Népújság, 1954. június (43-50. szám)

1954-06-03 / 43. szám

NÊ DÍJ I S Á G 1054 június 3. csütörtök. A PÁRTKONGRESSZUS HATÁROZATAIRÓL Közgyűlésen beszéljük meg a pártkongresszus határozatait Mi is azt akarjuk megva­lósítani, amit a kongresszus célul tűzött ki a termelőszö­vetkezetek elé: gazdaggá ten­ni, felvirágoztatni a termelő­szövetkezetet. boldog, megelé­gedett szövetkezeti parasztsá­got. A mi szövetkezetünkben, a felnémeti Petőfi tsz-ben leg­nagyobb jövedelmet a gyümöl­csösünk biztosítja. Hogy ez a jövedelem biztos legyen, állan­dóan járjuk a gyümölcsöst, el­lenőrizzük a fákat, nehogy va­lami kártevő elpusztíthassa termésünket. Ezidáig kétszer permeteztük gyümölcsösün­ket. ha szükséges, tízszer és tizenötször is permetezzük, de nem engedjük a termé­szetnek elcsikarni egész évi munkánk gyümölcsét. Ugyan­ilyen gonddal ápoljuk az újonnan telepített gyümöl­csöst is, hogy a következő évekre is biztosíthassuk a szép jövedelmet, a jobb megélhe­tést. Nagy kár. hogy az állatte­nyésztés terü'etén nem tudunk számbeli emelkedést elérni, mivel legelöterületünk kevés, szántóterületünk nem biztosít elegendő takarmányt, így in­kább a hozamok emelésére tö­rekedünk. s tehenészetünknél így tudtuk elérni a 14.1 literes istállóátlagot, mely megyei vi­szonylatban is a legjobb átlag. A növényápolás — ez az egyetlen terület, ahol kissé lassan megy a munka. Igaz, hogy cukorrépánk, naprafor­gónk ki van egyelve, négy hold kukoricát is megkapáltunk, de a burgonyánk és a kukoricánk egyrésze még mindig kapálat- lan. Legfontosabb feladatunk­nak tartjuk, hogy megszervez­zük a növényápo'ást. s a terü­leteket újból felosszuk, mert először nem, volt megfelelően szétosztva. Másik legfontosabb feladatnak tekintjük a munka- fegyelem megszilárdítását. Egves tsz-tagok még elmarad­nak a munkától, nem jelentik be előre, és így nem tudjuk megszervezni a brigádok, munkacsapatok munkálat. A napokban közgyűlést hívunk össze, ahol a kongresszus által meghatározott fe'adatokat tár­gyaljuk meg közösen, megbe­széljük a családtagok bevoná­sával karcsoUtos tennTvalókat. s döntünk abban az ügvben. hogv ki men >en szövetkeze­tünkből brigádvezetői isko’ára Mindent megteszünk azért hogy szövetkezetünk megőriz­ze régi jó hírnevét, s tagjaink minden évben megelégedettek lekenek a Jöyedelenvüosztá'i- sal. Ezért vettünk 20 c-alád nrthet. s kertészetünkben is ezért dolgoznak szorgalma-an az emberek, hogy a korai ka- larábébó! és a korai k-po-ztá- ból minél előbb tud junk előle­get osztani. A kongresszus felhívta az üzemek figyelmét a termelő- szövetkezetek segítésére. Az eredmény máris routatk~z:k. Szocialista szer-ődé-t kötöt­tünk a F'nom zereiv'ny"vár­ról. s a napokban már érez­tük a mnnkáso’Ztálv segítsé­gét. A Finomszezelvénvgvár dolgozói kijavították a kerté­szeti vízszivattyút, s a napok­ban rendbehozzák a duzz-i-ztó- gát fogaskerekeit, s kedvenc permetezögénünket. a ..Für­gét“. Megígérték. hn"v a tsz áramfej’esztojét is kilavítiák. Mi ezt a segítséget több ter­ménnyel szebb gyümölccsé’, fejjel-vajjal akarjuk meghá’ál- ni, s azzal, hogy a pártkon­gresszus határozatait a mi ferme!őszöve*kezeteinkben is megva’ósítjuk. DAvin KAROLY a felnémeti Petőfi tsz elnöke A kongresszus után sem hagyjuk abba a versenyt Esténként mindig hallgat­tam a pártkongresszusról köz­vetített rádióelőadást. Az elő­adások után az járt az eszem­ben, hogy nekem, mint népne­velőnek, mi a feladatom. Azt a sok szép célkitűzést, melyet a kongresszus terjesz­tett a nép elé, nekünk, népne­velőknek kell megismertetni mindenkivel, akire csak lehet számítani a szocializmus épí­tésében. Ez lesz tehát az egyik feladatom. A Dohánygyár népnevelője vagyok, itt az üzemben is van sok tennivaló. Sokan nem ismerik még itt sem a párt- kongresszus határozatait, el­sősorban ..zen akarok segí­teni. Ezzel egyidőben beszélek velük a takarékosságról, az önköltségcsökkentésről, ész­szerű munkára buzdítom a dolgozókat, hogy minél olcsób­ban tudjunk előállítani szi­vart és cigarettát, hisz a kongresszus is ezt jelölte meg egyik fontos' feladatként, ol­csóbban és többet termelni. A kongresszus után sem hagyjuk abba a versenyt. A kongresszusi hét eredményeit meg akarjuk tartani, ha lehet, még túl is szárnyalni, mind a mennyiség, mind a minőség és az anyagtakarékosság terén. A kongresszusi héten állan­dóan 140 százalék körül telje­sítettem. s a verseny ideje alatt 900 szivarborítékanyagot takarítottam meg. Ezzel az eredménnyel nem vagyok megelégedve. Havi tervemet is 140 százalékra akarom telje­síteni. Mint régi élmunkás, megfogadtam, hogy addig nem nyugszom, míg kétszeres szta­hanovista nem leszek. Saját példámon keresztül is akarom nevelni a fiatalokat, hogy ők is törekvő, szorgalmas embe­rekké váljanak. Fiatalok még, ügyes a kezük, belőlük is könnyen lehet sztahanovista. A körzetben már nagyobb fel­adatok várnak ránk, mert ott a dolgozó parasztoktól a mér­nökig sokféle foglalkozású ember megtalálható, s majd­nem mindnek más-más fel­adatot szabott meg a pártkon­gresszus. Ezt akarom én be­csülettel átadni, ahol kell ta­náccsal segíteni, de mindenki­nek meg kell érteni a párt szavát, s én azon leszek, hogy ez sikerüljön. Bata Józsefné az Egri Dohánygyár népnevelője Legjobban annak örülök, hogy tárgyaltak a tanácsok munkájáról A pártkongresszus tisztele­tére én is elkészítettem a jel- ajánlásomat. Az volt benne, hogy egész évi tojás-, baromfi- és marhabeadásomat teljesí­tem a kongresszus tis~t?l?tére. Felajánlásomat a vállalt ha­táridő előtt teljesítettem, az adómat is kifizettem egész szeptemberig. Nem mondhatom ezt a töb­bi felnémeti gazdára, akik között vannak még olyanok, akik halasztnatják a beadást. Ezért helyeslem azt. hogy a kongresszuson is felhívták a tanácsok figyelmét arra. hogy azoktól is be kell szedni a tar­tozást, akik nem akarnak fi­zetni. ha máskép nem megy, törvényes úton. Legjobban annak örülök, hogy végre komolyan tárgyal­tak a tanácsok munkájáról. Én itt lakom a tanácsházával szemben, tanácstag vagyok, te­hát jól ismernek, mégis előfor­dult, hogy kaptam egy levelet, melyben azt írták: szégyeljem magam, tanácstag létemre, le­maradtam a beadással. Be­mentem a tanácshoz, bebizo­nyítottam, hogy nem vagyok 4/mám adós. Néhány nap múlva jött a dicsérő levél, hogy túlteljesí­tettem a beadást. Persze, hogy túlteljesítettem, de a tanács­nál rosszul könyvelték, s még meg is szegycnitettek, hogy nem vagyok kötelességtudó, pedig tavaly is kukoricamor- zsolót kaptam jutalmul a jó beadásért. De volt más is. Mindennap itt járok el két fehér ökörrel a tanács ablaka előtt, mégis két ló után vetet­ték ki a beadást. Pedig tudhat­ják volna, hogy ökröm van, s nem lovam. Nagyon jó. hogy az ilyen dolgokkal is fogialkoztak' a kongresszuson és elhatározták, hogy megjavítják a községi ta­nácsok munkáját, rendbssze- dik az adónyilvántartást. Mert nálunk is sokszor elvette az emberek kedvét a helytelen adókivetés, vagy a tanács dol­gozóinak helytelen magatartá­sa. Ha javul a tanács munká­ja, szívesebben dolgozik min­denki, jobban teljesítik kötele­zettségeiket is. RÖFUSZ ISTVÁN nyolcholdas felnémeti dolgozó paraszt tanácstag (A bélapátfalvi dolgozók panaszolták, hogy nemcsak rosszminőségü a kenyér, de a legutóbbi alkalommal egy nagy csomó kócot találtak bélésűivé.) Sok segítséget, útmutatást kaptunk a kongresszustól Mikor bekopogtattam Fried­rich Sándornéhoz, a Főiskola pártbizottságának titkárához, telefonált. Régi ismerősként üdvözöltük egymást, hisz egy éven — bár különböző szakon — végeztünk. Másfél hónap óta a Főiskola pártbizott­ságán párttitkár. Régi funkcionárius, így a kezdeti nehézségek után — az eddigi tapasztalatai felhasználásával — új munkahelyén is hamar felismerte, mi a legfőbb teen-. dője. A szokásos kérdezgetések után pártéletünk legfontosabb eseményére, a kongresszusra terelődött a szó. Megtudom, ho a Főiskolán a vizsgák előkészítése, megkezdése ide­jén tapasztalható izgalom, mely hallgatót, nevelőt egy­aránt eltölt a munkában dús év után, most eltörpült az egész népünk lelkét betöltő nagyszerű várakozásban, ér­deklődésben. — S nem hiába vártunk na­gyon sok segítséget, útmuta­tást a kongresszustól, megkap­tuk azt. Egyik legfontosabb probléma most nálunk a má­sodévesek kihelyezése. Bár kis százalékban, mégis voltak olyan hallgatók, akik idegen­kedtek attól a gondolattól, hogy falura mennek tanítani. Ezek meggyőzésében is sokat segített a kongresszus. Ezek a hallgatók is belátják, hogy életünk kulcskérdése a falu lett, nemcsak gazdasági, ha­nem kulturális téren is. A fa­lusi iskolák százaiban is kép­zett, sokoldalúan fejlett taná­rok legyenek — ez most a jel szó. Ebből következik a Főis­kola tanárainak nagyszerű fel­adata a jelenlegi tanév befeje­zése, a következő oktatási évek idejére: minél alaposabb tu­dással rendelkező, szakmailag, politikailag felvértezett peda gógust adni a falunak. A szakmai oktatás terén nincs különösebb veszély. Ezt bizonyítja az a tény, hogy van olyan tanulmányi csoport, mely 4,7-es átlagot ért el s az eddigi vizsgák alap­ján a legrosszabb átlag sem süllyedt a 3,3 alá. Politikai téren azonban van még tennivalónk, s munkánk megjavítása érdekében pénte­ken, vezetőségi ülésen meg­beszéljük teendőinket. Nem tévesztjük szem elől, hogy közoktatásunk jövője, sorsa az általános iskolákban dől el. Hogy általános iskoláinkban szocialista, hazáját szerető, sokoldalúan képzett embere­ket neveljenek, jövendő, vagy éppen most kikerülő pedagó­gusainktól is függ. Szocialista embert formálni, gazdag ismereteket nyújtani, az „új ember kovácsa“ százait adni az országnak — ez a Fő­iskola nagyszerű feladata. (Sz-né) FŐPÉKMESTER: Idefigyeljetek, fiúk! A liszt a sarokban van, seprű jobboldalt, a kóc ott van ni,.. rajta, kezdhetjük a dagasztást. (Az E"ri Pedagógiai Főiskolával szemben lévő szép parkban többszöri kérés ellenére sem helyeztek ei pado­kat.) ., hj _ /£*> A Kép szöveg nélkül. Terveinket csak akkor tudjuk megvaíósíta ni, ha a tömegek segítségére támaszkodunk Mindvégig feszült figyelemmel kísértem a pártkongresszus be­számolóit, felszólalásait. Mint tanácselnök, természetesen Nagy Imre elvtárs beszámolója érin­tett legközelebbről, mely új erőt, ösztönzést adott a munkához. Üg,y éreztem, hogy Nagy Imre elvtárs beszámolója egyenesen nekem szól, a mi városi taná­csunkról beszél, annak eredmé­nyeit és hibáit sorolja fel. Tíz esztendeje dolgozom az állam- igazgatásban, de a párt még ilyen jelentős segítséget nem adott számunkra. Az a sok új, amit a pártkon­gresszus adott, jelentősen meg­változtatta eddigi munkafelfogá­sunkat. Az egri városi tanács is fejlődésen ment keresztül, külö­nösen az utóbbi időben, osztály- vezetőink döntő többsége mun­kás és paraszt. Értelmes, ráter­mett káderek nevelődtek nálunk, megszilárdult tömegkapcsola­tunk, de még mindig igen sok a hiba. Elsősorban arról kell beszél­nem, hogy nem tartottuk min­denkor tiszteletben a tanácsde­mokráciát, a végjehajtó bizott­ságot föiéje helyeztük a tanács­ülésnek, számos esetben annak megkérdezése, sőt tudta nélkül döntöttünk fontos kérdésekben. A tanácsüléseken nem beszél­tünk másról, mint a begyűjtés­ről, vagy a tavaszi munkákról, de alig az egész várost érintő gazdasági, kulturális városfej­lesztési ügyekről. Az Egészség- ház-utcában épülő új háztöm­bökről hivatalosan nem is tud a tanácsülés, a város kulturális ügye sem szerepelt még a ta­nácsülés napirendjén. Pedig a példák, itt gondolok elsősorbrn a város hároméves tervére, azt bizonyítják, hogy csakis a ta­nács minden tagjának aktív köz­reműködésével lehet valóban jól és eredményesen dolgozni. Nagy Imre elvtárs beszéde után alaposan végiggondoltam, melyek a legfontosabb feladatok a tanács munkájának megjaví­tásában. Nem sorolom most fel mind. csupán néhányat ragadok ki. Elsőrendű feladat, hogy a tanácsot valóban tömegszerve­zetté tegyük, aktivizálni kell a tanácstagokat, részben a tanács­demokrácia tiszteletbentartásá- val, másrészt a kommunista ta­nácstagok példamutatásán ke­resztül. Fonfosn-k tartom azt is, hogy az állandó . bizottságok kommunista elnökei, kommunis­ta VB-tagok itt végezzék párt­munkájukat, ne aprózzák szét erejüket. Igen helyes az a hatá­rozat, hogy a tanácstagokat a iövőben körze*enként választ­ják meg, így azok valóban fe­lelősnek érzik magukat körzetük életéért, problémájáért. Rend­kívül fontos az is, hogy emeljük a tanács dolgozóinak szakmai tudását, ehhez azonban a felsőbb szervek segítsége is szükséges. A pénzügyi osztály vezetője ná­lunk felsőfokú oktatáson vesz részt, de a földművelésügyi mi nisztérium már nem gondosko dik arról, hogy szakterületek dolgozói is tovább képezhessék magukat szakmailag. Pedig ez rendkívül fontos lenne. Megszívleltük Nagy Imre elv társ szavait arra nézve is, hog.y helyi politikát kell kialakítani harcolni kell többek között r dolgozó nép anyagi és kulturá­lis szükségleteinek kielégítéséért Nagy terveink vannak ezzel kap csolatban, de ezeket a terve­ket csak akkor tudjuk sikerrel megoldani, az egri városi tanács csak akkor tudja a pártkongresz szus által meghatározóit íe. adatát betölteni, ha az eddiginél sokkal inkább támaszkodik a lö megek segítségére, alkotó kezde ményezésére. Nagy Sándor VB-elnök, Eger Olcsó „napszámosok a A kongresszusi héten Tárná- zsadányban is soha nem látott lendülettel folyt a munka a föl deken. Nem volt még eg.yszer egyszer ennyi ember a földeken Csakúgy tarkállott a határ Egyik darabon egyeltek, a mási kon saraboltak. kapáltak, aca toltak — irtották a gyomot ápolták a növényt. Örült is en nek Góth Benjáminné tanácséi nők és Tóth István mezőgazda sági előadó. Madarat lehetett volna velük fogatni. De nincsen öröm üröm nélkül. Lám, itt van az az apaállatnak szánt négy hold lucerna és az bizony nem a legtisztább, annyi benne az acat és a gyom, hpgy két nap is eltartana kitisztítani. Pedig ez nem jól van így, szemet szúrt már ez jónéhány dolgozó pa­rasztnak is. „Valamit tenni kel­lene” — bíztatták egymást — nem lehet az. hogy pont ez a darab föld legyen a legcsunyább a határban. A nagy gondolkodást a ta­nácsházra betoppanó Bérces Jó­zsef zavarta meg, az általános iskola igazgatója. Vele együtt betoppant a „lucerna-probléma” megoldásának nagyszerű lehe­tősége is. Hogv erre eddig nem gondoltunk! Hát kik lennének al­kalmasabbak erre a munkára, ha nem a gyerekek? Méghozzá az iskolás gyerekek, de nem a ki­sebbek, nem ám. hanem a na­gyobbak, a felső osztály. Itt van a nagyszerű, olcsó munkaerő ki­aknázatlanul, a lucernát meg eszi a gyom. Nem jól van ez így! KezdeményezzünkI És né­hány perc mujva már meg is van a nagyszerű lehetőség köz­vetlen terve. Megállapodnak a munkadíjban — néhány kiló cukorka, vagy az ára — és ki­adják a jelszót: kezdődhet c munka! Es 22-én, pénteken délután tanítási idő alatt 38 gyerek in­dult a lucernaföldre, nem a leg­nagyobb lelnesedéssel és neki­láttak a lucernaföld tisztításá­nak. Bérces József igazgatónak még másnap se jutott eszébe, hogy helytelenül járt el. Arra sem gondolt, hogy igen sok az igazolatlan hiányzó, hogy 20-án 20, 21-én 25 gyerek hiányzott, 22- én pedig 26 volt a hiányzó. Az bosszantja, hogy sok szüiő most, a vizsgák előtt nem engedi gye­rekét az iskolába — ez a bosz- szuság jogos — de arra nem gondol, hogy éppen ő mutatott rossz példát a szülőknek, mikor tanítási idő alatt munkára vitte a gyermekeket, két rajz­órát mulasztottak, mert ez — az ő szavaival élve — „a tanítás szempontjából nem olyan fon­tos”. Később azonban maga is belátta, hogy helytelen és nem elfogadható az a mentegetőzés, és mással próbálkozott: „szere­tem a tanáccsal az összhangot, azért mentek ki a gyerekek”. Kell is. szükséges is, és „sze­retni” is kell az összhangot a tanáccsal! De az iskolás gyer­mekek szülei és államunk nem fogadia el ezt helyes összhang­nak, ha 38 gyerek tanítási idő alatt másfél kiló apró cukorért tanítás helyett — acatol... Ilyen összhangra nincs szük­sége se a pedagógusoknak, se a tanácsnak. Legkevésbbé álla­munknak. * Papp János, Füzesabony, járási pártbizottság Kitüntették a helyi tanácsok kiváló dolgozóit A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntette a helyi ta­kácsok kiváló dolgozóit. A ki- ünte léseket május 28-án Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át az Orsr.ágházban. A hevesmegyei kitüntetettek névsora: Csintalan József tar- namérai községi tfanács VB el­nöke, Kovács József rózsaszent- mártoni községi tanács V. B. titkára, Molnár Ilona kisnánti községi tanács V. B. elnöke, Biró Miklós a bodonyi községi tanács V. B. elnöke, Strumpf László a megyei tanács mező- gazdasági osztályának főagro- nómusa, Varga Mihály a me­gyei tanács csoportvezetője, Held László a gyöngyösi járási tanács agronómusa, Fekete Illés a hevesi járási tanács mező- gazdasági csoportvezetője, Hor­váth István Boldog községi ta­nács adminisztrátora.

Next

/
Oldalképek
Tartalom