Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-27 / 41. szám

6 1954 május 27. csütörtök. NEPÍJ J? AG T E U V F E a. B IH X TAS — HÁT SZÉP a határunk — mosolyodik el magában Mikula János bácsi, csányi dolgozó paraszt, amikor szom­baton estefelé, fáradt testtel, de vidám szívvel rója haza­felé a dűlőutakat. Az őszi és tavaszi kalászosok üde, zöld színe, a kipalántáit uborka, paradicsom, paprika, tök és dinnye lendületes növekedése, az egész természet frissesége, szépsége jókedvre hangolja. Vidáman gondol a másnapi vasárnapra, amikor egész heti munkája után megérdemelt pihenését tölti. Amint a falu felé közeledik, a nemrég kapott hangos hír­adó hangja kúszik a fülébe: „Értesíti a községi tanács a lakosságot, hor••• holnap, va­sárnap, a begyűjtési irodában munkanapot tartanak, hogy azok a dolgozó parasztok, akik más időpontban nem tudnak megjelenni a tervfelbontás vé­gett, a holnapi nap folyamán eleget tudjanak tenni a terv­felbontási kötelességüknek.” — Hm. bizony én is elma­radtam ezzel -— mormolja ma­ga elé János bácsi — s milyeh jói jön ki, hogy holnap ezt is elintézhetem. MÁSNAP REGGEL nyolc órakor bekopogtat a' begyűj­tési irodába. — Tervfelbontás Földterülete (a múlt évben és ez Szántó: 9 hat. hold Kert: — _ Rét: — Nádas: 1 kát. hold összes föld: II kát. hold végett jötjem — mondja, s el­fogadva a felkínált helyet, le­ül. Földterületi adatok, ka­taszteri tiszta jövedelmek, ve­tésterület, kategória és egész sor más fogalmak, kérdések merülnek fel. Mindenre ponto­san, legjobb tudása szerint vá­laszol. Rövid idő alatt kezébe kapja a beadási könyvet és a jól végzett munka örömével hazafelé indul. Útközben azonban eszébe jut valami — a januári, februári tanácsülés, eszébe jut a még korábbi nagygyűlés, ahol a kormány- programmot, hazánk szocialis­ta fejődésének új szakaszát ismertették. Szó volt ebben az ismerte­tésben — többek között — ar­ról is, hogy a dolgozó paraszt­ság beadási és adófizetési kö­telezettségét bizonyos száza­lékkal csökkenteni kell. — No. én majd pontosan kiszámítom otthon, hogy mennyivel lett kevesebb ezévi beadásom — szögezi le magá­ban — mint a multévi volt. Azt már a begyűjtési irodában is láttam, hogy kevesebb, de nem akartam ott időt tölteni, hogv összehasonlításokat te­rvek. ODAHAZA napírt és ceru­zát vesz elő és hozzákezd a számoláshoz. évben változatlanul egyforma): 582 öl 121.28 korona k. t. j. 40 öl —.40 korona k. t. j. 164 öl 5.— koronák, t. j. — öl 6.— korona k. t. j. 186 öl 132.68 korona k. t. j. A múlt évben is, s ez évben is az V. kataszteri csoportba jutott, beadási normája pe­dig a következőképpen ala­kult: 1953- ban: 366 kg holdanként. 1954- ben: 292 kg holdanként. Ez már csökkenés, mégpedig kataszteri holdanként 74 búza­kilogrammal. Azonban János bácsi nemcsak azt jegyezte meg a téli ismeretterjesztő előadásokon, hogy kevesebb lesz a beszolgáltatás, hanem azt is. hogy milyen kedvezmé­nyekkel lehet még tovább nö­velni a mentesítést. Itt van például a szerződéskötés. A múlt évben — makacsságból és a kellő felvilágosítás hiá­nya miatt is — nem szerződött csak 400 öl paradicsomra, hol­ott ültetett tököt is, uborkát is, dinnyét is. így, persze, csak 91 búzakilogramm csökkentést kapott, aminek az lett a kö­vetkezménye. hogy beadási kötelezettsége így alakult: Búzakilogramm összesen 3569. Megosztva — kenyérga­bona 1667 — takarmánygabo­na 1107 — napraforgó 535 — burgonya 250 búzakilogramm. AZ IDÉN azonban felismer­te a szerződéskötés előnyeit. A? utolsó négyszögölig leszer­ződte azt a területet, amelyet be akart ültetni zöldségfélék­kel, egyéb szerződéses növé­nyekkel. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy János bá­csi boldogan írhatja le a kö­vetkező adatokat: 1954. év: EREDETI KIVETÉS (alapkötelezettség) Ossz. búza: Kenyérg.: Takarmányg.: Kukorica: Naprf.: Burg:, kg 2774 1159 494 865 238 456 búzakilogramm súlykilogrammban .................................................................................................... M ENTESÍTÉS: (2 kát. hold 300 öl szerződött terület után, természetesen a más- félszeres kedvezményt is figyelembe véve) 785 328 140 245 67 129 búzakilogramm súlykilogrammban MEGMARADT KÖTELEZETTSÉG: 1989 831 354 620 171 327 oúzakilogramm súly János bácsi leteszi a ceruzát és elgondolkozik. „No lám, a durva számok tükrében is itt a megva’ósított ígéret: 1953-ban 3569 búzakilo­gramm beadással kellett szá­molnia, most csak 1989 kiló­val. Ebben az évben tehát 785 búzakilogrammal kevesebb a beadás, s ennyi termény sza­badforgalmi árán tehenet le­het vásárolni. DE EZ MÉG nem minden. Arról is bőven hallott a ta­nácsülésen. hogy az a gazda, aki az e’ső negyedévben telje­síti sertésbeadását, 300 kilo­gramm. aki a második negyed­évben, az 260 kilogramm má­jusi morzsolt kukorica elenge­dést kap • Az első negyedév ugyan már elmúlt, de a máso­. ilogramm ban dik még nem. Gyorsan kiszá­molja János bácsi, hogyha jú­niusra ütemezteti be a 64 kilo­gramm hízottsertésbeadását, az majdnem 130 kiló májusi morzsolt, csövesre átszámítva több mint 200 kilogramm ku­korica elengedését jelenti. — Nem marad tehát ígéret a kormányprogrammnak ez a része sem. Megvalósult, mini ahogyan a többi része is meg­valósult. Most már csak raj­tunk a sor... — fejezi be gondolatait János bácsi, s a papír, ceruza, vele együtt pi­henni tér. Hétfőn reggel újra ott látni a határban, amint szorgalmasan, a jó gazda gon­dosságával végzi munkáját. Szabó Mihály Csány. Petőfibánya letöríesztette adósságát, túlteljesítette kongresszusi felajánlását Több szén: több energia, több gép, több közszükségleti cikk további jólét. Ezzel az elhatározással indultak harcba Petőfibánya dolgozói a kongresszusi műszak kezdetén. A nagy­szerű széncsatában napról napra több szenet termeltek, hogy megteremtsék az alapját a dolgozó nép további felemelkedé­sének. Erőfeszítéseik nem maradtak eredménytelenül. A kon­gresszusi versenyben, de különösen a kongresszusi műszak alatt nemcsak több, hanem olcsóbb szenet is küldtek a fel­színre. Nagy versenytársukkal, a tatabányaiakkal való küzde­lem az elsőségért, a kongresszusi zászlóért soha nem látott eredményekre vezetett. Petőfibánya vállalat a kongresszusi műszakban szombaton reggelig 4460 tonna jóminőségű, terven felüli szenet küldött a Mátravidéki Erőmű táplálására. Ezzel a kongresszusi versenyben már 44 ezer 300 tonna szénnél szárnyalták túl előirányzatukat. Elhatározásukat ebben az esz­tendőben mindig valóraváltották. A kongresszusi műszakban egy nap sem maradtak alul a 110 százalékos teljesítményen. Szombaton reggelre napi előirányzatukat szintén 111.7 száza­lékra teljesítették. Esedékes havi tervük teljesítésében 109 százalékot értek el. Petőfibányán szombaton reggel a kongresszusi műszak utol­só napján még nagyobb volt a lelkesedés, mint az előző napo­kon. Ezen a napon a 120 százalékos napi teljesítményért indul­tak harcba, hogy a III. pártkongresszusnak büszkén jelent­hessék: „Mi. Petőfibánya dolgozói letörlesztettük multévi adósságunkat és a mai napig 45 ezer tonna szenet adtunk ter­ven felül népgazdaságunknak. Továbbra is határtalan szorga­lommal, jó munkával harcolunk pártunk politikájának végre­hajtásáért.“ Üzemeink fontos feladata: A dolgozok szakmai kép­zése minden üzemnek elsőrendű feladata. Minél több a jó szak ember, annál jobban megy a munka, nagyobb lesz a terme­lésben elért eredmény. Nép­gazdaságunk minden előfelté­telt megad a szakmai tudás fej­lesztéséhez. Különböző szak mai tanfolyamokon tanulhatnak a dolgozók ezrei. Sok függ természetesen attól, hogy az üzemek hogyan törődnek a dolgozók szakmai képzésével. Az Egri Lakatosárugyár fel­ismerte a szakmai oktatás jelen­tőségét és mi-’den lehetőséget megad ahhoz, hogy az üzemen belül megtartandó tanfolyamok minél jobb eredményekkel fe­jeződjenek be. Az üzem dolgo­zóira komoly feladatok meg oldása hárul az elkövetkezendő időkben. Ezt csak jól képzett, szakmailag is megjelelő tudás­sal rendelkező dolgozókkal és műszakiakkal tudják végrehaj­tani. Németh Tibor, a vállalat ve­zetője a legmesszebbmenő tá­mogatást nyújtja a tanfolya­mok hallgatóinak és segítsé­get nyújt ahhoz, hogy lemor- zso’ócíps ne len-yen. FíTadh'i- fatlanul végzi munkáját Jánfal- vi Frigyes. az üzem szakokta­tási előadóia is. Munkáját mi sem dicséri iobban, mint a legutóbb befejezett hegesztő szakmunkás tanfolyam, amely­nek 18 hallgatója közül 16 si­keresen vizsgázott. A heg eszfő szakmunkás­képző tanfolyamnál is jobb eredménnyel fejeződött be a művezetőképző tanfolyam, amely elejétől végig megtartotta 20 fős létszámát. Ezekután kíván­csiak voltunk arra, hogyan áll­ják meg helyüket a vizsgán a szorgalmas tanulók. Reggel kilenc órakor már gyülekeztek a hallgatók, pedig a vizsga tíz órakor kezdődött. Lázas izga'.ommal beszéltek a vizsgáról. Voltak olyanok, akik még utoljára átlapozták a könyveket, jegyzeteket, felfris­sítették a tanultakat. Ezek kö zött is megfinyelük elsősorban Grégász Máriát, aki a tanfo­lyam egyik legjobb tanuló’a volt — izgatottan lapozott be’? a könyvbe, nem titkolva a vizs­ga elö+ti lámnalázát. — Most akarod pótolni a mulasztottakat — szól oda az egyik hallgató — már késő. Lassan telt az idő. Az izga­lom egyre nőtt. Pedig a vizsgá­zók mind jó szakemberek vol­tak, Tátrai Pál a „Könnyűipar kiváló dolgozója”. Fazekas Gyu­la jelvényes sztahanovista, Krai’ csovics András jelvényes szta hanovista és még 17 jobbnál- iobb dolgozó. Fiatalok, időseb­bek egyformán képviselve vol­tak. De hiába, a vizsga az vizs­ga A jól előkészített vizsgán vé­gió fecryelrrezetten vise'kedtek a hal'^atók A meo’k?r,oft kérdé­sekre egyszerűen és érthetően válaszoltak Mindenki tudása tegiavát ignekezeft nyújtani. A férfiak jól feleltek, de nem ma­radtak el a nők sem. Itt is be­bizonyították, hogy a termelés területén, a tanulásban egyaránt felveszik a versenyt a férfiak­kal. Délután négy óra is elmúlt, amikor véget ért a vizsga. Min­denki megkönnyebbült. Igen ám, de ezután következett még a java — az eredményhirdetés. Most talán még nagyobb volt az izgalom, mint a vizsga kez­dete előtt. Ki milyen eredményt a szakmai továbbképzés ért el, azt még nem tudták. Megindultak hát a találgatások. — Én megelégszem közepes eredménnyel is — jegyezte meg szerényen Gál Erzsébet, aki a tanfolyamon szorgalmasan ta­nult, s egyetlen alkalommal sem hiányzott a másfél év alatt. Mindenki szerény volt. Sen­ki sem táplált túlzott reménye­ket. Mikor azonban a vizsgabi­zottság elnöke kihirdette az eredményeket, mindenki elége­dett volt.' Örültek annak, hogy másféléves tanulásuk sikerrel zárult. Kormos Bernât, Bőgős Sán­dor, Nagy Ernő kiváló, Tana Zoltán, — aki az üzem egyik legjobb szakembere — jeles, Grégász Mária jeles eredmény­nyel végzett. Ez csak néhány kiragadott eredmény, a többi jó közül. A tanfolyam átlag osz­tályzata négyes, ami nagyon jó eredmény és azt bizonyítja, hogy a hallgatók valóban ko­molyan vették a tanulást. Néhány szót váltottunk Ju­hász László elvtárssal, a tanfo­lyam legidősebb tagjával, a nép szerű „Laci bácsival”, aki egyetlen alkalommal sem hiány­zott a tanfolyamról és szorgal­mával. tanulásban elért nagy fejlődésével méltán , érdemelte ki a tanfolyam hallgatóinak megbecsülését és a 4-es bizo­nyítványt. — Bizony nem volt könnyű a tanfolyam elvégzése — mondot­ta Juhász elvtárs. Különösen a kezdet volt nehéz. Szokat­lan volt több mint negyven év után újra tanulni. Ezt azonban leküzdöttem. Éreztem, meny­nyire szükségem van. a tanulás ra és az itt tanultakat igen jól tudom hasznosítani a minden­napi munkámban. Szívesen ta­nultam. Sokszor még éjfélkor is forgattam a könyv lapjait, ol vastam a jegyzeteket, igyekez­tem az anyagot minél jobban megtanulni. Nem akartam szé­gyenben maradni a fiatalok előtt. Az eredmény nem is ma­radt el. Most egy . kicsit félbeszakítja mondanivalóját. Észre lehet venni rajta, hogy gondolatait igyekszik rendezni. Már foly­tatja is. — Hiába magyarázom a fia­taloknak, hogy tanuljanak, nem igen akarják megérteni. Bizony én szívesen tanultam volna a múltban, erre azonban nem volt lehetőségem. Úgy érzem, azért még most sem volt késő. Minden hallgató büszke volt az eredményére. De még náluk is büszkébbek voltak az elő­adók. látva, hogv fáradságos munkájuknak meglett az ered­ménye. Az üzem dolgozói a ter melésben is jól megállják he­lyüket. Az elért eredményeikre büszkék is. Németh elvtárs sza­vai is ezt bizonyították, ami­kor azt mondotta, hogy eddigi eredményeik alapján esélyesek a második negyedévi élüzem- cím elnyerésére. Ahol ilyen jól és eredménye­sen folyik a dolgozók szakmai oktatása, ott a termelés is jól halad. A hallgatók még együtt ma­radtak. Beszélgettek a tanfo­lyamról, az elért eredmények­ről. A beszélgetés során külön­böző vélemények alakultak ki a tanfolyammal kapcsolatban. Egyben azonban mindannyian egyet értettek: érdemes volt ta­nulni. Zsilka László Könnyűip. Mint. Okt. lg. előadója. TIZENÖTÉVES KAPITÁNY Az Egri Dózsa Filmszínház május 31-től június 1-ig a „Tizenötéves kapitány“ című filmet tűzte műsorára. A film Verne ifjúsági könyvének nagyszerű filmváltozata. Amiről több mini ezer levél beszél... Megkezdődött a történelmi jelentőségű kongresszus, az a kongresszus, melyre hosszú he­tek, sőt hónapok óta készült egész magyar dolgozó népünk. Feszült figyelem kíséri a kom­munisták nagyjelentőségű ta­nácskozását, érzi és tudja min­denki, hogy a párt kongresz- szusa hosszú időre megszabja további munkánkat, felemelke­désünk további útját. Ez a fe­szült figyelem, a kongresszus nagy jelentőségének tudata jut kifejezésre a kongresszusi ver­seny eredményeiben, a kon­gresszus alatti munka új, ki­váló győzelmeiben. Az élet minden területén fokozott erő­vel folyik a , harc azért, amit Rákosi elvtárs is mondott a Központi Vezetőség beszámoló­jában: „ ... hogy felépítse az új, szabad, boldogabb Magyar- országot és megvédje eddigi nagy vívmányait.“ S ez a harc nem névtelenül folyik. Ezer és ezer hír for­májában, a szerkesztőségekhez -— így lapunk szerkesztőségé­hez is — érkezett levelek szá­zaiban ölt testet, kerül fel­színre, ad hírt magáról. Csak ebben a hónapban 350 levél ér­kezett a Népújsághoz, három és félszáz dolgozó, falun és városon egyaránt, ragadott is­mét tollat, hogy beszámoljon üzeme, társai, saját maga mun­kájának eredményeiről. Ezek­kel a levelekkel, a felsza­badult nép büszke alkotó mun­kájáról hírt adó levelekkel is a pártot, népünk, életünk mo­torját köszöntik. Öröm és büsz­keség látni, olvasni ezeket a leveleket, tudni, hogy a leve­lek mögött hősi munka, ezer­nyi kisebb-nagyobb alkotás húzódik meg, melynek nyo­mán ismét előbbre léptünk a párt kitűzte úton. Va Via János, a Selypi Cukor­gyárból írt levelet. Megírta többek között, hogy a gyárud­var dolgozói 550 méter út el­készítését vállalták, társadalmi munkában, melyet teljesítet­tek, s ezzel több, mint 50 ezer forint megtakarítást értek el népgazdaságunk számára. A karbantartásban Peszleg Fe­renc, jelvényes sztahanovista és csőszerelő brigádja, a gyors- melegítő-csőcsere szerelésében ért el közel 150 százalékot. Fekete Ferenc Pélyről adott hírt. Megírja levelében, hogy a termelőcooportok elnökei már megkezdték aratásra és csép- lésre a munkacsapatok meg­szervezését, sőt a brigádszállás traktorosai is készülnek az új kenyér betakarítására. Lázár József, a szihalmi III. tinusú Dózsa termelőszövetke­zet do^ánvtermelési munkáiá- ról számolt be. A Dózsa tsz tagjai csatlakoztak a „Tízmá­zsás dohánytermelési“-mozga- lomhoz, nagy lendülettel és akarással végzik a dohány­ápolás munkáit. Sáfrány András, a zagyva- szántói tanács VB titkára a falu dolgozóinak, elsősorban a termelési bizottság tagjainak példamutató munkájáról, Gá­tőr gy. Márton, a bodonyi ta­nács mezőgazdasági előadója a I helyi termelőcsoport növény- ánolási eredményeiről számolt be levelében. Antal József Füzesabonyból kereste fel levelével szerkesz­tőségünket. Megírta, hogy a község cukorrépa termelői csat­lakoztak a „Kétszázmázsás“ cukorrépa termelési mozgalom­hoz. A csatlakozók között ott van Pásztor Gáspár, aki ta­valy 330, Antal János, aki 280 mázsás átlagtermést ért el. Handrik Gyula elvtárs, a gyöngyösi járási pártbizottság instruktora, a kisnánaiak be­gyűjtési és mezőgazdasági munkájáról számolt be. Megír­ja, hogy a pártszervezet tit­kárának, a kommunistáknak példáját igen sokan követték a pártonkívüliek közül is. Ker- nács Balázsné, Lakatos János, Lakatos Andrásné, id. Saf- ranka István, Homonnai Lo- rincné, egészévi tojás- és ba­romfibeadását teljesítette. Pagonyi Lajos, a hatvani vas­utasok hősies munkájáról írt levelében. „Hatvan állomás dol­gozói április hónapban a gu­rítódombok közötti versenyben az első helyet foglalták el. A vonali versenyben Hatvan— Miskolc vonalszakasz már he­tek óta az első, s a csomópon­tok közötti versenyben is, él- retört a hatvani“ — írta töb­bek között levelében. Ecsédről is levelet hozott a posta. Oláh Pál, a termelési bi­zottság elnöke számolt be ar­ról, hogy Kraus Vilmos agro- nómussal együtt az egész köz­ség ígéretet tett, a mezőgazda- sági munkák gyors, jó elvégzé­sére, a lucerna, here első ka­szálásának május 30-ig való elvégzésére. Vállalásokat tet­tek a szőlő terméshozamának növelése, a nyári és őszi me­zőgazdasági munkák jó elvég­zése érdekében is. Barta Károly elvtárs, a Béla­pátfalvi Cementgyár dolgozói­nak egyre javuló munkájáról adott hírt levelében. Bikki Jó­zsef klinkerégető, Mező Ba­lázs cementőrlő, Bárdos Máté mészégető brigádja sok-sok tonna cementtel, klinkerrel' és mésszel teljesítette túl kon­gresszusi felajánlását. Az Egri Dohánygyárból két levél is érkezett. Preisendorf Richárdné, az üzemi párttitkár a technológiai fegyelem be­tartása, a minőség megjavítása és az önköltségcsökkentés te­rén elért eredményekről szá­molt be. Licska Péterné arról írt, hogy a szivarkacsomagolási osztály jóformán teljesen selejt nél­kül dolgozott, a minőségi el­lenőrzés kongresszusi mű­szak alatt egyetlen tasakban sem talált gyűrött, vagy be­ragadt cigarettát. ... és még mennyi levél, mennyi híradás? „Egységes nép, erős ország, szilárdan megalapozott függetlenség, — ez lett Magyaroszág egy év­tized lefolyása alatt’“ — mon­dotta Rákosi elvtárs. Az egy­ségnek, az erőnek, a független­ségnek nagyszerű kifejezői, ékes tanúi ezek a híradások, a dolgozók levelei, a dolgozóké, akik hatalmukba vették az or­szágot, védik és építik és soha el nem engedik kezükből. Erről beszélnek ezek a le­velek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom