi minisztérium „Kiváló Tanár“ kitüntetésben részesítette Lengyel Gábort és dr. Habis Györgyöt, az Egri Dobó-gimnázium tanárait. „Kiváló Tanító“ kitüntetést kapott Hórvölgyi István, az egri Tanítóképző gyakorlóiskolai tanítója. . A Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke a „Közoktatás Kiváló Dolgozója“ címet adományozta Sándor László gyöngyösi, Pallai Bertalan selypi nevelőnek. A földművelésügyi minisztériumtól a „Közoktatás Kiváló Dolgozója“ címet nyerte Balázs Piri Lajos és Szekendi Ferencné gyöngyösi dolgozók, a szülői munka- közösség tagjai. A megyei pedagógusnapon a megyei tanács oktatási osztálya a következő tizenegy pedagógust tüntette ki a „Közoktatás Kiváló Dolgozója“ címmel: Hegedűs Béla Gyöngyöstarján, Hargittai János Hevesaranyos, Tarnőczi József Gyöngyösha- lász, Dési Zoltán Zaránk, Erdélyi István Tárnáméra, Seré- di István Monosbél, Dombrádi József Hatvan, Stokker Kál- mánné Eger, járási tanács oktatási osztálya. Bodó Zsigmond megyei tanács oktatási osztály, Fejes János Heves, járási tanulmányi felügyelő, Kovács Sándorné Kál. dobbantották élénkebb üteműre szívem verését, örömöm azonban korainak bizonyult, mert: — Szép vét — mondta az öreg — de ez is csak olyan úri ember, mán aki írta, mint a többi. Az én fiamból pedig ne legyen, mert nem akarom, hogy lenézzen mindannyión- kat! Hat nem ment. Csaknem ilyen eredménnyel jártam a többi helyen is. Házigazdám egyre többet bíztatott: — Mennyen az úr máshová, hátha több sikere lesz. De én nem adtam fel a harcot. Itt a helyem, a képzőben mindig a szegény, elhagyatott népért való munkáról áradoztunk, hát most megmutatom, milyen komoly »'olt az elhatározásom. Igen. de mit tegyek? A törvény útján ugyan esetleg egy néhány gyereket be tudnék erőszakolni az iskolába. de ezzel örökre elveszteném a nép bizalmát, amit egyelőre még meg sem nyertem. A véletlen jött segítségemre. Egyik nap. amint a láp szélén sétálok, nagy kiabálás riasztott fel gondolataimból: — Jaj a Rozi! Mindgyán belepusztul! Segítség! — vékonyka, kétségbeesett gyerek- hang hívta fel a figyelmem valami veszélyre. Odarohanok, mifé’e Roziról van szó, hát látom, hogy egy tehén vergődik és süllyed egyre mélyebbre az ingoványos talajon. A szegény apróság kétségbeesésében utána akart menni, ezzel a maga életét is veszélyeztetve. A kiabálásra néhány férfi is odaszaladt és tehetetlenül nézték a szegény állat vergődését. — Azonnal hozzanak ide amennyi deszka és létra csak van a közelben! — adtam ki az utasítást. Erre páran valóban elfutottak közeli tanyákba és hamarosan ott voltak a kir vánt dolgokkal. A deszkákból és létrákból hidat fektettem végig a part és a jószág között, jó erős kötelet az állat szarvaira kötöztem és megkezdtük kivontatni. Nagy nehezen sikerült annyira kiemelni. hogy a lábai alá is deszkadarabokat helyeztünk és a vergődésben kimerült tehenet szép lassan, óvatosan kivezettük a partra. A munka lázában ügyet sem vetettek rám, utána azonban annál inkább közszájon forogtam, megnőtt a tekintélyem, megnőtt az érdeklődés irántam. Ezt kihasználva, a következő nap ismét elmentem néhány helyre. — No látják-e, van valami értelme az iskolába járásnak is. Én is ott tanultam, hogy ilyen esetben, hogy kell eljárni. Ezért-e, másért-e, tény az, hogy másnap már tíz gyerek jött iskolába, oldalukon kis tarisznyával és csodálatos módon, némelyiknek még irka is, ceruza is volt a tízóraija mellett. Hogyan ment a tanítás? Elég nehezen. De tény az, ho"v amikor a felszabadulás után a volt urasági kastélj'ban lévő új iskolát avattuk, az ünnepségen saját énekkarunk köszöntötte a vendégeket és felszólalt Varga Jani is, aki akkor már a gimnázium III. osztályának tanulója volt. Halassy László tanító
