Népújság, 1954. május (34-42. szám)
1954-05-23 / 40. szám
2 1954 május 23, vasárnap. NÉPÚJSÁG Szoniár János szerelő az egri Bútorgyár kitűnő dolgozója 164 százalékos teljesítményt ért el. A KONGRESSZUSI VERSENY HŐSEI Lipptai Irén, az ÉMÂSZ hatvani hitvesit» telepén a minőség emelését, a mérővezetékek megjavítását vállalta. Jó munkáival hozzájárult a selejt- csökkentéshez. Juhász János kubikos, a gyöngyösoroszi 21/6 Mélyépítő Vállalat dolgozója. Teljesítménye: 176 százalék. Pócs Mária, a női fényezők legjobbja. Az anyagtakarékos- ságban példát mutat az egri Bútorgyár dolgozóinak. Berki János, Petöfi-altáró két- jelvényes sztahanovistája, a kongresszusi verseny idején május 10-ig 184 százalékos átlagteljesítményt ért el. Győri Imre kőműves a Gyöngyösoroszi Ércelőkészítőmű építésén dolgozik. Vállalását 175 százalékra teljesítette. Rákhát-tanyán is megváltozott az élet Munkavédelmi felelősök értekezlete Egerben Rákhát-tanya, a püspök egykori birtoka a kálkápolnai, kisújszállási vasútvonal mellett húzódik. Régebben nagy ritkán állott meg a vonat itt, a magányos vasúti őrháznál. A kietlen, sivár, szikes területre nem voltak kíváncsiak az utasok. Nem is nagyon tudtak róla az .emberek, csupán azok őrzik szomorú emlékét, akik mint uradalmi cselédek dolgoztak ezen a tanyán. Azért emlékeznek rá, mert ezen a területen jóformán annyi sem termett, hogy a kommencióra elég lett volna. Ide csak a legvégső esetben szegődtek még cselédnek is. A felszabadulás után, mint elhagyott ingatlant az állam vette kezelésbe, s többezer- holdas, öntözéses gazdálkodást létesítettek az egykori szikes területen. Néhány éve kezdték meg a rizstermelést. Ez évben is gondosan előkészített magágyba került a rizs. A tanya mellett elvonuló vasútvonalon utazók már a Tisza vizében gyönyörködhetnek, ősszel pedig a dúskalászú rizstáblákban. A rizsvetésről lefolyó vizet is hasznosítják, lóherét, lucernát és más gazdasági növényt öntöznek vele. Nem elhagyatott és néptelen már a kis állomás. Szinte mindennap érkeznek a gazdasági felszerelést, műtrágyát szállító vonatok. A gazdaság munkásainak a száma többszörösére emelkedett. A gazdaság munkásai már nem félnek attól, hogy annyi sem terem, hogy a bérüket kifizethessék, a rizs nagy jövedelmet biztosít a gazdaságnak. A lakás nélkül lévő dolgozókat segíti az állami gazdaság. A kislakásépítési akció segítségével egyre több család költözik egészséges, új otthonába, s ez is nagy lendítőerőt ad a tavaszi munkához. Sipos János Kisköre Az Országos Béke-tanács új kiadványa Most jelent meg füzetalakban az Országos Béketanács április 24—i nagyjelentőségű kibővített ülésének teljes anyaga, Az új kiadvány Par- ragi György országgyűlési képviselő, Kossuth-díjas újságíró, az Országos Béketanács elnökségének tagja magasszínvonalú beszámolóját tartalmazza, valamint közéletünk néhány kiválóságának felszólalását. Többek között Jánossy Lajos. Kossuth-díjas akadémikus, dr. Czapik Gyula egri érsek, Bereczky Albert református püspök, Kiss Ferenc, Kossuth-díjas egyetemi tanár tettek hitet a béke mellett és ítélték el az atom- és hidrogénfegyverek gyártását. Az Országos Béketanács új kiadványa — amely közli az Országos Béketanács ülésének a magyar békeharcosokat széleskörű felvilágosító munkára szólító felhívását is — most, a genfi értekezlet napjaiban dokumentum erejével bizonyítja népünk legszélesebb rétegeinek békeakaratát. Heves megye állami gazdaságainak, erdőgazdaságainak, gépállomásainak munkavédelmi felelősei kedden délelőtt értekezletet tartottak Egerben a szak- szervezeti székház kistanácstermében. A több mint 50 részvevő előtt Kórozs László, a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók területi bizottságának munkavédelmi felelőse ismertette a munkavédelmi területen eddig elért eredményeket és hiányosságokat, majd megjelölte azokat a feladatokat, melyeket tenniök kell a növényápolás, az aratás, cséplés idején. Beszámolójában többek között hangsúlyozta, hogy Heves megye mezőgazdasági szektorai a tavalyi négymillió forinttal szemben az idén már 10 millió 523 ezer forintot fordítanak a dolgozók munkakörülményeinek megjavítására, az egészségvédelemre. Az eddigi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a munka- védelmi intézkedéseket számos helyen elmulasztják. A tárná- szentmiklósi gépállomáson például a nagyteljesítményű esztergapad mellé még most sem készítették el a védőrácsot, mely sok balesetet meggátolna. Sok helyen elhanyagolják a brigád- szállások tisztántartását. A pé- tervásári gépállomáson már hosszú évek óta nem meszelték ki a lakószobákat. Hasonló hiányosságokkal találkoztunk több állami gazdaságban is. Az elkövetkező hetek, hónapok feladata, hogy minden állami gazdaság és gépállomás jól felkészüljön az aratás, cséplés idejére. Már most szerezzék be a védőöltözeteket, gondoskodjanak a cséplőgépek, aratógépek gondos és alapos kijavításáról. A közeljövőben megnövekednek a gépállomások feladatai, mert még ebben az évben 70 szántótraktort, 17 univerzális traktort, 20 kévekötő-aratógépet, 10 kombájnt kapnak államunktól. Fontos feladat, hogy kéthetenként rendszeresen tartsanak oktatásokat a baleset elhárításáról és ebbe vonják be az időszaki dolgozókat is. Az értekezleten számos hozzászólás hangzott el, melyben a munkavédelmi intézkedések ki- szélesítésére, a hiányosságok megszüntetésére tettek ígéretet a részvevők. MSZT-kiállítás Hevesen Az MSZT rendezésében május 1-én a munka és a nemzetközi munkásság napján nyílt meg Hevesen ünnepélyes keretek között „A Szovjetunió példáján, megyénk felvirágoztatásáért“ című kiállítás. A kiállítás 17 napig volt a községben, s ezt több mint 3000 dolgozó tekintette meg. örömmel töltötte el a dolgozókat az, hogy saját községük fejlődését is láthatták ezen a kiállításon. A dolgozók véleménye, amelyet a látogatási könybe írtak, arról tanúskodik, hogy valamennyien értékelik és köszönetét mondanak a Szovjetuniónak, hogy példája nyomán megyénk, s benne községünk is ilyen hatalmas fejlődésen ment keresztül. Szökő Alajos írja: „A kiállítás szépen mutatja megyénk fejlődését. Eredményeink bizakodással töltenek el bennünket, s lendületet adnak a további munkánkhoz." A kiállításon ipari és mezőgazdasági fejlődésünk mellett a kulturális felemelkedést is láthatjuk, így a hevesi KTSZ tánccsoportját, amely országos hírnevét visszaszerezte. Örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a kiállítást összeállító elvtársak munkája nem volt hiábavaló. Feladatunk az, hogy a kiállítás eredménye megmutatkozzon a párt és minisztertanács határozatainak végrehajtásában is. Perjési Kálmán MSZT járási titkár A KÜLDÖTT De nagy, de megtisztelő párttagnak lenni, s még nagyobb a pártot képviselni. Egy életen át kell érte becsülettel dolgozni, küzdeni. Aki az egész nép sorsába szól bele, annak érteni kell a nép nyelvét, érezni a nép szivét, annak meg kell tanulni igazán szeretni az életet, és igazán gyűlölni a múltat. S ehhez a nagy-nagy tudományhoz gyakran esztendők, évtizedek kellenek. A nyírfavessző élesen sippantva vágódott oda a meztelen lábszárra. Nyomában egy pillanat alatt vörös csík jelent meg. A kislány fel- sikoltva huppant le a lucskos fűre, s védőleg felkapott, vézna karjai mögül kerekre nyílt szemmel meredt az intézőre. Az, mint valami óriás, magasodott fel az összeroskadt kislány felett, suhogtatta kezében a nyírfavesszőt, úgy beszélt cinikus kedvességgel a lányhoz. — Ugy-úgy kedvesem. Ez a vesszőcske majd megtanít, hogyan kell fűmagot kapálni. Ilyen nagy lányka és még nem tudja? Ejnye, ejnye, hát való az, hogy éppen a füvet kapálod ki, a dudvát meg ott hagyod? — s játékosan meg- legyintette a vesszővel a lány karját. Újabb vörös csík. De a kislány hallgatott, csak az ijedtség helyét félelmetes, fenyegő düh foglalta el szemében. — No nézd csak, a kis vadmacska — hőkölt hátra akaratlanul is az intéző. No szaporán, erigy dolgodra — találta meg hangját, aztán sarkonfordult, és himbálódzó léptekkel továbbment. — A kislány — ma Csepje Gáspárné — még hüppögve. meg-megcsukolva az elfojtott sírástól, munkához látott. A többiek látták a verést, de nem szóltak. Nem jó dolog újat húzni az intézővel. Ö ossza ki a kapálnivalót, s még csak szólni sem lehet, ha „véletlenül” nagyon gazos a föld, mert hát azt is csak meg kell kapálni valakinek. Különben is nem árt, ha a gyerek edződik, megszokja a verést. Parasztlány, lesz még része benne. Egy-kettőben azért csak megmozdult: dejszen, csak az ő lányát próbálta volna megütni... de aztán a munka láza, szorítása, mindenkivel elfelejtette a kis eseményt. Nem nagy dolog az egész! A kislány azonban még most is emlékezik rá, egy negyedszázaddal később is elönti a szemét a visszahökkentő düh, ha arra a verésre gondol. Még mo9t is érzi a lábszárán a nyírfavessző égetését, s érezni is fogja, emlékezni is fog rá, amíg csak éï. A szegényembernek csak egy vagyona volt ak'Kor: az emberi mivolta. Ebbe tenyereit bele undorító mancsával — a nyirfavesz- szővel — a tarnócapusztai intéző. Ezt soha sem lehet elfelejteni. Mint ahogy nem lehet elfelejteni a másikat sem. Az első verés még csak azt az érzést ébresztette fel a tízéves lányban, hogy őt bántják — igazságtalanul, jogtalanul, hogy védtelen és kiszolgáltatott. Az élet második példája már- azt bizonyította előtte, hogy a két részre szakadt világ kisebbik fele „veri” a nagyobbik felét, az urak a népet, az intéző a summást. így történt: — Nincs már egy csepp zsírozó sem, és mégsem adják ki a kommenciós szalonnát — vágta mérgesen utoljára a földbe kapáját Molnár Kálmán. Jól elmúlt már a hónap eleje ... — ... elmúlt, elmúlt. Mit törődnek ezek, hogy van-e falnivalónk, vagy sem. Száraz paszulyon, vereshagymán nyúzza az ember magát, de még a szalonnát sem adják meg — fújta mérgét Kovács Sándor is, miközben egy fadarabbal va- kargatta a sarat a kapáról. Az asszonyok, emberek elcsigázva hagyták abba a munkát és bandukoltak be a szállásra. Egész nap^ hol esett, hol nem, akik a búzából jöttek, valósággal „kékharisnyát” hurcoltak lábukon, úgy elázott, úgy elfagyott a vizes vetésben. — Nem élet ez komám, én mondom neked — legyintett Bakos János — a kutya már megveszne ennyitől. — A kutya? Az meg... — hagyta helybe Molnár. De a kutya megérdemli, mert nem tud beszélni. Dé mink tudnánk, a jóegit neki. Itt van ez a hodály is — bökött a likes-lukas istálló felé — hisz még a rongyainkat is folttá rágja a patkány. — Szólni kéne az intézőnek. Az is lehet, hogy elfelejtette a szalonnát — szűrte ki a szót Kovács. Oda kéne menni, és meg kéne mondani, hogy már a hagyma is elfogyott a nincskenyér- hez. — Elfelejtette-e, nem-e? Mindegy. Gyerünk, én benne vagyok. Öt is anya szülte, csak megérti, enni kell az embernek, hogy kapát tudjon fogni — indult Molnár máris a közeli intézőlak felé. A többiek követték, csakúgy mosdatlanul, sárosán, vitte őket a nagy igazságtalanság, meg a kétkedő bizalom: hátha tényleg csak elfelejtették azt a szalonnát. A kislány hallgatta a párbeszédet, elfojtott izgalommal nézett a bandukoló három ember után. Szerencsével járnak-e? Másnap mindhármat elvitték a csendőrök — lázításért. Kemény pofonokkal edzette az élet Csepje Gáspárnét.í Nem fukarkodott akkor sem, mikor asszony lett, akkor sem, mikor anya. Két cseléd- ember szerelme, egy helyett kettős szenvedést hozott. Egyik a másikért, majd mindkettő a harmadikért, negyedikért aggódott. Lesz-e mit ennie, felvennie, ember lesz-e még valaha? Tarnóca- pusztáról kulákhoz, onnan a frontra, vissza a kulákhoz, megint a frontra — ez volt Csepje Gáspár életútja a felszabadulásig, sőt még utána is ott cselédeskedett egy ideig a jószívű Karsai kuláknál. Karsai „szociális” magatartásáról, s arról volt híres, hogy ezt a magatartást nagyszerűen össze tudta egyeztetni ? cselédek csontig való nyúzásával. Ha így él az ember, hogyan élhetett Csepjéné? Ugyanígy. Teltek, szaladtak az évek. Minden év egy-egy remény temetője lett. De úgy 1948 táján Tarnabodra is mind szélesebb kapun ömlött be az új élet levegője. Onnan lehetett azt észrevenni, hogy már az is előfordult, ha nem is gyakran, hogy a nagygazdák előre süvegelték Csepje Gáspárt. Egyszóval kedveskedni igyekeztek volt cselédjüknek. Nem véletlenül — elhangzott már a kecskeméti beszéd, új, soha nem látott út nyílt meg a parasztok előtt. Egy este azzal jött haza Cseppje, hogy állat- tenyésztési tanfolyamra jelentkezett. — Hova te? — kérdezte csodálkozva az. asz- szony. — Tatára. Állattenyésztési tanfolyamra. Tudás kell az embernek, ha a maga lábán akar állni — ismételte meg, egyben magyarázta is Csepje. Öt hét után hazajött Tarnabodra, és feleségével együtt belépett a termelőcsoportba, a Kossuthra ... Csepjéné az egykori summáslány bátran lépett a pártmutatta útra, még ő volt, az, aki ösztönözte férjét. Jófelé vette lépteit. Fél évtized távlatából — mert lassan már öt esztendeje, hogy megalakult a Kossuth — sok mindent máskép lát az ember. Elsősorban a nehézségek veszítenek érezhető súlyokból. Elmondva nem is volt olyan nehéz a fél évtized. Elmondva, úgy igen, — de végigharcolva?" Csepjéné növénytermesztési brigádvezető, így hát hiába kerestük otthon. — Kapálni vannak édesanyámék — magyarázta 11 éves kislánya, aki most jár az ötödik általánosba. Csepjéné ilyen korban már öreg sum- másnak számított. — Megmutathatom, hogy merre, mert csak délután megyek iskolába — tette hozzá magyarázólag, nehogy véletlenül iskolakerüléssel gyanúsítsuk. A tanya melletti földeken, mint virágos rét, úgy tarkáltak az asszonyok fejkendői, kötői. A tanyát, ahol az iroda is van, valósággal kék és fehé ruhába öltöztették az illatozó orgonák. Az ablak nyitva, ketten voltunk csak bent az irodában — ilyenkor mindenki kint szorgoskodik a határban. Beszélgettünk. Halk beszédű asz- szony Csepjéné, halk és szűkszavú, inkább a szövetkezetről beszélt, mint magáról. — Erősödünk, fejlődünk szépen. Az asszonyok is kiveszik részüket a munkából. Tudja, szívesen teszik, csak meg kell találni a módját — magyarázta. Úgy csináltuk, hogy ahol család van, kisgyerek, ott kevesebb föld jut az asszonyra, 50—60 százaléka csak az egyéni bontásnak, így aztán itt is megállják helyüket, meg otthon is... Arról hallgatott, hogy ő javasolta ezt, meg arról is, hogy reggeltől estig kint van a földeken. De ez természetes. Kommunista. 1951-ben lépett a pártba, akkor már ott díszelgett mellén a munkaérdemrend ezüst fokozata. Kiváló lucernamag termesztésért kapta. Tudományos alapon termelt, ma is így dolgozik — sa tudomány nem hagyta cserben; három és fél mázsát termelt egy holdon. Mikor megkapta az érdemrendet, akkor kopogtatott a párt ajtaján. Addig nem mert, pedig szíve minden vágya az volt, hogy ott lehessen, ahol a legtöbbet kell dolgozni, harcolni, a , nyírfavessző" ellen. Mit vár a kongresszustól? — Az egyik napirend a tanácsok munkája lesz, úgy tudom. Biztosan szó esik akkor a tanácsok, meg a termelőszövetkezetek viszonyáról is. Mert ezzel bizony sok baj van nálunk. A járási tanács mezőgazdasági osztályán, melynek a legtöbb segítséget kellene adni, úgy változnak a vezetők, mint a felhő az égen. Egymás kezébe adják a kilincset, nem is tudják megismerni munkájukat, így hát nem is tudnak segíteni sem. S ez baj, mert el kellene nálunk is a szakszerű segítség, minél több. Elhallgatott. Kinézett az ablakon, csendesen szemlélve a hajladozó orgonabokrokat. — Meg, gondolom, a békéről is beszélünk a kongresszuson. Két lányom van, az egyiket akkor hordtam ki, amikor a férjem a fronton volt. Mindig attól féltem, hogy árvát szülök a világra v. Szép a mi életünk, nagyon szép... és jó is élni... így — int maga köré, hogy érteni lehet alatta a termelőszövetkezetet, a virágzó orgonabokrokat, az egész életet. Es így is sze> retnék ... nem ... így is akarok élni — s mikor ezt mondja, „akarok”, kemények lesznek vonásai, szemében ugyanaz a villogás váltja fel a nyugalmat, melyet először az intéző nyírfavesz- szője csalt egy régi-régi kislány szemébe. ★ Micsoda ország ez? Micsoda asszonyai vannak? A tudatlanságból, a rabságból, hogy lehetett ilyen magasra, ilyen szabad, sasröptfl magasságba emelkedni? Hogyan? A párt, igen a párt tette ezt, mely ha kell óvatos, ha kell kemény kézzel tisztítja meg az emberek millióinak lelkét a múlt minden salakjától. A párt a Csepjénék, a Bíró Istvánok, a munkások, a parasztok pártja. Hatalmas erő ez, nagy tisztesség tagjának, még nagyobb kongresszusi küldöttének lenni... Gyurkó Géza
