Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-27 / 41. szám

2 N F DÍJ IS A G 1954 május 27. csütörtök. (Folytatás az első oldalról) mely egyre növekvő tényező a béke megőrzésében és az el­nyomott népek szabadságharcá­ban. Az amerikai imperialisták szemethunynak az olyan tények előtt, mint a másik hatalmas ázsiai ország, India megjelené­se a világpolitika porondján. Indonézia és Burma fellépése a gyarmati politika ellen. Ilyen viszonyok között eddig nem járt eredménnyel az ame­rikai imperialistáknak az a görcsös igyekezete, hogy kiszé­lesítsék a vietnami háborút. Az amerikai imperialisták a béke és a haladás erőinek elő­nyomulására kétségkívül a há­borús hisztéria újabb felszításá­val, a javuló nemzetközi lég­kör újabb megmérgezésével igyekeznek válaszolni. A béke híveinek ezért szakadatlanul éberen kell őrködniök, résen kell lenniök, hogy minden téren ide­jekorán szembeszállianak az im­perialista agresszióval, hogy visszaszorítsák s a háborús ter­veik elodázására kényszerítsék. A mi népünk, saját jól felfo­gott érdekében és ? béketábor hü tagjaként, szilárdan követi » béke külpolitikáját, mert ez felel meg minden tekintetben létérde­keinek. Jövő fejlődésünk legfőbb biztosítéka a béke. s ezért min­dent meg kel1 tennünk, hogy a magyar népi demokrácia kül­politikája is hozzájáruljon a béke megszilárdításához, a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez, a népek közötti együttműködés ki- szélesítéséhez. Országunk kül­politikája arra irányul, hogy minden más országgal az egyen­jogúság és a kölcsönös érde­kek tiszteletbentartása alapján együttműködjön. A mi országunk, amelynek számára az Egyesült Államok és más nyugati országok, béke­szerződés ellenére, mindmáig nem tették lehetővé, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben résztvegyen és álláspontját ott kifejthesse aktiv részese akar lenni a nemzetközi feszült­ség enyhítésére és a tartós béke biztosítására irányuló erőfeszíté­seknek. Ezért minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetuniónak a berlini értekezleten az európai kollektiv biztonsági szerződés létrehozása tárgyában előterjesz­tett javaslatát, mely a Magyar Népköztársaság számára is le­hetővé tenné, hogy valamennyi — nagy és kis — európai állam­mal együtt, mint egyenrangú fél. aktivan résztvegyen a nem­zetközi együttműködés fokozott kiépítésében. A magyar nép he­lyesli a Szovjetunió javaslatát, mely reális biztosítékokat te­remt a német militarizmus újjá­születésével és bármilyen úiabb agressziós kísérletével szemben Európában. A magyar népi demokrácia külpolitikája teljes erővel tá­mogat minden olyan tervet, mely az egységes, demokratikus, békeszerető Németország meg­teremtését célozza, mert ebben látja az európai béke legbizto­sabb zálogát Végül a magyar nép szükségesnek tartja, hogy országát felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, — ami­re a békeszerződés aláírásakor a nyugati nagyhatalmak is kö­telezték magukat, — hogy ott is hallathassa szavát a béke biztosítása, a nemzetközi feszült­ség enyhítése, a tömegpusztító fegyverek elti'tása érdekében. Népköztársaságunk külpoliti­kája a béke és a nemzetek kö­zötti megértés politikája, s min­dent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy e politika győzelmét biztosítsuk. (Lelkes taps.) III. Á magyar népgazdaság fejlődése Pártunk II. kongresszusa óta népgazdaságunk erőteljesen to­vábbfejlődött. Különösen gyors ütemben emelkedett az ipari A párt II. kongresszusa óta eltelt három év alatt — az 1951—1953-as években — ipari termelésünk 73 százalékkal emel­kedett. Az ipari termelés értéké­nek emelkedése a három év le­forgása alatt 37 milliárd forint volt. Ez az összeg — azonos árakon számítva — 22.5 száza­lékkal nagyobb, mint amekkora volt az egész magyarországi ipari termelés értéke 1938-ban. Nehéziparunk termelése a má­sodik kongresszus óta eltelt há­rom év alatt — tehát ugyancsak 1951—1953-ban — 118.8 száza­lékkal. könnyűiparunké 40.7 szá­zalékkal élelmiszeriparunké pe­dig 63.2 százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt a munka termelékenysége gyáriparunkban 27 százalékkal nőtt meg. (Egy munkásra eső termelési érték, változatlan áron.) A termelés ön­költsége viszont csak 8 száza­lékkal csökkent. Hasonló a kép, ha népgazda­ságunk fejlődését nem a II. kon­gresszus óta eltelt három esz­tendő alatt, hanem a hároméves tervidőszakot követő ötéves ter­vünk időszakában vizsgáljuk. Ismeretes, hogy az ötéves nép­gazdasági tervünk megvalósítá­sát 1950-ben kezdtük el és az idén fejezzük be. Gyáriparunk termelése hároméves tervünk be­fejezésekor ötéves népgazdasági tervünk elindításakor már 37.5 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. öt év alatt 65 új nagyipari üzem létesült hazánkban és 84 nagyobb arányú üzembővités. újjáalakítás került végrehajtás­ra. Uj szocialista városok kelet­keztek, mint Sztálinváros, Kom­ló, Kazincbarcika, Oroszlány, Várpalota. Amikor azonban rámutatunk arra, hogy milyen hatalmas eredményt ért el pártunk veze­tésével a magyar dolgozó nép. ugyanakkor semmiképpen nem szabad elkendőznünk azokat a komoly hibákat és hiányossá­gokat, amelyek gazdasági építő­munkánkban megmutatkoztak. A legsúlyosabb aránytalanság a népgazdaság fejlődésében az ipar és a mezőgazdaság viszonylatá­ban jelentkezik. Ugyanis mialatt az ipari termelés gyorsan fejlő­dött, a mezőgazdaság termelése alig emelkedett. Ez természete­sen gátolta a dolgozók életszín­vonalának emelésére vonatkozó határozatok megvalósítását. Ha mezőgazdaságunk helyze­tét, fejlődését vizsgáljuk, úgy kiderül, hogy mialatt iparunk termelése a háborút megelőzőhöz képest háromszorosára emelke­dett. addig legfőbb növényeink­nek egy kh-ra eső termelése alig 5—10 százalékkal, mindenesetre nem lényegesen haladja meg a háború előtti átlagot Nem mu­tat kedvezőbb képet állattenyész tésünk alakulása sem. Mi ennek az elmaradásnak az oka? Mi az oka annak, hogv népgazdaságunkban komoly aránytalanságok keletkeztek, s hogy különösen rendkívül ie!en tős mértékben e'maradt mező- gazda'ání terme'ésűnk ipari ter melésünkhöz képest? termelés és ezen belül mégin- kább a nehézipar, illetve a ter­melőeszközöket előállító ipar termelése. A népgazdaságban az arány­talanságok mindenekelőtt azért jöhettek létre és éleződhettek ki, mert az iparosításnak az az üteme, amelyet a jelemelt öt­éves terv állapított meg, túlzott volt. A mezőgazdaság nem kapta meg beruházásokban, termelési segítségben stb. még azt sem, amit a felemelt ötéves terv sze­rint meg kellett volna kapnia. Kevesebb traktort, kevesebb gé­pet. műtrágyát juttattunk a me­zőgazdaságnak mint amennyit a terv előírt. Pedig a mezőgazda­ság számára előirányzott beru­házások teljes megvalósításuk esetén is elégtelenek lettek vol­na. A túlzott ütemű iparosítás tehát egyenesen a mezőgazdasági termelés elhanyagolásához ve­zetett. s ugyanekkor hátráltatta a lakásépítkezést és egyéb szo­ciális jellegű beruházások meg­valósítását, valamint a lakosság ellátását a szükséges élelmisze­rekkel és iparcikkekkel. A központi vezetőség múlt év júniusában hozott határozata, valamint az ezt kiegészítő to­vábbi határozatok megszüntetik népi demokráciánk fejlődésében azokat az ellentmondásokat, amelyek pártvezetőségünk hibá­jából keletkeztek. E határozatok elhárítják az akadályokat fejlő­désünk útjából. Júniusi, októberi és decemberi határozataival pár­tunk központi vezetősége az új helyzetnek megfelelően megala­pozza gazdaságilag a munkás­paraszt szövetséget, megveti e szövetség megszilárdításánál? gazdasági alapját. Ezzel pártunk központi vezetősége új szakaszt nyitott a szocializmus építésében Magyarországon. A szocializmus építésének új szakaszában egész politikánknak és így gazdaságpolitikánknak is. központi kérdése a munkás­osztály államhatalmának, és e hatalom alapjának, a munkás- paraszt szövetségnek további, következetes megszilárdítása, a munkás-paraszt szövetség gaz­dasági bázisának kiszélesítése és megerősítése s ennek meg­felelően a nép'olét állandó eme­lése. a mezőgazdasági termelés gyors fellendítése és a fogyasz­tási javak termelésének fokozá­sa A munkásosztály államhatal­ma további megszilárdításának, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának. a széles nemzeti összefogásnak s általá­ban a szocializmus építése új szakasza megvalósításának fel­tétele. hogv államunkat, né­pünket erős. egységes marxista- leninista párt vezesse. Ezért az új szakaszban döntő jelentőségű a párt politikai, szervezeti és ideológiai egysége, valamint tö- megkapcsolaiainak megerősíté­se, továbbá a vezetés elvi ala­pokon nyugvó teljes egységének és kollektiv jellegének biztosítá­sa az egész pártban, de különö­sen a vezető pártszervekben! A szocializmus építésének új szakaszát országunkban gazda sági szempontból főleg a követ­kezők jellemzik: 1. Népgazdaságunkban a ter melőerők fejlesztését a legszoro­sabban egybekapcsoljuk a mun kásosztály, az egész nép élet- színvonalának állandó emelésé­vel. Előtérbe kerül a lakosság növekvő ellátása élelmiszerrel, valamint a könnyű- és élelmi­szeripar nyersanyagbázisának nagymértékű kiszélesítése, s a lakosság mind teljesebb ellátása iparcikkekkel és kulturális-szo­ciális szükségleteinek fokozott kielégítése. 2. A keletkezett aránytalansá­gok kiküszöbölése, újak keletke­zésének meggátlása. 3. A szocialista iparosítás po­litikája, mint országunkban a szocializmus építésének fő esz­köze s általában a szocialista gazdaság építése, fokozottabb mértékben támaszkodik a szo­cialista tábor országaival való gazdasági együttműködésre. 4. A város és a falu között a termelési, az áruforgalmi és a kulturális kapcsolatoknak egy- idöben történő, erőteljes kifej­lesztése: a mezőgazdaságnak szakemberekkel, korszerű gépek­kel, műtrágyával és egyéb ter­melőeszközökkel. valamint szál­lítóeszközökkel. s ugyanakkor fogyasztási iparcikkekkel való ellátásának olyan mértékű növe­lése, amely az előző szakaszhoz képest minőségi változást ké­pez. 5. Mindezek alapján magasabb színvonalon valósul meg a mun­kásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon valósul meg a munkásosztály vezetése a munkás-paraszt szö­vetségben. Megszilárdul a dol­gozó parasztsággal szövetséges munkásosztály államhatalma. Azalatt a jó tíz hónap alatt, amely központi vezetőségünk múlt év júniusi történelmi hatá­rozata óta eltelt, az intézkedé­sek egész sora történt annak ér­dekében, hogv gazdaságpoliti­kánkban valóraváltsuk a köz­ponti vezetőség határozatait. Az első jelentős eredmények, bár még csak kezdeti eredmények, már itt vannak előttünk. Mindenekelőtt lényegesen meg­javult az egész lakosság, az ösz- szes dolgozók, s nem utolsó sorban a munkások és alkalma­zottak anyagi helyzete. Az 1953. második félévében megvalósított két árleszállítás és a hús- és zsíráraknak ezév márciusában történt leszállítása következté­ben a lakosság egy évre számít va 2100 millió forintot takarít meg. Ennek a hatalmas összeg­nek nagyobb része a munkások és alkalmazottak jövedelmét nö­veli. Uj lendületet vett orszá­gunkban a lakásépítés, mely ez- évben mintegy kétszerese a múlt évinek. Erőteljesen megindult a lakóházak tatarozása is. Az iparban és más üzemekben fo­kozott gondot fordítanak a mun­kavédelemre a balesetelhárítás­ra, az üzemi egészségvédelemre \ Munka Törvénvkönyvének re formja megnövelte a dolgozók jogait, emelte számos szociális szolgáltatás mértékét. A legne­hezebb testi munkát végző dől gozók és a fizetésben legelma radottabb rétegek, az összes munkásoknak és alkalmazottak nak közel fele, fizetéremelésber részesübek, illetve részesülnek az év folyamán. Fmelkedeft a mimkásnvugdíiasok nagyrészé "ek nvupdíia is. 1954 első felében a lakosság Ipar 3.6 milliárd forinttal több árut Kap fogyasztásra és fog tényle­gesen elfogyasztani, mint amennyit kapott és fogyasztott 1953 első felében. Ez azt jelen­ti, hogy hazánk minden lakosa, beleértve a csecsemőket is, 1954 első felében 375 forint ér­tékkel több árut fogyaszthat, mint amennyit fogyasztott a múlt év első felében. Érezhető a javulás a termelés­ben, a munkások, a műszaki ér­telmiség magatartásában, han­gulatában is. Munkásosztályunk, s vele kéz a kézben műszaki értelmiségünk hitet tett pártunk, kormányunk helyes politikája, népi demokrá­ciánk mellett, amikor ez év márciusában nagyszerű munka­lendülettel behozta a januári és a februári lemaradás jelentős részét, majd a kongresszusi ver­seny során újabb győzelmek so­rozatát aratta a termelés front­ján. (Taps.) Munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk patro- názsmozgalma a gépállomások és a termelőszövetkezetek mű­szaki. gazdasági megsegítésére, amely mozgalom központi veze­tőségünk már említett határoza­tai nyomán bontakozott ki, fel­emelő s egyben rendkívül hat­hatós megnyilvánulása a mun­kás-paraszt szövetségnek és e szövetségen belül a munkásosz­tály vezető szerepének. Ugyanekkor azonban azt is meg kell állapítani, hogy az ipari termelés terén még távol­ról sincsen nálunk minden rend­ben. Az első és legfontosabb kér­dés, a munka termelékenységé­nek s ezzel együtt az önköltség alakulásának kérdése, mert e két kérdés a legszorosabban ösz- szefügg egymással. A dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi életszín­vonala emelésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árle­szállítás lesz. Az árakat azon­ban csak akkor lehet leszállíta­ni, ha előzőleg nőtt a termelé­kenység és csökkent az önkölt­ség. A termelékenység elégtelen emelkedésének és az önköltség nem kielégítő alakulásának egyik legfőbb oka az, hogy vállalati igazgatóink, sőt minisztériumi vezetőink többsége még mindig csak a tervek mennyiségi telje­sítésével törődik, de elhanya­golja a gazdaságosság kérdését, s hogy még mindig nem tudtunk példás rendet és szigorú fegyel­met teremteni üzemeink nagy ré _ szében, pedig a dolgozók zöme ezt egyenesen követeli tőlünk. Ideje végetvetni e tűrhetetlen állapotnak, ideje, hogy a kom­munisták, s általában a gazda­sági vezetők — nagyok és kicsi­nyek egyaránt — a dolgozók tö­megére támaszkodva, szigorú Ami a mezőgazdaságot és a dolgozó parasztságot illeti, itt is komoly változások következ­tek be múlt év júniusa óta. Min­denekelőtt: a párt és a kormány politikájának hatására, a'meg­valósított határozatok és intéz­kedések eredményeképpen meg­növekedett a parasztság jöve­delme is. A párt határozatainak megfelelően a kormány mérsé­kelte és évekre előre megállapí­totta a parasztság beadási köte­lezettségét és fokozott kedvez­ményeket biztosított a beadás­nál a termelőszövetkezeteknek. A kormány megszüntette azokat az intézkedéseket, amelyek kor­látozták a parasztságot abban, hogy fölös terményeit és termé­keit szabadon értékesíthesse Ugyancsak pártunk kezdeménye­zésére, a kormány felemelte a termelési szerződéssel termelt növények árát megjavította a termelési szerződések feltételeit, biztosította a szerződéskötésnél a teljes önkéntességet. Tekintet­tel az 1952. évi rendkívül aszá- 'yos esztendőre a kormány nagymértékben elengedte a dol­gozó parasztoknak, s különösen a termelőszövetkezeteknek adó-, beadási- és gépállomási díjtar- ‘ozásait. A mezőgazdaság beru­házásai, az előző évhez képest 1954-ben mintegy 45 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor, amikor az egész népgazdaságba beruhá­zott összeg az előző évhez ké­nest jelentékenyen csökkent. Mindezen rendszabályoknak és a párt és a kormány egész po 'itikájának eredményeként, ame- 'yet dolgozó parasztságunk igen kedvezően fogadott, megnőtt a oarasztság termelési kedve. Az elhagyott „tartalékföldek'’ egész ‘erületét bérbçvette a paraszt­ság. Megélénkült a város és a falu között az áruforgalom. Hatalmasan emelkedett az ál­rendet és fegyelmet teremtsenek a termelésben. Az önköltség csökkentésének egyik legnagyobb akadálya az iparban és egyebütt a számunk­ra egyébként is nehezen biztosít­ható anyagok megengedhetetlen pocsékolása és a gyártási selejt magas mértéke. Az anyaggal való takarékosság, ami a gazda­sági vezetők és a műszakiak, va­lamint az összes dolgozók leg­sajátosabb érdeke, valamint a gyártási «elejt lényeges csök­kentése alapvető feltétele annak, hogv megvalósítsuk következete­sen pártunk politikáját, melynek legfőbb célja a dolgozó nép jó­létének növelése. A következő években népgaz­daságunk fejlődésének üteme attól is függ, hogy milyen mér­tékben tudjuk külkereskedelmi forgalmunkat növelni. Népgazdaságunkban a dolgo­zók közvetlen anyagi érdekeltsé­gét még nem tudtuk fejlődésünk emelőiévé tenni. Nálunk még előfordul, hogy a munkás gyak­ran többet keres, ha nagymeny- nyiségű selejtet gyárt, mintha kevesebb, de kitűnő minőségű árut termel. Az igazgató, sőt az üzem egész prémiumban része­sülő személyzete gyakran jobban jár, ha a vállalat túlteljesíti ter­vét olyan áruból, amelyre a népgazdaságnak nincs szüksége, mintha valamivel kisebb terme­lést tud csak elérni a népgazda­ság számára fontos, vagy nélkü­lözhetetlen cikkekből. Végül, de nem utolsó sorban, ipari termelésünknek egyik alap­vétő hiányossága, hogy az utób­bi években nem fordítottunk elég figyelmet a termékek minőségé­re. Most. amikor lényegesen csökkentettük a termelés emel­kedésének ütemét, amikor meg­szűnt a terv túlfeszítettsége, elérkezett az ideje annak, hogy komolyan kézbevegyük termé­keink minősége megjavításának kérdését. Erre most megvan minden reális lehetőség. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy bár a lakosság lényegesen több árut kap, mint tavaly, még nem tudjuk az összes igényeket kielégíteni. Hiány van sertés­húsban és nem teljesen kielé­gítő a tejellátás. Kevés a la­kosság rendelkezésére álló bútor, építőanyag, motorkerékpár, no­ha ezekből a cikkekből is lényegesen többet hozunk forgalomba, mint tavaly. A fogyasztási cikkek minőségé­nek emelésére irányuló erő­feszítéseink eredményeivel sem lehetünk megelégedve. Lakás­építésünk, növekvő üteme elle­nére, elmarad a szükséglettől. Nem javult kielégítően, különö­sen Budapesten, a dolgozók közlekedése. Mindent meg kell tennünk, hogy e hiányokat minél hamarabb kiküszöböljük. lami és szövetkezeti kereskede­lem árueladása a falun, a pa­rasztság felé, mégpedig nemcsak közvetlen fogyasztási cikkekben, hanem termelőeszközökben is. Ugyanekkor megnövekedett, bár még nem eléggé, a paraszti áru­felhozatal a városi piacokra, ami számos fontos fogyasztási cikk­nél az árak lemorzsolódásához vezetett. Pártunk helyes politikájának következményeként szilárdabb lett országunkban a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság szövetsége. Biztosabban, követ­kezetesebben érvényesül ezen osztályszövetségen belül a mun­kásosztály vezetéset Megnőtt pártunk és a munkásosztály te­kintélye. Megszilárdult, erősebb lett népi demokráciánk. (Lelkes taps.) Ami pártunk parasztpolitiká- iát illeti, az változatlanul Lenin ismert hármas jelszaván alap­szik. A szegényparasztsággal való törődés az új szakasz egyik fon­tos feladata A paraszti gazda­ságok több mini fele öt holdnál kisebb szántóterülettel rendelke­zik. Ahhoz, hogy a mezőgazda­ság fejlesztéséből a kisparaszti- ság is megfelelően részesedjék és hasznot húzzon, minden mó­don támogatni kell őt. Meg kell védeni különösen az igauzsorá­val szemben olymódon, hogv a gépállomások, állami gazdasá­gok segítsék vontatóerővel. Az ilyen támogatás szorosabbra fű­zi a szegénvparasztság viszo­nyát a falu szocialista szektorá­hoz. erősíti a munkás-paraszt szövetséget. « A mezőgazdaság fejlesztésé­ben. de a munkás-paraszt szö­vetség megerősítésében és ezzel a szocializmus építésében is rendkívül fontos az előttünk álló szakaszon a középparaszt­ság szerepe. Minden módon elő kell segíteni, hogy szövetségünk a középparasztsággal megszilár­duljon. Pártunk és kormányunk határozata szellemében gondos­kodnunk kell arról, hogy a kö­zépparasztság élhessen a kapott, lehetőségekkel s hogy a terme­lés emelésére irányuló szándé­kát. melynek az utolsó hónapok­ban annyi jelét adta. akadály­talanul meg is tudja valósítani. Meg kell követelni tőle. hogy az állampolgári fegyelmet tartsa be, hogy az adózást, a beadást pontosan teljesítse, de elő kell segíteni azt is, homy a lehető legtöbbet termelhesse, hogy ter­ményeit a beadás teljesítése után szabadon, könnyen értéke­síthesse s így jövedelmét fokoz­za, hogy megkapja mindazt az árut, ami termeléséhez és fo­gyasztásához szükséges. A kulákok az utolsó években egyre inkább igyekeztek meg­bújni a közénoarasztsám sorai­ban, ami részben sikerült is ne­kik, mert legtöbbször állandó munkást nem tartanak, hanem spekulálnak, uzsorával foglal­koznak. A középparasztnak álcá­zott kulákok ellen, akiknek zöme változatlanul népi demokráciánk ellensége, s az új szakasz óta felbátorodott, erőteljesen foly­tatni kell a harcot anélkül, hogy a velük szemben hozott intézke­dések a középparasztot sújtanák. A mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztésénél fi­gyelmünket a termelőszö­vetkezetekre kell irányítani. Egy pillanatra sem szabad szem- elől tévesztenünk, hogy a szo­cializmus építésének a falun ez az elkerülhetetlen jő útja, s hogy előbb vagy utóbb, de minden pa­raszt meggyőződik helyességé­ről, s rátér ez útra. (Taps.) Vég­ső fokon a szocializmus gazda­sági alaptörvénye csak a nagy­üzemi. kollektív mezőgazdaság segítségével juthat teljesen ér­vényre népgazdaságunkban. A párt és a kormány feladata, hogy részletekbe menően hosszú távra kidolgozza azokat a kon­krét intézkedéseket, melyek ered­ményeképpen a termelőszövet­kezetek fölénye erőteljesen ki­bontakozhat, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzem min­taképei, vonzó példái legyenek és számszerűleg is egészségesen továbbfejlődjenek. Nagy gondot kell fordítani ar­ra, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetke­zet tagjai közt egészséges, jó, baráti legyen a viszony. Termelőszövetkezeteink az el­múlt ősszel kemény próbát ál­lottak ki. Az osztályellenség dü­hödt támadásával szemben a termelőszövetKezetek nagy több­sége politikariag megszilárdult, jóllehet termelőszövetkezeteink területe és taglétszáma átmene­tileg csökkent. Jelenleg a terme­lőszövetkezetek az ország szán­tóterületének 18 százalékát egye­sítik. A termelőszövetkezetek gazda­sági megerősítésének, termés­hozamuk emelésének, a falu szo­cialista átalakításának döntő eszközei a gépállomások. Per­sze, a gépállomásoknak kell se­gíteniük az egyénileg gazdálko­dó parasztok termelését is. Gépállomásaink az elmúlt év­ben először teljesítették terme­lési tervüket. Nagymértékben emelkedett az egy traktoregvség- re jutó teljesítmény. Javult a munka minősége is, bár ez még sok kívánnivalót hagy maga után. Állami gépállomásaink jelen­leg mintegy 12.000 traktorral és vontatóval rendelkeznek, s az ez évben még beállítandó 5000 traktor jelentékeny részét is ők kapják. Állami gazdaságaink, ame­lyek jelenleg az ország szántó- területének 12.5 százalékán gaz­dálkodnak, többségükben még nem használják tel megfelelően a szocialista nagyüzemben rej­lő hatalmas lehetőségeket. Ami a gabonatermelést illeti, állami gazdaságaink itt már túl­szárnyalták az országos átlagot. Az állami gazdaságoknál a legsürgősebb, a központi feladat: a gazdálkodás megjavítása, a vezetés színvonalának emelése, a fegyelem megszilárdítása, a munkaerő állandósítása, az ál­lami tulajdon hathatós védelme a tékozlással és herdálással szemben, szigorú rend megte­remtése az állami gazdaságok egész munkájában. Pártunk II. kongresszusa fel­adatul tűzte ki a gazdasági veze­tés megjavítását, színvonalának emelését. Az elmúlt években ve­zető gazdasági szerveink fejlőd­tek de a megnövekedett követel­ményeknek gyakran nem tudnak (Folytatás a harmadik oldalon.) Mezőgazdaság

Next

/
Oldalképek
Tartalom