Népújság, 1954. június (43-50. szám)

1954-06-24 / 49. szám

1954 június 24, csütörtök. NÉPÚJSÁG 3 Teremtsenek szigorú rendet és fegyelmet Petőfibányán A néo anyagi iólétének emel­kedéséhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az állampolgári fegyelem megszilárdítása. az állampolgári kötelezettségek teljesítése, valamint a kárte­vők rendbontók, a szabotálók leleplezése is. (Rákosi) NEMCSAK megyei, hanem országos viszonylatban is nagy hírnévre tett szert a kongresz- szusi verseny ideje alatt Petőfi- bánya. Büszkeség tölt el ben­nünket. ha Petőfibányára, a si­kerrel megnyert nagy széncsa­ták színhelyére gondolunk. Nem kevésbbé büszkék erre maguk az itteni bányászok. Valóságos hő­söket szállított le a kisvonat egy-egy műszak előtt a föld gyomrába, s azok ott megmutat­ták, hogy mit kell tenni és mit tudnak tenni a III. pártkon­gresszus előtti napokban. A ter­melés grafikonja naponként 110—115 százalék fölé emelke­dett és ezzel együtt nőtt hírne­vük is. Nem csökkent a verseny­kedv a kongresszus utáni na­pokban sem mert a bányászok legjobbjai elhatározták, hogyha a kongresszusi zászlót nem is sikerült megszerezni, majd meg­szerzik a minisztertanács és a SZOT zászlaját á féléves ter­vük sikeres teljesítésével. Érdemes megnézni, hogyan áll most ez a verseny és a ter­melés Petőfibányán. Az igazat megvallva, nem a legjobban. Az a Petőfi-altáró, amely nemrég napi 110—115 százalékkal di­csekedhetett. most például e hó 12-én 103 2. 14-én 99.3. 15-én 102.8, 18-án 81.3 százalékos napi teliesítménut tudott felmu­tatni. nem is beszélve a magas önköltségről. Mi ennek az oka? Valamelyik nap a leszállás előtt az egyik bányász, Fábián Bertalan csak úgy csendesen megjegyezte, hogy télen olyan sokan voltunk, hogy alig fér­tünk be a népesbe, most meg csak itt-ott lézeng néhány em­ber. Valóban igaza van és meg­jegyzése kicsiben tükrözi azt a helyzetet, ami már körülbelül a hónap eleje óta Petőfibányán van. Sok a hiányzó, a megenge­dett három százalékkal szemben 8.7 szézalékra rúg számuk: 16-án például 110-el kevesebb bánt/ász ragadott csákányt, de nem ritka a napi 140 hiányzó sem. Kik ezek a hiányzók, s milyen ürüggyel maradtak távol? A hi­vatalos kimutatás szerint táp­pénzes betegek a gyakorlat sze­rint legtöbbnvire álbetegek, akik a táppénzt felszedik, s közben odahaza földjeiken kapálnak Vannak akik mén ennél is ros­szabbak, mert a kocsmában töl­tik idejüket. Június 16-án a Pe- tőfi-altárón 26 ilyen csellengő embert találtak. Árvái József és öccse, László tekézéssel tölti idejét, nemkülönben Galcsik József is KotnWő Frnő netnfi- bányai lakos, többszöri felszólí­tásra sem volt hajlandó elhagyni az italmérést A hatos kocka­házban lakó Jónás Józsefet la­kásépítés közben találták a szakszervezetek társadalmi el­lenőrei. Még súlyosabb Sándor Gábor apci lakos esete, aki két heti ..betegeskedés” után újra műszakba ment. de már akkor kijelentette társainak, hogy „jól dugjátok el a csákáni/oma* mert csak két hét múlva jövök újra.” NEM JOBP a helyzet a ró­zsái IX-es aknán sem. A társa­dalmi ellenőrök elmentek Hegyi Ferenc táppénzes beteg lakásá­ra és ott zárt ajtókra találtak. Csupán 10 éves kislánya volt otthon, aki elárulta, honv apja kiment egy kicsit a határba se­gíteni. Az is gvakori eset Rózsá­ban, hogy a községből asszo­nyok kapával és boroskulaccsal a kezükben mennek munkást to­borozni a legényszállókba. Az olyan fiatalok azután, mint Bata Gyula és társai készséggel el­mennek kapálni, fáradalmaikat pedig műszak alatt pihenik ki. Mindez csak néhány példa, hosszú oldalakon keresztül le­hetne sorolni a hasonló esete­ket. A jogtalanul felszedett táp­pénzek naponként is súlyos ez­reket tesznek ki. A hiányzások következtében a bányában igen rossz a helyzet — panaszolja Póczos Ferenc vájár. Egy fron­ton, ahol 22 embernek kellene dolgozni. így az ötösön is, csak 8—10 ember van. így felére csökken a front fejtési sebessé­ge, s ez nem bírja el a nagy nyomást, az ácsolatúk összetö­redeznek, a fülkék beszakadnak és mindez te+emes bányafenn­tartási költséget okoz. így bizony nem lehet az önköltséget csök­kenteni. Nem panaszkodhatnak a bányászok az egészségtelen munkakörülményekre sem, hi­szen ez a modern bánya kor­szerű védőberendezésekkel ren­delkezik. Az esetek többsége azt bizo­nyítja, hogy a hiányzási láz fő oka a kapálás. Természetesen az helyes is ha valaki munkája mellett földjét is megműveli, de nem úgy, hogy közben az álla­mot becsapja. A felsoroltakon kívül szép számmal vannak olyanok, akiknek szintén földjük van és mégsem hiányoznak. Ilyen például Nagy Lajos holló­kői lakos, aki a következőket mondja: „Nekem két hold föl­dem van, kapálni valóm is akad bőven, de ezért mindig rende­sen eljárok munkába." Talán a szabadságát használja fel az otthoni munkára? Szó sincs róla, a szabadság kell pihe­nésre. .Amíg én a bányában va­gyok, addig a feleségem elvégzi a kapálást. Semmiképpen sem helyeslem az álbetegek és táp­pénzcsalók tetteit. Helyettük most nekünk kell többet dol­gozni, sőt még szabadságunkat sem tudjuk most kivenni miat­tuk, mert kevés az ember.” Nemcsak Nagy Lajosnak, ha­nem Szabó Jánosnak és több bányásztársának is hasonló a véleménye. SZÁMÍTSUK KI a mulasz­tásokból adódó károkat. Sze­mélyenként öt köbméter szén termelését számítva, 150 hiány­zó esetén egy nap alatt 750 köb­méterrel kevesebb szén lát nap­világot. Ez a mennyiség egyenlő 187 család egész évi szénfo­gyasztásával, s minden nap 187 család évi tüzelőmennyisége vész kárba. A dolgozók egyéni érdekeit nézve sem kifizető az üzlet. A leleplezett álbetegek igazolatlan mulasztása nyomán elesnek a táppénztől, a napi ke­resettől, a hűségiutalomtól, fe­lére csökken a ruha- és az illet- ményszén-járandóság, sőt még az étkezési pénz is megcsonkul. Mindamellett pedig ami a leg­fontosabb — a becsü'et. Petőfi- bánya bánvászai pedig büszkék a becsületükre, melyet most szép eredményeikkel öregbítettek. A becsületes többség nem nézi. s nem is nézheti jószemmel azt. hogv egvesek betegségük ideje Matt a határban dolgozzanak, “s ezzel hátráltatták a gvo^vu- lást, vagy betegséget színlelve, jogtalanul szedték a táppénzt. Az is megengedhetetlen, hogy többen megfélemlítés útján "karnak táppénzes állományba kerülni Dr. Oswaldot, az altáró fiatal üzemorvosát, a tapasztalt táppénzcsalók ravaszsággal, vsgv egyenesen fenyegetőzéssel megfélemlítik és 6 így sokszor keresőképesség esetén is kiál­lítja a táppénzhez szükséges igazolást. Az apci lakosok nagy előszeretettel keresik fel a köz­ségben működő Szálka József orvost, mert ő kissé elnéző, nála könnyen lehet igazolványt sze­rezni. Elnéző magatartására jel­lemző az a tény. hogy amikor a közelmúltban dr. Szálka egyik kartársát helyettesítette, két hét alatt 38-ról körülbelül 180-ra ug­rott fel a betegek száma. Feltét­lenül szükséges, hogy a Megyei Tanács Egészségügyi Osztálya haladéktalanul javítson az itteni állapotokon. A PART és a szakszervezet, valamint a vállalat vezetősége csak későn ébredt rá erre az alapvető hibára, késtek az in­tézkedései, s így a javulás üte­me még igen lassú, alig észre­vehető. A szakszervezet részéről társadalmi ellenőrök állottak munkába az álbetegek leleplezé­sére. A vállalat vezetőszervei hasonlóképpen kevés gondot fordítottak az új bérezési rend­szer megértetésére, s így a meg nem értés a dolgozók munka­kedvét csökkenti. Az új bérezés szerint nem fizetnek külön a ki­termelt szénmennyiség és külön a fenntartási munka után, ha­nem a végzett fenntartási mun­kákat átszámítják szénbe, s ez­után fizetnek. Ezzel egyáltalán nem csökken a keresetük, mint ahogy çzt a XII-es és a Xl-es aknai tapasztalat is bizonyítja. Az új bérezés bevezetése után 50 forintról 53.70 forintra emel­kedett az egy vájárra eső átlag- kereset műszakonként. Termé­szetesen sok hibát követnek el most a munkaátvevők, akik a béralaptúllépéstől félve, a fenn­tartási munkák járandóságát nem akarják elszámolni. A közel egy éve megjelent kormányprogramm a dolgozók­kal való még emberségesebb bá­násmódot, a különböző bünteté­sek elengedését tűzte feladatul. Sajnos, ezt sokan félreértik, és azt a helytelen következtetést vonják le. hogy most már min­dent szabad. Nem! Pártunk és kormányunk politikája megköve­teli a törvényességet, szép sza­vakkal, baráti hangon, de ha a helyzet úgy kívánja, akkor a törvény szigorával is. Pártunk III. kongresszusán sok szó esett a munkafegyelemről, s többek között ezeket mondotta Rákosi elvtárs erre vonatkozólag: „Ideje végetvetni e tűrhetetlen I állapotnak, ideje, hogy a kom-1 munisták, s általában a gazda-1 sági vezetők — nagyok és kicsi­nyek egyaránt — a dolgozók tömegére támaszkodva szigorú rendet és fegyelmet teremtsenek a termelésben." PETÖFIBANYA jelenleg legfontosabb feladata tehát a munkafegyelem megszilárdítása. Munkafegyelem nélkül, amint láthatjuk is. csökken a termelés, emelkedik az önköltség, ami ép­pen nem egyezik a pártkon­gresszus határozataival. Nem hihető — és nincs is így — hogy azok a petőfibányaiak, akik a kongresszus előtt országos hír­névre tettek szert, most ne har­colnának a kongresszus határo­zatainak megvalósításáért. Mi ismerjük jól a petőfibányaiakat, tudjuk, hogy elhatározásuk és akaratuk a bányászakarat, min­denre képes és ezzel az akarat­tal, a kommunisták és tömegek mozgósításával kijavítják botla- dozásukat és nem a lógósok magas százaléka, hanem a szi­lárd munkafegyelem lesz Petőfi- bánya egyik legfőbb erénye. Ilyen körülmények megfelelő alapot adnak arra, hogy elnyer­hessék a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Császár István Megünnepelték az Egri Lakatosárúgyár dolgozói államosításuk ötéves évfordulóját öt esztendővel ezelőtt 1949 júniusában, a dolgozók kéré­sére államosították az amúgy is ipar nélküli Éger egyik leg­kisebb üzemét, a Lakatosáru- gyárat. Az eltelt öt esztendő alatt nemcsak Eger ment jelen- t s fejlődésen keresztül hanem külső és belső képében óriásit változott az államosított La- katosárusvár is. Uj, nagytelje­sítményű gépek — köztük ki­tűnő szovjet gvártmányok — egész sora segíti hónapról hó­napra a terv túlteljesítésében az itt dolgozókat. Az államosítás ötödik évfor­dulóját bensőséges keretek kö­zött ünnepelték meg a gyár dolgozói, az elmúlt hét szom­batján. Megjelent az ünnepsé­gen a mérvéi pártvégrehajtó­bizottság képviseletében Sallós Gvula elvtárs, a megyei párt- bizottság párt- és tömegszerve­zeti osztályának képviselője, valamint a Szakszervezetek Hevesmegyei Tanácsa és a vá­rosi tanács képviselői. Az ün­nepi beszédet Németh Tibor igazgató mondotta, aki rövid visszapillantást vetett az el­múlt öt esztendőre s bejelen­tette, hogy a gyár dolgozói a kongresszusi verseny után most a vártkongresszus határo­zatainak végrehajtásáért har­colnak, s ebben a harcban már teljesítették az élüzem cim el­nyerésének feltételeit. Az ünnepi beszédet kultúr­műsor követte, melyen a gyár tánc- és színjátszócsoportja lépett fel. A kultúrműsor után az üzem dolgozói közös vacso­rán vettek részt. A ifit meséje métái is bites A nehéz munkában eltöltött hét után, a pihenés vágyával teszi le szombat délután a bányász a csákányt, a földmű­ves a kapát, ezzel az érzéssel állítja le a traktoros pöfögő gépét, ezzel a gondolattal szol­gálja ki az árus az utolsó ve­vőt, s indul többezer ember megyénk gyönyörű tájaira, fürdőhelyeire. Alkotmányunk biztosítja minden dolgozónak az üdülés­hez, pihenéshez való jogát. Megyénkből többezer ember pihen a Balaton partján, de még több azoknak a szalma, akik hétről hétre felkeresik a Mátra és a Bükk festői tájait, Forog a körhinta az egri strandon. Kicsik, nagyok reggeltől estig zsúfolásig megtöltik a medencét, s élvezik a ragyogó nyári napsütést. Milyen jót esik az úszás, fürdőzés után kiütni a napra, s jó barnára süttetni a bőrt. Persze van, akinél ez vörösre sikerűi torkerékpárok, teherautók, egy­szerű parasztszekerek vissza­fogott lovakkal. Borsodból, Pest megyéből, vagy éppen Budapestről épp olyan termé­szetességgel rándulnak el ide, mint Egerből, vagy Bélapátfal­váról. A /magasra szökő viz fehér követ rak le a vájuszerű vezeték falára, s zuhogva ömlik a nagy meden­cébe. Itt is tömve, zsúfolva, kü­lönösen vasárnap, minden te­nyérnyi hely. A Mátra északi lejtős olda­lán, sűrű fák lombjai között méltóságteljesen áll Parádfürdő régi kastélya. gyógyfürdőit, t nevezetes váro­sait. Nemcsak természeti kincsei­ről, szőlőjéről, boráról, erdő- koszorúzta hegyeiről, hősi múltjáról híres a mi megyénk, hanem a bor megyéje, — vizé­ről is. Autó- és motorkerékpár­karavánok róják az országutat, Bükkszék, Párád felé, autóbu­szok, vonatok ontják az utaso­kat Egerbe, mert strandja or­szágos, sőt szerénytelenül meg­állapíthatjuk, világhírű is. Itt a nyár, öröm a fürdés a hevesmegyei gyógyvizekben, Az egri strand süllyesztett, erősvízi sziklaforrása jóleső keménységgel döngeti az elernyedt izmokat. melyek gyógyulást adnak a be­tegnek, felüdülést az elfáradt- nak. Az egri strandfürdő egy- egy vasárnapján egyszerűen nem lehet beférni a vízbe. A strandfürdő bejárata előtt autóbuszok, személykocsik, motorkerékpárok egész had­serege. Szinte minden négy­zetméter foglalt a vízben, szá­razon egyaránt, a levegőt be­tölti a vidám zsivaj, a hang­szóró szokásosan érthetetlen bömbölése. S így megy ez nap, mint nap, de nemcsak a strandfürdőn, hanem a ver­senyuszodában is. Bükkszékre éles kanyarral, meredeken zuhan le az út, itt suhannak el egymásután a mo­Sokan keresik fel a bükkszéki gyógyfürdő meleg, gyógy­hatású vizét. Amikor kijövünk a vízből, valósággal fehér, sóréteg borítja a testet. Itt lehet aztán hamar lebarnulni, de hamar meg ts gyógyulni. A Mátra lábánál, erdőkoszorúzta dombok között fekszik Párád gyógyfürdő. Vize hideg, de üdítő, » levegője valósággal csodát művel a városi ember tüdejével. A múltban az egyszerű em­ber itt zárt kapukra talált, csak a grófok, bárók, földes­urak voltak hivatalos vendé­gek . i Parádfürdő régi kastélyával, s kastélyában új embereivel, modern szanatóriumával, er­dőkoszorúzta vidékével, a szomszédos Mátrával, s nem utolsósorban friss, hegyi- kristály vizével ezreket vonz egy-egy idényben. Széles, asz­faltozott útján, az öreg fák alatt, bővizű strandfürdőjén egyformán vidám, víg az élet, — szórakozik, pihen itt a Mátra tövében dolgozó népünk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom