Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-23 / 40. szám

6 NÉPÚJSÁG 1954 május 23, vasárnap. Hibák a hatvani járási tanács káderpolitikájában (Tudósítónktól) FIATAL tanácsupparátu- sunk a még ma is meglévő kezdeti nehézségek, hibák el­lenére is rövid, de gazdag ered­ményes múltra tekinthet visz- sza. Egyik legdöntőbb eredmé­nye, hogy megtalálta az utat a dolgozó nép és a tanács szoros együttműködéséhez. Ma már egyre jobban összeforr tanács­apparátusunk a dolgozó nép­pel. Ezt a jelentős eredményt úgy és azért érhették el, mert munkájukban, tetteikben bebi­zonyították, hogy a dolgozók érdekeit szolgálják. De hogy is ne szolgálnák, mikor ta­nácsszervünk hús a dolgozó nép húsából, vér a dolgozó nép véréből. Hisz éppen abban mu­tatkozik meg, hogy dolgozó né­pünk szereti és magáénak vall­ja a tanácsszervet, hogy legbe­csületesebb, legöntudatosabb fiait küldi a tanácsappará­tusba. Becsületes munkások, dolgo­zó parasztok tízezrei kerültek be az elmúlt évek során a ta- nácsappai’átusba, hogy azután ne egy üzemben, hanem üze­mek százaiban, hogy ne egy 2—3 holdas gazdaságban, ha­nem ezer- és ezer holdakon se­gítsék elő szocialista államunk építését. Igen sok ilyen lelkes, a néphez hű munkás és pa­raszt került be a hatvani járás tanácsainak apparátusába is. Önzetlen, odaadó munkájuk­nak meg is van az eredménye, a járás dolgozó népe szereti és támogatja őket. Jó munkáju­kat bizonyítja, hogy a járás begyűjtés terén a 15 legjobb között van országos viszony­latban. Természetes, hogy eb­ben a tanácsapparátus minden dolgozójának jó munkája ben­ne van. És most megindult a nagy harc, hogy a járás a párt- kongresszusig, ha nem is az első. de az első öt között le­gyen, amit igen kemény mun­kával el is érhetnek, mert erre megvan minden lehető­ség, megvan minden előfelté­tel. NEM IS ITT, nem is e té­ren van a hiba a hatvani já­rási tanácsnál, hanem ott, hogy a kongresszus méltó köszönté­séért harcbainduló tanácsdol­gozóknak nem segít kellőkép­pen a járási tanács vezető­sége. Ezt a nem segítést ta­pasztalja bárki, aki a tanács apparátusába lép. Nem segíte­nek az új kádereknek munká­ja megismerésében, később pe­dig nem foglalkoznak nevelé­sével. Az új káder a tanács appará­tusában elkallódik, valósággal elvész a szükséges segítség hiánya miatt, de ha mégis ön­erejéből a felszínen marad, kezdi megismerni és többé-ke- vésbbé jól ellátni feladatát, gondoskodnak róla az áthe­lyezéssel, hogy elkallódjon, ne ismerhesse meg mun­kakörét. És ezért felelős a já­rási tanács végrehajtóbizottsá­gának minden tagja, de sze­mély szerint a végrehajtóbi­zottság elnöke, Habéra Béla elvtárs is, aki bár látta, hogy rosszul mennek a dolgok, még sem tett komolyabb intézke­dést a munka megjavítására. Elsősorban Dénes István elv­társ, a személyzeti osztály ve­zetője a felelős, aki igen nagy előszeretettel helyezi ki-be, jobbra-balra a kádereket. Hi­vatkozva, hogy ide, vagy oda „szakemberek’1 kellenek. És mindezt, igen gyakran önha­talmúlag, a járásnál senkit meg nem kérdezve teszi. De ha mégis akadna valaki, az üzemi párttitkár, vagy esetleg a VB elnöke, aki félénken megkérdezi, hogy nekünk mért nem szóltál tervedről, azonnal kész a válasz: megbeszéltem a megyében (a megyei tanács személyzeti osztályával). MAGA AZ A TÉNY. hogy Dénes elvtársat megkérdezni is félénken merik, nem még beszámoltatni, vagy uram bo- csá, felelősségre vonni, bizo­nyítja legjobban Dénes elvtárs kiskirálykodását, azt, hogy Dé­nes elvtárs a járás legfonto­sabb emberének képzeli ma­gát. Ezt az alábbi példa bizo­nyítja a legjobban. Megbeszélte a megyei sze­mélyzeti osztállyal és a végre­hajtó bizottság elnökével, hogy Tari Jánosnét, volt járási ta­nács elnökhelyettesét kineve­zik Rózsaszentmárt'onba ta­nácselnöknek, de mivel az elv­társnő Lőrinciben lakik, nem vállalta el a rózsaszentmártoni elnöki funkciót, csak ha Lőrin­cibe nevezik ki. Dénes elvtárs felmondott a lőrinci tanács el­nökének azzal az indokkal, hogy nem tud lépést tartani a fejlődéssel és helyébe kinevez­te Tari Jánosnét, Ám ezt az újabb lépést nem hogy a járási tanács elnökével, de magával a járási pártbizottsággal sem beszélte meg. Igaz, hogy a me­gyei tanács személyzeti osztá­lyával viszont megbeszélte. NEM RITKÁBB Dénes elv­társ munkájában az olyan eset sem, amikor egyes kinevezé­sekről, illetve státuszok betöl­téséről a végrehajtóbizottság és elnöke csak a végrehajtó- bizottsági ülésen értesül, kész tények elé állítva. Dénes elvtárs munkájának nagy része csak a káderek fel­kutatásában merül ki, külö­nösen elhanyagolva a káder­munka legfontosabb részét, tu­lajdonképpeni feladatát, a ká­derek nevelését. Nem ritkák az olyan esetek sem, amikor a kiválasztott káder egyáltalán nem felel meg és a legjobb esetben, fegyelmi nélkül kell elbocsátani. Ha a káder jó, akkor sem állítják be a neki megfelelő helyre szakmai tu­dása alapján. Ez történt Ko­máromi László elvtárs eseté­ben is. Komáromi elvtársnak másféléves pénzügyi gyakorla­ta, négyhónapos pénzügyi is­kolája van. Mégis a mező- gazdasági osztály tszcs építési előadójának nevezték ki, pedig saját bevallása szerint is ehhez a munkához nem ért semmit. Kérte, helyezzék át más, neki megfelelő beosztásba, Nem tet­ték meg. Pedig lett volna rá mód, mert például új státusz­ként az egészségügyi osztályra most állítottak be gazdasági előadót, ide pénzügyi dolgok­ban teljesen járatlan, tapasz­talatlan dolgozót vettek fel. EZEK MELLETT még más hiányosság is van, e téren, de a fentiek elegendők ahhoz, hogy a hiba súlyosságát szem­léltetve megmutassák és fel­hívják az illetékesek figyel­mét, ezen a legsürgősebben ja­vítani kell. Lássák meg végre elsősor­ban a járási tanács vezetői, hogy a jelenlegi igen szép eredményeik homokra épültek, pillanatnyi eredmények, ame­lyeket a káderek rendszeres nevelése nélkül csak ideig- óráig tudnak megtartani. Hogy ezek a hibák megtörténtek, a végrehajtóbizottság minden egyes tagja mellett felelősség terheli a hivatali pártszerveze­tet, mely hagyta, hogy Dénes elvtárs hibát hibára halmoz­zon. Súlyos felelősség terheli, s a fenti hibák elkövetésében nem kis része van közvetve a megyei tanács személyzeti osz­tályának is, mert nem adta meg Dénes elvtársnak azt a kellő támogatást, amit Dénes elvtárs felelősségteljes beosz­tása megkívánt volna. A hatvani járási tanács nagy fába vágta a fejszéjét, amikor azt tűzte ki célul, hogy az or­szág öt legjobb járásai közé emelkedik, de odaadó, lelkes munkával, az emberekkel való helyes bánásmódon keresztül elérheti célját. A kongresszusi zászlóért folytatott harccal párhuzamosan, kezdje meg te­rületén a kádermunka súlyos fogyatékosságainak felszámolá­sát is, mert a jó kádermunka, a káderekkel való helyes fog­lalkozás lesz az alapja, egy­ben rugója eddigi eredmé­nyei megszilárdításának és to­vábbi fokozásának. Sárközi Miklós Az aktagvártó spekuláns A legjobb tsz-állattenyésztők kongresszusi versenye Busák Imre, Eger, Hatva- nase/.red-u. 24. szám alatti lakosról az életben már na­gyon sok írást készítettek. A közelmúltban ő maga is hozzálátott szaporításukhoz. Igaz, hogy eddig is ő volt az oka a saját aktái számszerű növekedésének. Ugyanis a budapesti büntetésnyilván­tartó alosztály 1953 december 27-i kimutatása szerint: 1948- ban forgalmiadó csalásért 16.800 forintra büntették, 1949-ben a budapesti ítélő­tábla árdrágitásért 5000 fo­rintra büntette, 1950 augusztu­sában az egri megyei bíróság ugyancsak árdrágításért 5000 forint pénzbüntetésre, kéthó- napi fogházra és háromévi jogvesztésre ítélte. A felso­rolt esetek azt mutatják, hogy Busák Imre sokat „gondolko­dott“, de csak azon, hogyan tudná becsapni népi demo­kráciánk államát. 1953 november 18-án új gondolata támadt, a meglévő két katasztrális hold és 141 négyszögöl birtoka mellé visz- szakéri azt a földet, amiről már régebben lemondott. A városi tanácshoz beadta ké­relmét a három katasztrális hold 1184 négyszögöl szántó és 600 négyszögöl szőlőingat­lan visszaadása érdekében. Ebben a kérvényben hivatko­zik arra is, hogy az állam ál­tal felajánlott segítségből igénybe szándékozik venni a traktort, két mázsa tavaszi­árpa vetőmagot, 300 kiló mű­trágyát. Befejezésül megjegy­zi. hogy mindezeket minél előbb szeretné megkapni. Há­rom hét múlva újabb gondo­lata támadt. December 7-én írásban bejelentette, hogy a „november 19-én beadott kér­vényemet visszavonom és ké­rem azt semmisnek tekinteni.“ Nem olyan nagy hiba, de megjegyezzük, hogy itt már elfelejtette azt, hogy 18-án adta be az első kérelmét, 1953 december 14-én újabb öt sor­ban közölte, hogy a decem­ber 7-én beadott kérelmét visszavonja, vagyis most már ezt tekintsék semmisnek. 1954 február 9-én — igaz, hogy nem a saját írásával, sürgeti a föld visszaadását. 1954 március 3-án újabb levelet írt. de most már a megyei tanácshoz és panaszt emel a városi tanács ellen, mivel március 2-án arról ér­tesítették „hogy a földvissza­adási kérelmet már nem áll módunkban teljesíteni, mivel az állami tartalékterületet már 1953 novemberében hasznosí­tottuk.“ Ez bizonyára elég érthető és megfelelő válasz volt. Busák Imre azonban ezzel nem érte be, mert kér­te a megyei tanácsot, hogy vizsgálja ki, hogy a városi tanács hivatala eleget tett-e a, minisztertanács rendeleté­nek. A tanács feltétlen eleget tett, amikor még november­ben hasznosította a tartalék­földterületet és akkor nem tett volna eleget, ha Busák Imre márciusban beadott „utolsó“ kérelmét teljesítette volna. A sokat gondolkodó ember 1954 április 28-án újabb leve­let intéz, de ezúttal már az egri Nagy József termelőcso­port vezetőségének, mivel az általa leadott földet a csoport műveli. A levélben arra hi­vatkozik, hogy a földről „nem mondott le“ és azt továbbra is művelni akarja. A termelőcsoport megfelelő választ küldött Busák Imré­nek május 4-én. Valószínű, hogy már ez végleg kielégíti őt. Esetleg még fordulhat „se­gítségért“ azokhoz a dolgozók­hoz, akik még 1948-ban is az ő földjét művelték addig, amíg ő spekulációval foglal­kozott. Véleményünk szerint a föld jó kezekben van. Fe­lesleges az aktaszaporítás, mivel a városi tanács törvé­nyes keretek közt járt el. A pártkongresszus tiszteletére megyénk szövetkezeti állatte­nyésztői versenyt indítottak. A versenyben megfogadták, hogy az állattenyésztés jövedelmező­ségét emelik s ezzel bebizonyít­ják a tagságnak: az állatállo­mány ma már nem nyűg, hanem hasznos jövedelmezőségi ág. A versenyben már ezidáig is szép eredmények születtek. A felnémeti Petőfi tsz munka- érdemrendes állattenyésztői: Dá­vid Károly és Szabó Lajos a gondjaikra bízott teheneknél a januári 6.1 kilogrammos istálló­átlagot május 10-ig 12.9 kilo­grammra emelték. Ezt úgy érték el, hogy alkalmazzák a napon- kinti háromszori fejést. három­szori etetést, itatást, ragaszkod­nak a takarmányozási normák betartásához. Gondot fordítanak a takarmány helyes előkészíté­sére. A tarnabodi Kossuth tsz te­henésze, Kecskés Ferenc még szebb eredményt ért el. A gyen­ge 2.7 kilogrammos istállóátla­got május 15-re több mint tíz literrel emelte, s ma már 13.1 kilogramm az istállóátlag. A mezőtárkátiyi Győzelem tsz tehenésze, Zohány Sándor a feb­Nagyréde határában széles táblákban húzódnak a szépen megmunkált szőlők: hirdetve a község dolgozó parasztjainak jó munkáját. Metszve minden szőlőterület, nemsokára befe­jezik az első kapálást, s egy­két nap múlva hozzálátnak az első permetezéshez is. Rézgá- licban nincs hiány, a legtöbb háznál készen áll már a per- metlé — érthető a nagy sietség, a gondos munka: a község hároméves tervében 35-40 má­zsás szőlőtermést irányoztak elő. Id. Sebők Miklós négyhol­das, Nagy István nyolchoidas és még vagy száz társa, akik végeztek már az első kapálás­sal is, jelentős lépést tettek e terv végrehajtásáért. A községben különösen a Munka termelőszövetkezet vég- zétt jó munkát ezen a téren. A 20 holdas szőlőtáblán már jó­val előbb befejezték az első kapálást, s most már a máso­ruári 6.3 kilogramm istállóátla­got e hónapban 11.5 kilogramm­ra emelte. Ezzel több mint 1900 liter tejet adott terven felül s így a szövetkezet jövedelme 5760 forinttal növekedett. Évek óta a legjobb tehenészek közé tartozik Hídvégi Péter munkaérdetnrendes és kiváló ál­lattenyésztő fejőgulyás, Gulyás Sándorné munkaérdemrendes fe­jőnő és borjúnevelő, Gulyás Sán­dor állattenyésztési brigádveze­tő, a füzesabonyi Petőfi tsz tagja. A szövetkezet kiváló állat­tenyésztői elhatározták, hogy a kongresszus tiszteletére a havi hétkilogrammos istállóátlagot tízre emelik. Vállalásukat még márciusban túlteljesítették 148 százalékos eredményükkel. Gon­dot fordítanak a takarmány elő­készítésére, az etetést, itatást, fejést percnyi pontossággal vég­zik. Az állattenyésztők gondos­kodtak az apaállatok utánpótlá­sáról is. Eddig három kiváló minőségű apaállatot adtak a köztenyésztésnek és most újabb hat növendék apaállat nevelé­sére kötöttek szerződést. Papp Sándor, Állattenyésztő Állomás igazgató dik kapálást végzik, mintegy három-négy holdat munkáltak meg az elmúlt napokban. Sokat segít a nagyrédei sző­lősgazdáknak Zöldi József, az atkári gépállomás idehelyezett szőlészeti agronómusa is. Ö kezdett hozzá a permetezés előkészítéséhez, s javasolta a tanács végrehajtó bizottságá­nak, hogy június 30-ig — a peronoszpóra-veszély főidején tíznaponként végezzenek per­metezést a községben. Javasla­tát elsősorban a termelőszövet­kezet támogatja, mely tavaly­hoz hasonlóan peronoszpóra- jelzőállomással segíti a község szőlővédelmi munkáját. Min­dennap jelentést ad majd a tanácsnak, s a tanács hangos­híradón, valamint a község elkészített térképén kis nyilak­kal tájékoztatja a dolgozó pa­rasztokat, hol tapasztaltak pe- ronoszpóra-veszélyt. Tóth István nagyúti középparaszt fejleszti állatállományát ( T udósítónktól.) Esténkint nagy sürgés-forgás van Tóth István nagyúti dol­gozó paraszt takaros portáján: Tóth István a 18 holdas, 62 éves gazda a disznóknak ad, a két fiú a tehenet, a lovakat eteti, itatja, Tóth néni fejőedénnyel siet a fejéshez, a nemsokára eladósorba serdülő kislány pedig hol itt, hol ott segít. Van dolog éppen elég ilyenkor este felé, mi­kor hazajön a jószág, mert Tóth bácsi ólja, istállója nem áll üresen. A nagy istállóban két szép sötét pej ropogtatja az abrakot. Fiatal, erőteljes kancák. Egyik öt, a másik hatéves. Ugyancsak itt kapott helyet a jól tejelő tarka tehén és a két borjú is. Az istálló végén van a sertések „lakosztálya”. Itt a leghango­sabb az udvar. Két anyadisznó itt a társbérlő, összesen 15 ma­lackával. Az egyik „mama” yorksirtól származó mangalica — igen kitett magáért: 14 apró „rózsaszín puffancsot” hozott a világra a gazda örömére. És bár tizenkettőt becsülettel felnevelt, — kettőt hálásnál nyomott ösz- sze — most is megnyomja a 160 kilót. A másik anya fiatal, még, mindössze nyolc hónapos és máris öt szép mangalicával lepte meg a gazdát. Tóth István 18 év óta nevel állatokat és az elmúlt évek alatt nemcsak megszerette a velük való foglalkozást, hanem arról is meggyőződött, hogy érdemes állatot tartani. Jó pár ezres ütötte már a markát, mióta ál­latot nevel, mert aki állatot tart, nincs pénz nélkül és sokkal könnyebb a beadást is teljesí­teni. 1952-ben két borjút érté­kesített és egy 6.5 mázsás ökröt adott az államnak. Az elmúlt évben két marhával és egy bor­júval járult hozzá az ország húsellátásához, ez évben pedig egy 430 kilós marhát adott át a vágóállatforgalminak. Ezt most akarja — még ebben a hónap­ban — pótolni egy jó tejelő tehénnel, mert igen szereti a tejet a család és ezután már be­adás sem lesz. Nemcsak egy tehén van Tóth István „állatfejlesztési tervé­ben”. A malacok közül hármat már kiválasztott, ebeket anyának neveli. Jövőre, ha ezek is olyan szorgalmasak lesznek, mint az anyjuk, jelentősen előreviszik Tóth István gazdaságának gya­rapodását. Jut ebből a jó fajtá­ból a gyerekeknek is, a többi pedig gazdát cserél. Kettőt már eladott belőlük, kereken ezer fo­rintot kapott értük. Eladja a fia­tal anyadisznót is, mind az öt malacával — úgy tartja, hogy elég lesz jövőre négy anya­disznó — ezek árából hízónak valót vesz és az adóba fizet. Sok állatnak sok ennivaló kell, ha azt akarja a gazda, hogy ne akadjon össze a jószág lába. Tóth István nem is sajnálja tő­lük. A fiasdisznó négy kiló abra­kot, ezenkívül egy kiló korpát és egy kiló darát kap naponta. A malacdkat is már háromhetes korában ráfogja a szemesre — árpadarát kannak kukoricával, s mert jövőre több lesz a jószág, több is kell nekik. Gondolt erre Tóth István időben. Három hold kukorica, 2.5 hold árpa, egy hold napraforgó, 2400 öl répa és 2.5 hold lucerna van elvetve a hét hold búza mellett. Tóth István­ról már kétszer írt az újság, mert magas terméseredményt ért el. Jó munkája és szorgalma biztosíték arra. hogy az idén is ,dúsan fizet földje. Nem is ez bántja Tóth István dolgozó parasztot, hanem más. Tóth bácsi ezelőtt mindig he­réit lovakat tartott, alig néhány éve próbálkozik csak kancával. Csikót, szeretne nevelni, de eddig még nem sikerült. A két ló — egyik három, a másik két év óta — nem fog csikót. Ez öt csikó és többezer forint veszteséget jelent Tóth Istvánnak, aki sokat járt már azért, hogy ménhez juttathassa a lovakat, de eddigi fáradozása még nem járt siker­rel. És a kár nemcsak Tóth Ist­váné, hanem az egész országé is. A baromfiállományt se sike­rült eddig úgy növelni, ahogyan szerette volna. A 16 tyúkból csak tizenkettő maradt, 'van már 44 csibe, a kacsa rs ül már, de az 50 napos csibét, melyet még szerettek volna, nem sikerült megvásárolniok. Tóth István dolgozó paraszt jó munkájával, ügyes gazdálko­dásával növeli állatállományát, segíti a mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló határozat megvaló­sítását. Kövesse minél több dolgozó paraszt a példáját. Papp János A demjéni December 21 tsz gondos növényápolással készült a kongresszusra A demjéni December 21. tsz tagjai a III. pártkongresszus tiszteletére növényápolási he­tet szerveztek, melynek ered­ménye máris mutatkozik. Az elmúlt héten öt hold cukorré­pa egyelését és első kapálását végeztük el, az összes területet kiosztottuk egyénekre. így a betakarításban meg tudjuk állapítani, ki hogyan dolgozott egész éven keresztül. Az egye- lésben és a kapálásban Nagy elvtárs dolgozott legjobban, elsőnek végezte el ezt a mun­kát. Tiány és Varga elvtársak is mindössze néhány órával maradtak el mögötte. Elvégeztük négy hold nap­raforgó kapálását és egyelé­sét a két fogatos lókapa után a tagság azonnal elvégezte az egyelést és a sorok kapálását. Megfogasoltunk tíz hold kuko­ricát, melyet eddig még nem végeztünk,, a tsz-ben. A do­hány alá is előkészítettük a talajt, megfogasoltuk, simítóz- tuk és megsoroltuk. A dohány­palántákat 70—70 centiméte­res kötésbe ültetjük. Na«v gondot fordítunk az őszi és tavaszi kalászosok gyomtalanítására, az acat ir­tásához újfajta hormonhatá­sú vegyszert, a „dicopurt“ használjuk, melynek a hatá­sát előzőleg egy négyzetméte­ren kipróbáltuk. A kísérlet sikerült, ezen a területen az acat teljesen kipusztult. A kí­sérlet után hozzáláttunk veté­seink egy részének permetezé­séhez. Ez a vegyszer két-három évre kiöli a kétszikű gyomo­kat, így az acatot is, nagy elő­nye a vegyszernek, hogy em­berre, állatra, egyszikű kultúr­növényre nem ártalmas. Ilyen lelkes munkával ké­szül a demjéni December 21. tsz a pártkongresszusra, jó munkánkkal akarjuk meghá­lálni pártunknak és kormá­nyunknak azt a nagy segítsé­get, melyet szövetkezetünknek adott. Pászthy András agronómus Felkészültek a peronoszpóra elleni védekezésre Nagyrédén Bodnár István asztalos az Egri Bútorgyár előkészítőjében jóminőségű munkát végez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom